Ha pár éve valaki azzal állított volna be hozzánk, hogy a keverője zavarja a drótnélküli mikrofonját, akkor legalábbis megmosolyogtuk volna.
    Most már nem.
    Korábban már egy csomó alkalommal foglalkoztam a vezetéknélküli mikrofonokat újabban érintő frekvencia mizériákkal. A különféle hangtechnikai berendezések egyre igénytelenebb hálózati adaptereiről esett szó a blogban bőven. Mostanra a két szál összeért.
    A probléma elsősorban a kisebb analóg keverőket érinti. Nem sorolok fel gyártókat, mert az olcsóbb keverőkre szinte mind jellemző, de a nagynevű cégek gyártmányai között is előfordul. A jelenség nagyjából a következő: van egy keverőnk, ami önmagában úgy tűnik, jól működik. Van egy drótnélküli mikrofonunk is, amin nagy boldogan találtunk zavarmentes, üres csatornát, és szintén megfelelően működik. Azonban amikor ezt a mikrofont rádugjuk egy adott keverőre, vagy akár csak a közelébe tesszük, az addig zavarmentes csatornán az RF indikátor akkor is jelez, mikor még a készülékhez tartozó mikrofont be sem kapcsoltuk. Ilyenkor ugye az ember először arra gondol, hogy biztosan bekapcsoltak a közelben valami olyan eszközt, ami pont az általunk korábban üresként ismert csatornán dolgozik. Nosza, elkezdünk újra szabad frekit keresni, ám előfordulhat, hogy egyáltalán nem találunk, legfeljebb olyant, amelyik kevésbé veszi a zavaró jelet. A cifra mondóka akkor szokta elhagyni az ember száját, amikor a zavar attól tűnik el, ha kikapcsoljuk a keverőt, vagy kihúzzuk a tápegységét a konnektorból.
    Innentől kezdve már egyértelmű, hogy a keverő, vagy a tápja interferenciát okoz. A fentebb hivatkozott tápegységes blog bejegyzésben említettem a kapcsolóüzemű tápegységeket. Mostanra a kisebb készülékeket szinte mind ilyenről látják el tápfesszel. Több gyártónál is észrevehettük, hogy míg a korábbi modellekhez nagyobb, nehezebb tápegység (vagy trafó) járt általában egy három tüskés csatlakozóval a végén, az újabbakhoz könnyebb, kisebb tápegységeket adnak, melyek általában a szokásos egyszerű "hordó végű" adapterrel csatlakoznak. Ezek egyféle tápfeszültséget visznek be a keverőbe, és a keverőn belül állítják elő a működéshez szükséges többféle feszültséget DC/DC konverterek segítségével. Mármost a külső tápegység eleve valami magasabb frekvencián üzemel, aminek a zavaró "tüskéit" jó esetben megfelelően leszűrik a keverőbe jutó tápról, azonban ez sincs mindig így, továbbá maga a tápegység antennaként sugározza ki a zavaró elektromágneses jeleket, melyeket a működése produkál.
    A keverőn belüli DC/DC konverterek, melyek többnyire +15V, -15V és +48V feszültséget állítanak elő (ha van effekt proci, akkor még mást is), pedig már a készülék házán belül keltik a nagyfrekvenciás zavart. A gyártók persze azt megoldják, hogy a keverőből kijövő audio jeleket ez ne zavarja. Azonban a tapasztalat szerint sok esetben a hálózati adapter és/vagy a belső tápok együttes működése már okoz akkora környezeti zavart, hogy a drótnélküli rendszerünk vevőegységének a működését akadályozza. Természetesen megnéztük spektrumanalizátorral a zavaró frekvenciákat. Találtunk olyan készülékeket, amelyek elég éles csúcsokat tartalmaztak, valamely alapfrekvencia és annak többszörösei formájában. Ezek a szerencsésebb "bajok", mert a drótnélküli rendszer elhangolásával (ha van még szabad helyünk) megoldhatjuk a problémát. Találtunk viszont olyan kütyüket is, amik egy adott (sok MHz-es) tartományban erősen megemelik a spektrum alapszintjét, ezeket nehezebb kivédeni.
    Hogy még kacifántosabb legyen a kép, van, ahol a drótnélküli mikrofon vevőegységének a tápegysége, sőt, maga a vevőegység is részét képezte a problémának. Durva, de találkoztunk olyan helyzettel is, ahol egy wifi router tápja és egy jó nevű mikrofongyártó tápja utálták egymás közelségét.
    Szerencsére azonban az esetek többségében sikerült megoldást találni. Példák:
    - A keverőtől 1-2 m-re már nem jelentkezett a zavar, tehát egy hosszabb bekötőkábel megszüntette a hibát
    - A rackekben rendszerint egy elosztóba dugjuk a keverő tápját és a drótnélküli vevő tápját. Egy esetben a    drótnélküli vevő tápját egy másik elosztóba kellett dugni, így kb 1,m-rel távolabb került racktől. A másik esetben elég volt a közös elosztót annyira kivenni a rack dobozból, hogy még épp elértek a tápegységek kábelei
    -  Néha elég, ha a tápegységek kábeleit a lehető legjobban eltávolítjuk egymástól, nem kell másik elosztó
    - A probléma általában nem jelentkezik kihelyezett aktív antennáknál, mert azokat eleve valamekkora távolságra állítjuk fel a vevőket tartalmazó konténertől.

   Természetesen ez az újmódi nagyfrekvenciás zavar nem csak keverők miatt alakulhat ki.Ha több berendezés van egymás közelében, például egy rack dobozba építve, akkor minden eszköz és minden tápegység gyanús lehet.  

Nem elég, hogy a Covid 19 járvány a gazdaság egészéhez képest a szórakoztatóipart kegyetlenül megtizedelte, vannak még egyéb hatások is, melyek rossz irányba viszik a dolgainkat.
Hallhattuk az ősszel, hogy tűz volt Japánban az AKM félvezető gyárában. Valahogyan akkor ez nem kapott olyan igen nagy publicitást, hiszen a járvány és a világszerte döglődő gazdaság hírei mindent kiszorítottak. Aztán közben kiderült, hogy a tűzeset nagyon nagy kárt okozott, a termelőüzem nagyrészt megsemmisült a három napos tűzben, egy csomó veszélyes anyag került a környezetbe, és az újjáépítés, újraindítás sok időt vesz igénybe.

Az AKM a zeneipar számára az A/D és D/A konverter chipek miatt létfontosságú. A hangszergyártókat és a pro-audio, valamint AV termékek gyártóit egyáltalán nem vigasztalja, hogy az autóipartól a különféle ipari mérőrendszerekig rengeteg cég gyártmányaiba vannak beépítve ezek az áramkörök, így aztán egy csomó nagy vállalatnál megállt bizonyos termékek gyártása. Van, ahol lázas gyorsasággal átszervezték a gyártást valami kiváltó termékre, de ez az audio terméke esetében leginkább egy teljesen új konstrukciót jelent.
Összefoglalva, ez a sajnálatos eset a piacon számos termék hosszan tartó hiányát eredményezi, egyben áremelkedést is generál. 
A történet a Szuezi-csatornában beszorult konténerhajó esetéhez hasonlóan rávilágít arra, hogy mennyire sérülékeny a világban jelenleg működő "just-in-time supply chain" rendszer, vagyis a minimális raktári állást, maximális pontossággal időzített alkatrész beszállításokat megkövetelő logisztikai eljárás. Az egész járvány alatt a cégek kisebb leállásai és a logisztikai rendszerben keletkezett elakadások szintén hozzájárultak ahhoz, hogy a világgazdaság szekere rettentő döcögősen haladjon tovább.   
Amikor tehát a vásárlóink értetlenül néznek ránk, mikor arról beszélünk, hogy egy csomó hangkártyát, hangszert, hangtechnikai berendezést nem tudunk adni, nem tudjuk, hogy mikor érkezik, nem tudjuk, hogy mennyi lesz az ára, az emiatt van. Természetesen itt a gyártók oldalán óriási pénzekről van szó, tehát igyekeznek gyors megoldásokat találni, azonban ezt a globálisan teljesen összenőtt, egymásra utalt technológiai ipart a hasonló hatások továbbra is erősen fenyegetik.  

Azt mondják, nagy böszmeség, ha valaki azonnal korábbi önmagát kezdi idézni, és a "lám megmondtam" álbölcsessége mögé bújva mossa a kezeit, ha baj van. Most pedig mégis azt kell mondanom, hogy az elmúlt években sokat foglalkoztam a vezetéknélküli mikrofonok problémáival. Vagyis helyesebben soha nem a mikrofonokkal volt a baj, hanem a világgal. Azt pedig ugye elég nehéz megváltoztatni, így, ha élni és dolgozni akarunk, nekünk kell hozzá alkalmazkodni. 

Most pedig megint helyzet van. Nagyon sok zenész, hangosító ember került abba a helyzetbe, hogy a járvány miatt elmaradt bulik után végre, ha "csökkentett habzással" is, de beindultak a bulik, és megrökönyödve tapasztalták hogy a februárban vagy márciusban még kiválóan működő drótnélküli mikrofonjaik, fülmonitoraik egy része nem működik, vagy teljesen megbízhatatlanul működik. Se szeri, se száma nem volt azoknak, akik minket is felhívtak, és szerették volna javításra behozni a készülékeiket, aztán a működési frekvencia és a földrajzi hely ismeretében még a telefonban mondtuk, hogy a készüléknek nagy valószínűséggel semmi baja sincs, csak épp ismét úgy változtak a frekvencia viszonyok, hogy akadályozzák a megfelelő működést.

Sajnos bizonyos esetekben a 2-3 évnél régebben nálunk vásárolt készülékekkel is volt probléma, pedig mi nagyon nagy körültekintéssel, a lehetséges felhasználási területek és egyéb szempontok felmérése után szoktuk a készülékek frekvenciáját kiválasztani. A népszerű cseh, szlovák, német, stb. kereskedőket pedig baromira nem érdekelte, hogy a neten megrendelt kütyüt ki hol fogja használni, számukra csak a raktárkészlet fogyása volt izgalmas. Így aztán rengeteg készüléket eladtak Magyarországra, melyekről már akkor tudni lehetett, hogy hónapokig, vagy maximum egy évig lehet velük dolgozni.

A vezetéknélküli mikrofonok működési frekvenciáival összefüggő parákról más bőségesen volt szó a fenti linken található korábbi bejegyzésekben. Akit érdekel a téma, olvassa el őket, nézze meg a videókat, mert pénzt spórolhat meg ez által, és rengeteg bosszúságtól kímélheti meg magát, ha legalább nagyjából megérti, hogy mik a rendszerek működéséhez szükséges feltételek, és miként lehet egy vagy több készüléket gond nélkül használni. 

Akik ezen túl vannak, vagy lusták elolvasni, azok számára vázoljuk a most, 2020 nyarán kialakult helyzetet. Illetve röviden még a következőket érdemes megemlíteni:

• A drótnélküli mikrofon rendszerek nagyrészt ugyanazokat a frekvenciákat használják, mint a földfelszíni digitális TV adók (DVB-T), illetve ott vannak még a telefonos adatátviteli sávok (4G, 5G), és a bővülő rendszer egyre több frekvenciasávot kebelez be
• Egy országon belül a frekvencia használatot jogszabályok rögzítik, azonban hogy egy adott ponton a tévéadóktól mért távolság és a domborzat miatt miként alakul a zavart okozó csatornán a térerő, azt még a rendelkezésre álló információforrásokból is csak nagyjából tudjuk megsaccolni
• A külföldi adók az ország nagy részén elég nagy térerőt produkálnak ahhoz, hogy zavart okozzanak.
• A rosszul kiépített kábeltévé hálózatok és a nem szabványos módon üzemeltetett telefon átjátszó tornyok teszik teljesen kaotikussá a helyzetet.

A lényeg az, hogy a magyarországi digitális tv szolgáltató, a Mindig TV teljesen átrendezte az elmúlt hónapokban az adóállomások csatornáit, és emiatt van a mostani felhördülés. Korábban már próbálkoztunk az illetékes hatóságtól (Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, NMHH, illetve az Antenna Hungaria ZRT-től informálódni az újabb átállítás szempontjairól, de igazából semmit nem tudtak, vagy nem akartak mondani a témában. Lényegesen több előzetes információt tudhattunk meg az érintett gyártók hazai képviseleteitől (AKG, Audio-Technica, Shure, Sennheiser), akik számára természetesen szintén húsbavágó kérdés, hogy mit lehet, illetve mit szabad értékesíteni a magyar piacra. Sajnos ők is csak töredék információkat kaptak, és mi is ezek alapján próbáltuk minimalizálni a vásárlóink későbbi problémáit.

No és igen, még egy közbevetett apró megjegyzés. Az ügyfeleink nagy része értetlenül állt a tény előtt, hogy a tévéadóknak mi közük van az ő kis drótnélküli cuccukhoz. Sokszor megkaptuk, hogy "de hiszen nálunk kábeltévé van, mi közünk nekünk a tévé adótornyokhoz?". Természetesen az adótornyok teljesítménytől függően több tíz, vagy száz kilométerre eljuttatják az adást akkora térerővel, hogy abból jó minőségű kép és hang legyen a tévéken. Márpedig, amikor valahol van az adások vételéhez elegendő térerő, akkor ugyanazon a frekvencián zavarni fogja a mikrofon- vagy fülmonitor rendszert, ez természetes. Ebből persze az is következik, hogy adott esetben a mi készülékünk is zavarhatja a környéken a tévéket, de ez már más tészta.

