Mi van, ha a bárzongorista szabadnapos? Többnyire az van, hogy a pultos bekapcsol valami rádiót vagy MP3 lejátszót. Hogy legyen valami zene. De hát ugye az nem az igazi. Az előbb találkoztam a Facebookon ezzel a réges régi zenészviccel:

Vadnyugati kocsma, a zongora tetején ül a zenész idomított majma, és a majom farka belelóg a zongorista whiskys poharába. Odazuhan egy részeg cowboy:
- Hé, öreg, azt tudod, hogy a majom farka belelóg a whiskybe?
- Még nem hallottam, de megpróbálhatom... Majom farka belelóg a whiskybe... bádumdum... duumduumduááá...

SilentDrive.jpg     Igen, a régi vágású bárzongorista eljátszotta, amit a bárpult mellett kornyadozó vendég kért tőle. Egy géptől persze nem lehet számokat kérni. Most ne gyertek nekem a kocsmai pénzbedobós MP3 lejátszóval, mert az azért mégis más, amikor a zongorista elklimpírozza a kért művet. A fent vázolt komoly problémán segít a PianoDisc cég.
     Amikor először találkoztam velük Frankfurtban, kicsit viccesnek gondoltam a történetet. Beépítenek bármely zongorába egy szerkezetet, ami aztán merőben új funkciókat ad a hangszernek. Mindenek előtt képes arra, hogy zongorista hiányában a hangszer maga eljátsszon egy darabot. A billentyűk rendesen mozognak, a pedál is reagál, ahogy kell. Persze a fejlett robottechnológiákat ismerve nem tűnik olyan nagy kunsztnak, hogy a midi fájlokat egy processzor vezérlésű elektromechanikus rendszer meghajtására használjuk. Vagyis a billentyűket tulajdonképpen szolenoidok mozgatják. A gyakorlatban ez nagyon kényes és precíz szerkezet. Ismerjük a zongora mechanikákat, tehát elismeréssel kell adóznunk a fejlesztőknek és a gyártóknak, hogy a meglevő rendszer átalakítása és a játékérzet módosulása nélkül meg tudták oldani az átalakítást. A szerkezet beépítése persze komoly hangszerészi gyakorlatot feltételez, csak meghatalmazott műhelyek végezhetik világszerte a műtétet.  
PianoDisc_ipad.jpg      A dolog másik része pedig a "digitális zongorává" alakítás. Ez esetben a billentyűk leütését optikai szenzorok figyelik, a billentyűmátrix jeleit egy midinél gyorsabb saját rendszer adja át a beépített hangmodulnak. A húrok megszólalását egy, a kalapácsok leütését gátló szerkezet akadályozza meg.
     A magától játszó zongora sok zongoristában megütközést kelt, sokan azt mondják, hogy az ilyen jellegű parasztvakítás tipikusan az amerikai milliomosok partijain lehet csak autentikus. Amikor beszéltem a PianoDisc embereivel, elmondták, hogy Európában is egyre nő a megrendelések száma, és minket is igyekeztek rávenni, hogy foglalkozzunk ezzel a technológiával.
     A "QuietTime", vagyis a lehalkított zongora viszont sok gyakorló zongorista számára lehet érdekes, két okból is. Először is a hagyományos zongorán sokan nem tudnak a lakásukban anélkül gyakorolni, hogy ne zavarnák a a családtagokat vagy a szomszédokat. Másodszor a digitális érzékelők beépítése nem változtatja meg a megszokott billentésérzetet, ami ugye nagyon fontos. Léteznek persze digitális zongorák, melyekben igazából egy "rendes" pianínó billentyűzete lakik, de hát azok a modellek sem olcsók. Felmerülhet tehát, hogy valaki inkább ragaszkodik a megszokott zongorájához, mintsem vásárol még egyet az éjszakai gyakorlás lehetőségével. A zongorák átalakításához szükséges kit ugyanis nem olcsó, és a munkaköltség sem csekély. A iQ_System.jpgPianoDisc kínál eleve ezekkel a tudományokkal felvértezett modelleket is. Tulajdonképpen megéri ezeket megvásárolni, mivel elég jó minőségű hangszereket kínálnak, és összességében jobban jövünk ki, mint  ha külön vennénk meg egy hasonló képességű hangszert és azt alakíttatnánk át. Persze ha valakinek a szívéhez hozzánőtt mondjuk a Steinway zongorája, akkor nyilvánvalóan abba fogja kérni az extrák beépítését.
     Az évek során a lejátszás vezérlésének forrása jelentős átalakuláson ment át. Kezdetben vala a kazettás rögzítő (gondoljunk a régi személyi számítógépek adatrögzítőjére), aztán jött a floppy, a CD, majd a pendrive és a flash kártyák. A korábbi infrás távvezérlők helyett ma már vezérelhetjük a szerkezet iPadról, iPhoneról, és a vezérlésen kívül itt már adatátvitel is lehetséges.
     A PianoDisc tehát megoldotta a kor színvonala szerint, amit meg lehetett ebben a témába oldani. A magától játszó zongora persze azért sok kérdést felvet. Ha otthonra veszek egy zongorát, akkor én biztosan azért veszem, hogy saját magam szerencsétlenkedjek a billentyűzeten. Ha valamiféle haladást érek el rajta, akkor boldog vagyok. Ha Pianodisc_iQFlashJPG.jpgcsak meglevő profi anyagokat akarok lejátszatni kiváló előadók interpretációjában, akkor arra tökéletesen elég egy digitális zongora is plusz hozzá egy szekvencer vagy egy tetszőleges számítógép. Megjegyzem, természetesen van a digitális zongorák között is olyan, amelyik pendrive-ról vagy más forrásból lejátssza a zenéket, például a Roland komolyabb modelljein egy elég nagy LCD képernyőn akár a kotta is megjeleníthető. Sőt, a Roland RG-7 R még a magától mozgó billentyű hatást is tudja, ha valaki mégis erre vágyik. Ráadásul ebben kalapács érzet is nagyon kifinomult.
     Kinek való akkor végül is a magától járó billentyűzet? Talán a zongoraművész házastársának, hogy amíg a párja turnézik, addig se maradjon el a feeling? Szállodák halljába, ahol a jövő-menő embereket a zongorázáson kívül a maguktól járó billentyűk látványával is szórakoztatni akarják? Lifestyle attribútumként újgazdagék kérójába? Vagy a bárba, ahol szabadnapos a zongorista? Nem igazán tudom. Mindenki döntse el maga... :)
 

A bejegyzés trackback címe:

https://bitzenede.blog.hu/api/trackback/id/tr394636706

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

djuice 2012.07.13. 15:04:56

"az amerikai milliomosok partijain lehet csak autentikus"
Ez nagyon találó és itt szerintem meg is állhatunk. Nem akarok ünneprontó lenni, de pár logikus érvem van a "hogy csináljunk a sárból is pénzt" stílusú, zongorakiegészítőket gyártók "forradalmi újításai" ellen.

Ha megnézzük ma hány lakásban van rendes akusztikus zongora amit jó értelemben használnak (itt nem a festők és kőművesek fröccsös poharát és sörös üvegeit tartó asztallá lealázott, amúgy kihasználatlan és lelakott zongoratetőre, mitöbb hangszerre gondolok - láttam ui. már ilyet!) eleve érdektelen nálunk a dolog.
Másrészt évtizedeken át meg tudták oldani a gyakorlás kérdését ilyen helyeken is, mintsem hogy a mai technika szintjén ez most jelentsen problémát. Mellesleg aki erről hall, bizonyára sokkal előbb hallott már a digit zongorák lehetőségeiről, ami a választást predesztinálja. (már zeneiskolai vaskalapos zongoratanárok is hajlanak némiképp a "vilanyzongorák" praktikumai felé.
Azután van cél kategória régen ebben a műfajban: Yamaha Disklavier ami profi és bejáratott dolog.
Még ezután, a Bösendorfer csinált régebben egy (akkor még) PC vezérlésű gépzongorát, ahol ui. tekercsek rángatták a billentyűket, amik valósan ütötték is a húrokat, tehát az ilyen illúzióromboló, hangmodult felhasználó megoldásoktól sokkal beljebb volt. Onnan tudom, hogy még kölyök voltam, mikor a TV-ben egyik este lement ez a műsor, aholis a mindig újító szemléletű Herbie Hancock adott maratoni improvizációs szóló zongora koncertet. A PC csak arra kellett hogy seqencerként szolgáljon és vezérelje az elektronikát - lévén 90-es éveket írtunk akkortályt. Természetesen a feljátszott imprókra utána saját magával jazz-párbajozott Herbie. Nem tudom a dolog ma hol tart és főleg hogy mennyibe kerül, de mindenesetre egy itt a cikkbe leírt "zongora patkolás" esetét sokkal inkább mással helyettesítene, akinek igazán számít a hangszere. Az meg újfenn kizárt hogy a megmaradt kultúrházak ilyenekre beruházzanak majd. szerintem ezzel a hangmodulos megszólaltatással ez az év absz. győztes bullshit kategóriája, már bocsánat előre is!

BonFire 2012.07.15. 20:42:19

A gépzongora, meg a verkli még régebbi találmány. Ott fel kellett tekercselni egy rugót, benne volt a szekvencia egy lyukszalagon, és klimpírozott a szerkentyű. Én se tudom, hogy ennek mi értelme lenne. Azt meg végképp nem értem, ha már úgyis a szekvencer játszik, amellett nem is a húrok szólnak, csak egy hangmodul, akkor mifenét számít a zongora _billentése_???

MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2012.07.15. 21:17:48

Azért én mindenképpen kétfelé választanám a kérdést. Az egyik a "silent" üzemmód, ehhez kell ugyebár a hangmodul. Amikro egy zongoraművész mások zavarása nélkül gyakorolni akar, arra ez teljesen jó. Ugyanaz a megszokott hangszer, csak nem a húrokat csapkodják a kalapácsok.
A "gépzongora" mód a parasztvakítás kategóriában fut szerintem is, de hát van rá igény :) Dinamikailag nyilván sokkal kifinomultabban játszik vissza egy darabot, mint egy sima digitális zongora, de ahogy a dolgok fejlődnek, valószínűleg ez a különbség is el fog halványodni hamar.

djuice 2012.07.15. 21:50:11

Parasztvakítás ide-oda, akinek a billentés a lényeges, az pontosan hogy nem a hangzáson fog kompromisszumot kötni (egyes művészeknek pl. a pianino, sőt a rövid zongora sem megoldás a bajaikra, csak a koncert zongi), viszont akit a csendben gyakorlás izgat, hamarabb beruház egy digital pianora... (amennyire ln ezt ismerem)
süti beállítások módosítása