JBL SRX800 gyorsteszt

 

jbl_srx800.jpg

A több évtizede fellépő zenészek emlékezetében jól él még a kép arról, hogy hogyan nézett ki a színpad felpakolás után. A két oldalon tornyosuló jókora hangfalhegyek tekintélyt parancsoló módon szegélyezték a zenészek mozgásterét. Nem is volt valamire való zenekar, ha nem ez a színpadkép fogadta a nagyérdemű közönséget. A dolog persze nem nolg1szj.jpgvolt öncélú, hiába mosolygunk ma már ezeken a megoldásokon. Az akkori technikai lehetőségek birtokában általában egy háromutas hangfalrendszert lehetett úgy kivitelezni (szinte mindig gyári modellek házi koppintásával), hogy egy nagy termet rendesen beszóljon. Nem igaz az, hogy "annak idején" nem volt fontos a báli vagy amatőr rock zenekarok esetében a jó megszólalás. Már akkor is rájöttek arra, hogy a kulturáltan, szépen szóló hangrendszer a sikeres buli egyik záloga. A szűk anyagi keretek között is lehetett szépen szóló hangrendszereket készíteni, de ez csak nagyon sok próbálkozás, kísérletezés árán szokott összejönni. Magam is részese voltam ezeknek a hangcucc gyártásoknak és beállításoknak, na és természetesen az üzemeltetésnek, mert hiszen mindig a buliban dől el, hogy a koncepció jó, vagy nem.
Ugorjunk 25-30 évet. A felállás mára alapvetően megváltozott. A zenekarok jelentős részének nincs is saját hangosító felszerelése, olyan helyekre mennek fellépni, ahol a rendezők biztosítják a hangot, csak rá kell dugni a mikrofonokat és a hangszereket, és kész. A kisebb bandák esetében pedig a mozgékonyság és a rugalmasság igen fontos szempont lett. Ezeknek a zenekaroknak most is van saját hangrendszerük, ám nem egy teherautónyi felszerelést cipelnek magukkal, hanem a régi felszerelés töredékét. Az elv sok esetben az, hogy egy kisbuszban kényelmesen férjen el a zenekar, a hangszerek és a teljes hangrendszer, sokszor még a fénycucc is. Nagyon megnőtt tehát az igény a kisméretű, de nagy teljesítményű, és természetesen szépen szóló hangfalakra. Ezek eleinte továbbra is elsősorban passzív ládák voltak, és a rendszer standard tartozékát jelentette a  végfokokat, crossovert, effektet és a keverőt magában foglaló dögnehéz rackdoboz.
Elég régóta elkezdtek a gyártók aktív zenekari hangfalakat is gyártani, így aztán a végfokok kimaradhattak a rendszerből. Ez azonban csak térfogatcsökkenésben jelentkezett, a súly megmaradt, hiszen az erősítőmodulokat beépítették a hangfal házába. Itt kezdődtek a bajok. Ha eddig egy adott hangfal mondjuk 30 kg-ot nyomott, az aktív változata biztosan elkerülte a 40 kilót. Aki sokat pakolt már lépcsőn hangfalat, meg rakosgatta őket hangfalállványra, az tudja, hogy ez durva különbség. Másrészt a korai aktív hangfalakkal sok baj volt a súlyukon kívül is. A gyártók többsége azt csinálta, hogy kicsit áttervezte a végfokjaikban jól bevált erősítőmodulokat, és  beépítette őket a hangládákba. Csakhogy azok ott nem szokták jól érezni magukat. Amíg egy rack méretű erősítőben mindig jól kitalálták a hűtést, a hangfalba épített modulok esetében ez soha se sikerült igazán jól. Az erősítő modulok túlmelegedtek, és ha volt bennük rendes termikus védelem, akkor leoldottak (persze mindig a buli közepén), ha nem, akkor pedig kicsapkodták a biztosítékokat, vagy elszálltak a végtranyók, és rendszerint vége is lett a koncertnek. A másik igen komoly problémát a rázkódás jelenti. Különösen az aktív szubládákban nagyon erős rezonanciák keletkeznek, az alkatrészek gyakran letöredeztek a panelról. Ezért volt az, hogy még tíz évvel ezelőtt a zenészeknek elsősorban hagyományos passzív hangfalas megoldásokat javasoltunk. Voltak persze akkor is gyártók a piacon nagyon jó, strapabíró aktív hangfal konstrukciókkal, csakhogy azok árban voltak egy nagyságrenddel magasabban.
Az igazi áttörést a digitális erősítők gyors fejlődése hozta el. A kapcsolóüzemű tápegységekkel és digitális végfokokkal megjelentek a csekély súlyú és fölöslegesen nem melegedő elektronikák, így két nagy probléma mindjárt kiesett. Az első digitális végfokok ugyanakkor hangminőségben nem érték el a jó analóg társaikat, és a meghibásodások is gyakoriak voltak, ezért a szakma húzta a száját, nem lelkesedett értük. Bevallom, hogy mi sem gondoltuk, hogy ez a technológia ilyen gyorsan kinövi a gyerekbetegségeit, de ma már elmondhatjuk, hogy a professzionális hangtechnikában senki sem kérdőjelezi meg digitális végfokok hasznosságát.
A digitális elektronikával épített aktív hangosítási hangfalak egyik úttörője kétségtelenül a JBL volt. Már a PRX500-asoknál megtapasztalhattuk az általuk kitalált rendszer előnyeit. A PRX600 is bizonyított, egy csomót használnak belőle az ügyfeleink most is nagy megelégedettséggel. A PRX700 ezek után még nagyobb teljesítményt (1500W) és hangnyomást ígért, és ezeket valóban teljesítette is. A gyár a 700-as szériánál a Crown elektronikáról áttért egy jó nevű európai gyártó moduljára, ami viszont ventilátoros hűtést használt. Ez sem keltett nagyobb zajt, mint egy laptop hűtője, de néhány felhasználó nem örült neki, mert ha a hallgatóság mindössze 1-2 méterre ül egy csendes teremben a hangfaltól, akkor azért hallható. Az egy másik kérdés, hogy ilyen közegbe az ember nem tesz egy hatalmas teljesítményű hangfalat a nagyérdemű közönség orra elé, normál koncert körülmények között pedig ugyanúgy belevész a környezeti zajba a halk surrogás, mint ahogy a hagyományos végfokok vagy a robotlámpák ventilátorát sem reklamálta soha senki. Mindenesetre a JBL még jobban lecsökkentette a PRX700 sorozat hűtőjének a zaját. Ez év elején pedig bemutatta az új nagyágyút, az SRX800 szériát. Még a korábbi modellekhez képest is sok újítást vezettek be, érdemes ezeket átfutni. A kétutas falak esetében  2000 W teljesítményt adnak meg, ami úgy értendő, hogy 1-1 db 1000 wattos modul hajtja meg a mély jbl_srx_hangszorok.jpghangszórót, illetve a magasat. Ettől persze nem kell hanyatt esnünk, nyilván nem arról van szó, hogy a magas sugárzót 1kV pirítja, ennek semmi értelme sincs, sőt, a mélyre sem fog gyakran ennyi teljesítmény kerülni, erről gondoskodik a fejlett DSP technológia, ami az egész rendszer lelkét képezi. A lényeges az egészből annyi, hogy 2 db ilyen nagy teljesítményű végerősítő dolgozik a hangfalban, prémium kategóriás JBL hangsugárzókat hajt meg és ennek eredményeként 137 dB, vagyis rendkívül magas SPL értéket kapunk, a többi pedig a gyártók közti számháború részét képezi.
A digitális aktív hangfalak leglényegesebb tervezési szempontja az, hogy a vezérlő DSP, a végfokok és a beépített hangszórók együttműködése tökéletes legyen. A fejlesztők azt állítják, hogy ez itt tényleg megvalósult, egy intelligens rendszer gondoskodik a tökéletes megszólalásról és a hangszórók kíméléséről egyaránt. Újdonság, hogy a beállításokhoz kapunk egy LCD kijelzős menürendszert. Ezen túlmenően lehetőség van a hangfal vezérlő DSP-jének finombeállításra is Bluetooth kapcsolaton keresztül egy iOS vagy Android eszköz segítségével. A rafinált nagy sebességű DSP összesen 20 parametrikus EQ-t, 96 kHz-es FIR szűrőket tartalmaz, így teljesen egyedi crossover beállításokat alkalmazhatunk, megadja a hangszóró delay (jelút késleltetés) lehetőséget, és még a rendszer kalibráláshoz szükséges jelgenerátort is tartalmaz. Behívhatjuk a JBL AE (Apllication Engineering) csapata által kalibrált gyári beállításokat is, így a rendszer beállításkor rengeteg idő is nyerhető, ami ugye a hangtechnikusok számára nagy kincs. Ha már a vezérlésről esik szó, ne feledkezzünk meg a hátfalon levő RJ45 csatlakozóról sem. Ezen keresztül kábellel vagy egy routert beiktatva akár drót nélkül is vezérelhetjük a hangfalat Ethercon rendszerről.
Praktikus megoldás, hogy két független bemeneti csatlakozónk van kombinált XLR-jack aljzatokkal, keverhető bemenetekkel és ezek szintjét a hátfali LCD kijelzőn ellenőrizhetjük is. A csatornák jele külön-külön és keverve is tovább linkelhető, így összetett rendszereket is megvalósíthatunk. jbl_srx800_control.jpg
A hangfalakat először kézbe véve egyből azt mondtuk, hogy igen, ezek masszív, strapabíró eszközök, szóval nem az az egyszer használatos fajta. A 815-ösök 28,6 kg-os súlya ugyan nem pihekönnyű, de jó a fogás rajtuk, így egyáltalán nem nehéz a szállításuk vagy az állványra helyezésük. Ne felejtsük el, hogy a szokásos hangfalainkból ekkora hanghoz egy kisebb teherautónyit kellett volna fognunk, és innentől roppant könnyűnek tűnnek.
Természetesen a hang érdekelt minket a legjobban. Alap beállításban rendkívül lineáris, részletgazdag és dinamikus megszólalást tapasztaltunk. Bár jó nagy teremben teszteltük, a bennük rejlő maximális hangerőt meg sem tudtuk közelíteni, bőven volt még tartalék a rendszerben, tehát szabad térre is gond nélkül ki lehet rakni őket.  A precíz hangvisszaadást nyugodtan lehet audofil elvárások szerint is elemezni, nem kell azt mondanunk védekezésül, hogy "jó, jó, ez nem hifi cucc, hanem egy hangosítási hangfal"! Jól elhelyezve őket a sztereó kép is teljesen tiszta, és ami hangosítási hangfalnál nagyon fontos, rendkívül egyenletesen sugározza be a teret, így a hallgatóság jó nagy része körülbelül ugyanazt és ugyanúgy hallja.
A múltkor beszámoltunk a Nagykanizsán megrendezett III. Országos Elektroakusztikus-zenei Versenyről. Itt a Bertaudio cég jóvoltából SRX815-ös hangfalakat élesben, valós hangosítási helyzetben is tesztelhettünk. A versenyen rendkívül fontos volt, hogy zsűri mellett a teremben ülő hallgatóság is a lehető legjobb minőségben hallgathassa az elhangzott produkciókat. Azt gondolom, hogy ezt a célt sikerült is a hangfalakkal igen jól megvalósítani, mert nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk. A technikusok számára azok a hálás hangfalak, melyeket használva nem kell a keverőn és EQ hegyeken zsonglőrködni, alapból jól szólnak. A versenyen elhangzottak szóló darabok, kamaraművek és nagyon komplex anyagok is, az SRX815-ösök kiválóan szolgáltak minden alkalommal. Említsük meg azt is, hogy a beszédérthetőség is nagyon jó, mert néha ez nem annyira magától értetődő,  zenére amúgy egészen jól befogható hangfalak esetében sem.
Örültünk volna, ha a mobiltelefonos vezérlő rendszert is ki tudtuk volna próbálni, de amikor a hangfalakat teszteltük, akkor az ehhez szükséges alkalmazás még kissé bugos stádiumban volt, így nem nagyon erőltettük. Remélhetőleg ezen a fejlesztők már túljutottak, és az iOS és Android verziók is hibátlanul futnak. Természetesen ezek az alkalmazások a hangfal tulajdonosok számára ingyenesen letölthetők.