Mindenki azon agyal persze, hogy ebben a helyzetben egyáltalán mi a lehetséges megoldás. Előrebocsátom, hogy egyszerű megfejtés nincs, de néhány alapelvet összeszedtünk.

1. Ha valaki nagyobb (3-4 készüléknél nagyobb) rendszert szeretne kiépíteni, mindenképpen konzultáljon előtte szakemberrel! Lehet, hogy szükség lesz alkalmas spektrumanalizátor műszerre, ami nagyon drága dolog, de utána tiszta képet kapunk a helyzetről, és sok pénz kidobását tudjuk elkerülni. A nagyobb rendszerépítők, illetve gyártói képviseletek felszereltségben van spektrumanalizátor.

2. Ha csak egy készüléket szeretnénk földrajzilag jól behatárolt helyen használni, akkor esetleg szóba jöhetnek még a fix (egyetlen) frekvencián működő adó-vevő rendszerek, de azok vásárlása előtt is mindenképpen tájékozódni kell.

3. Ha valaki több helyszínen szeretné használni a készülékeit, akkor mi mindenképpen átkapcsolható frekvenciás rendszereket ajánlunk. Ezek megválasztásához is szakértelem kell, különösen, ha több készüléket szeretnénk használni. Egy zenekarnál gyakran 6-8 vezetéknélküli mikrofon, és hasonló számú fülmonitor dolgozik. Egy ilyen rendszert mindenképpen nagy műgonddal kell megtervezni. Sajnos, minél több készüléket akarunk egy helyen használni, annál inkább a komoly, neves gyártók profi termékei felé billen a mérleg nyelve. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet mondjuk 60-80 ezer forintos készülékekből egy nagyobb rendszert összebarkácsolni, de ne lepődjünk meg, ha minden fellépési helyen újabb problémákba botlunk. A professzionális rendszerek mindig lehetővé teszik, hogy valamilyen módon a teljes rendszer összekötve felderítse a szabad, zavarmentes frekvenciákat, és beálljon különösebb görcsölés nélkül. Ezért az ilyen készülékek mindig sok csatornásak, nagy a sávátfogásuk (ez nagyon fontos szempont, mivel 8 MHz-es sávszélességű TV csatornákat kell kerülgetnünk), és lehetővé teszik a rendszer szintű beállást. Emiatt az áruk többszöröse a kommersz készülékeknek, azonban akiknek ez a munkájukhoz kell, kénytelenek beruházni. Vagy ott vannak a jó öreg mikrofonkábelek. :)

A következőkben pedig azoknak szeretnénk segíteni egy kicsit, akiknek nem akarnak hatalmas pénzeket beruházni, nincs pénzük spektrumanalizátorra, és nagyjából behatárolt földrajzi területen használnák a rendszerüket.

Az egyik módszer az, hogy kérjünk kölcsön ismerősünktől egy általa az adott területen gond nélkül használt komoly, UHF sávban működő sokfrekvenciás mikrofonrendszert. A felsorolt gyártóknak mind van ilyen. Futtassuk meg rajta az automatikus szkennert, ami kiválogatja a teljes sávból a használható csatornákat. Ez alapján tudunk készíteni egy táblázatot, hogy a mi konkrét vételi helyünkön milyen frekvenciákat talált használhatónak, és melyek azok a tartományokat, amelyeket el kell kerülnünk. Így már jóval nagyobb biztonsággal fogunk tudni készüléket vásárolni, akár az olcsóbb modellek közül is.

A másik módszer az, hogy fogunk egy digitális tévét, vagy digitális vételre alkalmas modult, amit monitorra tudunk kötni. Vannak USB-s, számítógéphez kapcsolható DVB-T vevő adapterek, valamilyen szinten azok is alkalmasak lehetnek. A készülékre tegyünk egy antennát! Szerencsés, ha ez rendes, UHF vételre alkalmas külső- vagy padlásantenna, de megfelelhet a durva méricskéléshez egy szobaantenna is. Ezek után futtassuk meg a készüléken az adókereső menüt! Attól függetlenül, hogy nincs szerződésünk a sugárzott csatornák vételéhez, a megfelelő térerejű csatornákat be fogja illeszteni a sorba. Ez a folyamat pár perc alatt le szokott zajlani. Utána jön a bogarászós rész. Nálam, pl. Bagodban a következő lista született:

Ha ezeket az adatokat összevetjük a Frekvencia.hu oldalon található adó információkkal, akkor azt látjuk, hogy Nyugat-Magyarország nagy részén elég jól átfednek az azonos MUX-okat sugárzó frekvenciák. Ennek fényében a Kőszeg, Szombathely, Vasvár, Zalaegerszeg, Lenti térségében élők is hasonló állapotokkal szembesülhetnek. Jól láthatók, hogy melyek azok a sávok, amelyeket mindenképpen el kell kerülni.
Azonban van még jó sok kiegészítés. Mivel nekem padlásantennám van, és nem forgattam, ha Hegyhátsálról az ellenkező irányba, vagyis dél felé tájolnám, akkor csőstül jönnének még a szlovén és horvát adók is, elég nagy térerővel. Vagyis tőlünk Lenti, illetve Nagykanizsa felé haladva azok hatása egyre erősebb lesz. Győr felé haladva pedig a szlovák adók térereje nő meg. Érzékeny vevővel azok is jönnek nálunk. A Mindig TV-től a HEVC átállás "örömére" kapott dekóder sajnos nem tartozik az érzékeny készülékek közé, de ez az egész megérne egy külön misét. A legtöbb korszerű tévé az egyes csatornáknál dB-ben képes megjeleníteni az antennajel erősségét. Az én táblázatomban azért szerepel % (és ezt nem igazán tudom értelmezni), mert ez a dekóder így jeleníti meg a jelerősséget. Az osztrák adók esetében található 30% viszont még bőven elég ahhoz, hogy 100%-os legyen a jel minősége, vagyis a digitális képet és hangot tökéletesen elő tudja állítani a tévé vevő. Ennél a méricskélésnél persze lényeges az antenna. Joggal mondhatja valaki, hogy a sima drótnélküli mikrofon vevők dobozain általában 1-2 db 10-20 centis botantenna van, az nyilván sokkal gyengébb jelet fog venni, mint egy padlásantenna. Magyarán nem fog annyi zavaró jelet sem összeszedni. Ez így igaz is, ezért mondtam, hogy tulajdonképpen egy szobaantenna is megfelelhet a célra, azzal jobban megközelítjük a mikrofon vevő érzékenységi viszonyait. Azonban minél jobb antennával végezzük el a vizsgálatot, annál jobban bebiztosíthatjuk magunkat a gyengébb adók tekintetében is.

Természetesen, aki az ország teljes területén, vagy még külföldön is jár fellépni, annak  a fenti módszerek nem jelentenek megoldást, neki MINDNRE IS fel kell készülni, tehát maradnak a kifejezetten profi felhasználásra szánt rendszerek.

Van aztán ugye még egy megoldás, ha elegünk van ezekből a frekvencia cirkuszokból. Korlátozott számban használhatunk wifi sávon működő digitális rendszereket, melyek ára mostanra már sokkal barátságosabb lett, illetve a kezdeti gyerekbetegségeken is túlestek már. Ha ezek kiválasztásán gondolkozunk, a következőket kell azért szem előtt tartani:

• A hatótávolságuk gyárilag le van korlátozva. Egy színpad gond nélkül megoldható, de focipályák áthidalásán ne gondolkodjunk!
• Nagyobb az áramfelvételük, gyorsabban eszik az elemet vagy az akkumulátort
• Több mikrofon együttes használathoz összehangolásra képes (szintén profi kategóriás) rendszer kell
• Bezavarhat a környéken működő sok wifi router, access point. Különösen több mikrofon használata esetén.

Végül felmerülhet, hogy mi történjen az egyébként működőképes, csak most éppen partra vetett módon, használatlanul fekvő korábbi készülékekkel. Néhány gyártónál van arra lehetőség, hogy ezeket valami névleges áron visszavásárolják, az új készülékre pedig extra kedvezményt adnak. (Roncsprémium).
Az is lehetséges, hogy érdemes az ország más területein levő zenész, hangosító kollégákkal felvenni a kapcsolatot, mert vannak olyan területek, ahol a most lefedett frekvenciák épp felszabadultak, és  fordítva. Elképzelhető tehát, hogy sikerül okos csereberével megoldani a problémát. Lehetséges, hogy olyan külföldi országban is jól el lehet adni a készüléket, ahol a mi készülékünket nem zavarja semmi, bár Európában már nagyjából egységes kiosztás várható.
Sokan kérdezik, hogy mi van a 863-865 MHz-es szabad "ISM" sávval? Nos, az elvileg lehet, hogy az ország nagy részén jó, nálunk konkrétan a felső részét pokolian zavarja valami, tehát a 2 MHz-ből is alig használható egy kis rész. Ráadásul, az intézményeknél, iskoláknál elég sok van belőlük, és mivel mindenki az alsó részre menekült, itt Zalaegerszegen már például egymást zavarják.

 
 

A koronavírus-járvány mindenki életét megváltoztatta. A zenészvilág padlót fogott, a Bitzenedében sem jelent meg jó ideje újabb bejegyzés, aminek több oka is van. Az egyik az, hogy a válság okozta állapotban nekem is ezer felé kellett szakadnom, napi szinten megfejteni a felmerülő problémákat. A másik alapvető ok pedig az, hogy kissé lelassultak a gyártók fejlesztései is, elmaradtak a nagy hangszer bemutatók, maguk a gyártók is részben leálltak, részben csökkentett kapacitással dolgoznak, szóval nagyon izgalmas bejelentés, számunkra érdekes tesztelendő holmi csak kevés akadt.
Az Audient EVO 4 hangkártya viszont kimozdított ebből a vélekedésből, és úgy gondolom, röviden mindenképpen érdemes bemutatni.
A járvány eleve jó alaposan átrendezte a hangkártyák piacát. Egy csomó zenész kényszerből vagy kedvtelésből (ki - ki döntse el, miért) nekiállt házi stúdiózni, és gyorsan kiderült, hogy az alaplapi hangkártya semmire sem jó. Aztán bejött a rengeteg online oktatás (akár hangszeres, énekes oktatás is), workshopok kirakva streamre, kooperáló zenei felvételek távolba kényszerült zenésztársakkal, meg egy csomó más, hangkártyát igényló alkalmazás. Nagyon sokan rájöttek, hogy az online streamek, vagy a közösségi oldalakon megosztott házi készítésű anyagok is lehetnek nagyon jó minőségűek, és ezzel követőket, ügyfeleket lehet szerezni. Másik megközelítésben azt is lehet mondani, hogy a nagyon ócska minőségben felrakott videók nagyon gyorsan elűzik a jobbhoz szokott nézőt, hallgatót, szóval van már egy bizonyos minőségi elvárás az interneten is.
A kényszer szülte helyzetben tehát egyre többen próbáltak normális minőségű, pl. több kamerás, jól szerkesztett, vágott videókat alkotni, ehhez aztán szorosan kapcsolódott a megfelelő minőségű hang igénye is. Egyesek számára elég volt egy jó kamerahang, de pont a zenész gyakorlatban ez általában nem elég. Ha több hangforrást szeretnénk kiadni, és a szintezésre, zajra, torzításra, beszédérthetőségre odafigyelünk, akkor más eszközök után kell néznünk.
A mobil telefonnal streamelők számára jó megoldást jelenthet például a Roland GO:Mixer PRO kütyüje. A bemenetek száma és kialakítása, az elemes táplálás lehetősége nagyon jó és egyszerű megoldásokat ad egészen komoly produkciók rögzítéséhez, vagy közvetítéséhez. Hagyományos számítógépes környezetben pedig sokan használnak USB-s keverőket. Az olcsóbb szériából pl.  Behringer "Q" sorozatát, a komolyabb minőségi igényeket támasztók pedig pl. az Allen & Heath népszerű ZED keverőit, vagy a Soundcraft Signature sorozatát. De többen bevetették a fenti gyártók digitális keverőit is.

Sokak számára persze nem kell keverő, elég, helyesebben elég lenne egy alkalmas, jó minőségű hangkártya is. Azonban a népszerű, jól bevált és olcsó hangkártyákat már nagyjából március végére elkapkodták egész Európában, a gyártók jelentős része pedig vagy teljesen leállt, vagy ugyan működött, de nem tudtak árut küldeni Európába. Mint tudjuk, minden Kínában készül, a járvány most erre a kiszolgáltatott helyzetre is jól rávilágít.

Ebben a nem túl rózsás helyzetben kapta fel a szakma pár hete a fejét az Audient EVO 4 USB-s hangkártya bejelentésekor. Az Audient cégről tudtuk, hogy minőségi audio interfészeket és stúdióeszközöket gyárt, több ismerős is nagyon dicsérte őket, de azt is tudtuk, hogy nem a bolhapiaci árfekvésben dolgoznak, így aztán természetesen nagyon érdekelt bennünket, hogy ez az új, nagyon megfizethető árú kis doboz mennyire lesz jól használható.

