2BOX Drumit Five gyorsteszt
A svéd fejlesztésű Drumit Five elektromos dobról egy évvel ezelőtt már beszámoltam a Bitzenedében. Akkor csak annyit gondoltunk, hogy egy ígéretes dob koncepcióról van szó, amit korábban is professzionális elektromos dobok fejlesztésével foglalkozó szakemberek készítettek, így természetesen kíváncsiak voltunk a rendszerre, meg hát nagyszámú dobos cimboránk véleményére. Most, hogy pár hete itt van egy ilyen készlet az üzletben, és mi is alaposan meg tudtuk hajtani, meg dobos szakértőinket is leültettük elé, már sokkal okosabbak vagyunk.
Kezdjük az ismerkedést az AGY, vagyis a dobmodul felől!
A hangkeltés klasszikus sampler alapú, vagyis a testek által érzékelt ütéseket a triggerek impulzusokká alakítják, és ezek hatására indul el a modulban az adott testhez hozzárendelt minta lejátszása. Az elv borzasztó primitívnek tűnik, és felmerülhet az emberben, hogy van-e ebben egyáltalán valami, amivel el lehet rontani a folyamatot? Nos rengeteg kényes stációja van egy elektromos dob hangkeltési folyamatának, különösen, ha nyitott, betölthető mintákkal dolgozó sampler agyról beszélünk. Az elv persze egyáltalán nem új, magam a '80-as évek vége felé találkoztam először a Dynacord P 20-szal, ami akkor egy forradalmi dolog volt a maga csereberélhető ROM dobozkáival. Közben persze óriásit fejlődött a digitális technika és a legtöbb hangszercég letette a maga megfejtéseit a dobosok asztalára elektromos dob ügyben. Legtovább a Roland, a ddrum és az Alesis jutott a fejlesztésekkel, ja, meg ne felejtsük el a KORG ütőseit sem! A többiek inkább csak kisebb lépéseket tettek, vagy másolják a "nagyokat". Kaphatók ma már mindenféle olcsó kínai elektromos dob felszerelések is, ám ezeket nem tárgyalhatjuk a fentiekkel egy lapon.
Mik is a követelmények egy professzionális elektromos dobbal szemben? Nagyon sok minden. A dobosok ugyanis roppant háklis népség, nem lehet a szemüket kiszúrni mindenféle vacakkal. Azt mondják, akkor inkább gumilapkákat ütögetnek a konyhaasztalon, ha nem kapják meg a megfelelő eszközt. Vannak ortodox akusztikus dobosok, akiknek semmiféle villanydob nem felel meg, de a nagy többség szívesen leül elektromos szett mellé is, ha azt megfelelőnek találja.
A legalapvetőbb követelmény természetesen a hangminőség. A dob nem szólhat visszafogottan, fojtottan, vissza kell adnia azt a dinamikát, amit az eredeti akusztikus hangszer képes produkálni. A lábdobnak nagy energiát kell kiadnia, a pergőnek karakteresnek kell lennie, a cinek hangjának árnyalatait pedig minden részletre kiterjedően reprodukálni kell. A jó mintavétel természetesen nagyon fontos, így az ember nyilván először a modulban található gyári dobhangokat és az azokból felépített készleteket nézi végig. Elmondhatjuk, hogy a 2BOX igen gondosan mintázott, kiváló hangokkal népesítette be a készülék memóriáját, így a legkülönfélébb stílusokban munkálkodó dobosok azonnal ki tudnak választani szuper készleteket, és játszhatnak pár másodperccel a bekapcsolás után. Azonban talán nem is igazán az a lényeg, hogy gyárilag mindjárt kiváló hangokat találunk a modulban, hanem az, hogy képes a modul a kiváló D/A-k és analóg áramkörök révén valóban maximálisan részletgazdag és dinamikus megszólalásra. Ettől kezdve csak rajtunk múlik, hogy mit töltünk bele.
Ugyanakkor igen lényeges szempont a szerkeszthetőség. Ha valaki csereberélni akarja a készletben található dobokat, vagy teljesen új összeállításra vágyik, akkor azt igen gyorsan megteheti. Ide tartozik az is, hogy a hangok paramétereinek szerkesztései is gyorsan és áttekinthetően valósítható meg, tehát az ember pillanatok alatt kiigazodik a menün. A kijelző és a kezelőszervek nagyon logikusan vannak kitalálva, tehát rövid ismeretség alatt belakhatjuk az egész szerkezetet, és innentől kezdve kezünkben van a lehetőség mindenre.
Elektromos dob tekintetében a legfontosabb paraméterek a triggerkezeléssel kapcsolatosak. A profi gyártók itt csillogtatják meg a valódi szakmai erényeket, és itt véreznek el a kevésbé komoly modellek. A Drumit Five alapvetően duplaszenzoros, hálóbőrös testekkel kerül forgalomba, beleértve a lábdobot is. A jól elhelyezett és beállított szenzorok kulcsfontosságúak. Elmondhatjuk, hogy a 2BOX mindazt kihozta a hálóbőrös testekből, amit egyáltalán fizikailag ki lehet. Ugyanez vonatkozik a kétérzékelős cinekre is.
A lábcin pedig különleges megoldással pozícióérzékelést végez, tehát nem egyszerűen csak az alsó és felső állást közvetíti, így sokkal árnyaltabb lábcin hangzást zárt, nyitott és átmeneti helyzetekben. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy igyekeztek minden olyan hatást (káva, cinek különböző helyzetű megütése, stb) reprodukálni, ami a természetes dobhangzásban fontos. Mindazonáltal nem misztifikálták túl a triggerek paraméterezését. Viszonylag kevés beállítással kézben tarthatjuk az optimális triggerkezelést akkor is, ha kiegészítő testeket, illetve akusztikus testekre szerelt érzékelőket vetünk be kiegészítésképpen.
Át is tértünk a testekre és a vasakra. A padok egyszerű kivitelűek és stabil felépítésűek. A hálóbőröket lecserélhetjük a megszokott ütőbőrökre is. Ennek megvan az a haszna, hogy teljesen megszokott visszaütéseket fogjuk érezni a dobverőkön, azonban ezek már természetesen akusztikusan is fognak hangot adni, és felléphet gerjedékenység is. A lehetőség mindenesetre adott, és ez jó. A testek és a cinek rögzítése stabil, megbízható. Mint tudjuk, a dobosok utálják a szétesni akaró, gyenge bilincseket és egyéb hardvereket. Itt megnyugodhatnak, mert jól kitalált és kivitelezett minden hardver. A karám erőteljesebb játéktól kicsit bemozdulhat, de ez még messze a tolerálható szinten belül marad, a dobosokat nem zavarja. A lábcin állványát is a karámhoz rögzítették (a korábbi verzióban független volt), ezzel az egésznek fokozták a stabilitását. A dobosaink részéről időnként némi kritika érte a lábdobot amiatt, hogy a teniszlabda-szerű ütővég és a hálóbőr miatt puhának érezték a visszarúgást. Természetesen az ütőszárat és akár a lábgépet is ki lehet cserélni hagyományosra, de a hálóbőrt valószínűleg gyakran kell cserélni ebben az esetben. A legtöbben viszont elég gyorsan megszokták ezt a megoldást is. Minden dobfelszerelés esetében sarkalatosan fontos szempont a szállíthatóság. A Drumit Five esetében viszonylag gyorsan össze lehet csukni az állványzatot, és azonnal szállíthatóvá válik a felszerelés, nem kell tehát atomjaira bontani, majd fellépés előtt ismét összeszerelni, beállítgatni mindent.
A nyitott architektúra talán legfontosabb része az USB csatlakozó. A számítógépre csatlakoztatva és aktiválva az USB kapcsolatot egyből meghajtóként fogja kezelni a gépünk a modulba épített 4 G-ás CF kártyát. Hogy ezt miért szerelték fixen a hangszerbe, arról megoszlanak a vélemények. Engem speciel nem izgat, de aki sok gyakorló nótát akar például a memóriába pakolni (merthogy azt is lehet), az lehet, hogy máris azon töri a fejét, mikét lehetne-e, illetve lehet-e nagyobbra cserélni ezt? A lényeg viszont az, hogy 
könnyedén rakhatunk mindenfélét erre a kártyára. Ahhoz persze, hogy dobolható anyagok kerüljenek fel, szükség van egy formátum konverzióra, és a hangok dinamikai rétegeinek összeállítására. Erre szolgál a szerkesztő program, amely másrészt a dobkitek összeállításában és szerkesztésében is segít. A szerkesztőprogram még szerintem jelentősen továbbfejleszthető, mert a jelenlegi formájában csak a legegyszerűbb funkciókat tartalmazza. Azonban a hírek szerint folyamatosan zajlik a fejlesztés, így ez, és magának a dobmodulnak az operációs rendszere is frissül. A mai világban már alapkövetelmény az elektronikus zenei eszközök világában, hogy amikor az ember megvesz valamit, akkor megvásárolja a soron következő fejlesztések használatának lehetőségét is, és ez így van jól.
A mostani verzióban elég egyszerű effektezési séma van, valószínűleg ezen is fejlesztenek majd. Bár nem biztos, hogy annyira izgatja ez a dobosokat, mert a jelenlegi megoldással is szenzációsan szól a dob. Aki pedig speciális, sok inzertes effektre vágyik, az használhatja az egyedi kimeneteket ízlése szerinti külső effektekkel.
A svéd fejlesztők tehát alapos, átgondolt munkát végeztek. A dobfelszerelés minden komponenséről kiderül, hogy nagyon pontosan ismerik a dobosok igényeit, és az egész rendszer az ő elvárásaikat igyekszik kiszolgálni. A tesztelésben résztvevő dobosaink összességében nagyon pozitív véleményeket fogalmaztak meg. A hangminőséggel és a dinamikával valamennyien elégedettek voltak. Nagyon jónak tartották a könnyen kezelhető, nyitott sampling fájl kezelési rendszert, és azt, hogy a gyakorláshoz szükséges dalok is betölthetők. Mindenki elismerte, hogy ugyan nem a legolcsóbb elektromos dob, ugyanakkor annyira a profi kategóriába sorolható, hogy teljesen reálisnak találták az 539.000 Ft-os árat. Láttuk, hogy a legtöbb dobost nagyon inspirálta a cucc, és szívesen magénak tudna egyet, attól függetlenül, hogy rendelkezik már egy akusztikus vagy elektromos készlettel.
Nyugodt szívvel javasoljuk tehát a Drumit Five-ot koncertező dobosoknak a legkülönbözőbb zenei stílusokban. Otthoni gyakorlásra is nagyszerű, hiszen a hálóbőrök miatt még annyi zajt sem kelt, mint a gumipados elektromos dobok, a beépített gyakorló player és a számítógépes kapcsolat pedig nagyon rugalmassá teszi.
De rám a dobozka hátulján levő "Made in Sweden" felirat is megnyugtatóan hat :)
A Youtube-on egy csomó videót találhattok a Drumit Five-ról, pédául ezt:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2011.04.17. 21:45:59
A nagy céges adok-veszekben én már nem nagyon igazodok el. Tudtommal a ddrum nevet egy floridai székhelyű társaság vásárolta fel, akik a gyártást Kínába vitték. Az eredeti fejlesztő csapat meg tök jól érezte magát Stockholmban, nem volt kedvük mozdulni, így inkább csinálják azt, amit eddig, csak 2BOX néven. Lehet, hogy az információim nem pontosak, javítson ki, aki többet tud!
djuice 2011.04.17. 23:39:39
Őszintén én nem sokat adtam évekkel ezelőtt az efféle "játékszerekre" (mondhatni az ortodox akusztikus vonalat támogatnám ha dobos lennék :) de egy boltos ismerősöm hívta fel figyelmem rá hogy pl. a Roland most egyértelműen rákeményített erre a termékvonalra és hogy bizony nagyon komolyan kell már venni az e.dobokat is.
(egyes vélemények pl. mondják is hogy a Roland most itt akar nagyon előre törni, így nagyobb piacot lát benne, mint anno a sláger automatakíséretes billentyűkben, én nem tudom - ???)
Viszont a technikai hátteréről érdeklődnék ha lehet itt a Drumit Five kapcsán hogyan is működik, ui. úgy hallottam a több pontos ütésérzékelést először a DDrum fejlesztette ki játszható szinten, akik egy sima piezos trigger-jelből képesek meghatározni hol ért bőrt az ütő. Őszintén régebben valami nagy hókuszpókuszt sejtettem e mögött, de most úgy gondolom ahogy írtad MidiTom mennyire nincs elbonyolítva az elektronika, hogy talán pl. a miksikhez hasonlóan, a beérkező rezgések amplitudóeloszlásából (vagy rezgés képéből) eresztenek valami elemző elektronikára jeleket. ???
Mellesleg említetted, hogy a nagy cégek e.dob ügyben a DD, Roland, Korg. Viszont a Yamaha is csinál mostanság ilyen cumókat. Kit lehet a legkomolyabb képviselőnek tekinteni e piacon elfogultság nélkül?
Ja és anno volt még a DrumCat nevű dolog is! Talán asszem az Emunak volt valami köze hozzá?
MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2011.04.18. 00:20:26
A Roland V-Drum fejlesztései már jó régóta zajlanak, és nagyon komoly eredményeket értek el, számos innovációt ők hoztak be a piacra. Az elektromos doboknak mindig is megvolt a maguk piaca, és ez úgy tűnik, hogy manapság egyre bővül. Ebben persze szerepet játszik az is, hogy egyre jobb dobok kerülnek ki a gyártóktól, és így egyre több dobos érzi már úgy, hogy neki ez már jó. A Yamaha cuccokról nem tudok nyilatkozni, nem forgalmazunk Yamahát, így elég felszínes ismeretekkel rendelkezem róluk.
A többérzékelős dobtestek szenzorairól Bokrock kollégám tudna részletesebben mesélni, ő ásta be magát alaposan a témába.
Azt nem mondtam, hogy az érzékelők precíz fogadásához nem kéne rafinált elektronika. A DrumitFive esetében a beállítási paraméterek számára értettem, hogy nem vitték túlzásba, vagyis amit lehetett, azt megoldották automata módon, kezelői beavatkozás és paraméter állítgatás nélkül.
Az egyes gyárak készülékei eltérő módon fogadják a triggereket, de a cél mindenhol az, hogy rendkívül gyorsan meg tudják határozni az impulzusból a dinamikát. A kereszt triggerelés miatt is fontos az analóg fogadó rész kialakítása.
Utolsó kommentek