Soundcraft Ui24R gyorsteszt

soundcraft_ui24r.jpg    A digitális keverők tarolnak.
    Amikor a '90-es évek elején láthattuk, hogy egyre több hangtechnikai gyártó cég kezd el nyitni a digitális keverők felé, erősen szkeptikusak voltunk, hogy egyáltalán van-e ennek értelme, meg minek erőltetni ezt a fejlesztést, hiszen az analóg keverők akkor élték a fénykorukat, sorra jelentek meg a szuper jó hangminőségű hagyományos pultok. Talán a Yamaha ProMix01 megjelenése hozta el aztán az igazi áttörést. Drága volt ugyan a maga nemében, de mégis azt mondhattuk, hogy a kisebb hangosításokhoz van egy nagyon kompakt, elfogadható hangminőségű pultunk, ami tartalmazza mindjárt az effektprocesszort, a dinamika szabályzót, a programozható routolást, és ez így egyben mindjárt igen vonzóvá tette a koncepciót a kisebb felhasználók számára is. Ha csak azt nézzük, hogy fele - harmada méretű és tömegű rack dobozt kell cipelnünk, ez a tény sok mindent igazol.
    Aztán évről évre jöttek az újabb, egyre fejlettebb konstrukciók minden gyártótól, és elmondhatjuk, hogy a digitális keverők mára kinőtték a kezdeti gyerekbetegségeiket, és nem lehet őket félvállról venni már a kommersz kategóriában sem. Mert mivel is szokták (szoktuk) vádolni eleinte a digitális pultokat? Természetesen elsősorban a gyatra hangminőséggel. Valljuk be, a kezdetben szokásos 16 vagy 20 bitekkel még jó konverterekkel is hamar elfogyott az értelmezhető dinamika tartomány, és a DSP-k is sokkal szerényebbek voltak a maiakhoz képest, a késés pedig gyakran érzékelhetően megmutatkozott a hangban.
    A digitális hangfeldolgozás azonban viharos fejlődésen esett át, és ennek egyik következménye a minőség javulása volt, a másik pedig az, hogy egyre megfizethetőbbek lettek az érintett eszközök, így a digitális keverők is. A nagyon komoly professzionális rendszerekben is elfogadottá vált a digitális pultok használata, néhány gyártó pedig megcélozta a kisebb hangosítások szegmensét, ahol például az említett ProMix 01 nyomdokain haladva jelentek meg egyre jobb minőségű és egyre könnyebben kezelhető keverők. Mert a minőségi paraméterek mellett a legtöbben az áttekinthetetlen, "elvarázsolt" kezelés miatt fogadták ellenségesen a digi mixereket. Valljuk be, nem is teljesen alaptalanul, mert ugye az analóg pultokon szocializálódott hangtechnikusok egyetlen szempillantással át tudták tekinteni az akár 48 csatornás konzolokat, és azonnal oda tudtak kapni, ahol valamit tenni kellet éppen. Ezzel szemben a digitális keverők másfajta kezelési stratégiát igényelnek, és az egyes gyártók eltérő megközelítéssel próbálták a menürendszeres kezelést és a valósidejű kontrollokat valahogyan egyensúlyba hozni.

