Behringer X 18 és XR 18 gyorsteszt

Ha valaki 30 évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy telefonról keverjek le egy koncertet, valószínűleg én kevertem volna le neki valami mást, és elküldtem volna egy alapos kivizsgálásra. Akkoriban még a telefon is nagy szó volt. 20 évvel ezelőtt már nekem is volt mobilom, és azért el lehetett képzelni, hogy a billentyűk nyomkodásával és a kicsi képernyő felhasználásával valami rafinált módon összehozható a dolog. Ráadásul akkoriban már kezdték a digitális keverőket a köznép számára is elérhető áron gyártani, így műszakilag nem tűnhetett kivitelezhetetlennek az ügy. 10 évvel ezelőtt pedig léteztek már okos telefonok, a digitális keverőpultok nagy szériákban hagyták el a gyártósorokat. Mára a digitális pultok egyértelműen győzedelmeskedtek, és nincs is már talán "oktalan" telefon. A kínálkozó lehetőségeket kihasználva szinte minden komoly hangtechnikai cég piacra dobta már azt a digitális keverőjét, amit lehet távvezérelni. Márpedig ha távvezérelhető az eszköz, akkor nagy valószínűséggel telefonra is implementálták ezt a lehetőséget.

Az igazi kérdés úgy szól, hogy rendeben van, de ugyan minek?
A válasz roppant egyszerű: mert kell a népnek! 

behringer_x18.jpgAmikor az első tabletről, telefonról érintőképernyő segítségével vezérelhető keverők kijöttek, velem együtt sokan fanyalogtak, és mondtuk, hogy ezek a kacatok igazából csak a mikroelektronikai ketyerék megszállottjait fogják tűzbe hozni, és soha nem váltják le a klasszikus, ezer potméterrel ellátott keverőpultokat. Ugyanakkor azt valamennyien láttuk, hogy egy kisebb koncert hangosítása előtti beállás során mennyire jó szolgálatot tehet a wifis távvezérelhetőség. Az nagyon meggyőző tud lenni, amikor a technikus a szokásos kiabálás és utasító mikrofonos morgolódás helyett felsétál a gitáros vagy az énekes mellé a színpadra, az illető zenésszel együtt addig tapogatják a telefont vagy táblagépet, amíg elő nem áll a kívánt hangerő, illetve hangzási arány a monitorban. Mindketten pontosan ugyanonnan pontosan ugyanazt hallják, és ez megfizethetetlen.
Innen pedig már csak egy lépés volt az, hogy teljes pult minden funkcióját egy érintőképernyős távvezérlőeszközre ki lehessen helyezni. Bevallom, nekem, aki hatalmas, sok potméteres keverőkön nőttem fel, már a szokásos digitális keverők világa is kissé elborzasztó volt. Az összes csatorna minden potija és kapcsolója helyett egyszerre csak egy csatornára rátekintést engedő digipultok páni félelmet keltettek. Mi van, ha a 32 csatornás pulton a 27-es csatorna overhead mikrofonja gerjed, és odáig kell navigálnom valami bonyodalmas menürendszerben, míg egyáltalán meglátom a baj forrását? Aztán ahogy az ember gyakorlatot szerzett ezeken a digitális cuccokon, kevésbé tűnt már elborzasztónak az érintőképernyős vezérlés. Ha azt nézzük, hogy a régebbi és olcsóbb digitális keverők nem motorfaderesek, és a tekerő potik vagy enkóderek értékét sem jelzik körledek, akkor az érintőképernyős valósidejű megjelenítéssel egyértelműen sokkal előbbre van a technikus.
Csak hát ugye az egész felület még táblagépen is elég kicsi, óvatosan kell tehát bánni a húzható, tekerhető, nyomkodható szimbólumokkal. Kétségtelen előny az is, hogy a "potméterek" nem válnak recsegőssé a szálló portól, így a hagyományos keverőkkel szemben komoly szervizköltségeket spórolhatunk meg. Továbbá a szoftver és a firmware folyamatos fejlesztésével új funkciók, például új effektek "építhetők be". Így frissülhet maga a keverő (értve alatta a DSP alapú hardver vezérlését) és a távvezérlő is. Ja igen, az effektek. Azt hiszem sok más emberrel együtt engem is ez terelt a digitális pultok felé. Hajdanában a hatalmas keverőasztaltól jobbra és balra ott tornyosultak a monumentális rack dobozok a zengetőkkel, kompresszorokkal, limiterekkel, EQ-kal, mérhetetlen kábelkötegekkel bekötve a pultba. Ezek a kábelek és csatlakozók, meg egyáltalán a rengeteg "vas" igen gyakran produkáltak nehezen behatárolható hibákat, ezért nagyon vigyázni kellett rájuk, és sok karbantartást igényeltek. Aztán ezt az egész sok száz kilós eszközparkot belerakták egy bőröndnyi keverőbe, és innentől programozás kérdése volt már csak, hogy milyen "eszközt" hova kötök, és mit mivel vezérlek.

