A mostani bejegyzés 3 alapfeltételezésre épül:

  1. Zenélni jó
  2. Zenét tanulni jó - akár egyénileg, akár iskolában
  3. Van Magyarországon egy nagy hagyományokkal rendelkező zeneiskolai hálózat.
     

    Egyik nap a rádióban Fischer Ivánnal hallottam egy beszélgetést, amelyben kifejtette, hogy ennek az országnak az egyik legnagyobb kincse a zeneiskolák meglévő hálózata. Ha egy gyerek zenét szeretne tanulni, akkor általában a lakóhelyéhez közel fognak találni a szülők egy elég színvonalas zeneiskolát. Ezt mi ugye mi evidenciának tekintjük, mert azt senki se vitatja, hogy zeneiskola, az kéremszépen kell. Pedig számos külföldi, akár nálunk jóval fejlettebb országban is csak a mienknél később indult be az alapfokú zeneiskolai oktatás, illetve nem állami intézményként, hanem magániskolaként működött a tanintézetek zöme. Ami azt illeti, a rendszerváltás előtti időkben nem volt Magyarországnak borzasztó sok dicsekedni valója, ám a zeneiskolai rendszert egyértelműen nagyra tartották világszerte, jöttek mindenhonnan, és tanulmányozták a Kodály-módszert és a magyarországi tanárok munkáját.
    Ma sok szempontból komoly átalakulás alatt állnak a zeneiskolai tantervek, jelentős megújulás tapasztalható egy csomó intézményben, próbálnak az iskolák a kor szellemének megfelelni. A Kodály-módszert is számos kritika éri a zenepedagógus szakmán belül és kívül egyaránt. Sorban nyílnak az alternatív módszerekkel dolgozó új iskolák, megpróbálva olyan formákat, amelyeket az állami intézmények nem tudnak, vagy nem akarnak megvalósítani. Nem akarok én külső szemlélőként a szakmai dolgokban okoskodni, mindössze azt tartom nagyon fontosnak, és abban értek egyet teljesen Fischer Ivánnal, hogy országunknak ezt a kiváló hagyományát, a zeneiskolákat, csak megőrizni és fejleszteni szabad. Mindez azért időszerű, mert a költségvetési kiadások nyirbálásának szinte mindig szenvedő alanyai a zeneiskolák. Nyilván, amikor egy önkormányzatnak fontossági sorrendet kell felállítani a finanszírozások terén, akkor a zeneiskolák csak a "futottak még" kategóriába keverednek, hacsak a Döntéshozó Elvtárs valamelyik gyereke épp nem érintett a tervezett restrikcióban, vagy nem ő maga nem az adott iskola öregdiákja. Persze, tudjuk, hogy a fájó döntéseket egy testület hozza meg, de hogy a testület elé milyen előterjesztések kerülnek, és hogy ott milyen érvek sorakoznak fel, az nagyon sokat elárul az adott településről. A válság a magán zeneiskolákat is durván szétcincálta. Pedig sokan pont azt várták, hogy az állami és a privát iskolák párhuzamos működése eredményezi majd a magyar zeneoktatási rendszer színvonalas továbbfejlődését. Pillanatnyilag viszont az intézmények zöme mindkét oldalon a fennmaradásért küzd, és szerény érvekkel próbálnak lobbizni azért, hogy elismertessék társadalmi hasznosságukat.
    Idén 20 éve, hogy létrejött a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége, ami megkísérli összefogni a művészeti oktatással foglalkozó intézményeket, és egyben elmagyarázni a haszonelvű társadalomnak, hogy miért van rájuk szükség.  Fura egy dolog ám ez, és mi naponta szembesülünk vele. Az emberek egy része számára a zene és a többi művészet "fogyasztása" és/ vagy művelése teljesen magától értetődően alapvető létszükséglet. Mások számára viszont fura és szükségtelen hóbort, ha valaki például zenetanulásra adja a fejét. Nem egyszer látjuk azt, hogy a lelkes, hangszeren tanulni akaró gyereket dúló-fúló szülők kísérik. "Mit akar ez a kölök? Ebből aztán nem fog megélni!" Amiben persze többnyire igazuk is van. Viszont azt a büszkeséget, amit aztán a gyerek első koncertjén az arcukon lehet látni...
     A "Fesztiválzenekar a Zeneiskolásokért" verseny korántsem kapott akkora figyelmet, mint amekkorát megérdemelt volna. Ez ugyebár nem Megasztár, Valóvilág, meg mittudomén, milyen celebképzők mennek mostanában. De azért sokak figyelmét felhívta a zeneiskolák fontosságára. Van ez a kincsünk, a zeneiskolák rendszere. Vannak kiváló zenetanáraink, meg lelkes, tehetséges gyerekek. Az én véleményem szerint tök mindegy, hogy az illető gyerek egyszer majd szólista lesz, rockzenész, vagy otthon a számítógépén szerkeszt zenét, a zeneiskola mindenképpen jót tesz. De ha utána soha nem muzsikál aktívan, csak kicsit értőbb füllel hallgatja a zenét, és az ő gyereke is megkapja a tanulás lehetőségét, már akkor is elérte a dolog a célját. Arról nem beszélve, hogy a kutatások szerint a zenélni tanuló gyerekeknek javul a koncentrációkészségük, és általában a többi tárgyban elért tanulmányi eredményük is.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://bitzenede.blog.hu/api/trackback/id/tr202491222

