A digitális zongorákról
Címkék: billentyűzet zongora digitalizálás made in china digitális zongora
2010.11.13. 21:12
60% bútorlap + 20% elektronika + 20% billentyűzet ≠ digitális zongora
Ilyenkor az év vége felé a digitális zongorák szezonja van, vagy fogalmazzunk úgy, hogy szokott lenni békeidőben. Most sokkal visszafogottabb az érdeklődés, mint a korábbi években. Helyesebben érdeklődés van bőven, csak a vevők nagy része valami csodálatos megfejtést keres a "szuper klasszis minőséget egy kínai gagyi áráért" szlogen jegyében. Ami természetesen nem működő megoldási modell.
Jó pár éve nyitottuk a Syncopa szájton a digitális zongorákkal foglalkozó oldalt. Az oldal alsó részén található vásárlási tanácsokat mind a mai napig változatlanul meghagytam, mert az alapelvek nem változtak az évek során. Változott viszont sok minden más, amivel szembesülünk, mikor a felmerülő vásárlói igényeket próbáljuk összehozni a gyártók által biztosított kínálattal.
Talán a legfontosabb új vonás a piacon, hogy Kínában megkezdték a digitális zongorák tömegtermelését is. Itt most nem arra gondolok, hogy az ismert cégek áthelyezték a szorító gazdasági helyzetben a gyártást az olcsóbb kínai üzemekbe, bár annak is megvan a maga következménye. Önálló, korábban ismeretlen kínai gyárak is megkezdték a termelést, és mivel a számunkra furcsa csengésű kínai neveken nem tudják értékesíteni a készülékeket, ezért mindenféle angol vagy olasz fantázianéven, vagy egy-egy nagy kereskedő cég márkanevén (pl. Thomann) nyomatják Európába és Amerikába az árut. Egy korábbi bejegyzésben már kifejtettem a véleményemet a kínai tömegtermelésről. Azonban egyáltalán nem akarom azt állítani, hogy odaát nem tudnak igényes, kiváló hangszereket készíteni. Például említhetném erre a komolyabb cégek által Kínában gyártatott hangszereket. Ha jó a tervezés, precíz a gyártás, és kemény a minőségellenőrzés, akkor megfelelő áru kerül a dobozba, aztán a konténerbe. Azonban előállt egy olyan érdekes helyzet, hogy egy mindössze 20-25 éve a piacon levő terméknek - digitális zongora - is immáron komoly gyártási kultúrája van. Jól emlékszem az első darabokra, amik a '80-as évek vége felé a kezembe kerültek. Nagyrészt vicces jószágok voltak, amik több-kevesebb sikerrel megpróbálták imitálni a zongorák hangját, és keményebb billentésük volt, mint a szintetizátoroknak. Abban az időben kezdtek terjedni a PCM alapú szintetizátorok, és jól tudtuk, hogy elég sok hangszer hangját megfelelően képesek voltak visszaadni a gyárak, de a zongorával mindig bajok voltak. Nem csoda, hiszen a 88 billentyűs hangszer eredeti hangzási gazdagságát rendkívül nehéz visszaadni. Nem beszélve arról, hogy a billentyűzet és a hangkeltés olyan formában működjenek együtt, hogy a zongoradarabok által megkövetelt kifejezőkészség előálljon.
Nos, a digitális zongorák gyártásának technológiája hatalmasat fejlődött az elmúlt időszakban. A nagy gyárak (Roland, KORG, Yamaha, Kawai, Kurzweil, Casio, stb.) bejárták a maguk útját. A feladat egy új hangszer fejlesztése során mindig az volt, hogy az éppen beszerezhető friss félvezető technológiát felhasználva elfogadható áron megalkossák a legjobb modelleket. A küzdelmet éveken át mindig a (relatíve) alacsony CPU sebesség és a kevés címezhető, gyorsan kezelhető memória elleni harc jelentette. Ezen technológiai keretek közé kellett bezsúfolni a különleges akusztikai körülmények között bemintázott zongorahangokat, és megoldani a finom transzpozíciós és dinamikai átmeneteket, valamint a finomabb nüanszok, például test- és húrrezonanciák kezelését.
Manapság persze azt mondhatjuk, hogy a tervezők kényelmesen pancsolhatnak a rendelkezésre álló gigaherzekben és gigabájtokban. Bizony, a digitális zongorák megszületése óta ezek a paraméterek 3-4 nagyságrenddel fejlődtek. Miről is beszélünk akkor? Itt vannak a zseniális, számítógépen plugin vagy standalone formában futtatható zongorák. Nem kell hozzájuk más, mint egy jó klaviatúra és egy alkalmas hangkártya. Ja, és persze egy jó izmos számítógép.
Nos, nem tudom, ki hogy van vele, de a számomra ezek a "gigamegapiano" szoftverek valamilyen szinten csalódást okoztak egytől egyig. Nézem, amint a pár gigabájtnyi mintát gondosan belapátolja betöltés után a program, aztán várom a katarzist. Ami valahogyan elmarad, vagy csak mérsékelt lesz. Érzem én, hogy az adott hangok leütve szépen, csillogóan, gazdagon szólnak. Összességében azonban mégis enyhén fonnyadt benyomást keltenek. Ugyebár nem vagyok zongorista, megkérek hát zongoristákat, mit szólnak hozzá? Nagy kezdeti lelkesedés, aztán enyhe visszaesés. Majd visszatérnek bevált régebbi hangszerükhöz. Volt, aki precízen meg tudta fogalmazni, hogy mi a baja egy adott megszólalással. A program adta szerkesztési lehetőségeket bevetve rendesen átgyúrta az egyik zongora modellt, aztán elégedetten hátradőlt, hogy neki ez most majdnem tök jó. Ugyanezt egy másik zongorista teljesen elhibázottnak vélte.
Azt hiszem, itt van az évtizedes tapasztalatok nélkül a digizongora bizniszbe belecsapó kínai cégeknél is a probléma. Valahol a fejlesztés során eldönti pár ember, hogy ez most így elég, piacképes a termék. Papírforma szerint összevetik a specifikációt más gyártókkal és úgy gondolják, készen áll a zongora. Az is kétséges egyébként, hogy a beletöltött hangmintákat valóban ők mintázták, vagy valahonnan "lett" bele egy hangkészlet. Ugyanis a bevitt mintákat célszerű úgy elkészíteni a stúdióban, majd az előfeldolgozás során, hogy a tervezett modellhez igazodjanak. Az utólagos faragcsikálás elsősorban akkor lehet jó, ha borzasztó nagy mennyiségű alapmintából turkálhatnak, így igazítva a megszólalást a kész hangszer sajátosságaihoz. Ami pedig szerintem a leglényegesebb, hogy a nagy gyárak igen sok visszajelzéssel rendelkeznek a korábbi évtizedek modelljeit illetően. Ezek alapján már kialakulhatott egy statisztikai képük arról, hogy vásárlóik és a tesztelésre felkért művészek mit fogadnak el és mit utasítanak el. Ez utóbbi dolog is nagyon fontos szerintem. A zongoristák, akik a fejlesztésben és a tesztelésben részt vesznek. Nekik kell irányítaniuk a mérnököket akkor, amikor a műszaki kompromisszumokat megkötik. A legtöbb nagy gyár több szériában is gyártja a digitális zongoráit. Valamennyiben vannak olcsóbb és drágább modellek. A fejlesztésbe bevont művészek minden bizonnyal csak az egyes sorozatok legerősebb, legdrágább darabjait szeretnék kiengedni a gyárból, mert ezekben van a legkevesebb kompromisszum. A piac azonban pont az olcsóbb modelleket preferálja. A hatalmas dilemma ilyenkor mindig az, hogy mennyire lehet a csúcsmodelleket lebutítani, hogy tömegesen eladható verzió keletkezzen belőlük? Lehet persze vitatkozni, hogy egyik vagy másik gyártó a zongoráit miként árazza, vagyis adott árkülönbözetért mennyi pluszt kapunk. Ez már szigorú marketing, ami vagy bejön, vagy nem.
Azt azonban bizonyosnak érzem, hogy azt a gyártási kultúrát, amit a régebb óta a piacon levő szereplők már így-úgy elsajátítottak, a fiatal versenyzők csak óriási szellemi és anyagi befektetések árán fogják elérni. Ha akarják. Mert "digitális zongorának látszó tárgyat" persze meglepően könnyen elő lehet állítani. Erre utalt a bejegyzés alcíme.
Miközben a mikrokontrolleres technológia óriási fejlődésen ment át, és finomodott a billentyűzetek mechanikája, egyre jobb modellek kerültek a kezeink alá. Azt azonban senki se várja, hogy "A" best buy modellt kiszúrjuk. Amint minden hangszer kiválasztása során, rengeteg szubjektív szempont vezérelheti a vásárlót. Gyakran szoktam azt mondani, hogy "magamnak ezt választanám, de én nem te vagyok!" :) Autóban sem valószínű, hogy azonos modelleket választanánk, miért pont digi zongora ügyben kellene azonos ízlésünknek lenni? Szerencsés esetben persze zongorista a vevő, akinek vannak bizonyos elvárásai és tapasztalásai. Őt elég leültetni néhány reprezentáns modell elé, és kialakul a választás. A problémák akkor szoktak jelentkezni, amikor a gyerek számára szeretne a szülő hangszert választani, és mivel e téren nincsenek tapasztalatai, 63 internetes fórum végigolvasása által totálisan összekavarva szeretne vásárolni. Bizony nincs könnyű helyzetben. Pláne, ha az így kialakult konfúz benyomásokra bízva magát webáruházból rendel csemetéjének valami olcsó jószágot. Sok esetben halljuk a szülőtől, hogy fogalma sincs, hogy lesz-e a gyereknek kedve komolyan foglalkozni a zongorázással, nem mernek komolyabb hangszert beruházni. Mi pedig tudjuk jól, hogy bizonyos hangszerek beszerzése estén BIZONYOSAN nem lesz kedve a gyereknek ahhoz leülni, pláne nem szorgalmasan gyakorolni rajta. Ekkor tehát már a kiválasztással eldőlt a történet, ha csak a gyerek nem egy ifjú Mozart, akit nem lehet eltántorítani holmi ócska hangszerrel a zenéléstől és a komponálástól.
Tudjuk persze jól, hogy a családok és a zeneiskolák is igen nehéz helyzetben vannak. Ugyanakkor nem kéne, hogy a most felnövő gyerekek majd a "tudjátok, ez volt a válságos időszak, amikor nem telt rendes hangszerre" nemzedék tagjai legyenek. Amíg óriási tévékre, mindenféle luxuskacatra csak-csak sikerül összekuporgatni sokaknak a pénzt, addig jó lenne, ha minél többen rájönnének, hogy kevés hasznosabb családi beruházást eszközölhetnek, mint egy jó digitális zongora megvásárlása. Mondhatjátok persze, hogy a bótos beszél belőlem. De ha kikapcsolom a bótos énemet, akkor is csak ezt mondhatom.
A következő kis videón bemutatom a KORG RH3 kalapácsmechanikáját egy modellen, ami egy kicsit szemlélteti, miként is működik egy mai digitális zongora billentyűzet:
A témáról van a Youtube-on egy jobb minőségű videó anyag is, amihez spanyol nyelvtudás előnyös:
De találtam egy egészen olcsó digitális zongorát is a a Youtube-on. Kissé pihent megoldás :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://bitzenede.blog.hu/api/trackback/id/tr182446962
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
BonFire 2010.11.14. 18:57:51
Hát, én igazat adok a szülőknek. És azt sem szabad elfelejteni, hogy 20 éve milyen volt a helyzet. Teszem azt, egy középkategóriás Sonor dobcájg most 80 000 Ft, és 20 éve is éppen ennyi volt, csak éppen a fizetések nem voltak egyformák. Akkor most ki van jobb helyzetben?
Milliószor jobban megszólaló, ergonomikusabb hangszert lehet venni olcsóbb árfekvésben, mint 20 éve azt elképzeltük. Nekünk lepusztult Amati dobunk volt, minden dobon más bőrökkel, a pergőn Remo ambassador, a tamokon Evans, a lábdobon olajos Remo, már ha meg tudtuk fizetni, mert állandóan beszakadt, mind a pergő, mind a tam, mind a lábdob. A dobverők úgy törtek, mint a ropik. A Jolana, Muzima és hasonló gitárokon a sehogyan sem szóló TRIAL játékboltban kapható magyar "tükörhúrok" lábát két-három pengetés után szétnyírta a sorjás húrláb, és amúgy sem lehetett a hangszert sem behangolni, nem lehetett állítan sem a nyak ferdeségét, sem az oktávot, sem egy normális hangot kicsikarni belőle.
Ekkoriban dúlt a lemezjátszó-gitárerősítő vadul, meg a Szegedi Ládagyár által gyártott hangfalak+ akusztikus gitárok. És még normális gitárkábelünk sem volt, mert nem lehetett két kattintással megrendelni 1500 Ft-ért 6 m Jack-Jack kábelt, hanem a műszakiban igen drágán kellett megvenni a dugaszokat, külön a kábelt, ami legtöbbször nem is volt alkalmas a feladatra, és házilag "fonnyasztani" egy "gitárkábelt". Kontakthiba, ráz a gitár összes fém alkatrésze, és hasonló örömök jellemezték ezt a korszakot.
Van itt mellettem egy olyan akusztikus gitár, amit 15 éve vettem 12000 Ft-ért, ami eléggé drága volt (kábé egy havi fizetésem)... ilyen szinten rossz bundozású, hamis, behangolhatatlan, és homorú! fogólapú gitár nincs még egy a világon. Úgy hívják, hogy Maxtone by Tafenglong.
Most bemegyek egy hangszerboltba, leakasztom az első western-country akusztikus gitárt, ami 40000, és kényelmes, szépen szól, nem fals stb. Egyik profi gitáros haverom most vett egy Line6 kiskombót 70ezerért, kimondottan unplugged koncertekre elektroakusztikus gitárhoz, és gyönyörűen szól. Ez a haverom egyébként elektromos gitárokat készít, egymagában, kézzel. Jó minőségű hangszereket, csak nem tud a labdába rúgni az árakkal. Tehát meg tudja ítélni, hogy egy adott gitármotyó jó-e, vagy sem.
