Emberek és hangszerek
Amikor ezt a bejegyzést írom, akkor Budapesten a Syma csarnokban pár száz ember hulla fáradtan, a belangyosodott üdítőket kortyolgatva és a maradék csipszből erőt merítve pakolja le a Hangfoglalás kiállítást. Elég sok kiállításon vettem részt kiállítóként, hogy ismerjem az érzést. A kiállított hangszereket, berendezéseket a legnagyobb elővigyázattal be kell csomagolni, ügyelni kell arra, nehogy a hatalmas kavarodásban valaminek lába keljen, és a parkolóig a dögnehéz cuccokkal megteendő út hossza meghaladja a Föld – Mars távolságot. Közben előfordulhat, hogy kollégánk alól nem tudjuk kinyerni az alá keveredett dobszéket, mert annyira fáradt, hogy nem képes megmozdulni. Az ilyen helyzetekre is ki kell dolgozni valamiféle megoldást, hogy az illető és a dobszék is valahogy a megfelelő járműbe kerüljön.
Sokan megkérdőjelezik az ilyen nagy hangszeres kiállítások létjogosultságát és feleslegesnek ítélik meg a belefektetett hatalmas energiákat, mondván, hogy az Internet korában szükségtelen erőlködés ez. Azt állítják, hogy nincs olyan hangszer, hangtechnikai, fénytechnikai berendezés, stúdió- vagy DJ eszköz, amit ne lehetne alaposan megtanulmányozni a neten. A dologban persze van igazság, hiszen valóban nagyon részletes információkat tudunk beszerezni a minket érdeklő termékekről. Ez azonban szerintem pusztán annyit jelent, hogy a kiállításokról nem kell feltétlenül tonnányi prospektussal hazaballagnunk, hiszen a gyártók honlapjai általában tényleg nagyon informatívak. Távolról sem állítanám viszont, hogy a weboldalak helyettesíthetik a személyes megnézés, kipróbálás élményét. Egy gitárosnak vagy egy dobosnak nem is nagyon kell ezt magyarázni, de még a billentyűsök is jól tudják, hogy a leginkább „tech” kategóriába sorolható szuperhangszer valódi tulajdonságai is a személyes kipróbálás során tűnnek ki. Ekkor jövünk rá, hogy az adatlapokon leírt dolgok mennyire fedik a valóságot. A másik fontos dolog pedig az, hogy ekkor derül ki, hogy az adott hangszer, berendezés mennyire kompatíbilis velünk, mint leendő felhasználókkal. 
Lehet, hogy a neten dicshimnuszokat zengenek egy adott hangszerről, nekem mégsem jön be, mert… mert én ÉN vagyok, a többiek pedig nem. Számtalanszor találkozunk azzal a helyzettel, amikor az ismerősünk pusztán neten szerzett infók alapján megrendel valamit, majd savanyú ábrázattal közli, hogy az mégsem tetszik neki, nem ilyenre gondolt, nem vált be hosszú távon, meg használat közben derült ki néhány nem publikált dolog. Ilyenkor szoktam mondani, hogy a jó öreg hangszerboltok azért nem mehetnek ki a divatból. Az is igaz persze, hogy nincs az az üzlet, melyben minden egy helyen és egy időben megtalálható lenne, és az eladók is mindenhez egyaránt a legmagasabb szinten értenének. A kiállítások és hangszerbemutatók ezen a helyzeten segítik át az érdeklődőket.
Az emberek általában célzottan azért mennek egy ilyen kiállításra, hogy az őket konkrétan érdeklő dolgokat megnézzék, kipróbálják, meg hogy kifaggassák a hozzáértő szakembereket. De szinte mindig körülnéznek más standokon is, és felfedeznek érdekes dolgokat, melyek amúgy nem nagyon kerültek volna a látóterükbe. Nagyon fontosnak tartom a személyes beszélgetéseket. Nem is feltétlenül csak a kiállítókkal, a gyártók képviselőivel, hanem tutira összefutunk ismerős zenészekkel, azok barátaival, kialakulnak személyes kontaktusok. A mostani kiállításon én is egy csomó olyan emberrel személyesen megismerkedtem, akikkel előtte csak telefonon vagy neten kommunikáltunk. Egy barátságos kézfogás után másként mennek a dolgok. Ha az ember teheti, leül a haverokkal egy büféasztalnál, és jókat lehet dumálni. 
Természetesen elsősorban a zenéről meg a hangszerekről folyik ilyenkor a beszélgetés. A Bitzenede olvasói közül számos kiváló törzsgárda taggal is összefutottam, ami tök jó volt, tekintve, hogy az esetek többségében velük is csak nagyon ritkán találkozom személyesen.
