Ahogy beköszöntött 2013, kikerült a KORG weboldalára a jel. Idén ők 50 évesek. Olyan születésnap ez, ami a hozzám hasonló villanyzenei hangszerekkel foglalkozó embereket kicsit sokkolja. A fiatalok számára persze nem biztos, hogy nagy ügy. Öregek, passz. Nekem viszont az a tény, hogy együtt nőttem fel, együtt öregedtem egy ilyen céggel, annyit jelent, hogy végigéltem a zenei elektronika történetének egy súlyos ívét. Idén számtalan visszaemlékezés, esemény lesz az évforduló kapcsán. Megtehetem, hogy én a saját verziómat mondom el, teljesen szubjektíven, mivel nyakig benne voltam a történetben.
Valamilyen pontosan meg nem határozható ok miatt gyerekkoromtól kezdve szintetizátort akartam készíteni. Az 1970-es évek elején ez nem ugyanazt jelentette, mint manapság. Ma, ha leül valaki a számítógépe elé, akkor pillanatok alatt gyári hangszerek kapcsolási rajzának tömkelegét töltheti le, megtanulhatja az elektronikai alapismereteket is, talán még a NYÁK készítést és a forrasztást is meg lehet tanulni online. Nálunk akkoriban mindent apámtól és a bátyámtól lestem el, akik folyton a konyhából nyíló kis műhelyben dolgoztak valamilyen rádión vagy más elektronikai kütyün. A gimiben ugyan egyértelműen a kémiát toltam ezerrel, de nálunk otthon az elektronikai javítgatások meg a berendezések építése annyira a mindennapok része volt, hogy egyszerűen nem lehetett kikerülni, meg hát ugyan minek is akartam volna kikerülni, mikor ez a ténykedés borzasztóan izgalmas volt. A bátyámmal minden zsebpénzünket alkatrészekre költöttük, később még hanglemezek, magnószalagok és szakkönyvek csökkentették a (főként fusizásból feltöltött) kasszánk tartalmát. A Rádiótechnika folyóiraton kívül az egerszegi hírlapboltban meg lehetett venni az Amaterske Radio című csehszlovák és a Ragyio című szovjet lapokat is. Mikor már túl voltunk sztereó rádiók, erősítők, keverők, adóvevők, hangfalak, készítésén, akkor egyszer csak belénk hasított, hogy mindenképpen kell egy szintetizátort is gyártanunk. Az ihletet az egyik szovjet lapban leközölt villanyorgona adta, de azt mi természetesen durván átalakítottuk, feltuningoltuk, és előállt a csoda. Billentyűzetként egy meghekkelt gyerekzongora szolgált. Bekapcsolás után a hangszer minden hangját egyenként kellett kalibrálni. Erre a célra Sokol rádióhoz való hangerő potik szolgátak. Azért pont ezt választottuk, mert fő nyersanyag forrásunkat az Ezermester Csomagok jelentették (talán emlékszik még valaki a fekete zacskós zsákbamacskákra), és az egyikben ilyeneket találtunk szép számmal. Mai szemmel persze mulatságos megoldásokat alkalmaztunk, de a fő, hogy megtanultunk egy csomó fontos dolgot, elsősorban is, hogy mennyire nehéz jó analóg szintetizátort készíteni. Az akkori félvezetőkkel rengeteget görcsöltünk, mire összejött egy olyan VCO, ami másfél oktávon lineáris volt. Felismertük azt is, hogy milyen nehéz a termikus stabilitást megoldani. Ehhez képest a modulációt, a hullámformák csűrését-csavarását már nem volt nagy kunszt megvalósítani. Aztán bátyám felkerült Pestre a Villamoskarra, én pedig szörnyű dolgot cselekedtem. Az történt, hogy abban az időben épp nem lehetett Sokol hangerő potmétereket beszerezni, és a rádiójavító melléküzemágban sorban felhasználtam a szintinkből a potikat. Utólag megbocsáthatatlan már ez a húzás, mert aztán persze kitermeltem sorban a tranyókat is, és elfogyott a szintetizátor. Ezzel az analóg szintetizátor tervezéssel és fejlesztéssel összefüggő projektem szomorú véget ért, de állandóan ott motoszkált bennem, hogy kellene szerezni rendes gyári hangszert, azt kitanulmányozni, módosítani. Bátyám sok környékbeli zenésznek javított erősítőket, effekteket, ezt-azt. Mikor felkerült Pestre, ezek további szervizelését az én nyakamba zúdították a kuncsaftjai, mondván, ha ő meg tudta csinálni, akkor én is meg tudom. Persze az én akkori elméleti és gyakorlati tudásom sehol sem volt az övéhez, de igyekeztem megbirkózni a feladattal. Szintetizátora akkortájt még nem volt itt senkinek, különféle kütyü orgonákat viszont kellett javítanom bőven. Később már én is Pesten, az egyetemi évek alatt találkoztam igazi szintetizátorokkal. A diploma után hazajöttem, és akkor már kicsit más világ kezdett alakulni, sorban hozták be Németországból és Ausztriából a helyi billentyűsök az akkor menőnek számító szintiket, és előbb-utóbb ezek mind kikötöttek nálam. Valamiért elsősorban a KORG és a Roland hangszerek lettek nekem a legkedvesebbek. Először jöttek a tiszta analógok, aztán amikor már valamennyire vágtam a digitális áramköröket is, hatalmas energiákat fektettem abba, hogy megismerjem digitálisan vezérelt polifonikus hangszerek furmányait. Természetesen egyik hangszerhez sem volt használati utasítás, sem kapcsolási rajz, de még egy blokkdiagram se. Viszont miután feltérképeztem őket, megismertem a rendszerüket, óriási kedvem lett volna önálló hangszereket tervezni és építeni, hiszen már átláttam a bennük használt megoldásokat, és tudtam olyan szinten programozni, hogy a mikrokontrollereket be tudtam fogni a munkára. Egy ilyen mikrokontrollerhez való komplett fejlesztő környezet azonban Bécsben horror áron volt beszerezhető, házilag pedig csak részmegoldásokat csináltunk. Mire a Kyborg GMK-ban nagyjából összemaszekoltunk egy fejlesztő környezetet, arra a digitálisan vezérelt analóg hangszerek ki is mentek a divatból, itt voltak a PCM jószágok.