A mai zenészek lényegesen jobb hangszert kapnak lényegesen kevesebb pénzért, mint mi anno 20 évvel ezelőtt. Lehet, sőt biztos, hogy a fent említett Sonor Force 5 szintén egy kínai cég terméke, de ahogy az alapból megszólal, annak dobhangja van. És full birch, azaz nyír, nem pedig pozdorja, bútorlap vagy rétegelt lemez. Nem doboz meg fazékhangja, mint az Amati cuccoké, amelyekről elhagytuk a babákat, meg a szedett-vedett cintányéroké, amire kettőt ütött az ember, aztán berepedt. Anno minden dobosnak volt 1-2 "köszörült" cinje, amit mostanában nemigen látni.
Persze most is vannak csúcsmodellek, Sabian HHX stúdiócinek, Yamaha RBX JM2 John Myung signature basszusgitárok és egyebek, de azokhoz tényleg milliomosnak kell lenni, és az emberek többsége nem az.
Basszusgitáros kollégám 120-ért vett egy hathúros, nóném, kézzel készített német hangszert; hát, amikor a kezembe vettem, olyan kellemes fogása volt, hogy hihetetlen. Hát még amikor megszólalt! Gyönyörűség rajta játszani.
Egy a lényeg: fejlődnek a hangszerek szépen, és hála istennek, már egy középkategóriás hangszerrel nem kell szégyenkeznünk és folyamatosan szívnunk.
Nekem pl zongorázásra tökéletesen megfelel a 35000 Ft-os Behringer billentyűzetem a Sonar TruePiano pluginjával. Zongorista is dicsérte a hangját. Akkor nekem szavam sem lehet. Főleg, hogy egyrészt nem kívánok profi zongoristává válni (ahhoz 30 évvel hamarabb kellett volna kezdeni a tanulást...), másrészt ismét felüti a fejét az a fránya pénz. Minek ruházzak én be félmilliós hangszerbe, hogy olyan zenét csináljak, amiért különben sem fizet senki? Felteszem a Jamendóra a szerzeményemet, páran letöltik, 1-2× meghallgatják, aztán kuka. A zene, mint olyan, fogyóeszköz lett, mint a zokni vagy a villanykörte. Nem kell, kidobjuk és "veszünk" másikat. Mert nem is veszik, csak letöltik.
Az ilyen fogyasztásra szánt zene készítéséhez meg pont megfelelő a középkategóriás, alacsony árfekvésű digitális zongora is, amennyiben jók a samplerek és elfogadható a billentés. A warez megöli a minőségi termékeket. Ha senki nem fizet a zenéért, nem lehet elvárni, hogy ellenben a zenész tolja bele a milliókat, és félmilliós hangszerrel, félmilliós stúdióköltségen készítse el a zenét. Ilyen tekintetben én sem engedek. A zene kijön az emberből, és azonnal fel is veszem, amint ötletem támad, és ha nem vagyok túl lusta talán be is fejezem a számot. Kidolgozom. Lesz neki eleje, közepe és vége. Meghangszerelem virtuális hangszerekkel, ahogy tudom, és kész. Ha tetszik valakinek tetszik, ha nem, akkor sem bánkódom. Ilyen az élet.
De ez csak egy olyan ember szubjektív véleménye, aki aktívan 16 éven át zenélt, passzívan 4 éve, és házi körülmények között 7-8 éve gyárt zenei felvételeket, zenekari demókat (amelyek évről évre jobban szólnak).
Én irigylem a mai fiatal generációt, nekik már nem kell a fent felsorolt dolgokkal küszködniük.
Milliószor jobban megszólaló, ergonomikusabb hangszert lehet venni olcsóbb árfekvésben, mint 20 éve azt elképzeltük. Nekünk lepusztult Amati dobunk volt, minden dobon más bőrökkel, a pergőn Remo ambassador, a tamokon Evans, a lábdobon olajos Remo, már ha meg tudtuk fizetni, mert állandóan beszakadt, mind a pergő, mind a tam, mind a lábdob. A dobverők úgy törtek, mint a ropik. A Jolana, Muzima és hasonló gitárokon a sehogyan sem szóló TRIAL játékboltban kapható magyar "tükörhúrok" lábát két-három pengetés után szétnyírta a sorjás húrláb, és amúgy sem lehetett a hangszert sem behangolni, nem lehetett állítan sem a nyak ferdeségét, sem az oktávot, sem egy normális hangot kicsikarni belőle.
Ekkoriban dúlt a lemezjátszó-gitárerősítő vadul, meg a Szegedi Ládagyár által gyártott hangfalak+ akusztikus gitárok. És még normális gitárkábelünk sem volt, mert nem lehetett két kattintással megrendelni 1500 Ft-ért 6 m Jack-Jack kábelt, hanem a műszakiban igen drágán kellett megvenni a dugaszokat, külön a kábelt, ami legtöbbször nem is volt alkalmas a feladatra, és házilag "fonnyasztani" egy "gitárkábelt". Kontakthiba, ráz a gitár összes fém alkatrésze, és hasonló örömök jellemezték ezt a korszakot.
Van itt mellettem egy olyan akusztikus gitár, amit 15 éve vettem 12000 Ft-ért, ami eléggé drága volt (kábé egy havi fizetésem)... ilyen szinten rossz bundozású, hamis, behangolhatatlan, és homorú! fogólapú gitár nincs még egy a világon. Úgy hívják, hogy Maxtone by Tafenglong.
Most bemegyek egy hangszerboltba, leakasztom az első western-country akusztikus gitárt, ami 40000, és kényelmes, szépen szól, nem fals stb. Egyik profi gitáros haverom most vett egy Line6 kiskombót 70ezerért, kimondottan unplugged koncertekre elektroakusztikus gitárhoz, és gyönyörűen szól. Ez a haverom egyébként elektromos gitárokat készít, egymagában, kézzel. Jó minőségű hangszereket, csak nem tud a labdába rúgni az árakkal. Tehát meg tudja ítélni, hogy egy adott gitármotyó jó-e, vagy sem.
A mai zenészek lényegesen jobb hangszert kapnak lényegesen kevesebb pénzért, mint mi anno 20 évvel ezelőtt. Lehet, sőt biztos, hogy a fent említett Sonor Force 5 szintén egy kínai cég terméke, de ahogy az alapból megszólal, annak dobhangja van. És full birch, azaz nyír, nem pedig pozdorja, bútorlap vagy rétegelt lemez. Nem doboz meg fazékhangja, mint az Amati cuccoké, amelyekről elhagytuk a babákat, meg a szedett-vedett cintányéroké, amire kettőt ütött az ember, aztán berepedt. Anno minden dobosnak volt 1-2 "köszörült" cinje, amit mostanában nemigen látni.
Persze most is vannak csúcsmodellek, Sabian HHX stúdiócinek, Yamaha RBX JM2 John Myung signature basszusgitárok és egyebek, de azokhoz tényleg milliomosnak kell lenni, és az emberek többsége nem az.
Basszusgitáros kollégám 120-ért vett egy hathúros, nóném, kézzel készített német hangszert; hát, amikor a kezembe vettem, olyan kellemes fogása volt, hogy hihetetlen. Hát még amikor megszólalt! Gyönyörűség rajta játszani.
Egy a lényeg: fejlődnek a hangszerek szépen, és hála istennek, már egy középkategóriás hangszerrel nem kell szégyenkeznünk és folyamatosan szívnunk.
Nekem pl zongorázásra tökéletesen megfelel a 35000 Ft-os Behringer billentyűzetem a Sonar TruePiano pluginjával. Zongorista is dicsérte a hangját. Akkor nekem szavam sem lehet. Főleg, hogy egyrészt nem kívánok profi zongoristává válni (ahhoz 30 évvel hamarabb kellett volna kezdeni a tanulást...), másrészt ismét felüti a fejét az a fránya pénz. Minek ruházzak én be félmilliós hangszerbe, hogy olyan zenét csináljak, amiért különben sem fizet senki? Felteszem a Jamendóra a szerzeményemet, páran letöltik, 1-2× meghallgatják, aztán kuka. A zene, mint olyan, fogyóeszköz lett, mint a zokni vagy a villanykörte. Nem kell, kidobjuk és "veszünk" másikat. Mert nem is veszik, csak letöltik.
Az ilyen fogyasztásra szánt zene készítéséhez meg pont megfelelő a középkategóriás, alacsony árfekvésű digitális zongora is, amennyiben jók a samplerek és elfogadható a billentés. A warez megöli a minőségi termékeket. Ha senki nem fizet a zenéért, nem lehet elvárni, hogy ellenben a zenész tolja bele a milliókat, és félmilliós hangszerrel, félmilliós stúdióköltségen készítse el a zenét. Ilyen tekintetben én sem engedek. A zene kijön az emberből, és azonnal fel is veszem, amint ötletem támad, és ha nem vagyok túl lusta talán be is fejezem a számot. Kidolgozom. Lesz neki eleje, közepe és vége. Meghangszerelem virtuális hangszerekkel, ahogy tudom, és kész. Ha tetszik valakinek tetszik, ha nem, akkor sem bánkódom. Ilyen az élet.
De ez csak egy olyan ember szubjektív véleménye, aki aktívan 16 éven át zenélt, passzívan 4 éve, és házi körülmények között 7-8 éve gyárt zenei felvételeket, zenekari demókat (amelyek évről évre jobban szólnak).
Én irigylem a mai fiatal generációt, nekik már nem kell a fent felsorolt dolgokkal küszködniük.
Kampokez 2010.11.14. 21:41:25
@BonFire: előfordult, hogy engem is megkérdeztek milyen kütyüt vásároljanak a most kezdő gyermeküknek, és soha nem ajánlottam nekik gagyibb típusú megnevezhetetlen akármit. Ha már egyszer kidob rá a szülő pénzt, akkor az igenis szólaljon meg valahogy ne pedig csak találgatni lehessen ezt milyen hangra szánták.
Nyílván értem az érvedet, de ha belegondolsz egy 35 ezres kütyüre kidobod a pénzt, és ha tényleg meg is unja az a gyerek, az valóban a pincében, vagy a konténerben végzi, mert nem lehet majd eladni se.
Ha egy kicsit jobban belenyúl a zsebébe, akkor viszont elképzelhető, hogy maga a gyerek is megtalálja a hangszerbe a fantáziát.
Másik: ne aggódj én sem adnék egy digitális zongoráért 500ezret, de hidd el, akik nagyon komolyan veszik, hogy legyen közel hasonló hangja, azok kiadnak rá talán még 2x ennyit is.
Megjegyzésként most hallgattam a Korg SV-1-est, és nagyon ott van a hangja, mind a billentése is. Gratula a Korgnak ezért...
Nyílván értem az érvedet, de ha belegondolsz egy 35 ezres kütyüre kidobod a pénzt, és ha tényleg meg is unja az a gyerek, az valóban a pincében, vagy a konténerben végzi, mert nem lehet majd eladni se.
Ha egy kicsit jobban belenyúl a zsebébe, akkor viszont elképzelhető, hogy maga a gyerek is megtalálja a hangszerbe a fantáziát.
Másik: ne aggódj én sem adnék egy digitális zongoráért 500ezret, de hidd el, akik nagyon komolyan veszik, hogy legyen közel hasonló hangja, azok kiadnak rá talán még 2x ennyit is.
Megjegyzésként most hallgattam a Korg SV-1-est, és nagyon ott van a hangja, mind a billentése is. Gratula a Korgnak ezért...
MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2010.11.14. 21:46:03
@BonFire:
Jó sok mindenről írsz.
Azzal tökéletesen egyetértek, hogy manapság nagyságrendekkel kevesebb (fajlagos) pénzügyi áldozatot kell hozni egy normális hangszer megvásárlásához, mint 25-30 évvel ezelőtt. Óriási a választék is, nem kell azért rossz megoldásokat választani, mert egyszerűen nem szerezhető be ez vagy az.
A Behringer + TruePiano pluginnal kapcsolatban pedig az a véleményem, hogy ez a te elvárásaidnak, céljaidnak valószínűleg tökéletesen megfelel. A zeneiskolában tanuló gyerekkel szemben viszont irreális elvárás lenne mondjuk egy ilyenen kigyakoroltatni a darabot. Aztán az iskolában üljön le a nehéz billentésű, kalapácsos pianínó elé, és produkáljon! Rögtön kiszúrja a tanár, hogy nem zongorán gyakorolt. A gyereknek persze kedvét szegi a dolog azonnal.
Jó sok mindenről írsz.
Azzal tökéletesen egyetértek, hogy manapság nagyságrendekkel kevesebb (fajlagos) pénzügyi áldozatot kell hozni egy normális hangszer megvásárlásához, mint 25-30 évvel ezelőtt. Óriási a választék is, nem kell azért rossz megoldásokat választani, mert egyszerűen nem szerezhető be ez vagy az.
A Behringer + TruePiano pluginnal kapcsolatban pedig az a véleményem, hogy ez a te elvárásaidnak, céljaidnak valószínűleg tökéletesen megfelel. A zeneiskolában tanuló gyerekkel szemben viszont irreális elvárás lenne mondjuk egy ilyenen kigyakoroltatni a darabot. Aztán az iskolában üljön le a nehéz billentésű, kalapácsos pianínó elé, és produkáljon! Rögtön kiszúrja a tanár, hogy nem zongorán gyakorolt. A gyereknek persze kedvét szegi a dolog azonnal.
Janca Ákos 2010.11.15. 03:20:07
Sziasztok, de nehéz és érdekes téma! Még mindig az, és lesz is, bár a digitális hangszerek sokat fejlődtek.
Tetszik az eredeti cikk és a Syncopa említett, digitális zongorákkal foglalkozó oldala, amelynek a végén nagyon jó összefoglalás van a leggyakoribb kérdésekről - jobbat még nem is láttam, bár nem mindenben értek pontosan egyet. BonFire is érdekes és igaz dolgokat említ. Több cikket is lehetne és kéne ezekről írni.
Az én véleményem (klasszikus- és jazz-zongora-tanulmányokkal, valamint jó sok tapasztalattal) a következő.
