Gondolkoztam azon, hogy ez a téma belefér-e egy alapvetően zenei elektronikai kütyüblogba, aztán körülbelül három másodperc alatt meggyőztem magam, hogy igen. Meg is indokolom mindjárt, hogy miért.
     Ma este tartotta ünnepi koncertjét az énekkar, és jó volt. Az iskola tornaterme rendesen megtelt, és ez nagyszerű volt nem csak a hangulat szempontjából, hanem ilyenkor az akusztika is jelentősen megjavul, eltűnnek az üres terem csörgős visszhangjai, a hangtechnikusok rémálmai, és szárnyalhat a zene és az ének. Sokan voltunk tehát kíváncsiak a bagodiak produkciójára. Olyanok énekelnek a kórusban, akik a szomszédaink, akikkel a boltban, az utcán naponta találkozunk,  valamennyien személyes ismerőseink. Statisztikailag kiszámolható, hogy egy ekkora faluban biztosan akad 10-12 ember, akik elég jól énekelnek ahhoz, hogy felléphessenek nyilvánosan is. Azt azonban jól tudjuk, hogy ezzel egy kórus alapításának és fenntartásának a feltételeinek csak az egy százaléka teljesül. Ehhez jön 99% lelkesedés, szorgalom, lemondás, szervezés, keverés, kavarás, másként a dolog nem működhet. Nagyszerű dolognak tartom, hogy öt évvel ezelőtt létrejött ez a kórus Bagodban, és még jobbnak azt, hogy ma is működnek, sőt, töretlenül fejlődnek. Más közeli településeken is összejöttek különféle népdalkörök, egyházi és világi kórusok, és bizony picikét irigyek voltunk rájuk.
    A helyi énekkar KELL. Lehetne sokat szövegelni a kórusmozgalom számtalan hasznáról, pedagógiai és közösségformáló erejéről. Manapság elég gyakran kerül terítékre a téma, pontosan azért, mert nehezedik a kórusok fennmaradása. Egyrészt a jelenlegi kétségbeejtő gazdasági helyzetben számos családnál nagyon nagy problémát jelent a próbákon, fellépéseken való részvétel. Másrészt a kitekeredett értékrend miatt különösen a fiatalok idegenkednek az ilyen fajta aktivitástól, meg magától a műfajtól is. Itt szerencsére a mi kórusunk tagjai maguk mögött tudhatják a család támogatását, és azt is tudom, hogy a gyerekeik, unokáik is a zene felé orientálódnak. Amelyik családban az éneklés természetes dolog, ott a gyerekek is könnyen rászoknak erre, aztán bekerül egy-két hangszer, és így lesz a zene az élet természetes része, aminek ugyanúgy örülhetünk, mint annak, hogy a szülők  énekkarba járnak. A zenetanulás, a gyakorlás, aztán pedig a közös zenélés mind egyszerűbb, ha a folyamat és az inspiráció a családból indul. Gyakran találkozom olyan fiatalokkal, akiknél egyáltalán nem volt természetes, hogy a zenével kis gyerekkortól kezdve ennyire magától értetődő és természetes a kapcsolat, ugyanakkor később mégiscsak megjön az "étvágyuk" a zenéléshez. Előlük sincs persze elzárva a muzsika világa, pláne, ha egy jó pedagógus foglalkozik velük. Az elektronikus zenével, zeneszerkesztéssel foglalkozó srácoknak is mindig azt ajánlgatom, képezzék magukat zeneelméletből, hangszeres játékból, szolfézsból, mert csak hasznát veszik. Abszolúte nem baj, ha közben népzenével, klasszikus zenével, vagy éppen kórusmuzsikával ismerkednek, ettől csak tágul a zenei látókörük. Eleinte persze sokan berzenkednek az ilyen javaslataimtól, de utólag mindig hálásak voltak azok, akik hallgattak rám. 

     Nagyon örültem tehát annak, hogy nálunk ez a kórus létrejöhetett, és annak is, hogy komolyan veszik a tagok a dolgukat. Mert ez egy olyan műfaj, hogy ha nem fordítanak elég energiát a tanulásra és próbákra, akkor nem fog működni a dolog. A koncerten kiderült, hogy az eltelt öt év alatt nagyon nagy repertoárt tanultak meg, és a legtöbb számot nagy maga- biztossággal, mondhatni könnyedén nyomták, a közönség  pedig vette a lapot, valamennyien jól szórakoztunk. Jó dolog, hogy a tagok közül többen is gitároznak, így a dalok egy része gitár kísérettel hangzott el. Voltak persze kisebb pontatlanságok is az előadásban, de azt hiszem, ezeket csak a szakma szúrta ki, és erősen igazságtalan lenne ezt a kis szerény feltételek között működő amatőr társaságot a professzionális kórusok mércéjével mérni. Másrészt pedig azt is tudjuk jól, hogy a kórusok és a zenekarok élő produkciói, legyenek az előadók bármennyire atom profik is, mindig másként sülnek el, a színpadon mindig becsúszhatnak apróbb hibák. Az élő zenét viszont így szeretjük, én legalábbis így vagyok vele. Azt hiszem, nálam szakmai ártalom, hogy bármilyen zenei produkció hallgatása során beindul a belső "zsűri", meg természetesen a hangosításról is azonnal szakmai vélemények képződnek a fejemben. Ez nem túl szerencsés dolog, mert az ember időnként tényleg csak szórakozni és kikapcsolódni szeretne. :) Az esti  műsorban több műfajban is megmutatkozott az énekkar, és jó, sok esetben pedig igazán kiváló színvonalú előadásban hallhattuk az ismert vagy kevéssé ismert darabokat. Büszkék lehetünk tehát a kórusra, azt gondolom, hogy bárhol is lépnek fel, jó hírét viszik Bagodnak.

      Külön érdekessége volt az estének, hogy a sztárvendégek is helyiek voltak. Szerencsére Bagodban elég jó kis zenei élet van, így a helyi rendezvényeken az énekkar mellett más muzsikusok, zenekarok is fel szoktak lépni. Most Horváth Milán (elektromos gitár) és Bogár Gyula (szaxofon) produkcióját hallhattuk, na és ne feledkezzünk meg a kisiskolások, vagyis  az utánpótlás műsoráról sem, mert ők is ügyesek voltak. Külön meg kell említenünk Lőrincz Kálmánt (Lorenzo), aki azon kívül, hogy társadalmi munkában hozta a professzionális hangtechnikát, maga is előadott két dalt a közönség nagy örömére.
      Igazán jól sikerült tehát az énekkar évfordulós koncertje, és mit is kívánhatnék nekik mást, mint hogy leljék továbbra is örömüket a közös éneklésben, aztán akkor ez ránk is átragad, amint az ma is megtörtént. A szép estét köszönjük az énekkar tagjainak, kiemelten is Rádulyné Hári Krisztina karvezetőnek, és mindazoknak, akik munkájukkal, segítségükkel hozzájárultak a műsor sikeréhez.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.