Külalak

Az EVO 4 a kis fekete hasáb formájával első körben kissé zavarba ejtő jelenség.  De amint az ember kiveszi az igényes csomagolásból, már érződik, hogy komoly dologról van szó, bár a készülék kialakítása és formatervezése tényleg kicsit szokatlan. A tetején található sokfunkciós forgatógombot és körkörös LED-sort már megszokhattuk több más gyártónál, legfőképp a Universal Audio Apollo Twin interfészek esetében. A csatlakozások elrendezése is nagyon hasonlít az Apollo Twinhez: elől baloldalt a gitár bemenet (HiZ), jobbra a fejhallgató kimenet, hátul pedig egy pár kombinált XLR-jack aljzat bemenetet és egy pár kimeneti jack aljzatot találunk. Fontos megemlíteni, hogy ezek kifelé és befelé is szimmetrikus csatlakozások, tehát felkészítették az eszközt a professzionális környezetre,
A doboz tetején, a bal oldalon kapott helyett a 48V fantomtáp kapcsolója, és a két bemenet választó gombja. Alattuk egy nagyobb, zöld színű nyomógomb található a "Smartgain" funkcióhoz, erről később még külön szót ejtünk.
A jobb oldalon található felső gomb kettős funkciót lát el: monitorkeverés, illetve monitor panoráma. Az alatta elhelyezett gomb segítségével a kimeneti fő hangerőt tudjuk szabályozni, ugyanez hat a fejhallgatóra is.

Kezelés

Ennél a hangkártyánál (akárcsak a hasonló felépítésű, "Nagy Gomb" köré épített többi hangkártya esetében is, meg kell tanulnunk a kezelést, tehát tudni kell, hogy mikor mit nyomjunk meg, mikor mit látunk, mit jelent a statikus kijelzés, a mozgó kijelzés, a gombok világításának különböző színe. Az EVO 4 kezelési filozófiája első ránézésre kissé szokatlannak tűnhet, de gyorsan meg lehet barátkozni vele. Ami nagyon fontos, hogy a kezelési leírása nagyon szépen megszerkesztett, alapos és érthető dokumentum, amiből igen gyorsan érthetővé válik minden kérdésre a válasz. Azért szeretném ezt kiemelni, mert a gyártók egy része még a komolyabb hangkártyák esetében is rettenetes leírásokat ad a készülékhez, nem egyszer azok a bűn használhatatlan, térkép-szerűen kihajtogatható, 635 nyelven 3 pontos betűvel nyomtatott izéket. Az EVO 4 esetében az installáció is egyszerű és sima volt. Ide tartozik még a számítógépes kezelőfelület is, ami szintén egyszerű és áttekinthető, csak a "Loopback" keverés esetén kell figyelni, helyesebben hozzászokni ehhez a lehetőséghez..

Minőség

A gyári specifikációk nem túloznak. Az interfészbe valóban nagyon jó minőségű AKM konvertereket tettek, és ehhez igazodik az analóg részek minősége is, beleértve az előfokokat is. A felvett sávok és a lejátszott hang minősége is nagyon jó, az igazán finnyás stúdiósok sem fogják elhúzni a szájukat tőle. Talán csak azt kifogásolhatják, hogy nem tud 192 kHz-es mintavételi frekvenciát, azonban ez véleményem szerint háztartási stúdiók esetében nem bír jelentőséggel. A lényeg, hogy hangminőség tekintetében bizony ott van az EVO 4 a felsőpolcos, jóval drágább jószágok között. Jó pár értékelés megjelent az elmúlt hetekben a neten, a többiek véleménye is hasonló volt e tekintetben. Egy mondatot megér a fejhallgató kimenet is, mert némelyik jobb sorsra érdemes hangkártya ezen része vizony elég gyengére sikerült. Az ok érthető: az USB táplálású eszközökben nem túl egyszerű jó minőségű fejhallgató erősítőt építeni, gyakran ezen spórolnak. Az EVO 4-be teljesen jó fejhallgató erősítő került, 30 ohm feletti fejhallgatókkal nagyon szépen fogunk tudni dolgozni.

Extrák

Az egyik hasznos extra tudomány a már említett "Smartgain" funkció. Még mielőtt valaki rosszra gondolna, ez nem valamiféle lélegző kompresszor a bemeneten, vagy olyasmi, mint a régi kazettás magnókon az "AGC" kapcsoló, amivel kriminális felvételeket készíthettünk, hanem egy intelligens üzemmód. A zöld gomb benyomására aktiválódik, kezdhetjük az éneklést vagy a hangszeres játékot az általunk jónak tartott hangerővel, a készülék pedig az adott bemenetre meghatározza az általa optimálisnak tartott bemeneti erősítés, vagyis gain értékét. Természetesen mód van a szokásos, kézi beállításra is, sőt, a Smartgain által belőtt értéket is korrigálhatjuk, de ez egy jó kiindulási alap lehet, amit aztán le is tárolhatunk, és később újra behívhatunk.
Miért fontos ez a funkció? Az ilyen kis audio interfészeket nagyon sok esetben ugyanaz az előadó használja, aki saját produkcióját rögzíti. Ilyenkor megoszlik az ember figyelme az éneklés (vagy zenélés) és a kivezérlésmérő között. Tudjuk, hogy a digitális hangfelvételeknél a megfelelő bemeneti szintezés jelentősége igen nagy, ezért azt gyorsan megtanulja mindenki, hogy oda kell figyelni rá. Különösen kezdők számára ez a szolgáltatás nagyon nagy segítséget adhat, hiszen jobban tud a saját előadására koncentrálni.
A másik nagy trúváj a "Loopback" funkció. Ez a dolog végtelenül egyszerű: a produkció (például a zenei alap + az amit éppen ráénekelsz) nem csak a monitorban vagy a fülesen tud megszólalni, hanem szabályozható erősséggel szépen visszavezethető a számítógépbe.  A  "Loopback" hangcsatorna meg fog jelenni például a Windows  "Hang" menüjében (vezérlőpult) a választható bemeneti eszközök között, így azonnal, mindenféle hókuszpókusz nélkül kiválaszthatjuk a streamelő szoftverünk bemeneti forrásaként!
Az elején utaltam a járványhelyzet miatt felértékelődött ilyen jellegű megoldásokra. Nem egy esetben drótozásokkal, toldás-foldásokkal tudtuk csak megoldani más eszközök esetében ezt a hangkapcsolatot, az ötletet tehát nagyon díjazzuk. 

Szoftver körítés

Az Audient itt ismét csak igen jól teljesít. Az EVO 4-hez olyan szoftvercsomaghoz jut a vásárló a regisztrációt követően, ami lehetővé teszi kisebb projektek azonnali megvalósítását, és nem is akármilyen színvonalon.
Az egész történet központja egy Cubase LE, de kapunk még egy Cubasis LE appot is iOS eszközökre. Ugyanis az EVO 4 ezeken is működik, bár szükséges lehet egy megfelelő aktív USB hub beiktatása a tápláláshoz.
A Cubase LE képességei ugyan korlátozottak a nagy Cubase-hez képest, azonban stabil ASIO host-ként kisebb projektekhez bőven elég lehet ez is. Eleve jár hozzá egy hangszerekből és effektekből álló csomag is. Az EVO csomagjában kapunk még továbbá egy Steinberg Retrologue szintit, egy Waldorf Editon 2 LE-t, 2 Gigányi Loopmaster sample-t, és még egy halom hasznos kiegészítőt.

Késés

Jól tudjuk, hogy a gyűlölt latency nem csak a hangkártya driverén múlik, hanem legnagyobb mértékben a használt számítógép hardverén és a Windows beállításán. Azonban a nem jól megírt driver lehetőséget sem ad arra, hogy a gép késést optimalizáljuk. Itt szerencsére atom stabil a driver, az ASIO buffer méretet 16 sample méretre csökkentve is teljesen stabilan futott a Nuendo teszt rendszerünk a most már elég gyöngécskének és öregecskének nevezhető W10-es, i5-ös tesztgépünkön. Ilyenkor 44,1 k-n az input letency 1,8 ms, az output 2,4 ms-nak adódott, de ha 32 sample-t állítunk be, akkor sem sokkal rosszabbak az adatok. A Nuendo által jelzett, illetve a roundtrip-latency adatok megfelelnek a gyár által megadottaknak, és láthatóan nagyon kicsik.

Összegzés

Az EVO 4 egyértelműen jó hardver, átgondolt mérnöki konstrukció, igényes munkaeszköz. A driver és a kezelőfelület is jól megírt szoftver,  bár utóbbi esetében néhány kisebb, nem túl zavaró apróságot felfedeztünk. Ezek azonban érdemben semmit nem vonnak le az egész rendszer jó használhatóságából, továbbá a készülék firmware-e és a GUI is upgradelhető, az is elképzelhető, hogy ezeket a kis bugokat is hamarosan javítják, illetve hogy újabb okosságokat is kapunk majd.
Bár az EVO 4 nem a legolcsóbb audio interfészek közé tartozik, de nem is abban a mezőnyben fut. Ebben az árfekvésben a véleményünk szerint kiemelkedő minőséget ad. Kiemeljük a hozzá letölthető szoftver csomagot és az értelmes, áttekinthető használati utasítást is, valamint azt, hogy tisztességesen és reálisan megadják a készülék műszaki specifikációit, 
A használatát minden zenésznek, hangokkal és videókkal foglalkozó szakembernek nyugodt szívvel ajánljuk rögzítésre, keverésre, utómunkákhoz, és természetesen streamelésre. Bár mi csak Windows környezetben teszteltük, biztos vagyok benne, hogy OSX-szel sem lesz gond. iOS eszköz esetében a megfelelő aktív hub jelenti a megoldást, és minden bizonnyal sokan fogják használni terepen vagy streamelésre almás eszközökkel is, és nem fognak csalódni.   

Ha elégedetlen vagy a stúdiód visszahallgató rendszerével

A Bitzenede korábbi bejegyzéseiben bőségesen foglalkoztunk a kisebb-nagyobb stúdiók mindenféle eszközeivel a mikrofonoktól a keverőkön és hangkártyákon át a DAW szoftverekig, az operációs rendszerekig, sőt a számítógépekig. Szó esett a monitor hangfalakról is, és hangsúlyoztuk, hogy a zenei produkciónk igen fontos eszközei, hiszen a kezünkből kiadott hangzó anyagot ezen értékelhetjük. A megfelelő monitor hangfalnak nagy jelentősége van már a rögzítés stádiumában is (persze amikor külön felvevő és lehallgató helyiség áll rendelkezésre), de igazából a keverés, majd a mastering során érezzük a fontosságát. A jó monitor hangfallal szemben nagyjából a következő elvárásaink vannak:

• Legyen semleges, lineáris hangja, a lehető legkevesebb színezést adja a hangzáshoz
• A lehető legkisebb torzítást produkálja a teljes frekvencia tartományban, legyen a hangképe analitikus, hogy kijöjjenek a sávok és a mixek hibái
• A két hangfal legyen nagyon egyforma, képezzemek szépen rajzolt, minél hűségesebb sztereó teret
• A „sweet point”, vagyis az optimális lehallgatási hely ne legyen nagyon erősen fókuszált, hogy a munka során ne kelljen szinte mozdulatlanul gúvadni a rendszerünk előtt
• A hangfalak mérete legyen összhangban a lehetőségekkel

Ez a kis felsorolás eleve sok problémás témakört tartalmaz, és aki a gyakorlatban is foglalkozik stúdiózással vagy zeneszerkesztéssel, azonnal hozzá tud tenni pro és kontra 1 órányi érdemi megjegyzést. Mi most két alapvető szálon indulunk el:

Az átlag homestúdiós / zeneszerkesztő embernek nem csúcskategóriás monitorhangfalai vannak, általában valamilyen középkategóriás, kompromisszumos hangfalak, amiket jó esetben megszokott már a fülével, és így képes elfogadhatóan megkevert anyagokat létrehozni a rendszerével.

1. A legtöbben lakószobai körülmények között dolgoznak, ahol jó esetben egy kis elkülönített sarokban van a rendszer, és általában a hangfalak elhelyezésének a kisakkozásán, némi csillapító anyag elhelyezésén kívül nincs sok lehetőség a hangzás optimalizálására.

2. A szerencsésebbek egy elkülönített szobát tudnak bevetni stúdió céljára, az pedig tényleg nagyon ritka, hogy sikerül kialakítani külön feljátszó és lehallgató helyiséget is. Azonban azt is tudjuk, hogy még ebben az utóbbi esetben is nehezen jutnak el odáig az emberek, hogy akusztikailag megtervezett, és ennek megfelelően kialakított termekben történjen a felvétel készítése. A visszahallgató helyiség akusztikai kezelésére pedig végleg kevés esetben kerül csak sor, mondván, hogy legyenek jók a felrögzített akusztikus sávok, aztán a többit majd így-úgy megoldjuk. Ez azonban rossz politika, hiszen már a felvett anyagok értékelését is megnehezíti, a keverést, effektezést gyötrelmessé, a jó mastert pedig lehetetlenné teszi a rossz lehallgatótermi akusztika. Jöhettek persze a „fejhallgatóval megoldjuk” szöveggel, azonban mindenki tudja, hogy fejhallgatóval mit lehet és mit nem, másrészt sokan utálnak hosszú ideig fülessel dolgozni. Amúgy a fejhallgatókról is ejtünk szót a későbbiekben.
   Vannak aztán ugye azok a producerek, akik kifejezetten mindent szintetizátorokról, samplerekről és pluginekről szólaltatnak meg, a számukra a feljátszó szoba akusztikai gondja kiesik, de a visszahallgatás ugyanolyan égetően fontos.