A KORG szintik azért jelentettek nekem nagyon sokat ebben az időben, mert a szintetizátorok működését a PolySix, a Poly61 és a Poly800 alapján tanultam meg. Szép, áttekinthető áramköri lapok, gondosan tervezett áramkörök, jól szervizelhető panelek voltak ezekben. Még ma is jól esik kézbe venni javításkor őket. Akkoriban még nem a tervezett avulás jegyében alkottak a gyárak. A KORG legalábbis úgy spekulált, hogy ha könnyen szervizelhető hangszert gyárt, azzal megnyeri a zenész közönséget, hiszen elterjed, hogy tartós és jól javítható, sokáig bírja a gyűrődést. A jól szervizelhető kivitel számomra a jól kiismerhetőt is jelentette, így sikerült szervizdokumentáció nélkül javítani őket. Később, mikor már a Syncopa megkapta a szerviz jogosultságot, kaphattunk szervizdoksikat, kiderült, hogy mindent jól gondoltam, de persze előjöttek olyan finomságok is, amiket első körben nem fedezhettem fel.
A továbbiakban nem pontos időrendi sorrendben mesélek néhány KORG hangszerről pár személyes sztorit.A válogatás önkényes és nagyon esetleges, mert talán nincs is olyan KORG hangszer, amiről ne lenne valamiféle magán történetem.
Poly 800
Időrendi sorrendben ez volt az első KORG szinti, amivel találkoztam. 1983-at írtunk, a diplomamunkával szenvedtem (akkoriban még magunk készítettük, elég véres munkával), amikor egy hétvégi hazaruccanás alkalmával Gyuszi barátom elhívott buliba. Mondta, hogy csodát fogok látni, mert Kaczor Feri a Nolg zenekarban vett egy Poly 800-at. Nos, ez akkor számomra tényleg csoda számba ment, mert az addig általam látott ezer potival, vagy banándugós vezetékekkel felszerelt szintetizátorokhoz képest ezen csak nagyon kevés kezelőszerv volt, ellenben ott díszelgett rajta egy LED kijelző (nagyon tetszett), meg pár gomb, amivel programozni lehetett. Furának találtam a kazettás magnóhoz kialakított adatátviteli csatlakozást. Az egyetemen a koleszban volt ugyan egy Radio Shack TRS80-unk, amin megismertük a kazettán történő adatmentés csodáját, de első körben fel nem foghattam, hogy minek kell ilyen egy hangszerre. A MIDI feliratú tuchel aljzatokat is a rejtély kategóriába soroltam, hiszen annyira friss volt még a MIDI, hogy senki se tudta, mire jó. Aztán elkértem 
Feritől a hangszerhez tartozó angol nyelvű kezelési utasítást, és kezdett megvilágosodni, hogy mi mire való, és egyáltalán, miként lehet hangszíneket szerkeszteni, letárolni, elmenteni. Aztán többen is vásároltak ilyen hangszereket, el is romlott némelyik, eljött tehát a nap, amikor nagy izgalommal szétszedhettem egyet. Akkor, a Cocom listás időszakban ezeknek a hangszereknek a tanulmányozása nekem óriási élmény volt. Kiírogattam az ismeretlen alkatrészek típusát, és egyenként megkértem az adatlapokat az Országos Műszaki Könyvtárból. A TTL és CMOS logikai áramkörökről már könnyebben lehetett adatlapokat találni, ezek ismeretében pedig már nagyjából le tudtam skiccelni a blokkvázlatot, meg a kapcsolási rajz kritikus részeit. A javítás ugyebár nem ment enélkül. Később kölcsönben volt nálam elég sokáig egy Poly 800, azzal teszteltem a Commodore64-hez gyártott MIDI interfészeinket.Szeretem mind a mai napig ezt a kis szintit. Volt a kezemben inverz billentyűs, MkII verzió, használtam az EX-800 modult is, csupa kellemes emlék fűződik hozzájuk.
