* ha csak nem zeneszerkesztésre, rögzítésre akarod használni

A bevezető antireklámmal remélhetőleg jól összetörtem minden olvasóm ambícióit. Pedig nem is arról van ám szó! Hanem:

A Windows 7 egészen jó dolog, csak ...

    A Windows operációs rendszer sohasem volt igazán a zenészek barátja. Ugyan a 3.1-esen szépen és stabilan elfutkároztak a korai midi szerkesztő és kottázó programok, a W95-ön pedig már megjelentek az első komolyabb soksávos audio rögzítők is, de az élet sohasem volt egyszerű a zenészeknek Windows platformon. A régi DOS-os programok egyszerűségét és stabilitását sokan sirattuk az első időkben. De a divat a grafikus, multitaskos operációs rendszer lett, mert a nép ezt követelte. A zenei és stúdió szoftverek fejlesztőit azonban ez nagyon nehéz feladat elé állította, mert a muzsikus népek programjainak használhatóságát egyértelműen az atom precíz időzítés határozza meg. A windowsban viszont ezzel nem nagyon foglalkoztak. Emiatt a szoftverek és a profi kártyák fejlesztői több szinten is meghackelték a windowst, illetve programozási furmányokat vetettek be annak érdekében, hogy a kívánt időzítést ki tudják csalogatni a gépből, és hozzá valósidőben (vagy csak picike késéssel) történjenek az események. A Microsoft először nagy dérrel-dúrral bevezette a DirectX-et, ami játékokhoz talán jó is volt, a zeneszerkesztő alkalmazásokhoz azonban egyáltalán nem. Áttörést a Steinberg által kreált ASIO felület eredményezett, ami kikerüli a Windows azon bugyrait, ahol a hang 750 ms-ig elpihenget, és képes a kompatibilis hangkártyákat 1 - 10 ms késéssel kiszolgálni.

    Innentől kezdve viszont a zeneszerkesztésre befogott számítógépeket a felhasználóknak át kellett buherálni. Nem mindenféle hardveren működött a buhera (elegánsabban tweakelés), és az egyszerűség kedvéért minden új Windows verzióval  másképpen kellett megküzdeni. Így a zenei és stúdió alkalmazásokra szánt gépeket csak azok a számítástechnikában járatos emberek képesek produkálni, akik időt és fáradtságot nem kímélve összegyűjtik a szükséges információkat, és a gyakorlatban is kikísérletezik a megfelelő beállításokat. Mi a legelső kütyü DOS-os programoktól kezdve végigkövettük a zenei szoftverek evolúcióját, megküzdöttünk valamennyi Windows verzióval, kipróbáltunk minden elképzelhető és el nem képzelhető beállítást, szorgalmasan faragcsikáltuk a registryt, és méregettük a beavatkozások hatását. A Windows XP tulajdonképpen egészen jól szerepelt ebben a sorban, és viszonylag hosszú ideig tartotta magát a PC muzsikusok körében. A Vista megjelenése előtt lehetett olvasni valahol egy interjút Jim Allchinn - nel. Valószínűleg ő volt az utolsó a Microsoft vezetői közül, akit érdekelt az, hogy használható - e az operációs rendszerük pro audio alkalmazásokra. Ő akkor optimista volt, és azt engedte sejtetni, hogy ez egy nagyon zenészbarát rendszer lesz. A Vistára azonban valahogyan senki se kattant rá igazán. Elsősorban a "felhasználói élményt" javították. (Gyengébbek kedvéért ezt másként "parasztvakításként" szoktuk említeni.) Most viszont már itt a Windows 7. Tavaly nyár óta teszteltük a különféle előzetes verziókat, és nagyjából összeállt már a kép. Lássuk, mire jutottunk!