1. Tanulás (kezdők)
Különösen a kezdők esetében, semmi sem helyettesítheti az "igazi" hangszert. Ahhoz, hogy zongorázni megtanuljunk, egész egyszerűen zongorát (vagy pianínót) KELL használnunk. Sajnos, nem lehetséges megtanulni igazán zongorázni semmilyen más hasonló hangszeren, mégha súlyozott is a billentése és hasonló is a hangja.
Ennek oka, hogy számos különbség van a zongora és az azt utánzó hangszerek között: a hang megszólalása, minősége, lecsengése, a húrok összességének és a testnek a rezonanciája, a hangszert körülvevő, körülölelő "hangtér", a billentésérzet és -érzékenység, a pedálok működése stb. A zongora gazdagabb, és hozzá képest még a legjobb utánzatok is szegényesek. Nem szabad alább adni egy érzékeny, fogékony gyermek esetében - a lehető legjobbal, az igazival kellene őt először közelebbről megismertetni.
Ha komoly a szándék, jobbnak tartom inkább akár egy használt, de természetesen jó minőségű pianínót venni a tanulónak, és zeneiskolába, KLASSZIKUS ZONGORÁRA íratni egy jó (!) tanárhoz, ahol az alapokat el tudja sajátítani. (Aki azt állítja, hogy szintetizátor is megfelelő lesz zongorázáshoz, attól meneküljenek! :-) )
2. Haladók
Ha már tud az ember zongorázni, sok esetben lehet/érdemes egy jó digitális hangszert használnia, annak bizonyos előnyei miatt (jobban szállítható, nem kell hangolni, effektezhető, MIDI-zhető stb.).
Nem újdonság: minél drágább, általában (!) annál jobb is egy hangszer. Szóval, amennyire lehet, ne spóroljunk, nem fogjuk megbánni. Nem akarok hitvitába belemenni, mindegyik nagy ismert gyártónak vannak jó hangszerei, és az azonos árúak nagyjából (!) egyformák is. Ha a (klasszikus) zongora-érzet elsődleges, akkor véleményem szerint olyan gyártótól kell digitális hangszert választani, amelynek van tapasztalata az igazi, akusztikus zongora gyártásában is, pl. ilyen a Yamaha vagy a Kawai. Emellett a többiektől is lehet jó modellt találni, nem véletlenül népszerűek (nekem például tetszik a Korg SV-1), de ezek sokszor már túlmutatnak a zongorán, arra ezért kevésbé koncentrálva más billentyűs feladatokra is igyekeznek megoldást kínálni.
A digitális hangszer megszólaltatása pedig külön kérdés: beépített vagy külső hangszóróval? (A zongora-koncepcióhoz természetesen a beépített hangszóró illene, mégha egyébként külső erősítőt is használunk.)
A fentiekkel együtt természetesen bármilyen billentyűs hangszeren lehet tanulni, akár magas színvonalon is játszani, sőt sikereket elérni. Sajnos, viszont ma valóban ott tartunk, hogy a közönség bizonyos rétegét az alacsony színvonalú zene is kielégíti, amely gyorsan készül és gyorsan el is használódik. Szerencsére nem mindenki vágyik erre. A megfelelően képzett zongorista nagyobb élményt tud adni az arra fogékony műveltebb közönségnek.
Tetszik az eredeti cikk és a Syncopa említett, digitális zongorákkal foglalkozó oldala, amelynek a végén nagyon jó összefoglalás van a leggyakoribb kérdésekről - jobbat még nem is láttam, bár nem mindenben értek pontosan egyet. BonFire is érdekes és igaz dolgokat említ. Több cikket is lehetne és kéne ezekről írni.
Az én véleményem (klasszikus- és jazz-zongora-tanulmányokkal, valamint jó sok tapasztalattal) a következő.
1. Tanulás (kezdők)
Különösen a kezdők esetében, semmi sem helyettesítheti az "igazi" hangszert. Ahhoz, hogy zongorázni megtanuljunk, egész egyszerűen zongorát (vagy pianínót) KELL használnunk. Sajnos, nem lehetséges megtanulni igazán zongorázni semmilyen más hasonló hangszeren, mégha súlyozott is a billentése és hasonló is a hangja.
Ennek oka, hogy számos különbség van a zongora és az azt utánzó hangszerek között: a hang megszólalása, minősége, lecsengése, a húrok összességének és a testnek a rezonanciája, a hangszert körülvevő, körülölelő "hangtér", a billentésérzet és -érzékenység, a pedálok működése stb. A zongora gazdagabb, és hozzá képest még a legjobb utánzatok is szegényesek. Nem szabad alább adni egy érzékeny, fogékony gyermek esetében - a lehető legjobbal, az igazival kellene őt először közelebbről megismertetni.
Ha komoly a szándék, jobbnak tartom inkább akár egy használt, de természetesen jó minőségű pianínót venni a tanulónak, és zeneiskolába, KLASSZIKUS ZONGORÁRA íratni egy jó (!) tanárhoz, ahol az alapokat el tudja sajátítani. (Aki azt állítja, hogy szintetizátor is megfelelő lesz zongorázáshoz, attól meneküljenek! :-) )
2. Haladók
Ha már tud az ember zongorázni, sok esetben lehet/érdemes egy jó digitális hangszert használnia, annak bizonyos előnyei miatt (jobban szállítható, nem kell hangolni, effektezhető, MIDI-zhető stb.).
Nem újdonság: minél drágább, általában (!) annál jobb is egy hangszer. Szóval, amennyire lehet, ne spóroljunk, nem fogjuk megbánni. Nem akarok hitvitába belemenni, mindegyik nagy ismert gyártónak vannak jó hangszerei, és az azonos árúak nagyjából (!) egyformák is. Ha a (klasszikus) zongora-érzet elsődleges, akkor véleményem szerint olyan gyártótól kell digitális hangszert választani, amelynek van tapasztalata az igazi, akusztikus zongora gyártásában is, pl. ilyen a Yamaha vagy a Kawai. Emellett a többiektől is lehet jó modellt találni, nem véletlenül népszerűek (nekem például tetszik a Korg SV-1), de ezek sokszor már túlmutatnak a zongorán, arra ezért kevésbé koncentrálva más billentyűs feladatokra is igyekeznek megoldást kínálni.
A digitális hangszer megszólaltatása pedig külön kérdés: beépített vagy külső hangszóróval? (A zongora-koncepcióhoz természetesen a beépített hangszóró illene, mégha egyébként külső erősítőt is használunk.)
A fentiekkel együtt természetesen bármilyen billentyűs hangszeren lehet tanulni, akár magas színvonalon is játszani, sőt sikereket elérni. Sajnos, viszont ma valóban ott tartunk, hogy a közönség bizonyos rétegét az alacsony színvonalú zene is kielégíti, amely gyorsan készül és gyorsan el is használódik. Szerencsére nem mindenki vágyik erre. A megfelelően képzett zongorista nagyobb élményt tud adni az arra fogékony műveltebb közönségnek.
MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2010.11.15. 11:30:04
@Janca Ákos:
Az elmúlt évtizedek során azért elmondhatom, hogy volt pár olyan gyerek, akik bejárták az olcsó digitális zongora - profi digitális zongora - koncert zongora utat, és egy szép zongorista karrier indult el így. A szülők első lépésként semmiképpen nem tudtak volna rögtön egy jó zongorát, de egy használt pianínót sem beruházni.
Felénk legalábbis a használt, ám jó állapotú pianínók nagyon drágák. Ócska, ezer sebből vérző darabokból pedig rengeteget kínálnak, akár ingyen is. Arra is tudok nem egy példát mondani, hogy a jó szándékú szülőket félrevezették, kézből eladtak nekik "tök jó" pianínót, amiről hamarosan kiderült, hogy használhatatlan. A gyereket ilyenen gyakorlásra kényszeríteni szerintem bűn.
Szóval mi lennénk a legboldogabbak, ha a vevőkörünk "rendes" zongorákat és pianínókat tudna megengedni magának. Egyelőre a digitális hangszerek között keressük a jó alternatívákat.
Az elmúlt évtizedek során azért elmondhatom, hogy volt pár olyan gyerek, akik bejárták az olcsó digitális zongora - profi digitális zongora - koncert zongora utat, és egy szép zongorista karrier indult el így. A szülők első lépésként semmiképpen nem tudtak volna rögtön egy jó zongorát, de egy használt pianínót sem beruházni.
Felénk legalábbis a használt, ám jó állapotú pianínók nagyon drágák. Ócska, ezer sebből vérző darabokból pedig rengeteget kínálnak, akár ingyen is. Arra is tudok nem egy példát mondani, hogy a jó szándékú szülőket félrevezették, kézből eladtak nekik "tök jó" pianínót, amiről hamarosan kiderült, hogy használhatatlan. A gyereket ilyenen gyakorlásra kényszeríteni szerintem bűn.
Szóval mi lennénk a legboldogabbak, ha a vevőkörünk "rendes" zongorákat és pianínókat tudna megengedni magának. Egyelőre a digitális hangszerek között keressük a jó alternatívákat.
Janca Ákos 2010.11.15. 15:42:17
A digitális zongorát én is örömmel használom, jó találmánynak tartom - de szerintem mindent meg kell tenni, hogy egy kezdő ne ezen tanuljon ZONGORÁZNI (kifejezetten a szó jelentésén van a hangsúly). Más kérdés persze, hogy mire van lehetősége az embernek, és lehetnek különleges esetek is, ahol működhet a dolog.
Kezdő gitárost sem tanítanék akusztikus hangszíneket megszólaltató MIDI-gitáron, bármilyen jó minőségű is az. A "digitális zongora" nem zongora, hanem egy modern utánzat, ami egyébként lehet nagyon jó minőségű is - de akkor már nem olcsó, kb. azonos áron van például egy használható pianínóval.
Természetesen ne hagyjuk, hogy becsapjanak minket: ahogy általában bármit, úgy zongorát, pianínót is jószándékú szakember segítségével érdemes vásárolni, abban az esetben ha mi magunk nem értünk hozzá.
A gyermeki nyitottság, ártatlanság, fogékonyság és tanulni vágyás számomra szent, védendő, megőrzendő értékek. Egyszerűen nem volna szabad félrevezetni - erős szónak tűnik, mégis jól kifejezi a lényeget - egy zongorázni vágyó gyermeket. Ha lehet, ne a digitális utánzattal szerzett természetellenes élmény, hanem inkább az igazi zongora varázsa égjen bele örökre a lelkébe.
Úgy érzem, a MidiTom által említett zongoristák - akik digitális hangszeren kezdtek - inkább a szabályt erősítő örömteli kivételek lehetnek. Szerencsére, ilyen is akad. Szerintem viszont valódi zongorista-karriert csak zongorán való tanulással lehet elérni.
Ha a szülők be tudnak ruházni előbb egy olcsó digitális zongorába, vajon később könnyebb lesz nekik egy profi digitális zongorát, majd egy akusztikus hangszert venni? Nem biztos. Talán éppen nehezebb, hiszen elköltötték a pénzüket olyasmire, amit végül is le kell cserélniük, bajlódhatnak az eladással vagy benne marad a pénzük. Nem jobb, ha már az elején olyan hangszert vesznek, ami akár egy életen át valóban jól használható lesz a gyereknek? Sőt, pl. egy új pianínó még az unokáknak is. Egy ilyen hangszer mindazt tudja, amit a zongorának tudni kell. A digitális zongora nem tudja. (Mást tud, még jobban is, de AZT nem.)
Ez nagyobb befektetés, de ez éri meg. Nyilván megvan a rizikó, hogy a gyermek mégsem lesz zongorista - sokkal többen tanulnak, mint ahányan közülük végül zenei pályára kerülnek - de így legalább megadjuk neki az esélyt.
Szerintem, ha nincs elég pénz, inkább gyűjtsenek hozzá a szülők, és addig járjon a KEZDŐ tanuló a szomszédba vagy a zeneiskolába gyakorolni, míg lesz saját hangszere.
Azt is hozzátehetném, hogy a zenét, a zenélést szerintem megfelelően komolyan kell venni, egy életen át. A hangszervásárlás, a gyakorlás, a megfelelő művészi hozzáállás, a szellemi-lelki magasságokba való törekvés mind áldozatot kíván. Ez a játék, bár sok örömet szerez zenésznek-közönségnek egyaránt, tulajdonképpen egyáltalán NEM JÁTÉK.
Kezdő gitárost sem tanítanék akusztikus hangszíneket megszólaltató MIDI-gitáron, bármilyen jó minőségű is az. A "digitális zongora" nem zongora, hanem egy modern utánzat, ami egyébként lehet nagyon jó minőségű is - de akkor már nem olcsó, kb. azonos áron van például egy használható pianínóval.
Természetesen ne hagyjuk, hogy becsapjanak minket: ahogy általában bármit, úgy zongorát, pianínót is jószándékú szakember segítségével érdemes vásárolni, abban az esetben ha mi magunk nem értünk hozzá.
A gyermeki nyitottság, ártatlanság, fogékonyság és tanulni vágyás számomra szent, védendő, megőrzendő értékek. Egyszerűen nem volna szabad félrevezetni - erős szónak tűnik, mégis jól kifejezi a lényeget - egy zongorázni vágyó gyermeket. Ha lehet, ne a digitális utánzattal szerzett természetellenes élmény, hanem inkább az igazi zongora varázsa égjen bele örökre a lelkébe.
Úgy érzem, a MidiTom által említett zongoristák - akik digitális hangszeren kezdtek - inkább a szabályt erősítő örömteli kivételek lehetnek. Szerencsére, ilyen is akad. Szerintem viszont valódi zongorista-karriert csak zongorán való tanulással lehet elérni.
Ha a szülők be tudnak ruházni előbb egy olcsó digitális zongorába, vajon később könnyebb lesz nekik egy profi digitális zongorát, majd egy akusztikus hangszert venni? Nem biztos. Talán éppen nehezebb, hiszen elköltötték a pénzüket olyasmire, amit végül is le kell cserélniük, bajlódhatnak az eladással vagy benne marad a pénzük. Nem jobb, ha már az elején olyan hangszert vesznek, ami akár egy életen át valóban jól használható lesz a gyereknek? Sőt, pl. egy új pianínó még az unokáknak is. Egy ilyen hangszer mindazt tudja, amit a zongorának tudni kell. A digitális zongora nem tudja. (Mást tud, még jobban is, de AZT nem.)
