Külsőségek
Elkezdtük a KORG Kronos felderítésére indított expedíciónkat. Elmondhatjuk ugyan, hogy a cégünknél az elmúlt évtizedek alatt felhalmozódott némi tapasztalat szintetizátor és zenei elektronika témakörben, láttunk ezt-azt, megjavítottunk pár beteg hangszert, a Kronoshoz mégis rendesen és kellő tisztelettel neki kell készülődni. Mindezt persze nem azért mondom, mintha nem lehetne a Kronoson mindenféle előtanulmány nélkül nulla másodperc alatt csodálatosan muzsikálni. Egyáltalán nem akarom azt a benyomást kelteni, mintha a borzasztóan bonyodalmas technológia szörnyszülöttjével állnánk szemben, és pilótavizsga nélkül neki sem állhatnánk használni.
Nagyon erősen kihangsúlyozom, hogy a Kronos HANGSZER. Borzasztóan összetett és nagyon fejlett technológiára épült, de nem ez a lényeg. Bárki azonnal tud rajta muzsikálni és könnyen bele tud menni a hangszínek módosításába is. Akinek volt már valaha KORG szintetizátora, az ennél sokkal nagyobb mélységekbe is képes behatolni. Egy OASYS után pedig nagyon sok dolog ismerős már a finom részletek tekintetében is. Amúgy a KORG fejlesztői úgy fogalmaznak, hogy bár nagyon sok elemet és megoldást felhasználtak az OASYS projektből, a Kronos mégsem tekinthető valamiféle OASYS2-nek, hanem egy önálló fejlesztési úton dolgozták ki. A fejlesztő stáb nagy létszámú volt, és a gyári csapaton kívül számos művészt is bevontak a hangszínek kidolgozásába. A Kronos fejlesztéséről egy nagyon jó cikket találtam a Synth.me - n. Ezt ajánlom mindazok figyelmébe, akiket érdekelnek a mélyebb rétegek is.
Tekintve, hogy a Kronos nagy falat, az ismerkedést, illetve a mi tapasztalatainkat is több cikkben fogom leírni. Első körben kezdjük a külcsínnel! Jól tudom, hogy a zenészek körében egy hangszer kinézete gyakran majdnem olyan fontos, mint a hangzás és az általános minőségi paraméterek. A Kronos megjelenését követően is, ahogy kijöttek az első képek és videók, elkezdődött a vita. Néhányan fanyalogva fogadták a dizájnt, és visszautaltak az Oasys-re, miszerint az látványosabb, komolyabb, emberesebb volt.
Amikor kinyitottam a Kronos papírdobozát és kitettem egy állványra, nekem az első benyomásom az volt, hogy ez egy elegáns hangszer. Finom formák, modern, de mértéktartó dizájn. Az egész kifinomultságot és értéket sugall. Nincs rajta semmi harsány és hivalkodó, talán pont ez jelzi a számunkra, hogy belül van a lényeg. Ha a luxusautókat nézzük, akkor találunk hasonlóan hűvös, de mégis magával ragadó formatervezéseket. Nem szokás ezekre se nagy virító matricákat tenni, miszerint odabent 500 ló ficánkol, valódi bőr és fa az utastér és a műszerfal borítása, és milliónyi extrával kápráztat a jószág. Aki luxusautót keres, azt visszariasztaná ez a fajta harsányság. Szóval nekem a Kronosnak a letisztult, enyhén arisztokratikus dizájnja teljesen bejön. A hangszer masszív és precízen összeszerelt benyomást kelt, gondoltak tehát a turnézó színpadi zenészek igényeire is. Egyáltalán, ez egy megnyugtató érzés, hogy tutira nem fog könnyen szétpotyogni.