A fent vázolt problémákkal igen sokan találkoznak, és az a szomorú tapasztalatunk, hogy jó pár embernek el is megy a kezdeti lelkesedése, amikor rádöbben, hogy a számára adott akusztikai környezetben, a rendelkezésre álló berendezésekkel erősen behatárolt, hogy mit is tud csinálni. Ma már elmúlt az az időszak, amikor a Youtube-ra, Soundcloudra, vagy akár csak egy Facebook csoportba gagyi megszólalású zenét fel lehet tölteni. Vagyis természetesen fel lehet mindent tölteni, csak fel kell készülni a kemény kritikákra is. Elvárás tehát a kulturált, az adott műfaj sajátosságainak megfelelő megszólalás, legalábbis van egy bizonyos mérce, ami alá nem illik menni, ha az ember hangzóanyagot publikál.

Optimális esetben van rá mód és pénz, hogy megfelelő akusztikai környezetet alakítsunk ki és megvásároljuk a számunkra legjobban megfelelő monitor hangfalat, de ez nem csak nálunk okoz sokak számára gondokat, hanem a jóval fejlettebb országokban is.

Sokan gondolkodtak tehát azon, hogy miként lehetne javítani az adott lehallgatási körülményeken, ha már a monitor hangfal és annak elhelyezése adott, és a belsőépítészeten sem lehet változtatni. Mi is próbálkoztunk többféle, amúgy a színpadi hangosításhoz kifejlesztett automata analizátor / ekvalizátor rendszerrel, hogy mennyire képes a kisstúdiós környezetben hatékony beavatkozásra. A tapasztalataink igen vegyesek voltak. Míg színpadi hangosításnál az automata mérés általában igen jó kiindulást adott, és kézzel csak aprókat kellett korrigálni a rendszeren, lakószobai környezetben, „nearfield” monitorok esetében megbízhatatlannak tűntek ezek a készülékek. Amit egyik nap belőttünk, és jónak tűnt, a másik nap már nem tetszett, inkább kiiktattuk, de olyan is előfordult, hogy a produkált eredmény egyszerűen fura, hallgathatatlan volt. Aztán megjelentek a színen a számítógépeken futtatható automata terem analizátorok, de azok esetében is nagyon hasonló eredményeket kaptunk.    

Amikor először találkoztunk a Sonarworks megoldásával, a Reference 4 szoftverrel, azt gondoltuk, ez is egy a sok közül, de egy próbát megér. Aztán némi próbálgatás és kísérletezés után kiderült, hogy a korábbiakhoz képest jóval precízebb, átgondoltabb és hatékonyabb eszközről van szó. Igen, a Reference 4 valódi munkaeszköz, amit többféle módon is beleintegrálhatunk a számítógépes stúdiókörnyezetünkbe, és valóban segít kialakítani az annyira áhított lineáris lehallgató környezetet.  A rendszer segít kiegyenlíteni a monitorfalak frekvenciameneti problémáit, mégpedig a lehallgató helyiség akusztikai viszonyain belül teszi ezt.

Hogyan is működik a program?
A rendszer feltelepítése nagyon egyszerű. Bárki ingyenesen letöltheti a 21 napig működő demó verziót, ami korlátozás nélkül működik, illetve hát egyetlen kis bibi van, erre még visszatérünk.

A feltelepítés után nekiállhatunk a rendszerünk, illetve szobánk kimérésének. A rendszerhez tartozik egy alapos leírás, ez minden lépést tartalmaz, de a „varázsló” egyébként is végigvisz a folyamaton. A méricskéléshez szükség van egy mérőmikrofonra, de legalábbis egy kismembrános kondimkrofonra. Mi első körben az ismert AKG C1000-et fogtuk be, illetve próbaképpen a Rode M3-at. A C1000 nekünk szépen bevált a már említett színpadi hangrendszer analizátoroknál, gondoltuk, itt sem fog nagyot tévedni.
A mérés itt nem a szokásos rózsazajos módszerrel történik, és meglehetősen időigényes. Jól tesszük, ha a mérés idejére kizárunk minden külső és belső zajt, kikapcsoljuk a telefonokat, lehetőleg mindenkit kiküldünk a mért szobából, beleértve a házi kedvenceket is.  A mérés elég hangos és kellemtelen. Részben impulzusszerű, kopogó hangokkal történik, részben pedig wobbulált haggenerátorként pásztázza a sávokat. A kopogó hangokkal centiméter pontossággal beméri a mikrofon távolságát a hangfalaktól, majd a gyorsan végigpörgetett hangfrekvenciás sávval elvégzi az adott pontra érvényes spektrum analízist.  Ezután a képernyőn új helyet jelöl ki a mérőmikrofon számára, oda irányít bennünket a mikrofonnal, és ha megtaláltuk a helyet, jelzi, hogy tartsuk ott, majd megtörténik a mérés. Ezt így még 36 alkalommal elvégzi, a végére már elég fárasztó a dolog, de voilá, előállt a mért korrekciós görbe!  Mégpedig mindkét hangfalra külön-külön. A mért eredményeket tartalmazó kalibrációs görbét természetesen elmenthetjük.

Ezután az eredményünket kétféle módon is használhatjuk. Egyrészt előáll a Systemwide nevű  felület, ami Windows környezetben lehetővé teszi, hogy a számítógép alapértelmezett kimenetére aktiváljuk. (Kiválaszthatóvá válik a „Hangok” menüben). Másrészt, stúdió környezetet feltételezve kapunk egy ASIO (AU, RTAS) plugint is, amit a szokásos DAW szoftverünk master kimenetére érdemes beiktatni inzertként.
Mindkét felületen bekapcsolhatjuk a linearizált görbét, illetve kísérletezhetünk a natúr és a linearizált hangkép között bármilyen közbülső kevert hangzási modellel is.

A Reference 4-gyel több méricskélést is elvégeztünk, különféle mikrofonokkal, különféle olcsóbb és kisebb monitorhangfalakkal, és az eredmény bizony meggyőző volt. Míg a korábban emlegetett analizátoros mérések után mindig az volt a konklúzió, hogy vagy azonnal elvetettük a használatát, vagy „jó, jó, de nem túl sok hasznát érezzük” mondás keretében kikerült a fegyvertárból, a Reference 4 első eredményei arra buzdítottak, hogy foglalkozzunk alaposabban a rendszerrel.

Miben nyilvánul meg a használat eredménye? Nos, a hangkép valóban kisimul, kitisztul. Ennek a mértéke különféle monitorok és helyiségek esetében eltér, de még az eléggé zavaros akusztikájú szobákban is érezhető javulás állt elő. A sztereó színpad is általában feltisztul. Nagyon javasoljuk, hogy a kalibrációt követő hangzási kiértékelést mindenki igen jó minőségű, lehetőleg tömörítetlen hangzó anyagokkal végezze el. Erre a célra első körben ne az általunk készített korábbi anyagokat, hanem kifejezetten profi stúdiókból származó, hibátlanul masterelt zenéket alkalmazzunk! Ha standalone módban használjuk a programot (Systemwide), akkor is jó minőségű hangkártyán át küldve végezzük a tesztelést, semmiképpen ne az alaplapi chipet vessük be! Ha éppen nincs kéznél CD, audio DVD vagy más rendes, tömörítetlen zene, akkor lehet esetleg Youtube videót is használni, de ne felejtsük el, hogy a legtöbb esetben bűn rossz hangot tartalmaz a stream. Némely videó alatt Full HD felbontás esetén elfogadható hang társul a képhez, az már esetleg lehetőséget ad a kiértékelésre. A legtöbb esetben azt tapasztaltuk, hogy nem a teljesen kompenzált referencia görbe szerinti, hanem egy kicsit „lájtosabb” korrekció adta a legjobb komfortérzetet és hangzásbeli tisztaságot. Ebbe persze lehet, hogy belejátszik az is, hogy ha az ember füle hozzászokott már egy bizonyos, arányaiban eltorzított frekvenciasávhoz, akkor túlkompenzáltnak érzi a Sonarworks által korrigált hangzást. Kicsit újra kell tanulni a rendszerünket!

A bemérésről szólva említettük, hogy kissé hosszadalmas és figyelmet igénylő a folyamat, továbbá van néhány dolog, ami menet közben kiderült. Az egyik az, hogy néhány nagyon szerencsétlen hangfal elrendezés esetén elveszti a fonalat a rendszer. Ezekben az esetekben az ember eleve érzi, hogy necces, mert a számítógépes munkaasztal, vagy a közvetlen környezet zavaros elrendezésű, nagyon sok a tört, visszaverő felület, stb. Általában egy kis átrendezés ilyen esetben mindenképpen a stúdió hasznára válik, mert ahol a rendszer nem tudja elvégezni a méréseket, ott a valóságban is kusza visszaverődések, zavaros fázismenetek nehezítik a munkát.      
Említettük a mérés közben a külső zajok hatását is. Szerencsétlen esetben ezek miatt elakadhat a mérési folyamat, és kezdhetjük elölről. Előfordult olyan is, hogy az oldalfalak nélküli számítógép ventilátorainak a surrogását értékelte túl hangosnak a rendszer, és kiírta, hogy a magas alapzaj miatt nem képes elvégezni a mérést.

Fontos tényezőnek bizonyult a méréshez használt mikrofon típusa is. Érdekes módon ebben a szerepkörben a C1000 nem valami jól szerepelt. A Rode M3 egész jól működött, azonban az alsó tartományokat megkutyulta, ezek az eredmények sem tetszettek. Az igazi „AHA!”-élményt egyértelműen a Sonarworks XREF20 kalibrált mikrofonja hozta. A mérés során be kell adni a mikrofon sorozatszámát, és a rendszer összehozza, amit össze kell. A különféle mikrofonokkal elvégzett mérések eredményeit letároltuk, így utólag is van összehasonlítási alap, és ez megerősíti a korábbi tapasztalatainkat. A Reference 4 ezen kívül még több kényelmi szolgáltatást is ad, így például a hangzáskép igazítását bizonyos stúdiómonitorokhoz, a hangzási balansz állítását, mono hangkép ellenőrzését, stb.

Van azonban még egy izgalmas része a programnak. Megtaláljuk benne rengeteg fejhallgató kalibrációs görbéjét. Gyakorlatilag minden olyan fejhallgató szerepel a listában, ami zenészek és stúdiósok környékén elő szokott kerülni. Tehát két legyet ütünk egy csapásra, mert a fejhallgatónkat is linearizált formában tudjuk hallgatni, és sokkal közelebb tudunk kerülni a megcélzott hangzási elképzelésünkhöz, sokkal bátrabban fogjuk tudni kiadni és feltölteni a zenei produkcióinkat a rendszer ésszerű használatával.  Létezik a szoftvernek egy „Headphone edition” változata is, ami csak a fejhallgatókat tartalmazza, emiatt persze sokkal olcsóbb is. Viszont ha valaki csak fülessel dolgozik, például mobil stúdióban, akkor felesleges megvásárolnia a teljes verziót. 

Mi azt gondoltuk, hogy ez a rendszer elsősorban a kis és közepes stúdiók számára jelenthet nagy előrelépést, a Sonarworks-ös srácok azonban elmondták, hogy meglepően nagy az érdeklődés a nagy, professzionális stúdiók felől is, és igen jók a visszajelzések.  

A Reference4 természetesen nem varázspálca, amitől minden egy suhintásra helyreáll. A stúdió minden láncszemének elég jónak kell lennie ahhoz, hogy vállalható anyagot produkáljunk, és ebbe az akusztika is beleértendő. Viszont egy jól és egyszerűen használható eszközt kapunk a kezünkbe, amit okosan használva megkönnyíthetjük és élvezetesebbé tehetjük a stúdiómunkánkat, és biztosíthatjuk a kezünkből kiadott hangzó anyagok megbízható minőségét.

További információk a Syncopa oldalán.