Ez nagyobb befektetés, de ez éri meg. Nyilván megvan a rizikó, hogy a gyermek mégsem lesz zongorista - sokkal többen tanulnak, mint ahányan közülük végül zenei pályára kerülnek - de így legalább megadjuk neki az esélyt.
Szerintem, ha nincs elég pénz, inkább gyűjtsenek hozzá a szülők, és addig járjon a KEZDŐ tanuló a szomszédba vagy a zeneiskolába gyakorolni, míg lesz saját hangszere.
Azt is hozzátehetném, hogy a zenét, a zenélést szerintem megfelelően komolyan kell venni, egy életen át. A hangszervásárlás, a gyakorlás, a megfelelő művészi hozzáállás, a szellemi-lelki magasságokba való törekvés mind áldozatot kíván. Ez a játék, bár sok örömet szerez zenésznek-közönségnek egyaránt, tulajdonképpen egyáltalán NEM JÁTÉK.
Janca Ákos 2010.11.15. 16:04:42
Röviden még, hogy ne ijesszek el senkit: egyik hangszer sem harap. :-) Minden gyereket örömmel odaengednék bármely digitális zongorához vagy akármihez, ha kedve van játszani rajta. Sőt, vele játszanék.
De a) kezdő tanulónak, b) első hangszerként, c) zongoratanuláshoz, d) és ha megtehetném - én inkább egy jó pianínót vennék a középmezőnyből, mint egy olcsó digitális zongorát.
De a) kezdő tanulónak, b) első hangszerként, c) zongoratanuláshoz, d) és ha megtehetném - én inkább egy jó pianínót vennék a középmezőnyből, mint egy olcsó digitális zongorát.
Lex Icon 2010.11.15. 17:20:47
Nagyon nem értek egyet Janca Ákossal.
Aki régóta zongorázik és megengedhet magának egy zongorát, az szerintem nem tud érdemben hozzászólni a másik véglethez.
Én most kezdtem el zongorázni és nem engedhetek meg magamnak több százezret kiadni egy zongorára. És nem veszem ilyen komolyan a zongorázást, hanem jókedvvel és vidáman fogom fel, mert a lényeg az, hogy örömet okozzon. De nem úgy, hogy "ha beledöglök, akkor is örömömet lelem a zongorázásban".
Szerintem a digi. zongora és a szintetizátor egy hangszer. És azon is meg lehet tanulni játszani. A digi zongorán pedig zongorázni. Eleve olyan tanárt kerestem, aki ebben egyetért velem. Ahogy MidiTom leírásában is benne van, a régi, öreg, begyöpösödött tanárok nem hajlandók elfogadni ezt. Ezzel az erővel tanulhatnék csembalón is.
A legtöbb embernek nem az a választás jut, hogy zongorán vagy digi. zongorán tanuljon, hanem az, hogy digi. zongorán vagy semmin. Ebből vajon melyik a jobb?
Kipróbáltam pár zongorát akusztikust és digist is. A vicc az, hogy az akusztikusok között sokkal nagyobb az eltérés, mint a digisek között. Az akusztikusok között volt több olyan, amitől kezdő létemre is rosszul voltam.
Néhány százezerig csak bécsi mechanikásak vannak és ezek legtöbbje öreg, nem jól karbantartott darab, aminek az előéletét lehetetlen visszakövetni. Ha ilyenen kellene játszanom, akkor biztos abbahagynám.
A másik fontos érv a digisek mellet, hogy ha éjjel 1-kor van kedvem játszani, akkor a fejemre csapom a fülest és játszok. Ezt az akusztikussal is megtehetem, de a zongoraszólómba előbb a dobolás kapcsolódik be, majd az ajtócsengő.
És a fokozatosság itt is érvényes. Nem jó megoldás rögtön sok pénzt beleinvesztálni, mert csúnya veszekedés lehet belőle, ha a csemete meggondolja magát. Ezen az alapon gondolni kellene arra, hátha nagy művész lesz a gyerek, ezért vegyünk rögtön egy Steinway-t neki, nehogy elaprózzuk a pénzt. Szerintem kezdetnek jó egy normális, használt digi. zongora, azon is jó a billentés, majd 1-2 év után, amikor látszik, mit akar, lehet feljebb lépni. A jó digi. zongorát is el lehet adni csak közben nem kell rákölteni még egy csomó pénzt a szállításra, hangolásra, javításra.... szvsz.
Aki régóta zongorázik és megengedhet magának egy zongorát, az szerintem nem tud érdemben hozzászólni a másik véglethez.
Én most kezdtem el zongorázni és nem engedhetek meg magamnak több százezret kiadni egy zongorára. És nem veszem ilyen komolyan a zongorázást, hanem jókedvvel és vidáman fogom fel, mert a lényeg az, hogy örömet okozzon. De nem úgy, hogy "ha beledöglök, akkor is örömömet lelem a zongorázásban".
Szerintem a digi. zongora és a szintetizátor egy hangszer. És azon is meg lehet tanulni játszani. A digi zongorán pedig zongorázni. Eleve olyan tanárt kerestem, aki ebben egyetért velem. Ahogy MidiTom leírásában is benne van, a régi, öreg, begyöpösödött tanárok nem hajlandók elfogadni ezt. Ezzel az erővel tanulhatnék csembalón is.
A legtöbb embernek nem az a választás jut, hogy zongorán vagy digi. zongorán tanuljon, hanem az, hogy digi. zongorán vagy semmin. Ebből vajon melyik a jobb?
Kipróbáltam pár zongorát akusztikust és digist is. A vicc az, hogy az akusztikusok között sokkal nagyobb az eltérés, mint a digisek között. Az akusztikusok között volt több olyan, amitől kezdő létemre is rosszul voltam.
Néhány százezerig csak bécsi mechanikásak vannak és ezek legtöbbje öreg, nem jól karbantartott darab, aminek az előéletét lehetetlen visszakövetni. Ha ilyenen kellene játszanom, akkor biztos abbahagynám.
A másik fontos érv a digisek mellet, hogy ha éjjel 1-kor van kedvem játszani, akkor a fejemre csapom a fülest és játszok. Ezt az akusztikussal is megtehetem, de a zongoraszólómba előbb a dobolás kapcsolódik be, majd az ajtócsengő.
És a fokozatosság itt is érvényes. Nem jó megoldás rögtön sok pénzt beleinvesztálni, mert csúnya veszekedés lehet belőle, ha a csemete meggondolja magát. Ezen az alapon gondolni kellene arra, hátha nagy művész lesz a gyerek, ezért vegyünk rögtön egy Steinway-t neki, nehogy elaprózzuk a pénzt. Szerintem kezdetnek jó egy normális, használt digi. zongora, azon is jó a billentés, majd 1-2 év után, amikor látszik, mit akar, lehet feljebb lépni. A jó digi. zongorát is el lehet adni csak közben nem kell rákölteni még egy csomó pénzt a szállításra, hangolásra, javításra.... szvsz.
MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2010.11.15. 18:30:18
Értem én Ákos érvelését, és tudom, hogy miről beszél, amikor a "rendes " zongora mellett kardoskodik. Nem tagadhatom le, hogy gyerekkoromban én is órákat, napokat töltöttem ilyen-olyan zongorás rokonoknál, akikhez direkt és kizárólag kalimpálni mentem. Ez az élmény beivódik az emberbe. Ahogy az is, amikor az én szerencsétlenkedéseim után az egyik rokon zongoratanár néni leült, és eljátszott pár Chopin darabot, operett átiratokat, kis Für Elise-t, ezt-azt :) Utána le voltam taglózva, hogy a hangszer mire képes. Frankfurtban is végig szoktam próbálgatni a nem kis számú zongorát a Messén, nyilván a legjobbakat is. Ez természetesen más élmény, mint egy digitálison játszani.
Abban viszont nem értek egyet Ákossal, hogy a szomszédba, rokonhoz meg a zeneiskolába járjon a gyerek gyakorolni. Mi pont azt látjuk, hogy a gyerekek nagyon szeretik a digitális zongorákat, ugyanazzal a kedvvel képesek hozzá leülni gyakorolni, mintha például számítógéppel akarnának játszani. Amikor már el kell menni a gyakorláshoz valahová, akkor a gyerek többnyire kitalál valamit, hogy most éppen miért nem lehet, meg már eleve frusztrálja az a tény, hogy egyáltalán mennie kell, ki kell mozdulnia a megszokott otthoni környezetből.
Lex Icon említette a fejhallgatós gyakorlást. A praktikus okokon túlmenően van ennek olyan hatása is, hogy a szégyenlősebb kölkök a kezdeti bénázásaikkal nem terítik be a lakást meg a szomszédságot. Van, akinek hosszabb ideig tart egy-egy lecke kigyakorlása. Sok gyereknél a testvérek vagy a szomszéd srácok veszik el a kedvet a tanulástól, hogy "de béna vagy!", és utána már tényleg nehéz visszaültetni a hangszerhez. Aztán ha a saját tempójában megtanulja a darabot, úgyis dicsekedve fogja produkálni már magát a családban :)
Nagyon nehéz persze a kezdeti stádiumban kiszúrni, hogy melyik gyerekből lesz zongoraművész. Úgy gondolom, hogy a zeneiskolai növendékek 95%-a esetében egyszerűen a zenei alapműveltséget, egy hangszeres tudást sajátítanak el, ami tuti biztos, hogy csak hasznukra válik. Pedagógus körökben korábban felvetődött, hogy esetleg lehetne külön digitális zongora oktatást is folytatni. Ennek a különválasztásnak a hasznosságát én nehezen tudom megítélni, tanár ismerőseim véleménye is megoszlik.
Változatlanul vallom azt, hogy a digitális zongorák nem a klasszikus zongorák ellenére vannak, hanem inkább egy lépcsőfokot jelenthetnek feléjük. A gyártók és a kereskedők felelősségét pedig abban látom, hogy próbáljanak meg ellenállni a tömegben gyártott gagyi csábításának. Különösen fontos ez így az ünnepek közeledtével, amikor tömény borzalmak jelennek meg majd az áruházak katalógusaiban, "akciócsillagos" szuperárakkal persze.
Abban viszont nem értek egyet Ákossal, hogy a szomszédba, rokonhoz meg a zeneiskolába járjon a gyerek gyakorolni. Mi pont azt látjuk, hogy a gyerekek nagyon szeretik a digitális zongorákat, ugyanazzal a kedvvel képesek hozzá leülni gyakorolni, mintha például számítógéppel akarnának játszani. Amikor már el kell menni a gyakorláshoz valahová, akkor a gyerek többnyire kitalál valamit, hogy most éppen miért nem lehet, meg már eleve frusztrálja az a tény, hogy egyáltalán mennie kell, ki kell mozdulnia a megszokott otthoni környezetből.
Lex Icon említette a fejhallgatós gyakorlást. A praktikus okokon túlmenően van ennek olyan hatása is, hogy a szégyenlősebb kölkök a kezdeti bénázásaikkal nem terítik be a lakást meg a szomszédságot. Van, akinek hosszabb ideig tart egy-egy lecke kigyakorlása. Sok gyereknél a testvérek vagy a szomszéd srácok veszik el a kedvet a tanulástól, hogy "de béna vagy!", és utána már tényleg nehéz visszaültetni a hangszerhez. Aztán ha a saját tempójában megtanulja a darabot, úgyis dicsekedve fogja produkálni már magát a családban :)
Nagyon nehéz persze a kezdeti stádiumban kiszúrni, hogy melyik gyerekből lesz zongoraművész. Úgy gondolom, hogy a zeneiskolai növendékek 95%-a esetében egyszerűen a zenei alapműveltséget, egy hangszeres tudást sajátítanak el, ami tuti biztos, hogy csak hasznukra válik. Pedagógus körökben korábban felvetődött, hogy esetleg lehetne külön digitális zongora oktatást is folytatni. Ennek a különválasztásnak a hasznosságát én nehezen tudom megítélni, tanár ismerőseim véleménye is megoszlik.
Változatlanul vallom azt, hogy a digitális zongorák nem a klasszikus zongorák ellenére vannak, hanem inkább egy lépcsőfokot jelenthetnek feléjük. A gyártók és a kereskedők felelősségét pedig abban látom, hogy próbáljanak meg ellenállni a tömegben gyártott gagyi csábításának. Különösen fontos ez így az ünnepek közeledtével, amikor tömény borzalmak jelennek meg majd az áruházak katalógusaiban, "akciócsillagos" szuperárakkal persze.
Kampokez 2010.11.15. 20:17:25
Ez a hozzászólás különösen tetszett.. :)
"Sok gyereknél a testvérek vagy a szomszéd srácok veszik el a kedvet a tanulástól, hogy "de béna vagy!", és utána már tényleg nehéz visszaültetni a hangszerhez. "
Ilyet én is megéltem, de nem adtam fel..
"Sok gyereknél a testvérek vagy a szomszéd srácok veszik el a kedvet a tanulástól, hogy "de béna vagy!", és utána már tényleg nehéz visszaültetni a hangszerhez. "
Ilyet én is megéltem, de nem adtam fel..
Janca Ákos 2010.11.15. 21:00:54
Sziasztok, köszönöm a válaszokat.
Régóta zongorázom, pontosabban elég régen tanultam meg a zongorázás alapjait, most éppen sajnos mégsem engedhetem meg magamnak, hogy legyen zongorám, pl. egy Steinway az egyik nagy álmom. Jelenleg nem zongorázom - bár tehetném! - hanem leggyakrabban "digitális zongorán játszom", ami nem ugyanaz. (Nem panaszkodom egyébként, mert nagyon jó hangszerem van, de ez a tény.)