    A Windows 7 alapjaiban jó benyomást nyújt, ha az átlagos felhasználó szemszögéből nézzük. Ha viszont pro audio, vagy DAW (digital audio workstation) alkalmazásra akarjuk bevetni, akkor telepítés után azonnal neki kell esnünk a lecsupaszításának, miáltal egy mezei XP-hez hasonló felületet kapunk, amin különösebb bogarászás nélkül mindent megtalálunk, amit ott megszoktunk. Az viszont sajnálatos, hogy míg az XP-ben be lehetett állítani egy lazán kezelhető, spártai kinézetű, de hatékony  mappa kezelési sémát, addig most csak nyakatekert módon áll elő a könyvtár - és fájlstruktúra. Nagymama valószínűleg szereti ezt a könnyed nézetet, mert hamar megtalálja az unokák fotóit, de ha pl. valaki nagyon sok fájllal dolgozik (és egy zenei projektnél ez nem ritka), akkor kicsit nyűgös ez a verzió. Eleve, a jól működő Windows egyik sarokköve a logikusan, áttekinthetően elrendezett könyvtárak és fájlok rendszere. A Vista óta inkább a "dobd valahova, aztán majd megkeresed a keresővel, ha kell" filozófiájára nevelik a felhasználót, ami lassú és kaotikus Windowst eredményez.

    A zenei beállítások jelentős része ugyanúgy működik, mint az XP esetében, fura módon azonban a hatásuk valamelyest eltérő. A lényeg az, hogy kézben tarthatók a jó zenei gép beállításához szükséges paraméterek. Amíg a különféle beta verziókat teszteltük, addig a legtöbb hangkártyához még nem léteztek 7-es driverek, de örömmel tapasztaltuk, hogy sok esetben működtek az XP vagy Vista driverek. A programok kompatibilitását sem garantálták a gyártók, mindazonáltal pl. mindvégig Cubase 5-tel teszteltük a beállításokat. Mostanra már deklarálja a Steinberg a Cubase 5.11 Win 7 kompatibilitását. Néhány dologra azonban ügyelnünk kell.

    Egyáltalán nem biztos, hogy a korábbi pluginjeink is olyan jól fognak működni a Win 7 környezetben, mint régen. Figyelni kell tehát a gyártókra, mert a legtöbben persze  igyekeznek gyorsan megoldani a kompatibilitást. Másrészt néhány fontos program, illetve plugin esetében segített az a lehetőség, hogy XP kompatibilis futási módot választottunk. Régebbi, ma már nem gyártott hangkártyáknál előfordulhat, hogy bár a driver felmegy, mégsem viselkedik jól a cucc. Ezeket nem kéne forszírozni W7 alá, marad a jó öreg XP platform. Le kell mondani a game portos midiről is (lásd előző post), bár egyesek megpróbálják rávenni a Microsoftot, hogy emelje vissza ezt a jellemzőt a W7-be. Néhányan más fajta midi interfészeknél is pontatlanságra, hibás kezelésre panaszkodtak W7 alatt, ez nálunk nem jött elő.

    Összefoglalva azt tudjuk mondani, hogy nem kell félni profi zenei alkalmazásokra szánt gépnél a Windows 7-től, de átgondoltan kell megtervezni és felépíteni az egész cuccot,  hogy ne legyen probléma. Néhány gép átadása után még nem mondanám, hogy minden kérdésre pontosan tudjuk a választ, de a tesztelgetős periódusnak már a vége felé tartunk, és tudunk W7 alapú zenei munkaállomásokat produkálni.

    Amúgy a Windows 7 tetszetős és talán lehet mondani, hogy felhasználóbarát. Aki gondolkodik a váltáson, ne habozzon sokat! A bevezetőben említett komplikációk nem a felhasználásra, hanem a zenei PC előállítására vonatkoznak. Ha nem akarsz ebben elmélyedni, akkor ezt a részt hagyd szakemberre! 

    Ne gondoljátok, hogy valamiféle gasztronómiai blog irányába térülnénk el! Rögtön megmagyarázom az első körben, hogy mi a mai bejegyzés fő csapásiránya: a magyar nyelv néha félrevezető kreativitása.

    Az epermálna (gyengébbek kedvéért eperből málnaszörp szerűen elkészített ital) ugyanolyan nonszensz, mint a műanyag vállfa. Vagy az USB midi kábel. Azért szedtem elő ezt a témát, mert nincs olyan nap, hogy ne kerülne terítékre. Amikor a kedves zenésznek szüksége van valamilyen eszközre, gyakran csak némi barkochba után tudjuk kideríteni, hogy mit is akar? Ennek oka sokszor abban keresendő, hogy a nyelvünkben összemosódnak, összekeverednek bizonyos fogalmak, és akkor az ember nem tudja, hogy amikor beszélgető társa például "midi kábelt" emleget, akkor mire is gondol? Nézzük meg, mit dob ki a gugli a "midi cable" keresésre?

    Az öt képen jól kivehetően többféle portéka is látható, és nem tévedésből. Előrebocsátom, hogy az én hajdani tanulmányaim szerint "kábel" alatt vezetéket, drótot, zsinórt, madzagot, tyúkbelet értettünk, aminek vagy van a végén csatlakozó, vagy nincs. Ilyen értelemben a klasszikus midi kábel a 2. kis képen látható tuchel - tuchel végű vezeték, aminek szabvány szerint csak a 4. és 5. ere van mindkét végen beforrasztva, a kábel egyik végén pedig be van kötve az árnyékolás. Némelyik slendrián gyártó a régebbi fajta tucheles hangfrekvenciás kábeleit is eladja midi kábelként, ezekben valamennyi ér be van kötve. Igazából ez nem szokott gondot okozni, csak bizonyos ritka esetekben. A hagyományos kábelekkel szoktuk összekötni a hangszereket, meg mindazon eszközöket, amelyeken midi csatlakozó aljzat van. Meg kell említeni, hogy az IN jelzésű aljzatot az OUT jelzésűvel kell összekötni. Ha visszafelé is kell a kapcsolat, akkor értelemszerűen egy másik kábel is kell. Néhányan kiakadnak azon, hogy miért nem az a jó, ha az "IN"-t az "IN"-nel, az "OUT"-ot pedig az "OUT"-tal kötjük össze? Nos, amint megtudjuk, hogy az OUTPUT angol jelentése KIJÁRAT, az INPUT jelentése pedig BEJÁRAT, attól kezdve érthetővé válik az egész kötözgetés. Amelyik eszközből kijön a midi vezérlő jel, annak az OUT- jából a vezérelt berendezés IN - jébe küldjük be ezt, és kész. Ha kétirányú a kommunikáció, akkor két madzagon folyik az adatáramlás. A számítógépek és hangszerek összekapcsolásakor azonban megbonyolódik - legalábbis látszólag - a helyzet. Itt jönnek be az 1. és az 5. képen látható eszközök. A köznyelv ezeket is kábelnek keresztelte, holott sokkal többről van szó. Az 5. képen látható eszköz a "Game port - midi kábel", ami már távolról sem egy egyszerű darab drót, hiszen a kábel fejében elektronika kapott helyet, ami illeszti a midi áramhurkos rendszerét a PC által használt jelszintre és formátumra. A kapcsolási rajz például a következő lehet:

    A PC - midi kábelek bajairól és a megoldásokról a Syncopa oldalán korábban elmondtuk már a tudnivalókat.

    A felső képsorból a legelső ábrázolja a legfurább képződményt, amit a nép USB midi kábelnek hív, holott az inkább egy interfész. Ugyanis bármennyire is dugónak tűnik az USB felőli vég, abban egy sokkal bonyolultabb eszköz rejlik, mint a game portos csatlakozó ormótlan házában. Az USB kommunikációt egy picike mikrokontroller alakítja midivé és vissza. Mivel az USB - n kétirányú adatáramlás mehet egyszerre, ezért elég a cuccra három vég: egy MIDI IN, egy MIDI OUT, meg az USB a számítógép felől. Korábban voltak még soros - illetve párhuzamos portot midire alakító interfészek is, ezeket az újabb operációs rendszerek már nem támogatják.

