Zene és automatika

Címkék: keyboard arranger

2013.07.31. 22:22

     A múltkori, KORG PA900 keyboardról szóló bejegyzést követően a blog rendszeres követője, djuice rákérdezett, hogy miből érzem azt, hogy a kísérőautomata billentyűk csillaga már hanyatlóban van. Azért foglalkozom most ezzel a kérdéssel, mert nagyon is napirenden van, és érdemes egy kicsit körbejárnunk a dolgot. Tovább az említett állítást mindenképpen pontosítani kell, mert különben nem az a jelentés fog átjönni, mint amit szeretnék.
Roland_EM20torott.jpg     Személyes visszaemlékezéssel kezdem. Jó 25-30 évvel ezelőtt a környéken, vagyis Zalaegerszegen, Szombathelyen, Körmenden,  Nagykanizsán és szerte a Balaton körül rengeteg "zenés hely" működött. Ezek olyan vendéglátóipari egységek voltak, melyekben esténként egy zenész vagy egy kisebb zenekar szórakoztatta a vendégeket. Az idősebbek számára ez persze teljesen tiszta, azonban mivel az utóbbi években a töredékére zsugorodott ezen helyek száma, előfordulhat, hogy vannak olyan fiatalok, akik még soha nem jártak ilyen vendéglőkben. Szívesen mentünk be barátokkal, barátnőkkel egy pohár italra akkor is, ha nem mulatoztunk ott egész éjjel, pusztán csak azért, hogy meghallgassuk a zenészt. Engem akkor is nagyon érdekelt már, hogy melyik billentyűs mit tud kihozni adott hangszerből. A technikai oldalt, tehát az adott szintetizátort már ismertem, és nagyon érdekes volt, hogy miként használja az egyik vagy a másik muzsikus ugyanazt a billentyűt. A zenészek között sok jó barátra akadtam, akik el is mesélték nekem, hogy adott helyzetben miért így vagy úgy választanak stílust, hangszínt, egyebeket, vagyis, hogy miként alkalmazzák a hangszer kínálta lehetőségeket. Abban az időben még a klasszikus arranger billentyűzeteket gyártották még, vagyis annyi volt a tudományuk, hogy a bal kézre rá tudtak kapcsolni különféle stílusoknak megfelelő ritmus kíséretet. Kezdetben egyszerű dob alap jött csak, de már például a kísérő automatikával ellátott orgonák is tudtak automata basszust is. A digitális szintetizátorok mellékvízén pedig megjelentek a kísérő automata modellek, melyek már jóval komolyabb, több szólamú kíséretet kreáltak a  bal kézzel lefogott harmónia alapján. Minden gyártónál hasonlóan alakult a séma. Nézzük például a Rolandot! Megcsinálták az "LA-szintézist", abból felépítették a roppant sikeres "D-szériát". Adott volt tehát egy megfelelően magas polifóniafokkal és multitimbralitással rendelkező hangkeltő rendszer. Ez szinte megihlethette a gyár fejlesztőit, hogy ragyogó kísérőautomatát lehetne rá építeni, hiszen a szükséges hangszínek nagy része megvolt, a processzor vezérelt hangkeltés pedig kínálta a lehetőséget arra, hogy kísérőautomatikát fejlesszenek rá. Az eredményt ismerjük, a Roland "E" szériája óriási siker lett. De említhetnénk a Yamaha vagy a Casio példáját is, nagyon hasonló volt a történet. 
     Amint megjelentek a piacon ezek az első igazán komolyan vehető és zenei szempontból is kifinomult kíséreteket tartalmazó keyboardok,  egy csomó zenész ezek felé fordult. A billentyűsök egy része korábban bárzongorista volt, másik részük pedig zenekarokban billentyűzött szintetizátoron vagy elektromos orgonán. A lényeg, hogy valamennyien képzett muzsikusok voltak. Az ortodox zongoristák akkor is "megszólták" már az új technikát bevetőket, "gyors- és gépkezelőnek" csúfolták őket, és azt mondták nekik, hogy a bal kezük fakézzé változik hamarosan. Az általam ismert zenészek azonban nagy műgonddal dolgozták ki a kísérőautomatával játszott nótákat is, ügyelve a pontos harmóniaváltásokra, becsempészve mindenféle rafinált dolgokat, meg közben figyelve azt is, hogy az egész produkció kifelé szépen szóljon. Lehetőségem volt sok igen tehetséges és nagy nevű billentyűs ilyen jellegű műhelytitkaiba bepillantani, és azt kell mondanom, hogy valamennyien nagyon komolyan vették a hangszereiket és a fellépéseiket is.
