Mai alapvetésünk tárgya annyira bagatell, hogy a legtöbb gitáros lazán legyint egyet, és azonnal  továbbkattint, mondván, hogy ezeréves históriákról, lerágott csontokról nem érdemes beszélgetni. Azt kívánom ugyanis boncolgatni, hogy miért dugjuk az elektromos gitárunkat gitárerősítőbe? Hiszen számtalan dolog kínálkozik még a ház körül: 5.1-es házimozi rendszer, az ősök hifije, lepusztult táskarádió, törött karú lemezjátszó, notebook mikrofon bemenete, és egyre gyakrabban a telefonok. Naponta kell a gitárosokat arról győzködni, hogy jobban járnak, ha gitárerősítőt használnak eme pótszerek helyett.
   Induljunk ki abból, hogy az emberek nagy része azért tesz szert egy elektromos gitárra, mert azon játszani szeretne, és ebből következően szeretné is hallani azt, amit játszik. Azt még a teljesen laikusok is tudják, hogy a villanygitárnak önmagában csak nagyon halk, cincogó hangja van. Ha valaki tanulni akar, illetve nem akarja az elektromos gitár által kínált lehetőségeket kihasználni, akkor jobban jár egy nylon húros klasszikus gitárral, vagy egy fémhúros akusztikus gitárral. Nem kell sem villany, sem erősítő, sem más hókuszpókusz, mint különféle pedálok és egyéb ravasz dolgok. Igen ám, de akkor hogyan jönnek be a Santana, AC/DC, Gary Moore és más nóták, amik tipikusan elektromos gitárhoz köthetők? Azt szoktuk mondani, hogy szerencsésebb dolog akusztikus gityón megtanulni az alapokat, a pontos lefogást, az akkordokat, és utána áttérni az elektromosra, de nem akarok e tekintetben észt osztani, mert aki elszántan elektromos gitárral akar kezdeni, az valószínűleg azon is fog. Viszont, amikor tényleg a beszerzésre kerül a sor, akkor gyakran keresnek meg bennünket úgy fiatalok és idősebbek egyaránt, hogy egyelőre csak egy elektromos gitár kéne, aztán majd egyszer talán lesz hozzá erősítő is. Meg szoktuk kérdezni ilyenkor, hogy mégis, min szeretnék addig hallgatni a frissen megvásárolt hangszert? Nos, ekkor szokták a fent felsorolt harceszközöket előhozni, meg még ki tudja, milyen fura jószágokra nem kötöttek még elektromos gitárt. 
    Nézzük meg, hogy mi a baj ezzel!

    A választ röviden össze lehet foglalni: nem arra találták ki ezeket a szerkentyűket, hogy gitárt kössenek rájuk!
    Azok kedvéért, akik a részletekre is kíváncsiak, nézzünk kicsit a dolgok mélyére!

