Karácsony előtt pár nappal végre beérkezett a Roland új kísérőautomata keyboardja, az E-A7. Az előzetes infók alapján nagy várakozás előzte meg a hangszert, hiszen az őszi bemutatkozás során közzétett képek és információk alapján egyértelművé vált, hogy a gyár az eddigiekhez képest alapvetően új konstrukcióval jelentkezett.


roland_ea7_fent.jpg

A fejlesztő stáb az újragondoláshoz valószínűleg sok ötletet kapott a felhasználóktól is. A korábbi BK széria ugyan egyértelműen jól szól, rugalmas és sokan kedvelik, de a kisebb darabok (BK-3 és BK-5) esetében a profi zenészek szóvá tették, hogy bizonyos funkciók eléréséhez sokat kell a menükben keresgélni. A Roland ezekre a felvetésekre válaszul kiadta a BK-9 jelzésű, valóban a profi vendéglátós és báli zenészeket megcélzó hangszerét. Ezen két kijelzőt, és a kisebb BK-khoz képest több kezelőszervet helyeztek el, így a zenélés közbeni navigációt jelentősen felgyorsították. A BK-9 76 billentyűs, nagyobb méretű és sok lehetőséggel ellátott, igen komoly hangszer lett, ami máig a Roland kísérőautomata zászlóshajója.  

