Húsbavágó

Címkék: prophecy szkok istván strob zenei piac

2010.09.16. 11:26

    Ha valamennyire is követitek a Bitzenede eddigi témáit, akkor láthatjátok, hogy elég rendszeresen foglalkozom a zenei piac folyamataival. Bizony, az emberiség túlnyomó része még nem fénnyel táplálkozik, így a hangszerboltosok sem. Az eddigi kísérletek szerint ugyan működik ez a fénykajálós dolog, de nálam speciel a palacsinta jobb hatásfokkal tölti be a táplálék funkciót. Valószínűleg a zenészeknél, stúdiósoknál, zenetanároknál is hasonló a helyzet, mert akiket ismerek, valamennyien pénzért lépnek fel, illetve dolgoznak. Ez a tény azonban ma már nem annyira magától értetődő. Ha megnézitek pl. a stro-B - val, Szkok Pistivel, vagy Prophecyvel készített beszélgetéseket, kitűnik, hogy ők, és még nagyon sok társuk is "polgári" foglalkozásuk mellett zenélnek. Sőt, sok esetben ők áldoznak rengeteget a muzsikálásra, ami aztán vagy megtérül, vagy nem, de a legtöbb esetben csak eszmei elismerésben részesülnek. Már az is tök jó.
     Mert ez az igen erőteljesen fortyogva, bugyborékolva, néha mindenféle szutykot is kivetve változó zenei piac most ilyen. A digitális adathordozók és az Internet alapjában átalakított mindent. Teljesen megváltozott a zenének, a zenélésnek a helye az életünkben, és megváltoztak azok a feltételek és lehetőségek is, amik korábban akár a könnyű, akár a klasszikus zenét játszók előtt korábban életpályaként megmutatkozhattak. Bizonyos ajtók kinyíltak, mások nagy durranással becsapódtak.
    Az új feltételrendszer korántsem tiszta és egyértelmű. Számos gazdasági, jogi, művészeti érv és ellenérv merül fel, és ezek bizony gyakran csapnak össze. Gondoljunk például az idehaza dúló Artisjus-vitákra, a Bikicsunáj-jelenségre, a fájlcserélőkkel kapcsolatos folyamatos rágódásokra, vagy a fesztiválok kérdésére.
    Nem szeretnék álszentnek látszani a kérdésben. Mi bizony keményen a zenészekből, a hangtechnikát alkalmazó emberekből és intézményekből, az otthoni számítógépes zeneszerkesztőkből, a stúdiókból, a zenélni tanulókból élünk. Alapvető érdekünk az, hogy NEKIK jól menjenek a dolgaik. Ha valahol recseg-ropog a gépezet, akkor mi is többet szenvedünk. Márpedig mostanában egyáltalán nem nevezhető olajozottnak a működés. Nem pusztán a világgazdasági válságról van szó, hanem általában a zenei piacról. A változásokat nagyon röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy az új rendszerben csökkent az érdeklődés a valóban magas színvonalú produkciók iránt, és a súlypont eltolódott a nagyon igénytelen dolgok felé. Miként érint ez minket? Elvileg tök mindegy, hogy egy adott színpadon, adott felszereléssel mi történik. Lehet, hogy egy Bartók-darabot adnak elő, meg az is lehet, hogy egy tehetséges falusi kocsmatöltelék ritmusra böfög a mikrofonba. Azonban a helyzet mégsem ennyire sima. A "cirkuszi", vagy "maunikás" produkciókat nyilvánvalóan csakis a pénzügyi szempontok motiválják. Nekik hiába van nagyságrendekkel nagyobb bevételük, mint az igényes élő műsorokkal jelentkező előadóknak, jól megfigyelhető, hogy általában technikailag is a lehetséges minimum feltételeket teremtik meg maguknak, tehát a nagyságrendekkel magasabb bevételből elenyésző részt fordítanak a "mivel" és a "hogyan" eszközrendszerére. Akik viszont minden tekintetben színvonalas produkcióra törekednek, azok hangszerre és hangtechnikára, egyéb tárgyi feltételekre is gyakran erőn felül költenek, hiszen tudják, hogy az ő előadásuknak minden tekintetben tökéletesnek kell lennie. Visszatérve az előbbi egyszerű példára, a böfögésnek nem árt, ha a hangrendszerben  van egy-két eldurrant, szénné égett hangszóró, ha a torzítás meghaladja a 10%-ot, és ha toldozott-foltozott minden. A Bartók-mű már teljességgel elpusztulna ebben a közegben, mint ahogy minden más művészi produktum is.
     Lehet persze ellenérveket felsorakoztatni, amikor a nagy koncerteken milliárdos költségvetéssel csillagháborús technológiákat vonultatnak fel, de én most az átlagos magyar viszonyokról beszélek.
    Mindez azért jutott az eszembe ismét, mert megjelent az Indexen egy érdekes cikk egy norvég felmérésről, ami szerint náluk a zenei piac tulajdonképpen fellendült az online letöltögetések ellenére, vagy talán pont azért? Érdemes elolvasni. Nekem persze van egy fajta véleményem arról, hogy ez a trend nálunk miként érvényesül, de kíváncsi vagyok arra is, hogy ti hogyan látjátok mindezt?
     Felmerülhet a kérdés, hogy miért raktam ide utólag ezt a lehangolt és lehagoló képet? Ezzel csak azt az optimista nézetemet illusztrálom, hogy nincs olyan rossz helyzet, aminél ne lenne még rosszabb :)
Ja, és még valami. Ezekről a folyamatokról szól a Kalóz.blog.hu. Sokszor mulatságos dolgokat olvashatunk itt, de tulajdonképpen elég nehéz eldönteni, hogy nevessünk, vagy inkább sírjunk?

A bejegyzés trackback címe:

https://bitzenede.blog.hu/api/trackback/id/tr682300054

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.