Casio XW-P1 gyorsteszt


 

     Bevallom, nagy kíváncsisággal vártam a Casio új szintetizátorát. Már évek óta hallottuk a pletykákat, hogy a gyárban erősen dolgoznak egy "rendes" szintetizátoron. Itt meg is kéne állnunk egy pillanatra, hiszen sokan mondhatják, hogy a Casio ontja a szintetizátorokat, mi ebben a pláne? Nos, aki régóta figyeli a billentyűs hangszerek kínálatát, az jól tudja, hogy a Casio az egyik legrégebbi gyártó, aki digitális hangszereket forgalmaz. Miközben a gyár mindig is ontotta a házi szórakoztatásra szánt keyboardokat, a professzionális területen is nagyot alkottak. A '80-as évek közepén találták ki a Phase Distortion Synthesis nevű eljárást, ami lehetővé tette számukra, hogy igen komoly szintetizátorokat fejlesszenek ki, és itt a szintetizátor szót valódi értelmében használhatjuk, vagyis a felhasználó képes volt újszerű hangokat saját paraméterezéssel előállítani. A fázistorzításos szintézis lényegében nagyon hasonló a Yamaha által használt FM szintézishez. Mindkét esetben az történik, hogy egy adott hullámforma (lehet szinuszos vagy más) PCM mintájának "kisöprési" sebességét egy másik jel segítségével moduláljuk. Így az alapjel felharmonikus tartalma időben változni fog. Mint azt korábban a KORG 707 szintivel kapcsolatban is írtam, az FM szintiket annak idején a fényesebb, gyorsabb tranziensekre képes hangszínek miatt találták ki, de aztán hamarosan rájöttek, hogy az áhított e-piano, gitár és hasonló hangszínek mellett kiváló fúvós és vonós hangokat is ki lehet belőlük hozni. A Casio fázistorzításos szintetizátorai, a ma már klasszikusként emlegetett CZ és VZ széria szintén ezekben a hangszínekben volt nagyon jó. A zenészek több ok miatt is szerették ezeket a hangszereket. Hangzásban nagyon hasonló dolgokra voltak képesek, mint a Yamaha DX sorozata, de lényegesen olcsóbbak voltak. Sokkal könnyebb volt a programozásuk is. Míg a DX-ekhez többnyire megvásárolta a nép a profik által készített hangszíneket kártyákon, addig a CZ szintiken elég gyorsan össze lehetett rittyenteni egy saját hangzást különösebb tudományoskodás nélkül is. Midi szempontból is jók voltak a CZ-k. Az első multitimbrális szinti, ami a kezembe került egy CZ-1 volt, és emlékszem, hogy akkor még nem teljesen értettem, mi abban a pláne, hogy külön midi csatornákon el lehet érni az egyes hangszíneket. Persze amint összekötöttem a C64-es midi interfésszel, azonnal kiderült, hogy ez mekkora királyság. Jöttek aztán a CZ széria kisebb-nagyobb darabjai, majd a VZ-1 és modul változatai. A VZ még kifinomultabban csinálta azt, amit a CZ hangszerek tudtak, nagyon kulturált kinézetű, elegáns szintetizátor volt, szerettük azt is. Ha már belemélyedtünk a Casio történelembe, el kell még mondani, hogy ebben az időben gitárszintetizátorokat, dobgépeket, elektromos dobokat is gyártott a cég, teljesen ott voltak a professzionális hangszergyártók között.
    Aztán egyszer csak úgy határoztak, hogy kizárólag a kísérőautomata billentyűk és a digitális zongorák gyártására koncentrálnak. Nem hiszem, hogy elemezni kéne, hogy ez a döntésük piacilag jó volt-e, meg hogy jó időben hozták-e meg, tény, hogy az elmúlt években a Casio az automata keyboardok és a zongorák területén is rengeteg modellt gyártott és nagyon sikeres volt üzletileg. A profi zenészek persze fanyalogtak, mert mindenki várta régi sikerek folytatását. A gyárban természetesen folyamatosan zajlottak a fejlesztések, és tanúi lehettünk, hogy kb. 4-5 éve a hangszerek igen komoly minőségi javuláson estek át. Az új modellek már tényleg kihasználták a mikroelektronika fejlődése miatt olcsóbbá váló nagy processzorteljesítményt, meg nem kellett takarékoskodni a memóriával sem. Egyértelműen sokat javítottak a hangminőségen, és kezelhetőséget, felhasználói felületeket is használhatóbbá, praktikusabbá tették. Megjelentek a kártyás tárolási lehetőségek és az USB csatlakozások, nyitottabbá váltak az adatbevitel szempontjából korábban kissé bezárt keyboardok és zongorák is.
     Lehet, hogy a Casio fejlesztői egy napon azt mondták: "nézzétek, itt ez a sok jó alkatrész, megvannak a technológiáink, megvannak a jó hangmintáink, miért nem csinálunk megint szintetizátort?". Az is lehet, hogy üzleti szempontok alapján gondolta úgy a Casio, hogy érdemes ismét feleleveníteni a régi hagyományokat. Érdekes dolog ez, mert megfigyelhetjük, hogy a szoftver szintetizátorok elterjedésével kissé visszaestek a hagyományos "vas" szinti eladások, igazából már csak néhány nagy cég és tucatnyi kisebb manufakturális vállalkozás gyárt professzionális szintetizátort. Amik viszont piacra kerülnek, azok nagyon profik. Ebbe a mezőnybe durrant most bele a Casio az XW-P1 szintetizátorral. Nézzük meg kicsit közelebbről!
     A külsejét tekintve egyáltalán nem hasonlít a Casio keyboardokra, bár közelebbről megnézve a billentyűzet és néhány kezelőszerv hasonlónak tűnik azokhoz, mint amiket a legújabb CTK modelleken láthatunk. Az összbenyomás szerintem jó, a szintetizátor kedvelő népek nem rettennek meg attól, ha sok kezelőszerv van kint, sőt, azt igénylik. A hangszer bal oldalán kék fénysáv jelzi, hogy melyik üzemmódban vagyunk. Van egy szóló szintetizátor mód, ez ugyebár önmagáért beszél. Van egy "Hex Layer" mód nagyon összetett hangzásokra, meg van egy "draw bar" orgona mód is. A kezelőszervek az üzemmódnak megfelelő funkciókat vesznek fel, pl. orgonamódban a sliderek regisztrációt intéznek értelemszerűen. Az XW-P1 emellett fel van vértezve egy erőteljes PCM hangforrással is. Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert több gyártónál láttuk, hogy hasonló kategóriába szánt hangszernél csak a "futottak még" kategóriába tartozó PCM mintákat raktak eldugva, esetleg csak midiről elérhető módon. Itt minden teljesen ki van pakolva, és ez így tök jó, mert igény szerint válogathatunk hangszíneket, jól összerétegezhetjük őket. Meg egyáltalán. Ha például színpadon időnként zongora vagy fúvós hangszín kell, nem muszáj amiatt egy másik hangszert is odavinni, ebben teljes a választék.
     Az embert elsősorban persze a megszólalás érdekli. A virtuális analóg technológiával előállított szóló szintetizátor hangszínek nagy gazdagságban vannak, 100 presetet kapunk 100 user lehetőséggel. Az alapbeállítások nevükben visszautalnak a hajdani legendás szintikre, természetesen bőséges Casio CZ modellel. Erőteljes hangzású, meggyőző szinti hangok jönnek az engine-ből. Aki a szóló részt meghallgatja, az nagyjából már el is dönti ezen a ponton, hogy kell neki a hangszer. Pedig a vadállat hangokat a Hex Layer módban kapjuk. Ez az a hely, ahol könnyedén tudunk kikotyvasztani vadi új hangzásokat. Nem kell hozzá tanult soundesignernek lenni, hogy megadjuk a zenénk újszerű hangzását, csak egy kicsit körül kell nézni a szinti lehetőségeiben. Azért érdekes ez a dolog, mert manapság bármilyen zenéket mutatsz Vájtfülű Stúdiós barátodnak, az azonnal kiböki, hogy ilyen-olyan szintiből vagy pluginból származnak a hangjai. Most ezzel az új szintivel kicsit be lehet bolondítani a népet, mert tényleg új soundokat tudunk kihozni belőle. Ráadásul ezekkel a friss hangzásokkal nem csak a stúdiófelvételek során rukkolhatunk ki, hanem a színpadon is. Nagyon fontosnak tartom, hogy igen színpadképes szintetizátorról beszélünk, minden porcikáját úgy alkották meg, hogy az élő zenélés során a lehető leghasznosabb legyen. Emiatt tartom fontosnak a már említett PCM hangkeltést is, illetve még erre támaszkodhat a beépített SMF lejátszó is, amivel az SD kártyáról le tudunk játszani valamiféle zenei alapokat szükség esetén. Tulajdonképpen hangfájlokat is lejátszhatunk a kártyáról, csak ehhez előbb a szokásos WAV formáról konvertálnunk kell a Casio által használt formátumra. A színpadi zenész számára jól jöhet a draw bar orgona is, mert például rock zenében, jazzben ez gyakran kell.
    A hangkeltés tehát kellően sokoldalú, és kellően rugalmas is, vagyis finoman tudjuk programozni a hangzásokat, és szintén nagyon fontos, hogy valós időben is jól bele tudunk nyúlni a produkcióba.
    Az XW-P1 egyik legnagyobb erősségét azonban a "mozgó" hangok adják. Van a hangszerben egy igen egyszerű, de nagyszerű 8 sávos, 16 lépéses step szekvencer. Természetesen a szekvenciákat láncba is fűzhetjük, 100 lehetőségünk van erre. Van aztán egy szokásosnak nevezhető arpeggiátorunk is, ami szintén alapkövetelmény ilyen kategóriájú szintetizátorban. Van aztán egy "Phrase sequencer" üzemmód is, amikor egy billentyű lenyomására valamilyen cifraságot játszik a gép, ez is programozható. Mondani sem kell, hogy groove orientált zenékhez ezek a dolgok nagyon hasznosak.
     Összességében azt mondhatjuk, hogy a Casio egy rendkívül nagy tudású, sok zenei stílusban kiválóan használható igazi szintetizátorral rukkolt ki. Már egy ideje szórakozunk a hangszerrel, de annyi lehetőség és tudás van benne, hogy a mélyebb megismeréséhez bizony elég sok idő kell. Kiemelném, hogy a klasszikus, "kötelező" dolgokon kívül nagyon sok, a modern zenékhez szükséges hangzást és ritmikai megoldást is tartalmaz a szinti, példának okáért a dubstepet nyomó zenészeket is igencsak inspirálni fogja.  
     Számomra abszolúte pozitív benyomásokat tett az XW-P1. Ha mégis kéne tenni néhány kritikai megjegyzést, akkor talán azt említeném, hogy mivel tényleg nem egy egyszerű szintetizátorról van szó, a viszonylag kicsi kijelző helyett el tudtam volna képzelni egy nagyobbat. Vagy a meglevőt úgy kialakítani, hogy amikor programozás módba megyünk, akkor a teljes display a menükijelzésre fordítódjon. Így is el lehet persze navigálni rajta, csak tovább tart a dolog, és nagyobb figyelmet követel. Kaphatott volna aztán a szinti egy aftertouchos billentyűzetet - mert megérdemelte volna. Amúgy a billentyűzet nem rossz, kényelmesen játszható, jó a dinamikája is, de ha már lúd, legyen kövér! A paraméter állító sliderek (amik időnként draw bar szerepet is betöltenek) szabályzása helyenként kissé darabos, mint ahogy azt a komolyabb CTK és WK modelleken is megtapasztalhattuk. Ezek azonban egyáltalán nem vészes dolgok, és ha azt nézzük, hogy a hangszer ára mindössze 159.900 Ft, akkor nincs semmiféle kérdés. Ennyi pénzért egy ilyen univerzális, nagy tudású, jó hangú és modern szintit bizony meg kell venni. Hozzáteszem, hogy most tényleg csak nagyon a felszínét kapirgáltam meg a dolgoknak, hiszen sem a hangkeltés paramétereiről, sem a bevitt audió jel feldolgozásáról, sem az effektezésről nem esett szó. Javaslom, hogy akit komolyan érdekel az XW-P1, töltse le a gépkönyvet, és tanulmányozza alaposan át. Európában pár hete került forgalomba a készülék, és máris nagyon jó referenciák jönnek számos helyről. Mi először a már emlegetett nagykanizsai hangszerkiállításon próbálhattuk ki, ahol egyébként a kiváló billentyűs, Nagy János mutatta be az érdeklődőknek.  Az erről készült felvételt még sajnos nem volt időnk megvágni, de remélhetőleg hamarosan fel tudjuk majd tölteni. Addig a neten található számos demóból talán ezt az angolt ajánlom: 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bitzenede.blog.hu/api/trackback/id/tr544506831

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

djuice 2012.05.14. 15:14:25

2 kérdés:
- mit értesz a cikk elején a "kisöprési időn" konkrétan?
- az FM kapcsán ha jól tudom ott nem voltak hangminták csak oszcillátorok, vagy tévednék?
Én eddig úgy tudtam vannak a szintéziseket hullámtáblás módon kombináló dolgok pl. Nord Wave, PPG és a klasszikus FM, mint a DX7

A cucc kijelzőjének korlátoltságaira térve, a tabletes szerkesztő itt is indokolt már, ami persze még jöhet... Roland, Korg, Yamaha kivétel nélkül ezzel is számolnak már.
Szerintem ez a Casio is az alsó ház szintjén fog hiányt pótolni, főként ára miatt, de komoly, "studiós megmondó" szakértőket zavarba hozó cuccnak kissé én túlzásnak tartom. :)

MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2012.05.14. 16:56:45

@djuice:
Az FM szintézishez valóban csak oszcillátorok kellenek, meg alkalmas áramkörök, ha analóg reprezentáció van, illetve algoritmusok, ha digitálisan történik.
A Casio esetében úgy képzeld el, hogy van mondjuk egy alapjel, 100 Hz-es szinusz. Bemintavételezed elejétől a végéig mondjuk 48 kHz-en és 16 biten és letárolod RAM-ba vagy ROM-ba. Ha ezt 48 kHz-es frekvenciával olvasod ki, akkor ugyanolyan szép szinusz lesz mondjuk egy szkópon nézve, mint az eredeti. (leszámítva a digitalizálás miatti pontatlanságokat). A 48 kHz-et nyilván valamiféle magasabb órajelből leosztva kapjuk, pl. 16-os leosztás esetén 768 kHz-ből. Ha ezt a frekit moduláljuk, akkor a kiolvasott (kisöpört) szinuszjel deformálódik, megjelennek új spektrális komponensek. Természetesen lehet az alapjel helyett mást is bemintázni. A klasszikus hullámtáblás ügyek eleve módosított vagy valahonnan vett hullámformákból indultak ki. Egyébként az átfedés ezek között a módszerek között nagy, ezért időnként jókat vitáznak a népek arról, hogy mit is tarthatunk pl. hullámtáblás szintézisnek, és mit nem. Ráadásul ugye pl. a Gravis is megkeverte a népet anno a terminológiával.

A tabletes szerkesztővel kapcsolatban: az XP-P1 jobb oldalán van egy gumiszerű lap. Szakértők szerint ez iPad tárolásra való :)
Ami a "stúdiós megmondó" szakértőket illeti, bevallom, nem nagyon érdekel a véleményük. Helyesebben mindenkinek meghallgatom a véleményét, aztán kiderül, hogy kik vannak egy véleményen, kik meg másikon. Nekem meg van ezekről a dolgokról egy saját véleményem, amivel persze lehet vitázni, de először jó alaposan megismerem az adott cuccot, utána mondok véleményt. Gyakran a netes fórumokon az arcok már előre eldöntik valamiről, hogy jó vagy rossz, lehet, hogy ki se próbálják. Még nekem se volt túlságosan sok időm ehhez a szintihez, de az eddigi tapasztalatok alapján nagyon jó kis cuccnak tartom. Azt gondolom, hogy ha megszületik majd vele egy-két jópofa zene, vagy használja egy karakteres hangzású ismert banda, akkor gyorsan népszerű lesz itthon is.