A legfontosabbnak pedig a jó demókat tartom. Ha képzett, és az adott hangszert vagy berendezést mélységében ismerő muzsikus mutatja be a minket érdeklő kütyüt, az lesz a legfontosabb információforrás. Magam is sok Youtube linket mellékelek a blogba, tudva, hogy ezek sok információt hordoznak, tehát fontosak. Mégsem közelítik meg a személyes jelenlét élményét. Amikor a haver oldalba bök egy adott résznél, amikor észreveszel valamit, amit a kamera nem mutat, amikor látod és hallod a „kivágott” részeket, amikor beszélgetsz a demó után a zenésszel, feltéve neki a magad számára fontos kérdéseket.
Szóval a hangszerek és a zenéhez kapcsolódó berendezések megismeréséhez mindenképpen kell ez a fajta személyes kontaktus. Nagyon sokat segítenek az internetes források, de semmiképpen nem pótolhatják a valós tapasztalatokat és élményeket. Amúgy az elmondható, hogy a kiállítás sok érdekes momentumát online közvetítés útján is követhették az otthon maradó népek, de ez a fajta netes jelenlét ma már szinte alapkövetelmény egy ilyen kaliberű rendezvény esetén.
Örülnünk kell tehát annak, hogy a legtöbb hazai cég élt a lehetőséggel, és rendesen kipakolt a kiállításon, bemutatva az aktuális újdonságokat. A látogatók nagy száma pedig igazolta, hogy erre igazán szükség is van. Kritikai megjegyzésként talán csak annyit fűznék hozzá, hogy ha kicsit levegősebben helyezték volna el a standokat, akkor feltételezhetően kisebb lett volna a tömegnyomor, ami időnként kialakult, illetve nem zavarták volna egymást annyira a szomszéd standokon zajló demók és hangszerpróbálgatások. Így azért néha túl nagy volt a hangerő, ami a látogatók figyelmét is elvonta, a kiállítók pedig estére ettől is rendesen kikészülhettek.
Jók voltak a párhuzamosan zajló koncert programok is, lehet, hogy sokan csak a koncertek miatt jöttek be, de persze, ha már itt voltak, szétnéztek a kiállítótérben is. Ez pedig nagyon fontos. Szombaton volt épp a Zene Világnapja. Nagyszerű alkalom arra, hogy az emberek figyelmét ráirányítsa a zenére, a zenélés és a zenehallgatás egyedülálló élményére. A Hangfoglalás az oda betévedő „kívülálló” emberek számára kiválóan példázta azt, hogy a zenélés nem azonos a médiából agresszíven áramló nagyipari zenegyártással. Az otthon zongorázgató gyerek, a garázsban próbáló kölykök, a számítógépen értelmes zenét összerakni megpróbáló srácok, innen indul minden.
A kiállítást rendező Hanosz és a résztvevő cégek komoly munkát végeztek és jelentős áldozatokat hoztak azért, hogy a Hangfoglalás betöltse a küldetését. Köszönet nekik ezért!
További képek vannak a kiállításról a Facebook oldalamon is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Janca Ákos 2011.10.03. 04:13:10
MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2011.10.03. 15:58:40
Bizony, én is terveztem, hogy megkereslek, de elég kötött programom volt. Remélem, hogy ami késik, az nem múlik :)
djuice 2011.10.05. 17:38:15
Picit látni is hogy apad az érdeklődés, és rövidülnek a kiállítások (1 hét ---> 2-3 nap), meg hát deficitesek az ilyen showk. Mégis a találkozás, személyes tapasztalás lehetősége, pláne ha valaki üzlettel párosítja azt ami némelyeknél csak hobbi, bámészkodás ott húzódik érvként, ahogy Tom is írja. (Meg azért itthon ez még nagyon a ritka újdonságok Mekkája hatást hordozza még!)
Emlékszem a 90-es évek elején büszkén vártuk a Korgnak küldött levelünkre a választ hónapokon át - s már az érzés is felemelő volt hogy megcímezhettük az akkor nekünk a technika csúcsát jelentő gyárnak a borítékot :) - aztán egy boltos jól kiábrándított hogy "leráznak titeket, nem foglalkoznak azok ilyesmivel"... Végül kis késéssel fél évre rá, angol helyett németül megjött amit kértünk, a 01/W széria prosija. Váááóóóó! Mekkora öröm volt és milyen ereklye gyűjtési láz övezte, már csak magába szívni is az esztétikus brossúra nyomdafestékének szagát, és utána az üveges vitrin legelőkelőbb polcán féltve elhelyezni! :)
Majd jött a sokat látott, külföldöt is megjárt zenész barátunk és mondá lehangolóan: "gyerekek, ez szép csak nem szól!!!" Ma persze ez már csak nosztalgia, de ő akkor kezdett nekünk olyasmiről mesélgetni, hogy a "hülye" amerikaiaknál kezd olyan dolog történni, hogy nem mennek már el a boltba, hanem telefonon keresztül megrendelik katalógus alapján a csomagküldővel a cipőt, gatyát, stb. és otthon kipróbálva döntik el hogy visszaküldik, vagy megtartják. (Ugye a nálunk nők körében ismert Quelle katalógust nem kell bemutatni...) Ugyanakkor érthetetlen dolgokról is beszélt nekünk akkor, mint e-mail cím, meg internet és hogy ennek nem ad sokat, de ilyen csatornán fog bonyolódni a kereskedelem útja a jövőben. (Lásd nem sokra rá IBM e-bussiness, Amazon webáruház, ő már tudott valamit!)
