Ha elégedetlen vagy a stúdiód visszahallgató rendszerével

sonarworks.jpg

A Bitzenede korábbi bejegyzéseiben bőségesen foglalkoztunk a kisebb-nagyobb stúdiók mindenféle eszközeivel a mikrofonoktól a keverőkön és hangkártyákon át a DAW szoftverekig, az operációs rendszerekig, sőt a számítógépekig. Szó esett a monitor hangfalakról is, és hangsúlyoztuk, hogy a zenei produkciónk igen fontos eszközei, hiszen a kezünkből kiadott hangzó anyagot ezen értékelhetjük. A megfelelő monitor hangfalnak nagy jelentősége van már a rögzítés stádiumában is (persze amikor külön felvevő és lehallgató helyiség áll rendelkezésre), de igazából a keverés, majd a mastering során érezzük a fontosságát. A jó monitor hangfallal szemben nagyjából a következő elvárásaink vannak:

  • Legyen semleges, lineáris hangja, a lehető legkevesebb színezést adja a hangzáshoz
  • A lehető legkisebb torzítást produkálja a teljes frekvencia tartományban, legyen a hangképe analitikus, hogy kijöjjenek a sávok és a mixek hibái
  • A két hangfal legyen nagyon egyforma, képezzemek szépen rajzolt, minél hűségesebb sztereó teret
  • A „sweet point”, vagyis az optimális lehallgatási hely ne legyen nagyon erősen fókuszált, hogy a munka során ne kelljen szinte mozdulatlanul gúvadni a rendszerünk előtt
  • A hangfalak mérete legyen összhangban a lehetőségekkel

Ez a kis felsorolás eleve sok problémás témakört tartalmaz, és aki a gyakorlatban is foglalkozik stúdiózással vagy zeneszerkesztéssel, azonnal hozzá tud tenni pro és kontra 1 órányi érdemi megjegyzést. Mi most két alapvető szálon indulunk el:

Az átlag homestúdiós / zeneszerkesztő embernek nem csúcskategóriás monitorhangfalai vannak, általában valamilyen középkategóriás, kompromisszumos hangfalak, amiket jó esetben megszokott már a fülével, és így képes elfogadhatóan megkevert anyagokat létrehozni a rendszerével.

  1. A legtöbben lakószobai körülmények között dolgoznak, ahol jó esetben egy kis elkülönített sarokban van a rendszer, és általában a hangfalak elhelyezésének a kisakkozásán, némi csillapító anyag elhelyezésén kívül nincs sok lehetőség a hangzás optimalizálására.
  2. A szerencsésebbek egy elkülönített szobát tudnak bevetni stúdió céljára, az pedig tényleg nagyon ritka, hogy sikerül kialakítani külön feljátszó és lehallgató helyiséget is. Azonban azt is tudjuk, hogy még ebben az utóbbi esetben is nehezen jutnak el odáig az emberek, hogy akusztikailag megtervezett, és ennek megfelelően kialakított termekben történjen a felvétel készítése. A visszahallgató helyiség akusztikai kezelésére pedig végleg kevés esetben kerül csak sor, mondván, hogy legyenek jók a felrögzített akusztikus sávok, aztán a többit majd így-úgy megoldjuk. Ez azonban rossz politika, hiszen már a felvett anyagok értékelését is megnehezíti, a keverést, effektezést gyötrelmessé, a jó mastert pedig lehetetlenné teszi a rossz lehallgatótermi akusztika. Jöhettek persze a „fejhallgatóval megoldjuk” szöveggel, azonban mindenki tudja, hogy fejhallgatóval mit lehet és mit nem, másrészt sokan utálnak hosszú ideig fülessel dolgozni. Amúgy a fejhallgatókról is ejtünk szót a későbbiekben.
    Vannak aztán ugye azok a producerek, akik kifejezetten mindent szintetizátorokról, samplerekről és pluginekről szólaltatnak meg, a számukra a feljátszó szoba akusztikai gondja kiesik, de a visszahallgatás ugyanolyan égetően fontos.