A Poly 800 híres volt arról is, hogy elég sokan modifikálták, vagyis kisebb-nagyobb áramköri változtatásokat, toldásokat-foldásokat végeztek a hangszeren, így kibővítve a gyári hangkeltést, vagy direkt elérést adva bizonyos paraméterek változtatásához. A fenti képen egy kívülről modifikált, mondhatni nordleadesített Poly 800 látható, amint Árki Attila, a KORG magyarországi képviseletének ügyvezető igazgatója arcán enyhe döbbenettel felfedezi a boltban a használt cikkek között. A kép már több, mint 10 éve készült, azóta már megmémesedett az Interneten :) Amúgy a képen látható még egy korgos érdekesség is: az a plakett, amit 1998-ban kaptunk a legjobb vidéki KORG értékesítő üzletként, Katoh San aláírásával.
Poly61
Nem sokkal később akadtam bele ebbe a hangszerbe. A zalaegerszegi Dominó együttes megalakulása körül magam is ott bábáskodtam, és Nagy Ferinek volt ez a szintetizátora, amire szintén kellő tisztelettel és csodálattal tekintettünk. Ráadásul ez mindjárt egy gyárilag midisitett darab volt. Akkoriban már kikupálódtam midi ügyileg, meg a Poly61-en előforduló hibákat is rutinosan meg tudtam javítani. A Domino zenekar abban az időben óriási sikerrel futott itt a Nyugat-Dunántúlon, és ebben fontos szerük volt a jól megválasztott szinti hangzásoknak, jelesül a Poly61-nek is, aminek az egészségén én őrködtem. Időnként a buli hevében potyogott bele ez-az, időnként voltak kisebb elektronikai meghibásodások is, de ez még egy jól javítható szinti volt. Nem egyszer a buli szünetében, valami raktárba vagy öltözőbe félrevonulva végeztem el a gyors műtétet. A képen a Poly61 alatt egy DS8 látható, de az már későbbi sztori, arról is szó lesz.
MS10 és MS20
Ezekből a 80-as években már volt néhány darab a környéken, és javítgattam is őket, de bevallom, akkoriban nem túl sokra értékeltem őket. Valahogy úgy gondoltam, hogy ezek a szintik ugyanolyan egyszerű monofonikus hangszerek, mint amit a bátyámmal is építettünk, éppen csak tisztességes házba szerelve, esztétikus beendezésnek megépítve. Na és természetesen jó linearitású VCO-kal, amiket nem kell bekapcsolás után fél óráig kalibrálni. Került hozzám javításra persze pont olyan is, aminek csúnyán elment a linearitása, azzal keményen küzdöttem, míg sikerült rendbe hoznom. Tetszettek a testes és karakteres hangok, amik az MS-ből kijöttek, de nekem a Poly széria által kínált programozhatóság, polifónia és hangzási változatosság fontosabbnak tűnt. Igazából csak a '90-es évek elején döbbentem rá, hogy ezek mennyire jó kis hangszerek.
PolySix
Na, ez a jószág viszont egyből és azonnal megtetszett. A hangjában ott van az a bizsergető feeling, ami az igazi analóg szintetizátorokra jellemző, és amit a virtuál analóg hangszerekben eddig egyedül csak a KORG volt képes visszaadni. Viszont a PolySix sok gyötrelmes éjszaka emlékét hozza vissza nekem, amikor a termikusan instabillá vált oszcillátorral bajlódtam, és baromi nehezen tudtam csak megoldani, hogy stabil IS legyen ÉS lineáris IS legyen. Később, amikor kezembe került a szerviz manuál, és kiderült, hogy a kalibrálásra nagyon okos gyári séma létezik, persze téptem a hajam. Azonban eleinte semmiféle szervizdoksit nem tudtam beszerezni. A PolySix volt az egyik első hangszer, amihez sikerült szerviz manuált hozatni, azt hiszem, Nyugat-Németországból rendeltem horribilis pénzért. Ma pedig bárki megtalálja az Interneten.
DS-8
Domino zenekar. Kellett volna egy "csilingelőbb" szinti, és Yamaha DX7 volt a terv. Aztán a Reh Endrénél valahogyan egy DS-8 lett belőle, de én nem bántam. Hogy is bántam volna, mikor ez multitimbrális volt, és az akkori szekvenceres kísérleteimhez ez úgy kellett, mint egy falat kenyér! Így aztán Hajnitól, a zenekar billentyűsétől gyakran kölcsönkértem a hangszert, és nyomattam otthon a C64-en, később pedig az IBM XT-n a midis projektjeimet. Úgy háláltam meg neki a jóságát, hogy készítettem a szintetizátorba egy memóriabővítést. A memóriakártyák nagyon drágák voltak akkoriban, egy kis áramköri módosítással viszont meg tudtam oldani, hogy a külső kártyacsatlakozó használhatóságának a megtartása mellett egy beépített panelen elhelyezett CMOS memória megduplázza a tárolóképességet. Úgy tudom, ezt a bővítést később le is koppintották páran, épp úgy, mint a Kawai K1 bővítéseimet, de az már egy másik téma. A DS-8 közeli rokona a 707. Egy kék színű 707-es reparálásáról már beszámoltam a blogban.