    Illeszkedés

    Az elektronikában nagyon fontos alapelv az, hogy ha egy készüléket egy másikhoz kapcsolunk, akkor optimális legyen az egyik készülék kimenetének a másik bemenetéhez való illeszkedése. Két alapvető paramétert kell szem előtt tartanunk. Az egyik a jelszint, amit a hangfrekvenciás berendezéseknél mV-ban (millivolt) szoktunk megadni, de lehet dB-ben is beszélni, ha tudjuk a viszonyítási szintet. A mágneses gitárhangszedők által produkált jel szintje gyártótól, a húrok típusától, a húrok magasságától, a játék stílusától függően igen tág határok között változhat, néhányszor 10 mV-tól akár az 1V nagyságrendig. A gitáron rendszerint van hangerőszabályzó potméter, azonban tudnunk kell, hogy ez a poti az esetek nagy részében nem egyszerűen hangerőt szabályoz, hanem lehetőséget kínál a gitárosnak arra, hogy a gitárerősítőjének a bemenetét az erősítőn belőtt poti álláshoz képest jobban, vagy kevésbé vezérelje ki, ezáltal megváltoztatva a hangzás karakterét. Sokan teljesen feltekert gitár potikkal játszanak, és ehhez igazítják az erősítőjükön az "Input volume" vagy  "Gain" potméterek beállítását. A gitárerősítő bemeneti érzékenysége úgy van kitalálva, hogy teljesen képes legyen elbánni ezzel a jelszint tartománnyal, és okosan lehessen szabályozni a túlvezérlés (torzítás) mértékét és a hangerőt is. Ezek abszolúte alap követelmények. A gitár jelszintje jóval meghaladja a mikrofonét, ezért mikrofon bemenetre dugva rendszerint akkor is torz, mégpedig kellemetlenül torz, amikor az ember tiszta hangot szeretne kicsiholni a hangszerből. A házi hifi erősítőkön, hangkártyákon aztán van ugye még "Line iN" (vonal bemenet), ami viszont általában 1-1,5 V érzékenységű. Rájuk csatlakozva a legtöbb gitár nagyon halkan szólal meg. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb mai készüléken a vonal bemenet RCA aljzatokkal van ellátva, a gitárunk jack dugóban végződő kábelét tehát legfeljebb egy toldó segítségével tudjuk rásuszterolni. Akkor is a két bemenet közül csak egyre.
     Van azonban ennél nagyobb baj is. Ehhez kicsit célszerű megismerkedni az impedancia fogalmával. A magyar Wikipédia oldalon van róla egy nyúlfarknyi kis leírás. Angolul már sokkal bővebben kifejtik a témát. Nagyon röviden annyit kell róla tudni, hogy az impedancia a váltóárammal szemben tanúsított ellenállás, és épp úgy ohm a mértékegysége, mint amit az egyenáramú körökben értelmezett ellenállás jellemzésére használunk. Minden hangfrekvenciás berendezésben váltóarámú jelekkel dolgozunk, ezért gyakran lehet találkozni az impedancia fogalmával. Amikor egy készülékre rácsatlakoztatunk egy másikat, akkor elvben akkor ideális az illesztés, amikor a jelforrás (esetünkben a gitár) kimeneti impedanciája azonos a fogadó berendezés bemenetének impedanciájával. Hangsúlyozottan nem egyenáramú, multiméterrel mérhető ellenállásról van szó. A váltóáramú körökben az impedanciát mindig egy adott frekvencián, például 1 kHz-en kell mérni, így tudjuk értelmezni. A híradástechnikában a gyakorlat úgy néz ki, hogy igyekeznek a berendezések kimenő impedanciáját nagyon alacsony értéken (10 - 100 ohm nagyságrend) tartani, a fogadó impedanciát pedig jóval nagyobbra, akár egy nagyságrenddel is nagyobbra választják. Ekkor azt mondjuk, hogy a jelkimenetünket nem terheli a rákapcsolt készülék  bemenete. Ha a fogadó készülék bemeneti impedanciája alacsonyabb, mint illene, akkor ráterhel a meghajtó készülékre. Ilyenkor mindig valami gond lesz: torzítás, melegedés, esetleg alkatrész tönkremenetele lép fel. A gitárunk hangszedője ugyan nem fog tönkremenni egy rossz illesztés (szakmai nyelven úgy mondjuk, hogy túl alacsony bemeneti impedanciával történő lezárás) miatt, egyszerűen csak hülyén fog szólni. Hogy mennyire fog hülyén szólni, az attól függ, hogy mennyire durván rossz az illeszkedés. Van egy tök jó cikk az interneten, a szerzője Steven Errede, a University of Illionis professzora. Érdemes ezt a szakmát jól ismerő embereknek is elolvasni. A szerző népszerű Fender és Gibson pickupokat vizsgált meg több szempontból. Közzétett diagramokat is, amiken jól látható, hogy a hangszedők zömének impedanciája valahol 400 kohm és 1 Mohm között van. Ehhez képest a mikrofon bemenetek 1 - 2 kohmos és a vonal bemenetek 10 kohm körüli bemenetei nagyon durván leterhelik a gitár hangszedőjét. A cikkben közölt diagramokból az is látható, hogy az impedancia a frekvencia függvényében hogyan változik, továbbá, hogy a különféle gyártmányok esetében más és más frekvenciánál van a csúcs. Ezeknél a csúcsoknál a legnagyobb a bemenő jel leosztása ha alacsony impedanciás bemenettel szégyenítjük meg a gitárból kijövő jelet. Amennyiben kellően nagy impedanciájú (általában 300 - 500 kohm, vagy még nagyobb) bemenetre vezetjük a gitár jelét, akkor egyre inkább azt a tónust fogjuk hallani, mint amit a gyártó elérni szándékozott. 
    Itt egy kis mellékösvényre térve emlékezzünk meg azért arról is, hogy amikor az optimális bemenő impedanciájú erősítőt használjuk, akkor a gitár - erősítő összeállításunk a kábelen keresztül érzékennyé válik külső elektromos zavarokra. Ezért megfelelő minőségű gitárkábelre is szükségünk lesz. A gitárkábelről már volt szó a blogban, de sok érdekességet lehetne még elmondani a megfelelő kábel fontosságáról. Remélhetően lesz még rá alkalom.
    Visszatérve a gitárunkhoz, ha nem gitárerősítőhöz kapcsoljuk, hanem közvetlenül keverőpultra vagy hangkártyára kell dugnunk, akkor győződjünk meg arról, hogy az adott eszköznek van-e gitár bemenete? Nem általános, de némelyik eszközön megtalálható ez az általában Hi-Z Input vagy Guitar Input  felirattal jelzett csatlakozó. Lehet, hogy egy kapcsoló lesz csak, amivel ezt a funkciót egy kiválasztott bemenetre be tudjuk aktiválni.
    Mit tehetünk, ha nincs ilyen lehetőségünk a keverőn, vagy a hangkártyán, erősítőt pedig valamilyen okból nem iktathatunk be? Szokás ilyenkor valamilyen gitár effektpedált bekötni a gitár és például a hangkártya közé. Ez lehet sima "villanyvasút" pedál, vagy egy multieffekt is, és gyakran a szintillesztésen kívül semmi mást nem csinál, nincs effektként használva. Szoktak aztán kis csöves előfokokat is alkalmazni, akár a keverőpultra, akár a hangkártyára kötés előtt. A gitár jelét nagyon jól lehet csöves elektronikával fogadni és illeszteni. A gitár hangszedője kifejezetten jól érzi magát az elektroncsöves környezetben. Csővel kialakított bemenet esetében alapból jön a nagy bemenő impedancia, míg a félvezetős elektronikák esetében trükközni kell, hogy ez előálljon.

