Kavarodások a nagyfrekvenciákon, avagy a drótnélküliség ára

A drótnélküli kommunikáció kétségtelenül nagy divat lett. Manapság már minden mobil a telefontól a számítógépekig, és ha valaki vezetékes telefont, hagyományos számítógépet, vagy hasonló technikatörténeti érdekességet használ, akkor gyorsan előkerülnek az „ásatag”, „régi”, „ódivatú” szavak. Másrészt persze egyre erősödnek az elektroszmog fenyegető rémére figyelmeztető hangok is, de mint sok minden másban, ebben az esetben is a kényelem, a divat és a naprakésznek látszani vágyás elnyomják az aggályokat.
Pedig a helyzet fokozódik, és Pelikán elvtárs már biztosan felhívná a figyelmet a növekvő veszedelemre. Lehet persze vitatkozni arról, hogy a meglevő számtalan egyéb probléma mellett érdemes-e a rádiófrekvenciás tartomány új felosztása után kialakult helyzetről és a környezetünkben egyre felerősödő rádiófrekvenciás sugárzások miatt morgolódni, mikor vannak ennél jóval fontosabb dolgok is. A helyzet azonban tényleg nem egyszerű. Komoly gazdasági következményekkel járt és jár az átszervezés, csak mivel erről nem beszél a napi sajtó, sok esetben még az érintettek (kárvallottak) sem tudják, hogy mi is van.
Természetesen nem akarom az átalakult műsorszóró és hírközlő rendszer egészében bekövetkezett változásokat kielemezni. Egyetlen területre, a vezetéknélküli mikrofonokra fókuszálok csak. Pár éve már írtam a Bitzenedébe az akkor még bevezetés előtt álló új szabályozásokról, és Pelikán et. aktuális aggodalmairól, de akkor még nem igazán láttuk előre az összes hatást, na és természetesen, ahogyan az lenni szokott, menet közben is voltak még kavarodások. Mostanra pedig nagyjából lezajlott a frekvenciasávok újra szabdalása, és jól érzékelhetővé váltak a korábban csak prognosztizált bajok, meg még néhány újabb.

Mégis, kinek a frekvenciája?
A lényeg az, hogy az új frekvenciakiosztási rend szerint immáron nem használható a korábban engedélyezett drótnélküli mikrofonok elég jelentős része az UHF sávban, ezért nagyon sok felhasználó morcos. Nem arról van szó, hogy van itt egy rendelet, és most irgumburgum lesz, ha valaki ennek ellenére mégis használni akarja a régi készülékét, hanem az van, hogy a leggyakoribb esetben egyáltalán nem tudja használni a régi készüléket, illetve hol működik, hol nem, térben és időben nem garantálható a stabil működés. Ennél is nagyobb baj az, hogy sok esetben az új normáknak megfelelő frekvenciákon sem tudjuk a készülékeinket rendesen használni. Hiába jó a frekvencia, hiába tudjuk az adó és a vevő csatornáit váltogatni, mégis sok a probléma. Ennek az alapvető oka a digitális átállás.
A vezetéknélküli mikrofonok (illetve a fülmonitorok és a hasonszőrű szerkezetek) korábban is tévéadókkal közös sávokban dolgoztak, azonban az analóg műsorszóró adók a moduláció jellege miatt a tévécsatorna által elfoglalt 8 MHz-es sávnak csak egy viszonylag kis részén ütköztek durván a mikrofonokkal.  A földfelszíni digitális tévéadók viszont szinte teljesen „belakják” ezt a rendelkezésre álló 8 megás darabot, ezen belül tehát hiába kapcsolgatjuk a készülékünket. Ha egy frekvencián nem boldogulunk, akkor valószínűleg a szomszédokon sem. A bal oldali képen egy konkrét vezetéknélküli rendszer (Monacor Stage Line 616, ill. 636) választható frekvenciáit láthatjuk, és pirossal jelöltük azokat a tévécsatornákat, amelyek ütköznek. Menekülni a zavart okozó tévéadó alatti vagy feletti csatornára tudunk – elméletileg. Ehhez ugyanis több dolog szerencsés együttállása szükséges. Először is, a mikrofonunkon a csatornaváltással át tudjuk lépni a tévéadók közti határt. Az Európába szánt komolyabb rendszereken erre azért meg szokták adni a lehetőséget. A másik szükséges feltétel pedig az, hogy legyen hova menekülnünk, tehát a zavartól terhelt tartományból jelentős térerejű tévéjelet nem tartalmazó szomszédos csatornára át tudjuk pöcögtetni a frekvenciaválasztót. Mivel a régebbi rendszer szerint kevés volt az UHF sávú mikrofonok esetében a zavar, ezért ritkán elemezgettük azt, hogy adott földrajzi helyen vajon találunk-e olyan frekvenciatartományokat, melyeket nem nyom el erős tévéadók. Az új rendszer bevezetés óta azonban gyakran szembesülünk azzal, hogy igen nehezen találunk szabad helyet, különösen, ha több drótnélküli készüléket kell egy rendszerben üzemeltetnünk. Mivel eleve beszűkült a szabadon használható spektrum, annak az esélye is megnőtt, hogy másik felhasználó rádiómikrofonjaival akadunk össze. Különösen érvényes ez a 863 és 865 MHz közötti „kegyelmi” sávra, melyet valami kegyből kifolyólag megtarthattak a régi készülékek üzemeltetői. Ebben a tartományban most nagyon sok rendszer dolgozik, különösen városi környezetben, fesztiválokon, illetve egyéb szabadtéri rendezvényeken. A helyzet alapos áttekintését megtalálhatjuk az Audio-Technica magyarországi képviseletének honlapján. A cikket 2012-ben írták, azonban a folyamatos frissítések miatt ma is teljesen időszerű a tartalma, ezért feltétlenül javasoljuk minden érintett számára az elolvasását. Nem csak az Audio-Technica berkeiben okoz persze fejtörést az új európai frekvenciahasználati rendszerhez való alkalmazkodás. Elmondhatjuk, hogy a többi, magát komolyan vevő gyártónak is mind van erre kidolgozott koncepciója. A kisebb gyártók, különösen pedig a "noname" termékek esetében ne keressük a gyártó erre irányuló igyekezetét. Örüljünk, ha működik, és csóváljuk a fejünket, ha nem.

