Kis magyar zenei trollológia
Előre szólok, hogy ebben a bejegyzésben nem a Gyűrűk uráról lesz szó, nem is a skandináv mondavilág sunyi lényeiről, hanem az Internet csőcselékéről. Kiemelten a zenei oldalak, fórumok és blogok IQ-mentes látogatóiról.
Igen, azokról az arcokról, akik a jól működő közösségi oldalakat nagyon hatékonyan szétbombázzák, hülyeségekkel, oda nem illő kommentekkel, provokáló hozzászólásokkal, és mindenekelőtt nagyon durva trágárságokkal próbálva megakadályozni azt, hogy a net betöltse a funkcióját.
Időben jócskán visszalépve, 1996-ban kezdem a történetet. Akkoriban nem sokat tudtam az Internetről, bár értettem a működését, mivel fájlok telefonvonalon történő átvitelével már jóval korábban is foglalkoztunk. Azonban magáról a rendszerről csak annyi ismeretem volt, hogy az valamiért nagyon kell nekem. Így 1996 egy koratavaszi napján leültünk egy haverommal sörözni Egerszegen, kitárgyalva a rendszer nyújtotta lehetőségeket, és mire felálltunk, elhatároztuk, hogy mindketten előfizetünk az új hightech csodára. Be is mentünk egy helyi irodába, ahol abban a kegyben részesültünk, hogy a még szabad három helyből kettő a miénk lett. Persze horrorisztikus pénzért. Ellenben felcsillant annak a reménye, hogy a kezdeti 2400 baudos garantált sávszélességet esetleg változatlan díjon kitolják majd egyszer 9600-ra. Így aztán megvettem a drága 9600-as modemet, bár eleinte csak 1200 meg 2400 bauddal jött az áldás, meg ugyebár akkor nem lehetett a cégnél telefonálni, mert vagy net, vagy telefon...
Magyarországon, pláne pedig vidéken ekkoriban ez egy teljesen friss dolog volt. A legtöbb ember azt sem igazán tudta, mi a csodáról beszélek, amikor a világhálón olvasott dolgokról, onnan letöltött fájlokról lelkendeztem. Nagyon gyorsan feljelentkeztem pár zenei elektronikai és "civil" fórumra. Akkoriban ez annyit jelentett, hogy angol nyelvű, elsősorban amerikai közösségi oldalakat és chat roomokat látogattam, és próbáltam minél többet elsajátítani a net használatával kapcsolatban. Nekem persze furcsa volt, hogy az odakint sem túl nagy hagyománnyal rendelkező internetes közösségek mennyire stabil és egységes viselkedési kódexet tudhatnak már magukénak, amit nekem, mint newbie-nak illett minél hamarabb átvennem. A nickek mögé bújt emberek tehát valamennyien elfogadták a konszenzuson alapuló netes rendszert, és gyorsan kimoderálták azt, aki megsértette azt. Mit ne mondjak, nagyon jó volt ebben a hirtelen kitágult haveri társaságban lubickolni. Amerikai, angol, kanadai, ausztrál, lengyel és német ismerősökkel jöttem gyorsan össze, akiktől elsősorban a magán chatelés során nagyon sok információt gyűjtöttem be. Ezek között az éppen készített vacsora, a világpolitika és természetesen a zenei témák mind helyet kaptak. Valamennyi beszélgetőtársam nagyon kulturált és segítőkész volt. Megmutatták a neten a fontos helyeket (ne felejtsük el, hogy a mai értelemben vett keresők nem léteztek), segítettek a nyűgös installációkban, továbbá elnézték, de ha kértem, ki is javították a hunglish szófordulataimat. Időnként jókat röhögtünk, vagy vigasztaltuk egymást, ha a helyzet úgy hozta. Vidám korszak volt.
