Eldobható jövő

2011.07.23. 12:44

     A tegnapi bejegyzés már régóta lappangott bennem, aztán hogy Nóri odarakta a fészbúkomra ezt a filmet, kitört belőlem. A film gondolatmenetével és a téma megközelítésével lehet vitatkozni, azonban az teljesen biztos, hogy napjaink leginkább húsbavágó kérdését feszegeti.
     Hajdanában nem azért jelentkeztem mérnökhallgatónak, mert az valamiféle álomstátusszal kecsegtetett, hanem azért, mert kicsi gyerek korom óta fúró-faragó, barkácsoló fazon voltam, olyan, aki mindig valamit javít, szerel, épít. Gyártottam villanyvasutat, rádiókat, erősítőket, keverőt, kazettás magnót, szintetizátort, mérőműszereket, amik a barkácsoláshoz kellettek, aztán számítógépet, meg hasonlókat építettem. Szóval megtermeltem amire szükségem volt. Mérnökként az ember tervez és épít, legalábbis belénk még ezt programozták. Mi is kaptunk elég bőséges közgazdasági ismereteket, de ez még az óvilágban volt, amikor hazánkban még szó sem volt a tervezett avulásról meg a fogyasztói társadalom egyéb furcsaságairól. A filozófia az volt, hogy tervezzünk minél jobb és tartósabb termékeket, mert arra lesz igazán piaci kereslet, a silány árut senki sem szereti.
    A mai közgazdasági mantra már másként szól: "Óvatosan tervezz nagyon tartós terméket, mert azzal magad alatt vágod a fát! Telítődik a piac, a vállalkozásod elhal, küldheted el a dolgozóidat sorban!" Így aztán kitermelték a gyárilag tudathasadásos mérnökök sorát, akiknek az egyetemen azt is el kell sajátítaniuk, hogy miként tervezhetnek kellő időben tönkremenő terméket. A filmben is elhangzik, hogy ez annak idején a kapitalizmus egy korábbi fázisában lelkiismereti gondokat okozott a mérnökök körében. Mára viszont tényként fogadhatjuk el, hogy MINDEN így működik. Az autók, a számítógépek, az elektromos kütyük, a telefonok, na és persze a hangszerek is. A műszaki termékek elromlóvá tételében élen járnak a kínaiak. Őket nem "terhelte" az Európában és Amerikában a mérnökök génjeibe beépült görcsös jót alkotni vágyás, nem izgultak különösebben, ha valami nem jól sült el. Nekiálltak tehát a világ különböző részeiről összelopkodott technológiák birtokában gyártani mindenfélét. A speciális műszaki megoldások egy részét nem értették, más részét feleslegesnek tartották, ezek miatt a módosítások miatt a termékek gyakran az önmegsemmisítésre irányuló tervezés nélkül is elhullottak. Innen már csak egy lépés volt, hogy a "gagyisító" technológiai megoldásokat a nagy nyugati piacok igényei szerint használják fel, hogy elő tudják állítani az ezen piacokra elvárt életciklust egy adott készüléknél.
     A hangszerek ebbe a világméretű gagyizátor rendszerbe nagyon rosszul illeszkednek bele. Természetesen a hangszereknek is van életciklusuk, azonban például egy hegedű
sokszori szakszerű javítás után is nagyon jó hangszer lehet. Akinek van egy szeretett és jó hangú hegedűje, az bizony sík ideg lenne, ha egyszer csak magától szétesne, vagy korszerűbb megoldásként a hangszer oldalán egy kis LCD kijelzőn megjelenne a "kuka" szimbólum. A zenészek viszonyulása nagyon személyes tud lenni a hangszerükhöz, itt csődöt mondanak a közgazdasági és marketing megfontolások. Létezik persze tömegtermelés hegedűből, gitárból és zongorából is. Igazából nincs is ezzel baj, hiszen a kezdőknek és a kis pénzűeknek is megadatik így, hogy kapcsolatba kerülhetnek valamilyen hangszerrel. A nagy hangszergyártó cégek az elmúlt évtizedben szemmel láthatóan komoly dilemmába kerültek. Míg korábban a tartósság és a megbízhatóság zászlaja alatt toborozták vásárlóikat, rá kellett jönniük, hogy tömegtermelés nélkül elvesznek. A tömegtermelés pedig elképzelhetetlen maguktól elromló hangszerek nélkül. Yamaha és yamaha? KORG és korg? Honnan tudja a vevő, hogy a választott termék hova tartozik? Lehet, hogy egy Nukunincsu szinti jobb lesz, mint egy yamaha (kis betűs verzió)? Megingott tehát a nagy nevekbe vetett hit és bizalom, ezt nap mint nap jól érezzük az üzletben. A gyártók persze különféle mértékben prostituálódtak ebben a piaci versenyben, de általában ember legyen a talpán, aki valóban reálisan fel tudja mérni, hogy egy adott hangszer (erősítő, hangfal, bármi) mennyire lesz tartós. A több évtizedes beidegződések, miszerint adott márka választása biztonságot ad, már nem működnek. 