Mindenféle billentyűs hangszeren lehet játszani jól vagy rosszul, de szerintem ne hívjuk "zongorázásnak". Bár hasonlít ahhoz, de aki próbálta mindkettőt, az tudja, mi a különbség. Csak a kifejezéssel van bajom ebben az esetben. Nem begyöpösödött és öreg az az említett tanár, hanem tapasztalt. Olyat tud, amit a tanítvány még nem, ezért érdemes tisztelettel meghallgatni. Ha viszont valóban jó tanár, akkor ő is nyitott lesz az újdonságokra, és hajlandó kipróbálni egy modern hangszert, hogy véleményt tudjon róla mondani.
Az eredeti cikk arról szól, hogy bár a régi, első, gyenge digitális zongorák óta a technológia sokat fejlődött, sem a számítógépes "gigamegapiano" zongora-szoftverek, sem a "digitális zongorának látszó tárgyakat" újabban nagy tömegben gyártó ismeretlen és tapasztalatlan kínai cégek nem tudnak kielégítő megoldást nyújtani. A jóhiszemű szülők a zongorázni vágyó gyereküknek tehát ne ezeket, hanem inkább az ismert, tapasztalt gyártóktól származó jó digitális zongorákat vegyék.
Mindezzel egyetértek (bár vannak nagyon jól használható szoftveres megoldások), hiszen a gagyi termékeknél valóban jobbak eme digitális zongorák, ez nem is kérdés. De ne felejtsük, hogy az igazi zongora vagy pianínó még mindig létezik, és talán nem annyira elérhetetlen, mint ahogy elsőre látszik - viszont sokkal jobb egy kezdőnek.
Enne az elvnek az igazságát nem csorbítja az, hogy sokaknak sajnos nincs annyi pénze, hogy jó hangszert vegyenek. ((Ezért lehet okolni akár a politikai-gazdasági helyzetet is - a fejlett országokban 4-5-ször annyit keresnek az emberek, de a hangszereknek sok esetben hasonló ára van mint itthon, vagyis ők kevesebbet dolgoznak egy hangszerért, könnyebben meg tudják venni mint mi magyarok - vagy lehet okolni önmagunkat stb.)) Minden jó hangszer sok pénzbe kerül egyébként. Pl. hegedűt vagy gitárt vagy klarinétot stb. sem tanítanak digitális utánzattal (pedig léteznek), nem véletlenül.
Az olcsó, gyenge minőségű digitális zongorák tömegtermelésének egyedüli oka, hogy a zongora népszerűsége miatt keletkező piaci igényt egyesek pusztán profitszerzési céllal meg akarják lovagolni - erről is szó van a fenti cikkben.
Amit MidiTom ír a rossz pianínókról, természetesen a rossz digitális zongorákra is igaz: a gyereket ilyenen gyakorlásra kényszeríteni bűn. Szerintem meg gyártani is az. Hosszú távon komoly negatív hatása lehet a közízlésre. Nekünk, magyaroknak nem az lenne inkább a dolgunk, feladatunk, hogy azt a zenei színvonalat, felfogást képviseljük, ami méltán lett híres a világban?
Régóta zongorázom, pontosabban elég régen tanultam meg a zongorázás alapjait, most éppen sajnos mégsem engedhetem meg magamnak, hogy legyen zongorám, pl. egy Steinway az egyik nagy álmom. Jelenleg nem zongorázom - bár tehetném! - hanem leggyakrabban "digitális zongorán játszom", ami nem ugyanaz. (Nem panaszkodom egyébként, mert nagyon jó hangszerem van, de ez a tény.)
Mindenféle billentyűs hangszeren lehet játszani jól vagy rosszul, de szerintem ne hívjuk "zongorázásnak". Bár hasonlít ahhoz, de aki próbálta mindkettőt, az tudja, mi a különbség. Csak a kifejezéssel van bajom ebben az esetben. Nem begyöpösödött és öreg az az említett tanár, hanem tapasztalt. Olyat tud, amit a tanítvány még nem, ezért érdemes tisztelettel meghallgatni. Ha viszont valóban jó tanár, akkor ő is nyitott lesz az újdonságokra, és hajlandó kipróbálni egy modern hangszert, hogy véleményt tudjon róla mondani.
Az eredeti cikk arról szól, hogy bár a régi, első, gyenge digitális zongorák óta a technológia sokat fejlődött, sem a számítógépes "gigamegapiano" zongora-szoftverek, sem a "digitális zongorának látszó tárgyakat" újabban nagy tömegben gyártó ismeretlen és tapasztalatlan kínai cégek nem tudnak kielégítő megoldást nyújtani. A jóhiszemű szülők a zongorázni vágyó gyereküknek tehát ne ezeket, hanem inkább az ismert, tapasztalt gyártóktól származó jó digitális zongorákat vegyék.
Mindezzel egyetértek (bár vannak nagyon jól használható szoftveres megoldások), hiszen a gagyi termékeknél valóban jobbak eme digitális zongorák, ez nem is kérdés. De ne felejtsük, hogy az igazi zongora vagy pianínó még mindig létezik, és talán nem annyira elérhetetlen, mint ahogy elsőre látszik - viszont sokkal jobb egy kezdőnek.
Enne az elvnek az igazságát nem csorbítja az, hogy sokaknak sajnos nincs annyi pénze, hogy jó hangszert vegyenek. ((Ezért lehet okolni akár a politikai-gazdasági helyzetet is - a fejlett országokban 4-5-ször annyit keresnek az emberek, de a hangszereknek sok esetben hasonló ára van mint itthon, vagyis ők kevesebbet dolgoznak egy hangszerért, könnyebben meg tudják venni mint mi magyarok - vagy lehet okolni önmagunkat stb.)) Minden jó hangszer sok pénzbe kerül egyébként. Pl. hegedűt vagy gitárt vagy klarinétot stb. sem tanítanak digitális utánzattal (pedig léteznek), nem véletlenül.
Az olcsó, gyenge minőségű digitális zongorák tömegtermelésének egyedüli oka, hogy a zongora népszerűsége miatt keletkező piaci igényt egyesek pusztán profitszerzési céllal meg akarják lovagolni - erről is szó van a fenti cikkben.
Amit MidiTom ír a rossz pianínókról, természetesen a rossz digitális zongorákra is igaz: a gyereket ilyenen gyakorlásra kényszeríteni bűn. Szerintem meg gyártani is az. Hosszú távon komoly negatív hatása lehet a közízlésre. Nekünk, magyaroknak nem az lenne inkább a dolgunk, feladatunk, hogy azt a zenei színvonalat, felfogást képviseljük, ami méltán lett híres a világban?
Lex Icon 2010.11.16. 00:11:06
@Janca Ákos:
Azért itt már sokmindent finomítottál és erősen közelítesz a MidiTom által írtakhoz. Azt én is elfogadom, hogy nem a kínai gagyit kell megvenni. Bár digi. zongorában ilyet még nem láttam. Igaz, nem is kerestem. Maradok a normális billentyűket gyártóknál Pl.: Yamaha, Roland, Fatar, Korg,... Jelenleg egy Fatar 990XP irányába húzok, mert van egy sejtésem, hogy a digi. zongik terjedésével és fejlődésével eljutunk oda, ahova a szintik is, miszerint bővíthető ill. cserélhető lesz a hangkészletük, mert idővel a jó billentyűzetet nem érdemes cserélni, viszont a hangok minősége tovább javulhat. Csak veszünk bele egy bővítőkártyát és máris jobb minőségű és/vagy többféle hangmintánk lesz a teljes HW kicserélése nélkül. Nekem kezdőként megfelelő minőségű a számítógépes zongora hang, ami azért nem lebecsülendő a mai technika mellett.
Az alábbi linken összehasonlítják nagyon sok számítógépes, digitális és akusztikus zongora hangját. Érdemes meghallgatni. Igaz, csak MP3, de azért használható.
purgatorycreek.com/
Azért itt már sokmindent finomítottál és erősen közelítesz a MidiTom által írtakhoz. Azt én is elfogadom, hogy nem a kínai gagyit kell megvenni. Bár digi. zongorában ilyet még nem láttam. Igaz, nem is kerestem. Maradok a normális billentyűket gyártóknál Pl.: Yamaha, Roland, Fatar, Korg,... Jelenleg egy Fatar 990XP irányába húzok, mert van egy sejtésem, hogy a digi. zongik terjedésével és fejlődésével eljutunk oda, ahova a szintik is, miszerint bővíthető ill. cserélhető lesz a hangkészletük, mert idővel a jó billentyűzetet nem érdemes cserélni, viszont a hangok minősége tovább javulhat. Csak veszünk bele egy bővítőkártyát és máris jobb minőségű és/vagy többféle hangmintánk lesz a teljes HW kicserélése nélkül. Nekem kezdőként megfelelő minőségű a számítógépes zongora hang, ami azért nem lebecsülendő a mai technika mellett.
Az alábbi linken összehasonlítják nagyon sok számítógépes, digitális és akusztikus zongora hangját. Érdemes meghallgatni. Igaz, csak MP3, de azért használható.
purgatorycreek.com/
MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2010.11.16. 10:09:25
Ákos véleményét természetesen nagyra értékelem, hiszen ő mindkét világot: a hagyományos és a digitális zongorákét is alaposan ismeri, és gyakorló zongoristaként elég határozottan el is tudja mondani, hogy mik azok az ismérvek, amiket ő fontosnak tart.
Sokan úgy érvelnek a digitális zongorákkal szemben, hogy felszínes ismereteik vannak csak, és mások véleményére hagyatkozva állítanak dolgokat.
Más. Többször elmeséltem már, hogy mennyire szoktam élvezni, amikor az üzletben vagy egy kiállításon összefut pár zongorista, és kifejtik a véleményüket arról, hogy melyik digitális zongora jobb. Ebből szinte törvényszerű módon heves vita szokott kialakulni. A következő fokozat pedig az, amikor a klasszikus zongorákra és pianínókra terelődik át a vita. Na, ott aztán érvek és ellenérvek csatája szokott kibontakozni arról, hogy melyik akusztikus modell a jó. Én pedig a háttérből kuncogva szoktam hallgatózni.
Egyszer elsütöttem azt a poént, hogy szerencse, hogy a zenetanuló gyerekeknek nem írják elő egy Steinway megvásárlását. Ettől abbamaradt a vita, és egy kicsit valamennyien megharagudtak rám :)
Sokan úgy érvelnek a digitális zongorákkal szemben, hogy felszínes ismereteik vannak csak, és mások véleményére hagyatkozva állítanak dolgokat.
Más. Többször elmeséltem már, hogy mennyire szoktam élvezni, amikor az üzletben vagy egy kiállításon összefut pár zongorista, és kifejtik a véleményüket arról, hogy melyik digitális zongora jobb. Ebből szinte törvényszerű módon heves vita szokott kialakulni. A következő fokozat pedig az, amikor a klasszikus zongorákra és pianínókra terelődik át a vita. Na, ott aztán érvek és ellenérvek csatája szokott kibontakozni arról, hogy melyik akusztikus modell a jó. Én pedig a háttérből kuncogva szoktam hallgatózni.
Egyszer elsütöttem azt a poént, hogy szerencse, hogy a zenetanuló gyerekeknek nem írják elő egy Steinway megvásárlását. Ettől abbamaradt a vita, és egy kicsit valamennyien megharagudtak rám :)
Janca Ákos 2010.11.16. 16:23:24
(Lehet, hogy nem tudok többet írni ide? :-) Az előbb hiába küldtem el, nem jelent meg...)
Janca Ákos 2010.11.16. 16:26:33
Sziasztok, most már annyit írtam, hogy azt hiszem egy saját cikkben kellene összefoglalnom… Most több részletben elküldöm, aztán azt hiszem pihenek egy kicsit. :-)
1. Cserélhető egységek:
A cserélhető hangkészletü digitális zongorák megjelenésében nem hiszek, a következők miatt. Egyrészt, a billentyűzet és a hangforrás szoros kapcsolatban áll egymással, jó esetben egymáshoz fejlesztették őket, ahogy az eredeti cikk is utal rá. Ha az egyik összetevőt megváltoztatjuk, nem biztos, hogy optimális lesz az eredmény. De a másik érv a fontosabb: nem érné meg a gyártóknak, ha az ember csak egyszer venne egy jó hardvert és abban cserélgetné a szoftvert. Azon sokkal kisebb a haszon. A gyártóknak az éri meg, ha a hangszer testét is újra és újra eladják nekünk. :-)
Most is lehet külön billentyűzetet és hangforrást venni, ennek a megoldásnak a fenti rizikó mellett nyilvánvaló előnye a rugalmasság. Ha pedig mindkettő jó (tehát drága), akkor kiváló eredmények is születhetnek, lásd pl. Jordan Rudess tavalyi "Notes on a Dream" c. szólólemezét, amin az Ivory szoftvert használta Logic stúdióprogrammal és valamilyen billentyűzettel. De: ne felejtsük el, hogy ő is klasszikus zongorát tanult gyerekkorában (többek között egy magyar zongoratanárnőtől!).
korg.blog.hu/2009/07/21/nagyinterju_jordan_rudesszel
Az, hogy valakinek megfelel a számítógépes zongorahang, természetesen az ő joga és szubjektív kérdés, sok esetben nekem is megfelel. És persze sokkal jobb, ha az ember örömmel játszik valamin, mintha például nem játszana semmin! Ez is érthető. De: zongorautánzaton játszani, bár hasonló, mégsem egyenlő az úgynevezett "zongorázással" - ehhez ragaszkodom. :-)
1. Cserélhető egységek:
A cserélhető hangkészletü digitális zongorák megjelenésében nem hiszek, a következők miatt. Egyrészt, a billentyűzet és a hangforrás szoros kapcsolatban áll egymással, jó esetben egymáshoz fejlesztették őket, ahogy az eredeti cikk is utal rá. Ha az egyik összetevőt megváltoztatjuk, nem biztos, hogy optimális lesz az eredmény. De a másik érv a fontosabb: nem érné meg a gyártóknak, ha az ember csak egyszer venne egy jó hardvert és abban cserélgetné a szoftvert. Azon sokkal kisebb a haszon. A gyártóknak az éri meg, ha a hangszer testét is újra és újra eladják nekünk. :-)
Most is lehet külön billentyűzetet és hangforrást venni, ennek a megoldásnak a fenti rizikó mellett nyilvánvaló előnye a rugalmasság. Ha pedig mindkettő jó (tehát drága), akkor kiváló eredmények is születhetnek, lásd pl. Jordan Rudess tavalyi "Notes on a Dream" c. szólólemezét, amin az Ivory szoftvert használta Logic stúdióprogrammal és valamilyen billentyűzettel. De: ne felejtsük el, hogy ő is klasszikus zongorát tanult gyerekkorában (többek között egy magyar zongoratanárnőtől!).
korg.blog.hu/2009/07/21/nagyinterju_jordan_rudesszel
Az, hogy valakinek megfelel a számítógépes zongorahang, természetesen az ő joga és szubjektív kérdés, sok esetben nekem is megfelel. És persze sokkal jobb, ha az ember örömmel játszik valamin, mintha például nem játszana semmin! Ez is érthető. De: zongorautánzaton játszani, bár hasonló, mégsem egyenlő az úgynevezett "zongorázással" - ehhez ragaszkodom. :-)
Janca Ákos 2010.11.16. 16:27:20
2. Jó szintetikus zongorák:
Digitális zongorán is meg lehet tanulni - akár a kezdetektől - nagyon magas színvonalon játszani. De az NEM zongorázás, hanem "digizongorázás", egy modern hangszeren, a digitális zongorán való játék. Nemcsak azért, mert éppen nem egy igazi zongorát püfölünk, hanem azért, mert a digitális hangszeren - ha tudatában vagyunk, ha nem - másképp játszunk, mivel másképp viselkedik, másképp reagál, másképp szólal meg a kezünk alatt (és minél olcsóbb, annál nagyobb ez az eltérés). Lehet, hogy valakinek éppen a digitális zongora karaktere tetszik jobban - szíve joga. Sőt, bizonyos helyzetekben, pl. egy popdal keverésekor sokkal jobban illeszkedhet a hangképbe, hamarabb célt érünk vele.