Eltelt pár hónap, és örömmel vettem észre, hogy az általam látogatott chat programban vannak már magyar szobák is. Természetesen be is kukkantottam egy párba. Ekkor ért a nagy trauma. Mit csinálnak ezek? Teljesen idióta diskurzusok zajlottak. Két-három hozzászólás után már elindult az anyázás, mindenki szidott valakit, vagy beszélgetőtársának csekély értelmi képességét vázolta különféle brutális hasonlatokkal. Évekig nem nagyon változott a helyzet. Sokszor megnéztem ezeket a chatroomokat, várva, hogy valami történjen, de a nick neveken kívül semmilyen változást nem találtam. Közben pedig a net egyre gyorsabb, szerteágazóbb és érdekesebb lett. Fogalmam sincs, hogy ez idehaza miért alakult így. Arra gondoltam, hogy itthon az intelligensebb népek nem szólnak hozzá a topikokhoz, hanem csak azok, aikből ki akar robbanni valami másokra nézve bántó hülyeség. De miért van ez másként külföldön? Ezek a renitens alakok ott sem voltak ismeretlenek, azonban a közösségek és a moderátorok rettentő gyorsan kidobták őket. Ha ezerszer váltottak nick nevet, akkor ezerszer. Idehaza pedig ezeknek a csaholása, gyűlölködése töltött meg mindenféle közösségi oldalt. Természetesen elrontva a szakmai és magán beszélgetések hangulatát.
Eljutottunk tehát bejegyzésünk tárgyához, a TROLL-hoz, ahhoz a netező emberhez, aki attól boldog, hogy aláz, gyaláz, trágárkodik, valami működőt széttúr, embereket elűz, állandóan haragszik valakire, és csak önmaga felsőbbrendűségét hajlandó elismerni, miközben többnyire alacsony szellemi képességekről tesz tanúbizonyságot. A legenyhébb fokozat, amikor OFF-ol, vagyis a témához nem illő hülyeségekkel szakítja meg és zilálja szét a beszélgetés fonalát. Ebbe a hibába persze mások is gyakran beleesnek, időnként magam is. De aki csak OFF marhaságokkal túr szét mondjuk egy fórumot minden esetben, az már nagyon nem frankó.
Nézzük meg, hogy a zenei közösségi oldalakon milyen jellegzetes trollokat találunk!
- Gyülölködő troll. Bármilyen fórumra beléphet, a regisztráció után pár perccel már kiszúr magának egy olyan tagot, aki iránt gyűlöletet táplálhat. Ezt igyekszik a több tag felé is interpretálni, arra ösztönözve őket, hogy utálják ki az illetőt. A zenei tárgyú fórumokon a különféle műfajok kedvelői mindjárt okot adhatnak arra, hogy egy betévedő troll ronggyá alázza őket. Ha metálos vagy, akkor az a hiba, ha diszkópatkány, akkor az. De lehet a vita tárgya az analóg-digitális, vagy a PC-Mac harc is. Kifinomultabb helyeken például az elektronikus zene ezernyi irányzatának hívei utálhatják egymást jól. Néha azon mulatok, amikor az ilyen troll foggal-körömmel próbál belekötni a kipécézett áldozatba, azonban rájön, hogy az illető tök jó fej, és igazából barátok is lehetnének. Ilyenkor persze szó sincs barátkozásról, a felsült troll inkább elkullog, vagy kiszemel egy újabb áldozatot.
- Szakmainak álcázott troll. Tudását fitogtatja, és ordenáré módon elzavar mindenkit, aki ellent mer mondani. Ha hárman cáfolják a hülyeségeit, akkor összeesküvés elméleteket tesz közzé. Azért veszélyes fajta, mert a leírt oktalanságait még évek múlva is kidobálják a keresők, és háromszázszori nyilvános cáfolat után is visszatérő kérdés lesz más fórumokban vagy topikokban az elhangzott dezinformáció.
- Látens troll. Ha azt hinnétek, hogy minden troll IQ-ja nullához közelít, akkor tévedtek. Vannak olyanok, akik civilben látszólag teljesen normális emberek, de netközelben átváltoznak, mint holdtöltekor a farkasember. Ilyen jelenségről ír például az Index egyik cikke is. Lehet azon spekulálni, hogy ez egy fajta skizofrénia, vagy egyszerűen itt éli ki a troll a rejtett ösztöneit? Passz. Igaz, ez nem zenei példa, de véletlenül én is tudok olyan nyájas, intelligens zenész embert, aki egyik nick neve alatt rendszeresen be szokott trollosodni. Meg nem mondanátok róla, hogy őőőőő.... ilyen... ?
- Kompakt troll. Neki nem kell álcáznia magát. Élőben is olyan, mint a virtuális világban. Szeret rombolni, gyűlölni, ahol tud, ott árt. Nagy a hangja, és félelmet szeretne maga irányába kelteni. Azt mondhatjátok, hogy a zenész világban ilyen nem túl sok lehet. Maradjunk abban, hogy azért akad.