A következő dolog, ami nem éppen dizájn kérdése, ám egy billentyűs hangszernél alapvető fontosságú, az a billentyűzet. Mi egy 61 billentyűs jószágot hoztunk, amelyben az M3-nál megismert súlyozott szinti billentyűzet van. Ez a mai szintetizátor keyboardok között viszonylag jó helyet foglal el, megfelelő játékérzetet és dinamikai felbontást produkál. A nagyobb (73 és 88 billentyűs) modellek esetében az RH3 kalapácsmechanikát építették be, amit már jól ismerünk, és elmondhatjuk, hogy nagyon rendben van. A fent belinkelt Synth.me interjúban a fejlesztők a billentyűválasztás szempontjait is elmesélik.
A Kronos legszembetűnőbb külső alkatrésze az érintős LCD kijelző. Ez valamivel kisebb, mint ami az Oasys esetében volt, de nagyobb felbontású (800 X 600-as). Szintén a dizájnhoz tartozik, de ugyanakkor már a funkcionalitás kérdéséhez is, hogy nagyon jól, logikusan és szépen felépített grafikus felületen jelennek meg a menük, megfelelően áttekinthető a kijelző. Az Oasysnél jó volt, hogy fel lehetett hajtani a monitort, itt be kell érnünk a fedőlap síkjában elhelyezett érintőképernyővel. Ugyanakkor igazat adok a fejlesztőknek, akik szerint ennek annyira jó a megjelenítési látószöge, hogy minden lehetséges pozícióból kiválóan látszik. Ja, és ha már a dizájnnál tartunk, én azért sem tartom ezt a megoldást rossznak, mert egy felhajtható képernyő mögött ülve játszó billentyűs szinte alig látható a nézőtérről, és ezt sokan nem szeretik. Hallgatóságként én sem lelkesedem érte.
A kijelzőn látható tartalmak szépen meg vannak szerkesztve, és jól illeszkednek az épp kiválasztott funkcióhoz. A GUI itt azért nagyon fontos, mert itt dől el, hogy a meglehetősen összetett hangszer programozása mennyire lesz egyszerű vagy bonyolult. A KORG fejlesztői szerintem ezt a kérdést kiválóan oldották meg, ezért is említettem korábban, hogy nem kell tartani a kezelési bonyodalmaktól.
A billentyűzettől balra a KORG szintiknél megszokott joystickot, alatta egy ribbon kontrollert, felette pedig két programozható nyomógombot találunk. Ebben nincs túl sok izgalom, viszont azonnal feltűnik ezek felett a második, kisebb joystick. Bizony, jól gondolják, akiknek erre nézve Wavestation asszociációjuk támad, mert ez a vektor kontrollhoz való kezelőszerv. A kijelzőtől jobbra és balra találjuk a nyomógombokat, tekerős és tolópotikat. A kijelző mellett egy nagy enkóderkerék szolgál az általános értékbeállításra. Természetesen minden állítható direktben az érintőképernyőn is, de néha a kerék praktikusabb, pontosabb. A bal oldali kezelőszervek jó része több funkciót is ellát. Ezek alatt kétféle felirat van. Először kicsit furcsálltam, hogy a másodlagos funkciókhoz tartozó halványabb felirat természetes fényben nem túl jól látszik, és már morgolódtam, hogy a funkcionalitást feláldozták a dizájn oltárán. Aztán rá kellett jönnöm, hogy mesterséges fényben tökéletesen látszik minden, márpedig általában ez a helyzet lesz életszerűbb a Kronos számára. Ha már a világításnál tartunk, az aktív funkciókat fehér LED-ek jelzik, ugyanilyen megvilágítást kapott a joystick is. Beleillik ez is az elegáns külsőről elmondottakba.