Mit tudunk tenni?
Mi, mint kereskedők igyekszünk nagyon alaposan átgondolni, kinek, milyen célra, az ország mely területére miféle frekvenciát ajánlunk. Ehhez alaposan fel kell kötni a gatyát, és a megrendelővel tisztázni kell a felhasználás lehetséges helyszíneit, egyéb paramétereit, majd áttanulmányozni a földfelszíni műsorszórás adóinak viselt dolgait. A legegyszerűbb lenne a konkrét helyszínen egy komoly RF spektrumanalizátorral méréseket végezni, és meghatározni a zavarmentes tartományokat. Ez azonban nem olcsó mulatság, ráadásul ha valaki sokfelé lép fel a mikrofonjaival, vagy rendezvényeket hangosít, akkor egyáltalán nem biztos, hogy mindenhol üzemelni fognak a rendszerei. A vásárlást megelőző gondolkodáshoz mindenkinek jó szívvel ajánljuk az európai DBV-T adókat tartalmazó oldalt, ahol némi ismerkedés után és a beépített Google Map alapú térkép erőteljes használatával kideríthetjük, hogy adott helyen mire számíthatunk. Ez az oldal a domborzati viszonyok megjelenítésére is alkalmas, igazából arra találták ki, hogy el tudjuk dönteni egy adott helyszínen, hogy tudunk-e nézni egy adott digitális tévéadót vagy sem. Mi azonban fordítva használhatjuk a rendszert. Az a jó, ha kiderül, az általunk bevetni szánt készülékek frekvenciáján semmi sem jön az adott helyen zavaróan nagy térerővel. Mivel a rádiómikrofon adók kimenő teljesítménye általában 10 mW-ban van korlátozva, emiatt jó érzékeny vevők szükségesek, amik persze a távoli tévéadók gyenge jelét is összeszedhetik, megakadályozva a stabil vételt.
Nálunk itt az ország dél-nyugati csücskében a helyzet még komplikáltabb, ugyanis a magyar rendszeren kívül foghatók az osztrák, a szlovén és a horvát adók is. Egy országon belül úgy tűnik, az adóállomások frekvenciáit úgy választották meg, hogy legalább a tévénézők szempontjából ne legyenek ütközések, a csatornakiosztáson nálunk és az osztrákoknál is változtattak ennek érdekében. Azonban EU ide, EU oda, a szomszéd országok adóinak összehangolása érzésem és az itteni tapasztalataink alapján csak részben történt meg. Itt ugye nem csak a frekvenciák szétszeparálásáról van szó, hanem arról is, hogy az adók milyen polarizációval és milyen irányba sugározzák a műsort. Tévénézőként persze élvezem a közönséges antennával befogható jó minőségű digitális adások bőségét, hangtechnikai emberként pedig sokszor kínlódom a szűkös maradék sávokba történő bevackolással. A következő táblázat azt mutatja, hogy idehaza és a mi közvetlen szomszédságunkban jelenleg melyik csatornán hány tévéadó működik. Természetesen ez idővel változhat, és nem ad képet a földrajzi eloszlásról, de a nagyon teletűzdelt frekvenciák már eleve nem olyan kívánatosak a számunkra. Az információk szerencsére a netről nagyjából naprakészen összevadászhatók.