Soundcraft Ui24R gyorsteszt

    A digitális keverők tarolnak.
    Amikor a '90-es évek elején láthattuk, hogy egyre több hangtechnikai gyártó cég kezd el nyitni a digitális keverők felé, erősen szkeptikusak voltunk, hogy egyáltalán van-e ennek értelme, meg minek erőltetni ezt a fejlesztést, hiszen az analóg keverők akkor élték a fénykorukat, sorra jelentek meg a szuper jó hangminőségű hagyományos pultok. Talán a Yamaha ProMix01 megjelenése hozta el aztán az igazi áttörést. Drága volt ugyan a maga nemében, de mégis azt mondhattuk, hogy a kisebb hangosításokhoz van egy nagyon kompakt, elfogadható hangminőségű pultunk, ami tartalmazza mindjárt az effektprocesszort, a dinamika szabályzót, a programozható routolást, és ez így egyben mindjárt igen vonzóvá tette a koncepciót a kisebb felhasználók számára is. Ha csak azt nézzük, hogy fele - harmada méretű és tömegű rack dobozt kell cipelnünk, ez a tény sok mindent igazol.
    Aztán évről évre jöttek az újabb, egyre fejlettebb konstrukciók minden gyártótól, és elmondhatjuk, hogy a digitális keverők mára kinőtték a kezdeti gyerekbetegségeiket, és nem lehet őket félvállról venni már a kommersz kategóriában sem. Mert mivel is szokták (szoktuk) vádolni eleinte a digitális pultokat? Természetesen elsősorban a gyatra hangminőséggel. Valljuk be, a kezdetben szokásos 16 vagy 20 bitekkel még jó konverterekkel is hamar elfogyott az értelmezhető dinamika tartomány, és a DSP-k is sokkal szerényebbek voltak a maiakhoz képest, a késés pedig gyakran érzékelhetően megmutatkozott a hangban.
    A digitális hangfeldolgozás azonban viharos fejlődésen esett át, és ennek egyik következménye a minőség javulása volt, a másik pedig az, hogy egyre megfizethetőbbek lettek az érintett eszközök, így a digitális keverők is. A nagyon komoly professzionális rendszerekben is elfogadottá vált a digitális pultok használata, néhány gyártó pedig megcélozta a kisebb hangosítások szegmensét, ahol például az említett ProMix 01 nyomdokain haladva jelentek meg egyre jobb minőségű és egyre könnyebben kezelhető keverők. Mert a minőségi paraméterek mellett a legtöbben az áttekinthetetlen, "elvarázsolt" kezelés miatt fogadták ellenségesen a digi mixereket. Valljuk be, nem is teljesen alaptalanul, mert ugye az analóg pultokon szocializálódott hangtechnikusok egyetlen szempillantással át tudták tekinteni az akár 48 csatornás konzolokat, és azonnal oda tudtak kapni, ahol valamit tenni kellet éppen. Ezzel szemben a digitális keverők másfajta kezelési stratégiát igényelnek, és az egyes gyártók eltérő megközelítéssel próbálták a menürendszeres kezelést és a valósidejű kontrollokat valahogyan egyensúlyba hozni.

    A most tesztelt Soundcraft Ui keverők erre a feladványra adnak egy választ, lássuk, hogy miként!  
Az Ui széria a "csináljunk egy dobozt sok csatlakozással, kezelőszervek nélkül" koncepciót követi. Ilyent több gyártó is készített már, például a Behringer, és az a lényeg, hogy a keverő valójában egy stagebox, amit a jelforrások mellé, például a színpad szélén helyezhetünk el, bedugunk minden jelkábelt, a hangrendszerekre és a monitorokra szintén innen léptetjük ki a jelet, tehát megspóroljuk a közútállat és gyakran földhurok tárgyát képező csoportkábelt, aztán valahonnan valamivel vezéreljük ezt a keverőt. A "valahonnan" és "valamivel" persze nagyon fontos tényezők. A vezérlő eszköz egyértelműen valamiféle számítógép, nevezzük asztali gépnek, laptopnak, mobil telefonnak vagy tabletnek. Ha csak vezetékes kapcsolat létesíthető a gép és a keverő között, az se gáz, mert egy CAT5 kábel töredék árban van egy bármilyen hasonló hosszúságú analóg csoportkábelhez képest, sokkal egyszerűbb egy rendezvény előtt akár teremben, akár a szabadban biztonságosan elvezetni, és akkor sincs nagy tragédia, ha lépkednek rajta. Ráadásul nem nyeli be a magas hangokat, nem generál zajt, hanem bitről bitre átmegy rajta minden frankón, bár ez utóbbi megállapításról ismét nyithatnánk egy blogbejegyzést. Viszont ha csak simán vezérlésre használjuk a LAN kábelt, akkor egyetlen lényeges feltétel a stabil és folyamatos kapcsolat, hiszen a jelfeldolgozás teljes egészében a színpad közelében elhelyezett dobozban történik. A ma általánosnak nevezhető koncepció az, hogy a kezelőfelület egyaránt elérhető vezetékes LAN és Wi-Fi kapcsolattal is. A vezetékes kapcsolatról nem kell túl sokat gondolni, megírják a kezelő szoftvert Windowsra és OSX-re, (eminens tanulók Linuxra is), aztán lehet használni boldogan. A wifis megoldás már kacifántosabb, mert a fenti platformokon kívül iOS és Android appokat is kell készíteni, és innentől kezdve már több ágon folyik a programok fejlesztése. Gyakran láthatjuk azt, hogy az egyik felületen teljesen más szerkezetben érjük el a kezelőszerveket, beállításokat, mint a másikon, és ez időnként zavart okoz. Előfordulhat az is, hogy a különféle platformokon nem egyszerre történik a verziók fejlesztése, és az egyikben még benne vannak bizonyos bugok, a másikból már kiirtották őket, az egyikben már benne van egy feature, a másikban még nincs. 
    A Soundcraft az Ui pultok esetében azt gondolta, hogy átvágja ezt a gordiuszi csomót, és a kezelőszoftvert böngészőből elérhető applikációvá alakította. Így első lépésként rácsatlakozunk a kezelésre kiválasztott eszközzel (akár mobil telefonnal) a keverő routerére, onnan pár másodperc alatt betöltődik a bármilyen böngészőbe a kezelőoldal, és innentől már nálunk van az irányítás. 
    A kérdés persze a korábbi, exe fájlokra vagy appokra épülő rendszereknél is mindig az volt, hogy mennyire sikerül a kezelést valóban hatékonyan kipakolni egy adott méretű képernyőre, mennyire sikerül az egyes menüelemeket logikusan elhelyezni, hiszen egy hangosítási munka során ezek fogják meghatározni a sikerességünket. A magam részéről az oldschool monitor (HDMI) + billentyű + egér kezelést szeretem a legjobban, ilyenkor semmiféle hátsó gondolatok nem mocorognak bennem, és nem nosztalgiázok a régi analóg keverés szépségén. A Soundcraft Ui16 és Ui24R esetében erre van egy roppant elegáns és egyszerű megoldás: dugjunk monitort, keverőt és egeret a keverőre, és készen is vagyunk! Ez persze akkor életszerű, ha a keverő mellett ücsörgünk, azonban az esetek nagy többségében nem erről van szó, hanem valahol a terem átellenes végén, vagy a nézőtéren fogjuk kezelni a rendszert. Ebben az esetben egy laptop vagy egy nagyobbacska táblagép ugyanúgy ragyogóan teszi a dolgát, és a véletlen mellényúlás veszélye nélkül biztonságosan keverhetünk. A telefonos kezelés is fontos persze, de szerintem ez inkább arra jó, hogy az ember a teremben mászkálva, vagy a beállásnál a színpadon tudjon operálni. Ráadásul az Ui24R esetében maximálisan 10 vezérlő eszközt használhatunk. A More Me funkció magért beszél, a zenészek a saját monitor csatornájukat önállóan menedzselhetik. Egyszerűbb, kisebb produkciók persze simán levezényelhetők egy telefonról is, de egy zenekari koncert hangosítását mindenképpen nagyobb képernyőről képzelem el. Azonban ez már teljesen szubjektív kérdés, a lényeg az, hogy a lehetőségek adottak. 
     Ha már a lehetőségekről beszélünk, meg kell említeni, hogy az Ui24R dual band wifi routert tartalmaz. Vagyis a 2,4 GHz-es tartomány mellett az 5 GHz-esbe is átléphetünk, ha van erre alkalmas eszközünk. A  wifi tartomány ugyanis egyre erősebben terhelt. Tulajdonképpen szűk spektrum tartományról van szó, és már a zsúfolt nagyvárosi környékektől távolabb is gyakran versengenek a gépek a szabad frekvenciákért. Ráadásul a BlueTooth eszközök és a mikrohullámú sütők is bekavarnak, ezért egyre terheltebb a hagyományos 2,4  G-ás sáv. Ilyenkor jó lehet az 5 G-ás tartományba menekülni, bár nem szabad azt gondolni, hogy az üres lenne, de a két sáv minden esetre sokkal több lehetőséget ad a zavarmentes üzemeltetésre.
     Már a korábbi wifi vezérlésű készülékeknél is előfordult, hogy néhány pillanatra megszakadt a kapcsolat. Nem kell persze ilyenkor se megijedni, mert maga a produkció attól még szól tovább, csak ha épp akkor szeretnénk beavatkozni, abban az esetben lehet kellemetlen a kiesés. A Soundcraft javasolja, hogy szükség esetén használjunk nagyobb nyereségű antennát, még hatékonyabb, ha a LAN csatlakozón keresztül rákötünk a készülékre egy külső wifi routert, amit aztán a terem tetszőleges pontjára tehetünk, hogy biztonságosabb és erősebb kapcsolattal dolgozhassunk. Az elmúlt időszakban jelezték néhányan, hogy az Ui mixerek wifi kapcsolata náluk gyakran megszakadt, mi ezt eddig nem tapasztaltuk. Most direkt tesztelési céllal különféle eszközökkel vezéreltem a keverőt, és érdekes tapasztalatokra tettem szert. Vannak a neten mindenféle letölthető wifi kapcsolat feltérképező programok, illetve appok, ezek segítségével értékelhetjük a külső zavarokat és  térerő megoszlását. Az egyik ilyen egyszerű tesztprogram az Acrylic WiFi, amivel egy laptopon nézegettem, mi vesz körbe minket az elektroszmog wifi tartományában. Első körben a 2,4-es sávban valóban megfigyelhettünk szakadozásokat, ha a keverő a cégünk saját routerének közelében volt. 8-10 méterrel távolabb rakva a jel folytonos volt, gyakorlatilag nem észleltünk kiesést. A csatornákat is próbáltam váltogatni, de úgy tűnt, hogy ez kevéssé volt hatékony, mert ha közel volt a két router, akkor más csatornákon is ugyanúgy jelentkeztek a kihagyások. A fenti teszt program az 5G-ás tartományt is tudja érzékelni, de azt a konkrét géppel nem tudtuk tesztelni. Egy másik menetben egy Ubiquity AP segítségével nézegettük az 5 G-ás sávot, ott jelkiesést soha sem tapasztaltunk.

A két wifi eszközt egymástól kicsit eltávolítva már teljesen folyamatos a kapcsolat:
(Sokkal hosszabb időtartamok diagramjait is felrakhattuk volna, ugyanez a kép.)

    A javaslatunk tehát - és nem csak konkrétan az Ui keverőkre, hanem minden hasonló, wifi vezérlésű professzionális hangtechnikai berendezésre - úgy szól, hogy ha a feladat megkívánja a produkció közbeni rendszeres beavatkozást, akkor biztosítsuk be magunkat LAN kábellal, extra routerrel, vagy esetünkben 5G-ás wifi kliens készülékkel, és ne a helyszínen tördeljük a kezünket. A tapasztalataink szerint érdemes megfogadni a gyártók azon tanácsát is, hogy routertől, AP-től 30 láb (9 m) biztonsági távolságot tartsunk be. Ez a legtöbb esetben megoldható, és valóban sokat segíthet a stabilitásban.

    Eddig a kapcsolatról és a felhasználói felületről esett szó, ám egy digitális keverő esetében természetesen a belsőségek érdekelnek bennünket elsősorban, melyek meghatározzák a "hogyan szól" kérdésre adott választ. A Soundcraft Ui24R ebben a tekintetben is kitesz magáért. A 20 jó minőségű szimmetrikus bemenet a Studer előfokokkal lehetővé teszi, hogy egy szokásos zenekari hangosítást gond nélkül megoldjunk. A csatornák szervezése, az EQ, a dinamika szabályzás nem csak a felhasználó felület miatt emlékeztet a jól ismert nagy Soundcraft pultokra és a dbx, DigiTech eszközökre, hanem a viselkedésük és hangzásuk is egyértelműen az  ősökre utal. A Lexicon effekt processzor szekció is kiválóan teszi a dolgát. Külön kiemelném az AFS2 gerjedésgátló rendszert, ami igen kifinomult módon csökkenti a gerjedésveszélyt élő hangosításoknál. Erről a DriveRack PA2 kapcsán már szó esett. Hangminőség tekintetében aligha lehetnek fenntartásaink, tekintetbe véve persze azt is, hogy milyen árfekvésű keverőről beszélünk.

   Nem beszéltem még a készülék egyik zseniális "melléküzemágáról". Az Ui24R ugyanis sok csatornás USB hangkártyaként is működik. Természetesen ezt a szolgáltatást is gyorsan megteszteltük, hiszen kincset ér az a lehetőség, hogy egy élő koncertet csatornánként rögzíthetünk. Az ASIO driver stabil, jó számítógépen picike latencyvel dolgozhatunk, tehát igazán hálásak lehetünk ezért a lehetőségért. Most jön azonban az igazán nagy durranás: az Ui24R-rel számítógép nélkül, USB pendrive-ra is rögzíthetünk soksávos anyagot! A végterméket aztán átvihetjük a végén számítógépre, ahol elkészülhet a végleges mix és az utómunkálatok. Továbbmegyek: soksávos bejátszónak is bevethető a készülék, szintén sima pendrive-ról. A pendrive, az USB hangkártya és az analóg IN/OUT jelutak okosan mátrixolhatók, így rendkívül hatékony eszközt kapunk akár koncert keveréshez, akár különféle rendezvények, prezentációk megvalósításához. Persze teljesen jó ez a megoldás szimpla stúdió felvételekhez is, és ha azt tekintjük, hogy megspórolunk egy legalább 150-200 ezer forintos hangkártyát is, akkor még vonzóbbá válik az Ui24R.

