Akik ismernek, azok jól tudják egyik kedvenc siránkozásomat is, miszerint mióta hangszerbótozok, azóta nagyon ritkán jutok el koncertekre. Bizony, az irdatlan mennyiségű bürokrácia, az emailek elolvasása és megválaszolása általában estére és éjszakára marad a nappali telefonkapkodás, rohangálás és ügyfélmenedzselés után. Így aztán általában a haverjaim szirénéneke süket fülekre talál, mikor gyakorta csábítanának valamilyen ígéretes koncertre. Láthatjátok, hogy a blogíráshoz is ritkábban jutok, pedig mostanában nagyon érdekes témák keveredtek elő, amikről feltétlenül szót kéne ejteni majd.
    Kedden este viszont elcsábítottak Kanizsára. Olyan zenész muzsikált, akit elég nehéz idehaza meghallgatni, mivel New Yorkban él, és zsúfolt koncertprogramjai mellett nem túl sokat tartózkodik Magyarországon. Németh Ferenc zalai gyerek, és már kölyök korában tudtuk, hogy komoly dobos pályafutás előtt áll. Az itthon folytatott tanulmányai után kijutott Amerikába, és amint a weboldaláról is látható, nemzetközi szinten is nagyon szép eredményeket ért el, igen nagy nevek egyenrangú zenésztársa volt, és ma is folyamatosan koncertezik a világ jelentős jazz pódiumain.
    Feri különféle műfajokban egyaránt kiválóan dobol. Utoljára élőben a Gilfema trióval hallottam Zalaegerszegen, egy ethno jellegű műsorral. Szívesen hallgatom a játékát, mert precíz, mindig stílusos, és igen jó érzéke van ahhoz, hogy soha nem "veri szét" a zenét, az arányok mindig tökéletesek. Nem véletlenül jegyzik a nevét a legnagyobbak között. Mostani Onion Project-jében Alapi Istvánnal, Kaltenecker Zsolttal és Lattmann Bélával alkotják a bandát. Mármost, ennyi kiváló muzsikusról feltételezhettem, hogy nem csinálnak valami béna zenét, ezért hagytam magam számtalan tornyosuló melóm ellenére is lecsalni Nagykanizsára. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy előtte már adtak egy-egy koncertet Balatonbogláron és Keszthelyen, és azok a barátaim, akik hallották őket, el voltak ragadtatva. Szóval nagy téma volt a csapat zenész körököben, meg persze a jazzkedvelő népek között. 
    Nos, az együttes valóban nagyon kellemes, finom, ugyanakkor erőteljes és szépen kidolgozott produkcióval örvendeztette meg a közönséget a Megyaszai Házban. Nem akarom méltatni a zenészeket, mert szükségtelen. Csak néhány gondolat. Alapi Istvánt én egy kicsit új oldaláról ismertem meg most. Korábban elsősorban virtuóz rockgitárosként gondoltam rá. A most hallott produkcióban persze kicsit más műfajt nyomott, és nagyon tetszett, ahogyan a jól megválasztott, gyakran elég szokatlan hangzásokat hatalmasan uralja az ujjaival. Érdekes volt az eszköz is: egy MacBook, rajta egy Waves GTR gitáreffekt program. Hamarosan tervezek írni a számítógépes gitározásról is, ez az est most újabb inspirációt adott a témához. Kaltenecker Zsolt több szám szerzőjeként is jeleskedett, és a KORG SV-1 (na, erről is kéne például blogolni egyet) billentyűin hallhattuk virtuóz játékát. Lattmann tanár úr atom precíz és igen szépen szóló basszusgitározása is meghatározóan fontos volt ebben a zenében. Németh Feri pedig hozta egyedi és élvezetes dobolását. Azonban mégsem a kiváló zenészek egyedi játékát akarom itt most tömjénezni, hanem azt tartom a legfontosabbnak, hogy rendkívül összecsiszolt, atomira kidolgozott összjátékot hallhattunk a zenekartól. Pedig elmondásuk szerint csak kevés idő volt próbákra.   Valamennyien szívesen hallgattuk volna még sokáig a csapatot, és megértettük a korábbi koncertek közönségének lelkesedését.
    Feri azonban másnap már visszarepült Amerikába, és pár hónapig nem is jár erre. Azonban sokan várjuk vissza az Onion Projecttel, különösen azok, akik most csak utólag értesültek a fellépésekről, és nem tudtak elmenni egyik helyszínre sem.
     Feri a koncert végén zenésztársai nevében is megköszönte nekünk, a hallgatóságnak, hogy nem valamelyik aktuális valóságshowt, hanem ezt a bulit választottuk. A nézőtérről elég erőteljesen utasították vissza még a feltételezést is :) 
    A koncert után hazafelé azon gondolkodtam, hogy lám, magyar muzsikusoktól  ismét világszínvonalú műsort hallhattunk. Ja, persze, egyikük épp Amerikában él... De amíg hazajárogat, addig jó nekünk. 

     Nézzetek meg egy kis ízelítőt a koncertből:

   

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.