A 6581 - es dícsérete


- Fiam, készen vagy már a matek házival?

Flííítty - flüüütty - flööötty - placcs!

No more lives ! * ! * ! * !     Try again ?

- Jaaaj, anya! Ha nem zavartál volna meg, már elértem volna az ötödik szintre!

    Időgépünkkel ismét a '80-as évek második felében  vagyunk, amikor a népek a többé-kevésbé átjárható határokon át Trabanton, Ladán, Skodán meghódítják az osztrák fővárost, és boldogan cipelik haza a Commodore 64-est, melyért idehaza a szaküzletekben az említett autók új árával egyező pénzt kellene leperkálni, odakint azonban egy-két havi fizetésből már simán megvehetők. Azt persze akkor senki sem képzelte, hogy a kemény pénzekért beszerzett gépek egykor majd ajtókitámasztóként, vagy veszélyes hulladékként végzik.
   A Commodore 64 bizony forradalmat csinált, akárhogy is nézzük. Nekem akkoriban már megvolt a saját gyártmányú Z80-as gépem (egyik ismerősöm szerint ezek nem home-made, hanem home-bug computerek voltak), de a magamfajták nem bírták kikerülni a C64-et semmiképpen sem.  Bármilyen blődnek hangzik is, akkoriban adatbáziskezelő programokat szerkesztettem igencsak komoly felhasználásokra, még a pre-IBM PC korszakban. Az akkori  munkahelyemen kiemelt beruházásként vették meg a C64-et mindenféle perifériákkal, többek között a spéci 1M-ás (!) floppy meghajtóval, mely valami furmánnyal került be az országba, mert durván Cocom-listás volt. Mitagadás, az ebédszüneteket enyhén meghosszabbítva, amíg a kollégáim az ebédlőben pletykálkodtak, ki szoktam próbálgtani a haveroktól kapott Commodore játékokat, de sohasem váltam a rabjukká, mint egy - két ismerősöm, akiket feszítővassal lehetett csak elhúzkodni a joysticktől.
     Számomra a nagy élményt a játékokat kísérő zenék és hangeffektusok jelentették, hiszen az akkori gépeken a hangkeltés még nagyon elhanyagolt dolog, a perifériák perifériája volt. A Commodore 64-be pedigegy cél IC-t szereltek, a ma már legendás SID - et. A SID polgári neve 6581-es volt, és a programozásáról külön könyv jelent meg, amit persze azonnal megvettünk horrorisztikus pénzekért.
    Akkoriban én már éjszakánként a C64-hez való midi interfész paneljait marattam vas-kloridban vagy hidrogén-peroxid - sósav elegyében, attól függően, hogy épp milyen kemikáliákat tudtam beszerezni. A szekvenceres-szintetizátoros kísérletezés bűvöletében a SID-re annyira nagyon nem is figyeltem, pedig ez a kis vacak rettenetes dolgokra volt képes, többek között az említett játékzenék megdöbbentően jó minőségű megszólaltatására. Még mindig van egy üzemképes C64-em, és ha nagy ritkán előkerül, mindig megállapítom, hogy a hangkeltő chip az nagyon ott van.
    Annak idején külön művészeti ág volt a látszólag ostoba kis chipből ezeket a nagyon ütős melódiákat kicsalogatni. Az elmúlt időszakban többen is készítettek SID-en alapuló szintetizátort, illetve hangmodult. Valamiért tehát a SID-hang beleivódott a XX. századi elektronikus zenei hangzásvilágba. Ne felejtsük el, hogy a SID tervező gárdáját Bob Yannes vezette, akinek a neve később az Ensoniq-kal fonódott össze. (De kár, hogy erről a cégről is már csak múlt időben beszélhetünk). Szerintem a C64 azért is érdekes szerkezet volt, mert egy csomó fiatal srác figyelmét a hangszintézisre irányította, és közülük páran nagyon profikká váltak később.
     Akkoriban tehát a nagy mágia abban állt, hogy egy adott zenét, legyen az meglevő kompozíció, vagy direkt a C64-re megírt darab, miként juttattunk be a chipbe, hogy úgy szóljon, mint ahogy szeretnénk.  Van egy zenekar, akik megfordították az irányt, és úgy ítélték meg, hogy a ma már klasszikusnak nevezhető játékok zenéi közül vannak annyira profi alkotások is, hogy megéri őket "rendes" zenekari hangszerelésben színpadra vinni. A SIDrip Alliance már azért is figyelmet érdemel, mert a weboldaluk nagyon jóra sikeredett :)
     A figyelmetekbe ajánlom az oldalon található hangzó anyagokat és videókat, melyek a közelmúltban készültek az "Árok Party" nevű rendezvényen. Bizony, a videókon Kovács Zoli barátunk előtt láthattok egy  KORG Karmát és egy MacBook-ot. Az adatirány KARMA - > Mac, tehát ne tessék pléhbekkelésre gondolni! Hamarosan Budapesten is fellépnek a srácok, aki teheti, nézze és hallgassa meg a csapatot!

A bejegyzés trackback címe:

https://bitzenede.blog.hu/api/trackback/id/tr182247865

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.