Színpadi hangosításoknál a gitárosoknak gyakran az XLR csatlakozókkal ellátott stage boxra kell csatlakozniuk. Ehhez egy DI-box nevű kis átalakító dobozkát kell közbeiktatni.  Annyit kell még megjegyezni, hogy ha valaki közvetlenül a gitárral csatlakozik rá, akkor tessék gitárra való DI-t használni, pontosan a korábban elmesélt illesztési ügyek miatt! Ha effekten, vagy csöves előfokon keresztül gitározunk, akkor használhatók a fapados DI-boxok is, ám az említett eszközök jó részén meg eleve van XLR kimenet is, és akkor egyáltalán nem kell DI-boxokkal bajlódnunk. Optimális esetben persze a színpadon ott van a gitáros frankó erősítője és a jól felprogramozott effektlánc. A technikus egy-két okosan elhelyezett mikrofont tesz a gitárkombó vagy a gitárhangfal(ak) elé, és tökéletes a gitárhang. Vannak, akik "Y-kábelezést" szeretnek, vagyis megy a keverőre egy drótos és egy mikrofonos jelút is a gitáros cuccától. Ügyes technikus nagyon szép gitárhangzást tud ezzel keverni.
    Azonban kicsit már a profi gitárosok színpadi ügyei felé kanyarodtunk, holott az alapprobléma az volt, hogy kerüljük el az első gitárunk és a lakásban található kiszuperált rádiók találkozását. Az illeszkedésen kívül azonban vannak más érvek is.

