Amikor jól megfér két dudás egy csárdában
Címkék: szintetizátor analóg crossover pcm CV
2015.07.29. 18:11
Roland JD-XA crossover szintetizátor gyorsteszt
Kezünkbe kaphattunk még a megjelenés előtt egy Roland JD-XA szintetizátort. Természetesen buzgón nekiestünk a tesztelésnek, és magam is órákat töltöttem el az új szintivel, mivel egyértelműen ez az idei év eddigi legnagyobb szintetizátoros durranása, és a bejelentése óta vártunk az alkalomra, hogy kipróbálhassuk. 
Miért is izgalmas ez a hangszer? Talán azért, mert a Roland 1984 óta nem gyártott polifonikus szintetizátort. Pedig ott voltak példának okáért anno a JX-3P, a JX-8P és a Juno-106, mind szívemcsücske szintik. Gyártottak persze kiváló és legendás PCM hangszereket, gondoljunk csak az LA hangkeltésű „D” szériára vagy az újabb Fantom vonulatra, és gyártottak egyre jobb modellező szintiket is, éppen csak analógot nem. Tudjuk, hogy a korai analóg szintetizátorok nagyon sok gyermekbetegséggel küszködtek. Könnyen elhangolódtak, elveszítették a linearitásukat (magyarán a billentyűzet mentén nem mindenhol voltak tiszták a hangközök, termikusan instabilak voltak, nehéz volt reprodukálni egy adott hangzást, stb.) Az említett széthangolódások, instabilitások rendbetétele borzasztó időigényes, pepecselős és nagy figyelmet igénylő szervizmunka, kínlódunk is velük bőven. Ugyanakkor az analóg sound hívei általában tisztában vannak ezekkel a hátulütőkkel, de bevállalják az időnkénti rendbetételt és kalibrációt a vágyott hangzás és szintézislehetőségek érdekében. A nagy hangszeres cégek leálltak tehát az analógokkal a ’80-as évek végén, és inkább a minél jobb PCM alapú, illetve modellező hangkeltéssel szerelt vonulatot fejlesztették, már a piac "természetes hangzásra" kihegyeződő igénye miatt is. Néhány kisebb (leginkább egy vagy pár emberes) cég ügyködött csak a hagyományos analóg fronton. Emlékeim szerint az Alesis volt az első nagyobb gyártó, amelyik 2000 körül azt mondta, hogy most már létezik az a félvezető technológia, aminek a segítségével lehet stabil, jól vezérelhető analóg szintetizátorokat sorozatban gyártani, és kihozták az A6 Andromedát. Annak idején mindenki sziszegett, hogy hú, hát ezt meg minek, mert igaz, hogy jó, de hát baromi drága, satöbbi. Mára már kult hangszerré vált, és használtan is magas összegekért cserél gazdát. A gyártás kulcsát az Alesis által kifejlesztett egyedi analóg hangkeltő chipek jelentették.
Aztán valahogy úgy alakult, hogy a régi analóg hangszerek iránti kereslet nem hogy csökkent, hanem még fokozódott is. Így aztán nem csodálkozunk, hogy a Korg újra elővette az MS20-at, gyártják az ARP Odysseyt, és még folytathatnánk a sort más gyártókkal is. El lehetne mélyedni egy külön tanulmányban arról, hogy az új analóg szintik miként ötvözik az eredeti hangkeltési technológiákat a XXI. századi félvezetők kínálta lehetőségekkel, de ez messze kimerítené a mostani tesztelésünk kereteit. Ráadásul itt most egy konkrét modellről beszélünk, a vadonatúj Roland JD-XA-ról. Azonban ez a hangszer sem jöhetett volna létre, ha a Roland fejlesztői nem gondolták volna, hogy igen, most már tökéletesen stabil és sorozatgyártásban reprodukálható analóg hangforrásokat tudnak gyártani, ami ráadásul a polifon követelményeknek is maradéktalanul megfelel. Azonban még nagyobbat dobtak. A saját elnevezésük szerint crossover synthesizer-t alkottak. Erre egyelőre jó magyar kifejezést nem tudok, a kifejezésnek semmi köze a hangtechnikában használt keresztváltókhoz, sem a zenei "crossover" műfajokhoz. Keresztezték a polifon analóg hangkeltést a digitálissal. Ráadásul, ha már ez megvolt, raktak az egészre mikrofonbemenetet is, hogy lehessen vokóderezni, és az egészet megspékelték egy nagyon erős effektprocesszorral, ja igen, és egy szekvencerrel is. A helyzet azonban még kacifántosabb, mint az a későbbiekben ki fog derülni. Arra voltam alapvetően kíváncsi, hogy a két eltérő szintetizátor konstrukciót, melyek rajongótáborai nem teljesen átfedő halmazokat képeznek, mennyire tudta a Roland jól összehozni, erre utal a bejegyzés címe is a két dudásról.
