DIR / P

Címkék: midi dos sysex

2010.04.09. 00:27

Múlt századi technológiák


     A múltkori 707-es bejegyzés kapcsán fejben végigpörgettem, hogy a Salgó-polcokon hegyekben álló CD-ken és DVD-ken kívül még hol lehetnek nekem dugi sysex fájljaim. Aztán eszembe jutott, hogy van még egy nagyon régi gép, amin értelemszerűen nagyon régi anyagok vannak. A konkrét feladattól, mármint a Korg 707-es felélesztésétől eltekintve is úgy gondoltam, hogy ezeket az ősi sysexet elő kéne túrni, és behelyezni az archívumba, hiszen szervizelés közben gyakran jól jöhetnek. Ja, még mielőtt a kényesebbek felszisszennének, hogy miféle sex fájlokat kutatok én itt, tisztázzuk: a midiben a sysex (nem szájszex-nek ejtjük, hanem sziszex-nek), adatátviteli protokollt jelöl. A "System Exclusive" üzenetekben a midis eszközök adatcsomagokat cserélnek egymás között. A leggyakrabban a hangszerek és számítógépek közti kommunikációban használjuk ezeket, amikor például hangszíneket, vagy komplett hangszín (patch) bankokat utaztatunk a hangszerből a pécébe, vagy vissza. Tehát elsősorban a patch/bank könyvtárkezelő (librarian), vagy a szerkesztő (editor) programokban futkároznak az ilyen adatcsomagok a midi kábeleken. Sysex üzeneteket szekvencer programokba is be lehet ágyazni, többféle funkcióval is. A sysex ügyekben jó eligazodást ad a már említett Sík-Gerényi féle midi könyv.

    Most inkább azt szeretném megmutatni, hogy miként is nézett ki a Syncopa első zenei számítógépe, amit én még anno 1989-ben raktam össze. Most nem beszélek a Commodore és egyéb ügyekről, azok megérnek egy külön misét. Az említett gép egy 10 MHz-es AMD CPU-ra épült, melyen jól látható az Intel Copyright :) Ekkoriban még ez ment. A pontos típus N80L286-10/S, ami alacsony áramfelvételű modellt jelöl. A képen az is látszik, hogy a processzor lábait egyenként beforrasztgattam a foglalatba. Jobb érzésű emberekben ez visszatetszést kelthet, és nem is ok nélkül. Azonban tudni kell, hogy ezt annak idején kiselejteztük a Logitronban, mivel bizonytalan volt. Rájöttem, hogy a bizonytalanság oka abban rejlik, hogy az összes PLCC IC foglalat kontakthibás. A szokásos technológiák nem segítettek, ezért végigforrasztottam minden foglalatban minden IC-t. A műtét eredményes volt, hiszen a kütyü még most, 20 év után is stabil. Eladni persze az ilyesmit már nem lehetett, de jó kis zenei gép keletkezett belőle.
Bal oldalon látható a videokártya (most épp egy monokróm került bele, egyébként EGA volt benne), aztán a multi I/O kártya (printer porttal, soros portokkal), majd pedig a Perstor kártya, ami egy igen furmányos és drága meghajtó vezérlő volt. Nem sima floppy / vincseszter kontroller, hanem úgynevezett akcelerátor kártya, ami valóban jóval gyorsabban kezelte a meghajtókat, mint mezei társai, ráadásul megduplázta az MFM vinyók kapacitását. Akkoriban ez nagyon nagy szó volt. Jobbról látszik az 5,25-ös floppy, a 40 Mega kapacitású Seagate vinyó alatta helyezkedik el. A szerelőkeret tetejére ragasztott cetli fontos funkciót tölt be: azon gyűjtögettem a kizárt bad sectorokat. Akkoriban manuálisan menedzseltük az ilyesmit :) Hátul a nagy tápegység is szokatlan lehet a mai fiataloknak. Simán bekapcsolta az ember oldalt, és már ment is a gép. Néhány másodperc alatt megcsinálta a RAM tesztet, aztán máris bebootolt:
Ezt a gépet sok-sok éve nem használtam, de most, amikor először áramot kapott, azonnal felállt. Mivel a régi EGA monitor már kipurcant, alkalmas VGA kártyát pedig nem leltem, most egy sima 12"-os monokróm monitorral kötöttem össze a masinát. Ezek már a '90-es évek elején is elég mulatságosan hatottak, nekem elég jó színes monitoraim voltak ehhez a gépezethez. Az irodákban viszont még sok helyen 2000-ben is mentek ezek a szépségek:
    Nem bonyolították túl, egyetlen fényerő szabályzó van rajta. Ha most tényleg tartósan használni akarnám, akkor azért levenném a borítását, és a fókuszt utánállítanám, de ezt leszámítva még mindig monitor. Ja, és itt jön a mai bejegyzés címének magyarázata: a DOS-ban ugye, ha meg akarjuk jeleníteni a tartalomjegyzéket, akkor a DIR parancsot gépeljük be. Csakhogy amennyiben túl sok a bejegyzés, akkor olvashatatlanul végigfut a sok sor a képernyőn. Ezért van a DIR / P opció, aminek hatására képernyőnként tördeli a megjelenítést a DOS, és egy billentyű nyomással léphetünk tovább. Így bogarásztam én is végig egy halom DOS-os könyvtárat.
    Előlről így néz ki a fekvő asztali ház, ami ma már szintén nem gyakori. Ez már egy "fejlett" verzió, 3,5-es floppynak is volt benne hely, csak már kinyertem belőle. Látható elől a "Turbo" gomb is, amit szerintem senki se használt, hiszen ha a gép tudta a nagyobb sebességet, akkor úgy is mindenki fixen azt nyomatta. A mai házakról elmarad az ominózus kulcsos kapcsoló is. Képzeljétek el, amikor az ember elment több száz kilométerre szoftvert telepíteni, és a főnök csak a titkárnőt hagyta ott a leplombált géppel, a kulcsot pedig magával vitte... Volt ugyan a szerviztáskában fél kilónyi különféle kulcs, de az említett géphez egyik se passzolt. A problémát persze megoldottam, de nem bántam, hogy elhagyták ezt a "biztonsági" elemet a legtöbb házról.
    Visszatérve a gép belsejére, ez itt a legendás Perstor kártya. Elsősorban szerverkben használtuk ezeket, mindaddig, amíg meg nem jelentek az IDE meghajtók. Két vinyót lehetett ráakasztani. Alul az ISA csatlakozósáv látszik. Nem haszontalan ismeretek ám ezek, különösen ha bolhapiacra, hulladékudvarba, vagy számítógépbontóba tévedünk!
   Ezen a képen pedig a hatalmas, 640 kilobyte-nyi memória látható. A figyelmes szemlélőnek feltűnhet, hogy 4 sorban 9 chip üldögél az alaplapon. Egy byte már akkoriban is 8 bit volt, a kilencedik a hibaellenőrző (checksum) RAM. Akkoriban elég macerás volt a RAM-okat cserélgetni, meg ha hibás volt a memória, akkor jó sok időbe telt, amíg behatároltuk, melyik a dög. Voltak persze jó kis diagnosztikai programok, már ha addig eljutott a gép, hogy futóképes legyen egyáltalán. Végezetül pedig mi más következhetne a képek sorában, mint zenei gépünk büszkesége, egy eredeti Roland MPU-IPC-T midi interfész:
   