    A hagyományos midi kábelre nem érdemes sok szót vesztegetni. Az vagy jó, vagy nem. Ha nem jó, akkor szakadt, vagy zárlatos. Problémát esetleg az okozhat, ha gyenge minőségű árnyékolt drótból készül, vagy túl hosszú, mert ilyenkor torzulhatnak a midi jelek, és furcsa dolgok történhetnek a meghajtott készüléken.

    A számítógépes kapcsolaton már jobban el kell spekulálni. Amelyik gépen van game port, arra tökéletesen megfelel a hozzá való PC - midi kábel. (Figyelembe véve persze az említett oldalon leírtakat). A régebbi hangkártyák is rendelkeztek ilyen csatlakozóval, tehát ha van szabad PCI slot a gépben, meg egy alkalmas régebbi, olcsó hangkártya, az is megoldás lehet. A hangkártyás - game portos midi kivezetéssel arra ügyeljünk, hogy egy csomó alaplapon tüskékre ki van vezetve a game port, de a hátfalra kivezető csatlakozást ki szokták spórolni. Ilyenkor a BIOS-ban gondoskodni kell arról, hogy az alaplapi és a kártyán levő game portok ne vesszenek össze. Ezt leszámítva a game portos midi nagyon kényelmes és problémamentes kapcsolat - volt.

    Ugyanis az újabb alaplapokra már nem raknak game portot, a notebookokról pedig ne is beszéljünk. Ilyen esetben csakis az USB - s megoldások jöhetnek szóba. Azonban ne vegyünk meg ész nélkül mindenféle "USB - Midi" kábelt! Először is azt ellenőrizzük, hogy az adott gyártmány rendelkezik - e megfelelő driverrel a mi gépünk operációs rendszeréhez? Ilyenkor szoktak értetlenül nézni ránk, hogy egy darab drótnak minek kéne driver? Nos, pont azért említettem, hogy ezekben a kábelnek csúfolt eszközökben picike mikrogép dolgozik, és az illesztéshez feltétlenül driverre van szükség. Notebook gépeknél ennek ellenére elő szokott fordulni inkompatibilitás. Ekkor ugyan van driver, azonban a midi kommunikáció mégsem tökéletes. Összetorlódnak, vagy elmaradoznak a midi események, nem megy a sysex kommunikáció, lehal a rákötött hangszer. A hiba vagy a nem kellő alapossággal megírt driverben, vagy pedig a notebook gagyi USB illesztő chipjében rejlik.

Tippek:

- Az Edirol (újabban Cakewalk néven futó) USB midi interfészein van egy protokoll váltó kapcsoló, így ezek tutira működni fognak mindenféle gépen és operációs rendszeren, amiről a gyártó ezt deklarálja.

- Notebook gépeken gyakran, asztalin ritkábban előforduló probléma, hogy az USB midi interfész bizonyos USB aljzatokban nem működik, vagy ha mellé dugunk egy másik eszközt (pl. fényképezőgépet, nyomtatót), akkor fura dolgokat művel. Ha az ember kikísérletezi a megfelelő aljzatokat, akkor már nem jelent többé gondot.

- A legtöbb USB midi interfész USB hubon keresztül nem működik, csak közvetlenül a gépbe dugva

- A game portos és az USB-s midi interfészek is többnyire rövid kábelekkel jönnek forgalomba, de ezek többféle módon is hosszabbíthatók. Létezik pl. game port toldó kábel, és USB hosszabbító is. Emellett természetesen a tuchel aljzatokról a hagyományos midi kábelekkel is tovább mehetünk egy ésszerű mértékig. (Max. 6 - 8 m lehet a toldás).