Csapjunk bele tehát a szinti felderítésébe! Gondolom, a gyári ismertetőt és a protokolláris leírást minden érdeklődő úgyis ismeri, ha mégsem, akkor elolvashatja itt magyarul és itt részletesebben angolul. Néhány, a hangszer társaságában eltöltött éjszaka után a saját eddigi tapasztalataimat és benyomásaimat szeretném megosztani veletek.
Külalak
A fekete-piros „nightdesign” nekem a fényképek és az előzetes videók alapján is bejött. A valóságban is rendkívül látványos, szuper hangulatot kelt stúdióban és színpadon egyaránt. A fekete fedlapra szitázott piros feliratok viszont bizonyos fényviszonyok mellett nem éppen jól olvashatók. Persze, akinek már pár napja megvan a hangszere, úgysem ezeket fogja bogarászni, ennyi áldozatot tehát elfogadhatunk a látvány oltárán. A látványos küllem, konkrétan a plexi fedlap viszont elég sérülékeny, ezért a leendő tulajdonosokat arra biztatom, hogy ha szeretnék megőrizni a tetszetős külsőt, akkor óvják a hangszert a portól, kosztól, ráfolyt löttyöktől, karcolásoktól és egyéb sérülésektől. A tanács természetesen minden hangszerre ugyanígy él, de a JD-XA felülete egy kicsit nagyobb odafigyelést és óvatosabb tisztogatást igényel a szokásosnál.
Kezelés
A kezelőszervek stabilak, színpadtűrők. Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert némelyik gyártó mostanában igen satnya, gyenge kezelőszerveket épít a hangszerekre, amiket az ember szinte fél megmozdítani is. Természetesen a potik, faderek, nyomógombok és csatlakozók élettartama majd a tényleges használat során derül ki, de ezek tényleg stabilnak tűnnek. A kezelőszervek elhelyezése logikus, alapvetően a szintézis jelútjának felel meg az elrendezésük. A sok valósidejű kezelőszerv mellett persze ott vannak a menük eléréséhez és kezeléséhez szükséges további gombok is. A kétsoros LCD kijelzőt én speciel kicsinek tartom. Nagyon szépen kidolgozott és meglehetősen összetett menürendszert tartalmaz a hangszer, ehhez képest a kis kijelzőn való navigálás nem túl egyszerű, bár természetesen minél többet kutakodik az ember a menüben, annál gyorsabban eléri, amit akar. Azt viszont úgy látom, más netes tesztelők is szóvá tették, hogy nincs egy értékállító enkóder, mint ahogyan azt a hasonló készülékeken megszokhattuk. Így bármely paraméter értékének megadását a + és – gombok pöcögtetésével vagy folyamatos nyomva tartásával érhetjük el. Hiányzik az a kerék. Bár – az én véleményem szerint – azért kicsi a kijelző és azért nincs kerék, mert minden bizonnyal ki fog jönni egy editor szoftver, és akkor úgy is mindenki azon fog szerkeszteni. A színpadi játékhoz és a real time nyúzáshoz pedig minden adott és kéznél van, ezért ezen a kérdésen tovább nem rugóztam.
Dicséretet érdemel a sok egyedi LED és a potik körüli kör megvilágítása. Egy szempillantás alatt áttekintést kapunk a „ki kivel van?”, „mi mit csinál?” kérdésekre. Bármely program kiválasztása után azonnal látjuk, hogy a 4 analóg és 4 digitális part közül melyek aktívak. Ha szeretnénk beavatkozni valamilyen paraméterbe, akkor egy vagy több part párhuzamos szerkesztésre történő kiválasztását is egyből visszajelzik a megfelelő ledek. A luxusmegoldást persze a motorfaderek és koronaledes potik vagy enkóderek adnák, de az roppant módon felhúzná a hangszer árát, és a gyakorlatban nem éreztem olyan nagyon ezek hiányát, mint ahogyan az ős analógok kapcsán sem meditált ezekről a dolgokról senki sem.
A billentyűzet teljesen korrekt, dinamikus és aftertouch-os, ahogyan illik, panasz nem érheti. A terjedelme 4 oktávos, de természetesen transzponálható +/- 2 oktáv mértékéig.
