Amint annak idején beszámoltam róla, a SoftSynth.hu portál zeneszerkesztő versenyt indított. December elején lezárult a verseny, és mivel mi is felajánlottunk díjat, a portál részéről felkérést kaptam én is némi értékelésre. Az ilyen fajta zsűrizés mindig nagy kihívás. Jó pár zenei verseny zsűrijébe kaptam már meghívást, de ne hogy azt gondoljátok, hogy ez valami könnyű dolog. Sem akkor, amikor "élő" színpadi produkciót kell értékelni, sem akkor, amikor hangzó anyagok között kéne valamiféle sorrendet felállítani, mint a mostani esetben is. Az ember gyakran érzi azt, hogy most ilyen vagy olyan elvárásoknak kéne az értékelések során megfelelni. A magam részéről aztán elhatároztam egy ideje, hogy a saját csökött ízlésvilágom és értékrendszerem szerint értékelek. Az is elég gyakran változhat, hol az egyik, hol a másik zenei világot, kifejezési formát részesíti előnyben. Szóval aki engem zsűribe hív, az ezzel szembesül. Enyhíti a dolog nagyfokú bizonytalanságát, hogy pár másik zsűritaggal valahogy azért súlyozzuk egymás szélsőségeit, és a végén még az is lehet, hogy valami egészen reális értékelés alakul ki.
     A mostani verseny értékelése során az volt az egyik legnagyobb nehézség, hogy műfajilag nagyon heterogén volt a mezőny. Ez persze korántsem baj, hiszen jól példázza azt, hogy a számítógépes zeneszerkesztés mennyire hatékony munkaeszköz egy csomó zenei stílusban. Az értékelésnél viszont illik figyelembe venni az adott műfaj sajátosságait. Ezeket próbáltam a pontozásos módszeremmel díjazni. Ami persze nem mindig állt össze szándékaim szerint. 
      A beküldött művek között voltak nagyon érett, komoly komponálási és hangszerelési ismereteket tükröző darabok is. A gyengébbnek minősített zenékkel nekem a fő bajom az volt, hogy nem igazán éreztem bennük határozott időbeli szerkezetet. Olyanok voltak kicsit, mint azok a dolgok, amiket annak idején én pakolgattam magamnak össze, amikor az első szekvencer programokkal ismerkedtem. Az ember összerakosgat motívumokat, pár ütem hosszú patterneket, aztán kombinálgatja meg variálgatja őket. Tudjátok, csábít a "cut&paste". Néha egész jópofa zenék alakultak így ki. De valahogyan utólag mindig azt éreztem, hogy a gép vitt bele egy-egy tetszetősnek tűnő megoldásba. Ami aztán később már nem is tetszett annyira. Amikor szintin vagy gitáron kitalált témákat kezdtem alapul venni, attól kezdve muzikálisabb dolgokat lapátoltam össze.
      Baromira nehéz persze ezekről a dolgokról objektív látszatot keltve beszélni, mivel az elektronikus zenei műfajok egy része alapból épít a viszonylag merev patternek kombinálására. Szóval, valaki döntse el, hogy adott esetben az adott forma az feature, vagy bug? :)
      A lényeg persze távolról sem ezekben van. Örülök, hogy a SoftSynth.hu versenyével kicsit megmozgatta a számítógépen zenét szerkesztő embereket, megismerhettük az alkotásaikat. Reméljük, hogy ebből majd hagyomány is ki tud alakulni, és aztán lehet jönni az egyre komolyabb alkotásokkal.
      A nyerteseknek gratulálok, és valamennyi versenyzőnek további jó munkát, zenélést kívánok!

      Az értékelések a SoftSynth.hu-n itt találhatók.   

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.