Ha már említettük a Yamaha és Kawai digitális zongorákat (vagy éppen a Korg SV-1-et), ne felejtsük ki a sorból pl. a Kurzweil vagy a GEM márkát sem.
A digitális zongorák hangkeltése különböző lehet. Alapvetően két nagy irányzat van, az egyik a hangminta-alapú, a másik a fizikai modellező módszer (létezik a kettőnek kombinációja is, pl. a GEM Promega). Ugyanannak a feladatnak kétféle megközelítéséről van szó, és mindkettőnek megvan az előnye, illetve a hátránya, de zenész szempontból ez nagyjából mindegy.
Az egyik legjobb fizikai modellező szoftver a Pianoteq. Ingyenesen is kipróbálható (www.pianoteq.com/). Itt a feltaláló, Philippe Guillaume mutatja be (www.pianoteq.com/videos#maocenter). Itt egy klasszikus zongorista, Hugh Sung magyaráz róla (www.youtube.com/watch?v=2qHip2Gc29k).
A hangminta-alapú szoftverhangszerek esetében nem biztos, hogy pl. a nagyobb adatmennyiség jobb minőséget, jobb használhatóságot is jelent. Erre vonatkozóan itt egy régebbi, de érvényes cikk az elismert William Coakleytől (www.williamcoakley.com/articles.php?article=bigger.php). Itt a fent említett Ivory program a Synthogy cégtől (www.synthogy.com/products.html).
Ha digitális zongorahangokat hasonlítunk össze egymással, napestig vitázhatunk, ez is szubjektív. Az egyik legfontosabb: bármelyik mai hang használható arra, hogy slágerlistás dalt (vagy akár egyúttal jót :-)) írjunk. Rajtunk múlik.
Digitális zongorán is meg lehet tanulni - akár a kezdetektől - nagyon magas színvonalon játszani. De az NEM zongorázás, hanem "digizongorázás", egy modern hangszeren, a digitális zongorán való játék. Nemcsak azért, mert éppen nem egy igazi zongorát püfölünk, hanem azért, mert a digitális hangszeren - ha tudatában vagyunk, ha nem - másképp játszunk, mivel másképp viselkedik, másképp reagál, másképp szólal meg a kezünk alatt (és minél olcsóbb, annál nagyobb ez az eltérés). Lehet, hogy valakinek éppen a digitális zongora karaktere tetszik jobban - szíve joga. Sőt, bizonyos helyzetekben, pl. egy popdal keverésekor sokkal jobban illeszkedhet a hangképbe, hamarabb célt érünk vele.
Ha már említettük a Yamaha és Kawai digitális zongorákat (vagy éppen a Korg SV-1-et), ne felejtsük ki a sorból pl. a Kurzweil vagy a GEM márkát sem.
A digitális zongorák hangkeltése különböző lehet. Alapvetően két nagy irányzat van, az egyik a hangminta-alapú, a másik a fizikai modellező módszer (létezik a kettőnek kombinációja is, pl. a GEM Promega). Ugyanannak a feladatnak kétféle megközelítéséről van szó, és mindkettőnek megvan az előnye, illetve a hátránya, de zenész szempontból ez nagyjából mindegy.
Az egyik legjobb fizikai modellező szoftver a Pianoteq. Ingyenesen is kipróbálható (www.pianoteq.com/). Itt a feltaláló, Philippe Guillaume mutatja be (www.pianoteq.com/videos#maocenter). Itt egy klasszikus zongorista, Hugh Sung magyaráz róla (www.youtube.com/watch?v=2qHip2Gc29k).
A hangminta-alapú szoftverhangszerek esetében nem biztos, hogy pl. a nagyobb adatmennyiség jobb minőséget, jobb használhatóságot is jelent. Erre vonatkozóan itt egy régebbi, de érvényes cikk az elismert William Coakleytől (www.williamcoakley.com/articles.php?article=bigger.php). Itt a fent említett Ivory program a Synthogy cégtől (www.synthogy.com/products.html).
Ha digitális zongorahangokat hasonlítunk össze egymással, napestig vitázhatunk, ez is szubjektív. Az egyik legfontosabb: bármelyik mai hang használható arra, hogy slágerlistás dalt (vagy akár egyúttal jót :-)) írjunk. Rajtunk múlik.
Janca Ákos 2010.11.16. 16:31:12
3. A digitális zongorahang eltérései
A digitális zongora hangja hasonlít a zongoráéra, de nem az. A hangszer viselkedése, karaktere is más. Ha az ember megszokja a digitális zongorán való játékot, nagyon meglepődhet, amikor igazi zongorához ül. (Pl. bizonyos akkordok az alsó-középtartományban digitális zongorán jól hangzanak, igazi zongorán viszont élvezhetetlenül össze fognak mosódni.) De, elfogadom: nem biztos, hogy az illető valaha oda akarna ülni.
Továbbá, az igazi zongorát sokszor használják hallásfejlesztésre, szolfézstanulásra. Egy-egy hang leütésekor is, de főleg hangközök, akkordok esetében a rezgő húrok gazdag felharmonikus-tartománya finom érzeteket kelt bennünk. Ezt az ember megjegyzi, zenei fogalmakhoz társítja, a lelkének mélyebb rétegeibe is beivódik.
A digitális zongorák hangkeltő rendszere másképp működik. A megszólaltatott hang felharmonikusokban sokkal szegényebb, dinamikától függően eltérő módon viselkedik és módosul ("szennyeződik") az erősítőrendszer elektronikus és mechanikus összetevői miatt.
A drágább modellekben újabban hozzáadott "test-pedál-szimuláció" pedig nagyon érdekes ötlet, jellemző zajokat ad a hangzáshoz, de mégsem pontosan úgy, ahogy azok keletkeznek - ezért tehát ha javít is valamin, elsősorban az illúzión, amivel becsapjuk magunkat. :-) Tapasztaltam, hogy digitális zongorán nehezebb felismerni pl. a hangközöket egy szolfézspéldában - ezért talán nem is alkalmas, de semmiképpen sem ideális hallásfejlesztésre. Egyszerűen hiányoznak a hangzásából azok az összetevők, amelyek ehhez szükségesek.
A www.purgatorycreek.com összehasonlító oldalért (Piano Shootout) régebben én is jobban lelkesedtem, de aztán megértettem, hogy sajnos, nem segít túl sokat.
Minden szintetikus zongora másképp szól (ahogy minden akusztikus zongora is). A jó játékos nem robot, hanem menet közben hangról-hangra folyamatosan alkalmazkodik a hangszerhez (még a hibáit is próbálja kompenzálni), annak érdekében, hogy minél jobban, szebben sikerüljön megszólaltatnia azt. Ezért tehát egy ismeretlen külső forrásból származó általános "konzervfájlt" lefuttatni különböző hanggenerátorokon, és összehasonlítani az eredményeket, inkább egy General MIDI-versenyhez hasonlít. Nem igazi teszt, de talán jó valamire, arra hogy a hangforrás alapkarakteréről benyomást kapjunk. Azonban a tesztek eredményeit tömörített formában tárolták. Ez pedig ront a hangzáson, szóló zongorahangok összehasonlításakor pedig pont a lényeg, a finom részletek vesznek el emiatt! Szerintem újra fel kéne venni tömörítetlenül az összes kis demofájlt. (Egyébként érdemes meghallgatni az oldalon az igazi zongorával felvett demót. Teljesen másképp szól, mint a digitálisak.)
A digitális zongora hangja hasonlít a zongoráéra, de nem az. A hangszer viselkedése, karaktere is más. Ha az ember megszokja a digitális zongorán való játékot, nagyon meglepődhet, amikor igazi zongorához ül. (Pl. bizonyos akkordok az alsó-középtartományban digitális zongorán jól hangzanak, igazi zongorán viszont élvezhetetlenül össze fognak mosódni.) De, elfogadom: nem biztos, hogy az illető valaha oda akarna ülni.
Továbbá, az igazi zongorát sokszor használják hallásfejlesztésre, szolfézstanulásra. Egy-egy hang leütésekor is, de főleg hangközök, akkordok esetében a rezgő húrok gazdag felharmonikus-tartománya finom érzeteket kelt bennünk. Ezt az ember megjegyzi, zenei fogalmakhoz társítja, a lelkének mélyebb rétegeibe is beivódik.
A digitális zongorák hangkeltő rendszere másképp működik. A megszólaltatott hang felharmonikusokban sokkal szegényebb, dinamikától függően eltérő módon viselkedik és módosul ("szennyeződik") az erősítőrendszer elektronikus és mechanikus összetevői miatt.
A drágább modellekben újabban hozzáadott "test-pedál-szimuláció" pedig nagyon érdekes ötlet, jellemző zajokat ad a hangzáshoz, de mégsem pontosan úgy, ahogy azok keletkeznek - ezért tehát ha javít is valamin, elsősorban az illúzión, amivel becsapjuk magunkat. :-) Tapasztaltam, hogy digitális zongorán nehezebb felismerni pl. a hangközöket egy szolfézspéldában - ezért talán nem is alkalmas, de semmiképpen sem ideális hallásfejlesztésre. Egyszerűen hiányoznak a hangzásából azok az összetevők, amelyek ehhez szükségesek.
A www.purgatorycreek.com összehasonlító oldalért (Piano Shootout) régebben én is jobban lelkesedtem, de aztán megértettem, hogy sajnos, nem segít túl sokat.
Minden szintetikus zongora másképp szól (ahogy minden akusztikus zongora is). A jó játékos nem robot, hanem menet közben hangról-hangra folyamatosan alkalmazkodik a hangszerhez (még a hibáit is próbálja kompenzálni), annak érdekében, hogy minél jobban, szebben sikerüljön megszólaltatnia azt. Ezért tehát egy ismeretlen külső forrásból származó általános "konzervfájlt" lefuttatni különböző hanggenerátorokon, és összehasonlítani az eredményeket, inkább egy General MIDI-versenyhez hasonlít. Nem igazi teszt, de talán jó valamire, arra hogy a hangforrás alapkarakteréről benyomást kapjunk. Azonban a tesztek eredményeit tömörített formában tárolták. Ez pedig ront a hangzáson, szóló zongorahangok összehasonlításakor pedig pont a lényeg, a finom részletek vesznek el emiatt! Szerintem újra fel kéne venni tömörítetlenül az összes kis demofájlt. (Egyébként érdemes meghallgatni az oldalon az igazi zongorával felvett demót. Teljesen másképp szól, mint a digitálisak.)
Janca Ákos 2010.11.16. 16:32:06
4. Gyártás:
Mellesleg, senkinek nem tűnik fel, hogy mennyire igyekeznek a gyártók utánozni az igazi zongorát? Vajon miért pont azt? Megmondom: azért, mert a digitáliszongora-gyártás hatalmas üzlet. (Nem hazánkra gondolok, ahol bármit nehéz eladni manapság.) Sokkal nagyobb haszon van rajta, mint a hagyományos igazi hangszerek gyártásán.
A Bösendorfer pédául így csinálja:
www.youtube.com/watch?v=bP0glH-QnSA
www.youtube.com/watch?v=-zVVkCSnOTQ
www.youtube.com/watch?v=gf_CBpcqHjE
Egy olcsó digitális zongorát futószalagon előállítani ehhez képest egyszerű. Beletöltjük a hangokat (amik már eleve rosszak, "hamisak", csak más értelemben). Utána már csak egy kis reklámszöveg kell, ami nagyon tudatosan kitalálva elfedi a hiányosságait és vonzóvá teszi az érdeklődők számára - és csilingelhet is a pénztárgép… :-)
...Tényleg, metronóm is van benne? Pazar. Le is lehet halkítani? Nagyon hasznos - legalább nem kell megtanulni billentéssel dinamikázni! És két fejhallgatókimenet is van? Végre... DE KÉRDEZEM ÉN: mit hall a szegény gyerek és szülő egymás mellé kuporodva abból a kompresszált, felhang- és dinamikaszegény, valódi test- és szimpatikus húrrezonancia nélküli hangkeverékből a beépített hangszórókon, a szintén "olcsó, de azért tanulásra jó" fejhallgatón vagy az otthoni hiper-szuper Hi-Fi berendezésen át? Tényleg ZONGORÁT? A gyerek most vajon zongorázni tanul éppen? Szerintem nem, hanem játszik. Ami önmagában nem rossz, csak ne képzeljünk mást róla, mint ami. Még a legjobb, méregdrága digitális zongora sem igazi zongora, csak annak látszó tárgy. :-)
Mellesleg, senkinek nem tűnik fel, hogy mennyire igyekeznek a gyártók utánozni az igazi zongorát? Vajon miért pont azt? Megmondom: azért, mert a digitáliszongora-gyártás hatalmas üzlet. (Nem hazánkra gondolok, ahol bármit nehéz eladni manapság.) Sokkal nagyobb haszon van rajta, mint a hagyományos igazi hangszerek gyártásán.