      Az igazán nagy fordulat a Standard Midifile-ok megjelenése kapcsán következett be. A "mert a közönség ezt igényli" szlogen jegyében előbb vagy utóbb szinte minden vendéglátós, lakodalmas muzsikus elkezdte használni a készrefőzött nótákat. Korábban azt kérdezték a zenésztől, hogy tudja-e a Besame muchot, innentől pedig azt, hogy megvan-e a "Balatoni nyár". Az MP3 alapú "muzsikálás" innentől már egy apró lépés csupán, legfeljebb annyit rontott a helyzeten, hogy már énekelni sem kell feltétlenül az előadónak. Nagyon fontos dolog következett be, és ezt meghatároz sok minden további fejleményt. Korábban, akárhogy is, a zene megszólaltatása közönség előtt a nóta első ütemétől az utolsóig teljes koncentrációt, interaktivitást követelt meg a zenésztől, akárcsak bármilyen más hangszeres játék esetében. Ezért én nagyon sértőnek tartom azt, ha a kísérőautomata hangszeren profin játszó zenészt bárki is leszólja. Azonban a nagyközönség számára nem nagyon válik el attól az "entertainertől" (zenésznek nem feltétlenül nevezném), aki kikeresgéli a következő (mástól vásárolt vagy csereberélt) számot, és a megfelelő időpillanatban képes megnyomni a START illetve a STOP gombot. Ettől persze az illető lehet például kiváló énekes, csinálhat borzasztó jó hangulatot, csak éppen az ott, előttem megszülető zene varázsa marad el. A kérdésről sokkal alaposabban lehetne és talán kellene is beszélni, de itt térnék vissza djuice kérdésének a megválaszolására. 
     A playback általánossá válása a vendéglátós zenélésben azt eredményezte, hogy zeneileg nagyon jól képzett, igazi művész billentyűsök jelentős része egyszerűen kiesett a szakmából, vagy valami kocsmában éhbérért nyomkodja ő is a gombokat egy lejátszón. A bárok, vendéglők tulajdonosai töredék pénzért találtak jófej fiatal srácokat, akik hatalmas repertoárt képesek előadni valahogyan. Ettől persze átalakult a közönség is, mert akik a (fél)élő zene miatt jártak korábban, azok nagyrészt elmaradoztak, az új arcok pedig nem azért járnak, hogy analizálják a zene milyenségét, hanem hogy kellemes mulatós zenére rúghassanak be a haverokkal. A csörömpölés forrása és a mögötte álló arc szinte másodlagossá vált.
     A gyártóknak is fel kellett ismerni ezt a helyzetet. Az elmondott példák saját, magyarországi  tapasztalatokon alapulnak, de nagyon hasonló a helyzet például Olaszországban, Németországban vagy Ausztriában is. Talán annyi, hogy az említett országokban maradt azért egy jelentősebb réteg, akik igénylik és megfizetik az élő zenét, és kritikusan nézik, hogy milyen az adott produkció. A gyárak tehát az igényeket követve nagyon rágyúrtak a gyors, könnyen kezelhető, szöveget megjelenítő fájllejátszók beépítésére. Általánosságként mondható, hogy bár természetesen a technika fejlődésével egyre jobb hangkeltő rendszereket és egyre kifinomultabb kíséreti stílusokat építenek be, ezekben nem történt egetverő változás. Lehet persze mondani, hogy egy trombita hangszín kifejezőképességét