A hosszúra nyúlt történeti áttekintésnek többek között az is célja volt, hogy megmutassam, én egyáltalán nem rajongtam ezekért a touchscreen mixerekért. Viszont ma már be kell, hogy lássam, nagyon sok feladatra kiválóan alkalmasak.

A Behringer X-AIR keverőit már tavaly tavasszal bemutatták, és a szakma igen nagy érdeklődéssel is fogadta őket, a gyártás viszont jóval később indult meg, és Európába csak idén nyáron kezdett csurranni-csöppenni belőlük. Az elmúlt hetekben módunkban állt elég alaposan tesztelni az X 18 és az XR 18 modelleket. Most a tapasztalataimat szeretném megosztani röviden, nem titkolva, hogy egy analóg keverőkön szocializálódott, "előítéletes" ember élményei ezek.

Külső

Erről nincs sok beszélni való. Az X 18 egy ívelt oldalakkal ellátott tablet tartó, a tetején csatlakozókkal. Épp akkora, hogy egy jó nagy táblagép is elférjen rajta. Az XR 18-at pedig elsőre egy kisebb fajta stageboxnak nézné az ember, és ha jobban belegondolunk, az is. Épp csak beleépítettek egy keverőt. Az X 18 tipikus asztali keverő, az XR 18-at pedig tehetjük a földre, a technikus asztalára, vagy akár a színpad szélére is. Ha stabil a wifi kapcsolatunk, akkor a színpadon elhelyezett eszközhöz nem kell sem hosszú bekötő kábelek serege, sem csoportkábel. A  megbízható kommunikációt a készülék elején kihajtható antenna segíti. Az XR 18-hoz rack füleket is kapunk, így adott esetben más készülékekkel (pl. végfok, rendszervezérlő, stb) egy rack dobozba is szerelhetjük, tovább egyszerűsítve a gyors beállást.
behringer_xr18.jpgAz X 18 és az XR 18  is 16 db kombinált XLR - 6,3 jack bemenettel rendelkezik. A MIDAS előfokok tényleg jók, nem érheti szó a ház elejét (sem előfokát). Mindkét berendezésen van 2 db XLR kimenet is, továbbá fejhallgató csatlakozó, melynek jelszintje a készüléken levő egyetlen "igazi" potival szabályozható. A többi csatlakozó tekintetében már eltérések vannak. Az X 18-on van egy pár RCA IN és OUT, és 6 db 6,3-as jack AUX kimenet. A rack verzión az AUX-ok is mind XLR-en mennek ki, RCA csatlakozó nincs, sőt, a 17/18 IN is hiányzik emiatt, viszont a 17/18 OUT megvan, csak jack aljzat formájában. 
Mindkét berendezésen van MIDI IN és OUT. Aki az érintőképernyő tapogatása helyett vagy mellett szeretne fizikailag megfogható (nem csak tapogatható és simogatható) kezelőszerveket használni, az a midin keresztül ezt megteheti valamelyik alkalmas kontroller segítségével. Közülük a legkívánatosabb nyilván az X-AIR szériával mindenben kompatibilis X-Touch, motorfaderekkel és egyéb nyalánkságokkal. Van aztán USB csatlakozó aljzat is, ami azért nagy királyság, mert készülékünk egyben sok csatornás profi hangkártyaként is működik, tehát akár koncert rögzítésnél, akár stúdió munkáknál igen jó szolgálatot tehet.
A hagyományos RJ45-ös csatlakozóval ráléphetünk egy "drótos" routerre, mi is ezt tettük az első alkalommal. De ezen a csatlakozón keresztül érhető el a Behringer P16 személyi monitor rendszere is.

Belső

Nagyon sokat nem lehet tudni a készülékek felépítéséről, de amit tudunk, az jó elektronikai koncepcióra és minőségi megoldásokra utal. Az említett MIDAS előfokok szép csendben teszik a dolgukat, jó nagy dinamika tartományt engednek kezelni. Ehhez persze illik, hogy az A/D chipek is jók legyenek. A gyár a Cirrus Logic CS5368 konvertereit építette be, melyek igen korszerű, új fejlesztésű chipek. Egy-egy chip 8 szimmetrikus bemenetet fogad. A D/A is ugyanezt a prémium kategóriát képviseli, a chipek típusa CS4385. A konverterek ugyan képesek lennének 192 kHz mintavételezésre is, de a keverők esetében 44,1 és 48 kHz közül választhatunk. A bitmélység mindenképpen 24 bit. A DSP 40 bites lebegőpontos számolással dolgozik, ami nagyon bőséges, hiszen a nagy 40 inputos X32-ben is ilyen oldja meg a feladatot, ezt a pár csatornát tehát igen lazán kiszolgálja. Ilyenkor szokott jönni a nagy kérdés, hogy "Na, és mennyi a késés?" - a válasz: 0,8 ms. Vagyis 24 centi, ennyivel halljuk "távolabbról" a hangforrást. Troll legyen a talpán, aki ebbe az értékbe beleköt.

Kapcsolódás

A korábbi távvezérelhető digitális pultok esetében a vezérlő eszközhöz való kapcsolódás volt mindig a legnagyobb cécó. A kipróbálás során az első kellemes élményt az jelentette, hogy mennyire egyszerű a kapcsolódás. Első körben fogtam egy LAN kábelt, bedugtam a router egy szabad portjára, és minden hókuszpókusz nélkül látta is a vezérlő szoftver, amit első körben egy Windows 7 alapú PC-re telepítettem. Annyit kell csak ilyenkor tenni, hogy az ember kiválasztja a felsorolásból az eszközt, megnyomja a "Connect" gombot a kezelő szoftveren, és már létre is jön a kapcsolat. Ezután egy felugró ablak megkérdezi, hogy a pult aktuális beállításait töltse a számítógépbe, vagy fordítva. A készülékeken találunk egy 3 állású kapcsolót. Ennek egyik állása az előbb említett "LAN" kapcsolat, a második a "WiFi Client", a harmadik pedig az "Access Point". Ez utóbbi állásban a mobil eszközökkel tudjuk pillanatok alatt elérni a keverőket. A lényeg az, hogy mindenféle elképzelhető kapcsolódást támogatnak, és ezek gyorsan létrehozhatók. Szükség esetén külső wifi routert is bevethetünk, például ha nagyon nagy távolságot kellene áthidalni. A wifi kommunikáció ugyanúgy titkosítható, mint amikor egy szokásos routert beállítunk, így elkerülhető, hogy valaki a közönségből nem kívánatos módon meghackeljen például egy koncertet a mobiltelefonjáról.

