Miért szól förtelmesen a hangrendszerre csatlakoztatott notebook?   

    A múltkori földhurkos bejegyzésben nem sokat meséltem a részletekről, de aki elolvasta az idézett cikket, az elég sokat megtudhatott a rusnya földhurkok természetéről és elhárításuk módjáról. 

    Nagyon gyakran probléma van viszont a notebook számítógépekkel, ha a hangjukat ki szeretnénk erősíteni. A probléma látszólag nem magyarázható földhurokkal, a hatás alapján viszont mindenki azonnal földhurokra gyanakszik.

    Egyre jobban terjednek a hordozható kis gépek a zenészek körében is. Vegyünk egy végtelenül egyszerű példát. Valaki azt találja ki, hogy koncertre visz egy laptopot, amit rácsatlakoztat a keverőre. Felveszi a koncertet, a szünetben, vagy a buli előtt pedig valami kis háttérzenét nyomat be a rendszerre. Azonban abban a pillanatban, ahogy rácsatlakoztatja a gépet a keverőre, megszólal a csúnya brummos, zizis földhurkos zaj a hangszórókból. Emberünk hallott már valamit a jelenségről, ezért a tápegységet kihúzva akkumulátorról használja a gépet, és lám, meg is szűnt a probléma. Felmerül azonban a kérdés: ha a notebook tápját sima, védőföld nélküli dugóval oldották meg, akkor miként jöhet létre földhurok? 

    Tudnunk kell, hogy ez a jelenség nem túl régóta zavarja a laptoposok életét. Nagyjából 10 éve kezdték el a régi, hagyományos trafót tartalmazó, nehéz tápegységek helyett a kicsi és könnyű kapcsolóüzemű notebook adapterek gyártását. Ez még önmagában nem lenne baj, hiszen - elvben legalábbis - a kapcsolóüzemű tápegységekben is galvanikusan elkülönül a primer és a szekunder oldal, tehát nem szabadna létrejönnie a zavaró földhuroknak. Azonban a távol-keleti gyártók a kicsi és könnyű megoldásokat hajszolva olyan tápegységvezérlő IC-ket kezdtek felhasználni, melyek működéséhez egy kondi a szekunder részt közvetlenül összeköti villásdugó valamelyik csatlakozójával. Igen, ezáltal 50% esélyünk van, hogy a hálózati feszültség megjelenjen a tápegység csatlakozóján, attól függően, hogy hogyan sikerül bedugnunk a dugót. Ez a feszültség azonban nem életveszélyes, mert a kondi rendszerint elég kicsi értékű, így csak picike áram tud rajta átfolyni. De ha láttatok már szikrát, amikor USB-s nyomtatót, hangkártyát, scannert csatlakoztattok a számítógéphez, akkor most már tudjátok, hogy az emiatt van. Ugyanis azokhoz is hasonló tápegységeket gyártanak. Ha ez a megoldás nem is életveszélyes, néha ijesztően megrázhatja az erre fel nem készült embert. 

    Ebből azonban két probléma is fakad. Az egyik a "Plug-and-Play" eszközök csatlakoztatása során lép fel. Hozzánk már számos olyan készülék került javításra, ami így szállt el. Hiába lehet tehát elvben a készülékeket szabadon összedugdosni, a gyakorlatban mi azt javasoljuk, hogy minden olyan berendezést, ami önálló tápegységgel rendelkezik, kikapcsolt, sőt, konnektorból kihúzott állapotban csatlakoztassunk, és utólag kapcsoljuk be őket! Mondhatja erre valaki, hogy számos USB és FireWire eszközt a driver installációjának egy bizonyos szakaszában kell feldugni a gépre. Ilyenkor azt javasoljuk, hogy a dugó fém árnyékoló részét érintsük először a csatlakozó aljzat fém házához, így kiegyenlítve a potenciálkülönbséget, majd azonnal dugjuk a helyére a csatlakozó dugót.