Azért fényképeztem le külön a dobozt, mert látható még rajta az aktális Intermusica raktári  bevételezési kód, amiből kiderül, hogy 1991-es cuccról van szó. Korábban egy olcsó koreai MPU utánzatot használtam, azzal azonban mindig gond volt, legfőképpen szétestek a csatlakozói. De valahol a sufniban még olyan is akad. A külső csatlakozó dobozon volt még egy nagyon praktikus metronóm kimenet is, amit pl. a Cakewalkban be lehetett állítani. A másik két kis jackes csatlakozó szalagszinkronhoz biztosította a kapcsolatot. Na, ezeket a szalagszinkron ügyeket viszont egyáltalán nem sírom vissza, mert mindig görcsölésbe torkolltak. Amúgy most viccesnek tűnnek ezek a Jurassic-parkból időlegesen kiszabadított kacatok, egy dolgot azonban ne felejtsünk el: ezzel a géppel dolgozva még fel sem merült bennem, hogy egykor majd a zenei számítógépekkel összefüggésben a legnagyobb problémát az időzítés fogja jelenteni. Ez a mákdaráló ugyanis atomstabil időzítéssel dolgozott, és ha most elindítom, akkor is azt produkálja. Persze, sehol az igényes GUI, sehol a multitask operációs rendszerek, a mostani gépek 3 nagyságrendet vernek rá sebességben, de mégis. A gép "kézbentarthatósága" imponáló volt, és ha úgy adódott, hogy eszembe jutott assemblerben írni rá valamit, ahhoz csak egy kódtáblázatra volt szükségem, nem úgy, mint ma, amikor terabájtoktól roskadozó MSDN fejlesztőkörnyezet kell egy primitív feladat megvalósításához is. 
 


 

A bejegyzés trackback címe:

https://bitzenede.blog.hu/api/trackback/id/tr171906180

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ern0 · http://linkbroker.hu/ 2010.04.10. 17:14:41

Dehogy kellett kódtáblázat, debug.com (később .exe), aztán kész. Talán már volt 3.3-as DOS-hoz.

Egyébként szép lelet.

MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2010.04.11. 01:16:42

@ern0: ja, azért nem hexában pötyörésztem be, bár kisebb darabkáknál olyan is előfordult. MASM-ot használtam, és annak a táblázatát szoktam magam mellé venni.