soundcraft_ui24r_ui.jpg    A most tesztelt Soundcraft Ui keverők erre a feladványra adnak egy választ, lássuk, hogy miként!  
Az Ui széria a "csináljunk egy dobozt sok csatlakozással, kezelőszervek nélkül" koncepciót követi. Ilyent több gyártó is készített már, például a Behringer, és az a lényeg, hogy a keverő valójában egy stagebox, amit a jelforrások mellé, például a színpad szélén helyezhetünk el, bedugunk minden jelkábelt, a hangrendszerekre és a monitorokra szintén innen léptetjük ki a jelet, tehát megspóroljuk a közútállat és gyakran földhurok tárgyát képező csoportkábelt, aztán valahonnan valamivel vezéreljük ezt a keverőt. A "valahonnan" és "valamivel" persze nagyon fontos tényezők. A vezérlő eszköz egyértelműen valamiféle számítógép, nevezzük asztali gépnek, laptopnak, mobil telefonnak vagy tabletnek. Ha csak vezetékes kapcsolat létesíthető a gép és a keverő között, az se gáz, mert egy CAT5 kábel töredék árban van egy bármilyen hasonló hosszúságú analóg csoportkábelhez képest, sokkal egyszerűbb egy rendezvény előtt akár teremben, akár a szabadban biztonságosan elvezetni, és akkor sincs nagy tragédia, ha lépkednek rajta. Ráadásul nem nyeli be a magas hangokat, nem generál zajt, hanem bitről bitre átmegy rajta minden frankón, bár ez utóbbi megállapításról ismét nyithatnánk egy blogbejegyzést. Viszont ha csak simán vezérlésre használjuk a LAN kábelt, akkor egyetlen lényeges feltétel a stabil és folyamatos kapcsolat, hiszen a jelfeldolgozás teljes egészében a színpad közelében elhelyezett dobozban történik. A ma általánosnak nevezhető koncepció az, hogy a kezelőfelület egyaránt elérhető vezetékes LAN és Wi-Fi kapcsolattal is. A vezetékes kapcsolatról nem kell túl sokat gondolni, megírják a kezelő szoftvert Windowsra és OSX-re, (eminens tanulók Linuxra is), aztán lehet használni boldogan. A wifis megoldás már kacifántosabb, mert a fenti platformokon kívül iOS és Android appokat is kell készíteni, és innentől kezdve már több ágon folyik a programok fejlesztése. Gyakran láthatjuk azt, hogy az egyik felületen teljesen más szerkezetben érjük el a kezelőszerveket, beállításokat, mint a másikon, és ez időnként zavart okoz. Előfordulhat az is, hogy a különféle platformokon nem egyszerre történik a verziók fejlesztése, és az egyikben még benne vannak bizonyos bugok, a másikból már kiirtották őket, az egyikben már benne van egy feature, a másikban még nincs. 
    A Soundcraft az Ui pultok esetében azt gondolta, hogy átvágja ezt a gordiuszi csomót, és a kezelőszoftvert böngészőből elérhető applikációvá alakította. Így első lépésként rácsatlakozunk a kezelésre kiválasztott eszközzel (akár mobil telefonnal) a keverő routerére, onnan pár másodperc alatt betöltődik a bármilyen böngészőbe a kezelőoldal, és innentől már nálunk van az irányítás. 
soundcraft_ui24r_dontott.jpg    A kérdés persze a korábbi, exe fájlokra vagy appokra épülő rendszereknél is mindig az volt, hogy mennyire sikerül a kezelést valóban hatékonyan kipakolni egy adott méretű képernyőre, mennyire sikerül az egyes menüelemeket logikusan elhelyezni, hiszen egy hangosítási munka során ezek fogják meghatározni a sikerességünket. A magam részéről az oldschool monitor (HDMI) + billentyű + egér kezelést szeretem a legjobban, ilyenkor semmiféle hátsó gondolatok nem mocorognak bennem, és nem nosztalgiázok a régi analóg keverés szépségén. A Soundcraft Ui16 és Ui24R esetében erre van egy roppant elegáns és egyszerű megoldás: dugjunk monitort, keverőt