30 éves a MIDI

Címkék: midi commodore 64 szekvencer

2012.12.03. 22:24

Avagy ment-e a világ a MIDI által elébb?

Nem tudjuk pontosan, hogy a MIDI mikor ünnepli a 30. születésnapját, mindenesetre megkezdődött a visszaemlékezések és elemzések sora a nemzetközi fórumokon, szakmai oldalakon. A BBC News is szentel egy cikket a témának. A születés időpontja azért nem határozható meg pontosan, mert a MIDI egy folyamat eredményeként jött létre, és kérdés, hogy melyik stádiumot tekintjük a világrajövetel egyértelmű ismérveként.

Ahogyan kezdtek elterjedni a szintetizátorok, dobgépek, a gyártók egyre jobban kutatták az összeköttetés lehetőségeit két hangszer között. Érdekes belegondolnunk, hogy az akusztikus hangszerek világában felmerült-e hangszerek összekapcsolásának, együtt játszásának a gondolata? A válasz persze igen, de a mechanikailag összekapcsolt akusztikus hangszerek kevés kivételtől eltekintve csak a kuriózum szintjéig jutottak. Viszont, ha belegondolunk, akkor a sípos orgonáknál használt sípvezérlés is egy fajta mechanikai kényszerkapcsolaton alapul, és a több együttesen megszólaló  síp működtetését már évszázadokkal előttünk szépen megoldották.

Visszatérve a szintetizátorokra és egyéb elektromos kütyükre, a villamos tervezőmérnökök számára nyilvánvalóan csábításként hatott az a lehetőség, hogy néhány drótot átvezetve egyik hangszerből a másikba, összeszinkronizálható a megszólalás. A legelterjedtebb megoldás a CV/Gate technológia volt. Az analóg korszakban szinte ezt tekintették szabványként, össze lehetett kapcsolni végre mindenféle gyártók berendezéseit, és erre a technológiára alapozva létrejöttek az első "külső" szekvencerek is, melyek képesek voltak több, akár különböző gyártmányú hangszer vezérlésére is. Azonban a mikrokontrollerek az 1980-as évek elejétől tömegesen költöztek be a hangszerekbe is. Eleinte csak az analóg hangkeltés folyamatát vezérelték, lehetővé téve a polifonikus megszólalást, később pedig a teljes digitális hangkeltés az ő dolguk lett. A digitális vezérlő jelfolyamok még jobban csábították a tervezőket, hiszen míg az analóg hangkeltő rendszerek CV alapú vezérlése igen kényes, gondosan kimunkált és illesztett rendszert követelt meg, addig a digitális környezetben egyszerű parancs küldözgetéssel megoldható volt a dolog. Minden gyártó neki is állt a saját elképzelései szerinti rendszer kidolgozásának. Először talán jó ötletnek tűnt, hogy mindenki maszek szabványt fejleszt, és akkor a vásárló rákényszerül ugyanattól a gyártótól megvenni a további készülékeket is. Példaképpen a Roland DCB rendszerét említhetnénk, melyet a Juno-60 és a Jupiter-8 esetében alkalmaztak először. Érdekes azonban belegondolni, hogy 1980-ban már összeültek a hangszergyártók egy közös szabvány kidolgozása céljából, tehát az említett modellek gyártásakor a MIDI alapkoncepciója csírájában már megvolt. Van valahol az irathalmaim mélyén egy 1981-ből származó előzetes silabuszom a MIDI specifikációról. Azt hiszem nem is különbözik a később 1.0-ként ismert leírástól. Tény, hogy 1982 decemberében, tehát 30 éve jelent meg az első igazi midis szintetizátor, a Prophet 600. A tervezője, Dave Smith ma is aktív, saját nevével fémjelzett hangszereit szeretik az elektronikus zene hívei. A lényeg, hogy a gyártók végül is meg bírtak állapodni egy olyan soros adatátviteli protokollban, mely most, 30 év múlva is lényegében változatlan formában működik. A fizikai megvalósításról egy korábbi bejegyzésben szó esett már.

