A múltkori bejegyzésben arról mondtam el pár gondolatot, hogy amikor egy hangszert felhasználóként vagy akár szervizesként megismerünk, akkor feltárulkozik előttünk azoknak az embereknek a gondolkodásmódja, akik megalkották. A kérdés mindig az, hogy a tervezők az adott korban mit és miként hasznosítottak a rendelkezésre álló műszaki lehetőségekből, alkatrészekből, technológiákból.
     Különösen érdekes ez a dolog akkor, amikor a régi "Ost Block" országaiban gyártott hangszereket illetve elektroakusztikai berendezéseket tekintjük. Már gyerekként is rádiójavításból szereztem zsebpénzt, nagyon sokat matattam tehát az akkoriban forgalomban levő rádiókban, tévékben, magnókban, meg abban, ami épp adódott. Túlnyomórészt magyar és "szocialista relációjú" készülékekről volt szó, különösen addig, amíg meg nem indult a japán és a német berendezések óvatos importja.
     A készülékek elvében is voltak különbségek, mert például a japán magnókban egy csomó olyan megoldást alkalmaztak, melyeket a magyar, cseh vagy lengyel gyártmányokban  sohasem. Mégsem a kapcsolási rajzok jelentették a nagy különbséget, hanem a felhasznált alkatrészek és az összeszerelés módja. A szocialista készülékekben többnyire csúnyácska nyákokon botladoztak az alkatrészek, a panelokat pedig durva kábelkötegek kötötték össze. A kábelkorbácsokban az oroszok vitték el a pálmát, a szorosra összekötegelt vezetékek végeinek kinyomozása tette ki a szervizmunka nagy részét. Tipikus haditechnikai megoldásokat használtak szinte mindenhol az asztali rádióktól a hangszerekig.
     Érdekes volt a félvezetők használata is. Gyártottak tranzisztorokat és IC-ket a csehek és a keletnémetek is. Szinte mind valamilyen nyugati típust koppintottak le, de paramétereikben jól eltértek az eredetitől, az IC-k esetében pedig sokszor a lábkiosztás volt valamiféle buta módon megkeverve. A prímet itt is az oroszok vitték, a karamella színű és állagú IC tokokra halványan felszitázott típusjelzések rendszere borzasztóan logikátlannak tűnt  az akkoriban már világszerte egységesen használt jelölésmódhoz képest. Akár az analóg, akár a digitális IC-kről beszélünk, elmondható ez. Magyarországon a Mikroelektronika Vállalat gyártott félvezetőket, melyek nagyjából azonosak voltak a standard nyugati típusokkal, így legalább e tekintetben nem kellett külön megtanulni mindenféle eltérő paramétereket a falhasználáshoz. 
    A KGST furcsa lapleosztása szerint az NDK-ban viszont fura alkatrészek sorát gyártották, melyek sok esetben semmiféle hasonlóságot nem mutattak sem a nyugati félvezetőkkel, sem pedig a keleti blokkban máshol gyártott elektronikai komponensekkel. Valamilyen megfontolásból a zenei elektronika, mint olyan, szintén az NDK monopóliuma lett, mégpedig a klingenthali Vermona gyár volt hivatott ellátni mindenféle zenecsináló és hangosító készülékkel a szocialista tábor vidám és kevésbé vidám barakkjait.