     Ezekből következik a gyártók javíthatósággal kapcsolatos politikája is, amiről korábban már morgolódtam egy sort.
Néhány hete bekeveredett hozzánk egy CRB orgona. Hasonlatos azokhoz a kultikus darabokhoz, melyek például a Kraftwerk révén váltak ismertté. A tervezett avulás szószólói persze nem ismerik a kultikus darabok fogalmát, ők csak arra törekednek, hogy a termék egy darabig lehetőleg gond nélkül működjön, majd önmagától adja át a teret az utódjának, vagyis ösztönözze a gazdáját egy újabb, korszerűbb darab megvételére. A kultikus
 modellekhez pedig ragaszkodik az ember, legyen az autó, bicikli vagy hangszer. Az említett CRB orgonát szépszerivel építési hulladék közül lomiztuk ki, ugyanis abban az épületben, ahol tárolták, már megkezdődött az átépítés, és nem igazán védték meg a belehulló törmeléktől. A burkolatot levéve főleg malter darabokra számítottunk, azonban ezen kívül rengeteg állati eredetű maradványt is találtunk benne, melyeknek mibenlétét pontosan nem részletezném. A fenti kép sejtet valamit a választékból. A címkéről pedig kiderül, hogy 1977-ben gyártották, tehát több, mint 34 éve. A lényeg az, hogy a nem teljesen jó kedvvel végzett takarítást követően az orgona kiválóan működött, egyedül a hangszórót nyírta ki a belepotyogott anyag. A legérdekesebb az volt, hogy a billentyűk és a kapcsolók sokrétegű drótkontaktjai valamennyien hibátlanul kapcsoltak, vagyis egyáltalán nem oxidálódtak el ettől a finoman szólva drasztikus igénybevételől. A panelek is teljesen jól néztek ki a tisztítás után, sehol sem mutatkozott korrózió.  Azt mondhatjuk tehát, hogy ezt az orgonát nagyon jó minőségű anyagokból építették az olaszok. Annyira jó anyagokból, hogy egy mai gyártástechnológust már bebörtönöznének, ha ennyire tartós készüléket tervezne.
      Ma nagyjából egy szintetizátor gyártása abban merül ki, hogy elkészítenek egy panelt számítógépes tervezőprogrammal, ami tartalmazza a működéshez szükséges felületszerelt áramköri elemeket, majd karikás szemű programozók kis csapata igyekszik a chipekbe pontosan azt a tudást belegyömöszölni, amit a gyár fejlesztői elvárnak. A panelen található áramköri elemekről mind adottak az MTBF (mean time between failure) adatok, ezek alapján a hardverre számolható statisztikailag valamiféle élettartam. A szoftver pedig többnyire majd a kuncsaftnál is frissülhet - mindaddig, amíg a gyártó azt jónak tartja.
     Jelentheti ez azt, hogy a kult szintetizátorok kora lejárt és a mai modellekből sohasem lesz az értéküket megőrző, sőt esetleg növelő darab? Ezt azért nem mondanám. Úgy tűnik, hogy a hangszergyárak kénytelenek a ZENÉSZEK ilyen jellegű vágyával foglalkozni. Kis vagy közepes szériában gyártott, speciális modellekről beszélünk, melyek nagyon gondos tervezés után különös műgonddal készülnek. Ide sorolnám például az újdonságok közül a  Roland Jupiter 80-at, vagy a KORG Kronost. Lehet vitatkozni azon, hogy valaha kultusz tárgyát képezik-e, de az esélyük legalább megvan rá. 
      Visszatérve még a szervizelhetőség kérdésére, én azt rendkívül fontosnak tartom. Mi itt vidéken renegát módon mindenfélét megjavítunk, egy csomó olyan dolgot is, melyekre Budapesten azonnal rávágják, hogy:

