Egyik régi buli előtti beállás jut az eszembe. A gitáros azon kesergett, hogy valahol elhagyta a spéci gitárkábelét, és most mi lesz? Tartalék kábel nincs, elkunyizza hát a billentyűs egyik kábelét. Minek neki kettő, elég lesz oda egy is. Amikor itt tartottunk a megoldás felé vezető úton, megjelent egy enyhe alkoholos befolyásolás alatt álló srác (délután négy óra lehetett még csak), kezében egy toldozott-foltozott, mocskos, ám szigszalaggal gazdagon borított kábellel. A versike, amivel átadta:
- Itt van ez a príma kábel, most húztam ki a kukábel!
Mint kiderült, a színpad elé pottyant a kábel a kipakolás közben, és valaki szemétnek vélve kidobta, szemfüles emberünk pedig kifigyelte a jelenetet. A gitáros nagyon megörült, fizetett is egy fröccsöt a megtalálónak. Amint azonban bedugta az erősítőbe, én egyből kihúztam, és gondosan visszaraktam a helyébe, a kukába. Inkább ott a helyszínen készítettem neki egy ideiglenes kábelt, már csak azért is, hogy ne idegesítse a billentyűst. Tudjátok, az ilyesmi buli előtt nem szül jó vért :)
A kábelekkel kapcsolatos kérdések azóta is mindennaposak nálunk a zenészek, dj-k, hangtechnikusok részéről. A hifistákról most ne is beszéljünk, az ugye egy másik kaszt. Az általános kérdést úgy lehet megfogalmazni, hogy mennyi pénzt érdemes kiadni kábelre? Általános választ persze nem lehet adni, de nézzünk azért néhány szempontot!
Alapelv: sérült, recsegő, kontakthibás kábelnek színpadon semmi helye sincs. A stúdióknak pedig még a környékére se vigyük őket! Ha a produkciót tönkreteszik a recsegő, zajos, kihagyó kábelek, az katasztrofális tud lenni. A vezetékekre épp úgy vigyázni kell, mint a legfinomabb hangszerekre. A buli végén mindig szépen letisztítva és szabályosan föltekerve tároljuk el a kábeleinket! A retek kikezdi a burkolatot, és sérülékennyé válik, nem tudja betölteni mechanikus védő funkcióját. A tisztogatás közben észreveszzük azt is, hogy ha esetleg valami megsértette a külső szigetelést, esetleg még az árnyékoló harisnyát is. Ilyen esetben tegyük félre a gyanús darabot, és tesztelés nélkül ne vessük be újra! A legegyszerűbb teszt módszer, hogy rákötünk a gyanús madzaggal egy hangforrást (CD, keverő, bármi) egy erősítőre, és szisztematikusan végig mozgatjuk. Ha hibás részhez érünk, akkor elhallgat a hang, vagy legalábbis recsegést, zizegést hallunk. El lehet játszani a próbát egy egyszerű multiméterrel is. Ha szakadást, vagy az ellenállás időnkénti megnövekedését látjuk a mozgatás hatására, akkor a kábel nem jó. Az ilyen hibát ritkán lehet javítani, és akkor is többnyire csonkolás a dolog vége. Toldozgatást még ideiglenesen se használjunk! Ilyenkor bizony cserélni kell.
Igen ám, de milyenre? Itt jön a kérdés az árról, a hangminőségről és az élettartamról. Nézzünk például egy sima árnyékolt kábelt! Nagyon olcsótól iszonyú drágáig mindenféle kapható. Hol érdemes megállni a válogatás során?
Azt szoktuk mondani, hogy az áram a legolcsóbb kábelen is elfolyik, és a legcsodásabb gitár sem tiltakozik az ellen, ha valami gagyi kábelt dugunk bele, mert nem tud. De vannak szempontok, amiket érdemes figyelembe venni.
- Élettartam. A jobb minőségű kábel garantáltan hosszabb ideig tölti be funkcióját, mint a gagyi. Az ellen persze semmiféle bevonat nem óvja meg, hogy ha székeket húzkodnak rajta, vagy teherautóval közlekednek a betonra fektetett dróton, de ugyanolyan igénybevétel mellett biztosan tovább megőrzi a minőségét, mint az olcsó.
- Elektromos paraméterek. Az árnyékolt kábeleknél nagyon fontos a méterenkénti kapacitás. Különösen a gitár és basszusgitár kábeleknél kell erre ügyelni. A dedikáltan gitárosoknak készített kábelek mindig alacsony kapacitásúak. A billentyűkhöz, effektekhez, dob modulokhoz nem kell ennyire finnyásnak lenni - ha csak nem hosszú vezetékeket használunk. Amúgy fontos szempont, hogy a lehető legrövidebb kábeleket alkalmazzuk. Ez nem azt jelenti, hogy emiatt feszüljenek a kábelek a színpadon, de például ne használjunk 10 m-nél hosszabb gitárkábelt még akkor sem, ha nagyon drága termékről van szó! Van még egy ritkán emlegetett elektromos paraméter is. A kábel vezető ere (erei) és az árnyékolás között mérhető kicsike elektromos vezetés. Az öreg, gyenge minőségű vezetékeknél ez már jelentősebb is lehet, és bizony beleszól a hangzásba is.
- Mechanikai paraméterek. Ide sorolhatjuk a hajlékonyságot és az árnyékoló harisnya rugalmasságát. Vannak olyan szigetelések, amik hidegben törékennyé válnak, és utána a drótot már rendeltetésszerűen nem lehet használni. A vezetékeket egyébként is óvjuk a szélsőséges hőmérsékletektől! Tárolás közben is. Lényeges szempont lehet az is, hogy egy viszonylag kicsi húzó hatásra ne nyúljon meg jelentősen a drótunk, ne szakadjon ki a dugóból.
- Ha csak lehet, mikrofont mindig szimmetrikus kábellel használjunk! A fantom táplálású kondenzátor mikrofonok még érzékenyebbek a kábel hibáira, azokhoz tehát a leggondosabban válasszuk meg a vezetéket!
- A profi kábel csak a siker felét jelenti. A csatlakozó dugókon nem érdemes spórolni, ha jó megoldásra törekszünk. A minőségi dugók gyakran túlélik a kábelt, és felszerelhetjük őket az új kábelre is. Az ócska dugók pedig gyakran előbb megadják magukat, mint maga a vezeték.
- Nem szabad szélsőséges drótőrültnek lenni. Előfordult, hogy valaki a roncs, ezer sebből vérző Musima gitárjához akart méregdrága kábelt venni. Egy rosszul árnyékolt, recsegő - ropogó elektronikájú gitár hangján az ilyen megoldás semmit sem segít. A profi hangszerek és mikrofonok viszont a lehető legjobb kábelt érdemlik, amit még megengedhetünk magunknak.
A hangfalkábelekről is ejtsünk pár szót.
- A hangfalkábel vezető erének átmérője kritikus paraméter. Az átvinni kívánt teljesítmény, a hangfal(ak) impedanciája és a kábel hossza határozza meg, hogy mi az a legkisebb átmérő, ami még egészséges. A túl hosszú és túl vékony hangfalkábel eldisszipálja (hővé alakítja) az erősítő teljesítményének jelentős részét, továbbá lerontja a hangfal illeszkedését az erősítőhöz. Nagyon vastag kábeleket viszont azért nem alkalmazhatunk, mert nem tudnánk befogni a csatlakozókba, vagy a dugókba.
- A jó minőségű dugók itt hasonlóan fontosak, mint az árnyékolt vezetékeknél!
- Hangfalkábelnek még véletlenül se alkalmazzunk árnyékolt drótot! Lehet ugyan ilyesmivel találkozni gagyi távol-keleti hifik esetében, de a zenekari hangosításnál ennek semmi helye. Gitárosok hajlamosak rá, hogy a fej és a láda közé befogjanak egy "talált" gitárvezetéket. Nagyon helytelen gyakorlat. A hangfalkábel mindig legyen jó izmos kéteres vezeték. Az árnyékolás nem teljesítmény átvitelére való.
- A tisztán tartásra és a rendezett felgöngyölítésre ugyanúgy figyeljünk, mint az árnyékolt drótoknál! Ezt a gondosságot hosszabb élettartammal hálálja meg a kábelünk.
Egyeseknek feltűnhetett, hogy semmiféle ezoterikus kábelekről nem esett szó. Manapság a hifista gyakorlatból egyre többször szivárognak át a pro-audio világába is ezek a dolgok. Miről is van szó? Aki nem járatos a High End hifi világában, annak elmondom. Az audiofil népek gyakran esküsznek arra, hogy olyan dolgok is befolyásolják a hangzást, amelyek fizikai paraméterekkel nem jellemezhetők, vagy jellemezhetők, csak semmi közük az elektromossághoz. Például a kábel színe, hogy be van - e vonva pamuttal, csíkos, vagy pöttyös, stb. Nem is beszélve a vezető szálak számáról, sodrásáról, a húzás irányáról, az ötvözet típusáról, mert ezek valóban hordozhatnak a hangfrekvenciás átvitelt befolyásoló tulajdonságokat. Az egy más kérdés, hogy füllel ezek a hatások meghallhatók-e? Ha igen, akkor milyen körülmények között? Ilyenkor szoktam elakadni, amikor valaki az egyébként tucat minőségű hangszerét, elektroakusztikai berendezését ezoterikus kábellel akarja felspécizni. Ne hagyjuk persze figyelmen kívül a gyártók különleges technológiáit, figyeljünk oda a valódi fejlesztésekre, de tartsuk szem előtt, hogy a hangtechnikai láncunk leggyengébb szeme fogja meghatározni a végén hallható minőséget. Igyekezzünk a berendezéseink minőségéhez illeszkedő kábelezést választani, és nem fogunk csalódni. Egyelőre a Maxwell - egyenleteknél jobbat még nem tudunk az elektronikai jelenségek leírására. Azokat viszont jó szem előtt tartani.
A fenti kis eszmefuttatást természetesen elsősorban a kezdőknek szántam. Ha valakinek konkrét kérdése van, megkísérlek rá válaszolni itt, vagy e-mailben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek