Tóth László zongoraművész diplomahangversenye Zalaegerszegen
Zenei életünkkel kapcsolatban rendszerint morgolódok és nyavalygok itt a blogon, elhiszem, hogy egy idő után unalmas lehet. Időnként persze azért érnek engem is igen kellemes hatások, és úgy illik, hogy ezekről is beszámoljak. Tegnap este például a zalaegerszegi hangversenyterembe igyekeztünk Tóth László barátunk zongora koncertjére. Laci zenetanár, kiváló zongorista, de a mi ismeretségünk igazából onnan fakad, hogy nagyszerű hangtechnikai szakember is, és több alkalommal dolgoztunk együtt különféle rendszerek beállítása, installációja kapcsán.
Az első meglepetés akkor ért, mikor a hangversenynek helyt adó Zsinagógába értem. Jóval a kezdés előtt már rendes tömeg gyülekezett, és kezdésre már a karzat is megtelt, állóhelyek maradtak csak. Sok esetben egy diplomakoncert a családtagok, ismerősök és a volt tanárok meghitt összejövetele, ez alkalommal azonban tényleg felfokozott volt az érdeklődés. Csak halkan jegyzem meg, hogy ebben bizonyosan szerepet játszott az is, hogy a korábban oly bőséges komolyzenei kínálatban válogató egerszegi közönség mostanság nincs elkényeztetve, hogy finoman szóljak. Kicsit ki van tehát éhezve a nép az ilyen fajta zenei csemegékre. Az előadókon kívül a műsorválasztás miatt is sokak figyelmét felkeltette a program.
A koncert elején Laci tanár kollégáját, Pánczél Kristóf énekművészt kísérte. Schubert ismert dalciklusából, a Téli utazásból hallhattunk 8 dalt. A dalok Sülyi Péter magyar fordításában hangzottak el. Péterről, illetve Péterrel már többször beszéltem a blogban, ő most személyesen is jelen volt ezen az eseményen. Nekem nagyon tetszenek ezek a magyarul megszólaló dalok, a két fiatal művész pedig kiválóan átadta a belőlük áradó hangulatot. Teljesen más jellegű mű, Beethoven "Appassionata" szonátája következett. Laci nagyon árnyalt, a dinamikát finoman uraló játékkal adta elő. Zongorajátéka engem valamennyire a fiatal Kocsis Zoltánra emlékeztetett. Eszembe jutott, mikor középiskolásként, csak úgy brahiból elmentünk Kocsis hangversenyre a színházba. (Igen, ez volt az, amikor leszakadt a pedál, Kocsis abbahagyta a játékot, alámászott, megszerelte, taps, továbbjátszott :) Szóval azidőtájt még nem voltam nagy klasszikus zene rajongó, de az a koncert mindmáig emlékezetes maradt, és úgy gondolom, akkoriban Kocsis Zoltán példája sok gyereket és fiatalt inspirált a zongora felé, vagy legalábbis, mint az én esetemben is, a klasszikus zongoradarabok hallgatása felé. Azért is jutott eszembe ez a sztori, mert a mostani hangversenyen is szerencsére sok volt a gyerek és a fiatal, és szemmel láthatólag nagyon élvezték. Pedig nem igazán könnyed darabokból állt a műsor.
A Beethoven szonáta után két Ravel darab következett, a Szomorú madarak és a Toccata. Ezek technikailag is jó húzós művek, Laci brilliánsan szólaltatta meg őket. 
A szünet után a Zalaegerszegi Szimfonikus Zenekar Mozart g-moll szimfóniáját játszotta el Samu Sándor vezényletével, majd következett az est fénypontja, Liszt Esz-dúr zongoraversenye. Laci kiválóan bontotta ki a műben rejlő energiákat. Valamennyi darab esetében érződött, hogy nem egyszerűen "elzongorázza", hanem értelmezi és érti is őket. Nem akarok persze semmiféle vájtfülű zenekritikus szerepben tetszelegni, nem feladatom tehát a szakszerű elemzés. A boldog hallgatóság egy tagjaként mondhatom tehát, hogy egy ragyogó koncert részesei lehettünk, nagyon magas színvonalú produkciókban volt részünk. Laci számára nagyon ígéretes zongoraművészi pályát sejtek, amihez nagyon sok sikert kívánunk!
Pár szót még azért arról is kéne ejteni, hogy a hangverseny létrejötte érdekében nagyon sok ember dolgozott, mindenekelőtt maga az előadó. Azt gondolnánk, hogy a diplomahangversenye előtt bezárkózik és gyakorolja a műveket. Tudom, hogy rengeteg szervezőmunka előzte meg a koncertet. A város és az intézmény támogatása nélkül manapság lehetetlen lett volna ezt megvalósítani. Hatalmas segítséget jelentett a városi szimfonikus zenekar tagjainak önzetlen hozzáállása is, hiszen nem lehet egy zenekart csak úgy a szögről leakasztani.
A koncert végén a közönség lelkes ovációval, felállva ünnepelte a fiatal művészt és a zenekart. Az is kiderült, hogy Egerszegen igenis jelentős érdeklődés van komolyzenei programok iránt. Bízzunk benne, hogy jó programokkal, kedvező bérlet- és jegyárakkal, kicsit kevésbé feszített napirendű hallgatósággal ismét visszatér a városba a nem is régen még oly pezsgő koncertélet. Remélhetőleg rendeződik a jobb sorsra érdemes városi szimfonikusok ügye is. Valamikor azt írtam, hogy nem lehet meg egy város blues kocsmák nélkül. Ugyanígy, nem "rendes" város az, ahol nincs egy jó szimfonikus zenekar, hiszen ők kell, hogy a klasszikus hangverseny program magvát képezzék.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek