Amikor elhatároztam, hogy a zenei elektronikai barkácsolók részére bemutatok pár fontos szakirodalmi forrást, bevallom, eszembe se jutott, hogy a Rádiótechnikát megemlítsem. Nem azért, mintha nem lenne fontos, sőt, nagyon is fontos, hanem azért, mert azt gondoltam, hogy aki forrasztópákát ragad, az úgy is ismeri ezt a lapot.
Aztán tapasztalnom kellett, hogy a mai fiatalok egy része nem tudja, miről beszélek, amikor az RT-t emlegetem. Mint a korábbi bejegyzésekben már említettem, nálunk a családban apám és bátyám is nagy elektronikai buherátorok voltak, így aztán kicsi gyerek korom óta ott volt a Rádiótechnika is a számos lap és folyóirat között, amiket járattunk. Ma már csak hébe-hóba jut időm egy friss szám megnézésére, de a régiek mind megvannak, és időnként elő is szedem őket, mert vagy kapcsolási rajzot, vagy pedig valamilyen elméleti okfejtést keresgélek bennük. Mindig meg kell állapítanom, hogy mennyire színvonalas írások voltak ezek. Nagyon jó szakemberek publikáltak itt. A lap Külön érdemének tartom, hogy azokban az időkben, amikor Magyarországon még csak jórészt a KGST-ben gyártott alkatrészekhez lehetett hozzájutni, a barkácsolók számára szépen átalakítottak, átterveztek nyugaton megjelent kapcsolásokat, így aztán mi is megépíthettük ezeket.
A régi, például '60-as évekből származó számokat lapozgatva persze ma már mulatságosnak tűnnek a Szovjetuniót meg az MHSZ-t dicsőítő cikkek. Azt azonban minden rádióamatőr és elektronikai barkácsoló tudta, hogy az MHSZ-ben jól el lehet sajátítani a szakmai alapokat, az ideológián pedig a többség akkor is röhögött. A '70-es és '80-as években már gyakran találkozhattunk a frissnek számító, nyugaton kifejlesztett elektronikus és távközlési rendszerek ismertetésével is, és egyre több digitális áramkör is bejött a képbe. A lényeg persze mindig a kapcsolási rajzokban volt. A jól lerajzolt és szépen dokumentált készülékeket nem volt nehéz megépíteni, ha az ember az alapokat már ismerte. Rendszeresen jelentek meg cikkek erősítőkről, hifi berendezésekről, elektroakusztikai kérdésekről is. Ezekről, illetve a zenei elektronikai témákról, később a MIDI-ről főleg az évkönyvekben volt nagyon hasznos cikkanyag. Így kerültem kapcsolatba az egyik MIDI témában főmegfejtő szerzővel, Sipos Attilával is, aki akkoriban úttörő munkát végzett azáltal, hogy a MIDI hardveres vonatkozásait közérthetően leírta a magyar közönség számára, természetesen áramköri tervekkel fűszerezve. Az évkönyvek megjelenése korábban igen nagy esemény volt. Ha az ember nem rendelte meg előre, akkor futhatott érte kilométereket, amíg egy kültelki újságos bódéban némi bónusz ellenében az újságos elővarázsolt egyet.
Nem győzöm eléggé hajtogatni, hogy aki zenei elektronikai készüléket (erősítőt, szintit, effektet, MIDI berendezést, fényvezérlőt, stb.) barkácsol, az legyen teljesen tisztában az alkatrészek működésével, a beállításokkal, a munkapontokkal. Másrészt pontosan tudja olvasni a kapcsolási rajzokat. Gyakran tapasztalom, hogy olyanok szeretnének nekiállni a készüléképítésnek, akik az alapokat sem ismerik, illetve nem értik teljesen a kapcsolási rajzokból következő áramköri megoldásokat. Nem akarom az ő kedvüket sem elvenni persze, hanem pont azt szeretném, hogy az ilyen jellegű ismereteket meg tudják szerezni és stabil tudás birtokában tudjanak nekiállni a buherálásnak. Innentől kezdve lesz igazán élvezetes a saját készülékek építése. A szükséges ismeretek megszerzéséhez nyújt mind a mai napig jó segítséget a Rádiótechnika, de ne feledkezzünk meg a kiadónál megjelenő más anyagokról, pl. az Elektronika Füzetekről, amiben audiofil kapcsolásokat és más hasznos dolgokat is találhatunk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
BonFire 2010.12.21. 01:51:50
Az MHSZ-ben meg semmi rossz nem volt. (Még mindig az orromban érzem a forrasztópákák és az égett gyanta szagát.) Nem foglalkozott ott senki az ideológiákkal, meg az izmusokkal. Fiatalok jártak oda sportolni, meg hobbiból. Senki sem politizált, mert tizenévesen ez nem divat. Voltak RIM-esek (rádió iránymérők), rádióamatőrök, modellezők, sportlövők. Jómagam az épület alagsorában kispuskával tanultam meg úgy célba lőni, hogy jóval később, katona koromban kitüntettek érte. Engem a fegyverek érdekeltek, imádtam őket, és ott megkaphattam. Aki távirányítható repülőgépet akart építeni balsafából, vagy hajót, akármit, azt is megtanulhatta. Igen jó oktatóink voltak. Ja, nem mellékesen ingyen. Ha most valaki ilyet szeretne gyerekként vagy tinédzserként tanulni, az hová fordul? Nagyjából sehová, a gazdagabbja meg valami magántanodába íratja a csemetéjét borsos összegekért.
Nem volt akkoriban sem minden olyan rossz, ahogy most lefestik egyesek. Ékes bizonyítéka ez a színvonalas lap, ami a mai napig a piacon van. Ez azért nem semmi. Nekünk is volt pár köbméter belőle.
Tipikusan az olyan emberek nem láttak a régi rendszerben semmi jót, akik a mostaniban is csak a csupa rosszat látják, és egyfolytában keseregnek. Az efféléket meg úgysem lehet kielégíteni semmivel.
MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2010.12.21. 10:40:28
Hát igen, én se az MHSZ-t sírom vissza, hanem azokat a kiváló lehetőségeket, ahol a fiatalok mindenféle érdekes és hasznos dolgokat csinálhattak. Millióféle klub, szakkör, sportkör volt. Vannak ma is művházak, ahol lelkes szakemberek körül kialakul valami, de koránt sincs annyi lehetőség, mint régebben. Múltkor azon morfondíroztam, hogy miként lehet az, hogy manapság, amikor totálisan az elektronika világában élünk, mintha kevesebb gyereket érdekelne az elektronikai barkácsolás. Pedig roppant szórakoztató, hasznos, tanulságos, és ráadásul fillérekből össze lehet hozni csodákat. Nekünk akkoriban az alkatrészek beszerzése felszívta minden zsebpénzünket durván. Lehet, hogy a mai gyerekeknek kisebb hányadát érdekli az elektronikai barkácsolás? Ezért van az, hogy sokan a villanykari hallgatók közül utólag ismerkednek az alapokkal, és egy rádióamatőr pillanatok alatt leiskolázza őket elméletből és gyakorlatból egyaránt? Nem tudom. De az tény, hogy az ilyen, aktivitást és koncentrációt igénylő hobbik népszerűsége, akárcsak a sportok népszerűsége csökkent. A passzív hobbiké, mint például jutubnézés, lerészegedés, narkózás stb. nőtt. Ennek fényében is örülnünk kell annak, hogy azért a fiatalok jó részét érdekli a zenetanulás.
Utolsó kommentek