 

A fent vázolt problémákkal igen sokan találkoznak, és az a szomorú tapasztalatunk, hogy jó pár embernek el is megy a kezdeti lelkesedése, amikor rádöbben, hogy a számára adott akusztikai környezetben, a rendelkezésre álló berendezésekkel erősen behatárolt, hogy mit is tud csinálni. Ma már elmúlt az az időszak, amikor a Youtube-ra, Soundcloudra, vagy akár csak egy Facebook csoportba gagyi megszólalású zenét fel lehet tölteni. Vagyis természetesen fel lehet mindent tölteni, csak fel kell készülni a kemény kritikákra is. Elvárás tehát a kulturált, az adott műfaj sajátosságainak megfelelő megszólalás, legalábbis van egy bizonyos mérce, ami alá nem illik menni, ha az ember hangzóanyagot publikál.

Optimális esetben van rá mód és pénz, hogy megfelelő akusztikai környezetet alakítsunk ki és megvásároljuk a számunkra legjobban megfelelő monitor hangfalat, de ez nem csak nálunk okoz sokak számára gondokat, hanem a jóval fejlettebb országokban is.

Sokan gondolkodtak tehát azon, hogy miként lehetne javítani az adott lehallgatási körülményeken, ha már a monitor hangfal és annak elhelyezése adott, és a belsőépítészeten sem lehet változtatni. Mi is próbálkoztunk többféle, amúgy a színpadi hangosításhoz kifejlesztett automata analizátor / ekvalizátor rendszerrel, hogy mennyire képes a kisstúdiós környezetben hatékony beavatkozásra. A tapasztalataink igen vegyesek voltak. Míg színpadi hangosításnál az automata mérés általában igen jó kiindulást adott, és kézzel csak aprókat kellett korrigálni a rendszeren, lakószobai környezetben, „nearfield” monitorok esetében megbízhatatlannak tűntek ezek a készülékek. Amit egyik nap belőttünk, és jónak tűnt, a másik nap már nem tetszett, inkább kiiktattuk, de olyan is előfordult, hogy a produkált eredmény egyszerűen fura, hallgathatatlan volt. Aztán megjelentek a színen a számítógépeken futtatható automata terem analizátorok, de azok esetében is nagyon hasonló eredményeket kaptunk.    

Amikor először találkoztunk a Sonarworks megoldásával, a Reference 4 szoftverrel, azt gondoltuk, ez is egy a sok közül, de egy próbát megér. Aztán némi próbálgatás és kísérletezés után kiderült, hogy a korábbiakhoz képest jóval precízebb, átgondoltabb és hatékonyabb eszközről van szó. Igen, a Reference 4 valódi munkaeszköz, amit többféle módon is beleintegrálhatunk a számítógépes stúdiókörnyezetünkbe, és valóban segít kialakítani az annyira áhított lineáris lehallgató környezetet.  A rendszer segít kiegyenlíteni a monitorfalak frekvenciameneti problémáit, mégpedig a lehallgató helyiség akusztikai viszonyain belül teszi ezt.

Hogyan is működik a program?
A rendszer feltelepítése nagyon egyszerű. Bárki ingyenesen letöltheti a 21 napig működő demó verziót, ami korlátozás nélkül működik, illetve hát egyetlen kis bibi van, erre még visszatérünk.