Az első találkozásom az M1-gyel szintén a Dominohoz kapcsolódik. Hasonlóképpen Németországból jött, nagyon drága volt és mindenféle bonyodalmak után sikerült behozni, azt hiszem 1988-ban vagy 89-ben. Akkoriban a vám elég cirkuszos ügy volt. Az országban alig volt még ilyen hangszer, és sokan csak azért jöttek el messziről, hogy megnézzék, meghallgassák buliban. A zenekar azért döntött a beszerzés mellett, mert úgy gondolták, hogy kell egy olyan szintetizátor, amiből az akusztikus hangszerek hangja élethűen szólal meg. A zongora legyen zongora, a fuvola legyen fuvola, a trombita legyen trombita, ne pedig valami hozzá hasonló. Érdekes felidézni, hogy ezen elvárás teljesítése érdekében milyen hangszerek kerültek még akkor szóba:
- Roland D-50: nagyon drága volt
- Roland D-10 vagy D-20: ezek már megfizethetőbbek voltak
- Ensoniq Mirage: a lemezeken tárolt minták betöltögetése nem tűnt túl praktikusnak buli közben, és bár a 8 bitességéhez képest a hang meglepően jó volt, de ez a hangszer már nem számított a legkorszerűbbnek akkor.
- Roland S-50: 12 bites minták, 760 kByte memória - nagy királyság volt, de borzasztó áron
Maradt tehát az M1. Akkoriban a 4MByte ROM, mint PCM hangmemória bődületesen nagy volt. Emlékszem, hogy a Logitronban a kollégáim csak akkor hitték el, hogy ez igaz, mikor ott belenéztünk egybe, és láttuk a 8 db 512 kbyte-os PROM IC-t egymás mellett sorakozni. Azt sem tudtuk addig, hogy léteznek ekkora chipek már, pedig eléggé nyakig voltunk a szakmában. Elámultunk a felhasznált mikrokontrollereken is, és megállapítottuk, hogy a zenei technológia előbbre tart, mint a kommersz PC ipar. Számomra viszont még mindig titok volt, hogy miként sikerült ennyi jó minőségű hangszínt belerakni a tárolóba. Kísérleteztem akkoriban magam is PCM dolgokkal, voltak hát fogalmaim arról, hogy mi minden kell a jó megszólaláshoz. Érdekes volt megfigyelni, hogy bizonyos hangszerek, például a zongora esetében az ember a billentyűzeten haladva fel tudta ismerni a mintavételezési határpontokat. Tudtuk tehát, hogy az adott hangszert több fekvésben mintázták be, nem pusztán egyszerű transzpozíció eredménye a teljes billentyűzetre történő leképezés. Élveztük az M1 "combi" módjának rugalmasságát, és újszerű volt a beépített szekvencer is. Bizony, ez volt a mai értelemben vett első workstation keyboard. Az M1 aztán az egyik legnagyobb sikertörténet lett. Hiába jöttek utána a T, 01W, X, N széria hangszerei és hiába volt minden új hangszer valamivel jobb, mint az előző, az M1 kultusza töretlen maradt mindmáig.
Az M1 után nem sokkal egy újabb okossággal rukkolt ki a KORG. Ugyan a M1-hez képest az alaptípust kisebb PCM memóriával látták el, azonban eszméletlen új hangzásokra volt képes ez a hangszer. A fejlesztők úgy gondolkodtak, hogy ha bent vannak a PCM minták egy tárban, akkor a hangok kisöprésekor (D/A konverterre juttatásakor) összefűzhetünk PCM mintákat tetszőleges sorrendben. Ez a Wave Seqencing eljárás, kreatív játszóteret adva a sound designer hajlamú emberek kezébe. Ezt megfejelték még a vektorszintézissel, lehetőséget adva arra, hogy az egyidejűleg megszólaló minták arányait egy joystick segítségével akár valósidőben is változtassuk. Bár a Wavestation sikere eladási számokban nem mérhető az M1-hez, a hatása mégis óriási. A '90-es évek elején sokan voltak kiéhezve új hangszínekre, új hangzásokra, és a Wavestation inspirálta ezeket az embereket. Az izgő-mozgó minták más gyárak fejlesztőit is megihlették, a KORG esetében pedig a KARMA hozta vissza magasabb szinten ezeket az időben változóan felépülő hangokat. A környéken több Wavestation is előfordult, én a legtöbbet Óvári Miki barátoméval foglalkoztam, aki a Sziámi zenekarban használta főként.