és egeret a keverőre, és készen is vagyunk! Ez persze akkor életszerű, ha a keverő mellett ücsörgünk, azonban az esetek nagy többségében nem erről van szó, hanem valahol a terem átellenes végén, vagy a nézőtéren fogjuk kezelni a rendszert. Ebben az esetben egy laptop vagy egy nagyobbacska táblagép ugyanúgy ragyogóan teszi a dolgát, és a véletlen mellényúlás veszélye nélkül biztonságosan keverhetünk. A telefonos kezelés is fontos persze, de szerintem ez inkább arra jó, hogy az ember a teremben mászkálva, vagy a beállásnál a színpadon tudjon operálni. Ráadásul az Ui24R esetében maximálisan 10 vezérlő eszközt használhatunk. A More Me funkció magért beszél, a zenészek a saját monitor csatornájukat önállóan menedzselhetik. Egyszerűbb, kisebb produkciók persze simán levezényelhetők egy telefonról is, de egy zenekari koncert hangosítását mindenképpen nagyobb képernyőről képzelem el. Azonban ez már teljesen szubjektív kérdés, a lényeg az, hogy a lehetőségek adottak. 
     Ha már a lehetőségekről beszélünk, meg kell említeni, hogy az Ui24R dual band wifi routert tartalmaz. Vagyis a 2,4 GHz-es tartomány mellett az 5 GHz-esbe is átléphetünk, ha van erre alkalmas eszközünk. A  wifi tartomány ugyanis egyre erősebben terhelt. Tulajdonképpen szűk spektrum tartományról van szó, és már a zsúfolt nagyvárosi környékektől távolabb is gyakran versengenek a gépek a szabad frekvenciákért. Ráadásul a BlueTooth eszközök és a mikrohullámú sütők is bekavarnak, ezért egyre terheltebb a hagyományos 2,4  G-ás sáv. Ilyenkor jó lehet az 5 G-ás tartományba menekülni, bár nem szabad azt gondolni, hogy az üres lenne, de a két sáv minden esetre sokkal több lehetőséget ad a zavarmentes üzemeltetésre.
     Már a korábbi wifi vezérlésű készülékeknél is előfordult, hogy néhány pillanatra megszakadt a kapcsolat. Nem kell persze ilyenkor se megijedni, mert maga a produkció attól még szól tovább, csak ha épp akkor szeretnénk beavatkozni, abban az esetben lehet kellemetlen a kiesés. A Soundcraft javasolja, hogy szükség esetén használjunk nagyobb nyereségű antennát, még hatékonyabb, ha a LAN csatlakozón keresztül rákötünk a készülékre egy külső wifi routert, amit aztán a terem tetszőleges pontjára tehetünk, hogy biztonságosabb és erősebb kapcsolattal dolgozhassunk. Az elmúlt időszakban jelezték néhányan, hogy az Ui mixerek wifi kapcsolata náluk gyakran megszakadt, mi ezt eddig nem tapasztaltuk. Most direkt tesztelési céllal különféle eszközökkel vezéreltem a keverőt, és érdekes tapasztalatokra tettem szert. Vannak a neten mindenféle letölthető wifi kapcsolat feltérképező programok, illetve appok, ezek segítségével értékelhetjük a külső zavarokat és  térerő megoszlását. Az egyik ilyen egyszerű tesztprogram az Acrylic WiFi, amivel egy laptopon nézegettem, mi vesz körbe minket az elektroszmog wifi tartományában. Első körben a 2,4-es sávban valóban megfigyelhettünk szakadozásokat, ha a keverő a cégünk saját routerének közelében volt. 8-10 méterrel távolabb rakva a jel folytonos volt, gyakorlatilag nem észleltünk kiesést. A csatornákat is próbáltam váltogatni, de úgy tűnt, hogy ez kevéssé volt hatékony, mert ha közel volt a két router, akkor más csatornákon is ugyanúgy jelentkeztek a kihagyások. A fenti teszt program az 5G-ás tartományt is tudja érzékelni, de azt a konkrét géppel nem tudtuk tesztelni. Egy másik menetben egy Ubiquity AP segítségével nézegettük az 5 G-ás sávot, ott jelkiesést soha sem tapasztaltunk.
acrylic_szakad_2.jpg

