UAD Apollo Twin USB gyorsteszt

uad_apollo_twin.jpg   Az Universal Audio Apollo Twin audio interfészét igazából nem kéne nagyon bemutatnunk, hiszen már évek óta kapható. Igen ám, de eddig csak a Thunderbolt csatolóval szerelt verziót gyártották, ami a Mac tulajdonosok körében hamar igen nagy népszerűségre tett szert. Valójában a Thunderbolt csatoló nem zárta ki a PC-s alkalmazást, hiszen számos alaplapgyártó szerel már a prémium kategóriás alaplapjaira Thunderboltot. A probléma valahol a Windows táján keresendő, a hangkártyagyártó cégek legalábbis a Microsoft felé mutogatnak mérgesen. Hiába van ugyanis az alaplapokba integrálva a csodás sebességeket ígérő csatoló chip, a hátfalon a csatlakozó, valamiért nem lehet a Windowsra rendesen Thunderbolt alapú hangkártya drivert írni - mondják ők. Azt gondoltuk, hogy ez is biztosan a nagyon félresikerült Windows 8.1 egyik bénasága, de a 10-es bevezetésével sem változott észrevehetően semmi. Friss hír, hogy a Microsoft idén tavasszal bejelentette, miszerint a Windows natív módon fogja támogatni a Thunderbolt 3-at. Ennek a bejelentésnek a hatására az UAD illetékese úgy nyilatkozott, hogy megfontolják ismét a PC-s platformot a Thunderbolttal.
     A pécés népek azonban megkívánták az Apollo Twint, és az UAD nyilván nem akarta már tovább húzni az időt, kidobott tehát a Twinből egy USB3, egészen pontosan 3.1-es verzióra illesztett verziót.  
Most nyílt először alkalmunk arra, hogy ezt a jószágot élesben megteszteljük. A neten mindenféle vészjósló kommentek jelentek meg, melyek szerint nem működik az USB3 csatolókkal sem a készülék, illetve instabil. Először is ezeket a rémhíreket szeretném eloszlatni. A gyár ajánlását viszont meg kell fogadni, csakis USB3.1, "Super Speed" interfésszel lehet és kell használni. Az is a gyári ajánlások között szerepel, hogy kizárólag alaplapi csatolóval próbálkozzunk, az illesztőkártyákkal nem garantálják a működést. Nekünk az installáció igen gyorsan lezajlott, azt követően pedig az interfész kifogástalanul tette és teszi a dolgát. A teszteléshez egy friss Asus Z170K-s konfigot használtunk Windows 10-zel, természetesen a megfelelő módon Cubase-re optimalizálva. Azon azért elgondolkoztam menet közben, hogy ha a feladat egy laptoppal való illesztés lett volna, akkor is ilyen patent módon összejött-e volna a mutatvány, mert ott ugye koránt sincs ennyire a kezünkben a mutatvány, másrészt a mai laptopokon eléggé sajnálják az USB portokat, és ha csak mondjuk egy portpárt hoznak ki, az elég érdekes kérdéseket vetne fel.
apollotwinusb_gep.jpg    Az általunk konfigurált pécén azonban ment minden, mint a karikacsapás, jöhettek tehát a használattal összefüggő szokásos kérdések. Ilyenkor mindig két kérdést szoktak nekünk szegezni: a hangminőséggel és a latencyvel kapcsolatban érdeklődik minden potenciális felhasználó. A hangminőséggel kapcsolatban a következőket szeretném elmondani. Ne várjon tőlem senki olyan lelkes szólamokat, hogy "összehasonlítva hasonló hangkártyákkal, ennél sokkal nyíltabban szólalnak meg a fafúvósok, illetve ki lehet hallani a zenekari árokban felejtett negrós papír zizegését a huzatban", meg hasonló audiofil okosságot. Amit tudunk, hogy a bemeneteken AKM AK5388EQ A/D, a kimeneteken pedig Cirrus Logic CS4398 D/A konverter dolgozik. Akit érdekelnek a chipek paraméterei, letöltheti az adatlapjaikat, mindkettő igen kifinomult és korszerű technológiát alkalmaz. Az Universal Audio azonban szükségesnek tartja deklarálni, hogy a konverter chipek megfelelő kiválasztása szükséges, de nem elégséges feltétele a professzionális hangminőségnek. Az analóg áramköri részek, a tápfeszültség szűrése és stabilitása, a NYÁK fóliák vonalvezetése, az árnyékolások mind a játék nagyon fontos részét képezik. Ezzel maximálisan egyet kell értenünk. Nagyon gyakran jönnek ügyfelek, akik fellelkesednek azon, hogy X gyártó Y készülékében igen jó konverterek vannak, tehát biztosan igen felvételeket lehet velük készíteni, és a megszólalás is tökéletes lesz. Aztán nagy a csalódás, ha elemi áramkör tervezési hibák miatt bizony füllel is jól hallható problémák jelentkeznek. Ezzel egyben megválaszoltuk azt a kérdést is, hogy mi kerül ebben a kis dobozban ilyen sokba, hiszen más gyártók ennyi pénzért rengeteg I/O-val szerelt hangkártyát adnak. Tegyük hozzá, hogy ráadásul azok sem szólnak rosszul. Legalábbis nagy részük teljesen vállalható stúdió minőséget produkál. Azok választják a Twint, akik egy rendkívüli alapossággal megalkotott, kiemelkedő hangminőségű interfészt szeretnének kompakt kivitelben a gépük mellett tudni.