Trinity
Biztosak voltunk, hogy a KORG ismét új fejezett nyit a Tritonnal. Emlékszem, hogy Frankfurt felé a buszon olyan buzgón tanulmányoztuk az akkor publikussá tett dokumentációját, mintha egy vizsgára készülnénk fel. Amint a vásárban kipróbáltam, nekem azonnal be is jött nagyon. Aztán először tapasztaltam azt a fajta hozzáállást a zenészektől, hogy "jó-jó, de a mittudoménmelyik hangszín a 01W-ben vagy a T1-ben jobb volt, nem érdemes ezért ennyi pénzt kiadni!". Aztán a Trinity mára szintén klasszikus lett, és kicsit sem kell szégyenkeznie annak, aki kiáll vele a színpadra. Az érintőképernyő és a moduláris bővíthetőség ismét egy új dimenziót nyitott meg, kijelölve a KORG fő csapásirányát. Ha már Trinity, akkor ne feledkezzünk meg az egyik kedvenc poweruseremről, Rick Wakemanről se, akinek ragyogó KORG demóit (vagy inkább koncertjeit) élvezhettük Frankfurtban.
Óh, boldog '90-es évek! Mily gazdag voltál új hangszerkoncepciókban! Eljutott a KORG odáig, hogy nem a memóriából söpri ki a PCM hangot, hanem ELŐÁLLÍT egy PCM mintát egy RAM-ban, mégpedig a szorgos processzor kiszámítja a minta minden elemét egy fizikai modell alapján. A PCM minta ugye arra volt képes, hogy konzervként eltároljon egy bizonyos zongorabillentyű leütést, egy bizonyos szaxofon megfújást, egy bizonyos gitár megpendítést. A modell pedig képes leírni az adott hangszer viselkedését a legkülönfélébb játékstílusok esetén. Az első fizikai modellezésen alapuló szintetizátorok, így a Prophecy is, hiába tűntek szenzációsnak a maguk idejében, ma már természetesen sokkal kifinomultabb modellező hangszerek vannak, így a Prophecy presetjeit is sokszor megmosolyogtatónak vélhetnénk. De nem tesszük. Ugyanis a Prophecy még mindig hasít. Tessék egy kicsit leülni vele szórakozni, és percek alatt kiderül, hogy amire a Prophecy képes, annak a fele sem tréfa. A KORG megint bevitt bennünket a hangzások egy addig ismeretlen birodalmába. A Prophecy lehetővé tette sok esetben, hogy "szabálytalan" és "értelmetlen"paramétereket adjunk meg egy fizikai modellhez, de pontosan így léphettünk át egy terra incognita határain, új, brutális, érdekes hangokat felfedezve. A Prophecyről nekem persze mindig Szöllősi Janó barátom jut eszembe, aki igen komolyan vette ezt a kis szörnyecskét.
i3
Nem szabad megfeledkeznünk az arrangeres billentyűkről sem. 1994 január vége volt. Egy kölcsönkért teherautóval hatalmas hóban hoztuk el a KORG bemutató hangszereit az Őrségből, mert az akkori nagyker odáig tudta eljuttatni a kiállításhoz való hangszereket. Lépésben jöttünk csak, sokszor fogalmunk sem volt arról, hogy hol az út széle, vagy az árok. De aki járt már verőfényes téli időben, nagy havazást követően Nagyrákos, Pankasz felé, az azt is tudja, hogy nagyon szép volt ez az út. Mi nem nagyon gyönyörködhettünk, mert minden idegszálunkkal arra koncentráltunk, hogy az értékes szállítmánnyal együtt épségben hazaérjünk. A bemutató aztán nagy siker lett, és az egyik sztár az i3 volt. Abban az időben a Roland tarolt a kísérőautomatikás keyboardok mezőnyében, a többi gyártó csak kullogott utánuk. Nagyon friss volt még az E-86, státusszimbólum volt a vendéglátós zenészek körében, és nem nagyon hittük, hogy az i3 komoly konkurenciát jelenthet neki, hiszen a KORG nem futott korábban igazán komoly köröket a kísérőautomata témában. Aztán a bemutatónk egyik legnagyobb érdeklődéssel övezett darabja lett, a KORG történetében pedig elindult egy máig tartó töretlen sikerszéria.