    Még mindig nem értünk az érdekes tulajdonságok végére. Az Ui24R a magvát képezi a Harman Connected PA rendszernek, ami egy nagyon friss dolog, és az a lényege, hogy a Harman család tagjaiból egyre több eszközt felkészítenek az automata felismerésre. Olyasmi lesz ez, mint a számítógépes gyakorlatban a "Plug and Play" technológia, amit ma már teljesen természetesnek veszünk. Ennek az analóg hangtechnikai eszközökre történő átültetése számomra még jó néhány kérdést vet fel, ígérem, hogy hamarosan ezzel is foglalkozunk a blogban!

    Összességében az Ui24R-t nagyon jól eltalált, rendkívül sokoldalú eszköznek értékeltük, amit minden hangtechnikai szakembernek, zenésznek jó szívvel ajánlhatunk. A digitális keverőket, különösen pedig a távvezérelt keverőket igazán laikusok számára nem szoktuk javasolni. A Harman Connected PA rendszerben viszont még az is megtörténhet, hogy ezt a falat is átugorhatjuk, de erről majd később.

    Merő véletlen, hogy ismét Behringer témájú bejegyzést teszek közzé, de az alább mellékelt kis videó érdekes lehet sokak számára. Ne annyira a szakmai mélységeket keressétek benne, mert ez most nem arról szól. Inkább az benne az érdekes, hogy előttünk van egy ember, aki megvalósította fiatalkori álmát, épített egy profi szintetizátort. Hogy eltelt közben pontosan 40 év, és felépített egy világméretű hangtechnikai cégbirodalmat, a történet szempontjából másodlagos. A videóban szó esik Uli apjáról, aki otthon hatalmas orgonát épített és megtanította a srác számára az elektronika alapjait, arról a bizonyos első UB-1 szintiről, a MIDAS fejlesztő csapatáról, a DeepMind 12 elnevezésről és sok egyébről. Különösen a figyelmetekbe ajánlom a régi zenekaráról készült képet! :) Úgy gondolom, hogy nagyon kevesen vannak a hangszergyárak és hangtechnikai konszernek cégvezetői közül, akik ennyi év és egy ilyen nagy ívű karrier után is "benne vannak" a kütyük világában, és nem csak a milliárdosok kötelezően fényűző életével vannak elfoglalva. Nagyon várjuk már mi is a szinti beérkezését. Sajnos, az előző bejegyzésben is emlegetett csúszás a bejelentés és a forgalomba kerülés között itt is fennáll, de már látjuk a fényt az alagút végén. Amint a kezünk közé kaparintjuk, természetesen írni fogok róla. Az előzetes infókat a korábbi bejegyzésben foglaltam össze.

Egy kis zenei illusztráció:

Behringer UMC1820 gyorsteszt

  Számos sztereotípia terjeng a hangtechnikusok és zenészek körében. Ezek egyike a "Behringer = gagyi" elv, melyet a söntéspultok mellett és a hangszerboltokban is gyakran hallani. Ha az ember rákérdez, hogy miért állítod ezt, az illető általában tud is mondani gyorsan valami színpadi katasztrófát, ami megerősítette benne ezt a vélekedést. Aztán hogy az adott szituációban valóban a készülék volt a hibás, vagy a sátor sarkánál töfögő aggregátor, vagy egyszerűen túl sok volt a boros kóla kívül-belül, azt az idő múltával már nagyon nehéz kideríteni. Tény, hogy Behringer készülékekből az elmúlt negyed században rengeteget eladtak. Azért fogyott belőlük nagyon sok, mert olcsók voltak, és az olcsóság nyilvánvaló módon az egyszerűbb elektronikai konstrukciók  és kevésbé időtálló, alulméretezett alkatrészek felhasználása miatt volt lehetséges. Az is tény, hogy a mi több, mint három évtizedes szerviz gyakorlatunkban is nagyon sok meghibásodott Behringer termék jelent meg, és sokáig nem szerettük őket, mert a legtöbbet nagyon nehéz volt javítani, a gyártás során nem nagyon gondolkodtak azon, hogy hagyományos szerviz módszerekkel méricskélhető és javítható terméket produkáljanak. Ez is az "olcsósítás" egyik velejárója volt. Előfordultak aztán bosszantó tervezési vagy kivitelezési problémák is, amiken a szakma jókat acsargott. 
     Azonban jó lesz, ha a fent említett előítéleteket gondosan elfelejtjük, és átértékeljük a Behringerről, mint márkáról alkotott véleményünket. A gyár irgalmatlan mennyiségű terméket értékesített világszerte, és a befolyt pénzből egyre csak fejlesztettek és fejlesztettek. A készülékek így szépen sorra felzárkóztak a nagy nevű gyártók produktumai mellé, és ma már inkább a tájékozatlanságáról ad tanúbizonyságot az a szaki, aki a Behringert ab ovo legagyizza. A cég keverői és egyéb hangtechnikai berendezései egyre jobb minőségűek és egyre megbízhatóbbak lettek, aztán az X32-es digitális keverő szinte berobbant a piacra, és csak pislogtunk, mert nagyon jól eltalált, nagyon jó minőségű eszközt alkottak. Újabb csodát jelentett a kis wifis X-Air keverők forgalomba kerülése. Alacsony árfekvésben kínálnak profi megoldást, méghozzá sok okos extrával.
     Ezért aztán nagy várakozással tekintett a piac az UMC "U-phoria" audio interfészekre is. A korábbi tesztek során említettük, hogy az X32 és az X-Air készülékekre is rengeteget kellett várni a bejelentést követően. Sajnos ezt a rossz szokásukat most is megtartották a fiúk a Behringernél, mert az UMC hangkártyák is nagyon sokára jelentek csak meg a piacon, és akkor is természetesen először az USA-ban, aztán kezdett csurranni-csöppenni Európába, és végre mi is el tudtunk csípni egyet, mert mostantól már kapható, áruljuk. 
     A tesztünk tárgya konkrétan az UMC1820-as modell. A többi, kisebb hangkártya sem érdektelen, de ugye arra voltunk kíváncsiak, hogy tényleg működik egy 18 bemenetet és 20 kimenetet lekezelni képes hangkártya nagyjából fele annyi áron, mint a konkurens típusok? Elég kritikusan álltunk tehát a kérdéshez.
    

     Ha az ember kézbe veszi a készüléket, akkor első benyomása az, hogy súlyos. Masszív fém dobozban helyezték el, ami egyrészt arra utal, hogy nem törik ripityára egy esetleges stúdióban kitört balhé vagy enyhébb szállítási probléma (pl. karambol) során. Másrészt feltételezhető, hogy a ház jó elektromágneses árnyékolást ad, és minimalizálja a kívülről érkező zavarokat. A készülék valóban nagyon csendes, tehát sem saját zaj, sem külső eredetű zavar nem érzékelhető.
    Az elektromos konstrukcióról röviden annyit mondhatunk, hogy stúdióbarát. A 8 kombinált XLR-jack bemenetből 2 az előlapon helyezkedik el, a többi hátul. XLR dugóval nem csak mikrofont fogadhatunk, a "Pad" gomb benyomásával szimmetrikus vonal szint is jöhet. A középen levő jack aljzatok is TRS rendszerűek, tehát oda is ráléphetünk szimmetrikus jellel. Hasznos lehet ez profi szintetizátorok, pl. Kronos fogadásánál. A pontos bemeneti jelszintet a "Gain" potikkal tudjuk beállítani. Csatornánként viszont mindössze egy "Signal" és egy "Peak" LED jelzi, hogy hogy állunk a szintekkel, de hát ugyebár nem egy tízszeres árfekvésű Apollo cuccal állunk szemben. Azt viszont némileg felesleges luxusnak tartom, hogy valamennyi analóg bemeneti csatornán elhelyeztek "Line/Inst" váltó gombokat. Persze, kell ez a lehetőség, de a többi gyártó általában max. 2 csatornát szokott ezzel megtisztelni. Az "Inst" állást akkor használjuk, amikor a vonal szintnél kisebb jelszintű, ugyanakkor nagyobb bemenő impedanciát igénylő hangszert rögzítünk. Elsősorban a gitárok és basszusgitárok fogadása kényes feladat. Az UMC 1820 igen jól teljesít, mert a hangszer állásban 1 MΩ bementi impedancián várja ezeket a hangszereket, ami tényleg a profi eszközökre jellemző. Az XLR csatlakozókra két csoportban adhatunk 48V-os fantomot, ez is kellemes megoldás.

     A 8 db hangfrekvenciás vonalkimenetet a hátfalon találjuk, ezek is szimmetrikusak. Van egy "MAIN OUT" csatlakozó párunk is, elég érdekesen megoldva, ugyanis az előlapon elhelyezett direkt monitor keverő és a fő hangerő poti is hat rá. Amúgy praktikus megoldás, ráadásul a direkt monitor forrását is tudjuk kapcsolgatni az előlapon. Van még hátul egy ADAT vagy S/PDIF optikai csatlakozó pár és egy-egy RCA csatlakozó a koaxiális S/PDIF jelekhez. Így jön össze a 18 bemenet és 20 kimenet. Az ADAT csatlakozón keresztül a legegyszerűbb egy Behringer ADA8200-zal megtoldani a rendszert, ekkor megduplázzuk az analóg jelutakat kifelé és befelé egyaránt. Itt egy pillanatra azért meg kell állnunk, mert az ADAT jelutakon mindkét eszköz képes 48 kHz helyett 96 kHz-en is dolgozni, ez esetben persze nem 8, hanem csak 4 csatorna megy ide-oda. 
     Hab a tortán a MIDI IN és OUT. A mai USB-ben szűkölködő laptopok korszakában nagyon jó, hogy van ez az opció, meg persze pénzt is spórolunk, nem kell még külön MIDI interfészt is beruháznunk.
     Az előlapi kezelőszervek tárgyalása során ne felejtsük ki a "MONO MONITOR" lehetőségét, mert fontos. Van aztán még két különálló fejhallgató kimenetünk némileg ravasz szitázással az előlapon, de ha valaki elmerészkedik a User Manual megnézéséig, ezek a kódolások is megfejtődnek. 
   Egy USB hangkártya bevetése során természetesen mindig az egyik legnagyobb para a driver installációval van. Nos, az UMC1820 driver teljesen jól vette ezt az akadályt, mindenféle gond nélkül felugrott a Windows 10-es tesztgépre. Meg kell említeni, hogy Windows XP-től 10-ig van támogatottság, tehát a régebbi gépeken is tudjuk használni. MAC platformon már kicsit ködösebb a pálya, az OSX kompatibilitást célszerű gondosan ellenőrizni vásárlás előtt a gyár honlapjáról. A driver tesztelésének másik kritikus pontja az ASIO felületen előálló latency. Annál is inkább kíváncsiak voltunk erre a kérdésre, mert több netes fórumon áradoztak róla hogy nagyon alacsony késéssel is stabil. A hír igaz: öregecske i5-ös tesztgépünkön a latencyt nagyon alacsonyan hagyhattuk, és atom stabil maradt a rendszer, a CPU indikátor sem vette zokon a 64 byteos puffer beállítását. Amint a képen is látható, Nuendo alatt a 64 byteos puffer mérettel 2,45 ms IN és OUT latencyt mutat a rendszer. A jó öreg Centrance LTU-val mérve 7,5 ms roundtrip latencyt kaptunk, ami ezekkel a számokkal összhangban levő és nagyon barátságos érték.
     A vizsgálódás során persze legjobban a hangminőség érdekelt bennünket. Sokan folytatnak ádáz vitákat arról, hogy miként lehet mérni, illetve összehasonlítani a különféle hangkártyák hangminőségét. Objektív módon lehet mérni a zajt, a torzítást, intermodulációs torzítást és a frekvenciamenetet, és ezek a paraméterek illik, hogy megfelelően jellemezzék a hangminőséget. Vannak azonban a mérési eredményekkel nehezen összepárosítható szubjektív értékelési eredmények is, melyek a lényegükből fakadóan jó alapot adnak a vitákra. A magunk részéről méricskélések nélkül hajlandóak vagyunk elfogadni a gyár által kiadott specifikációkat. Ezek nem túlzó adatok, és úgy gondoljuk, hogy utánmérve ezek megállják a helyüket. A MIDAS tervezésű előfokok valóban csendesek és jól viselkednek, az egész készülék nagyon csendes, és a szimmetrikus jelutakkal a teljes rendszerünk zajmentes tud maradni. Az A/D és D/A konverterek korszerű fejlesztésű, profi kategóriába szánt Cirrus Logic chipek, valamennyi szimmetrikus bemeneteket és kimeneteket kezel. A felvett sávok hangminősége és a lejátszás is kiváló, valóban be lehet állítani a finnyás hangmérnökök eszköztárába is a készüléket.  
    Alapvetően tehát nagyon kedvező benyomásokat szereztünk az UMC1820 kipróbálása során. A fanyalgók persze találhatnak hiányosságokat. Például van, aki kifogásolja, hogy a készülék nem dolgozik 192 kHz-es mintavétellel. Mi azt mondjuk, hogy USB2 adatátvitel mellett nem is kéne ilyen csatornaszámok mellett ezt forszírozni, mert ugyan megvalósítható, de kompromisszumok árán. A másik panasz, hogy nincs rajta WordClock. A válaszunk erre az, hogy aki olyan projektben gondolkodik, hogy a szinkron miatt szükségessé válhat a WordClock bevetése, az ne ezt az interfészt válassza. A legtöbb házistúdiós munkára viszont kiválóan megfelel az UMC1820, és igen jól jöhet kitelepülős munkáknál, például koncertek rögzítésénél. 
     Nem esett eddig szó a készülékhez letölthető igen nagy mennyiségű szoftverről. Ezek egy része ASIO host program, a másik részük pedig VST effekt, illetve instrument plugin. Ezt a körítést bevallom, nem túlságosan tanulmányoztuk, lévén jórészt ismert freeware szoftverek Olyan szempontból érdekes a dolog, hogy aki zeneszerkesztéssel foglalkozik, ebbe na válogatásban azonnal találhat magának használható dolgokat, nem kell a weben bogarászni. A Behringer a honlapján azt ígéri, hogy az UMC1820 regisztrációját követően küld egy letöltő linket a Tracktion DAW-hoz. Hogy itt pontosan melyik verziót érjük el, azt nem tudom, de mindenképpen figyelemre méltó, hogy rögtön egy jogtiszta stúdiószoftver birtokosai is lehetünk.