sw_meres.jpg
A feltelepítés után nekiállhatunk a rendszerünk, illetve szobánk kimérésének. A rendszerhez tartozik egy alapos leírás, ez minden lépést tartalmaz, de a „varázsló” egyébként is végigvisz a folyamaton. A méricskéléshez szükség van egy mérőmikrofonra, de legalábbis egy kismembrános kondimkrofonra. Mi első körben az ismert AKG C1000-et fogtuk be, illetve próbaképpen a Rode M3-at. A C1000 nekünk szépen bevált a már említett színpadi hangrendszer analizátoroknál, gondoltuk, itt sem fog nagyot tévedni.
A mérés itt nem a szokásos rózsazajos módszerrel történik, és meglehetősen időigényes. Jól tesszük, ha a mérés idejére kizárunk minden külső és belső zajt, kikapcsoljuk a telefonokat, lehetőleg mindenkit kiküldünk a mért szobából, beleértve a házi kedvenceket is.  A mérés elég hangos és kellemtelen. Részben impulzusszerű, kopogó hangokkal történik, részben pedig wobbulált haggenerátorként pásztázza a sávokat. A kopogó hangokkal centiméter pontossággal beméri a mikrofon távolságát a hangfalaktól, majd a gyorsan végigpörgetett hangfrekvenciás sávval elvégzi az adott pontra érvényes spektrum analízist.  Ezután a képernyőn új helyet jelöl ki a mérőmikrofon számára, oda irányít bennünket a mikrofonnal, és ha megtaláltuk a helyet, jelzi, hogy tartsuk ott, majd megtörténik a mérés. Ezt így még 36 alkalommal elvégzi, a végére már elég fárasztó a dolog, de voilá, előállt a mért korrekciós görbe!  Mégpedig mindkét hangfalra külön-külön. A mért eredményeket tartalmazó kalibrációs görbét természetesen elmenthetjük.

sw_gorbek.jpg
Ezután az eredményünket kétféle módon is használhatjuk. Egyrészt előáll a Systemwide nevű  felület, ami Windows környezetben lehetővé teszi, hogy a számítógép alapértelmezett kimenetére aktiváljuk. (Kiválaszthatóvá válik a „Hangok” menüben). Másrészt, stúdió környezetet feltételezve kapunk egy ASIO (AU, RTAS) plugint is, amit a szokásos DAW szoftverünk master kimenetére érdemes beiktatni inzertként.
Mindkét felületen bekapcsolhatjuk a linearizált görbét, illetve kísérletezhetünk a natúr és a linearizált hangkép között bármilyen közbülső kevert hangzási modellel is.

A Reference 4-gyel több méricskélést is elvégeztünk, különféle mikrofonokkal, különféle olcsóbb és kisebb monitorhangfalakkal, és az eredmény bizony meggyőző volt. Míg a korábban emlegetett analizátoros mérések után mindig az volt a konklúzió, hogy vagy azonnal elvetettük a használatát, vagy „jó, jó, de nem túl sok hasznát érezzük” mondás keretében kikerült a fegyvertárból, a Reference 4 első eredményei arra buzdítottak, hogy foglalkozzunk alaposabban a rendszerrel.

Miben nyilvánul meg a használat eredménye? Nos, a hangkép valóban kisimul, kitisztul. Ennek a mértéke különféle monitorok és helyiségek esetében eltér, de még az eléggé zavaros akusztikájú szobákban is érezhető javulás állt elő. A sztereó színpad is általában feltisztul. Nagyon javasoljuk, hogy a kalibrációt követő hangzási kiértékelést mindenki igen jó minőségű, lehetőleg tömörítetlen hangzó anyagokkal végezze el. Erre a célra első körben ne az általunk készített korábbi anyagokat, hanem kifejezetten profi stúdiókból származó, hibátlanul masterelt zenéket alkalmazzunk! Ha standalone módban használjuk a programot (Systemwide), akkor is jó minőségű hangkártyán át küldve végezzük a tesztelést, semmiképpen ne az alaplapi chipet vessük be! Ha éppen nincs kéznél CD, audio DVD vagy más rendes, tömörítetlen zene, akkor lehet esetleg Youtube videót is használni, de ne felejtsük el, hogy a legtöbb esetben bűn rossz hangot tartalmaz a stream. Némely videó alatt Full HD felbontás esetén elfogadható hang társul a képhez, az már esetleg lehetőséget ad a kiértékelésre. A legtöbb esetben azt tapasztaltuk, hogy nem a teljesen kompenzált referencia görbe szerinti, hanem egy kicsit „lájtosabb” korrekció adta a legjobb komfortérzetet és hangzásbeli tisztaságot. Ebbe persze lehet, hogy belejátszik az is, hogy ha az ember füle hozzászokott már egy bizonyos, arányaiban eltorzított frekvenciasávhoz, akkor túlkompenzáltnak érzi a Sonarworks által korrigált hangzást. Kicsit újra kell tanulni a rendszerünket!