Karma
Kéne írni itt a Trinity családról, hiszen hosszú évekig sokféle változatban gyártották őket, én a Karmát emelem most ki közülük. A Karmáról nekem mindig a lábfájás jut eszembe. Sokszor meló után bekapcsoltam a Karmát a boltban azzal a szándékkal, hogy szórakozzak egy kicsit, és mélyebbre ássak a KARMA funkciókban. A pár percesre tervezett bogarászások rendszerint késő éjszakába nyúltak, annyira belefeledkeztem a hangszerbe, hogy rendszerint megfájdult a lábam az ácsorgásban vagy annyira megéheztem, hogy ezek a jelek figyelmeztettek, elég volt a jóból. Tipikus addikciós tünetek :) Számomra az volt az igazán érdekes, hogy nálunk nem volt átütő sikere a Karmának. Azt gondoltam, hogy az a hallatlan megszólalásbeli változatosság, inspiráló gazdagság, ami ebben a hangszerben lakik, nagyon sok zenészt megmozdít. Ezzel szemben páran azért vásároltak belőle, mert "Nicsak, egy piros Triton, de jól néz ki!" és a KARMA funkciót sohasem használták. Próbáltam a folyton új hangzásokra vágyó elektronikus zenészek figyelmébe ajánlani ezt a szintit, de azt tapasztaltam többnyire, hogy ahelyett, hogy maguk kevertek volna ki bréking sounddesign anyagokat, inkább mindig azt figyelgették, hogy kész hangokat sampling minta formájában honnan lehet "beszerezni". Holott a KARMA pontosan az élő, befolyásolható, izgalmas hangzások forrása, a bemintázott anyag pedig valamilyen szinten már megdöglött, nem hagyja magát túlzottan újragondolni. Mindössze néhány billentyűst ismerek az ügyfeleink között, akik beleásták magukat a mély rétegekbe, és elengedték a fantáziájukat, kreativitásukat a hangszer megalkotóinak szándéka szerint. A KARMA kifundálás Stephen Kay nevéhez fűződik, akinek a nevét már a Wavestation kapcsán említenem kellett volna. Egyik Musikmessén személyesen is tudtam beszélgetni vele, és néhány alkalommal azóta meg is kerestem különféle ügyek miatt. Mindig rendkívül segítőkész volt, és jófej. Szerencsére a KARMA valamennyi komoly KORG workstationban azóta is benne van, és léteznek számítógépen futtatható Karma verziók is.
Kronos
Ebben a pillanatban természetesen a Kronos a kedvencem. Azt hiszem, jól példázza az 50 éves KORG filozófiáját ez a munkaállomás. Miközben az ember nézi, próbálgatja és hallgatja, nem nagyon jut eszébe a fél évszázaddal ezelőtt gyártott ősökre gondolni. Pedig a gyár hangszereiben nagyon jól végigkövethető az evolúció folyamata, minden egyes hangszer tartalmaz valamit a korábbiak "génjeiből". Lehet, hogy ez az örökség a kezelő szerveken látható, lehet, hogy valamilyen dizájn elem idéz fel korábbi modellt. Más esetben a hangminta tárról derül ki, hogy azonos, vagy hasonló egy korábbi szintetizátoréval. De az is lehet, hogy csak szervizelés közben jövünk rá, hogy egy bizonyos panel vagy más megoldás ismerős a megelőző szériákból. A KORG hangszerei tehát hatalmas fejlődésen mentek át az öt évtized alatt, és ez a fejlődés folyamatos volt, sokkal ritkábban tarkították kapkodó, átgondolatlan próbálkozások, mint számos más gyár esetében láttuk. Ez a "tartsuk meg a jót - javítsuk ki a hibákat - haladjunk a korral" jellegű szemlélet a számomra rendkívül szimpatikus, és azt gondolom, hogy kiválóan tetten érhető a Kronosban. Sok mindent az M1 óta hasonló módon neveznek, kezelnek a KORG szintikben. Ez egyesek számára avítt, unalmas és a fejlődés cáfolataként hozakodnak elő vele. A KORG felhasználók viszont szeretik ezt a rendszert, hiszen nagyon gyorsan át tudnak nyergelni egy újabb szintetizátorra, elég mindig csak a különbségeket, újabb funkciókat kivesézni.
A Kronos kapcsán az időbeli folytonosság példájaként felhozhatnánk a benne foglalt régi, kultikus hangszereket is, mint a már emlegetett MS-20 vagy PolySix analóg szintiket, a Wavestationt, a Karmát, a CX3 orgonát, meg egy csomó egyéb beleimplementált hangszert is. Bebizonyította a gyár, hogy a saját régebbi szintetizátorait igen kiválóan képes újra életre hívni a legújabb modellekben is. Azt is megtapasztalhatjuk, hogy ezek a régi hangzások eredeti állapotukban is és effektekkel, modulációkkal, rétegzéssel modifikálva is kiválóan használhatók a mai zenékben is. A KORG fejlesztőinek tehát bőven van mire támaszkodniuk, és ugyanakkor mindig képesek valami újat, meglepőt és trendmutatót kitalálni.
Mit is mondhatnék nekik az 50. születésnapon? Megköszönöm azt a sok élményt, amit szintibuherálóként, zenehallgatóként kaptam tőlük, és azt kívánom, hogy továbbra is folytassák ezt az átgondolt, folyamatosságon alapuló, a felhasználók igényeit szem előtt tartó fejlesztési politikájukat valamennyiünk örömére!
