A következő történet ismét a "nosztalgia" rovatba tartozik, ezért, aki az ilyesmit nem bírja, már lapozhat is!

    Szóval, tekerjük vissza az idő kerekét a piros filccel odapingált "ejtíz" felirathoz! Még a rendszerváltoztatás előtt voltunk. Aki pénzt akart keresni, az géemkázott. Az ilyesmit persze a rendes meló után lehetett elkövetni. Egy hideg koratavaszi szombat reggelen a kollégámmal az egyik, akkor még igencsak virágzó nagyvállalat számítógép vezérlésű gépsorának a javítására indultunk. A bejelentett hiba elég durván hangzott, nem tudhattunk, hogy mire számíthattunk. Magam részéről szerettem volna gyorsan letudni a melót, mert akkoriban fűzögettem egy lány fejét, és végre igent mondott egy esti közös bulizásra. Annyira azért óvatos voltam, hogy előző nap mondtam neki, hogy nem tudom, mikor végzünk a melóval, de este megyek érte kocsival, aztán let's go buli! A lány kicsit gondolkodott, aztán azt mondta, hogy akkor inkább elmegy majd a haveri körrel már elég korán, és majd ott találkozzunk. Oké, mondtam, legyen így! Akkoriban még nem volt ott a zsebünkben a mobil,  és elég idióta dolog volt last minute kavarásokat leszervezni.
    A vezérlő rendszer javításával pokolira megkínlódtunk, de este hat óra felé feltártuk a hibát. Addig étlen-szomjan melóztunk, ezért hazaindultunk, azzal, hogy vasárnap majd befejezzük. Jó késő lett, mire hazaértem, gyors kajálás, tisztálkodás után indultam a bál helyszínére, ami egy nem túl távoli faluban volt. Odaérve már javában dúlt a buli. Az előtérben ismerősökkel futottam össze, és mindjárt kérdeztem őket, hogy mi van a kiruccanásom meghatározó tényezőjeként definiált csajszival? Mondták, hogy együtt jöttek volna, de duzzogott valamit, és inkább otthon maradt. Erre mondják, hogy na, puff!
    Hirtelen nagyra dagadt a fejem, és legszívesebben elzúztam volna haza. De ha már leperkáltam a belépőt, és ott vagyok, akkor körülnézek, milyen a felhozatal, meg meghallgatom ezt a zenekart, mert őket még úgysem hallottam. Tudni kell, hogy akkoriban a bálokban még élő zene dívott. Sok banda volt a környéken, mindnek megvolt a kisebb-nagyobb rajongó tábora. Hétvégeken a fiatalok csapatostul jártak ezekbe a bulikba. Olyan  hangulat volt, ami a mai srácok számára már reprodukálhatatlan.
    Nos, bementem a terembe, és körberadarozva elnyomultam a színpad felé, természetesen azért, hogy megnézzem, milyen cuccokkal muzsikálnak. A zenész gyerekeket nagyrészt ismertem már, azonban felfedeztem a színpadon a szintetizátorok mögött egy új arcot, mégpedig egy lányt. Nagyon ügyesen játszott, meg néha még vokálozott is. Na és igen jól nézett ki...
    A szünetben a srácok felhívtak a színpadra, és ott mindjárt felmerült néhány kérdés a szintetizátorokkal kapcsolatban. Nemrég vásárolta őket a lány, és még elég sok mindent nem értett világosan rajtuk. Az egyik egy Roland JX-3P, a másik egy Yamaha preset szinti volt, már nem emlékszem a pontos típusra.
    A blog olvasói sejthetik, hogy a feltűnően csinos szintis lánynak és hangszereinek megismerése egy történet kezdetét jelentették. Ez így is volt, de ugye, ez a blog nem erről szól :) Érjétek be annyival, hogy a következő években nagyon sok színpadi hangosítási és szervizelési tapasztalattal gazdagodtam, részese lehettem egy banda igen komoly sikereinek. Vagyis, ha akkor este összejön a tervezett randim, akkor nem biztos, hogy most a hangszerbizniszben ténykednék. Aztán, hogy ez miként lett volna jobb, azon már értelmetlen dolog meditálni.
A visszaemlékezés apropóját az adta, hogy pár hete bekeveredett hozzánk egy Roland JX-3P és a hozzá való PG-200 programmer. Szegény szinti elég rossz állapotban volt belsőleg. A szokásos történet: kókány módon próbálták megjavítani a nem túl komoly hibákat, így aztán csináltak még nagyobbakat. Viszont kívülről annyira jó állapotú volt, hogy vétek lett volna a bontani valók közé száműzni, ezért úgy döntöttünk, hogy rendbetesszük. Gyuri kollégám nagyon sokat dolgozott rajta, meg egy jobb sorsra érdemes JUNO-106 maradvány belső szerveinek egy részét is átültettük, de meg is lett a munka eredménye, mert egy nagyon szépen helyreállított, újra kalibrált JX-3P áll most az üzletben. Ez bizony nem szintetizátornak látszó tárgy, hanem igazi szintetizátor! Nem is virtuál analóg, hanem ANALÓG! Viszonylag egyszerű felépítésű, de igen gondosan kivitelezett hangszer. Most is meg kell állapítanom, hogy nagyon lehet élvezni a hangzását. A PG-200-zal egyszerűen és gyorsan lehet programozni, továbbá a számos tekerentyű segítségével valós időben is ügyködhetünk rajta. A JX-3P mind a mai napig népszerű, mert a hangzásában vannak olyan elemek, amelyeket sem a Juno-106, sem a nagyobb JX-ek nem, vagy nem úgy tudnak.
   A blogban korábban megjelent egy interjú Prophecyvel, őt is inspirálta ez a cucc. Ott elhangzik ugyan, hogy 3 a polifóniája, ezt azért javítsuk ki, mert a duplája. Ő említi a step szekvencert is, ami tök jó dolog tud lenni, ha valaki kihasználja a benne rejlő lehetőségeket.

    Az alábbiakban egy lengyel srác mutat néhány erősen retro hangulatú dolgot a szintin:

    

Ja, és érdemes megnézni a Wikipedián, hogy kik is használták ezt a hangszert!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bitzenede.blog.hu/api/trackback/id/tr621893078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Prophecy · http://www.grapeski.com/ 2010.04.04. 08:28:40

Uuuuunemaaaar.....
Most latom hogy a syncopan fent van az elado cuccok kozott.
Nyalcsorog. Ugy latom hamarosan meg kell hogy latogassalak Bennetek :)

pixlala 2010.04.04. 22:53:48

Bakker!
Kedvet kaptam rá! Nemtudom miért de valahogy szerethetőbbek ezek a hangszerek mint a maiak! Egy baj volt velük! Ha az ember nem figyel, képesek igen hamar kinőni a házat! Viszont nagy szükségét érzem, néhány ilyen darab beszerzésének, mihelyt lesz rá jelenésem. Nagyon tetszik és fáj a szívem amikor ilyneket hallok-látok! Lehet, hogy ez azért van mert a korszak zenéi mind a mai napik irányadóak számomra, és ahogy elnézem a mai felhozatalt, azok is maradnak.