    A másik probléma a hanggal foglalkozók számára az idegesítőbb. Kialakul a fent vázolt földhurok, annak ellenére, hogy nincs is védőföldes hálózati dugó az adapteren. Azonban a kondi kicselezi ezt, és valamilyen mértékben a hálózati kábeleken keresztül zavaró jeleket cirkuláltat a hangrendszer felé.

    A megoldást a jól ismert leválasztók jelenthetik itt is.  A színpadi gyakorlatban ugyebár DI-boxokat alkalmazunk, melyek egyszerre szimmetrizálnak és elvégzik a galvanikus leválasztást is. Egyszerűbb esetben (például az említett koncert rögzítős / zene beadós példánkban) elég egy jó minőségű vonal transzformátor. Mi elsősorban a Monacor típusokat javasoljuk, mert tényleg jó minőségűek az árukhoz képest.

A második képen látható FGA-40HQ nevű eszközt elsősorban autókba szánták, és 600 ohmos, de érdemes megpróbálni hangrendszerekbe is. Az első képen pedig a kifejezetten audió rendszerekhez tervezett FGA-102 látható, aminek 12 kohm-os a bemenete és kimenete is. Mi ezzel jó tapasztalatokat szereztünk. A hangot csak nagyon picikét színezi, sokkal kevésbé, mint a legtöbb DI box. Arra viszont érdemes ügyelni, hogy ne hajtsuk meg túlzottan nagy jelekkel, mert a trafó viselkedése nem lineárisba fordulhat, magyarán megjelennek a kimeneten a torzítások. Továbbá ne használjunk hosszú vezetékeket a kötözgetések során.

    Még egy pár szót kéne szólni a notebookok hangchipjeiről. Általános elvként elmondható, hogy ezekre nem sok gondot fordítanak a tervezők. Megelégednek azzal, ha elfogadható minőséget produkál, képes megszólaltatni a picike és igénytelen belső hangszórókat, aztán kész. Aki jó minőségű hangot szeretne laptopról hifi készülékre, karaokéra, vagy színpadi rendszerre kivinni, az mindenképpen jól teszi, ha vesz egy külső, USB-s vagy FireWire-es hangkártyát. Az a tapasztalatunk, hogy még a fapados és olcsó Behringer UCA-202-vel is sokkal jobb lesz a kimenő hang, mint a belső hangkártyával. Ha pedig felvételt akarunk készíteni, akkor ne is spekuláljunk a saját bemeneten, használjunk mindenképpen külső eszközt! Ha komolyabb célokra is be akarjuk vetni a gépünket, például zeneszerkesztés, LiveAct, vagy bármi más, ahová ASIO-s cucc kell, akkor számtalan M-Audio, E-MU, ESI és Cakewalk interfész közül válogathatunk. Ebben a kategóriában a kis kedvenc nálunk az olcsósága és sokoldalúsága miatt a Cakewalk UA1-G.

 

 

 

 

 

   

Most kifejezetten a zaj problémák orvosáláról akartam beszélni, ezért nem megyek bele abba témába, hogy milyen notebook gépek alkalmasak zenei szoftverek futtatására és milyenek nem, mert ez egy jó nagy lélegzetű történet. Majd arra is sor kerül. 

     Egyetlen dologra még célszerű odafigyelni, ha a notebook saját kimenetérthasználjuk, és a fent említett vonaltrafók bevetésére készülünk. A legtöbb notebookon kombinált vonal / fejhallgató kimenet van, ami nagyon alacsony impedanciát jelent. Némelyik típuson azonban át lehet kapcsolni a kimenetet, hogy fejhallgató, vagy vonal szintet produkáljon. Ilyenkor a vonaltrafó által képviselt terhelő impedanciát már figyelembe kell vennünk.  Járjunk el tehát körültekintően! Egy egyszerű próbával is eldönhtejük, hogy mi lesz a jó megoldás.   

A bejegyzés trackback címe:

https://bitzenede.blog.hu/api/trackback/id/tr41842314

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.