011011011100001101010110110101101   

     A '60-as évek vége felé már elég sok elektronikus szerkezetet összebarkácsoltam otthon, szóval nagyjából tudtam, hogy miként működik a rádió, a magnó, az erősítők, nem beszélve a mindenféle motorral vezérelt kütyükről, amikből elég elképesztő dolgokat hoztam össze. Gyerekként azonban elakadt a tudományom azon, hogy miként lehet egy elektronikus készülékkel számolni. Tátott szájjal néztük persze a Deltát, amiben a tudósok mindenféle dög monstrummal elképesztő számításokat végeztek, de a dolgot nem voltam képes megérteni. Aztán megkaptam ajándékba Varga Tamás: Játsszunk matematikát című könyvét, egyik karácsonyra pedig kaptunk a bátyámmal egy Mikromatot. Úgy bizony. Akkoriban még nem tudott minden óvodás binárisról hexára és decimálisra fejben oda-vissza átváltogatni, egyszerűen azért, mert nem volt ez divat. A szüleinknek a Mikromat megvásárlása persze nem kis beruházást jelentett. Ma úgy mondanánk, hogy a jövőnkbe invesztáltak.
    Az volt az érdekes Kovács Mihály készülékében, hogy valóban meg lehetett érteni a segítségével a számítógépek működését. Mindössze pár relé, kapcsoló és izzó volt a panelen, és egy zseblámpaelem működtette az egészet. Rövid idő alatt tényleg összeállt az ember gyerekének a fejében, hogy a "0" és az "1" miként kezelődik a logikai rendszerekben, és hogy hogyan lehet az alapműveleteket elvégezni kettes számrendszerben elektronikus eszközökkel. Emlékszem, amikor a szomszéd gyerekeknek megmutattam, hogy ezzel a ketyerével számolni lehet, akkor elképedve nézték, és az volt a véleményük, hogy ebben valami csalás van.
    Mindenesetre a bátyám ezek után már kiszuperált csövekkel is készített bináris tárolókat meg bistabil multivibrátorokat. Természetesen amikor kicsit olcsóbbak lettek a tranyók, akkor már azokkal szórakoztunk. Az első TTL IC, ami egy SN 7400 volt, csodaszámba ment. Ma egy akkora DIP tokba, mint amiben ez volt, már egy teljes számítógép van, telefon, GPS, meg amit akartok.
     A lényeg az, hogy a Mikromat indított el bennünket a digitális úton. Akkoriban izgalmas, új világnak tűnt ez. Ma pedig azt látjuk, hogy minden bedigitalizálódott a világunkban. A könyvek, a folyóiratok, a filmek, a telefon, az orvosi műszerek, az autók, és persze a zene. Így a dokumentumok és a műalkotások elvben halhatatlanná váltak, hiszen a digitális kópia nem halványul, nem foszlik szét, tetszés szerint szaporítható minden. A net is a digitális világ szülötte. Szerző jogok, tartalomkorlátozás, médiatörvény - hogy ma divatosan rágott csontokról beszéljünk. Mindezekről persze fogalma sem lehetett Kovács Mihálynak, amikor megalkotta ezt az okos kis szerkezetet. A technológia előreszaladt, mi pedig megpróbáljuk úgy átformálni az életünket, hogy ebben a digitális közegben működőképes maradjon.

    Bíp bíp! 
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.