Érintő

Címkék: roland editor ipad jx 3p jupiter 80 jupiter 50

2012.07.03. 22:00

     A mostani téma már jó két hónapos, vagyis a mai világban nem számít hírnek. Arról van szó, hogy a Roland kidobott egy iPad appot, mellyel editálható a Jupiter 80 és a Jupiter 50 is. Május közepén, amikor megjelent ez a dolog, nem is tulajdonítottam túl nagy jelentőséget neki. Már többször kifejtettem, hogy nem túl sok értelmét látom annak, hogy egy olyan hangszerhez, mint például a Jupiter, érintőképernyős táblagépre csináljanak editort. A közelmúltban volt nálunk egy jó öreg Roland JX-3P. Aki ismeri, az tudja, hogy önmagában eléggé macerás editálni ezt a szintit, a színpadon történő valósidejű kapirgálást pedig nyugodtan nevezhetjük felejtősnek. Ezért aztán a Roland csinált hozzá egy "vas" editor egységet. A PG-200 névre hallgató kis kütyü tartalmaz minden tekerentyűt és kapcsolót, ami a hangszínek szerkesztéshez szükséges. A készülék áttekinthető és azonnal képet ad az összes paraméter állapotáról. Manapság a valósidejű tekergetés miatt kapták fel ezt a segédeszközt. Hiszen a hangszínszerkesztés a csupasz szintin is megoldható, csak kényelmesebb és gyorsabb a bogarászás, ha van egy ilyen editor egységünk. Ha viszont színpadi körülmények között, élőben akarunk például szűrőparamétereket állítani, akkor egyszerűen pótolhatatlan ez a kütyü.
     Mindezt azért írtam le, mert 25 évvel ezelőtt még azon filozofáltam, hogy vajon ki fog ennyi extra pénzt kiadni a PG-200 megvásárlására, amikor tulajdonképpen a szintetizátoron minden paraméter hozzáférhető és beállítható? A tapasztalat azt mutatta, hogy az ismerősi körben kábé minden tizedik embert érdekelt ez a kérdés olyan mértékben, hogy hajlandó volt ezért komolyan áldozni. Jó, abban az időben ritka volt, hogy színpadon valaki ne az előre leprogramozott hangszínekkel nyomta volna végig a nótákat, de ismertem zenészeket, akik paraméter szinten matatták a hangszíneket élőben már akkor is.
     Ha összevetjük a Jupiter-80 kezelőfelületét a JX-3P-vel, akkor azért óriási különbségeket láthatunk. Először is, a Jupiternek van egy szép, okos és informatív kijelzője. Meg egyáltalán, VAN neki kijelzője. Ugyanis a JX-3P-n a gombokba ágyazott ledek villogása igazított csak el bennünket. Amúgy nagyon szerettem ezt a hangszert. A JX esetében tehát nagyon logikus volt egy editor egység befogása, pláne, ha valaki elég lusta és elég gazdag volt ahhoz hogy szükségét is érezze és meg is tudja finanszírozni.
JP_editor_app.jpg     A Jupiter-80 és a Jupiter-50 tulajdonosok ingyen letölthetik az editor alkalmazást. "Mindössze" egy iPaddel kell rendelkezniük. Gyanítom, hogy minden Jupiter user, akinek van ilyen táblagépe, le is tölti ezt a cuccot, már csak azért is, mert ha ingyen van, akkor miért ne? Az ember azt a hátsó gondolatot is felfedezni véli a Roland filozófiájában, hogy ez tulajdonképpen ingyenes bónusz minden Jupiter vásárlónak, hiszen MINDENKINEK van iPadje. Na ugye ezen a ponton azért kicsit borul a rendszer, mert hiszen sokan Android alapú gépeket hurcolásznak, és nem hiszem, hogy emiatt most beruháznának egy iPadre.
     Pedig sokan azt mondják, hogy ez itt most a trend, és egyre több hangszergyártó fog touchscreenes táblagépre kezelőfelületet csinálni. Nos, hogy ez mennyire lesz igaz, arra majd a következő időszak adja meg a választ. Magam részéről nem sok értelmét látom ennek a filozófiának. Azokat a hangszereket szeretem, amelyeken van egy szépen felépített érintőképernyős menürendszer, mindenhez gyorsan hozzá lehet tehát férni, de a finom paraméter állítások potikon, enkódereken és fédereken van megoldva. Ez gyors, hatékony, áttekinthető, realtime használat mellett is csekély sanszot ad a mellépiszkálásra. Számomra nem annyira életszerű, hogy egy buli hevében mondjuk a billentyűs az üveglapot simogatja, amikor egy modulációmélységet vagy egy rezonanciát állít. Természetesen nagyon sok minden múlik a GUI-n, vagyis a kezelőfelületen. Szerintem az iPad határeset, hogy lehet-e egy bonyolult szinti számára praktikusan kezelhető GUI-t programozni rá, vagy sem. Amikor az ember otthon bogarászik, akkor persze nem érdekes, ha mondjuk a rezonancia "potin" véletlenül túlhúzva az ujját kikapcsol egy oszcillátort, legfeljebb visszapöcögteti. Élőben viszont gáz lehet belőle. Pláne, ha aztán a zenészt ez a kezelőfelület piszkálgatás elvonja a zenéléstől. Láttunk már billentyűst, aki  kék-zöld foltjait a gitárostól szerezte :) A táblagépek rajongótábora persze egyre nő. Jordan Rudess például fogadatlan prókátorként népszerűsíti ezeket a jószágokat a zenészek körében is. Bizonyosan sokak számára a "másféle" kezelés alternatívája teszi annyira vonzóvá a tabletes megközelítést. Aztán hogy ez mennyire praktikus, vagy mennyire csak múló divat, azt majd meglátjuk.

A bejegyzés trackback címe:

https://bitzenede.blog.hu/api/trackback/id/tr344626645

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

djuice 2012.07.06. 23:20:57

Kellenek az ilyen fogadatlan prókátorok akik zsenialitásukkal utat tudnak mutatni merre kell fejleszteni hogyan kell jól használni a dolgokat, de emellett szoftveresen nagyon könnyű megoldani hogy 4-5 nagyon fontos paramétert egy teljes képernyőt kihasználó jó nagy potikat ábrázoló quick up felületre elérhetővé tegyék a user által meghatározhatóan és akkor a fizikai kontrollerek is elhagyhatók ui. nagyon jó ezeknek a tábláknak az érintésérzékelésük, nem a Trinityre kell már gondolni... :)
Jó lesz ez, pláne ha a régi gépek tulajdonosainak is állni fog már a zászló vmi univerzális szerkesztővel a táblákon, majd megérik a dolog. A Rolandtól mellesleg rendkívül értékelendő geszutus ez, mivel más oldalról meg, ismerősöm régi G600-asába még mindig 20000 pénzért rendelhető csere floppy meghajtó, ami juszt sem kompatibilis a normál filléres PCs driveokkal!