A KORG szintetizátorokról zenész körökben természetesen órákig, napokig lehet beszélgetni. Ebben a bejegyzésben is csak felvillantottam néhány szubjektív gondolatot, de közben millió más emlék is előjött. Idén elég sok lehetőség és alkalom lesz arra, hogy kedvünkre diskuráljunk e témáról, és persze jókat nosztalgiázzunk az évforduló kapcsán. Terveink szerint lesznek majd nálunk "50 éves KORG" napok, amikor hivatalosan is összetrombitáljuk majd korgos barátainkat, és adunk majd az érzésnek. Készüljetek! :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
djuice 2013.02.23. 14:50:46
Minap szétbontottuk egy ismerősöm Korg i2-esét, hogy féltően szeretett, ugyan nem mai, de anno magának elég tekintélyt kivívott hangszerét megvizslassuk, miként is lehetne az LCD-jét meghekkelni, és láthatóvá varázsolni a mára már csak szentjánosbogár módjára pislákoló háttérvilágítását. Ez kis híján kimerítette az alant idézett félmondat totális inverzióját! A displayig ugyanis eljutni millió csavaron és a teljes elektronikai panel-erdő lebontásán át lehetséges! Bár biztos akadtak ettől kényelmesebben is szervizelhető Korgok...
"A KORG legalábbis úgy spekulált, hogy ha könnyen szervizelhető hangszert gyárt, azzal megnyeri a zenész közönséget..." ;)
Prophecy-Karma:
Való igaz, hogy mikor Jankai Béla demózta ezt az első kis hangszert, életemben akkor hallottam először olyan földön túli, soha nem hallott és főleg nem szokványos szintetizátor hangszíneket, ami felért - akkori szóval mondva, egy "hangzáskultúrai tanulmánnyal". Máig sajnálom azonban hogy a később lett Trinitym MOSS boardjából semmi hasonló isnspiráló dolgot nem tudtam sosem kicsavarni, mivel a mások által is bevett ősi szokás szerint, itt a gyári preseteken történő kisebb módosítások is élvezhetetlen "cirippelésekbe" vagy "bugyborékolásokba" mentek át. Valahol akkor jöttem rá, hogy a sound design sem megy tehetség nélkül, hiába adják a gyárak sok felhasználó kezébe az ilyesféle deep editing cuccokat, adott dolgokat nem lehet megtanulni sem, ha nem érez rá valaki, s talán érdemesebb a zenéléssel, mint a tekergetéssel foglalkozni, ahogy egy gitáros barátom is ezt megfogalmazta, ez ugyanis olyan mint a festészet! Azt sem tudja mindenki csinálni, főleg nem jó ízléssel...
Véleményem szerint, aki nem tud ráérezni a Korg mérnökök, esetleg Stephen Kay filozófiájára, azoknak valóban csak egy paraméterek ezreivel elbonyolított hangszer lesz egy Karma szintű dolog, ami csak az időt lopja el a zenésztől, így érthető hogy esetleg a "lakodalmas" Casiokon felnőtt billentyűsök nem a hyper layeres űr hangokat fogják benne értékelni, hanem keresik a legjobb saxofon mintát, vagy a lehetőségét hogy azt betölthessék. Ezen kívül az ilyen Columbia űrrepülő szintén szétprogramozható hangszerekbe fektetett órák, később csúnyán semmivé válhatnak, ha jön egy jobb, korszerűbb, másabb cucc, ami mindig jön, mert jönnie kell, az elődnek pedig mennie... De persze ezt annak fejében mondom, hogy már sok mindent láttam, hallottam és előre örültem neki stb, majd a vége csalódás volt, viszont egyeseknek biztos megváltás is ugyanígy, nem kiábrándítani akarok ezzel!
Egy kérdésem volna, mit jelent az, hogy "azóta már megmémesedett az Interneten"???
Valamint még az érdekelne a nevezett Ensoniqot megemlítvén, az a 8 bites vaskos hangzás mitől lehetett olyan, mivel ma ez elég elképzelhetetlen a a PCM technológia alapjait nézve, miközben ismerjük ezt az akkori Emulator samplerekből is? Zajszűrő áramkörök segítségével, mintatömörítő cél chippekkel vagy hogyan?
MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2013.02.24. 14:30:15
A Korg szintik szervizelhetőségén nem azt értem, hogy pikk-pakk javíthatók. Egy kezelőpaneli mikronyomógomb, vagy a kijelző javításához bizony alaposan szét kell szedni, a különböző helyekről kiszedett csavarokat el kell különíteni, meg kell jelölni a megjelölendő dolgokat, hogy az összerakásnál minden smakkoljon. A javíthatóság azt jelenti, hogy megadják a lehetőséget a szervizesnek arra, hogy alkatrészeket cseréljen, hogy mérni tudjon, egyáltalán, hogy be tudja határolni a hibát. Nagyon sok mai hangszernél meg hangtechnikai berendezésnél ezek nem szempontok, vagyis a gyártás során csakis a gyártási szerelést optimalizálják, nincsenek tekintettel arra, hogy egy későbbi szétszerelés után reverzibilis módon össze is lehessen rakni a jószágot. Például úgy vannak fix kábelezéssel összekötve a panelok, hogy muszáj leforrasztani a szalagkábeleket egyik végükön, hogy az alkatrészeket egyáltalán látni lehessen. Ilyenkor persze nem lehet feszültség alá helyezni a javított berendezést. Mindenféle protéziseket kell ilyenkor készíteni, és rettentő műgonddal kipreparálni a vizsgálandó panelt. Nem szeretjük, a kuncsaftnak pedig sokba kerül, mert iszonyú sok munkaidőt elvisz. Ráadásul lehet, hogy pontosan ugyanúgy nem is lehet már összeszerelni. Ha pedig nem javítható a cucc, akkor fölöslegesen napokat elvacakoltunk vele.