Csatlakozók
A hátoldali csatlakozók sorában ott találjuk a fejhallgató kimenetet és a két monó vonal kimenetet. Érdemes megemlíteni, hogy ezek "rendes" 6,3-as jack aljzatok, mert manapság elég sok profiknak szánt szintin is 3,5-es csatlakozókat találunk hang kimeneten, és én azt nem szeretem. Van egy külön Analog out és egy Click kimenetünk is, és szinte már látom, hogy ettől néhány tapasztalt szinticsavargató embernek mosoly derül az arcára. Pedig most jön a hab a tortán: van hátul 2 db CV OUT és 2 db GATE OUT csatlakozónk is. Igaz, hogy ezek 3,5-es jack aljzatok, de úgy tűnik, hogy az analógokat felélesztő gyártók most erre tértek rá a CV rendszerben. A Roland a V/oktáv rendszerű CV-t használja. Megoldott tehát az analóg világ régebbi és újabb portékáihoz való illesztés, legalábbis kifelé. Egyre többen építgetnek kisebb-nagyobb analóg rendszereket egyedi megfejtésekkel, számukra ez nagyon fontos információ lehet. Zárójelben jegyzem meg, hogy nem is olyan egyszerű jó minőségű, 3,5-es jack dugóval szerelt patch kábeleket beszerezni. Valószínűleg rá fog majd állni pár cég a gyártásukra, addig házi készítéssel, vagy sztereó jelkábel befogásával oldhatjuk meg a kérdést.
Ne feledkezzünk meg a mikrofon bemenetről sem! Ez egy kombi XLR-jack aljzat, mindkét bemeneten szimmetrikus jel fogadására készítették fel. Az XLR-re menüből tudunk 48V fantomtápot adni, ami nagyon becsülendő dolog, hiszen így kondi mikrofonnal is dolgozhatunk. Ugyanakkor fokozott figyelemmel is kell lennünk, nehogy valami disznóságot kövessünk el a rosszul használt vagy bekapcsolva felejtett fantommal. A bemenethez külső érzékenység beállító poti is tartozik, de a mikrofon menüjében szabályozhatjuk a jelszintet. Mindezeket azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert biztos vagyok benne, hogy a potenciális felhasználók mindenfélét rá fognak dugni erre a bemenetre, hiszen rengeteg kreatív lehetőséget nyújt. A hátlapon találunk még 3 pedál csatlakozót is, ezzel is jelzi a Roland számunkra, hogy nem gyerekjátékról van szó. Bizony, ezek nagyon fontos dolgok, és tudjuk, hogy sok zenészt nagyon zavar a pedál csatlakozások hiánya. Van egy MIDI IN és egy MIDI OUT csatlakozónk is, és azt már tényleg csak nagyon halkan jegyzem meg, hogy ebben az árkategóriában még örültünk volna egy THRU-nak (akár 2 dollár 67 cent felárral is), pont azért, mert ez profiknak szánt cucc. Akármit is gondolnak erről manapság a nagy gyártók, igen gyakran felvetődik a THRU kimenet hiánya.
Van viszont mindkét fajta USB aljzatunk. Az egyik a számítógépes kommunikációhoz, a másik pedig az adatok tárolására szolgáló pendrive fogadására.
Analóg hangkeltés
A lényeg persze a hang. Az analóg szekció jó. Van ugye 4 analóg partunk, bennük 2-2 oszcillátorral. Sub oszcillátor nincs, de ha arra vágyunk, akkor a kettőből egyet befogunk subnak. A szokásos hullámformák közül választhatunk, és természetesen van impulzusszélesség szabályozási és modulációs lehetőség is. A két oszcillátor között mód van keresztmodulációra és ringmodulációra is. Itt azonban már találunk egy furmányos megoldást. Modulációs forrásként választhatjuk az „AUX” opciót is, azt pedig menüből mondhatjuk meg, hogy zajt, a kívülről behozott analóg jelet, vagy a digitális szinti szekció jelét használjuk fel. Ezért is mondhatjuk, hogy a „crossover synth” elnevezés jóval többet takar annál, minthogy egy közös dobozba építettek be egy analóg és egy digitális szintit. 