Kezelőfelület

x18felulet12.jpg

Kezelőfelület alatt itt egyértelműen GUI-t, azaz a vezérlő szoftver grafikus felületét értem. Véleményem szerint ez nagyon szépen és áttekinthetően kidolgozott felület. A megállapítást elsősorban Windowsra értem. Androidon kevesebbet használtuk, és kisebb kijelzőkön próbálkoztunk, mint az ajánlott, de azért azokon is jól elboldogultunk vele. iOS eszközöket mi nem használunk, ezért azokon nem teszteltük a felületet. A logikus elrendezésnek köszönhetően rövid ismerkedés után minden funkciót megtalál az ember. A routolás tekintetében vakaróztunk csak néha. Itt ugyanis olyan nagy a lehetőségek köre, hogy egy kicsit el lehet veszni. Végül is minden szóba jöhető keverési feladatra meg lehet találni az optimális routolást. Ha egyszerű dologról van szó, legyen például 2 énekmikrofon, egy gitár és 2 szintetizátor, azt mindenféle vacakolás nélkül másodpercek alatt össze lehet hozni. Ha vegyesen akarunk a belső effektek mellett külsőket is használni, monitort is keverünk, osztozunk bizonyos jelutakon, nos akkor célszerű a bus rendszert befogni, de annak a használata is logikus és áttekinthető.  
A kezelőfelület megoldásaiban, a routolásban, az effektekben sok minden visszaköszönt az X32-ből. Mára elmondhatjuk, hogy az X32 és családja tényleg nagyon jól sikerült digitális keverők, a Behringer mérnökeinek tehát bőven volt miből meríteniük, amikor ezt a "zanzásított" digitális pultcsaládot megalkották.
A képen látható GUI már az 1.2 szoftver verzió megjelenítési módját mutatja. Ez az új verzió a blog írása közben vált letölthetővé. Egy csomó kisebb bugot megoldottak, és amint a képen látható, a kezelő programot Windows10 alatt is teszteltük! Az előző verzió grafikai megoldásai nekem egy kicsit jobban tetszettek, de ezt is meg lehet szokni. Jöttek új funkciók a régiek mellé, például korábban a "Utility" menü üres volt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az 1.1-et először Windows 7-en teszteltük, ott csont nélkül futott (a kisebb GUI bugoktól eltekintve). Windows 10 alatt viszont néha megszakadt a kapcsolat a keverővel. Az 1.2 letöltése óta semmi ilyesmit nem tapasztaltunk. Azt is el kell persze mondani, hogy nem történik semmi életveszélyes dolog, ha megszakad a hálózati összeköttetés dróton vagy wifin keresztül, mert a keverő az adott beállítással működik tovább, a kapcsolat újrafelvétele pedig pár másodperc alatt megtörténhet.

 

A csatornák felépítése

x18_channel12.jpg

Ha az egyes csatornákat nézzük, egyszerű felépítéssel ugyan, de minden szükséges dolgot gyorsan megtalálunk. Nagyon jó, hogy a csatornákon egyedileg kapcsolhatjuk a fantomtápot. A szomszédos csatornákat sztereó üzemmódban linkelhetjük, ami nagyon kényelmessé teszi a kezelést. Egy kapcsoló segítségével választhatjuk ki, hogy az analóg bemenetről, vagy az USB visszatérőről választunk jelet a bemenetre. Fázisfordító, gate, EQ, kompresszor a szokásos cuccok, no és bőséges effekt- illetve bus küldési lehetőségek állnak rendelkezésre. Van továbbá 4 Mute Group és 4 DCA group is, amik ezen a kis keverőn talán enyhén túlméretezett számúnak tűnnek, de sohase lehet tudni. Inkább több legyen, mint kevesebb. A busok, effekt sendek és a DCA csoportok kiválasztásakor a "Main LR" poti és a hozzá tartozó elemek eltűnnek, és  annak helyére kerül az adott csoport potija.. A korábbi verzió esetén a "Main LR" gomobot nem lehetett mindig aktiválni, hogy vissza hozzuk a főkimenet potiját, de az 1.2-ben ez már megy rendesen. Azt viszont személy szerint nem bánnám, ha a "Main LR" poti sávját le lehetne rögzíteni, és az egyéb, választott sávok nem azt felülírva, hanem mellette jelennének meg. Az új verzió Utility menüje kínál erre egy fajta "user" lehetőséget, de ezt még nem igazán sikerült belaknunk.  

Az EQ igen kifinomult beállításokat tesz lehetővé, és az RTA (Real Time Analyzer) bármelyik csatorna EQ képére rákapcsolható, ami időnként igen jól jöhet. Az effekt küldést az 1.2 verzióban kissé átdolgozták, de a korábban már említett többszintű séma megmaradt.

Négy darab "effektprocesszor" áll rendelkezésünkre, melyekbe számtalan presetet tölthetünk be. Az effektparamétereket mi is tudjuk változtatni, a testre szabott effekteket le tudjuk menteni és bármikor elő tudjuk hívni. Véleményem szerint a 4 db effekttel a keverő szokásos felhasználási területein előálló feladatokat meg lehet oldani. Ne felejtsük el, hogy a dinamika, gate és EQ ügyek csatornánként Master szinten is ettől függetlenül futnak!  Az effektek minőségét már az X32-ben kipróbálgattuk, egyértelműen jók
 behringer_x18_efx.jpg

A master kimeneten választhatunk parametrikus és grafikus EQ közül, és itt is be tudjuk kapcsolni az analizátort.

Audio interfész

Természetesen kipróbáltuk a készüléket hangkártyaként is, hiszen a 18 IN / 18 OUT lehetősége roppant csábító. Röviden: az ASIO felület korrekt, a dolog kiválóan működik Windows 7 és Windows 10 alatt egyaránt. Mint korábban említettem, a mintavételi frekvencia 44,1 vagy 48 kHz lehet. Egy jól beállított PC-n szépen le lehet vinni a latency értéket. 64 byteos buffer méret mellett 2,3 ms input és ugyanekkora output latency érhető el mindenféle gond nélkül Cubase / Nuendo esetén. Természetesen kíváncsi voltam a roundtrip latencyre is, így előszedtem a jó öreg Centrance LTU programot, ami nagy örömömre a Windows 10 felületen is szépen tette a dolgát. 6,1 ms-ot mért 48 kHz mintavételezésnél, és ez nagyon jó érték.

Összefoglalás

A tesztelések során az X18 és az XR18 igen jól vizsgáztak. Ez alapján gyanítható, hogy az X AIR család valamennyi tagja hasonlóan jól teljesít. A teszt az ilyen távvezérelt keverőknél mindig több rétegű. Most is vizsgáltuk:

  • a hangminőséget (beleértve a keverést, effektezést, dinamika processzálást)
  • a készülékek fizikai kialakítását, stabilitását
  • a számítógépes illetve mobil eszközös felhasználói kezelőfelületeket
  • a kapcsolódási lehetőségeket és stabilitást LAN illetve WiFi eszközökről
  • az USB audio interfészként történő használatot

A fentiek közül valamennyire 5-ből 5-ös osztályzatot adnék, kivéve a kezelőfelületre, Az sem azért kap négyest, mert rosszul van kialakítva, hanem azért, mert tartalmaz még kisebb bugokat. Az 1.1-ről 1.2-re váltott windowsos kezelőprogram is sokat javult, bízunk tehát abban, hogy a maradék megoldandó dolgokat (melyek igazából az érdemi munkát nem zavarják) is hamarosan kijavítják.

A sok jó tapasztalat mellett két apró bosszúságot azért szóvá kell tenni. Az egyik az, hogy a készülékek audio kimenetéből kikapcsolt állapotban kb. percenként egy halk, de bekapcsolt hangrendszer esetén azért hallható durranás jön, ha be van dugva a konnektorba a keverő. Szabályos üzemeltetés esetén persze ennek nincs jelentősége, mert a rendes technikus a keverő után kapcsolja be a hangfalakat vagy az erősítőt, és a keverő kikapcsolása előtt kapcsolja le őket. Azonban fordulhatnak elő olyan helyzetek, amikor erre nem kerül sor, és akkor ez idegesítő lehet. A probléma forrása a beépített hálózati tápegység konstrukciójában rejlik. Megszüntethető, ha megfordítjuk a konnektorban a villásdugót. Mi mindenkinek azt ajánljuk, hogy a keverőket egy kapcsolós hálózati elosztóról üzemeltesse, ugyanis az abban levő kapcsoló a hálózat mindkét ágát megszakítja, szemben az X18-ba épített kapcsolóval. A legtöbb esetben az ember úgyis ilyen elosztókat visz magával a hangosítási feladatokhoz.