    Na és természetesen ne feledkezzünk meg a DSP-ről, hiszen sokak szemében ez jelenti a fő választási szempontot. Az Apollo Twin USB DuoCore, vagyis az Analog Devices 2 db ADSP-21469KBCZ4-02 SHARC processzorát tartalmazza. Lehetőségünk van tehát arra, hogy az UAD már már igen gazdag és kívánatos DSP plugin tárából tetszőleges effekteket futtassunk. A Twinhez eleve jár egy jó kis induló csomag, illetve a regisztrációt követően mindig kapunk bónusz plugin lehetőséget, a későbbiekben pedig gyakran hirdetnek akciókat, olyankor jelentős kedvezménnyel lehet bespájzolni. Mondjuk a regisztráció kissé rögösen zajlott, ugyanis az installációt követően automatikusan egy már nem működő regisztrációs és autorizációs sémát dobott ki a böngésző, de amíg azon álmélkodtunk, hogy hol is tartunk, magától megtörtént a pluginok autorizációja.
Visszatrérve a latency kérdésre, a Cubase 64 byte pufferméretet beállítva 3 ms input és 6 ms körüli kését jelzett 44,1 kHz-en. Nagyobb mintavételi frekvenciákon természetesen ezek az értékek csökkennek. Roundtrip latencyt nem mértünk, a Cubase értékei elég jó összhangban szoktak lenni a Centrance ismert mérőprogramja által jelzett adatokkal. Röviden: ha rendben van a géped, akkor ne aggódj az Aollo Twin késése miatt.
A latencyvel kapcsolatban gyakran merül fel a monitorozás megoldásának kérdése. Az Apollo Twin ebből a szempontból elég érdekes megoldást alkalmaz. A direkt monitor nem kapcsolható ki. Vagyis a bemeneti források jele mindig szól. Helyesebben, ha valamiért nem akarjuk, hogy szóljon, akkor a bemeneti forrásválasztóval némítjuk a bemenetet. Ez például a Cubase használók számára annyit jelent, hogy nem lehet (igaz, nem is kell) használni az inspectorban a kis narancs színű hangszóró ikonokat, mert ha azokat aktiváljuk, akkor duplán megy a jel, és értelemszerűen akkor némi flangelés lép fel.
uad_apollo_twin_usb3_hatul.jpg   Az Apollo Twin USB egy professzionális kis stúdió létesítését teszi lehetővé nagyon kicsi méretben. A mechanikai és elektromos felépítését is ennek a koncepciónak a jegyében tervezték meg. Jó a nagy forgatógombos többfunkciós szabályzó és némító rendszer és a kivezérlésmérők. Mint említettem, az analóg áramköri részek is nagyon profik, így természetesen a két XLR-es, fantomos mikrofon előfok, illetve a gitár fogadására való nagyimpedanciás bemenet is. Nagyon jó, hogy a készülékkel optikai S/PDIF, illetve ADAT eszköz jelét is fogadhatjuk. Utóbbi a mintavételi frekvenciától függően 2, 4 vagy 8 csatornát jelenthet a meglevőkhöz képest. Az egyébként masszív és profi kivitelű készülékházhoz képest a hálózati tápegység kisméretű, bajonettzáras csatlakozója kissé lájtosnak tűnik. Nem kell nagyon erőltetni, nehogy elhagyja magát. Igaz, ezt az ember jó esetben amúgy is keveset piszkálja. Inkább azok ügyeljenek a finom bánásmódra, akik mobil stúdiót használva igen gyakran csatlakoztatják - bontják a tápegységet.
A készülék windowsos kezelőfelülete hasonló a többi Apollo eszközéhez, azonban nekem néha mereszteni kellett a szemem, mert halványnak tűntek a feliratok. Lehet, hogy ezt a GUIT egy az egyben az OSX-ről mentették át, és nem ártott volna kicsit "microsoftosítani". De ezek nem lényegi gondok, hiszen a napi munkához szükséges információk azért nagyon jól szem előtt vannak így is.
   Összefoglalva azt tudom mondani, hogy az Apollo Twin USB nagyon jó munkaeszköz az igényes, jó hangminőségre törekvő stúdiós feladatokhoz. Bár nem olcsó, azonban a piacon nincs is minőségben és szolgáltatásokban versenytársa. Ki kell emelni az UAD által biztosított nagyon bőséges plugin kínálatot. Akinek nincs nagyon sok bemenet / kimenet igénye, annak tökéletesen megfelel. Márpedig azt látjuk, hogy a komolyabb stúdiókat leszámítva kevesen használnak sok I/O-s hangkártyákat, az emberek többségének elég a 2 -2 kivitel is. Örülünk, hogy a PC-s világban is elérhető ez az eszköz.      

    

A bejegyzés trackback címe:

http://bitzenede.blog.hu/api/trackback/id/tr7911658528

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.