A Bösendorfer pédául így csinálja:
www.youtube.com/watch?v=bP0glH-QnSA
www.youtube.com/watch?v=-zVVkCSnOTQ
www.youtube.com/watch?v=gf_CBpcqHjE
Egy olcsó digitális zongorát futószalagon előállítani ehhez képest egyszerű. Beletöltjük a hangokat (amik már eleve rosszak, "hamisak", csak más értelemben). Utána már csak egy kis reklámszöveg kell, ami nagyon tudatosan kitalálva elfedi a hiányosságait és vonzóvá teszi az érdeklődők számára - és csilingelhet is a pénztárgép… :-)
...Tényleg, metronóm is van benne? Pazar. Le is lehet halkítani? Nagyon hasznos - legalább nem kell megtanulni billentéssel dinamikázni! És két fejhallgatókimenet is van? Végre... DE KÉRDEZEM ÉN: mit hall a szegény gyerek és szülő egymás mellé kuporodva abból a kompresszált, felhang- és dinamikaszegény, valódi test- és szimpatikus húrrezonancia nélküli hangkeverékből a beépített hangszórókon, a szintén "olcsó, de azért tanulásra jó" fejhallgatón vagy az otthoni hiper-szuper Hi-Fi berendezésen át? Tényleg ZONGORÁT? A gyerek most vajon zongorázni tanul éppen? Szerintem nem, hanem játszik. Ami önmagában nem rossz, csak ne képzeljünk mást róla, mint ami. Még a legjobb, méregdrága digitális zongora sem igazi zongora, csak annak látszó tárgy. :-)
MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2010.11.16. 23:22:26
@Janca Ákos:
No, ez tényleg nem kevés anyag, amit leírtál. Láttam már olyan diplomamunkát, amiben kevesebb információ volt, pláne kevesebb egyedi gondolat :)
Számos dologhoz lenne, mit hozzátennem, vagy ellenvetnem, de talán majd apránként.
Viszont egy dolog nagyon telibe talált: az idézett Coakley-cikk. Konkrétan ez a mondata, ami összefoglal mindent:
"if you can't design a beautiful thirty two megabyte piano… you won't be able to do it even with thirty two gigabytes. Surprised? "
Ezzel a témával ugyanis már nagyon szerettem volna foglalkozni. Az eredeti postomban ahhoz kapcsolódik, amit a tradicionális digitális zongora gyártókról írtam. Ők valóban megtanulták anno belepréselni a mintákat kicsike ROM-okba, hogy ahhoz képest a maximumot nyújtsa.
De ennek a gondolatnak és magának a cikknek is több érdekes vonzata van, amiről jó lenne majd még külön post(ok)ban értekezni, illetve beszélgetni.
No, ez tényleg nem kevés anyag, amit leírtál. Láttam már olyan diplomamunkát, amiben kevesebb információ volt, pláne kevesebb egyedi gondolat :)
Számos dologhoz lenne, mit hozzátennem, vagy ellenvetnem, de talán majd apránként.
Viszont egy dolog nagyon telibe talált: az idézett Coakley-cikk. Konkrétan ez a mondata, ami összefoglal mindent:
"if you can't design a beautiful thirty two megabyte piano… you won't be able to do it even with thirty two gigabytes. Surprised? "
Ezzel a témával ugyanis már nagyon szerettem volna foglalkozni. Az eredeti postomban ahhoz kapcsolódik, amit a tradicionális digitális zongora gyártókról írtam. Ők valóban megtanulták anno belepréselni a mintákat kicsike ROM-okba, hogy ahhoz képest a maximumot nyújtsa.
De ennek a gondolatnak és magának a cikknek is több érdekes vonzata van, amiről jó lenne majd még külön post(ok)ban értekezni, illetve beszélgetni.
BonFire 2010.11.17. 01:37:27
Mondjuk én egyáltalán nem osztom azt a véleményt, hogy a gyerek átjárjon a szomszédba gyakorolni.
Ad 1) Ma már nem olyan a szomszédi viszony (tisztelet a kivételnek), hogy csak úgy, állandóan egymás nyakán lógjunk. Ha a szomszédnak van zongorája – nekünk meg nincs – az azt is jelentheti, hogy ő kíván rajta játszani. Persze, szívesség, meg minden, de egy határon túl nem lehet szívességet kérni.
Ad 2) Pontosan ugyanezen okokból kifolyólag, itt nálunk a keleti határ szélén egy tízezres kisvárosban, ami 40 éve híres a zenei fesztiváljáról eleve nem tanulhat a gyerek zongorát, ha otthon nincs minimum egy pianínó. Az pedig csak egyrészt pénz, másrészt hely! A nővéremék 3-an élnek 48 négyzetméteren, és nem igazán férne el a lakásukban egy pianínó, még akkor sem, ha meg tudnák fizetni. Így a gyerek ütő tanszakra jár. Ott is megtanulják a szolfézst, pedig ott csak marimba, xilofon, vibrafon és egyéb hangolt ütőhangszerek vannak.
Az az állítás, hogy digitális zongorán nem lehet szolfézst tanulni – már ne vedd személyes sértésnek –, de egy rakás marhaság. Minden kromatikus hangolású hangszeren lehet "szemléltetni" a hangközöket, a skálákat, akár még gitáron is, csak maximum nehezebb egy 7-es akkordot kicsiholni belőle, mint a zongorán, ahol nagyvonalúan arrébb teszed eggyel az egyik ujjad.
A másik fontos érvet Lex Icon mondta ki. Nekem például van egy olyan vadbarom szomszédom, aki ha meghallja, hogy játszom a akusztikus! gitáromon, mint az őrült veri a padlót, hogy a mennyezet potyog a fejemre, mert őt zavarja, és nem érdekli, hogy éjjel van-e, vagy nappal. Volt, hogy rámtörte az ajtót, és nemes egyszerűséggel nekiáll fojtogatni a saját lakásomban. Csak a felesége meg a gyerekei hosszas kérlelésére álltam el a szándékomtól, hogy feljelentem, aztán bolondokházába csukatom. Ilyen állat. Nem lehet zenélni, ha ő otthon van. Délután 4-kor sem.
No, akkor már inkább a fejhallgató. A hangfal védelmére csak annyit, hogy azt halkan is lehet üzemeltetni, ha éppen mellettünk él a család, de a zongorán egy bizonyos fokon túl halkabban nem lehet játszani.
Harmadrészt: nem túl nagy élvezet, ha valaki a kromatikus skálát (vagy akármelyiket) gyakorolja órákon keresztül. Az egész hangos skála például garantáltan kicsapja a biztosítékot az emberek 90%-ánál. Jenőke klimpírozására én sem vagyok túlságosan kíváncsi. És bár zenésznek vallom magam, kissé kezd idegesíteni, amikor az alattam lakó 10 éves kislány, már második hónapja gyakorolja egyfolytában a "Kis kece lányom"-at a pikuláján, és még mindig borzasztó hamis.
Summa summarum: a digitális zongorák és szintetizátorok mellett egy rakás objektív érvet lehet felhozni, míg az igazi zongora mellett csak annyit, hogy "az az igazi", ami manapság se nem oszt, se nem szoroz, és mint vélemény eléggé szubjektív.
Jó. Abban egyetértek MidiTommal, hogy azért ne gyártsanak már olyan bóvlit, ahol 13 billentyű egy oktáv, mint ahogy valamelyik bejegyzésben olvastam, hogy egy komplett széria gitárnál a 13. bundnál szólalt meg az oktáv, mert ez akkora fokú dilettantizmus, mint ide Kína. De azért az igazi zongorákat sem kell túlmisztifikálni. És én eddig csak urban legend körbe tartozó érveket olvastam eddig velük kapcsolatban. Azért kell, mert csak.
Lehet, hogy nem vagyok képes egy zongorista fejébe látni (hiszen jómagam nem vagyok az), de nálam a zongora, vagy billentyűs hangszer nem cél, hanem eszköz, amivel elérem a célomat. A célom pedig a zeneszerzés. Én ugyanolyan jólesően ülök le a 35000 Ft-os MIDI kontrollerem és a VST-m elé játszani, mint egy igazi ínyenc a Steinway elé. És ennyi a lényeg.
Ad 1) Ma már nem olyan a szomszédi viszony (tisztelet a kivételnek), hogy csak úgy, állandóan egymás nyakán lógjunk. Ha a szomszédnak van zongorája – nekünk meg nincs – az azt is jelentheti, hogy ő kíván rajta játszani. Persze, szívesség, meg minden, de egy határon túl nem lehet szívességet kérni.
Ad 2) Pontosan ugyanezen okokból kifolyólag, itt nálunk a keleti határ szélén egy tízezres kisvárosban, ami 40 éve híres a zenei fesztiváljáról eleve nem tanulhat a gyerek zongorát, ha otthon nincs minimum egy pianínó. Az pedig csak egyrészt pénz, másrészt hely! A nővéremék 3-an élnek 48 négyzetméteren, és nem igazán férne el a lakásukban egy pianínó, még akkor sem, ha meg tudnák fizetni. Így a gyerek ütő tanszakra jár. Ott is megtanulják a szolfézst, pedig ott csak marimba, xilofon, vibrafon és egyéb hangolt ütőhangszerek vannak.
Az az állítás, hogy digitális zongorán nem lehet szolfézst tanulni – már ne vedd személyes sértésnek –, de egy rakás marhaság. Minden kromatikus hangolású hangszeren lehet "szemléltetni" a hangközöket, a skálákat, akár még gitáron is, csak maximum nehezebb egy 7-es akkordot kicsiholni belőle, mint a zongorán, ahol nagyvonalúan arrébb teszed eggyel az egyik ujjad.
A másik fontos érvet Lex Icon mondta ki. Nekem például van egy olyan vadbarom szomszédom, aki ha meghallja, hogy játszom a akusztikus! gitáromon, mint az őrült veri a padlót, hogy a mennyezet potyog a fejemre, mert őt zavarja, és nem érdekli, hogy éjjel van-e, vagy nappal. Volt, hogy rámtörte az ajtót, és nemes egyszerűséggel nekiáll fojtogatni a saját lakásomban. Csak a felesége meg a gyerekei hosszas kérlelésére álltam el a szándékomtól, hogy feljelentem, aztán bolondokházába csukatom. Ilyen állat. Nem lehet zenélni, ha ő otthon van. Délután 4-kor sem.
No, akkor már inkább a fejhallgató. A hangfal védelmére csak annyit, hogy azt halkan is lehet üzemeltetni, ha éppen mellettünk él a család, de a zongorán egy bizonyos fokon túl halkabban nem lehet játszani.
Harmadrészt: nem túl nagy élvezet, ha valaki a kromatikus skálát (vagy akármelyiket) gyakorolja órákon keresztül. Az egész hangos skála például garantáltan kicsapja a biztosítékot az emberek 90%-ánál. Jenőke klimpírozására én sem vagyok túlságosan kíváncsi. És bár zenésznek vallom magam, kissé kezd idegesíteni, amikor az alattam lakó 10 éves kislány, már második hónapja gyakorolja egyfolytában a "Kis kece lányom"-at a pikuláján, és még mindig borzasztó hamis.
Summa summarum: a digitális zongorák és szintetizátorok mellett egy rakás objektív érvet lehet felhozni, míg az igazi zongora mellett csak annyit, hogy "az az igazi", ami manapság se nem oszt, se nem szoroz, és mint vélemény eléggé szubjektív.
Jó. Abban egyetértek MidiTommal, hogy azért ne gyártsanak már olyan bóvlit, ahol 13 billentyű egy oktáv, mint ahogy valamelyik bejegyzésben olvastam, hogy egy komplett széria gitárnál a 13. bundnál szólalt meg az oktáv, mert ez akkora fokú dilettantizmus, mint ide Kína. De azért az igazi zongorákat sem kell túlmisztifikálni. És én eddig csak urban legend körbe tartozó érveket olvastam eddig velük kapcsolatban. Azért kell, mert csak.
Lehet, hogy nem vagyok képes egy zongorista fejébe látni (hiszen jómagam nem vagyok az), de nálam a zongora, vagy billentyűs hangszer nem cél, hanem eszköz, amivel elérem a célomat. A célom pedig a zeneszerzés. Én ugyanolyan jólesően ülök le a 35000 Ft-os MIDI kontrollerem és a VST-m elé játszani, mint egy igazi ínyenc a Steinway elé. És ennyi a lényeg.
Lex Icon 2010.11.17. 02:09:35
@BonFire:
Ámen. :)
@Janca Ákos:
Én is sokmindent tudnék erre írni, de úgy látom, olyan szinten "eredeti" zongora fanatikus vagy, hogy inkább nem vitatkozok. Mindenki eldönti mi jó neki és kész. Így kerek a világ.
Csak egy apróság: inkább hallgatok egy 30 millás zongorát digitalizálva, mint egy 300 ezrest eredetiben.
Ámen. :)
@Janca Ákos:
Én is sokmindent tudnék erre írni, de úgy látom, olyan szinten "eredeti" zongora fanatikus vagy, hogy inkább nem vitatkozok. Mindenki eldönti mi jó neki és kész. Így kerek a világ.
Csak egy apróság: inkább hallgatok egy 30 millás zongorát digitalizálva, mint egy 300 ezrest eredetiben.
Janca Ákos 2010.11.17. 13:26:48
Sziasztok, köszönöm a válaszokat.
Coakley érdekes dolgokat feszeget. Például, hogy a mesterséges zajokat általában felvételkor a hangmérnökök szándékosan eltávolítják, mert zavar.