  1. Nem lehet gazdaságosan megjavítani
  2. Nem engedi a gyártó az adott részegység javítását
  3. Nem lehet hozzá alkatrészt szerezni


     Természetesen sokszor előfordul, hogy valóban olcsóbb megvenni valamit újan, mint hatalmas energiákat belefektetni a javításba, azonban sok esetben viszonylag csekély ráfordítással jelentősen meghosszabbítható egy termék élettartama. Az említett filmben szó esik például a nyomtatók tintagyűjtő tartályáról. Mi már sok év óta kicselezzük ezeket a kis sunyi trükköket. Az egy másik kérdés, hogy mivel nagyon sokan rájöttek a "titokra", a gyártók is lépést váltottak, és a mai nyomtatók zöme már úgy van kitalálva, hogy amikor eléri a cseppszámláló azt a bizonyos kritikus értéket, már nem csak a tintagyűjtő van tele, hanem már valamilyen más probléma is adódik, ami miatt szívesen lecseréljük a printert. Ha már a printerekről esett szó, az is megfigyelhető, hogy az áruk a töredékére esett vissza pár év alatt, keményen fizetünk viszont a tonerekért és a patronokért. Ezek azok a momentumok, melyek viszont megint nem a környezettudatos és a fenntartható gazdálkodás irányába visznek el bennünket. Árulnák a printereket valódi áron, és olcsón, garantált gyári festékkel lehetne őket újratölteni.
     Aztán eljutottunk a lényeghez, vagyis hogy valóban összeomlana-e a világ gazdasága, ha ezt a bődületes árudömpinget visszafognák, és csak valós szükségletek környezettudatos termelése folyna? Nem csak a zöldek, hanem nagyon sok közgazdász szakember véleménye szerint is ez lenne a járható út. A mesterségesen, reklámokkal és hitelekkel felpuffasztott gazdaság hol itt, hol ott durran szét. Ez így egyszerűen nem járható út. Okos emberek sokféle megoldást javasolnak, azonban úgy tűnik, hogy a gazdaság vezető köreinek érdekei komolyan sérülnének egy valódi paradigmaváltást követően. Folyik tehát tovább az esztelen és átgondolatlan termelés, a monumentális szeméthegyek gyártása.
     Ez a trend ugyanígy tettenérhető a hangszeriparban is. Azonban nekem az a véleményem, hogy aki zenélni akar, az kellő körültekintéssel tud magának megfelelő hangszert választani. Kezdők a nagyszériás technológiákból vásárolhatnak, akik pedig hagyományos értékek alapján választanak, azok a drágább termékkörből találhatnak megfelelő modellt.
 

A bejegyzés trackback címe:

http://bitzenede.blog.hu/api/trackback/id/tr613091067

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

BonFire 2011.07.25. 13:57:46

Ismét egy remek, elgondolkodtató iromány. Köszönet érte és az orgona demóért!

Lex Icon 2011.07.26. 01:31:13

A fenntartható fejlődéshez egy kis ízelítő: Venus project www.thevenusproject.com/
Kicsit futurisztikus, de idővel megközelíthető elképzelés.
Az a baj, hogy az emberek önzőek. Sajnos ezt tetézi, hogy minél magasabbra emelkedik anyagi és hatalmi szempontból valaki, annál egoistább típus általában. Ebből következik, hogy nem érdekli mi történik a bolygónkkal, csak magára gondol. Ezért félek attól, hogy teljes gőzzel rohanunk a szakadék felé és egyre kevesebb az esély, hogy még időben lassítunk.
Greenpeace: "Ha majd kivágtuk az utolsó fát, kifogtuk az utolsó halat és megmérgeztük az utolsó folyót, akkor rájövünk, hogy a pénz nem ehető".
Földünket nem érdekli, hogy ez a magát embernek nevező kapzsi és buta élőlény mit tesz a bolygóval. Ha tönkretesszük, akkor magunk alatt vágjuk a fát, mert magunkat mérgezzük meg és a nekünk fontos életkörülményeinket tesszük tönkre. A Föld akkor is Föld volt, amikor merő izzó lávatenger volt. Most is csak planetáris mércével mérve egy pillanatig valami gyors dráma megy végbe, de majd kiheveri és hamarosan újraindul minden, de már nélkülünk. Senki se fogja elmesélni, hogy élt itt egy nép, amely saját kapzsiságának esett áldozatul.
Moldova szavaival: "aki hülye haljon meg". És ez az egész emberiségre is vonatkozik.
Ehhez kapcsolódó film: A hülyeség kora. www.megavideo.com/?v=HXUD8YW5

pixlala 2011.08.19. 00:04:26

Köszönjük az írást Tom!