roland_ea7fader.jpgElső ránézésre látható, hogy a két nagyméretű LCD kijelzőt az E-A7 is megörökölte a nagy testvértől, a többi kezelőszerv elrendezése teljesen újszerű. A dizájn is meglepő, bár a színesen világító nyomógombokkal és a "piros-fekete" színvilággal találkozhattunk már az újabb Roland hangszereken. A bal oldali kijelző alapesetben a stílusok válogatására és menedzselésére, a jobb oldali pedig a hangszínek kezelésére szolgál. Köztük a tolópotikkal gyorsan be lehet állítani a jobb kézre alkalmazott hangszínek, illetve valamennyi kíséreti sáv hangerő arányait. Ez a kisebb modellekből nagyon hiányzott, egyértelműen örülhet neki minden felhasználó. A kijelzők mellett és alatt világító oldalgombok segítségével tudunk elemeket kiválasztani, a navigáció roppant egyszerű és áttekinthető. Bárki, aki először kezdni tapogatni a hangszert, azonnal el fog igazodni a leglényegesebb beállítások tekintetében. Vannak persze a szerkesztésnek mélyebb rétegei is, de a menürendszert alapvetően logikus felépítés jellemzi, így könnyen megtalálunk mindent. Újszerű a bal oldalon található pad sor is, mely a szokásos pad funkciók mellett felhasználói skálák kezelését is lehetővé teszi. Utóbbival az arab és a keleti felhasználók felé tesz komoly gesztust a Roland, ahogyan ez megfigyelhető a többi gyártó esetében is. A bal oldali hajlítókar fölött 7 db asszignálható gombot találunk, ez is újdonság. Szintén újítás a hangerő szabályzó potitól jobbra levő kombinált "balance" - "value" enkóder gomb. Alapesetben ezzel a jobb kéz / bal kéz hangerőarányt tudjuk gyorsan beállítani, de a gomb benyomásával értékállító funkciót vesz fel, tehát bármelyik menüben is vagyunk, ha ott valamelyik paraméterre  rámegyünk a kurzorral, akkor a + és - gombokon kívül van egy gyors állítási lehetőségünk is.  A kísérőautomatákon szokásos fő vezérlő gombok, mint az Intro, Endig, Variation, Fill, Start/Stop, One Touch és a User Program közvetlenül a billentyűzet felett kaptak helyet. Ez így is van rendjén. Számomra az E-A7 kezelőszerveinek elrendezése teljesen ergonomikusnak tűnik, pillanatok alatt meg lehet szokni őket. Ugyanezt tudom mondani a menük felépítésére és navigációjára is. Lehet, hogy a régebbi Roland hangszerek után kicsit szokatlannak tűnnek bizonyos megoldások, viszont a Korghoz vagy Yamahához szokott zenészek számára egyáltalán nem lesz újszerű ez a rendszer. A menük tartalma és a választható paraméterek természetesen tipikusan a Roland szokásos rendszereit idézik, tehát a korábbi Roland szintikhez szokott zenészek gyakorlatilag a manual nézegetése nélkül simán el fognak boldogulni a hangszerrel. 
A billentyűzetet számos, az utóbbi időben forgalomba került Roland hangszerből ismerhetjük, például a BK-5-ből vagy a Juno Di-ből. Jól játszható, tisztességes keyboard, megfelelő a dinamikája is. Ebben a kategóriában esetleg lehetett volna már aftertouchos is, de úgy tűnik, manapság a többi gyártó sem alkalmaz ebben az árfekvésben aftertouchos billentyűzetet, csak a magasabb árú csúcsmodellekben.
Mindenképpen újdonságnak számít az E-A7 mintavevő szekciója. Nagyon alaposan kidolgozott sampler részt építettek be, sztereó vonal bemenetről vagy mikrofonról juttathatjuk be a jelet a mintavevő egységbe. A mintavett nyersanyagot meglepő részletességgel kidolgozott menürendszer segítségével alakíthatjuk a gusztusunk szerinti user hangszínné, tehát egyáltalán nem valamiféle "gyereksamplerről" van szó, mint amit csak azért raknak be némelyik hangszerbe, hogy ki lehessen pipálni a feature listán ezt a pontot is.Ez olyannyira igaz, hogy "multisample" módban is dolgozhatunk, tehát a billentyűzet különböző billentyűihez vagy tartományaihoz más mintákat rendelhetünk hozzá.  Az E-A7 elnevezés az "Expandable Arranger"-ből jött, és a bővíthetőség itt valóban a zenész rendelkezésére áll, mert ha szüksége van valami egyedi hangszínre vagy groove-ra, akkor azt a hangszer egészéhez méltó minőségben el tudja készíteni és le tudja tárolni. További vonzó lehetőség WAV minták importja, így akár a számítógépünkön kreált mintát, akár profi cégektől vásárolt hangkönyvtárak tartalmát is fel tudjuk használni.  
roland_ea7_kottat.jpgHa már van mikrofon bemenet, akkor van ehhez tartozó külön effekt szekció is, így ha csak egyedül van a zenész, akkor akár a keverőpultot és az énekeffektet is otthon hagyhatja.  Érdekes, hogy bár a Roland birtokában van egy nagyon komoly harmónia processzor technológiának, ezt a G-70, illetve az E-80 óta nem építi be az automata hangszereibe. Tudjuk persze, hogy a hasonló harmónia processzorokhoz illik nagyon fegyelmezetten és tisztán énekelni, ezért a zenészek jelentős része nem nagyon használja őket. Elképzelhető, hogy az E-A7-tel megnyitott új vonal egy nagyobb hangszerében majd lesz ilyen lehetőség is.
A hangszer tudása szoftveresen frissíthető. Jellemző, hogy a dobozból kivett készülék még számos jellemzőt nem tudott, akadt néhány bug is, de a neten már elérhető 1.04-es szoftverrel szépen kisimult minden, ráadásul új szolgáltatások, lehetőségek jelentek meg. Például a hangszínek teljes körű szerkeszthetősége, ami a hangzásokkal szívesen kísérletező kreatív billentyűsök számára nagyon sok lehetőséget ad. Mondanom sem kell, hogy a stílusok is szerkeszthetők, ez ebben a kategóriában azért már megszokott. Nem mintha nem lenne borzasztó mennyiségű hangszín és stílus eleve a hangszerben, de mint tudjuk, ezekből soha sem lehet elég. Úgy tűnik továbbá, hogy a BK szériához hasonlóan szépen elfogadja a roland_ea7_stilus.jpgrégebbi Roland stílusokat is, bár ezzel kapcsolatosan nem sok kísérletre volt eddig időnk. A legtöbb zenész természetesen örül a hangszerben megtalálható nagyszámú új, szép és letisztult stílusnak, ám mindenkinek van egy-két régről megmaradt, havertól csereberélt konvertált vagy hasonló házi gyártmányú stílusa, amit szívesen bevetne. Ilyenkor jól jön a kompatibilitás, pendrájvról betolhatjuk a régi fájlokat, és ha felöltöztetjük őket az új, szépen szóló hangszínekkel, akkor helyben is vagyunk. Apropó, felöltöztetés: van ám "Makeup Tools" is, amivel a stílusok és az SMF dalok hangszerelése "röptében" átvariálható. Sok Roland-barát zenész rászokott erre az eszközre, hogy színesítsék a megszólalást. A stílusokra visszatérve nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy találunk benne jó pár spéci kelet-európai stílust, köztük egészen jól megszerkesztett magyar stílusokat is, elsősorban a mulatós műfaj előadói számára. Azt is beállíthatjuk, hogy a "Word" stíluscsoport kiválasztásakor kapásból a magyar stílusok ugorjanak be.
A zeneszámokhoz való előzetes beállításokat User Program-okba tudjuk letárolni, azokat pedig User Program Set-ekbe csoportosítani. A belső tárolóhelyen kívül ezeket a pendrájvon is tarthatjuk, így a lehetőségek számát nem korlátozza semmi.