     Hangszínezés, effektezés

    A gitárerősítők többnyire kétcsatornásak. Van rajtuk egy Clean  csatorna a csengő, tiszta hangoknak, és egy Overdrive (vagy Lead, Solo, stb.) a torzítós megszólaláshoz. A legtöbb gyártó a két csatornán eltérő hangszín szabályzási megoldásokat alkalmaz. Továbbá a torzítós csatornán van arra lehetőség, hogy a túlvezérlés mértékét spéci módon szabályozzuk. Ezek azok a trükkök, na meg a rafinált belső elektronikai megoldások, amik az egyes híres erősítők (Marshall, Fender, MesaBoogie, VOX, stb.) tipikus soundját adják. Az egyszerűbb gitárerősítőkben többnyire rugós zengetőt találunk, de egyre több gyártó teljes effekt sort is beépít. Szintén folyamatosan bővül a híres modelleket utánzó, szebb szóval modellező erősítők köre is. Ezekről a Line6 erőlködők kapcsán már ejtettem pár szót.

     Hangszórók

    Ha az eddigi érvek nem lettek volna eléggé nyomósak, akkor most jön talán a legfontosabb. A gitárerősítőkbe, még az olcsóbb modellekbe is gitárhangszórókat építenek. Az egyes gyártók a saját hangzási filozófiájuk szerinti speciális hangszórókat készítenek, vagy gyártatnak ismert hangszóró cégekkel. A gitárra való hangszórók leginkább a régen volt "középsugárzók" rokonai. Ma már eleve nem nagyon használnak középsugárzókat a hangfalakban, mert többnyire 2 útra, magasra és mélyre osztják a hangfrekvenciás tartományt. De ha mégis találunk hifi, vagy hangosítási célra szánt hangfalban középsugárzót, azok már nem olyanok, mint a 20-30 évvel ezelőtt gyártottak, és amelyek közelebbi rokonságot mutatnak a mai gitárhangszórókkal. A gitárra szánt modellek valamiféle középhangot sugároznak le. A karakterisztikájuk általában elég szeszélyes képet mutat, de a gyártók ezt tudatosan használják, és hozzájuk illesztik az erősítő áramköröket.
    Néhányan azt mondják, hogy van otthon parlagon egy 2X20 W-os hifi erősítő hangfalakkal, jó lesz a gyereknek az is, sőt, jobb is, mint egy 10 W-os kis kombó! Nos, ezek után gyakran tapasztaljuk, hogy a gitározástól a hifi hangszóró szétmegy. Azt ugyebár konzerv zenére szánták, egy élő gitárjáték dinamikája gyakran túl sok neki. Eltekintve attól, hogy nem is szól szépen rajta a gitár. Még nagyobb gáz az aprócskai számítógépes hangszórókat megkínozni egy kicsit is zúzósabb torzított gitárral. Garantáltan ki fognak purcanni.
 

    Mindez, amiről szó volt, az elektromos gitár jellegzetes hangjának kialakításához kell. Amikor ezekről a dolgokról lemondunk, akkor elvetjük a lehetőséget, hogy a gitárunk valóban úgy szóljon, ahogyan egy elektromos gitárnak szólni kellene. Akkor miért is vettük meg?
    Természetesen erősítő és erősítő között is hatalmas különbségek tudnak lenni, ami hangzásban és árban durván megmutatkozik. Azonban azt szoktam mondani, hogy még egy olcsó gitárerősítővel is előbbre jutunk ahhoz képest, mintha egy házi hifit, vagy számítógéphez kapcsolt multimédia hangszórót hackelünk meg a cél érdekében.
   

A bejegyzés trackback címe:

https://bitzenede.blog.hu/api/trackback/id/tr512110245

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pixlala 2010.07.05. 21:58:42

A legszebb a dologban az, hogy semmi más nem képes visszaadni azt a soundot amit egy gitárerősítő ad. Főleg ha még elektroncsőves is a cucc! Ezért fontos az élő zene! Talán a nagy High-End láncokon jön vissza belőle valami. De ott már másról szól a röfögés.

gg630504 · http://gg630504.atw.hu 2010.11.09. 16:24:07

Az ohm mértékegység kisbetű. Például kiloohm, kΩ, kohm, megohm ( igen, ez pedig kivétel így írandó ), Mohm, MΩ.

MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2010.11.09. 18:15:39

Köszönöm az észrevételt, ki is javítottam a hibákat. Sajnos én is túl sok adatlapot olvasok hibás írással, illetve a németeknél ez pl. nagy "O". Aztán utána frankón keverem :)

csiszdave 2010.11.10. 20:58:16

Tisztelt MidiTom!

Érdekes és tanulságos írás, kár hogy csak most olvasom. Mindazonáltal kérdésem lenne az impedanciát illetően.

Mint mondja, két eszköz akkor szuperál tökéletesen, ha az illesztésük azonos impedancián történik. Az én EMU 0404 USB kártyám fejhallgató kimeneti impedanciája 22 ohm, a fejhallgatóm pedig egy "mezei" 32 ohmos Sennheiser. Magyarán (a leírtak alapján) jó vagyok.

A kérdésem viszont itt jönne: egyes zenei szakik esküsznek a magas impedanciájú (600-800 ohm) fejhallgatókra, mondván, ott mindent meghallani. Milyen előnyt jelent ez a fajta impedancia különbség jelen esetben? Miben jobb a 600 ohm a 32-vel szemben?

Válaszát előre is köszönöm.

MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2010.11.10. 21:52:02

Kedves csiszdave!
A kérdésre a válasz egyik részét a fizika adja, a másikat az audio legendárium :)
A fizikai okfejtést nagyjából ebben az AKG cikkben lehet megtalálni:
www.akg.com/site/product_tipps/powerslave,id,35,nodeid,12,_language,EN.html

Ez az írás kifejezetten a praktikus szempontokra (párhuzamosíthatóság, adott impedancia mellett kivehető teljesítmény) koncentrál. Az tény, hogy a manapság elterjedt alacsony tápfesszel üzemeltetett kütyük (pl. mp3 lejátszók, vagy akár hangkártyák) kimenetein egyszerűbb nagy hangnyomást elérni alacsony impedanciás fejhallgatón. Nálunk gyakran előfordul, hogy ha létezik egy adott típusból alacsony és magas impedanciás típus is, akkor a stúdióba azért választják az alacsony impedanciást, mert egy adott fejhallgató erősítő vagy keverőpult kimenete erősebben meghallgatja. Hozzá kell tennem, hogy nekem már sokszor a nagyimpedanciás is fajdalomküszöbhöz közeli hangerőt produkál, amire némelyik stúdiós ember azt mondja, hogy neki az kevés. Pedig az én fülem sem a régi már :)
A hangminőségről azért nehéz nyilatkozni, mert nagyon sokféle fejhallgatóbetét konstrukció létezik. Régebben nekem az volt a benyomásom, hogy nagyimpedanciásból talán könnyebb lehet jót gyártani, mert szinte mindegyik jobban szólt, mint a kisimpedanciások. Persze én csak azokról tudok véleményt alkotni, amik megfordultak a kezemben, helyesebben a fejemen.
Manapság már nem érzem ezt a minőségbeli különbséget.
Amúgy mostanában sokat lehet olvasni az impedancia illesztés, vagyis a terhelés hangzásra gyakorolt hatásáról mindenféle netes publikációkban. Ezek egy része az áramkörökön belüli illeszkedés impedanciaviszonyait, a lezárásokat elemzi, másik részük pedig az elektromechanikus átalakítók (pl. hangszóró, fejhallgatók) illesztésével foglalkozik. Korábban a szakma álláspontja egységes volt a "kicsi meghajtó-, nagy lezáróimpedancia" elvben. Ma nagyon sokféle, akár egymással némileg ellentmondó okfejtéseket is lehet olvasni, különösen az audiofil publikációkban. Azt gondolom, hogy ezt a kérdést is csak úgy érdemes tekinteni, hogyha konkrét meghajtóáramköri konstrukció illeszkedését nézzük egy konkrét eszközzel, pl. egy adott fejhallgatóval. A túlzott általánosítások, például a reaktív visszahatásokkal kapcsolatban, nem biztos, hogy helyes következtetésekre vezetnek minden esetben.
A kérdés mélyebb elemzése persze bőven szétfeszíti egy komment kereteit.