Eszembe jutnak azok az idők, amikor az első midis szintetizátorok a kezembe kerültek. 1983 vagy 1984 lehetett, amikor az első Poly800-at megláttam. A gazdája rögtön azt kérdezte tőlem, hogy vajon a tuchel csatlakozók C64_midi_interface.jpgmiért vannak rajta, mert csak vertyogás jön ki róluk? Akkoriban még én is csak annyit hallottam harangozni a midiről, hogy valamiféle digitális adatkapcsolat a hangszereken, de nem ismertem sem a protokollt, sem a fizikai megvalósítást. Az angol nyelvű leírásból sem lettem okosabb, mert nem bírtam értelmezni, hogy mi az a"midi csatorna", meg egyáltalán hogyan működik az egész. Számomra akkor vált érthetővé a játék, amikor egy másik midis szintetizátor is hozzám került, és a kettőt összekötve világossá váltak mindjárt a leírásban szereplő angol nyelvű kifejezések. De el kellett telnie pár évnek, amíg meg tudtam szerezni az emlegetett MIDI 1.0 Specification című írást, és akkor jöttem csak rá, hogy az általam ismert paramétereken felül még mennyi mindent magában foglal a MIDI kommunikáció. Szépen ki voltak bontva a parancsok hexadecimálisan, logikus és érthető lett az egész ügy. Ekkor már elkészítettük az első Commodore 64-es interfészt, és a MIDI adatokat számítógéppel kezelve, tárolva, szerkesztve tűnt ki, hogy hangszerek közti MIDI kommunikáció nem is annyira izgalmas, a szekvencerezés, az C64_midi_nyerspanel.jpgviszont igen! A fenti képen az első kísérleti, agyonfoltozott C64 interfészünk látható, aminek a nyomtatott áramkörét egy volt kollégám nagy hirtelenséggel kézzel rajzolta meg direktben csőtollal a lemezre, annak örömére, hogy Bécsből, a kedvenc alkatrészboltunkból tudtunk hozni egy 6850-es IC. A 6850 amolyan jelszó maradt nálunk, minden bécsi komputertúránk végén kiforgattuk a zsebeinket, és a maradékból többnyire 6850-et vettünk. Azokat már esztétikusan dobozolt és szépen szerelt interfészekbe ültettük, és elkezdtünk értékesíteni őket. A másik képen egy megmaradt, kivágatlan NYÁK lemez látható, ezekre szereltük az alkatrészeket. A szoftver résszel nem foglalkoztunk, azt már abban a korszakban is általában "megoldották" az emberek maguknak, de voltak olyan ügyfeleink is, akik Ausztriában vagy Németországban megvették rendesen a Steinberg vagy a C-Lab szoftverét.  

Izgalmas korszak volt ez. A szobámban mindig volt szinti, eleinte a C64-es rendszerrel összekötve, később aztán egy IBM klónnal. Nekiálltam PC-re is interfészt kreálni meghackelt soros port kártyából. Sőt, elkezdtem assemblerben valami programot is faragni hozzá. Nagy öröm volt, amikor képes voltam fogadni, tárolni, és visszaadni a hangszer felé a MIDI kódsorokat, sőt sysex mentésre is befogtam a barkácsolt jószágot. De aztán jöttek a Roland MPU interfészek, egy barátom pDomino_zenekar_Hajni.jpgedig beruházott egy Cakewalk programot (DOS-os, ekkor még a Windows sehol sem volt!), és ezzel lehetett már császárkodni. Abbahagytam hát a hardverbuherálást, hiszen a dolgok természetéből kifolyólag megjelentek az első kínai "MPU 401 klón" interfészek is, persze sokkal olcsóbban, mint a Roland. Nem voltak mindig hibátlanok, mechanikailag is gyengék voltak, de mégis csak tudtunk olcsó interfészt adni az éhes nép számára. Ekkoriban nálam gyakran egy fél vagy egy egész zenekar összegyűlt, együtt fejtettük meg a polifonikus és multitimbrális szintik összeköttetéseit és programozását, a szekvencerekkel történő munkát. A munka gyakran a próbatermekben folytatódott, sokszor pedig éles koncerteken és mindenféle bulikban, amiket csak el lehet képzelni. A mai szemmel nézve atomira kezdetleges Commodore 64 alapú rendszerekkel is lehetett rendkívül érdekes dolgokat csinálni. A midis kísérletek leggyakoribb "in vivo" alanya a Domino zenekar volt. Arról sajnos nincs képem, amikor C64 + monitor + floppy + midi interfész van a színpadon a szintiállvány mellett, pedig nagyon durva produkciókra voltak így képesek. Az élő zenéhez hozzászerkesztette Nagy Feri azokat a basszusokat, dob alapokat és egyebeket, melyektől a '80-as szintipop úgy szólt, ahogy kellett. Aztán számos más környékbeli zenekar is beindult ezen a vonalon, különösen hogy elterjedtek a hardver szekvencerek. Legfőképpen a Kawai Q80 volt a sláger. A Commodore 64-gyel nagyon óvakodni kellett a színpadon. Könnyen előállt olyan helyzet, hogy rendetlenkedett a floppy meghajtó, bedöglött a monitor, és hasonlók. A C64 hátsó bővítőportját sem ipari jellegű felhasználásra szánták. Az interfész sokszori ki-be húzkodása után gyakran kontakthibássá vált a csatlakozó, néha maga a panel is lenyúzódott. Gyakori volt, hogy gyufaskatulyával vagy más eszközzel volt alátámasztva az interfész, ettől remélt fix kontaktust a használója.