Analóg szintetizátor esetében a szűrő létfontosságú eszköz. A JD-XA többfunkciós szűrőt ad a kezünkbe. A három aluláteresztő szűrőből az első szokványosnak mondható 24 dB/oktávos, a második a régi Roland szintik híres tranzisztorlétra szűrője, szintén 24 dB-s. Azt egyelőre még nem tudom, hogy egy az egyben valamelyik korábbi hangszer szűrőjét építették-e be, vagy a régi elvek alapján újra konstruált áramkörről van-e szó. A Roland szűrők lelkivilágáról itt találnak összefoglalót az érdeklődők. A harmadik választható opció egy 12 dB/oktáv meredekségű aluláteresztő szűrő. Van továbbá egy felüláteresztő és egy sávszűrő lehetőségünk is. Ráadásul van még egy extra felüláteresztő potink is, hogy alapjaiban szűrőzhessük szét oszcillátorainkat. Az egész hang szénné tekeréséhez találunk a szűrőnkön még egy drive poti is, amit szintén jó kitapasztalni, mert jelentősen befolyásolhatjuk vele a hangzást. Érdemes tehát sokat szórakozni a különféle szűrőkkel, kipróbálni a cutoff és rezonancia viselkedését. Roppant kreatív módon lehet velük dolgozni.
A szűrőre és az erősítő szekcióra ADSR burkológörbe van, az oszcillátorokra (pitc) pedig AD lehetőséget kapunk. A Roland hagyományok szerint mindegyikre ráküldhetjük az LFO modulációt fázishelyes vagy inverz vezérléssel.
Digitális hangkeltés
Azt mondja a Roland, hogy a 4 partos digitális hangkeltő rendszer az INTEGRA-7 hangmodullal kompatíbilis, ami nagyjából igaz is. Az INTEGRA-7 nagyon komoly teljesítményű hangmodul, egy SuperNATURAL hangforrás. Sokan azt gondolják, hogy a SuperNATURAL a Roland esetében kifejezetten az akusztikus hangszerek visszaadására kifejlesztett hangeszköz, pedig ennél többről van szó, létezik SuperNATURAL megoldás a szintetikus hangokhoz is. A Jupiter-50 és a Jupiter-80 például alapvetően erre épül. Aki kíváncsi a SuperNATURAL hangkeltés alapjaira, itt találhat egy cikket a témáról, illetve egy kicsit alaposabban tárgyalva itt.. A mi esetünkben az a lényeg, hogy a JD-XA-ba bekerült egy INTEGRA-7-tel kompatíbilis, de csak 4 partot leképező, partonként 3 partialból építkező sound engine, mely 64 hang polifóniára képes. Nem tartalmazza tehát az INTEGRAL-7 valamennyi alap mintáját, hanem elsősorban a szintetizátor hangokhoz felhasználhatókat. Az INTEGRAL-7 dokumentációjában elkülönítetten kezelik a „sima” PCM mintákat és a különféle hangszertípusokhoz való SuperNATURAL hullámformákat. Utóbbiak ugyanis „viselkednek” valahogyan a SuperNATURAL hangkeltő rendszerben, tehát nem egyszerű PCM ledarálásról van szó. Felhasználói szemmel (füllel) a dolognak egyetlen értelme van: a digitális hangkeltés is brutális a JD-XA-ban. A rendelkezésünkre álló tesztpéldányban még csak néhány bank van feltöltve hangszínekkel, ezek vegyesen tartalmaznak tiszta analóg, tiszta digitális, és vegyes hangszíneket. Az esetek többségében az a hallgató, aki nem látja a hangszeren a ledeket, nem nagyon fogja tudni, hogy mikor melyik rendszer szól.
Próbaképpen betöltöttem néhány hangszínt az AXIAL bőséges INTEGRAL-7 választékából is. Ezek egy részében kibújik a szög a zsákból, mert pl. a jó öreg D-50 hangszínek esetében azonnal tudni fogjuk, hogy digitálisak, de ha még egy kicsit megkutyuljuk, akkor már senki nem ismer rá azokra sem. Az igazi élvezetet az jelenti ebben a hangszerben, hogy rendkívül bőséges lehetőségeink vannak akár a digitális, akár az analóg szekción belüli hanggyártásra, a kettő keverésével pedig nagyon új és eredeti hangokat is létrehozhatunk.