djuice 2012.05.14. 23:38:02

Valóban az hab a tortán hogy normálisabb PCM hangszerek is helyet kaptak benne, mármint akusztikusak, pl. zongora, így tényleg lehet akár kezdők "best buy" cucca is.
Nem akarom megfejteni a tutit, csak 1 vélemény a sok közül amit mondok és való igaz, hogy érdemes kipróbálni a dolgokat mielőtt kimondjuk a végét, csak épp az is egy tény, hogy ha valakinek kialakult tapasztalatai vannak már (itt nem a "szomszéd Józsibácsi azt mondta" tip. véleményekre gondolok), szóval annak nem kell feltétlen minden "nadrágba belebújni" hogy az tényleg jól áll-e majd...
Tehát érdekes ez a szubjektivitási filozófia, mert mit ne mondjak, a "tesco gazdaságos" tip. dolgok is sokaknak már látatlanul "fémjeleznek" valamit, nem szükségeltetik tehát mindent annyira megszakérteni adott esetben, de nyilván sokan sokféle ízléssel rendelkeznek, így csak azt kell eldönteni, kinek hol van a minőségi szint. A minőség meg mint olyan, a vevő/felhasználó szempontrendszere alapján kialakított értékrend, melyet az adott termék/szolgáltatás mérhető v. megfigyelhető jellemző tulajdonságaival képes kielégíteni avagy nem. :)

A Casio is minőség lehet innen bárki számára, de aki pl. Virust, Waldorfot, Moogot, Studio Electronicset stb. használ, az is másképp fog vélekedni ezekről, s azt nem is fogja megvezetni. Az árát/tudását nézve azért tényleg nem gáz ez, pláne aki első “felnőttebb”, tekergethető hangszereként tudhatja majd magáénak, amiért nem kell még a házat sem eladni. Mindenesetre az dicséretes, hogy nem egy újabb mini billentyűs, elemes gyerek-automatát hozott ki a cég, mint anno jellemző volt.
A végszót meg kimondja majd az eladási statisztika pár év után.

Amúgy ez a magasfrekis leosztás érdekes! Végülis ha úgy veszem hogy a szinuszt ha zajjal modulálom, az is hasonlóan viselkedik felharmonikus tartalom szempontjából, de biztos van az előzőnek is valami “stikkje” amiért a Casio fantáziát látott egy ilyen szintézis kidolgozására. (Számomra itt válik ketté a minőség a Casio kapcsán, hogy mi az amit kitalálnak és mi ami végül testet öltve napvilágot lát belőle, mint hangszer!)
Egyszer olvastam amúgy ehhez hasonló új, csak hangsugárzási elvről szóló dolgot, mellyel a high-end iparba akartak betörni, valamint pl. repülőgépeken is alkalmazhatóvá tehették volna a kis, pontszerű sugárzóforrás mérete miatt az eszközt, mely ilyen nagy frekvenciára előzetesen felmodulált jelként ontotta volna a zenét nagyonagy minőségben magából, akár mintegy nyaláboltan a hallgató számára, hogy mást ne zavarjon. A részletekre már nem emlékszem, de valamikor a 90-es évek közepén cikezett róla a HVG egy tech. rovatában. Azóta is szeretném megtudni hol tart a dolog, kísérletileg és mi is volt az, mert akkor még a felszabaduló nagy mennyiségű ózon miatt “jegelték”, nem volt piacképes ahogy írták.

MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2012.05.15. 10:07:17

@djuice:
A PCM mintáknál egyszerűbb az eredeti alapfrekvenciát modulálni, mint a tényleges, leosztott kiolvasó frekit, ez pusztán egy technikai kérdés.

BonFire 2012.05.23. 23:05:00

Óóó, az a drawbar nagyon gyönyörű!!!

djuice 2012.05.24. 19:19:16

@BonFire: Hát Rhoda Scott nem ájulna el tőle! :)

BonFire 2012.05.24. 19:30:39

@djuice: Hát én sem vagyok egy kifejezett Rhoda Scott! Nekem megfelel(ne).

djuice 2013.01.28. 20:39:49

Casio ismét új kategóriában akar feltörni, mint a meleg víz: www.youtube.com/watch?v=CuWj7OOfYCM