Ennek fejében, hogy ma már nálunk is lehet "toronyórát lánccal" is venni a neten, hogy az ebayt ne is említsük, kíváncsi leszek, kinek és mikor fog eszébe jutni hangszereket, zeneeszközöket hasonló módon forgalmazni, hogy (persze ügyesen biztosítva), Kolompár Zedömérke Tápiószecsőn úgy vehesse meg legújabb Korg Kornosát akár a Syncopán keresztül, hogy pl. 3-4 napos kipróbálási feltétellel, saját otthonában, nyugodtan nyüstölhesse meg kissé, hogy tényleg tetszik-e a leányzó fekvése, mint hogy Pestre felutazva, hangerdő kavalkádjában, fáradtan, mások fürkészésétől zaklatottan egy rongyos fejhallgató nyújtotta összbenyomásokra hagyatkozzon...? Hát ez is egy út és egy lehetséges jövőkép, ha egyszer a hangfoglaló is bedőlne. :)
MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2011.10.05. 19:53:58
Megfogalmaztad, hogy miért nem üzemeltetünk webáruházat :)
djuice 2011.10.06. 10:21:05
Persze-persze, ezt csak jóval nagyobb hangszer "hipermarketek" engedhetik meg maguknak, mint ahogy a Thomannál erre működik is példa! (az lemaradt sajna hogy ezt az itthoni piacra gondoltam, pl. egy Angliában lévő haverom 1 hét után így küldte vissza az M50-es Korgját, hogy végülis nem tetszett neki pár nap hazai pályán szerepléstől, aztán vett egy Kurzweil PC3-at helyette...)
De ha azt nézzük, a webáruház, mint értékesítési, rendelési forma már elég jól megy, pl én is így vettem legutóbbi hangszeremet. Persze azért kell hogy az ember valahol előtte jól kipróbálhassa, de többedmagammal egyetemben pl. a Zenegaléria stílusú bemutatótermeket részesítjük előnyben a nyugodtabb környezet miatt, de elfogadom a kiállításoknak is lehet praktikuma, csak valahogy az sem az arany közép út. Legtöbbször aki szerencsés, úgy választ magának cuccokat, hogy épp beesik egy cimborájához aki nem régen vett valami új csodát és a nyakára jár 1 hónapig próbálgatni, jobb esetben a többi felszereléssel párhuzamban, jó ez is ritkaság, de én sokszor láttam már ilyet.
MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2011.10.15. 11:34:32
www.gitarhangtechnika.hu/index.php?menu=&oldal=cikkek/ke_2011_10_13_hangfoglalas&hol=&kategoria=&honnan=&mennyit=
djuice 2011.10.16. 12:24:04
A csepeli művek lemezmegmunkáló csarnoka elég jó hasonlatnak tűnik. Nem egy ismerősöm van akinek kezd elege lenni a hasonló méretű plázák, hipermarketek stb. zsúfolt tömegeitől, pedig még hála Istennek nem is lakunk Pesten ami szintén elviselhetetlen állandó zsúfoltságával, ahol 2cm-ről a metrón 4-en szuszognak az orrodba, szóval egyfelől igen, ahogy mondja Sanyi is, szép hogy 15 év után mi is elértünk egy ilyet, hogy a kereskedők egymás mellett állnak és nem acsarkodnak, hatalmas kiállítást rendeznek, ha viszont az eredeti lényegét akarjuk megfogni, sajnos az ilyen mega-kiállítások vele született rendellenessége miatt, csak a mindent egy helyen látni ámde semmit nem hallani koncepció megvalósulásai. Persze a vásár mint olyan régen is a rikkancsoktól, hangoskodóktól volt nevezetes, meg a sok látnivalótól, amit a Sanyi féle művészemberek vallanak a zenéről és hangi esztétikáról, feltételezem nyomokban sem volt található a helyszínen. így hát maradnak a kis csendes hangszerbolti zarándoklások ezek után is, ha valaki valamit komolyan akar venni, esetleg a zenész cimborák...
Utolsó kommentek