Effekt szekció
A hangszer igen fontos része. Nem véletlenül goglalkozik a Parameter Guide jó része az effekt programozással. Ha azt mondom, hogy a JD-XA a kreatív hangszerkesztő emberek boldog és vidám játszótere, akkor ezen az egyik legfontosabb játékszer az effekt processzor részleg. Minden parthoz, tehát a 4 analóg és a 4 digitális parthoz is tartozik egy-egy MFX effekt részleg 67 effekt típussal. Magyarán az összes partot külön inzert effekten vezetjük át. Ugyanígy minden parthoz tartozik egy saját EQ is. A lehetőségek tárháza tehát óriási, fantasztikusan összerakott hangzásokat lehet így készíteni. Persze ésszel is kell editálni, mert például ha csak azt nézzük, hogy az analóg résznél igen fejlett szűrők dolgoznak, akkor már elképzelhető, hogy egy komplexebb, mondjuk erősebben modulált szűrőnél hány paraméterre kell ügyelnünk, hogy ne másszunk el véletlenül valami nehezen kezelhető tartományba. De hát a komplex és gazdag hangzások létrehozása érdekében muszáj megismerni a hangszer struktúráját és lehetőségeit, mint ahogyan valamennyi komoly szintetizátor esetében igaz ez az állítás. Az effektek nem csak a partonkénti processzálásra korlátozódnak. Az összekevert jel egy master zengetőre (6 féle), 2 TFX processzorra (29 féle), egy visszhangra és egy master EQ-ra futnak még rá. Nem beszéltünk még a mikrofon bemenetre csatlakozó vokóderről és a saját zengetőről, az egy független világ.
Felhasználóként természetesen az egyes effektek minősége és paraméterezhetősége érdekel bennünket. Az általam kipróbált effektek túlnyomó része igen profi, jól kidolgozott és jól állítható, tehát elsősorban rajtunk fog múlni, hogy mennyire mesterien bánunk velük.
MIDI kontroller
A hangszeren található rengeteg bizgenytű kínálja magát, hogy szoftveres eszközökhöz kontrollerként használjuk. Természetesen a Roland nem hagyta ki ezt a ziccert, így még erőteljesebben multifunkciós szintetizátort alkottak.
Összefoglaló
A JD-XA összességében igen kedvező benyomást tett rám. Azok fogják rendkívüli módon kedvelni, akik szeretik a gazdag hangzásvilágra képes, inspiráló szintetizátorokat. Bár a teszthangszer néhány feltöltött bankjában is igen meggyőző hangszínek sorakoznak, azt gondolom, hogy ezt a szintit nem annyira a preset nyomkodásban örömüket lelő népek fogják megvásárolni, hanem az egyedi hangzásokra, sokoldalúságra vágyó és kísérletezni szerető zenészek. Ők pedig igen sok örömöt fognak lelni benne.
A fentiek alapján úgy tűnhet, hogy ez inkább stúdió hangszer, de ugyanúgy, vagy talán még jobban ki lehet használni zenekarban vagy liveact játékban, és akár a DJ világ is gyorsan felkaphatja. Hangzásvilága a klasszikus finom szőnyegektől a különféle leadeken át a ma gyakran használt rettentő szétcsavart, szétmodulált soundokig mindent felölel. Nekem a digitális és az analóg rendszer együttes használatával előállított hangszínei voltak a legizgalmasabbak, és bevallom, magam is főztem gyorsan néhány saját hangzást. A „crossover synth” koncepció tehát nekem bejött, analóg és digitális hangkeltés jól megférhet egy eszközben. Megelvő alapokból kiindulva pillanatok alatt eljuthatunk egy teljesen újszerű megszólalásig. A sound designerek persze ki fogják használni az összes lehetőséget, és jól teszik. A rövidke tesztelés során nem jutott idő a szekvencerben és a CV/Gate megfejtésekben elmélyedni, de pusztán ezen eszközök megléte is további izgalmas alkalmazásokat tesz lehetővé. Menet közben találkoztam sok apró kis okossággal, melyek csak akkor jönnek elő, mikor az ember már komolyabb ismeretségbe kerül a hangszerrel. Borzasztó sok tudást, teljesítményt és precíz műszaki megvalósítást rakott a Roland a JD-XA –ba a zenészek örömére.
Az új, hamarosan forgalomba kerülő szintit jó szívvel ajánlom a billentyűsök és valamennyi villanyzenész figyelmébe.
A hangszert több napon át nyúztam, de sajnos nem eleget, még bőven lenne rajta sok tesztelni és kipróbálni való. Az alábbi videó akkor készült, amikor az AXIAL-ról beimportált patcheket (főleg D-50 és Juno-106 modellek) analizálgattam és analogizálgattam meg. Éjszaka már nem volt billentyűs a házban, és a felvételt nem is akartam kitenni a netre, de úgy gondolom, a már elérhető, főleg a gyári preseteket bemutató videók mellett ez a kis szösszenet is információkkal szolgálhat a hangszer irán érdeklődők számára.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2015.08.10. 14:28:46
youtu.be/9oDRtz9B-yE
Utolsó kommentek