A Vermona név sokáig a nem túl igényes, de legalább megfizethető zenekari berendezések szinonimája volt. Mostanság népszerű szokás lekicsinylő megjegyzésekkel illetni a régi gyár termékeit, pedig tudni kell, hogy a maguk korában nem számítottak rossznak, még a kommersz nyugati termékekkel összevetve sem. Persze, hogy mindenki inkább vágyott KORG meg Roland szintire, Dynacord erősítőre meg hangfalakra, ám a ma élő idősebb zenészek kivétel nélkül mind használtak valamilyen Vermonát, ezekkel kezdték zenei karrierjüket. Ha ismeretlen 40 év feletti zenészek közé mész, és nincs téma a beszélgetéshez, dobd be, hogy "Vermona"! Pillanatokon belül megindul a szóáradat. Ki szerette, ki utálta ezeket a készülékeket. Nyilván nem lehet itt sem mindent egy kalap alá venni, mert voltak jól sikerült darabok, meg voltak nagyon béna termékek is.
     Azt mindenesetre elmondhatjuk, hogy a német tervezők csodát műveltek abból, ami a rendelkezésükre állt. Míg a nyugati kollégáik dúskálhattak az alkatrészekben, számtalan áramköri variációt próbálhattak ki, addig szegény német mérnökök csak abból a fura alapanyagból főzhettek, amit a Honecker éra nekik odalökött. A Szovjetunióban is kicsit hasonló volt a helyzet. A mérnökök addig okoskodtak, variáltak, trükköztek, amíg a gagyi, korszerűtlen alkatrészekből összeálltak a hangszerek, erősítők, meg ami kellett.
Lehetne beszélgetni a Vermona dobgépekről, erősítőkről és sok egyébről, de most csak a billentyűs hangszereket nézzük. Hamar népszerűek lettek az egyszerűbb és komplikáltabb orgonák. Klasszikus volt például a Matador. A korabeli vendéglátóhelyek, bulik és lakodalmak alaphangját alapvetően ezek adták meg. A hangzással nem is volt különösebb baj, és a nagyobb modellek, mint például a képen látható ET-6 már elég komoly tudással is rendelkezett. Megbízhatóság és szervizelhetőség szempontjából viszont messze nem érték el a beszivárgó olasz és német modellek minőségét.
Gyártottak rendes analóg szintetizátort is. Ez azonban szerintem elég megkésett gondolat volt, hiszen 1983 és 1990 között készültek ezek, mikor már erősen terjedt a MIDI, a polifónikus modellek, és nem túl sokra becsülték a '70-es éveket idéző analóg hangzást. Aztán később, amikor a '90-es években ismét népszerűek lettek a régi analóg kütyük, valóságos kultusza támadt ennek a hangszernek, és hallhattuk néhány sikeres elektronikus zenei csapat produkcióiban is.
Aztán gyártott a Vermona digitális szintetizátort is, méghozzá kísérőautomatikával. Az SK86 azonban arról vált hírhedté zenész körökben, hogy állandóan bedöglött. Igazából én egyetlen egy darabról sem tudok, ami manapság működőképes lenne. Javítani sem igazán lehetett őket, szóval ez valamiért nagyon félresikerült konstrukció volt. Pedig a rendszerváltás előtti időszakban sokan vélték úgy, hogy ez jó alternatíva lesz a méregdrága Casio és Yamaha kísérőautomata billentyűk helyett. Igazából olcsó sem volt, de legalább már volt benne
egyszerű MIDI.
     Aztán Honecker távozott, az NDK és az NSZK nagy boldogan összeborult, a Vermona gyár pedig egy darabig még vegetált, majd a régi formájában megszűnt. Bizonyos privatizációk, átszervezések felvásárlások után a Vermona név pedig ma is él. Ma ez a cég egyike azoknak a kis társaságoknak, akik kifejezetten az elektronikus zene hívei számára készítenek speciális hangszereket, kiegészítőket, elektronikákat. Németországban több ilyen kisebb cég is dolgozik, jól tudjuk, hogy igen innovatívak a németek a zenei elektronikában. A Vermona a .com-os végű oldalon  az új fejlesztésű termékeket mutatja be, van Facebook oldaluk is.
     Találunk aztán még egy Vermona szájtot is, amit nem egészen tudok hova kötni, de jó képek és hasznos információk vannak itt is.  

