A hangosítás csapdája


    Nem tudom, hányan emlékeznek még a rádiókabaréra, amiben az érthetetlen vasúti hangosbemondót figurázták ki. A "figyelem, figyelem!" helyett "bugulum, bugulum!" jött ki a pléhtölcsérekből. Ami azt illeti, 10 - 20 - 30 évvel ezelőtt tényleg gyakran találkozott az ember kriminális hangosítási rendszerekkel. A recsegő-ropogó, torz és zajos hangszórókból kiáramló hang már eleve idegesítő volt, ráadásul még azért is frusztrálta az embert, mert minden idegszálával ráfigyelve sem volt képes kihallani a vartyogásból a számára lényeges információt. A botrányos hangrendszerek fő előfordulási helyei a vasútállomások, buszállomások, iskolarádiók és üzemcsarnokok voltak. De gyakran förtelmes hangminőségben szólaltak meg a múlt világ vörös színben tündöklő hőseit dicsőítő műsorok is, ahová a jámbor népet kiterelte pártunk és államunk. A pocsék hang még rátett az ember gyomoridegére, amíg az agitprop műsorokat elszenvedtük. Sokszor kívántuk a pokolba ezeket a zajforrásokat, mert idegesítő hatásukkal többet ártottak, mint használtak.

    Ma már elvileg annyira jó hangtechnikai eszközök állnak rendelkezésre, hogy szinte mindenféle rendezvény, épület és intézmény hangosítását tökéletesen meg lehet oldani. Hogy manapság még mindig nagyon sok rossz minőségű hangosítást szenvedhetünk el, annak három oka van:

  1. pénzhiány - ez Magyarországon a fő okok közt van, és implikálja a következő két okot is
  2. emberhiány
  3. ismeretek hiánya

Mivel az első két okkal nincs módunkban foglalkozni, mivel a politika setét világához köthetők, marad a 3. pont. Ezt járjuk kicsit körül, nem félve a szörnyetegektől sem.

    Minket szinte naponta megkeresnek ilyen jellegű kérésekkel:

- Jó napot kívánok! Mi az Ilyenolyan Intézményben szeretnénk venni egy igazán jó mikrofont, amivel a rendezvényeinket hangosíthatjuk!
- Jó napot kívánok! Szabadna megkérdeznem, hogy mihez szeretnék ezt a mikrofont csatlakoztatni?
- Miért kéne ezt bármihez csatlakoztatni? Magában nem szól?