Az előlapi kezelőszervek után eljutottunk a hangszer hátlapjához. Felhasználói fejjel gondolkozva itt keressük a számunkra oly fontos csatlakozókat. A szokásos L - R kijáraton kívül 4 db egyedi kimenet áll a rendelkezésünkre, ha a színpadon vagy a stúdióban több kimeneti jelútra volna szükségünk. Van két szabályozható bemenetünk is. Jack csatlakozósak ugyan, de szimmetrikusak, és az érzékenységváltó kapcsoló lehetővé teszi mikrofon jelszint fogadását is rajtuk keresztül. Van egy SPDIF ki- illetve bejáratunk is. Részemről nagyon díjaztam volna egy ADAT vagy kombinált ADAT / SPDIF csatlakozót is, vagy legalább opciót ehhez, tekintve, hogy ezek a hangszerek igen sokat fognak stúdiókban előfordulni, ott pedig előny az ADAT. Van viszont 2 db USB "A" csatlakozónk tárolóeszközök (pendrive, külső HDD) fogadására és egy USB "B" portunk, amivel számítógéphez csatlakozhatunk. A digitális adatkapcsolat tehát ilyen módon megoldottnak tekinthető. Meg kell említenünk, hogy a Kronos hátulján megtaláljuk a jó öreg MIDI csatlakozókat is, mert ma már számos gyártó lespórolja ezeket, vagy legalábbis a Thru-t. Profi hangszeren pedig ezek megléte ma is alap kritérium.
Ennyit egyelőre a külsőségekről, a következő alkalommal rátérek Kronos lényegi dolgaira.
Addig nézzétek meg a filmet a Csávóról, aki Megnyerte a "Mit meg nem tennék egy Kronosért?" versenyt!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
djuice 2011.08.24. 00:20:10
Anno 93-ban a Korg szalonba Pesten belépve az odáig csak Casiokon nevelkedett kezdő zenészek szembetalálták magukat a szürke müanyag helyett fekete fém borítású hangszerekkel (01/W) és rögtön az jött le, hogy a komolyság sugárzik róluk. Igen ez már nem az a kategória, mint azt az árcédula is mindjárt tükrözte! Gondolom a Kronos is teljesen másként fest így szemtől szemben.
Apropó, az ADAT kapcsolat miért is jobb az SPDIF-nél?
MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2011.08.24. 23:22:38
Az ADAT egyidejűleg 8 digitális jelutat visz egy optikai kábelen, az SPDIF pedig csak kettőt.
Egy ilyen összetett hangszer esetében jó dolog, ha pl. számítógépre a stúdióban kevesebb menetben lehet átküldeni a veszteségmentes digitális jelet sávolásnál.
A Kronoson mondjuk itt az USB, tehát nem gáz, hogy nincs, de akár lehetett is volna rajta :)
djuice 2014.11.16. 10:46:17
www.korg.com/us/products/synthesizers/kronos2/index.php
MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2014.11.16. 12:10:46
Igen, ezt a bolti oldalon már megírtuk:
www.syncopa.hu/termekek/hangszerek/billentyus/szintetizatorok-munkaallomasok/247-az-uj-kronos.html
Van még pár felvetődő kérdés, melyek a következő napokban remélhetőleg tisztázódnak. Természetesen megindult a megfejtők háborúja a Korgforums.com-on is:
www.korgforums.com/forum/phpBB2/viewtopic.php?t=93484
djuice 2014.11.16. 16:50:18
djuice 2014.11.16. 23:04:50
Ha az új OS betölthető a régi Kronosokba is, akkor mi lesz a karcsúsítás benne, mert felteszem így nem volna kelendő csak egy új kijelző miatt az újabb vas?! :)
Sajnálom azonban hogy a 6 oktávos verziót ismét csak kalapácsmechanikával lehet választani... :...(
MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2014.11.21. 17:21:12
A kelendőség itt nem igazán kérdéses. A korábbi Kronos modellek egyszerűen elfogytak, nincsenek. Sokan tervezték/tervezik még Kronos vásárlását, ők gyakorlatilag a régi áron már az új verziót kapják. De a korábbi tulajdonosok is jól járnak így.
Utolsó kommentek