Szomszédba járás: csak átmeneti megoldásként javasoltam, amíg a meglévő pénzhez még spórolnak a szülők, hogy inkább egy akusztikus hangszert vehessenek a kezdő ZONGORISTÁNAK. Ha pedig mégis megvették a digizongit, akkor is gyakoroljon a gyerek rendszeresen akusztikus hangszeren (zeneiskola, rokon, szomszéd), ne csak a zongoraórán találkozzon azzal.
Az elején pont én is ütőhangszereket kezdtem tanulni, 6 éves koromtól egy évtizeden át, mellette kötelező "kiegészítő" hangszerként kellett klasszikus zongoráznom is. A mai napig áldom a tanáraimat és az ottani pedagógusgárdát (Budapesten az óbudai, III. ker. Mókus u.-i zeneiskola volt egyébként). Csodálatos idők voltak, gyerekkorom legszebb emlékei fűződnek ehhez.
És bizony, például sok ütőhangszert (pont a mérete, ára vagy hangereje miatt) nem tudtam otthon gyakorolni, ehhez be kellett menni a zeneiskolába. Ez ma is így van az ütősöknél, semmi szokatlan nincs benne.
A gyakorlás, nincs mit tenni, ilyen: külső hallgató számára még idegesítő is lehet, főleg, ha nem zenész. Még akkor is zavaró lehet más gyakorlását kényszerből hallgatni, ha már jól játszik - hát még, ha nem! :-) Szerencsés az, aki olyan türelmes, intelligens szomszédok mellett él, akik szeretettel elviselik, ahogy gyakorol. A 10 éves kislány a pikulájával - persze, ha tehetséges, szorgalmas, és ha megkapja a bizalmat, támogatást a környezetétől - még nagy fuvolaművész is lehet. Így "keletkeznek" az előadóművészek ugyanis. Ha viszont a tökéletesre hangolt digitális pikuláját fújogatja állandóan, azt szokja meg, az idegződik be nála, akkor fuvolaművész SOHA nem lesz. (Például azért sem, mert nem tanul meg egy ép, tiszta hangot sem képezni.) Maximum digipikula-művész lesz belőle - ami szintén lehet értékes és okozhat örömet másoknak.
Mechanikus dolgokat valóban lehet gyakorolni akár hang nélkül is, sőt még hangszer nélkül is! (Jordan Rudess is mutatott ujjgyakorlatokat az asztalon, de még korábban pl. Albert Schweitzer is gyakorolt orgonát az asztalra rajzolt billentyűzeten és pedálok helyett a földön, amikor nem volt lehetősége másra.) Bármely hangszeres játéknak viszont - így a zongorázásnak is - része az ún. HANGKÉPZÉS, amit csendben vagy természetellenes hangerőn már nem lehet elsajátítani.
Nem azt mondtam, hogy lehetetlen digitális zongorán szolfézst tanulni. Nagyon sok alapdolgot lehet. Azt mondtam, hogy hallásfejlesztésre talán nem is alkalmas, de biztosan nem ideális. Nehezebb szolfézsfeladatot, pl. hangköz- és akkordfelismerést egy jó (!) zenei középiskola szintjén, gyors egymásutánban megoldani állítom, hogy digitális zongorát hallva sokkal nehezebb, és adott esetben pont azért nem sikerül, mert a hangszer nem úgy szól.
Zeneszerzéshez - bár alapvetően fejben történik - tényleg jól lehet használni a digitális zongorát. Feltéve persze, hogy nem kifejezetten akusztikus zongoradarabot akarunk írni ínyenceknek! :-)
Szerintem pont az a hozzászólás tükröz egyfajta elfogultságot - vagy rosszul értettem - hogy "inkább egy 30 milliós zongorát hallgatok digitalizálva, mint egy 300 ezrest eredetiben". Mert azt sejteti, mintha a digitalizálás mindenek felett jobb volna.
Nem vagyok "eredetizongora-fanatikus", az előzőekben leírtam, hogy jó találmánynak tartom és használom a digitális zongorát. Igyekeztem összegyűjteni a mai legjobb megoldásokat is. Tehát nem azért írtam, hogy pusztán vitatkozzak, hanem azért, hogy a tapasztalataimmal és a véleményemmel segítsek. Elsősorban abban, hogyan lehet egy kezdőből ZONGORISTA.
Coakley érdekes dolgokat feszeget. Például, hogy a mesterséges zajokat általában felvételkor a hangmérnökök szándékosan eltávolítják, mert zavar.
Szomszédba járás: csak átmeneti megoldásként javasoltam, amíg a meglévő pénzhez még spórolnak a szülők, hogy inkább egy akusztikus hangszert vehessenek a kezdő ZONGORISTÁNAK. Ha pedig mégis megvették a digizongit, akkor is gyakoroljon a gyerek rendszeresen akusztikus hangszeren (zeneiskola, rokon, szomszéd), ne csak a zongoraórán találkozzon azzal.
Az elején pont én is ütőhangszereket kezdtem tanulni, 6 éves koromtól egy évtizeden át, mellette kötelező "kiegészítő" hangszerként kellett klasszikus zongoráznom is. A mai napig áldom a tanáraimat és az ottani pedagógusgárdát (Budapesten az óbudai, III. ker. Mókus u.-i zeneiskola volt egyébként). Csodálatos idők voltak, gyerekkorom legszebb emlékei fűződnek ehhez.
És bizony, például sok ütőhangszert (pont a mérete, ára vagy hangereje miatt) nem tudtam otthon gyakorolni, ehhez be kellett menni a zeneiskolába. Ez ma is így van az ütősöknél, semmi szokatlan nincs benne.
A gyakorlás, nincs mit tenni, ilyen: külső hallgató számára még idegesítő is lehet, főleg, ha nem zenész. Még akkor is zavaró lehet más gyakorlását kényszerből hallgatni, ha már jól játszik - hát még, ha nem! :-) Szerencsés az, aki olyan türelmes, intelligens szomszédok mellett él, akik szeretettel elviselik, ahogy gyakorol. A 10 éves kislány a pikulájával - persze, ha tehetséges, szorgalmas, és ha megkapja a bizalmat, támogatást a környezetétől - még nagy fuvolaművész is lehet. Így "keletkeznek" az előadóművészek ugyanis. Ha viszont a tökéletesre hangolt digitális pikuláját fújogatja állandóan, azt szokja meg, az idegződik be nála, akkor fuvolaművész SOHA nem lesz. (Például azért sem, mert nem tanul meg egy ép, tiszta hangot sem képezni.) Maximum digipikula-művész lesz belőle - ami szintén lehet értékes és okozhat örömet másoknak.
Mechanikus dolgokat valóban lehet gyakorolni akár hang nélkül is, sőt még hangszer nélkül is! (Jordan Rudess is mutatott ujjgyakorlatokat az asztalon, de még korábban pl. Albert Schweitzer is gyakorolt orgonát az asztalra rajzolt billentyűzeten és pedálok helyett a földön, amikor nem volt lehetősége másra.) Bármely hangszeres játéknak viszont - így a zongorázásnak is - része az ún. HANGKÉPZÉS, amit csendben vagy természetellenes hangerőn már nem lehet elsajátítani.
Nem azt mondtam, hogy lehetetlen digitális zongorán szolfézst tanulni. Nagyon sok alapdolgot lehet. Azt mondtam, hogy hallásfejlesztésre talán nem is alkalmas, de biztosan nem ideális. Nehezebb szolfézsfeladatot, pl. hangköz- és akkordfelismerést egy jó (!) zenei középiskola szintjén, gyors egymásutánban megoldani állítom, hogy digitális zongorát hallva sokkal nehezebb, és adott esetben pont azért nem sikerül, mert a hangszer nem úgy szól.
Zeneszerzéshez - bár alapvetően fejben történik - tényleg jól lehet használni a digitális zongorát. Feltéve persze, hogy nem kifejezetten akusztikus zongoradarabot akarunk írni ínyenceknek! :-)
Szerintem pont az a hozzászólás tükröz egyfajta elfogultságot - vagy rosszul értettem - hogy "inkább egy 30 milliós zongorát hallgatok digitalizálva, mint egy 300 ezrest eredetiben". Mert azt sejteti, mintha a digitalizálás mindenek felett jobb volna.
Nem vagyok "eredetizongora-fanatikus", az előzőekben leírtam, hogy jó találmánynak tartom és használom a digitális zongorát. Igyekeztem összegyűjteni a mai legjobb megoldásokat is. Tehát nem azért írtam, hogy pusztán vitatkozzak, hanem azért, hogy a tapasztalataimmal és a véleményemmel segítsek. Elsősorban abban, hogyan lehet egy kezdőből ZONGORISTA.
djuice 2012.04.04. 23:07:24
Új olasz modell a piacon, többféle fizikai modellel, jövőt idéző kezelőfelülettel. (pár hónapja jósolgatom már ezt amit a Viscount most meglépett)
A hangját döntse el mindenki hova teszi.
www.physispiano.com/physis_eng.htm
A hangját döntse el mindenki hova teszi.
www.physispiano.com/physis_eng.htm
djuice 2012.08.30. 15:57:51
Tamás! Néztem ezt az RH3 mechanikáról alkotott videótokat. Régi kérdésem volna, hogy ilyen promó v. makett klaviatúra részeket miként lehetne beszerezni, így plexibe zárva? Ezt csak a forgalmazók kérhetik, vagy nagy ritkán ők kapják ajándékba?
Jó lenne több gyár ilyen alkotását begyűjteni, hogy nyomkorászhassa aki hangszert akar venni, ugyanis ez így egy "sportszatyorba" :) is belefér és nem nehezítené a dolgot, hogy több márka esetében több kiállítótermet, boltot látogasson meg aki közöttük lévő különbséget keresné első körben, mert nyolván nem mindenki tart minden hangszerből, a bécsi MusicStore meg ide elég messze van azért, ahol all in one megtalálhatók a cuccok.
Jó lenne több gyár ilyen alkotását begyűjteni, hogy nyomkorászhassa aki hangszert akar venni, ugyanis ez így egy "sportszatyorba" :) is belefér és nem nehezítené a dolgot, hogy több márka esetében több kiállítótermet, boltot látogasson meg aki közöttük lévő különbséget keresné első körben, mert nyolván nem mindenki tart minden hangszerből, a bécsi MusicStore meg ide elég messze van azért, ahol all in one megtalálhatók a cuccok.
MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2012.08.30. 17:33:53
@djuice:
ezt az RH3 modellt egy kiállításunkra kaptuk kölcsön a KORG képviselettől, aztán lenyúltuk. Azóta is keresik :)
A digitális zongorák gyártói általában készítenek hasonló maketteket, és ezek tanulságosak is. Be tudjuk rajta mutatni az érdeklődőknek, hogy miként működik a billentyűzet, mi hogyan mozog bent a mechanikában.
Azonban a zongoristák 99%-át ez baromira nem érdekli. Kipróbálnak N+1 db zongorát sorban, aztán eldöntik, hogy számukra konkrétan melyik modell a legjobb. Azért is forgalmazunk elég nagy választékot, hogy mindenki megtalálja a neki szimpatikus billentést és hangot. Az egyes zenészek nagyon eltérően értékelik a hangszereket, gyakran éles viták is kialakulnak, ha két zongorista kifejti a véleményét, hogy miért pont az egyik vagy a másik modell mellett döntenek. De ez nem baj. A lényeg az, hogy megtalálják a maguknak legjobban bejövő verziót.
ezt az RH3 modellt egy kiállításunkra kaptuk kölcsön a KORG képviselettől, aztán lenyúltuk. Azóta is keresik :)
A digitális zongorák gyártói általában készítenek hasonló maketteket, és ezek tanulságosak is. Be tudjuk rajta mutatni az érdeklődőknek, hogy miként működik a billentyűzet, mi hogyan mozog bent a mechanikában.
Azonban a zongoristák 99%-át ez baromira nem érdekli. Kipróbálnak N+1 db zongorát sorban, aztán eldöntik, hogy számukra konkrétan melyik modell a legjobb. Azért is forgalmazunk elég nagy választékot, hogy mindenki megtalálja a neki szimpatikus billentést és hangot. Az egyes zenészek nagyon eltérően értékelik a hangszereket, gyakran éles viták is kialakulnak, ha két zongorista kifejti a véleményét, hogy miért pont az egyik vagy a másik modell mellett döntenek. De ez nem baj. A lényeg az, hogy megtalálják a maguknak legjobban bejövő verziót.
djuice 2012.08.31. 14:29:33
Azt hittem ezt a Roland, Korg stb. mind biztosítja. Végülis kis helyre bezsúfolandóan nagy manőver a zongora mechanikához hasonló dolgot megvalósítani. A Yamahák áttétele pl. a fehér billentyűk elején az ujjunk alatt van elhelyezve és egy fémpálcát emelget súly gyanánt.
Érdekes hogy ez a "gumiharangnak" becézett érzékelő mennyire elterjedt, holott régen a Korg is fém érintkezős megoldásokat használt kontaktbiztosan (még egy hajszál közzé nem hullott - Trinitym egyszer ezért volt szervízben). Az Ensoniqokban meg még anno valami önkalibráló magnetikus kütyü volt erre.
A maketten jól látható, a billentyűzetből mekkora holt hossz esik a kaszni alá, ami segíti a kellemes billentést, szemben egy (főleg olcsóbb) szinti billentyűzetével, ami a burkolat szélénél már rögtön véget is ér!
Az viszont érdekelne hogy az aftertouch működése milyen szenzorokon keresztül működik?
Érdekes hogy ez a "gumiharangnak" becézett érzékelő mennyire elterjedt, holott régen a Korg is fém érintkezős megoldásokat használt kontaktbiztosan (még egy hajszál közzé nem hullott - Trinitym egyszer ezért volt szervízben). Az Ensoniqokban meg még anno valami önkalibráló magnetikus kütyü volt erre.
A maketten jól látható, a billentyűzetből mekkora holt hossz esik a kaszni alá, ami segíti a kellemes billentést, szemben egy (főleg olcsóbb) szinti billentyűzetével, ami a burkolat szélénél már rögtön véget is ér!
Az viszont érdekelne hogy az aftertouch működése milyen szenzorokon keresztül működik?
Utolsó kommentek