    Mi, akik elektroakusztikával kelünk és fekszünk, persze rosszul toleráljuk az ilyent, de el kell fogadnunk, hogy az élet más területein tevékenykedő embereknek kevés rálátásuk lehet a mi kedvenc szakmánkra, és ilyen jellegű ismereteket még a középiskolában sem kaphattak. Tehát igazi felüdülésként hatnak azon ügyfeleink, akik már tudják, hogy mikrofon, erősítő és hangfal kell az üdvösséghez. Pedig ez csak annyit jelent, hogy innentől kezdve már úgy tudunk leülni tárgyalni, hogy tudjuk, hogy tudják, hogy miről beszélünk.
    Sokan nem is gondolják, hogy a hangosítás milyen hihetetlenül szövevényes terület. Jómagam már pici gyerek koromtól benne mozgok ebben. Első nyilvános debütálásom az volt, amikor a bagodi iskolában az anyák napi műsort a bátyám által gyártott csöves erősítővel és hangfallal, egy közösen dizájnolt keverővel, meg egy Beag kristálymikrofonnal sikerült egész jól kihangosítanom. Ekkor azt hiszem, ötödikes voltam. Azóta rettentő sokat megtudtam a hangosítás rejtelmeiről, főleg azt, hogy mennyi mindenről nincs fogalmam se mind a mai napig. A hangosítás tiszta fizika és matematika, amibe időnként transzcendens szálak keverednek. Ezekről utólag mindig kiderül, hogy az ismeretek hiányának szüleményei voltak.
    Mit is várunk el egy jó hangosítástól? Rettentő sok fajta hangosítás létezik, de a fő közös ismérv az, hogy a kevesek számára hallható és érthető beszédet, zenét próbáljuk minél több ember számára hallható és érthető, élvezhető élménnyé, információvá formálni. A már említett példákon túl mindenki gondolhat színházi előadásra, zenekari koncertre, templomi istentiszteletre, iskolai ünnepségre, politikai gyűlésre, diszkóra, temetésre, amire akar. Valamennyi közös ismérve: azért vagyunk ott, mert jól akarjuk hallani a beszédet, vagy a produkciót. A felsorolt példák persze nagyon szélsőségesek. Egy-egy részterületnek is, mint például a színházi hangosítás, könyvtárnyi irodalma van, és igencsak megbecsülik azokat a jó szakembereket, akik ebben otthonosan mozognak. De miért is annyira bonyolult egy ilyen látszólag egyszerű dolog? Fog az ember egy erősítőt egy pár hangfallal, beledug egy mikrofont, és odaadja a beszélő kezébe, oszt kész... 
    Az 1. ábrán látható a probléma teljes vertikuma. A széken ülő, erősen beparázott alaknak fogalma sincs arról, hogy a szónok mit hadovál. A helyzeten sokat javítana, ha eltüntetnénk a képről a mikrofont, a hangfalakat és az erősítőt. Oké, de akkor oda kéne mennie emberünknek a beszélő közelébe, és minden bizonnyal csak egyedül ő, vagy pár ember értené a beszédet. Így viszont, hogy a hangrendszert valami lelkes technikus odatelepítette, a beszélő száján kívül a hangfalakból is jönnek a hanghullámok. Az ember fülébe tehát ezek, és a falakról, padlóról, mennyezetről visszaverődő hanghullámok is egyaránt eljutnak. Tudjuk, hogy a hang sebessége kb. 340 m/s. A sokféle úton érkező hullámok más-más idő alatt érkeznek a jóember fülébe, és ez nagyon megzavarja szegényt. Ne felejtsük el, hogy a hang egy része többszörösön visszaverődik a falak-plafon-padló alkotta dobozban, míg eljut a füléhez. Vagyis visszhangzik, általánosabb értelemben zeng a terem. A zengés módja és mértéke teljes egészében a terem geometriájától és a falak, burkolóanyagok minőségétől függ. Szerencsés esetben a zengés kellemes, és javítja a beszédérthetőséget, rossz esetben lerontja azt. Amiről most beszélünk, azt úgy hívják, hogy teremakusztika, és olyan komoly tudomány, hogy illetlenség lenne pár mondatos blogbejegyzésben bármit is mondani e témában azon kívül, hogy megemlítjük. A komoly akusztikai tervezéshez számítógépes szoftverrel felfegyverkezett mérnökök mérik fel a termet, és komplikált analízis után tesznek javaslatot a hangrendszer kivitelezésére. Ilyenkor a lehető legtöbb szempont figyelembevételével olyan tervet készítenek, mely a nézőtér legnagyobb részére kínál optimális hallgatási élményt. Különös műgonddal tervezik meg a hangversenytermeket. Jobb helyeken már az építész tervező is ezerrel benne van a projektben, mert utólag a geometriával nem lehet már mit kezdeni. Korábban az építész kezében volt a teljes akusztikai tervezés is, hiszen nem volt szó járulékos hangosításról. Ezért vannak a világban ragyogó akusztikájú hangversenytermek, színházak és templomok, melyekben évszázadokig nem volt semmiféle hangosítás. A tervezők azonban mindig arra törekedtek, hogy az épület funkciójának megfelelően jól érthetők legyenek a pap, vagy a színészek szavai, illetve szépen szólaljon meg a zene.
    Az a poén, hogy valójában ezekben az önmagukban jó akusztikájú épületekben a legnehezebb utólagos hangosítást kialakítani. A hangsugárzókat sohasem rakhatjuk oda, ahol a szónok, a pap, vagy a színészek helyezkednek el. Viszont a tervező a hangforrásokat épp oda gondolta, ahol ők vannak. Ha termet máshonnan gerjesztjük (magyarán máshová helyezzük el a hangsugárzókat), akkor nehezen kiszámítható hangzás alakulhat ki. Többnyire csak utólag derül ki, hogy miként is sül el a dolog.
    A másik fertelmes dolog a gerjedés. A falakról visszaverődő diffúz hangok nem csak a széken kornyadozó alak fülébe jutnak el, hanem a beszélő előtt levő mikrofonba is. Amikor a visszaverődő jelek fázisa és amplitúdója a mikrofonnál úgy adódik ki, akkor jön a jól ismert fütyülés, sipolás, a rendszer begerjed. A hangfalak, a falak, és a mikrofon között cirkulál a jel körbe-körbe, és az erősítő biztosítja, hogy a gerjedés ne csillapodjon, mindaddig, míg a technikus oda nem szalad, és le nem tekeri a hangerőt. A csúfos gerjedés felléphet attól is, hogy egy kicsit áthelyezzük a hangfalakat, elfordítjuk a mikrofont, kicsit nagyobb hangerőt adunk a cuccra. Attól is, ha kinyitunk, vagy becsukunk egy ablakot. Vagy kimegy a teremből egy csomó ember.
    Az elmondottakkal nem akarom misztifikálni a hangosítás tudományát. Vannak könnyen, és vannak nehezen megoldható hangosítási problémák. Mindössze arra akartam felhívni a figyelmet, hogy a hangosítás nem pusztán "a cucc", hanem legalább ilyen mértékben az okos tervezés, az épületakusztika, és az üzemeltető szakember kérdése. A rossz hangrendszert le lehet cserélni, de egy elrontott épületakusztikával vagy nem lehet mit kezdeni, vagy csak borzasztó pénzek beáldozása árán.
    Sokan meglepődnek, amikor például egy művelődési ház hangosítása kapcsán nem adunk árajánlatot, ha személyesen nem látjuk a helyszínt, vagy legalább nem kapunk építészeti alaprajzokat, fényképeket. Azt mondom, hogy aki ilyen információk nélkül hangosítást tervez, annak a Harry Potter új részében van helye, és nem lehet műszaki szakembernek nevezni. A legnehezebb feladat számunkra mindig az, hogy a megrendelővel ismertessük a még fel sem szerelt hangrendszer előre látható problémáit. Minél alacsonyabb a költségvetés, annál többet.  A költségvetés alatt nem mindig a horror árú mikrofonok és hangsugárzók értendők. Gyakran az épület (pl. műemlék) kialakítása indokol speciális műszaki megoldásokat. Az elfogadható kompromisszumokat tehát csak a helyszín ismeretében és a megrendelővel minden várható hibát ismertetve lehet kialakítani. Általános, mindenhová, minden célra alkalmas, zsebből bármikor kirántható megoldást tehát ne várjatok tőlünk! Mi csak a sok évtizedes tapasztalatot tudjuk bevetni. A semminél az is több...   