- Kibukó troll. Ő egészen addig mértéktartó és kulturált, amíg egy másik troll bele nem köt. Attól kezdve felveszi a kesztyűt, és egymás gyalázásával hasonló mélységekbe süllyednek, valamint lerántják a topikot is. Leggyakrabban hangszereken, stúdióberendezéseken szoktak összeveszni.
- Pszeudotroll. Más néven brahitroll. Nincs neki semmi baja semmivel és senkivel, csak szereti a cirkuszt. Viszont ennek érdekében gyakran csinál műbalhét, sért vérig arcokat, tesz tönkre jó témákat. Gyakorlatilag ugyanakkora károkat tud csinálni, mint a főállású trollok. Néha rájön, hogy túllőtt a célon, de akkor már rendszerint késő.
- Komplexusokkal küzdő troll. Itt csinálhatnánk egy alrendszert is, merthogy nagyon sokféle komplexus lehet. Vegyük például azokat, akik a való életben alulreprezentáltnak érzik magukat, és a virtuális világban mindenképpen hatalmi pozícióra törekednek. Zenei szakmai fórumokon pár hozzászólás után kiderül, hogy az adott témát legfeljebb csak ugatják, de mégis szeretnének hangadók lenni. Amikor a nép elkezdi leépíteni őket, akkor vadulnak be. Vannak aztán olyanok, akik valamiféle magánéleti okból leledzenek frusztrált állapotban, és ezt másokon vezetik le. A zenei szakma semmiképpen nem gazdagodik hozzászólásaiktól.
- Tematikus troll. Ide sorolhatók a nullázósok, a zsidózók, a sunázósok és sünszarásra bíztatók, de természetesen sok egyéb alfaj is van. Ők természetesen nem csak a zenei fórumokat és blogokat igyekeznek szétcincálni, de az az érdekes, hogy bizonyos egyedeik kifejezetten zenei témák szétverése közben jutnak el a gyönyörhöz.
- Hasadt tudatú troll. Az egyik helyen a Yamahát isteníti, a Rolandot gyalázza. A másik fórumban fordítva. A nick nem ugyanaz, de például az email címből kiderül már, hogy egy személyről van szó. A stílus mindkét helyen durva, szélsőséges és nem enged ellentmondást. Ja, hogy időben nem egyszerre történt a két dolog? Lehetséges. Van, aki többször is átfordult pár év alatt. Itt is előfordult, hogy egy ember PC hívőből vált Mac imádóvá, majd vissza, vagy Cubase-t cserélt Pro Toolsra, aztán vice verza. Az a lényeg, hogy egy darabig önfeledten tudjon az adott dologért lelkesedni, és letrollkodni az ellentmondókat.
- Politikai troll. Ezt nem kell magyarázni. Az azonban érdekesebb, hogy mit kersenek a zenei témájú fórumokban és blogokban? Természetesen híveket. Különösen gázos, ha a fenti, hasadt tudatú csoporttal átfed ez a halmaz. Bármilyen szakmai tárgyú beszélgetés azonnal zátonyra fut tőlük. Különösen, ha valaki naivan felveszi a kesztyűt, és érvekkel próbálkozik ellenük. A trollok immunisak az érvekkel szemben.
- Személyeskedő troll. Nem egyszerűen személyeskedik, hiszen minden troll abban utazik, hanem konkrétumokat vagy álhíreket szór szét a közösségben. Ilyeneket: "Te voltál az a seggfej, aki 2003-ban a kecskenyektetői Vadorzók koncerten hangosítottál, és a bal oldali monitorládára nem adtál jelet! Köcsög!" Erre hiába mondja a megszólított, hogy életében nem hangosított koncertet, a nagyhangú troll már megjelölte őt.
- Sértődött művész troll. Sok portál, zenei oldal lehetőséget ad saját alkotások feltöltésére, és természetesen el szoktak róluk diskurálni a résztvevők, hiszen ez a dolog célja. Van, aki hisztizik, amennyiben feltöltött művéről nem születnek perceken belül értékelések. Aztán ha trollunk nem túl pozitív kritikát kap, akkor bevadul, és bármelyik fentebb emlegetett kategóriába belecsúszhat. Az igazi sértődött troll egy hosszú és tömény anyázást postol, és közli, hogy ő ide soha többé a lábát be nem teszi. A többiek megnyugvással veszik tudomásul.