A másik "gondot" az jelentette, hogy a Behringer weboldala az utóbbi időben erőteljes változásokon ment át, és bár a kezelőprogramok, driverek némi bűvészkedés után lejöttek, a teljes user manual mind a mai napig nincs fent, csak a Quick Start Guide, ami egyébként nyomtatott formában is benne van a dobozban. Ez lényegében arról szól, hogy miként üzemeljük be a keverőt különféle számítógépekkel vagy mobilgépekkel összekapcsolva. A kezelésről, belső jelutakról egy szó sem esik benne, tehát lényegében a felhasználó tapasztalataira és jártasságára van utalva, hogy a kezelőfelületen mennyire igazodik el. Az tény, hogy néhány dologtól eltekintve igen logikus, áttekinthető a felület, így egy hangtechnikában jártas ember szinte azonnal tud dolgozni rajta. A tesztelés ideje alatt több érdeklődőnek is megmutattuk a készülékeket, láttuk, hogy nem okozott gondot nekik az eligazodás.
Ettől függetlenül nem értjük, hogy a gyár miért nem tud egy olyan gondossággal elkészített User Manualt közzétenni, mint az X32 esetében. A weboldal áldozatul esett a most dúló "mobilkompatibilis" trendnek. Vagyis volt egy jól szerkesztett, egyszerűen navigálható, minden információt gyorsan elődobó oldal. Ebből készített a Behringer egy lecsontozott mobilbarát oldalt, amin elég nehéz a navigáció, egy csomó régebben elérhető információt leszedtek, és ráadásul néha következetlen módon viselkedik az egész. Mondhatnánk, hogy nem baj, előbb-utóbb majd rendbe rakják az oldalt, kikerül majd a rendes felhasználói kézikönyv, és minden helyreáll. Azonban a Behringer csak egy a sok zenei elektronikai és hangszergyártó cég közül, melyeknek megzombult mostanság a weboldala. A nagy mobilbarátságban összement minden, és kivétel nélkül minden esetben a tartalom, a minőség és a navigálhatóság kárára történt a zsebcuccokhoz való kötelező igazodás. Lehet, hogy megérjük, hogy a gyártók weboldalain már csak marketing ízű képek, pár soros szövegek lesznek, és vissza kell majd térni az írott prospektusokhoz, ha valaki valóban el szeretne mélyülni egy termék megismerésében, vagy problémájára keresi a megoldást? Semmi extrát nem várok el egy gyártó oldalától, de az alapvető információkért való küzdéstől elszoktam már az elmúlt 10-15 évben. 

De térjünk vissza az X AIR keverőkre! Azokról egyértelműen elmondhatjuk, hogy korszerűek, jók, és szerintem bőven megérik az árukat is, hiszen nagyon kompakt formában egy igen nagy tudású és jó minőségű szerkezet lapul bennük. Külön kiemelném, hogy ez a keverőcsalád nagyon multiplatformos. Egyes gyártók csak OSX és iOS rendszerekben gondolkodnak, ezzel szemben a Behringer szépen megcsinálta a Windows és a rendkívül elterjedt Android platformra is az alkalmazásokat, sőt, Linuxról is használhatjuk őket, ezzel nagy örömöt szerezve az ortodox Linux rajongók táborának.

A felhasználást igen széles körben el tudom képzelni. Kisebb zenekarok, klubok hangosításától rendezvényhangosításon át stúdiómunkákig minden szóba jöhet, hiszen roppant kreatív eszközökről beszlünk. Sok esetben a csoportkábel és a stagebox kiváltása önmagában behozza a keverők megvásárlásának költségét. Azt viszont nem igazán javasoljuk, hogy olyan installált hangrendszer részét képezzék, ahol technikus hiányában az épp arra járó dolgozó vagy a takarítónéni szokta kezelni a hangosítást. Ezen alkalmazásokat kivéve azonban ma már nyugodtan bevethetjük a korszerű digitális és távvezérelt keverőket is minden feladatra.
WiFi eszközöknél természetesen nagyon fontos még a hatótávolságról is szót ejteni. Mi az épületen belül teljesen stabil kapcsolatot tapasztaltunk minden esetben, falakon keresztül is. Azt mondhatjuk, hogy amilyen távolságból egy átlagos wifi routert elérünk a mobil eszközünkkel, az X AIR készülékekbe épített routert is biztonsággal el fogjuk érni. Ha ez mégsem lenne elég valamilyen okból, akkor nagy teljesítményű routert kapcsolhatunk a LAN csatlakozón a keverőre.   

A bejegyzés trackback címe:

http://bitzenede.blog.hu/api/trackback/id/tr597855362

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Lindalinda 2016.10.18. 07:45:30

Bocs elírtam MidiTom-hoz lenne kérdésem :)

MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2016.10.18. 16:57:43

@Lindalinda:
Szia Lindalinda!
Ha lejjebb görgetsz, a "Ha írni akarnál MidiTomnak..." -ra kattintva tudsz írni.
Üdv: MidiTom