A mostani post csak annyiban kapcsolódik a zenéhez, hogy tanulmányaim hajdani színhelyén, a BME-n történt eseményről van szó. Ott pedig ugyebár állandóan szól valamiféle zene a kollégiumok szobáiban, a klubokban, és általában mindenhol. Az egyetemen minden karnak megvannak az "ereszd el a hajamat!" jellegű megmozdulásai. Mi, vegyészek a Shows Sonka alatt tettünk tanúbizonyságot felkészültségünkről mindazon tudományokról, melyeket tanáraink nem éreztek fontosnak, mi viszont igen. Csupa olyasmit csináltunk ekkor, amit egyébként elítélnénk, és ami még ennél is rosszabb, a tanerőket (professzorokig bezárólag) is hasonló dolgokba ráncigáltuk bele. Valahol egy régi Intravénás Szénkúp (ballagó magazinunk) megsárgult lapjain engem is felfedezhettek egy teherautó platóján rettenetes bőrszerkóban és nyakamban villanygitárral, amint a Stoczek utcán fergeteges koncertet adtunk, mint "Piramis Tribute Band", vagy valami hasonló. Annyira emlékszem, hogy a "Kóbor angyal" c. számot nyomattuk kissé átköltve "Jó bor babbal" címmel. Tudjátok: "fáradt voltam, úgy éreztem, széjjel tép a szél..." stb. Na, az volt az utolsó eset, hogy több száz, vagy ezer ember elé hangszerrel kiálljak :)
Természetesen a Villanykarosoknak is megvan a maguk hasonló népi szórakozási formájuk, a Schönherz Qpa. Ebből az alkalomból rendszerint kijelzővé alakítják a kollégiumukat, nemzetközi médiaeseménnyé kürtölve a vidám egyetemi mulatságot. Idén színes display lett a kolesz ablakaiból:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek