Retró tárlatvezetés egy avíttas üzleti prospektusban

 

Musik_produktiv_prospektus_1984.jpg     A cégnél fellelhető több tonnányi kacat (értsd: kincs) között a minap akadt a kezembe a Musik Produktiv egy szintetizátor prospektusa. Belelapozgatva azt gondoltam, hogy ez a kiadvány ma már messze több, mint egy réges régen elavult üzleti ajánlat. Hirtelen felindulásból fel is töltöttem gyorsan a netre, és ha van kedvetek, most együtt átlapozgathatjuk, mindenki örömére és épülésére. Javaslom, hogy ne a Firefox beépített PDF olvasójával nézzétek, hanem rendes Adobe Readerrel!

       Az első és legfontosabb információ a dátum. A szerkesztői köszöntőben (3. oldalon) találjuk az információt: 1984 áprilisi helyzetet tükröz a prospektus. Természetesen német nyelvű, és aki tud egy kicsit németül, az igen jól szórakozhat az egyes hangszerek ismertetőin, ajánló szövegein. Tetten érhetjük, hogy mennyit változott az elektronikus hangszerek marketing nyelvezete, mit tartottak akkoriban fontosnak közreadni, és összevethetjük a szóhasználatot, a fogalmazást a mai netes ajánlókkal. Számomra és nagyon sok magyar számára 1984-ben ezek a prospektusok voltak "A"  zenei elektronikai információ forrásai, hiszen a midis könyvekhez is csak jó pár évvel később lehetett hozzájutni. Egy átlagos magyar zenész számára a prospektusban közölt információk jelentős része teljesen érthetetlen volt, részben a technikai újdonságok frissessége miatt, részben azért, mert mi magyarok csak nagyon messziről figyelgettük a zenei elektronika fejlődését, tehát az 5-6 évvel korábbi hangszereket és technológiákat is csak igen kevesen ismerték idehaza.

       Vágjunk neki a virtuális múzeumlátogatásnak, rövid kommentárokkal az egyes oldalak tartalmát illetőleg!

Borító
Megfakult kissé, de lényeg látszik. Korabeli csúcsszintetizátorok egymásra tornyozva. Akkoriban nagyon fontos volt, hogy a billentyűs minél több szintetizátorral vegye magát körbe, hiszen mindegyik hangszer csak kevés féle hangszínt tudott jól produkálni, kevés volt a polifónia, multitimbralitásról pedig nem nagyon beszélhettünk. A rakás alján levő Yamaha zongora (talán Clavinova YP40?) látható egy Boss CE-1 chorus-ensemble effekt, amit némely gitáros és szintis mind a mai napig előszedeget.

Belső borító
Magnum hangfalak. Elég húzós árú hangládák voltak ezek, ahhoz képest nem valami nagy csodák. Felejtős.

3. oldal
A szerkesztő, Theo Pötter pár szóval ajánlja a kiadványt, szabadkozik, hogy sajnos nem tudnak minden létező szintetizátort bemutatni. Ennek ellenére látni fogjuk, mi minden fért bele ebbe a füzetbe! Ne feledjük, 1984-et írtunk! Ja, és arra bátorítja a népet, hogy ne féljünk a számítógépes zeneszerkesztéstől, meglátjuk, milyen egyszerű dologról van szó! :)

4. oldaltól
Kezdődnek a csodák. Roland SH 101, Korg Poly800, Yamaha CS 01 II, aztán a helyzet fokozódik, például a Moog szintikkel. Újdonság a Moog Source. Ezt például nagyon szerettem. Az eddig bemutatott darabok közül mindegyikkel személyes jó barátságban voltam, egyedül a Moog Rouge volt az, amit csak keveset tudtam próbálgatni. Jönnek aztán a Poly61, a Juno106, a JX3P, A Sequential cuccai - valamennyi klasszikus mára. A KIWI némileg kevéssé ismert jószág volt, se azért akadt belőle pár errefelé is. Aztán a jóságos Jupiter szintik, melyek emlékéből és DSP-s modellezéséből a Roland ma is jól elvan. A Prophet T8 után a Rhodes Chroma jön, kiemelve, hogy egy interfész segítségével összeköthető az Apple II komputerrel. Húha. Van itt aztán egy Emulator II, potom 24.900 márkáért bárki megvehette.

