A napokban úgy alakultak a dolgok, hogy megint elég sokat spekuláltam a hangminőség fontosságáról, arról, hogy mennyire érdemes áldozni rá a hangcuccok, stúdiófelszerelések és hangszerek vásárlásakor. A blog hűséges olvasói tudják, hogy gyakran előkerül nálam ez a téma valamilyen formában. Aztán beleszaladtam egy cikkbe a Wired magazin oldalán. A szerző Michael Calore, és az írás címe mindjárt provokatív: "Neil Young utálja az MP3-at".
     A dolog előzménye az volt, hogy idén januárban is megrendezték Kaliforniában a  D: Dive Into Media című konferencia sorozatot, és ezen elég nagy visszhangot kapott Neil Young felszólalása. Mindenkinek javaslom az eredeti Wired-cikk elolvasását. Az angolul nem tudóknak segíthet a Google fordítás, de ne lepődjenek meg, ha a fordításban néhány hatalmas szamársággal találkoznak.
      Neil Young azon sopánkodik velem együtt, hogy hiába élünk a digitális korszakban és hiába állnak a rendelkezésünkre a kiváló hangminőség eléréshez szükséges eszközök, általában nagyon lebutított minőségű zene jut el hozzánk. Young azt állítja, hogy az eredeti mesterszalagokhoz képest a CD lemezek csak az információk 15%-át adják át, az MP3 vagy AAC tömörítéshez tartozó átkódolás pedig ez még drasztikusabban lerontja. Ezen a százalékos értékelésen persze nem érdemes töprengeni, az ilyesmit én hasonló kvantitatív meghatározásnak érzem, mint amikor a reklámokban azt mondják, hogy az adott sampontól majd 64,8%-kal csökkenni fog a korpa a hajban. A lényeg mégis csak az, hogy Neil Youngnak nagyon nem tetszik az össze-vissza tömörített zene, és ezzel vagyunk még páran így. Előhozza a vinil lemezeket is, mint a részletgazdagabb hangvisszaadás eszközét. Steve Jobs neve is előkerül, akiről közismert volt, hogy zenekedvelő és audiofil. Azt mondja  róla Young, hogy hiába tarthatjuk a digitális korszak úttörőjének, amikor hazament az Apple elnök, akkor kizárólag vinil lemezeket hallgatott. Egyáltalán nem volt megelégedve az iPod hangminőségével. 
     Persze a cikk nem arról szól, hogy vissza kéne állítani az analóg hangrögzítést, továbbítást és tárolást, hanem arról, hogy léteznek máris sokkal jobb digitális zeneanyagok, mint amiket az iTunes-ban raktározunk és hallgatunk. Összehasonlítja a tömörített és a veszteségmentes tömörítésű, valamint a tömörítetlen formátumokat. Utóbbiak esetében is lehetnek ugyebár különbségek bitmélység és mintavételi frekvencia tekintetében. Szó van arról is, hogy néhány kiadónál már megvásárolhatók a zeneanyagok kiváló minőségű digitális formában is (pl. 24 bit - 96 kHz), ezekért azonban több pénzt is kérnek. Persze, ezek a fájlok már hatalmasak a szokásos MP3 méretekhez képest, továbbá nem minden szoftverrel lehet lejátszani őket, bár ez szerintem részletkérdés. A hardveres lejátszó kütyük esetében már fontosabb ez a szempont, mert csekély az esély arra, hogy utólag bővíthessük a meglevő készülékünket egy magasabb minőséget lejátszani képes kodekkel.
     Szó esik arról is, hogy bizonyos ortodox audiofil körökben a FLAC és a többi veszteségmentes formátumot sem tartják tökéletesnek, csakis a WAV fájlokat ismerik el hibátlannak. Nem ismerem pontosan az egyes veszteségmentes tömörítési eljárásokat, de ismereteim szerint a kitömörítést követően a zene bitről bitre visszaalakul. Ennek mondjuk ellentmond az, amikor 99,8 és 99.9%-os regenerációs szintekről esik szó. Pontosabban bele kéne ebbe merülni, hogy lássuk, hol veszik el az a picurka információ. Személy szerint kétlem, hogy ennek az 1-2 tized százaléknak a hangminőségre gyakorolt hatása túl nagy lenne, de hátha.
     A cikk szerint, meg sok más elemzés szerint a jövő audiofil formátuma a DSD, (Direct Stream Digital) az a módszer, amivel a Sony például elég régóta dolgozik már az SACD lemezein. Az SACD-t már többször is eltemették, most nem is tudom, gyárt-e valaki egyáltalán ilyent, viszont a DSD kódolás változatlanul virágzik. Ez egy 2,8224 MHz-es, 1 bites stream, mellyel valóban finnyás audiofil füleket is be lehet már csapni.
     Megemlékezik a cikk arról is, hogy a KORG készített egy Audiogate névre keresztelt, ingyenesen letölthető szoftvert, mely képes a DSD fájlokat különféle egyéb formátumokra is konvertálni.
      Felmerülhet persze a kérdés, hogy miért foglalkozik a KORG high-end audióval? Nos, mondhatnánk, hogy eléggé közismert a gyár elkötelezettsége a jó hangminőség iránt, ezt régóta tudjuk. De a lényeg, hogy a KORG egy ideje gyárt már DSD hangrögzítőket. A legkisebbet, az  MR-2 névre hallgatót én is ismerem. Már egy éve kapható, és sokan el sem tudják képzelni, hogy ez a kis vacak mennyire professzionális eszköz. A szakma is csak mostanában fedezi fel, és egyre népszerűbb lesz.
      Természetesen a kiváló hangminőség nem csak pusztán a digitalizált jel formátumán múlik. Mint azt már többször kifejtettem, az A/D és D/A konverterek, a kiszolgáló analóg áramkörök, a tápegység, a zavarvédő árnyékolások minőségének mind professzionálisnak kell lenniük ahhoz, hogy érdemes legyen a jó minőségű formátumokat választani. Gyakran szoktam emlegetni, hogy a hiába írják egyik-másik notebook hangchipjére, hogy 24 bites, ha tragikusan szól, akkor írhatnak rá akármit. Ez csak annyit árul el, hogy a chip gyártója képes volt 24 bites konvertert készíteni, arról nem szól a fáma, hogy a laptop gyártója ezen kívül bármit is tett volna a jó hang érdekében. A fenti kis KORG rögzítőt is azért mutatom be, mert jó alternatíva lehet például olyankor, mikor az ember valami élő produkciót szeretne nagyon jó minőségben rögzíteni, és nem akar laptoppal meg a hozzá kapcsolt profi hangkártyával felvonulni, elég ez a kis aranyos jószág. A minőség pedig messze meghaladja az átlagos, PC-hez való külső  hangkártyákét. Az alaplapra szerelt hangchipekről pedig ne is beszéljünk.
      Visszatérve pedig Neil Young álláspontjára, a vele készült videót ezen az oldalon lehet megnézni. Szerintem a hang nem túl jó, de hát semmi sem tökéletes :)
 

A bejegyzés trackback címe:

https://bitzenede.blog.hu/api/trackback/id/tr594060123

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.