csiszdave 2010.11.11. 15:01:12

@MidiTom: Köszönöm MidiTom, azt hiszem ki lettem elégítve... :-)

A csatolt cikk pedig sok mindent megmagyarázott, amire eddig mondjuk nem találtam magyar nyelvű magyarázatot, bár lehet hogy rossz helyen kerestem.
Nem hiába tévedtem ide... ;)

Talán lehetne a "kérdés mélyebb elemzése" egy külön cikk alapja. Engem mindenesetre biztosan érdekelne.

Még egyszer köszönöm!

stiko 2011.08.30. 10:19:22

Most kezdek ismerkedni a villanygitározás rejtelmeivel = baromi hasznos olvasmánynak bizonyult számomra ez a cikk! Említve vagyon, hogy esetleg a hangkártyán lehet Hi-Z input, vagy guitar input, ha nincs akkor marad a LineIn, ilyenkor azonban közbe kell iktatni erősítőt, vagy pedált, stb. Nos én erősítőről (Roland Cube 20x) vezetem ki a jelet a hangkártyába (integrált, de próbáltam már SB Audigy-t, SB Live!-ot) a LineIn-re. A probléma mindegyik hangkártyával ugyanaz: jc clean csatornán is torzít nagyon alacsony hangerő mellett (szinte teljesen letekertem az erősítő hangerejét). A torzítás nagy impedancia különbség miatt van? Használok egy 6,3-ról 3,5mm jack-re átalakítót a hangkártya előtt, stereo. Az is baj lehet? Egy ilyen felállásban (gitár-erősítő-pc) csak speckó hangkártyával (pl. http://www.m-audio.com/products/en_us/FastTrack.html)érdemes próbálkozni, vagy lehet azért mezei hangkártyával is felvenni?

MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2011.08.30. 23:13:54

@stiko:
Érdekes amit írsz, mert elvileg ha a fő hangerőszabályzót eléggé letekered, akkor nem szabadna vonal bemenetnél torzítást produkálni. Meg fogom próbálni, ha lesz egy kis időm, de úgy tudom, hogy többen is készítettek már jó minőségű felvételt Roland Cube kombók kimenetéről hangkártya vonal bemenetre csatlakoztatva. Véletlenül sem mikrofon bemenetre dugtad, ugye?

stiko 2011.08.31. 08:50:03

@MidiTom:
Köszönöm a választ! Ellenőriztem, és a "kékbe" dugtam, a LineIn-be. Játszottam közben a beállításokkal, illetve a hangkártya beállításokkal, és most sikerült elérnem, hogy nagyon halkra állítva (10-15% a potin, egyes torzítással talán 20% is) nem torzít. Közben a LineIn felvételi hangereje szintén max. 15-20% lehet. Ennél nagyobb értékeken már torzít. Felvevő progiban figyeltem a hangsáv változását, és úgy könnyebben be tudtam állítani. Ezek szerint akkor ez normális, csak nagyon oda kell figyelni a hangerőnél? Nem fog a hangkártya a cikkben is írt módon "ráterhelni" az erősítőre?

stiko 2011.08.31. 10:05:49

@stiko: úgy értem: ellenőriztem: jó helyre volt dugva, a LineIn-be. :)

tomasszo 2018.01.09. 20:44:59

hello Miditom!

Tudnál nekem javaslatot tenni, hogy volna érdemes összekötnöm a laptopomat az elektromos gitárommal? Van egy könig karaokés keverőm itthon, azzal akartam valahogy kivitelezni, de nem ment. Aztán a neten találtam Behringer uca/ufa interészeket, majd ugyanott egy Lexikon Alpha usb átalakítót. Melyikkel érdemes próbálkozni?
üdv,
tomasszo