    Cymatic Audio LP-16 gyorsteszt

    Hiánypótló készülékeket dobott piacra nem rég a Cymatic Audio. Mielőtt rátérnék a lényegre, elmondom, hogy miként is akadtunk a rá a dologra, mert a történetnek ez a rész is érdekes. Az elmúlt év úgy alakult, hogy elég sok  kisebb-nagyobb DMX alapú színpadi fényvezérlő rendszert hoztunk össze az ügyfeleink számára. A mai LED alapú fényforrások és effekt fények, lézerek sok zenekart és előadót ihlettek meg, hiszen a segítségükkel a zenével teljesen összhangban futó, igen hatásos színpadi fényeffekteket, illetve teljes látványvezérlést lehet megvalósítani. Egyetlen bökkenő van csupán: akár hagyományos DMX vezérlőt használ valaki, akár számítógépen futó látványvezérlő program viszi a showt, valahogyan szinkronba kell hozni a megjelenítést a zenével. Egyszerű esetben azt szokták tenni a zenekar műszakilag kompetens tagjai, akiknek a nyakába ezt a feladatot aggatja a zenekar vezetője, hogy a dalokhoz előkészítenek egy látványtervet a DMX vezérlőben, aztán a látványelemek váltását a keverőről vett szinkron jellel, rosszabb esetben a DMX vezérlő beépített mikrofonjáról vezérlik. Arra azonban mindenki igen gyorsan rájön, hogy ezzel a módszerrel a fények gazdag DMX lehetőségeit egyáltalán nem használjuk ki, másrészt a hang szinkron teljesen megbízhatatlan, tehát erre egy átlagos dalban nem lehet bízni a vezérlést. Lehet persze kifejezetten a fényekkel foglalkozó technikust alkalmazni, akitől meglehetősen nagy odafigyelést és rutint igényel ez a feladat, de főleg a kisebb zenekarok esetében még külső keverő emberre sem mindig futja. Ráadásul a látvány vezérlését nem lehet koncertenként más technikusra bízni, mint a hangot, hiszen a repertoárt tökéletesen kell ismerni, meg hozzá a dalokon belüli világítási instrukciókat is.
    Már régebb óta keresik tehát a zenészek az "okos" fényvezérlésre szolgáló megoldásokat. Kézenfekvőnek tűnt, hogy ha adott egy olyan harddisc recorder, amely képes MIDI szinkront kiadni, vagy külön MIDI sávot kezelni, akkor azzal némi ügyességgel össze lehet hozni a DMX vezérlőt, vagy a vezérlésre szolgáló számítógépet. A HD recorderek korszaka azonban lecsengőben van, továbbá nem is igazán ilyen célokra készültek, a kezelésük sem mindig egyszerű koncert körülmények között, szóval sok volt a baj velük. Van persze jó megoldás, pl. a KORG kiváló Kronos munkaállomása, ahol a 16 sávos audio és 16 sávos MIDI szekvencer tökéletesen alkalmas a fent vázolt funkciók ellátására, azonban a Kronos nem a legolcsóbb hangszer. Az persze igaz, hogy egy Kronos birtokában meg van oldva a professzionális szintetizátor, a háttérsávok bejátszása és a színpadi show vezérlése egy szerkezettel, tehát megfontolandó ez az út is. Mi van azonban, ha nincs is billentyűs a zenekarban, mert a néhány szintis, sampleres backing track miatt nem akarnak zenészt befogni? Vagy egyszerűen olcsóbb és kisebb készülékkel szeretné a zenekar a kérdést megoldani? A zenészek részéről már régóta megfogalmazódott az igény egy kütyüre, ami nagyjából a következőket kell, hogy tudja:

• Legyen képes hangsávokat lejátszani
• Legalább egy sztereó jelet legyen képes kiadni + a dobos fülébe takt jelet produkálni
• Tudjon MIDI-t lejátszani az audió jellel szinkronban
• Kicsi legyen, ugyanakkor a kezelőszervei nem mákszemnyiek legyenek, és jól lehessen őket látni
• A kijelzője is jól látható legyen színpadi körülmények (pl. teljes sötétség esetén) is
• Könnyen kezelhető legyen, a dalok közti váltás legyen egyszerű
• Legyen megbízható, a színpadon ne hagyja cserben a zenekart
• Hangminőségben és műszaki kivitelben igazodjon a profi színpadon elvárt igényekhez

    A fenti igényeknek megfelelő készüléket keresgéltünk tehát, és hamar felmerült a Cymatic Audio neve. A cég többféle soksávos rögzítő és bejátszó eszközt is kifejlesztett kifejezetten a felsorolt igények jegyében. Úgy döntöttünk tehát, hogy alaposabb tesztelésnek vetjük alá az eszközöket.

    Első körben az LP-16 névre hallgató lejátszó készüléket teszteltük.
Ez egy asztali készülék, de elhelyezhető egy állvány kiegészítő segítségével billentyű állványra szerelt tartón, kottatartón, vagy akár mikrofonállványra szerelt kiegészítő tartón is. Mérete, kijelzője, kezelőszervei pont megfelelnek a vázolt elvárásoknak. Mint a neve is mutatja, 16 hangsávot tudunk egyidejűleg lejátszani vele. Nagyon lényeges, hogy ezzel szinkronban egy MIDI sáv is futhat, ezt használjuk fel a fények, vagy bármi más szinkron vezérlésére. Pontosabban fogalmazva a készülék két üzemmódot tud. Az egyik ez a 16 sávos "Multitrack" mód, a másik egy sima "Stereo" mód. Utóbbi magáért beszél. Jó, hogy van ilyen funkciója is, de nem ezért fog a nép belelkesedni, hiszen a sima sztereó hangfájlok bejátszása korántsem ennyire nehéz dolog.
    Az igazi kérdés persze az volt, hogy miként juttatjuk a lejátszandó audio- és midi anyagot a készülékbe? Az adathordozó USB pendrive, tehát logikus módon egy számítógépes kezelőprogram (uTool) tartozik az eszközárunkhoz, mellyel a szükséges fájlokat a kívánt formátumban kirakhatjuk a pendrive-ra. A folyamat persze igazából még abban a zeneszerkesztő programban (DAW) kezdődik, melyben a sávok előálltak. Ebből a programból egyszerű sáv exporttal kimentjük a szükséges sávokat (audio és MIDI). Ezután a uTool programban dalonként létrehozzuk a projekteket a megfelelő beállításokkal, beillesztjük a sávokat, ügyelve arra, hogy az adott sávok a 16 kimenet közül a megfelelőn szólaljanak meg. Ezután kezdődik egy kicsit időigényesebb folyamat, amikor a projektet kiírjuk az adathordozóra, de ezt ugyebár csak egyszer kell elvégeznünk. Innentől kezdve a pendrive mehet az LP-16 USB csatlakozójába, és szólhat is az anyag. Nagy vonalakban tehát ennyi a beüzemelés, bár most itt bizonyos részletkérdésere nem tértem ki.
Ami talán lényeges még, hogy a sávok exportját érdemes a lehető legjobb minőségben elvégezni, ajánlott 24 biten dolgozni. A DAW-tól függőn érdemes lehet dithering plugint használni. A készülékbe meglehetősen jó minőségű AKM konvertereket építettek. A hangminőséget tehát ne mi rontsuk el azzal, hogy gagyi minőségű sávokat teszünk ki!
    Első tapasztalataink szerint a készülék teljesen jól teszi a dolgát, kisebb zenekari projektekhez kiválóan használható. A kezelése roppant egyszerű, a színpadon bármelyik zenész képes lesz használni. A hangminőséggel kapcsolatban pedig annyit tudunk mondani, hogy jól megcsinált anyag szépen fog szólni rajta, ha igénytelen hangfájlt játszunk le, azon nem tud már javítani. Jó dolog a 16 független kimenet, hiszen így a keverőre egyedileg tudunk kilépni a sávokkal, és ha a technikusnak bele kell avatkozni menet közben a hangzásba, akkor háttérsávokkal ugyanúgy tud elbánni, mint az élőben játszottakkal. Ja, igen, még egy nagyon fontos dolog: ha kihúzzuk a pendrive-ot a készülékből, de él az USB csatlakozás a számítógéphez, akkor 16 OUT / 2 IN hangkártyaként is működik! Ez szintén nagyon jó érve lehet mellette, mert nem szükséges még horror pénzekért egy sok kimenetes hangkártyát beruházni mellette. Természetesen teszteltük hangkártyaként is, úgy is teljesen korrekt módon működik.
    A készüléktől függetlenül értékeltük a uTools kezelőszoftvert is. Aki dolgozott korábban pl. Roland GW-8 Playlist Editorral vagy hasonló szoftver, annak egyáltalán nem lesz szokatlan a működése. Néhány egyszerű szabályt kell mindössze megjegyeznünk, és sorozatban készíthetjük és tölthetjük fel a projekt anyagokat.
Teszteltük a MIDI vezérlés megvalósítását is. Ehhez a Cameo D VC 4 rendszerét használtuk, mely sokak számára ismerős lehet, hiszen a Daslight fejlesztette ezt az okos rendszert, mely lehetővé teszi a látványelemek 3D színpadképi megtervezését és menet közbeni nézetét. Az eljárás itt is a DAW szoftverben kezdődik, a hangzó anyaggal párhuzamos MIDI sávon vagy sávokon elkészítjük a látványvezérlő anyagot gusztusunk szerint, ezt le lehet ellenőrizni még a számítógépen belül. Aztán ha elégedettek vagyunk a showelemek színpadi prezentációjával, a MIDI sávokat is kiexportáljuk, behúzzuk a uTool-ban a megfelelő projektbe, és készen is vagyunk.

    Összességében a készülékről nagyon pozitív benyomásokat szereztünk. Elsődleges felhasználásként mindenképpen az élő színpadi produkciók háttérsáv bejátszása kínálkozik. Azonban ragyogó eszköz lehet próbákon is, ahová, mint tudjuk, nem mindig ér rá a zenekar minden tagja eljárni. Mi elsősorban showtechnikai vezérlőeszközként szerettük volna bevetni, arra is hibátlan. Hangkártyaként történő felhasználása hab a tortán.
Feltétlenül meg kell említeni, hogy nagyobb produkciókhoz 24 és 32 sávos, teljesen professzionális eszközöket is készít a gyár. Ezek szimmetrikus kimeneteket tartalmaznak, rackes kivitelűek, és tudásukban, lehetőségeikben is felülmúlják az LP-16-ost. Különféle extra modulokkal kiegészítve azonnal beintegrálhatjuk őket pl. digitális keverőkbe, innentől kezdve színházi, illetve tévé stúdiókban történő felhasználásuk is érdekessé válik. 
    Az LP-16 tesztelése során különösebb problémával nem szembesültünk. A pendrive-okkal kapcsolatban kicsit válogatós, a gyártó weboldalán viszont találhatunk erre nézve is útmutatást. Néhány kisebb, a praktikus használatot tovább segítő javaslatot továbbítottunk a gyártó felé, ezek bevezetését fontolóra is vették, hiszen a készülék firmware frissítéssel mindig módosítható.         