A Prophecyvel meg a Karmával kapcsolatban: az ilyen hangszereket azoknak a zenészeknek ajánljuk, akik szeretik az újszerű hangzásokat és élvezik a hangzásokkal való kísérletezést. Aki nem szeret ezzel pepecselni, annak ott van millió preset szinti.
Mémesedés: :)
Ezt a képet a "nordosított" Poly800-ról már többen oda-vissza megosztották a neten, különféle hazai meg külföldi szakmai fórumokon, facebookon, szóval mondhatjuk, hogy mémmé vált. Ha ezt a szót még nem hallottad, akkor itt van róla pár szó pl.:
hu.wikipedia.org/wiki/Internetes_m%C3%A9m
Ensoniq Mirage: egyrészt dinamika kompressziót - expanziót alkalmaztak, így úgy tűnt, mintha nagyobb lenne a bitmélység, másrészt igazi analóg szűrőket használtak, ha jól emlékszem a CEM 3328-asokat.
djuice 2013.02.24. 22:51:19
A Karmában is teljesen igazad van, csak arra akartam rávilágítani, hogy hozzám hasonlóan, eshetnek mások is abba a csapdába, hogy egy hangszer birtoklásával már könnyelműen "hangszín professzornak" hiheti magát bárki, aztán menet közben kiderül, nem is annyira könnyű azok között a paraméterek között úgy lavírozni, hogy értelme is legyen, de legalábbis az időt mindig el lehet tekerészéssel pocsékolni. Ma meg már tonna szám állnak mindenhol a kész minták, patchek, akár samplerekre v könyvtárakra átkonvertálva és nincs annyi szükség a saját "világmegváltó" megfejtésekre mint régebben. Pl. mikor egy Spectrasonics Omnispheret meghallottam először, mindjárt azt kérdeztem: és akkor mi mit is akarunk tulajdonképpen? :)
MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2013.02.24. 23:47:46
Az a bizonyos Yamaha, az LCD kijelzővel se mai darab lehet :) A legtöbb szintijüket éppenséggel nem egyszerű szervizelni. Nem csak a szétszerelhetőségre gondolok, hanem a hibakeresés és a javítás kivitelezhetőségére is.
A hangszínbuherálás pedig sokak számára, így nekem is egy fajta szórakozás. Minél több paraméter és lehetőség van, annál jobb :)
djuice 2013.02.25. 09:35:12
www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=6fdqLTwjBxo
MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2013.02.25. 17:37:52
A videó leglényegesebb része a "WARNING!" :)
djuice 2013.04.10. 19:29:41
www.korg.com/KROSS
A zongora demó kifejezetten tetszik, már csak azért is, mert a Yellowjackets világhírű zongoristájának Russel Ferrantének improvizatív kompozíciója.
soundcloud.com/korg/3-sticktoitness/
MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2013.04.10. 19:42:39
djuice 2013.05.12. 22:48:31
Azért csendesen kérdezném, Kross leghamarabbi kaphatósága mikorra lesz datálva árakkal együtt természetesen?
MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2013.05.13. 00:05:40
A Facebookot lehet utálni, én se rajongok érte. Viszont ezen zajlik az internetes oda-vissza kommunikáció 95%-a. Szóval ha nem lenne muszáj, mi se használnánk.
Ami a Krosst illeti, a Korg igencsak határozatlan még, hogy Európába mikor kezd el szállítani. Talán a nyár közepe-vége felé megindulnak. Folyamatos ellátásra én csak ősztől számítok. A 61-es árát 220-240 ezer köztire saccolom, de ez függ a jen, a jüan, a dollár és az euro forinthoz viszonyított árfolyamától, vagyis a politikától. Majd kialakul.
djuice 2013.05.13. 17:08:33
MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2013.05.22. 11:46:59
Ennek sok oka lehet. Korábban is előfordult, hogy a bemutatást követően fél év, vagy akár egy év múlva indult el a tényleges gyártás. Szerintem elsősorban az van, hogy a adott esetben a debug még komoly hibákat tár fel, és azok elhárítása időigényes. De számtalan piaci tényező is bejátszhat. Manapság ugye senki (se alkatrészgyártó, se alkatrész felhasználó termelő üzem) nem tart semmiből raktárkészletet. Ha egyetlen részegység logisztikája sérül, például a szomáliai kalózok eltérítik a hajót, akkor áll a teljes gyártó lánc.
Utolsó kommentek