Sajnos, szerintem már elkéstünk. Hogy egy mikrobiológiai hasonlattal éljek, "mindig vannak túlélők". Ez is valahol egy fejlődési lépcső, hogy képesek vagyunk e ezt kellő mértékig felismerni, majd a szükséges lépéseket megtenni. A kor embere oly büszke arra, hogy tanult, jobb esetben művelt is lett! Ebből a tananyagból mi az ami valóban időtálló és valódi érték? Ha jobban belenézünk, akkor elenyésző az a tudás ami átmegy ezen a rostán. Emberek adnak embereknek papírokat, majd erre baromi büszkék lesznek egy életen át, de ha megkérem, hogy fúrjon pár lukat a falba, hogy egy polcot feltehessek akkor bambán néz, mondván "ez nem az Ő dolga"! Ma már mindenkinek mindenről van papírja, de senki nem ért semmihez. Ez az új istenség, vagy vallás! Persze ehhez az egyházhoz ezer szállal kötődik a mai karrierista világ, érdekük fenntartani! Így hát nem volt nehéz eljutni addig a pontig amikor már szétpukkadás közeli állapot prognosztizálható. Hogy ez mikor következik be? Azt nem tudom, de jelei erősen körvonalazódnak. A pénzt nem a gazdaságban termelik, hanem attól teljesen független erők döntik el, hogy le vagy fel másszanak a BUX adatai. Abnormális helyzet alakult ki. Én azt látom, hogy az Asimov féle világkép fog megvalósulni. Szeparálódni fog a társadalom. De ezzel egy baj van csak, és pedig az, hogy egy bolygón élünk. Tehát, közösen kell megoldani a problémát. Ez egy paradoxon, visszatértünk a kiindulóponthoz. Hogyan tovább?

MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2011.08.19. 01:04:02

@pixlala:
Tegnap Őriszentpéteren voltam, a Hétrétország egyik rendezvényén. Bár ezt butaság így fogalmazni, mert az ottani jelenlét más kategória, mint egy "rendezvényen jelen lenni".
Mindegy.
Sülyi Péter a bevezetőben azt mondta, hogy a világ jelenlegi rendszere pusztulóban van, de születik egy új mindenség. Ez az új világ apró csírákból szökken fel, és ilyen a Hétrétország is.
Külső szemlélőnek ez így túlzottan magasztos dumának tűnhet, de akik ott voltunk, pontosan értettük, hogy Péter miről beszél.
A Neil Young Sétány nagyszerű koncertjének hangulatát meghatározták ezek a bevezető gondolatok. Pár kép a koncertől:
www.facebook.com/media/set/?set=a.10150262793821394.329318.528816393&l=b1280c7862&type=1

djuice 2011.09.22. 19:58:40

Megnéztem a filmet, hát elég sok furcsaság van benne! Szerintem az egyszer volt olajfalók sztorijára hajaz kissé, melyek alapját persze az olajfaló baktériumok ötlete adta. Tehát van morzsányi valóság benne, de nagyrészt sci-fi, vagy inkább a mai kor emberének hitetése.
A legfurcsább hogy 100 év alatt az az izzókörte sosem tört össze, holott a bemutatott tűzoltó épület láthatóan sokkal modernebb, ergo pont egy izzó féltve őrzött szakadatlanul történő világítását tartanának szemelőtt akár egy felújítás, akár az épület felhúzása alatt?! Nevetséges mese amit egy 4 éves sem hisz el, nem hogy felnőtteket ezzel az érvvel lehetne meggyőzni, tehát itt bukik a film. Amit viszont keresztmetszetében bemutat, a tudatos rákényszerítése az energiatakarékos izzóknak a lakosságra abban van féligazság! A másik fele sajnos tényleg arról szól, hogy egy wolfram szálas izzó a felhasznált elektromos energia töredékét hasznosítja csak fénnyé, a többit hő formájában, azaz infra sugárzásként adja le környezetének. A "zöld" fényforrások így tényleg jobban hasznosítják fényként az áramot, a hátulütőjük, hogy drága előállításuk és az alkalmazott fényt kibocsátó oxidok, gázok jobban terhelik majd a környezetet egy hagyományos körténél...

De akit foglalkoztatnak az efféle modern ufóhistóriákat idéző konspirációelméletek, egy kis adalék:

kapu.biz/php/main.php?tart=cikkek&primary_id=4719

(szerintem elég mindennek a felét elhinni, tapasztalat szerint a legtöbb hasonló nagymérvű dologból mindig köbgyököt kell vonni először...) :DDD

djuice 2011.09.22. 20:08:06

Ja, bocsánat! 1998 óta használjuk nap mint nap Canon BJC250 nyomtatónkat! (ezzel kezdődik ugye a film is)
Többször akartunk modern, scanneres mindentudó, kijelzős-bluetoothos csodát venni, a legtöbbször lebeszéltek a számítógépes boltban, mondván 600 pénzért van a régihez fekete patron utántöltő, amivel 2x lehet telenyomni az 50ml-es tartályt. Tucatszor áttöltöttük már és egyszer nem szólt hogy vége a dalnak, azaz hogy a számláló chip elért volna valami korlátot benne. (szerintem nem is tartalmaz ilyet) :)