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BonFire 2010.12.06. 04:03:53

Hát, ezek tehetséges gyerekek. Az unokahúgom 9 éves és 2 éve jár ütő tanszakra. Egyelőre még csak hangolt kromatikus ütőhangszereken játszanak, hogy az összhangzattan is a fejükbe menjen.

És igen büszke lehetek a városomra, Nyírbátorra, ami az ország legnagyobb zenei kulturális múlttal rendelkező városa. A komolyzenétől a könnyűzenéig. Vannak Zenei Napok, és van Termál Rock'n'Roll, élményfürdővel. Ilyen nincs még egy az országban.

A celebképzők meg nem zenészeket nevelnek ki. A média mennyi figyelmet fordít arra, hogy ez a téma figyelmet kapjon? Szinte semmi.

Noritmus 2010.12.09. 21:00:20

Ma néztem meg egy régi felvételt. Sajnos a zenetanároknak mintha nem hinnék el amit folyton hangoztatnak. Ezért következő felvételen Kodály Zoltántól is megtudhatjuk miért fontos a zene az emberek életében.

www.youtube.com/watch?v=Cz_-AmIW5I0

Janca Ákos 2010.12.10. 12:37:40

Sziasztok,

Örültem ennek a cikknek és nagyon egyetértek vele. Én még nagyon jó ún. "zenei általános" iskolába jártam, elhivatott és szeretetteli légkörbe (igaz, három étvizede), de szerencsére még ma is vannak ilyen kincsek. Alap-, közép- és felsőfokon is létezik színvonalas, jó oktatás. Szerintem nagyon meg kéne becsülni és támogatni kellene ezeket az iskolákat, tanárokat - természetesen minden más tanárral együtt.

Kicsit más téma, de idevág, talán cikket is megérne, hogy kellene-e (és hogyan) modernizálni a zeneiskolai oktatást. Én a kodályi-bartóki elveket és alapokat nagyon jónak és fontosnak tartom. Nem esik szó azonban sehol a tantervben az utóbbi évtizedek zenei "fejlődéséről" (?) - vagy ha ez a szó túlzás :-), akkor "változásairól". Ez nagyon szerteágazó téma, ezért itt most nem írok többet.

Köszönöm az archív felvételt, érdekes volt! Bevallom, még sohasem láttam Kodályt személyesen nyilatkozni, csak olvastam az írásait.

MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2010.12.29. 19:31:16

Nos, ez a bejegyzés ismét azok közé tartozott, ami az emberekből nagyon sok válaszreakciót váltott ki. A legtöbben nekem személyesen vagy telefonon mondták el a véleményüket, ide, mint látható, eddig kevesen kommenteltek. Szerintetek miért van az, hogy bizonyos témák esetében elég sok hozzászólás bejön, és elindul egy párbeszéd, más esetekben pedig csak privátban jönnek nekem visszajelzések, de időnként baromi sok. Megvallom, én nem nagyon jöttem rá az okokra, mert nem hiszem, hogy a témaválasztás minden esetben indokolná a különbséget a reakciók módjában. Ezzel a bejegyzéssel kapcsolatban is egy csomó zenetanár, vagy épp zenét tanuló ember kifejtette nekem a véleményét. Ide nem nagyon irkáltak. Pedig ugyebár a netes anonimitás még azt is megakadályozta volna, hogy esetleg retorziók érjék a hozzászólót, ha például a munkahelye hivatalos álláspontjával nem teljesen egyező nézeteinek ad hangot.
Mindegy. Úgy érzem, hogy a téma még sokszor előkerül úgy is.
süti beállítások módosítása