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bitzenede.blog.hu/api/trackback/id/tr281938343

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pixlala 2010.04.21. 00:36:58

A fentiek tükrében - éppen ezért - a jó hangosítás olyan mint a fehér holló. Hacsak nem lát-hall az ember valami szuperprodukciót. Kicsiben, kicsi megoldások vannak, és a viszonylag jó cuccot is elcseszik a dilettantizmussal. Vagy csak rossz helyekre járok?!?... o/

MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2010.04.21. 21:46:49

@pixlala:
Elvileg ma nagyon jó a helyzet, mert az igények és a pénztárca szerint nagyon sokféle megoldást lehet találni mindenféle hangosítási feladatra. Viszont a rengeteg lehetőség dzsungelében nehezebb is eligazodni. Épp ezért nem káros, ha valaki az alapokkal tisztában van. Ezt a hangosítási témát néhány konkrét gyakorlati megoldás segítségével szeretném majd kibontani, bemutatva, hogy mikor miért javasolunk ilyen vagy olyan megoldásokat.

stro-B · http://www.stro-b.com 2010.04.22. 16:33:17

Nagyon jó kis cikk, külön like-olom a rajzot :)
Látom a blognak is alakul az új ruhája?

MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2010.04.22. 16:41:45

@stroB:
yeah. Lalával szépen gatyába rázzuk a dizájnt, lesz még itt pár okosság is, hogy méltó helyre kerüljenek a sztárinterjúk ;)

A rajzról annyit, hogy szintén Lalit akartam megkérni, hogy a skiccem alapján rajzoljon egy magyarázó ábrát, de valahogyan a skicc olyan szépre sikerült, hogy nem akartalak megfosztani benneteket a látványtól :)

pixlala 2010.04.23. 22:25:29

@MidiTom: Szerintem ez a rajz felűlüberelhetetlen! :) Mikor megláttam nem is a rajzra koncentráltam hanem arra, hogy mit is akar mondani. Szerintem a mai digitális világban ennek értéke van! Gratula érte!