Sok segítséget jelentenek a komolyabb gyártók automata szkennelő rendszerei, melyek kellően nagy csatornaszám esetén elég gyorsan megtalálják a szabad helyeket. A sokfelé fellépő zenészeknek, színpadi hangosítóknak csakis ezeket ajánljuk. Persze ezek árban nem a legolcsóbbak, de többnyire nem csak az automatikus keresésben jeleskednek, hanem vételi stabilitásban és hangminőségben is profik. A csak kézi frekvenciaállítást tartalmazó rendszerekkel is találhatunk általában egy-két szabad lyukat még zavarral terhelt környezetben is, de számolnunk kell azzal, hogy a beállás során időt kell szánnunk erre a molyolásra. Bosszantó szokott lenni, amikor egy műsor kezdete előtt beáll a rendszer szépen, majd menet közben kap zavart a mikrofonunk, esetleg nem is csak egy darab. Kézi korrekcióra ilyenkor tényleg ritkán van lehetőség. Az automata rendszerrel általában pár másodperc alatt át tudunk állni. A legolcsóbbak persze továbbra is az egyetlen frekvencián üzemelő mikrofonok. Ezeket csak olyanoknak javasoljuk, akik fix helyen szándékoznak használni a rendszerüket, mint pl. iskolák, templomok. Természetesen miután az adott földrajzi helyre nézve a fent említett weboldal és a saját begyűjtött információink alapján olyan frekvenciát ajánlottunk, mellyel nem lehet baj.
Nulladik körben persze mindig ott van a jó öreg mikrofonkábel. Mindenkinek javasoljuk, hogy vészhelyzetre legyen tartalékban hagyományos mikrofon, és ezt nem csak a rádiófrekvenciás zavarok miatt mondjuk, de történhet meghibásodás, sérülés, és akkor még mindig menthető a produkció.

A digitális rendszer megoldást jelenthet?
Pár éve a nagy mikrofongyártók elkezdtek kimenekülni az UHF sávból, és ennek a folyamatnak az egyik hajtóereje az volt, hogy betört erre a területre is a digitális hangátvitel. Nagyon komoly technológiai fejlesztésekre volt szükség annak érdekében, hogy a vezetéknélküli rendszerek felhasználói közül ne csak a tömött pénztárcájúak részesülhessenek a digitális technológia áldásaiból. Mára elmondhatjuk, hogy a kezdeti gyerekbetegségeket leküzdve a vezető hangtechnikai cégek már piacra dobtak megfizethető árú, de mégis profi minőségű digitális rendszereket. Igen jó példa az Audio-Technica System 10 rendszere, ami a 2,4 GHz-es sávban dolgozik. A 2014 november végén Zalaegerszegen elhangzott előadásában Zöld Zsolt, az Audio-Technica Central Europe műszaki vezetője rendkívül alaposan és érthetően magyarázza el a fent vázolt helyzetet és azokat a rafinált módszereket, melyekkel az AT kiutat és megoldást keres. Tudni kell, hogy a 2,4 GHz-es sáv sem fenékig tejfel, épp ezért merőben új megközelítéssel kell a gyártóknak és a felhasználóknak is a WiFi sávként ismert tartományhoz viszonyulniuk.
Az előadásról készült videók vágott változatát minden érdeklődő számára jó szívvel ajánlom. Az első részben általános helyzetértékelést kapunk és az Audio-Technica megoldási módját ismerhetjük meg. A második részben a gyakorlati felhasználás szemszögéből láthatjuk a rendszert, különös tekintettel a gitáradós – pedálvevős párosításra, melynek bemutatásában Lukács Peta segédkezett.         

 Ez pedig az előadás folytatása és a gitáros bemutató Lukács Petával:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.