- Van már jó pár USB csatlakozóval ellátott hangszer is. Ha csak egy sima midi kapcsolat kell a számítógép és az ilyen hangszer között, akkor megfelel a 300 Ft - os USB kábel is. Nos, az tényleg csak egy darab drót.

   Hirtelen eszembe jutott még egy csomó téma a midi kábelekkel kapcsolatban, de egyelőre ennyi.

    Akit a MIDI részleteiben is érdekel, annak kötelező olvasmány a klasszikus Sík - Gerényi féle MIDI könyv, amit a szerzők nagyon jól feltettek a netre is:

http://midi.blog.hu/2006/06/29/sik_gerenyi_midi

    Nos, amint az első bejegyzésből látható, már karácsony előtt kapirgáltam valamit annak érdekében, hogy a blog beinduljon, azonban az év végi zúzdában lélegzetvételnyi időm sem volt blogírással foglalkozni. Az új év pedig kiadós leltározással indult, és a cég évkezdős nyűgeivel kapcsolatos eszméletlen mennyiségű bürokrácia kötött le mindeddig.    Azonban azok az emberek, akik a blog írására biztattak, nem az ilyen siránkozásokra és mentegetőzésekre kíváncsiak, hanem a villanyzenével és a hangszerekkel kapcsolatos témákra. Igyekszem tehát minden nap azokról a dolgokról írni, amik engem, vagy kollégáimat foglalkoztatnak itt a cégnél, de a http://www.syncopa.hu - n nincs lehetőség a témáról beszélgetni. Roskadozó weboldalunkat amúgy is át fogjuk alakítani valami jóval interaktívabbra, de addig is itt szeretnék sok mindenről szót ejteni. A blog formailag is átalakul majd, egyelőre érjétek be ezzel. Néhány slágvort a következő napokra:

• Jó - e nekünk a Windows 7 a zenei programjainkhoz?
• Most ez jól szól, vagy nem? - Hitviták a hangzó anyag minőségének megítélésében
• Kína termel, mi pedig megvesszük. Ez van a hangszergyártásban is. Meddig működik ez a rendszer?
• Szerzői jogok - pro és kontra.
• Merre tart a DJ technológia?
• Új Line6 cuccok

    Nem ígérek sem sorrendet, sem azt, hogy pontosan ezek kerülnek majd terítékre, de majd szépen beindul a taliga, meglátjátok! Egyelőre ne várjatok tőlem hosszú esszéket, minden alkalommal röviden szeretnék írni a témáról. De ha úgy tűnik, hogy nagyobb az érdeklődés, akkor másik alkalommal is előszedhetjük ugyanazt. Természetesen várom a kommenteket, a bejegyzésekre adott reflexiókat. Minden értelmes véleménynek helyt adok, de ha nem a tárgyhoz tartozó baromságokat vagy trágárságokat írtok, azt kidobálom. Van a neten épp elég fröcsögő fórum, ezt nem ilyennek tervezem.

    A minap egy kissé gyűrött és megfakult plakát került a kezembe. Meglepődve jöttem rá, hogy hamarosan 20 éve lesz annak, hogy ezt a rendezvényt összehoztuk. Nem fotoshopoltam szépre, hadd lássa mindenki, igazi vintage darab:)

    A közelgő évforduló kapcsán indítom ezt a blogot. Sokan kérdezgetik tőlem, hogy miként keveredtem bele a zenei világba? Szó lesz a kezdetekről, régi és új hangszerekről, színpadközeli élményekről, a stúdiók hangulatáról, zenészekről, a showbizniszről, DJ-dolgokról, számítógépekről, zenei szoftverekről - MidiTom világáról. A blogot eléggé nyitottnak szánom. Néhány barátom hasonló tartalmú, illetve ezt kiegészítő elektronikus zenei blogjával szoros kapcsolatban szeretném működtetni, továbbá bőven megszórva érdekes külső hivatkozásokkal. Természetesen várom a témákhoz kapcsolódó kommenteket is!