A bemérésről szólva említettük, hogy kissé hosszadalmas és figyelmet igénylő a folyamat, továbbá van néhány dolog, ami menet közben kiderült. Az egyik az, hogy néhány nagyon szerencsétlen hangfal elrendezés esetén elveszti a fonalat a rendszer. Ezekben az esetekben az ember eleve érzi, hogy necces, mert a számítógépes munkaasztal, vagy a közvetlen környezet zavaros elrendezésű, nagyon sok a tört, visszaverő felület, stb. Általában egy kis átrendezés ilyen esetben mindenképpen a stúdió hasznára válik, mert ahol a rendszer nem tudja elvégezni a méréseket, ott a valóságban is kusza visszaverődések, zavaros fázismenetek nehezítik a munkát.      
Említettük a mérés közben a külső zajok hatását is. Szerencsétlen esetben ezek miatt elakadhat a mérési folyamat, és kezdhetjük elölről. Előfordult olyan is, hogy az oldalfalak nélküli számítógép ventilátorainak a surrogását értékelte túl hangosnak a rendszer, és kiírta, hogy a magas alapzaj miatt nem képes elvégezni a mérést.

Fontos tényezőnek bizonyult a méréshez használt mikrofon típusa is. Érdekes módon ebben a szerepkörben a C1000 nem valami jól szerepelt. A Rode M3 egész jól működött, azonban az alsó tartományokat megkutyulta, ezek az eredmények sem tetszettek. Az igazi „AHA!”-élményt egyértelműen a Sonarworks XREF20 kalibrált mikrofonja hozta. A mérés során be kell adni a mikrofon sorozatszámát, és a rendszer összehozza, amit össze kell. A különféle mikrofonokkal elvégzett mérések eredményeit letároltuk, így utólag is van összehasonlítási alap, és ez megerősíti a korábbi tapasztalatainkat. A Reference 4 ezen kívül még több kényelmi szolgáltatást is ad, így például a hangzáskép igazítását bizonyos stúdiómonitorokhoz, a hangzási balansz állítását, mono hangkép ellenőrzését, stb.

Van azonban még egy izgalmas része a programnak. Megtaláljuk benne rengeteg fejhallgató kalibrációs görbéjét. Gyakorlatilag minden olyan fejhallgató szerepel a listában, ami zenészek és stúdiósok környékén elő szokott kerülni. Tehát két legyet ütünk egy csapásra, mert a fejhallgatónkat is linearizált formában tudjuk hallgatni, és sokkal közelebb tudunk kerülni a megcélzott hangzási elképzelésünkhöz, sokkal bátrabban fogjuk tudni kiadni és feltölteni a zenei produkcióinkat a rendszer ésszerű használatával.  Létezik a szoftvernek egy „Headphone edition” változata is, ami csak a fejhallgatókat tartalmazza, emiatt persze sokkal olcsóbb is. Viszont ha valaki csak fülessel dolgozik, például mobil stúdióban, akkor felesleges megvásárolnia a teljes verziót. 

Mi azt gondoltuk, hogy ez a rendszer elsősorban a kis és közepes stúdiók számára jelenthet nagy előrelépést, a Sonarworks-ös srácok azonban elmondták, hogy meglepően nagy az érdeklődés a nagy, professzionális stúdiók felől is, és igen jók a visszajelzések.  

A Reference4 természetesen nem varázspálca, amitől minden egy suhintásra helyreáll. A stúdió minden láncszemének elég jónak kell lennie ahhoz, hogy vállalható anyagot produkáljunk, és ebbe az akusztika is beleértendő. Viszont egy jól és egyszerűen használható eszközt kapunk a kezünkbe, amit okosan használva megkönnyíthetjük és élvezetesebbé tehetjük a stúdiómunkánkat, és biztosíthatjuk a kezünkből kiadott hangzó anyagok megbízható minőségét.

További információk a Syncopa oldalán.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bitzenede.blog.hu/api/trackback/id/tr4614695640

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.