9. oldal 
A Yamaha DX-7 kapcsán kicsit bevezetik a népet az FM szintézisbe. Elmondhatom, hogy akkoriban nekem sok fejtörést okozott az FM szintézis megértése, annak ellenére, hogy elég sok mindent tudtam már a szintetikus hangkeltésről, meg az analóg szintik lélektanáról. De a DX-ek működése sokáig magas labda volt és csak többszöri nekifutással sikerült a rendelkezésre álló információ foszlányokból összerakni fejben ezt a rendszert. Találunk egy kis táblázatot is a DX-1, a DX-7 és a DX-9 összehasonlításáról is. Bizony, ezek akkor már futó modellek voltak.

11. oldal
Yamaha KX-5: elkezdődött a "szabadítsuk fel a billentyűst!" kampány, vagyis hagyjuk őt is a színpadon kibontakozni és ugrálni, hogy a nézőtérről a lányok jobban be tudják fogni optikáikkal. Megemlítik, hogy a keyboard nem tartalmaz saját hangkeltést. Emlékszem, hogy akkoriban ezen is többen padlót fogtak, hiszen a MIDI rendszert még éppen csak kóstolgatta a nép idehaza. A másik "csoda" a Yamaha MP-1, a printeres szinti. Ilyent is javítottam, de a printere már nem működött, mire hozzánk került.

12. oldal
Roland újdonságok. Az MKB 1000 midi keyboard és az MKS hangmodulok szintén magyarázatra szorultak az átlag magyar muzsikusok számára, akik nem vágták, minek kell megbontani a billentyűzet és a hangkeltés közti kapcsolatot. Örültek, ha egy épkézláb szintetizátor árát képesek voltak összespórolni. 

13. oladal
Fogalommagyarázat. Ezek miatt is nagyon kedveltük a Musik Produktiv  billentyűkkel foglalkozó kiadványait. Volt ugye egy csomó angol kifejezés, melyeket a szótárból le tudtunk fordítani, de hogy pl. a "trigger" a "pattern" vagy a "flam" kifejezés mit is takar az elektronikus zenei gyakorlatban, azt nem nagyon tudtuk megfejteni, amíg ezeket az okosságokat át nem tanulmányoztuk. 

14. oldaltól
A szekvenceres szép új világ kezdeményei. A dolog végkifejletét látjuk. :)

15. oldal
kobor2.JPGEgy teljes oldalt szenteltek a Muzix 81 audio processzor ismertetésére. Mint tudjuk, ez magyar fejlesztés, és csak elismeréssel adózhatunk Szalay András munkájának. Zárójelben jegyzem meg, hogy a linkelt cikkben a Kóbor Jánost ábrázoló képet én szkenneltem be réges régen egy német folyóiratból, Kóbornak is a régi Syncopa web "Vintage sarok" oldalán mutatták meg. Íme, ez volt az én verzióm, amiből némi vágás és igazítás után lett a cikkben szereplő kép. De nem baj. A piros aláhúzás nem tőlem származik, hanem a folyóirat gazdája jelölte meg magának az érdekes részeket. Azt hiszem, ugyanattól kaptam ezt a prospektust is, ebben is találhatók aláhúzások, széljegyzetek, stb. Az internet előtti időkben így ment ez.

 

16. oldal
Újabb érdekes kezdemények: digitális zongorák. A felsorolt modellek a mai digitális zongorákhoz képest persze elég mulatságos hangokat keltettek, és a billentyűzetek is kezdetlegesek voltak, de valahol el kellett indulni az úton.

18. oldaltól
A tokok, monitorládák és a keverők a szintisek számára persze nem annyira izgalmasak, de azért érdemes egy pillantást vetni rájuk. Felidézik a '80-as évek elejének-közepének színpadi hangulatát.

21. oldaltól
Ez viszont ismét izgalmas terület. A dobgépek ebben az időben indultak hatalmas fejlődésnek. A felsorolt modellek egytől egyig mára kultikus darabokká váltak. Láthatjuk a Fricke MFB 512-t is, amit nagyon nem szerettem javítani. Az MFB cég viszont ma is él és virul, nagyon kedves kis moduláris szintiket produkál.

25. oldal
Elkezdődött a "MIDI-kütyü" korszak. Mindenféle szeparátorok, szétosztók, mergerek, kapcsolódobozok és átalakítók jelentek meg a piacon. Itt most a Roland MM-4 thruboxot és az MD-8 DCB-MIDI átalakítót láthatjuk.

26. oldaltól
"Was ist MIDI?" - teszik fel a kérdést, és a zenész társadalom akkoriban buzgón tanulmányozta a következő leírást, hiszen sokan itt találkoztak először értelmes magyarázattal, arról, hogy miként is működik ez a rendszer, hogy lehet szintetizátorokat, dobgépeket és számítógépeket végre gyártótól függetlenül összekapcsolni.

28. oldaltól
A dolgok sűrűjébe értünk. A Muzi81 még a lazább része a dolgoknak. Aztán a Yamaha CX-5 és a köré kigondolt mini stúdió rendszer valahol a mai házi stúdiók előszele lehetett. A prospektus szerint: "a CX-5 egy normál home computer (32kB), Microsoft Basic nyelven programozható."

30. oldal
Itt fejeződnek be a mikroszámítógépes zenei virgoncságok, de az igazán érdekes dolgot a lap alján találjuk. A Roland G-707 midis gitárját a GR-707 "kontrollerrel", minden mai gitárszintetizátor ősével.

Hátsó belső borító
Szalagos stúdió hangulat. Boldog évek emléke.

Hátsó borító
Egy E-mu Drumulatorral tartották ildomosnak bezárni a prospektust.

Retró kalandtúránk végén azon gondolkozom, hogy újabb harminc év elteltével vajon min fognak majd mosolyogni unokáink a mai zenei eszközök ismertetőit nézegetve. Lesz egyáltalán valami, ami számukra is fontos, emblematikus lesz a mai technikai eszközök közül?  Vagy csak egyszerűen bedarálni való hulladék minden?
Majd eldől.

  

A bejegyzés trackback címe:

https://bitzenede.blog.hu/api/trackback/id/tr795597872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kampokez 2013.10.27. 08:02:33

"Retró kalandtúránk végén azon gondolkozom, hogy újabb harminc év elteltével vajon min fognak majd mosolyogni unokáink a mai zenei eszközök ismertetőit nézegetve. Lesz egyáltalán valami, ami számukra is fontos, emblematikus lesz a mai technikai eszközök közül? Vagy csak egyszerűen bedarálni való hulladék minden?
Majd eldől."
Szerintem, ha meghallgatnak egy bármilyen hangszert a prospektusból, tudni fogják, mi az ami a mai hangszerekből igencsak hiányzik.. a gyomronvágó erő.. :)
Lehetnek itt csilivili eszközök, meg design külsejű cuccok, csak tényleg törekednének a hangszergyártó cégek arra, hogy a kezükből kiadott kütyük levigyék az ember fejét ha megszólalnak. Nem értem sokszor, hogy ebben a fejlett digitális világban, miért nem tudnak elkészíteni egy nagyon jó hangszert. Ebből a prospektusból örülnék, ha díszelegne bármelyik eszköz a szobámban..

MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2013.10.28. 22:51:19

@Kampokez:
Szerintem ma is vannak nagyon jó hangszerek. A PolySix/Jupiter világban minden zenész azért sírt, hogy egyik szinti sem képes egy normális zongora vagy szaxofon hangszínt produkálni. A ma "vintage" becsben tartott hangszereket sokan nem becsülték komolyan. Így kerültek a garázsok polcaira, meg egyéb alantas helyekre, ahonnét ma kincsként kibányásszuk őket :)

djuice 2014.01.16. 22:16:48

Melegen ajánlom Szalay András új riportját!
outline.blog.hu/2013/12/30/ezert_kar_hogy_nincs_hidegebb

Azt mondja:
"Wersi CFP-1 elektromos zongora

Ez nagyon megelőzte a korát. 1988-ban kezdtük el fejleszteni, 1990-ben jelent meg. Ekkoriban a memóriát még aranyárban mérték; ezért olyan hangtömörítési eljárást használtunk, amivel 2 MB memóriába 400 MB-nyi zongorahangmintát lehetett besűríteni. Ezzel olyan hangminőséget ért el, ami az akkori elektromos zongorákhoz képest ég és föld volt."

Was????? :)
süti beállítások módosítása