A legtöbb embert persze a megszólalás érdekli a legjobban. Az egyedileg megszólaltatott hangszerek, a stílusok mind nagyon jól szólnak és persze jól szólnak a lejátszott MP3 és WAV fájlok is, ha normális minőségűekkel tiszteljük meg a hangszert. Az SMF fájlok alapján pedig nem minősítünk egy hangszert sem, mert az alap GM/GS hangkészletnek úgy kell megszólalnia, ahogy meg kell szólalnia, teljesen mindegy hogy kávédarálón vagy a legdrágább hangszeren játsszuk le őket. Ha azt akarjuk, hogy a hangszer által kínált kiváló hangminőségben szóljanak, akkor bizony egy kis áthangszerelés kell, ennek megfelelően szintek, effektek, balanszok, dobsávok finom formálása, legyen az a szinti KORG, Roland, Yamaha, vagy akármi. Megijedni persze azért nem kell, mert ha például valakinek korábbról szépen megcsinált GS nótái vannak, akkor ezen a hangszeren is már bőven közönség előtt előadható minőséget lehet kapni. Érdemes megemlíteni, hogy az előlapon találunk egy "Output Mode"  gombot, amivel átválthatjuk a hangzást a belső hangszóróra optimalizált és a vonal kimenetre optimalizált között. Utóbbi esetben "master" eszközök állnak rendelkezésünkre, hogy a külső hangrendszeren a lehető legszebben szólaljon meg minden. Ez sok esetben életmentő beavatkozás lehet például egy gagyi hangrendszeren való elfogadható megszólalás érdekében, ugyanakkor csínján is kell vele bánni, mert tisztességes hangfalak esetében nem kell túlságosan színezni a papagájt, magyarán jól szól az E-A7 úgy, ahogy van. Alapból a "Standard" beállítások érvényesek rajta, picike EQ-val és enyhe kompresszióval. Akinek erre sincs igénye, az akár ki is iktathatja őket, innentől már tényleg az egyéni hangzási ízlés dönthet a megszólalással kapcsolatban.

roland_ea7_hordozhato.jpgElső vizsgálódásaink alapján az E-A7 igazi munkaeszköz, amit minden fenntartás nélkül jó szívvel tudunk ajánlani a vendéglátós és báli zenészek számára. A kezelése nagyon egyszerű, gyors és hatékony, minden ott van, ahol lennie kell. Szemmel láthatóan és füllel hallhatóan a gyár fejlesztői a zenészek visszajelzései és igényei alapján alkották meg ezt a hangszert. A tudása és a minősége egyértelműen a professzionális kategóriába sorolja. El tudjuk képzelni, hogy a jövőben szoftver frissítések által még újabb lehetőségek és funkciók kerülnek bele, de ez már így is teljesen rendben van, lehet fogni, és kiállni vele azonnal a legigényesebb publikum elé is. Apropó, lehet vinni: a súlya 8 kg alatt van, és azt gondolom, nem véletlenül. Jól megfigyelhető az a trend, hogy a zenészek érdeklődése egyre inkább a kicsi, kompakt, könnyen hordozható hangszerek és hangtechnikai berendezések felé fordul. Sokszor hajlandók a mobil, akár személyautóval egyszerűen szállítható berendezésekért akár jóval többet is fizetni, hiszen ritkán van ebben a műfajban "road", vagy bármiféle pakolási segítség, a cipekedés nagyrészt a zenészek dolga. Az E-A7 azonnal fel fogja csillantani azok szemét, akik a kicsi + könnyű + professzionális felsorolásból semmiben sem akarnak kompromisszumot kötni. 
Ja, igen, még kettő látszólag lényegtelen, de a gyakorlatban fontos információ:
1. van rajta rendes MIDI IN és OUT
2. már van az USB-hez Win10 driver! 
A Syncopa E-A7 termékoldalára készítettünk egy részletes magyar nyelvű specifikációs táblázatot. Várjuk azok hozzászólását, akik már "élesben" is bevetették az új hangszert!

A bejegyzés trackback címe:

https://bitzenede.blog.hu/api/trackback/id/tr778193588

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kampokez 2016.01.10. 08:42:42

Lassan már tudása, és szolgáltatása van a hangszernek, hogy már zenész se kell hozzá. :)