Eltelt pár év, és a zenészek megismerték a MIDI kínálta lehetőségeket, tudatosan úgy építették a "cuccot", hogy okosan össze tudják kapcsolni mindazt, mit szerettek volna. Elmúltak a kezdeti félelmek, helyesebben akik eddig féltek, azok megbarátkoztak az új technikával, ugyanakkor pedig egyre nőtt azon zenészek száma, akik ördögtől való dolognak minősítették az összes midis hókuszpókuszt. Kezdve az automata kísérős keyboardoktól a szekvenceren ("műzene!") át a teljes playbackig. Néha a saját lelkiismeretem is feltámadt, mert úgy éreztem, elszaladt nagyon a ló a MIDI rendszerekkel, és képzett zenészek válhatnak szükségtelenné az általam is terjesztett technológia következtében. Meg aztán én mindig is nagyon koncertpárti voltam és vagyok, az "élő" produkciót pártolom a konzervvel szemben. Azzal szoktam magam nyugtatgatni, hogy a midi alapú háttér alapok még mindig tisztességesebbek, mint a magnóról vagy CD-ről bejátszott zenei alap, vagy éppen a teljes koncert, szőröstül-bőröstül felvéve frankón stúdióban. A midi alapokat mégis csak meg kell egyszer szerkeszteni, jó esetben az előadó szerkeszti őket magának. Ki-be lehet kapcsolni sávokat, szinkron alapot képezni az élő dobhoz, szóval szépen és rugalmasan lehet vele dolgozni. Nem a csereberélt SMF nótákra gondolok persze, hanem a saját anyagokra.   

A zenészek körében mind a mai napig nagyon élesen eltérő véleményeket lehet hallani ezekről a dolgokról. Sokan azt mondják, hogy a MIDI verte be az első szöget a hagyományos könnyűzene koporsójába. Magam részéről ezt kétlem, szerintem inkább a tévé és a videoklipek elterjedése volt az a momentum, ami elszakította a produkciótól a látványt. A "jól kinéző" banda vagy előadó fontosabb lett, mint a zene. Jöttek tehát a kirakatba való sztárok, és jöttek a háttérben dolgozó, muzsikáló és éneklő, szakmailag gyakran zseniális "session" zenészek, vagy stúdió muzsikusok. Az ő nevük, pláne pedig az arcuk, ritkán került nyilvánosságra, holott ők voltak számos hatalmas siker mögött. A MIDI, mint technológia ehhez képest csak egy egyszerű kiszolgáló eszköz. Sok kreatív muzsikus pedig nagyszerű dolgokat alkot a MIDI alapú rendszerekkel, és képes ezeket szervesen bevonni az alkotó munkájába vagy a színpadi produkcióba. Mégpedig úgy, hogy művészileg egy új dimenziót nyit meg, eddig nem ismert zenei formákat hoz létre. A MIDI és a digitális technika elterjedése aztán elindított egy másik folyamatot is, a számítógépen komponálás népi ágazatát. Vagy hívjuk inkább zeneszerkesztésnek ezt a módszert. Míg a klasszikus zenei hagyományok szerint egy zenekar (akár szimfonikus, akár "könnyű"), csak akkor fog eljátszani egy művet, ha az zeneileg korrekt, jól megszerkesztett, a PC nem tiltakozik, bármilyen hangokat is rakosgatunk egymás mellé és egymás után, bármilyen ritmikával. Mindenki kiélheti tehát kreatív művészi hajlamait, ami persze egyáltalán nem baj. Azt viszont érdemes lenne megvizsgálni, hogy ezáltal nőtt-e a valóban értékes produkciók száma. 