- Főtroll. A netes fórumokon kívül a valós életben is becserkészi kiszemelt emberét. E-mailekben, telefonon, személyesen trollkodik annak érdekében, hogy ne érezze jól magát az illető. Előfordul, hogy ezekkel a zaklatásokkal még kérkedik is aztán a fórum látogatói felé. Máskor pedig pontosan a valós életbeli ellenszenv miatt támad valakire a nicknév mögé bújt troll a neten, megpróbálva az áldozatát tönkretenni a virtuális közösség előtt is. A troll a dolgok megvitatását, tárgyalásos elintézést nem ismeri, csak a záporozó sértéseket és anyázásokat. A főtroll pláne ilyen.
- Jópofa troll. Ilyen is akad. Egy-egy mulatságos beszólás kizökkentheti a gyakran túlságosan szakmai mederbe terelődött és agyonkomolykodott fórumokat. De ha trollunk látja, hogy elismeréssel jutalmazzák ténykedését, akkor hamarosan elburjánzik, és már cseppet sem lesz szórakoztató.
Rövid trollisztikai tanulmányunk megmutatja hát, hogy milyen sokszínű is ez a világ. Némi rosszindulat és ostobaság bárkit beletaszíthat ebbe a szerepbe. Ha a kettő együtt van valakiben, akkor az Internet ragyogó teret biztosít destruktív hajlamának csillogtatására.
Amikor ezt a kis bejegyzést elkezdtem, azt gondoltam, hogy az elmúlt évek példájából belinkelek majd pár "szórakoztató" troll attakot. Aztán úgy döntöttem, hogy ezt kihagyom. Aki beléjük szaladt, úgysem kellemes emlékeket hordoz. Akit pedig még eddig békén hagytak, biztosan nem kíváncsi a fröcsögésükre.
Számtalan szempontból lehetne még vizsgálni a trollok dolgait, de hagyjuk ezt a szociológusokra. Gyógyítani úgy sem lehet a trollkodást, akkor pedig a tünetek leírásával nem sokra megyünk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
DiliQtya 2010.12.09. 10:25:36
Janca Ákos 2010.12.10. 13:02:36
Hogy miért alakult ez így? Valószínűleg azért, amit a cikk is említ. A hozzászólók között több lehet az érzékenyebb vagy akár lelki problémákkal terhelt ember (a zenészek meg sose voltak teljesen normálisak, nem? :-) ). A viccet félretéve: olyan okok is felmerülnek (politika, kollektív tudat), amelyeknek részletezése nem férne bele az itteni keretekbe. Mindenesetre sajnálom, hogy a magyar emberek széthúznak, ahelyett, hogy összetartanának.
Végül, ez a blog például egy nagyon jó hely. :-)
BonFire 2010.12.11. 00:46:20
A maradék 0,5%-ban viszont magam is szívesen trollkodom. Ez egyfajta játék. Ezt olyan fórumon teszem, ahol a látogatók szellemi színvonala... igencsak alacsony. Ez most csúnyán hangozhat, de igenis vannak ilyen fórumok, ami a trollok paradicsoma, és a látogatók szellemi színvonala kiderül a feltett kérdéseikből, továbbá abból, hogy ugyanazt a kérdést naponta kábé átlagban húszan teszik fel. Idézet a Svejkből: Ez olyan, mintha az utcán minden második embertől megkérdezném, hányadika van máma. Ilyenkor az ember fejében átkattan valami, és nagyon jól esik valami nagyon cinikus, gúnyos, vagy lekezelő dolgot írni, csak azért, hogy lássuk, van-e annyi esze, hogy figyelmen kívül hagyja. A legtöbb ember ha olvasta is, egyáltalán nem képes a "Don't feed the troll" szabályt betartani. Egyszerűen meg akarnak győzni olyankor is észérvekkel, amikor csak szórakozom velük. És nem veszik észre, hogy csak szórakozom.