a gyár csak véges szintig képes fejleszteni, meg azt is, hogy nem érdemes 122 rumba után egy 123-ikat is beépíteni, de a lényeg az, hogy ezeken a területeken brutális, mindent átformáló erejű innovációra nem számíthatunk. A profi gyárak fejlesztési irányaiban tehát kiérezhető egyrészt a player funkciók csiszolgatása, másrészt pedig egy olyan vonulat, amiről eddig nem beszéltünk. Az otthoni szórakozásra bevethető keyboardok családja. Ma már szimpla házi mulatozásra is nagyon nagy teljesítményű és jó minőségű hangszereket kaphatunk, olcsóbbakat és jobbakat, mint amilyeneken pár éve a profik nyomták. 
    A professzionális zenészek kiszolgálására szánt arranger keybordok száma azonban csökken, pont azért, mert a felhasználói réteg is szűkül. Amikor pedig a gyártott darabszám erősen leesik, akkor a fejlesztői létszám és a  ráfordított költségek is csökkennek és a későbbi support sem lesz olyan hathatós, mint a korábbi modelleknél. A Korg PA széria kapcsán éppen az a roppant szimpatikus, hogy a fejlesztők próbálják lereagálni a felhasználó profi muzsikusok javaslatait, és mindent, amit lehet, ezekből megvalósítani az új modellekben. A Korg esetében a zenészek fő morgolódó és észosztó helye a Korgforums.com. Ez a webhely elég sok vihart ért meg az elmúlt évek során. Teljesen magánfenntartású oldal volt, amit a Korg szakemberei is rendszeresen látogattak, és időnként válaszoltak is a feltett kérdésekre. Az oldal azonban hihetetlen nagyra nőtte ki magát, és nyilvánvalóvá vált, hogy a tulajdonos, aki ezt hobbiként beindította, nem fogja tudni sem anyagilag, sem az adminként rárótt rengeteg munka miatt ezt vinni. A Korg viszont nagyjából úgy viszonyult a kérdéshez, hogy a gyárnak, illetve a viszonteladói hálózatnak van megfelelő support rendszere, nem kívánnak egy általuk nem ellenőrizhető oldalt fenntartani, ahol ráadásul időnként igen súlyos vádak és támadások érték a gyárat. A kérdésről szó esett a Bitzenedében is. Aztán valahogyan mégis rájöttek a Korgnál, hogy ez a világméretűvé nőtt korgos közösség nagyon jó alapot nyújthat nekik a célzottabb fejlesztésekhez, és most a Korg USA  legalább annyival támogatja az oldalt, hogy a fenntartási költségeket fedezi.  Mindezt azért tartottam fontosnak elmondani, mert azt gondolom, hogy miközben világszerte visszaesik a profi automata arrangerek iránti igény,  a Korg ezzel a politikával képes a profi zenészeket megtartani, sőt, sok újat magához vonzani. Így már lehet gazdaságos darabszámokat gyártani és érdemes komolyabb fejlesztési lépcsőfokokat is meglépni. A PA sorozat reputációja így egyre nő, és a laikusok, otthoni első hangszert vásárlók is sokan választanak belőlük. 
NK_Elektroakusztikus2.jpg      A kérdésnek persze még ezer ága-boga van, és érdemes is lenne még sok mindenről beszélni, de hát egy bejegyzésnek még ennyi is túl hosszú. Nem említettem például azt, hogy megfelelő pedagógussal a zeneoktatásban a kísérőautomata billentyűkkel milyen jelentős eredményeket lehet elérni, vagy hogy az otthoni hobbimuzsikusok számára micsoda fantasztikus utat nyitnak ezek a hangszerek a zene mélyebb megismerésének irányába, azon felül persze, hogy kiváló szórakozást nyújtanak. Azoknak a billentyűsöknek pedig, akik professzionálisan zenélnek arrangerekkel, és estéről estére szórakoztatják a vendégeket, azt üzenem, hogy érezzék ezt igenis rangos előadói, művészi munkának. Amíg ez így lesz, addig a gyárak is versenyeznek a kegyeikért.

          

A bejegyzés trackback címe:

https://bitzenede.blog.hu/api/trackback/id/tr835429797

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gábor Sajcz 2013.08.01. 15:36:30

Egyet értek a cikk írójával. Annyi kiegészítést még tennék hozzá, hogy a midi/mp3 lejátszót használók nagyon érzékenyen reagálnak ha nem tekintik őket zenészeknek. Nekem az a véleményem hogy aki nem játszik a hangszerén az nem zenész! Ez kérem ilyen egyszerű! Bármilyen mester, vagy iparos aki nem jó a szakmájában az bizony munka nélkül marad. Kivéve a zenészt, pontosabban billentyűst... A másik gond, hogy vannak még akik szeretnék saját tudásukkal elkápráztatni, szórakoztatni a nagyérdeműt. Nekik elég nehéz dolguk a fentebb leírtak miatt.

zooltanf 2013.08.01. 20:54:21

A leírtak tények,a részleteken lehet(ne) "vitatkozni". pl.,hogy érdemes e automata kiséretre erőlteni egy számot ,vagy inkább lejátszani midiből,mp3-ból......
Az biztos,hogy nem ezért van kevesebb buli,és kevesebb zenés vendéglátóhely.:(

A képen látható,törött EM-20-as is sok midit lejátszott buliba,egy pc segítségével.Sajnálom hogy így végezte.....de ezt csak érdekességképpen írom ,nem gondoltam hogy itt látom majd újra. :)

djuice 2013.08.02. 12:25:30

Való igaz hogy a szerencsecsillag hanyatlását másképp lehet értelmezni, ha azt nézzük, hogy pl. a Tyros 4-ben vagy a PA3-ban milyen fejlesztések mennek napjainkban, ennek azért van hajtóereje valahonnan.
Azt nem tudom hogy milyen radikális változásra kéne ezen a területen számítani? Az ilyen zenészek álma mindig is a jobbnál jobb hangzás volt szem előtt egy hangszerben, ehhez képest szégyen hogy még ma sem tudnak egy élő zenekar feelingjével közelítőleg sem megszólalni ezen instrumentumok, mivel valahol mindig elvérzik kicsit a történet, leginkább dinamikában. Hol a lábcin cincog, hol a basszus erőtlen, hiába a MegaVoice és stb. fejlesztésű hangszínek... Persze emögött tudatos marketing is rejtőzik. Talán az mp3 és egyéb audio kezelés mellett nemrég a többszólamú vokál egység integrálása jelentett újítást, de én pl. soxor hallgattam a témában profinak nevezhető dán T.C. cég, külön studio rack kialakítású célgépeit is (vannak demó cdk is erre célirányosan a cég hogyan képzeli a dolgokat), viszont a véleményem inkább le se írom mennyi köze van a valósághoz ezeknek, részleteiben figyelve egy rajtuk áterőszakolt énekhangot. Hézagpótló megoldásnak persze nem kár, hogy ilyenek megtalálhatók pl. a Korgokban már, csak az a baj hogy ahogy szokott lenni, a lagziban félig beborozott szintis Józsibá, mint énekhangilag "alulképzett hangforrás" méginkább ki tudja hozni a dologból a hibákat. :)

Az egész arranger témakörnek amúgy a közönség igényessége a meghatározó! Vannak akik élből el se mennének gépzenével előadott produkciókat meghallgatni, még másoknak elég a kartondobozból kialakított hangfal és valami Sokol rádió minőségű otthon felvett cd "zenei" anyaga a bor-sör-pálinka random arányú és mennyiségű keverékének fogyasztása mellé, mint hazai tükörkép.
Persze vannak igényességre törekvő kivételek, de talán a norvégoknál, németeknél, Kanadában az ilyen egyszemélyes bárzenélésnek (esetleg egy jó kiállású énekes hölggyel duóban), szülinapi zenebuli szolgáltatásnak, garden partyknak van meghatározóbb szerepük a kísérőautomatikás hangszerek irányában. Vagy pl. beszélhetnénk olyan cégekről, mint Wersi, Böhm stb. melyek nálunk kevésbé ismert névjegyek, még a sramlik országában esetlegesen ezeknek a hagyományos 3 japán cég mellett is, máig tündöklik a csillaga.
Szóval a hanyatlást én leginkább a hazai zenei- és életszínvonal jelenéhez tudnám kötni, mikor az embereknek már nagyrészt ünnepnapokon is meggondolandó egy zenei szolgáltatást nyújtó étterembe vagy kerthelységbe elmenni szórakozni, eltapsolva mondjuk egy jókora hétvégi bevásárlásra elegendő pénzösszeget a mai árak mellett!

A dolog persze változhat idővel, a gyárakat sem kell félteni hogy nyakukon marad az aktuális új arranger széria, a cd, mp3 stb. formátumú playback + ének kombináció sem fog kihalni, és a teljes zenekari hangszeres élőzene is meg fogja találni a maga szűk területeit, így talán csak egy átstrukturálódásnak lehetünk leginkább tanúi. A világ úgy is állandóan változni fog! :)

djuice 2013.08.02. 12:47:50

Tom, azt én is kiemelném még így kiegészítésként, hogy akik fáradságot nem sajnálva rendkívül sok időt energiát öltek akár éjszakákba nyúlóan is egyre okosodó hangszerükön a saját zenei alap, önállóan megkomponált vagy átszerkesztett stílus és adott nóta megfelelő megszólaláshoz vezető ezernyi beállítására, ezek a ráfordított iszonyú erőforrások valahol kevésbé fizetődnek ki a végén, mint aki a standard vagy flopiról betölthető, levadászott kész dolgokkal operál, elmaszatolgatva a kezével a billentyűkön, mint ha tényleg játszana is! Ezt a közönség nem is fogja nézni sosem, mert a szórakozása fontosabb elfoglaltság. Szegény becsületesebb zenésznek pedig az önmaga road-olásán felül a buli végén hajnaltájt még arra is gondolnia kell, hogy 2 év múlva egy új hangszer esetén esetleg már az inkompatibilis adatok miatt is újból neki kell ülni a hangszerének és szinte A-Z-ig mindent újból felépíteni!