A filmben 100 éve folyamatosan világító körtéhez meg még annyit, 100 éve 1x sem volt ott áramszünet? Hülyeség, mivel 2-3 éve télen globálisan nagy energiakimaradás volt az Usában, úgyhogy kicsit benézték a filmesek a dolgot! :)

MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2011.09.22. 23:32:20

@djuice:
Nos, a filmben ez a 100 éve világító izzó nyilvánvalóan sarkítás, azonban nem morzsányi valóságról van szó benne, ezért is ajánlottam megnézésre. Nagy része olyan igazságokról szól, melyeket én is megtapasztaltam. Mint korábban említettem, egy csomó nyomtatót (főleg Epsont meg Canont) újraindítottunk már "végleállás" után. Az is igaz persze, hogy némelyikükben olyan harmonikusan valósították meg a tervezett pusztulást, hogy mire a tintaszámláló lejárt, arra mechanikailag is szétgyötrődött, szóval nem volt értelme már rendbetenni.
De ezeken a dolgokon nincs is mit spekulálni, a tervezett avulást tanítják, beépítik, számolnak vele, része a mai gazdaság működésének.
Vitatkozni arról lehet, hogy ez jó-e vagy sem?
A "Kapu" oldalon levő dolgok igazságkoncentrációjának mértékét pedig nincs időm titrálgatni, korábban nem túl sokat találtam ott.

djuice 2011.09.22. 23:59:10

@MidiTom:
Tetszik ez a kémikus metaforizma a titrálással! :)
Hát nem tudom, akkor ezek az amcsik lennének ennyire bénák hogy nem tudnak egy normálisabban összedobott filmet csinálni?! Szerintem amúgy nem sarkítás a 100 éves izzó, hisz alapvető hitelpillérévé szánták a filmnek, csakhogy az ilyen pillér ha jól láthatóan müanyag és roskadozik, úgy a többi dolgot is nehéz hitelesnek kezelni.
Nem titok persze hogy megy a manipuláció 1000-rel, mindig is ment a történelem során és menni is fog egy darabig, de jómagam a reklámok mint fő manipulációs eszközök példáját tudom felhozni, bármennyire egyre jobban próbálnak velük hatni, egyre kevesebb az erejük. A másik dolog meg hogy ilyen leleplező filmeket mégcsak nem is titkos serverről, hanem egyenesen a legközzéférhetőbb youtubeon terjeszteni szintén nagy blöffre utal. A mai informatikával és lehallgatásokkal átszőtt világban pont ilyen filmeket ne törölnének 0,0001sec alatt az illetékesek, mikor egy 2 dolláros pléh sztárocska (értsd értéktelen) klippjét letörlik szerzői jogokra hivatkozva rögtön?! Ugyanmár... :)
Szerintem a háttérben sokkal durvább dolgok vannak és észrevehetetlenebb manipulációk! Ezek szintén csak figyelemelterelő gumicsontok, hogy legyen min rágódni a tudatlan népnek, miközben politikailag és gazdaságilag zsebünkben turkálva fektetnek két vállra ezreket!

MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2011.09.23. 00:21:16

@djuice:
Ugyan, ki töröltetné le ezeket a filmeket? Szerintem pont az a lényeg, hogy nem egy Világuralomra Törő Főgonoszt kell a folyamatok mögött keresni, hanem azt kell látnunk, hogy a mai gazdaság ilyen kifacsarodottan működik, arról kéne gondolkodni, hogy merre van a kiút?
Ennek az idióta gazdasági rendszernek valamennyien így-úgy a részesei vagyunk. A manipulációk persze mennek ezerrel, de pont az lenne a netes kommunikáció lényege, hogy a valótlan dolgokat a közösség kiszitálja.

djuice 2011.09.26. 15:42:54

@MidiTom:
A netet bitorlók nem a kiművelt emberfők seregeiből állnak nagyrészt, ez reménytelen hogy pont ilyenek szűrnék meg a dolgokat. Ellenkezőleg, azok szülik a sok szemetet ami a net 99%-át adja! De nem csak ez van.
A gépezet beindult: a népek elbutítva, manipulálva, kihasználva = háborúk, éhínség, bűnözés... utolsó idők... Jelenések könyve! (és nincs visszaút a világ pusztulásáig ha már így a lényegre tapintottál!)