A legnagyobb győzelem mindig valamilyen intellektuális fölény bizonyítása, ha másnak nem, hát magunknak. Nem kis feladat úgy trollkodni és sértegetni, viszonválaszban megsértődni, a másik mondatait ízekre szedni és úgy csűrni-csavarni a dolgot, hogy a végén én legyek megsértődve, és akit eddig támadtam kezét-lábát töri, hogy bocsánatot kérjen, mert nem akart megsérteni és ő nem úgy gondolta.
Rossz nézni, hogy az emberek arctalanul is képesek lemenni kutyába, ha az ember egy kicsit is jól taktikázik. Mellesleg igen jól kell cselezni, mert azon a láthatatlan hajszálvékony határon kell egyensúlyozni, hogy a szavaink még elérjék a céljukat, döfjenek és sebezzenek, viszont moderátori szempontból ne lehessen egyértelműen belekötni, hogy XY szándékosan flémel, ezért banánosztás lesz. Ez egy óriási sakkparti, ahol a lét a tét. Ugye, aki nem játszik ügyesen, azt kihajítja a moderátor.
Ez egy játék, ami nem is tudom, hogy milyen célt szolgál. Talán az ember saját magának akarja megmutatni, hogy ügyes. Természetesen igen ritkán csinálok ilyet, akkor is már csak olyankor, amikor annyira tele van a hócipőm mindennel, hogy valahogy le kell ereszteni a gőzt. Ilyenkor az ember megnyugszik, és egy fél évig ismét segítőkész és hasznos tagja a társadalomnak.
A trollkodást úgy lehet venni, mint egy társadalmi szondát. A troll szondázza, hogy az emberek mit képesek eltűrni. Ezt a viselkedést ugye nem lehet megvalósítani a való életben, mert legjobb esetben is kiközösítik az embert, rosszabb esetben jól elkalapálják.
Rengeteg buta ember van a világon. Nagyon sok. És sokan idegesítőek is a butaságukkal, vagy a félreinformáltságukkal. Nekem jól esik a tudatlan ember tudomására hozni időnként, hogy tudatlan. Már csak azért is, mert itt van előtte az egész világ, amiből tanulhatna (én is folyton ezt teszem; az interneten zongoraleckéktől kezdve angol nyelvleckékig mindent megtalálni)... szóval akár művelhetné is magát, de nem. Csak az MSN meg a Facebook, a bárgyú üzenőfalra aggatott posztok, amik igazából senkinek sem szólnak. Minél nagyobb adathalmazból tanulhatnának, annál nagyobbnak tűnik egyesek szellemi leárnyékoltsága. Engem ez a dolog motivál, amikor – hangsúlyozom: igen ritkán – átmegyek trollba, és kiosztok néhány virtuális nyaklevest.
Remélem ez a hozzászólásom sem offtopic, sem flémkeltő, sem provokáló nem volt. Csak próbáltam rávilágítani a saját szemszögemből (mert csak abból látom). A probléma ugyanis nem feltétlenül kizárólag a troll hibája. Ha egy szaklap kihoz egy olyan cikket, hogy melyik a legjobb böngésző aktuálisan, akkor maga a cikk írója a troll, mert egyszerűen flémkeltő csalit vetett ki.
Nincs olyan társaság, amit legalább ketté ne lehetne valamivel osztani. Csak figyelni kell egy ideig csendben lapulva, és puhatolózni. A troll tipikus fegyvertárába tartozik a csali kivetése. Feldob egyszerűen egy olyan témát, amiben nem lehet objektíven állást foglalni, (van-e isten, vagy nincs; Star Wars vs. Star Trek; ki a jobb karakter Son Goku vagy Superman...) szinte pillanatok alatt megindul a veszekedés, mert a fórumozók nagy része rögtön állást foglal. Aki semleges álláspontra kíván helyezkedni, abba azért lehet belekötni, hogy "nyuszi", és hogy még önálló véleménye sincs. Ezek után kénytelen felvenni a kesztyűt, és az egyik oldalra állni, és a troll máris készítheti a popcornt és jókat derülhet a degenerált társaságon.
Fel kell ismerni a trollcsalit. Legyen szó bármilyen szakfórumról, nem szabad összehasonlítani két dolgot, mert aki ezt felveti, jó esélyjel troll. Lásd Roland vs Korg. Aki ilyen topicot nyit, az vagy maga troll, és azért nyitja, hogy veszekedés legyen belőle, vagy egyszerűen csak tudatlan, és nem tudja, hogy az ilyen témákat nagy ívben kerülni illik. Nekem például nagyon tetszett, hogy valamelyik írásodban azt írtad, hogy nem szeretsz konkrét márkát márkával összehasonlítani. Nem lehet egyértelműen azt mondani, hogy a Yamaha jobb, mint a Korg, mert van amelyik ebben jobb, van amelyik abban. Csakis terméket a termékkel. Mikrofont mikrofonnal, előfokot előfokkal. Nem a disznóhúst a gitárszólóval.
MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2010.12.11. 10:51:40
Nos, ezekben a dolgokban nem igazán értek veled egyet.
Ha egy szakmai fórumra valaki lámaként jön fel kérdezni valamit, vagy kétezredszer is megkérdezi a lerágott csontos kérdést ("milyen progival tudnék midifájlt csinálni a kész zenéből?" :) , az mindennapos dolog, idegesítő is, elismerem. De a külföldi fórumokon, mint Ákos is említette, nem szokás egyből egy trollvonással kidobni az ilyent. Általában kapnak egy határozott figyelmeztetést, és ha nem szívlelik meg a szabályokat, akkor BAN gomb, és csók. A szakmai fórumok nagyon komoly tudástárak lehetnek, de ha engedik őket egyrészt lámák által elfolyatni, másrészt a trollok által szétfröcsögni, akkor ez az érték elvész.
Valami olyasmit érzek én itt is, mint az útjainkon. Megyek a pályán felfelé 120-130-as tempóban. Kicsi kocsi, régi kocsi, gyenge kocsi, de azért megy. Megelőzök egy Audit, ami a szélső sávban kb. 80-cal poroszkál, a vezetője kikönyököl a lehúzott ablakon, és bambul a világba. Amint elhúzok mellette, gázt ad, belehúz. Épp egy csapat kamiont előzök, ő mögöttem villog és dudál. Elengedem. Tudjátok, ilyenkor ha az ember bekeveredik egy sor kamion közé egy viszonylag gyenge járgánnyal, sokáig kell várni, amíg onnan ismét ki tud kecmeregni. Ráadásul a kamionsor is nagyon lelassult valamiért. Na, végre kilövök, elhúzok a kamionok mellett, és meglátom, mi fogja vissza a sort. Az Audi. Persze amint megelőzöm, ismét kitör, eltorzult arccal zúz el mellettem legalább 200-zal. No, ezt nevezem trollnak, és én ebben nem érzem a "játék" részt, inkább az önkontroll hiányát. Az úton balesetveszélyes is, a neten csak szimplán visszataszító. Számomra legalábbis.
Az egy külön téma lehetne, hogy miért tapasztaljuk meg azt szinte minden zenei elektronikai fórumon, hogy rengeteg fogalmatlan kérdést dobnak be, amin persze a törzsközönség sokat röhög, vagy épp bosszankodik. Ez szerintem alapvetően amiatt van, mert a "zemberek" jelentős része úgy gondolja, hogy alanyi joga és képessége van a zeneszerkesztéshez, muzsikáláshoz, és ezáltal a celebséghez. Aztán amikor kiderül, hogy a zenét is tanulás útján lehet elsajátítani, meg a hozzá szükséges technológia sem egyenlő egy gomb megnyomásával, akkor el is megy a kedvük. Vannak viszont sokan, akik fogékonyak, és pont a netes közösség segítségével tudtak elindulni. Szóval az első láma kérdés miatt azért nem kéne őket legyalulni.
Azt is szoktam mondani, hogy mindenki lehet láma egy olyan témát tárgyaló közösségben, aminek nem értő művelője. Etruszk régészettel, vagy érsebészettel foglalkozó fórumban pl. én is simán tudnék hülyeségeket kérdezni.
BonFire 2010.12.12. 06:19:25
Aki hisz az asztrológiában, az olvassa el, hogy milyen egy Vízöntő férfi, akinek Oroszlán az aszcendense, és gyakorlatilag teljesen világos képet kap rólam: milyen ember is vagyok én. Aki nem hisz benne, az is higgye el kivételesen. Rám pont illik véletlenül. :)
Ma én is kaptam egy tollt a blogomra. Elmesélem röviden. Egy baráti zenekarnak készítettem egy demófelvételt pár hónapja. Mivel a basszusgitárosukat képtelenek voltak elérni a mai technika korában, így kénytelen voltam én feljátszani a bőgőt a számra. Blogposztot írtam a számról, dicsértem a zenekart, kvázi ingyenreklámot csináltam nekik, plusz egy videót is összedobtam.