A két wifi eszközt egymástól kicsit eltávolítva már teljesen folyamatos a kapcsolat:
(Sokkal hosszabb időtartamok diagramjait is felrakhattuk volna, ugyanez a kép.)


acrylic_jo.jpg
    A javaslatunk tehát - és nem csak konkrétan az Ui keverőkre, hanem minden hasonló, wifi vezérlésű professzionális hangtechnikai berendezésre - úgy szól, hogy ha a feladat megkívánja a produkció közbeni rendszeres beavatkozást, akkor biztosítsuk be magunkat LAN kábellal, extra routerrel, vagy esetünkben 5G-ás wifi kliens készülékkel, és ne a helyszínen tördeljük a kezünket. A tapasztalataink szerint érdemes megfogadni a gyártók azon tanácsát is, hogy routertől, AP-től 30 láb (9 m) biztonsági távolságot tartsunk be. Ez a legtöbb esetben megoldható, és valóban sokat segíthet a stabilitásban.

    Eddig a kapcsolatról és a felhasználói felületről esett szó, ám egy digitális keverő esetében természetesen a belsőségek érdekelnek bennünket elsősorban, melyek meghatározzák a "hogyan szól" kérdésre adott választ. A Soundcraft Ui24R ebben a tekintetben is kitesz magáért. A 20 jó minőségű szimmetrikus bemenet a Studer előfokokkal lehetővé teszi, hogy egy szokásos zenekari hangosítást gond nélkül megoldjunk. A csatornák szervezése, az EQ, a dinamika szabályzás nem csak a felhasználó felület miatt emlékeztet a jól ismert nagy Soundcraft pultokra és a dbx, DigiTech eszközökre, hanem a viselkedésük és hangzásuk is egyértelműen az  ősökre utal. A Lexicon effekt processzor szekció is kiválóan teszi a dolgát. Külön kiemelném az AFS2 gerjedésgátló rendszert, ami igen kifinomult módon csökkenti a gerjedésveszélyt élő hangosításoknál. Erről a DriveRack PA2 kapcsán már szó esett. Hangminőség tekintetében aligha lehetnek fenntartásaink, tekintetbe véve persze azt is, hogy milyen árfekvésű keverőről beszélünk.

soundcraft_ui24r_kep.jpg   Nem beszéltem még a készülék egyik zseniális "melléküzemágáról". Az Ui24R ugyanis sok csatornás USB hangkártyaként is működik. Természetesen ezt a szolgáltatást is gyorsan megteszteltük, hiszen kincset ér az a lehetőség, hogy egy élő koncertet csatornánként rögzíthetünk. Az ASIO driver stabil, jó számítógépen picike latencyvel dolgozhatunk, tehát igazán hálásak lehetünk ezért a lehetőségért. Most jön azonban az igazán nagy durranás: az Ui24R-rel számítógép nélkül, USB pendrive-ra is rögzíthetünk soksávos anyagot! A végterméket aztán átvihetjük a végén számítógépre, ahol elkészülhet a végleges mix és az utómunkálatok. Továbbmegyek: soksávos bejátszónak is bevethető a készülék, szintén sima pendrive-ról. A pendrive, az USB hangkártya és az analóg IN/OUT jelutak okosan mátrixolhatók, így rendkívül hatékony eszközt kapunk akár koncert keveréshez, akár különféle rendezvények, prezentációk megvalósításához. Persze teljesen jó ez a megoldás szimpla stúdió felvételekhez is, és ha azt tekintjük, hogy megspórolunk egy legalább 150-200 ezer forintos hangkártyát is, akkor még vonzóbbá válik az Ui24R.

    Még mindig nem értünk az érdekes tulajdonságok végére. Az Ui24R a magvát képezi a Harman Connected PA rendszernek, ami egy nagyon friss dolog, és az a lényege, hogy a Harman család tagjaiból egyre több eszközt felkészítenek az automata felismerésre. Olyasmi lesz ez, mint a számítógépes gyakorlatban a "Plug and Play" technológia, amit ma már teljesen természetesnek veszünk. Ennek az analóg hangtechnikai eszközökre történő átültetése számomra még jó néhány kérdést vet fel, ígérem, hogy hamarosan ezzel is foglalkozunk a blogban!

    Összességében az Ui24R-t nagyon jól eltalált, rendkívül sokoldalú eszköznek értékeltük, amit minden hangtechnikai szakembernek, zenésznek jó szívvel ajánlhatunk. A digitális keverőket, különösen pedig a távvezérelt keverőket igazán laikusok számára nem szoktuk javasolni. A Harman Connected PA rendszerben viszont még az is megtörténhet, hogy ezt a falat is átugorhatjuk, de erről majd később.

A bejegyzés trackback címe:

http://bitzenede.blog.hu/api/trackback/id/tr8612546847

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.