Tapasztalatainkat összegezve annyit tudtunk megállapítani, hogy a JBL ismét emelni tudott a saját maga és a konkurensek által immáron jó magasra helyezett lécen, és igen jó aktív hangfalat alkotott. Olyan készüléket, melyet a hangosítással foglalkozó szakemberek és a zenészek kapásból kedvelnek, és igazából nem kell túl sokat beszélni róla, egyszerűen meg kell hallgatni. A legkülönbözőbb hangosítási feladatokra tudjuk ajánlani a JBL SX800 széria darabjait. A 12-es és 15-ös kétutas hangfal mellett egy háromutas hangfalat és kétféle szub ládát is tartalmaz a rendszer, nagyon rugalmasan lehet tehát belőlük építkezni.
Ismerve a magyar hangosítási piac helyzetét, lehet, hogy a hangfalak árát néhányan magasnak találják majd. Azonban látnunk kell, hogy ezzel a teljesítménnyel és hangminőséggel ilyen áron mindeddig nem találkozhattunk, és biztosak vagyunk benne, hogy aki beinvesztál egy SRX800 rendszerbe, az nagyon megbízható munkaeszközökre tesz szert. Ezt alátámasztják a NAMM Showt és a Frankfurti Vásárt követő szakmai visszhangok is.      

     

A bejegyzés trackback címe:

http://bitzenede.blog.hu/api/trackback/id/tr707448562

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.