Erre ma hajnalban beesett a kedvenc basszusgitárosuk a blogomra, és olyan hangnemben vont felelősségre, hogy mit képzelek magamról, miért járatom őt le – mindössze annyit írtam róla, hogy mivel nem ismerem az illető tudásszintjét, nem bonyolítottam túl a bőgőtémákat, maradtam a kőkemény alapoknál –, más fórumokon is lejárattam (nem igaz), és a végére előkerültek az aduászok is, hogy egy öntelt és *** alak vagyok...
Mivel a megjegyzése több ponton is megsértette az oldalam szabályzatát, szépen kimoderáltam. Aztán egy viszontválasz mailben megválaszoltam a kérdéseit. Tapasztalatból tudom, hogy kicsi az esély rá, hogy válaszolni fog.
Egy trollnak az nem jó, ha nincsenek tanúi a civakodásnak. Egyet-kettőt már sikeresen likvidáltam azzal a módszerrel, hogy nem vettem részt a topicrombolásában, hanem privát üzenetet küldtem neki, amiben a mély empátiámról biztosítottam, és javasoltam, hogy beszéljük meg, mi nyomasztja. Kicsit sem kell megerőltetnem magam, és tudok én is olyan cinikus lenni, mint a topicromboló. De így már elrontottam a játékát. Eddig soha nem válaszolt egyetlen privátra egyetlen troll sem, és érdekes módon jó páran odébb is álltak. Tehát szerintem ez egy használható módszer.
A ban azért nem jó, mert egy szorgalmas troll képes naponta háromszor is visszaregisztrálni az oldalra. Ismerek ilyen agyalágyultat. Egy éve még az sg fórumát boldogította az összeesküvés-elméleteivel, majd a századik ban környékén eltűnt. Kábé egy hónapja új nickkel felvértezve most a PC fórumot vette célba. Erre kigyűjtöttem, hogy az elmúlt évben hány nicken szerepelt az sg-n és figyelmeztettem a többieket, hogy egy szavát sem vegyék komolyan. A Google-nak van egy olyan – néha kellemetlen – mellékhatása, hogy a meggondolatlan böfögéseinket is tárolja, így ezek visszakereshetők. Főleg, ha valakinek egy dolog a vesszőparipája, és X-szer leírja.
Szóval a privát üzenet az egyik járható út. Természetesen kivételek mindig vannak.
Janca Ákos 2010.12.14. 13:35:38
…
A butaság is lehet idegesítő - bár ilyenkor türelemmel gondoljunk arra, hogy mi személyesen mennyit tudunk a nagyvilágról. Viszont az intelligens troll sem jobb semmivel, mint a buta, sőt, nagyobb kárt tud okozni.
Hozzá kell tennem, hogy a túlzott udvariaskodás vagy az üres fecsegés, egymás ajnározása is ugyanolyan rossz szélsőség. Mindenesetre, a rosszindulatú, durva, sértő megjegyzéseknek végül csak egy eredménye lesz: az értelmesek elriasztása és az adott fórum tönkretétele.
Minden cselekedet, minden hozzászólás - akár értékes, akár értéktelen - időbe és energiába kerül annak, aki írja és annak is, aki olvassa. Ha már vesszük a fáradságot/bátorságot, hogy megnyilvánuljunk, miért ne inkább jót tegyünk egymással? Ez is örömet okoz, ráadásul nemcsak magunknak, hanem másoknak is.
Nekem régen meglepő volt olvasnom, hogy van "netikett", mert úgy gondoltam, teljesen nyilvánvaló, hogy az interneten sem viselkedhetünk másképp egymással, mint a valóságban - vagyis kulturáltan, jóindulatúan. A gyakorlat bebizonyította, hogy sajnos, ez nem igaz. Moderációra szükség van.
Sajnos, valóban sok a lelki, mentális "kihívással küzdő" ember - a trollok is azok - akik ráadásul a mai technika segítségével tömegesen tudnak megnyilvánulni, egészen közel kerülve másokhoz. Bárcsak létezne hasonló modern módszer a gyógyításukra. Talán az egyik ilyen a jó példa mutatása.
Utolsó kommentek