A helyzet hasonló ahhoz, mint a mikor az egyik székely megkérdezi a másikat:

- Te, ez most micsoda?

- Nem tudom, de vagy valami, vagy megy valahova...

    A minap beszámoltam arról, hogy a franciák meglelték a bölcsek kövét, megalkották a "zenevisszacsináló" programot, az Unmixing Stationt.

    Természetesen gyorsan letöltöttem a demót, de csak ma tudtam vele foglalkozni. Először is berántottam a kiindulási ablakba egy WAV fájlt, ami épp a kezem ügyébe esett,  de ekkor kiszólt a program, hogy max. 2 perces darabbal kísérletezhetek a demóban. Jól van, lefűrészeltem a végét, lementettem a csonkot, és így már elfogadta. Aztán ki kell jelölni egy célkönyvtárat, ahová az eredményfájlokat elhelyezi. Ha nincs még készen a könyvtár, akkor létre is hozhatunk egyet, "Új mappa" néven. Átnevezni a programból nem lehet, gondolom, ez is a demó szintű restrikció része :) Aztán 3 szétbontási opció közül választhatunk, miszerint 2 - 5, 2 - 12, illetve 2 - 20 sávra bontsuk az anyagot. Majd elindulhat a szétbontás. A folyamatjelző felett mindig láthatjuk, hogy épp mit csinál a program, azonban azt nem mindig tudjuk, hogy a kiírt kifejezés mit takar. Szerintem csak a fejlesztők tudják, hogy mi történik odabent. Viszonylag gyorsan ledarálja a műveletet, és megjelennek az eredményfájlok a könyvtárban.

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

    Nos, óriási kíváncsisággal nyitottam meg sorra a fájlokat. Elég fura hangok rögzültek az egyes sávokra. A szóló énekből képződött 3 vagy  4 sáv, úszkál bennük a hang, mintha egy DJ crossfadelne, meg néha flangelés is hallatszik. Egy sávon pedig a kifacsart zenei alap jön be.

    Ez nem az volt, amire vágytam, ezért aztán fogtam egy másik nótát, megcsináltam a csonkolt wav fájlt, és megismételtem azzal is a folyamatot. Az eredmény nagyon hasonló  lett most is, azzal a különbséggel, hogy most két sávon cintányér jelent meg, és eleve több sáv képződött. Külön - külön viszont az említett cin - sávok kivételével semmi használható nem jött ki.

     A kíváncsiság kedvéért bevágtam az összes képződött wav fájlt egy üres Cubase projektbe. Ha az ember együtt hallgatja őket, akkor visszaáll az eredeti anyag, bár némi elszíneződés hallható rajta. Aztán egyenként, vagy csoportosan próbáltam kiszólózni sávokat, de nem túl sokra jutottam vele.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

   Az látható, hogy az egyes sávok tartalma jelentősen eltér, de nem tudtam rájönni,  hogy milyen filozófia mentén szeparálta a program a sávokat. Szóval, vagy valami, vagy megy valahova...

   Lehet, hogy az "unmixing" - et egyszerűen csak "szétkeverésnek" kell fordítani, és csinál valamit, aminek nem sok köze van eredeti hanganyaghoz? Ha nektek jó tapasztalataitok vannak unmixelés tekintetében, legyetek szívesek kommentelni! Kíváncsian várom az eredményeket!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bitzenede.blog.hu/api/trackback/id/tr741790092

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BonFire 2010.11.06. 21:35:10

Hehe! Kissé tamáskodva kezdtem bele a cikk olvasásába (Tamás vagyok magam is...), és pont az lett a vége, amire számítottam. Mert hogy a fenébe is lenne képes egy program megkülönböztetni egymástól a szólamokat, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a szintetizátorral elvileg bármilyen hangot lehet játszani, valamikor páros szólót játszik a gitárral, és nem lehet a gitártól megkülönböztetni, valamikor uniszónót a basszussal, és nemigen lehet szétszedni. Az ember se tudhatja mindig biztosan, hogy amit most hall, az éppen milyen hangszer. Pedig az ember elvileg "értelmezi" a zenét, a program meg nem. Ahogyan a fordítóprogramok sem tudják értelmezni a mondatot, és a kontextustól függően a helyes kifejezéseket megválogatni, úgy nem tud a program sem szétkeverni.

Neki kell állni, és füllel lehallgatni a szólamokat, ha meg akarja tanulni az ember, vagy megvenni a kottát, esetleg midi fájlokat keresni az adott anyagból.

No, és az effekteket hogy szedné le a sávokról? :)) Megmosolyogtató az ilyen jellegű kísérlet. Bár anno a Melodyne direct note access-én igencsak meglepődtem, hogy egy komplett gitárakkordot szétszedett húronként, de itthon a saját gitárommal nem tudta ugyanazt produkálni. PV, és rettentő átverés az egész.