A bejegyzés trackback címe:

https://bitzenede.blog.hu/api/trackback/id/tr463010203

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2011.06.24. 11:28:38

Azt írtam először az emlékeim alapján, hogy az SK86 sem tartalmazott midit, aztán a www.vermona-musikinstrumente.de/ oldal alapján kijavítottam, hogy mégis. Bokrock kollégámnak viszont volt ilyen szinyója, és határozottan állítja, hogy nem volt abban midi. Lehet, hogy két verzió létezett? Van valakinek erről infója?

djuice 2011.06.24. 18:36:43

Remek ötlet volt nosztalgiaként a Vermonáról írni Tom! :)
Apámnak is van egy Formation 1-ese mai napig. Sok lagzit megélt motyó és nem kevésbé praktikusan, Vermona erősítőfej és Regent hangfal is volt hozzá, ami nem is szólt egyébként túl rosszul! Anno azzal kezdődött nálam a "hifi" tornyok világa, rákötve a rádiósmagnót... :)
Ez a márka volt akkoriban a zenészek Rolandja, kelet-német oldalról.

djuice 2011.06.24. 18:40:14

ps: apám mai napig nem tudja feldolgozni, a mai méregdrága motyókat miért egy szar kartonba csomagolják. :)))))
Ezeknek a cuccoknak akkor gyári keménytokjuk volt (ráépítve a hangszerre) amit havonta nagy szeánsz volt szilikon-sprayvel befújni, s még műbőr védőhuzat is volt rá plusszban! Nem hiába, akkor adtak erre. A fater ezen nem is tud túllendülni. :)))

djuice 2011.06.24. 22:24:09

Remélem a következő bejegyzés a Tenori On-ról szól majd... :)

MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2011.06.26. 13:28:29

@djuice:
Erről a cuccról csak nagyon felületes információim vannak, soha sem volt a kezemben.

djuice 2011.06.27. 13:18:37

@MidiTom:
El is feledtem, hogy ti nem foglalkoztok Yamahával...
Nekem így mégis inspiratívabbnak tűnik egy Korg Elektrib vagy Koss cucctól.

hansan 2011.06.27. 13:48:25

Üdv!
Egy kicsit beledumálok a Tenori-on témába. Nálam sokáig lakott egy darab.Pont múlthéten lett eladva. Nagyon jó kis motyó,bár nem a saját hangja miatt szerettem.(sajna ez is egy olyan kezelőfelület aminek a jelentőségét nem méltányolták eléggé.)Igy lett belőle "almásdeszka" aplikáció.A KRONOS témába pedig megjelentek az árak.
sziasztok!

Gyula Herr 2014.06.13. 13:16:07

Szia!
Segítségedet, tanácsodat kérném, abban, hogy mit tegyek?
- vásáróltam egy GEM WK-3 hangszert tavaly ősszel Szombathelyen
- elmentem érte innen Tatabányáról, ami nem volt közel, 40 ezerért sikerült megszereznem, ott ki is próbáltam és nagyon szépen szólt, szép hangszínekkel, jó ritmusokkal, egyébként nagyon szép esztétikai állapotban!
- itthon még kb. 4 órát zenéltem rajta aznap este, és pár nap múlva, amikor zenélni szerettem volna vele, többszőr lefagyott, erős súgás a hangszóróból, a hangok beragadnak, semmire nem reagál, hangerő elvételre sem olyankor, csak a kikapcsolás segít!
- szétszedtük egy TV szerelő barátommal, és bizony munkálatok nyomai látszanak a belselyében, talán villámcsapás, talán más.
- a mostani reakciója az, hogy van amikor 10 percig, van amikor 1 órán keresztül hibátlanul működik, aztán váratlanul előjön a fagyásos probléma!
- Te tudnál-e ebben nekem segíteni, vagy ajánlani valakit aki alkalmas lehet még Rajtad kívül!?
- szeretném megtartani a hangszert,de ha el is adnám, ebben az állapotban én nem tenném!
- Az első esti próbazenélésen, miután megvettem, írtam e-mailt a volt tulajnak, hogy nagyon meg vagyok a hangszerrel elégedve, már akkor sem válaszolt rá, amit csak most értettem meg, hogy miért!

Köszönöm, hogy időt szántál az elolvasásra, várom válaszod!
Tisztelettel és Baráti Üdvözlettel : Herr Gyula Tarján

MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2014.06.13. 13:44:07

Kedves Gyula!
Mint említettem, szervizkérdésekkel Bokor György kollégám foglalkozik a cégnél. Neki továbbítottam az emailedet, és amint lesz egy szusszanásnyi ideje, le fog ülni a gépe elé és válaszol.
Üdv:
Tamás