A "mi lett volna, ha nincs a MIDI?" kérdést persze épp olyan ostobaság felvetni, mint például a "mi lett volna, ha nem találják fel a tranzisztort?" kérdést. Mindketten feltalálódtak, kinőttek, kisarjadtak, mert valamilyen okból egy időszakban szükség volt rájuk. Ma inkább az a kérdés, hogy a 30 éves MIDI meddig marad még a jelenlegi formájában. Már 20 évvel ezelőtt is nyilvánvalóvá váltak az alapvető problémák. Lassúság, kevés MIDI esemény együttes valósidejű átengedésének a képessége, az ebből fakadó csúszások, késések. A technológia a MIDI születése óta óriásit fejlődött. Ma egyszerűen meg lehetne valósítani nagyságrendekkel gyorsabb kommunikációt a zenei eszközök között. Folytak és folynak is ilyen célú kísérletek és próbálkozások, aztán egyelőre marad minden. Kérdés, hogy azért nem történik előrelépés, mert a MIDI mégis csak annyira jól bevált, vagy inkább az van, hogy nem is kell már ez a fajta kommunikáció? Beköltözött minden a workstationökbe, vagy még inkább a számítógépekbe, táblagépekbe? Ezt ma még nem mondhatnánk. A zenélésnek mindenképpen van egy manuális része, amikor billentyűzünk, pengetjük a húrokat, ütjük a dobot. Ha a hangkeltés mindenképpen egy zárt, a játékunk tárgyától elkülönült  dobozban zajlik, (amit nevezhetünk hangmodulnak vagy pécének is akár), akkor is szükség van az összeköttetésre. 

Egyelőre tehát használjuk a jó öreg midit a maga betegségeivel és nyűgjeivel együtt, aztán ha egyszer megint képesek lennének a gyártók összeülni, és kiötleni egy mindenki által elfogadott rendszert, akkor majd áttérünk arra.

A bejegyzés trackback címe:

https://bitzenede.blog.hu/api/trackback/id/tr494945395

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

smoog 2012.12.04. 10:14:32

C64,Q80...
Semmi lényeges információt megosztva és tényleg sok kulisszatitkot nem kiadva: nékünk ugye az Electric Connection előtt volt egy zenekarunk('87-'89)a "Demo" Bolla Gyurival És Nadrai Robival, ahol URH, Kontroll Csoport, Balaton és hasonszőrű kultikus csapatok dalait játszottuk, természetesen elektronikus hangszerelésben.A legelső felállásban a C64 MicroDisco dobgépszoftvere volt az alap(mellette meg live nyomtuk a többi sávot) Aztán mikor Connection lettünk megvette a Gyuri a D-20-at akkor egy picit félreraktuk a C64-et.S lám mi történt? Pár évre rá pedig éppen a Tomi féle interface-szel újra visszaüzemeltük a Commodore-t piros Videoton TV-vel.. :) Csak mert rettentő egyszerű és jól használható kütyü volt ez így és jól is nézett ki a színpadon :)
És most tudom, hogy lenyugdíjasoznak teljes joggal, de mind a mai napig Q80-on rakom össze a nótákat otthon. Fatengelyes és sokkal körülményesebb editálni mint gépen, de hát valahogy így maradtam...:) Persze pont ezért idegesek a remixerek is, mert nem tudok standard midi file-t küldeni nekik, mert nem EX-es... :D
És ne felejtsük el a MIDIkloriánok jelenlétét sem... :D
üdv
Smoog

MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2012.12.04. 10:23:30

@smoog:
Húha! A "Demo"-ról vannak képeitek? Vagy olyan kép, ahol látszik a Commodore?
Bakker, ugorjunk az időgépbe, és azonnal fotózzunk, videózzunk a régi koncertjeiteken!

smoog 2012.12.04. 10:39:51

Sajna nem tudok róla pedig valóban zene- és technikatörténeti jelentőséggel bírna... :D

djuice 2012.12.06. 15:27:19

Én úgy látom, a MIDI legelismerhetőbb előnye, visszalépve az analóg szintikig, hogy gombnyomásra lehetséges lett általa hangszíneket váltani, módosítani a kontrollerekkel, tárolni memóriában stb. Ez szerintem nagyon is előre vitte a zeneipart, viszont óhatatlanul megjelentek a mellékhajtásai is, mint az automata hangszerek, szekvencerek melyekből szintén egy zenei kultúrforma nőtte ki magát, csak itt már az a megítélés kérdése, hogy valóban ezt hogy élték meg a hangszeres zenészek.
Ez pont olyan nagy kérdés, hogy mi lett volna, ha a beat után alakul ki a jazz vagy amit nemrég egy ismerősöm mondott, hogy ha nem öli meg a Hammond orgonát a Whurli, a Rhodes vagy a torzítós gitár. Szerintem elég nagy a világ hogy minden megférjen benne, igaz most tényleg túláradóan mindent elönt az "egy gombot nyomj és kész zenét kapsz" kór, de aki értelmes és nyitott szemmel, értelmes ízléssel közlekedik a világban, a midi-zene mellett ugyanúgy megtalálhatja ami egy népzenében érdekes vagy csak egy szál furulya hangjára felsejlik benne a Hortobágy hangulata, esetleg nem minden hétvégén a discoban köt ki, hanem 1x - 2x elmegy a színházba vagy operába is. Tudom persze ez összeférhetetlenséget szül a legtöbb zeneileg elsivárodott ízlásű emberben, Kodály módszer ide vagy oda, de hiszek benne, hogy a fluktuálódó világ sosem stagnál hosszú ideig egy ponton, lesz ez még izgalmasabb is, már csak azt tekintve is, hogy hány olyan emberhez juthat el a zene kreációjának lehetősége a tömegtermelő iparrá vált hangszergyártás nyomán, akik lehet ugyanúgy szunnyadó Mozartok és Beethoven maradnának e nélkül. (persze ennek ellentéte is igaz, amit sajnos a show-biznisz a látványosság/nagy haszon útján inkább kihasznál...)

Mindenesetre a 30 éves midi szabványon én is sokszor elcsodálkoztam már, mennyire sokoldalú és bővíthető eszköztárat teremt a hangszereknek, nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy ennek is van valami pici köze a hadiipari fejlesztésekhez, még ha egyesek mára lassúnak és butának is gondolják. Ha megnézzük a computer ipari kommunikációs szabványokat, szerintem nincs ma még egy hasonló, mint a midi, ami ennyi évet megélt elavulás nélkül!

Janca Ákos 2012.12.06. 16:40:54

Jaj, de jó cikk! Köszönöm!

Prophecy · http://www.grapeski.com/ 2012.12.30. 20:15:15

@smoog: Nem csak Te vagy igy ezzel :) En mai napig a Trinity sequencerevel irom a dalokat es amikor jon a hangszereles resze akkor megy at minden a szamitogepbe... A szamitogepen valo munka elvonja a figyelmem a zenerol...

MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2012.12.30. 22:23:38

@Prophecy:
persze, munkamódszerekben sok variáció lehet. Nagyon bírtam anno a Q80 stepszekvencerét, de realtime sohase szerettem rajta feljátszani. Az már a Commodore-on is jobban ment nekem. A lényeg talán az, hogy az ember ki tudja magának alakítani azt a környezetet, amiben hatékonyan tud dolgozni, és egyben inspiráló is.

djuice 2013.02.05. 17:50:26

Aki jól ért angolul, annak egy kis esti program televíziózás helyett!

www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=SFIZc7IMzyA