     dbx DriveRack PA2 gyorsteszt

     A jó öreg fizika nem változik!
    Bár a naponta ránk záporozó hírekből gyakran azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy a tudomány hihetetlen sebességgel fejlődik, ne felejtsük el, hogy a fizikai törvények változatlanok. Némelyiket ismerjük és alkalmazzuk, némelyiket épp most fedezik fel, de a törvények jól megvannak magukban. Ha ismerjük őket, akkor az előnyünkre fordíthatjuk ezt az ismeretet, ha nem, akkor kénytelenek vagyunk keresni valakit, amikor szükségünk lenne az ismeretükre. Így van ez akkor is, amikor jogászt keresünk, érsebészt, vagy részecskefizikust. Manapság gyakran gondoljuk azt, hogy a Google mindent tud, és minden kérdésünkre azonnal választ kapunk. A fenti foglalkozásokat azért soroltam fel, mert abban nagyjából egyetért a nép, hogy az ő fejükben néhány évtized alatt összeállt egy olyan tudáshalmaz, melyet nem lenne már gazdaságos kiguglizni egy adott probléma megoldásához. 
   A hangosítási feladatok megoldásához ritkán vesszük igénybe képzett hangmérnök, hangtechnikus vagy akusztikai tervező tudását. A "laikus" zenészek, intézményeknél a hangosítási feladatokkal megbízott munkatársak körében ma is gyakran az a szlogen járja, hogy ha egy hangosítási feladatot az adott berendezéssel nem lehet megoldani, mert torz, gerjed, zajos, akkor az egyértelműen a berendezés hibája. Mert rossz. Sokszor halljuk megfogalmazott igényként, hogy egy hangosító berendezés legyen olyan, hogy ha egy kapcsolóval bekapcsoljuk, akkor képes legyen működni felügyelet nélkül. Ha erre sem képes, akkor rossz. Gyenge. Újabb szlogen: "nem hiszem el, hogy a XXI. században nem lehet ilyent készíteni!"
    Ilyenkor szokott csodát tenni egy szakember, aki a hibásan üzemeltetett rendszert normálisan beállítja, vagy legalábbis feltárja a nyilvánvaló problémákat. A hangosítórendszerek kezeléséhez nem kell semmiféle OKJ-s szakvizsgát tenni, bárki megvehet és összekötözgethet saját gusztusa szerint bármit, és ehhez összeszedhet ismerősi körből, internetről annyi információt, amennyit csak akar. Miért van mégis oly sok hangrendszer üzemeltetési probléma?
    A válasz nagyon egyszerű. Az üzemeltetők túlnyomó többsége nem akar, vagy alapvető fizikai ismeretek hiányában nem tud annyira elmélyedni a kezeléssel, beállítással összefüggő tudnivalók megszerzésében, mint amennyire kellene. Visszakanyarodhatnánk a fent vázolt hivatásokhoz. Logikusnak tűnik, hogy akkor fogadjunk szakembert! Itt azonban gyakran falakba ütköztünk, mert a potenciális üzemeltetők gyakran még a rendszer összerakásához, beállításához sem találnak szakszerű segítséget, nemhogy az üzemeltetéshez. Ilyenkor jön a "szomszéd sógorának a fia", aki egyszer már látott messziről ilyesmit, majd ő segít.
     Nem akarjuk persze túlmisztifikálni ezt az egész hangrendszer beállítási témát, de a lényeg mindenképpen az, hogy a fizikában sem az akusztikai, sem az elektronikai törvényszerűségeket nem lehet megerőszakolni, nekünk kell a rendelkezésre álló rendszert ezek ismeretében jól beállítani és üzemeltetni. A tanácstalan felhasználó ekkor azt veti fel, hogy a fejlett technika biztosan tud segíteni ebben a dologban, csak vajon mit kellene használni?
     Valóban, az utóbbi időben számos kísérletet látunk a pro-audio cégeknél arra, hogy felhasználóbaráttá tegyék hangtechnikai készülékeiket, sokféle segítséget beépítve a rendszerekbe, ezzel megkönnyítve akár a képzetlen felhasználók számára is a használatot. Az új digitális keverők, rendszervezérlők, digitálisan kontrollált aktív hangfalak idejében elmondhatjuk, hogy a korábbi időkhöz képest tényleg rengeteg szolgáltatást átvehetnek a gépek, nagyon megkönnyíthetik a hangosító emberek dolgát. Arról azonban szó sincs, hogy a magasan képzett hangmérnökök tudományát chipekbe integrálva immáron semmilyen kezelési ismeretre nincs szükség. Inkább úgy fogalmaznék, hogy a fejlett technológia birtokában egy adott rendszerrel sokkal jobb hangminőséget és üzemeltetési biztonságot érhetünk el. Tehát aki például a zenekari hangcuccához gondolkodik egy "csodatevő" rendszervezérlő rendszerbe iktatásán, az alapvetően jól spekulál, azonban feltétlenül szánjon rá némi időt, amíg az alapoktól kezdve fejben összerakja a történetet.
   Mindezt azért tartottam szükségesnek elmondani, mert sokan kérdezik tőlünk, hogy ezekkel a dbx rendszervezérlőkkel tényleg csodát lehet művelni? Amire mi úgy szoktunk válaszolni, hogy igen, de tudni kell használni őket. Nem kell persze félni tőlük, mert elég részletes az üzemeltetési leírás, és a beállítási "varázsló" nagyon sok feladatot levesz a laikus üzemeltető válláról. Nem árt azonban tisztában lenni az akusztikai alapfogalmakkal, mert különben a kezelési leírás és a menürendszer kezelése is értelmezhetetlen.  Tapasztalataink alapján viszont feltétlenül érdemes időt és energiát fordítani a készülék kiismerésére, mert az esetek nagy részében rendkívül jó eredményeket érhetünk el, az újabb készülékek pedig még fejlettebbek, még okosabbak, mint a pár éves konstrukciók.
    Korábban már írtam egy rövid ismertetőt a Bitzenedében a dbx DriveRack PA készülékeiről. Az alapelv és a felépítés alapvetően nem változott, tehát aki tájékozódni szeretne DrveRack koncepcióról, annak érdemes azt a kis rövid bejegyzést átfutni. Az abban tárgyalt készülékekkel (PA, PA+) nagyon sok helyen nagyon sokféle rendszert menedzseltünk már, most pedig kíváncsiak voltunk arra, hogy az újdonsült DriveRack PA2 mire képes. Vegyük sorra, miben tud többet az elődöknél!

   Távvezérlés
   A legszembetűnőbb újdonság az, hogy a készülék hátulján található RJ45-ös csatlakozón keresztül kiléphetünk a számítógépes világ felé. Egy sima kábellel összekapcsolhatjuk egy asztali géppel vagy laptoppal, egy kommersz wifi router segítségével pedig vezeték nélkül is elérjük a készülékeket bármilyen Windows, OSX, iOS vagy Android alapú eszközről. Persze nem a puszta kapcsolat a lényeg, hanem az, hogy minden platformra megvannak a jól kidolgozott kezelő alkalmazások. Itt jön az első lényeges plusz pont: ezen felületekről sokkal áttekinthetőbben és egyszerűbben kezelhető a készülék. Bár minden funkció elérhető az előlapon található LCD kijelzőn a gombok nyomkodása és az enkóder tárcsa használatával is, aki egyszer számítógéppel végezte a beállítást, az nem szívesen bíbelődik már a kis előlapi gombok pöcögtetésével. Azt tegyük azért hozzá, hogy ezek a kis gombok és a totális önálló kezelhetőség azért nagyon fontos dolgok, mert egy helyszíni probléma gyors megoldása során, amikor nincs kéznél távvezérlő eszköz, vagy hálózati hiba lép fel, ez a lehetőség életmentő lehet. Teszteltük a kezelő appok installálását és a kezelhetőséget, a GUI-kat (grafikus kezelőfelületeket), mindent teljesen átgondoltnak, jól felépítettnek értékeltünk. Ez a kezelőfelület például nagyon nagy segítséget jelenthet a nem professzionális hangtechnikai felhasználók számára.

   Megújult AutoEQ
   Igen, ez nagyon lényeges (ha nem a leglényegesebb) elem a rendszernek. Automata analizátorról van szó a hozzá kapcsolt parametrikus  EQ-val. A terem és a rendszer együttes akusztikai válaszát kimérő és az intelligens korrekciót kidolgozó rendszert a dbx mérnökei jelentősen továbbfejlesztették. Egyrészt még kifinomultabb mérésre képes (többpontos terem bemérés), másrészt gyorsabban mér a korábbiakhoz képest. Tudjátok, a rózsazajos méricskélés. Üres teremben ugye elszórakoztunk a beállítgatással, de tudni kell, hogy az AutoEQ mérést nagyjából a tervezett hangerőn kell lebonyolítani. A beállás során "csak" az ott lézengő roadok és zenészek idegeit borzoltuk a nagy hangerejű rózsazajos sziszegéssel. Aki igazán jót akar, az azonban egy közönséggel már jól benépesült teremben is mér egy rózsát, no ezt már nem nagyon szokta a nép jól tolerálni. Pedig nagyon hasznos, és érdemes letárolni az eredményt az üres terem mérése mellett. Az új készülékben sokkal gyorsabban eredményre jut a mérőrendszer, így akár a több pontos mérést is elvégezhetjük a teremben, a közönség nem fog szétszaladni.  

   Továbbfejlesztett AFS (gerjedésgátló)
   A színpadi hangosító rendszerek gerjedéséről már többször volt szó a Bitzenedében. Javaslom, hogy akinek pont ezzel kapcsolatban vannak problémái, az először a korábbi cikkeket fussa át. A gerjedékenység a mikrofonos hangrendszerek használata során a leggyakoribb és legnehezebben kezelhető probléma. Minél többet tudunk a jelenség mibenlétéről, annál hatékonyabban tudunk fellépni ellene. Az új gerjedésgátló technológia gyorsabb, hatékonyabb beavatkozást, kisebb hangminőség romlást eredményez. Az AFS optimális működéséhez alapfeltétel a terem jó "belövése", tehát az AutoEQ beállítása után érdemes elindítani először a fix sávok beállítását, majd "Live" módban hagyni, hogy végezze a dolgát menet közben is. A gerjedésgátló működéséről egy egészen zseniális írást kapnak a DriveRack PA2 tulajdonosok. A 14 oldalas PDF-et legszívesebben kötelező olvasmánnyá tenném, ha nem is az általános iskolában, de mindenki számára, aki valaha is egy teremben mikrofont és hangfalakat használva hangosít ki bármit.  Az írás nagyon közérthetően és szemléletesen tárgyalja a gerjedés kialakulását, az ellene való küzdelem módját, ismerteti a módszer esetleges hátrányait is, és eloszlat néhány közismert tévhitet is.
       
    Hatékonyabb "varázsló" funkciók
    A teljes beállási folyamatot és az egyes főbb beállításokat külön-külön is varázsló segíti. A varázslók egyaránt működnek az előlapi kezelőfelületről és a távvezérlő egységekről. Nagyon praktikus segítő funkció ez, mert a varázslók szintjéig akár egy laikus is könnyen eljuthat, és ha figyelmesen végigcsinálja a varázsló által kijelölt beállítási utasításokat, akkor már nagy baj nem lehet. A sima varázsláson túllépve persze egy szakember kisebb-nagyobb korrekciókkal még tovább tud javítani a hangképen, de nagyon meg kell becsülni ezt a segédeszközt.

   Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a dbx a korábbi sikeres DriveRack koncepciót a kor és a felhasználók igényei szerint alaposan továbbfejlesztette, valóban nagyon hatékony eszközt adva a felhasználók kezébe. Ki kell emelni, hogy a DriveRack a dbx-nél az olcsóbb árfekvésű rendszervezérlő processzorok közé tartozik, ennek ellenére hangminőségét és szolgáltatásait tekintve is nagyon komolyan kell venni. Az ára miatt elsősorban a kisebb színpadi, mobil és installált hangrendszerekbe javasoljuk. Bőségesen megéri az árát és az első beállításokra fordított energiát, ezt garantálhatjuk. A használata elsősorban többutas hangrendszerek esetén jelent nagy előnyt. A spéci crossoveren kívül a limiter, EQ és a korábban említett funkciók mellett még futási idő korrekciót is tud. Egy jó nagy listából válogathatunk rengeteg hangfal és erősítő adatai közül, ezeket presetként tartalmazza. De bármilyen aktív, passzív vagy hibrid felszerelésünk is van, megcsinálhatjuk a saját beállításainkat arra is. A készülék szinte kínálja magát azon zenekarok és hangosító emberek számára, akik gyakran dolgoznak különféle helyszíneken. Ha az ember egy helyszínt egyszer bemért, letette programba, utána már pillanatok alatt megvan a beállás, és biztosak lehetünk abban, hogy az adott helyen a legtöbbet hozzuk ki a hangrendszerből. Ugyanakkor a telepített hangrendszerek esetén (akár többutas, akár csak egyutas rendszerről van szó) is hatékony eszköz lehet, amit csak egyszer kell jól beállítani, és utána már sokkal egyszerűbb a kezelő személyzet élete. 
   Akik nagyon erősen csomót akarnak keresni a kákán is, azok azt a vádat szokták felhozni, hogy micsoda dolog, hogy mindössze 48 kHz-es mintavétellel dolgozik a készülék. Nos, erre azt tudjuk mondani, hogy tessék meghallgatni! A DriveRack PA2-ben prémium minőségű az analóg rész is, a konverterek is hasonló színvonalat képviselnek. Aki tudni akarja, hogy miért szól jobban a készülék, mint az a sima papírforma alapján elvárható lenne, az olvasgassa a dbx Type IV konverziós technológiájáról szóló okfejtést, és érthetővé válik a dolog.
  Lehet, hogy vannak néhányan, akiknek megjött a kedvük meglevő hangrendszerük feltuningolására egy DriveRack-kel, de esetleg el is bizonytalanodtak, hogy képesek-e üzemeltetni a készüléket. Nálunk az a gyakorlat, hogy aki igényt tart rá, annak a saját rendszeréhez "hozzálőjük" a rendszervezérlőt, részletesen megmutatva a dolgok menetét, és elmagyarázva hogy mit miért csinálunk. Tapasztalatunk szerint ezt követően mindenki boldogan használja már a készüléket, és el se tudja képzelni, hogy kivegye a rendszerből. A jobb hangminőség és a nagyobb nyugalom a színpadon sokszorosan meghálálja ezt a nem túl nagy beruházást.