Roland BK-5 gyorsteszt
Egy hónapja sincs, hogy a téli NAMM Shown a Roland bemutatta legújabb kísérőautomata hangszerét, BK-5 névre keresztelt keyboardot. A Bitzenedén nem túl gyakran esik szó automata kísérettel ellátott hangszerekről, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem vagyunk rajta ezen a vonalon is, sőt. Manapság az internetes megjelenésekben, értékelésekben ezek a hangszerek meglehetősen alulreprezentáltak, helyesebben mondva gyakran találkozunk azzal, hogy ezeket a billentyűket lekezelve, nem megfelelő szakmai alapossággal tárgyalják. A "rendes" színpadi szintetizátorokat mindig kőkeményen kianalizálják, megfejtik, ezeket a "vendéglátós" hangszereket pedig a leggyakrabban csak felületesen elemzik a mértékadó külföldi oldalak is. Itthon pedig sokszor csak szakmainak egyáltalán nem nevezhető értékelések, kommentek hangzanak el az automatákról, minthogy "ebbe nem ojjan jó a csárdás, megasztá fagy is", meg hasonlók.
Bizony, igen jó lenne, ha azok az emberek, akik ebben a témakörben alapos tapasztalatokkal rendelkeznek, átlátják a hangszercsoport sajátosságait, gyakrabban hallatnák hangjukat. Nagyon hasznosnak gondolom a Roland EE fórumát, illetve a KORG.HU ide vonatkozó dolgait.
Itt a blog keretei között én sem szándékozom nagyon alaposan kivesézni a BK-5-öt, de feltétlenül szólni kell róla, mert a szakma erősen várta már ezt a billentyűt. Le kell szögeznünk, hogy a BK-5 nem tekinthető az új zászlóshajónak, tehát nem a G-70 vagy az E-80 utódja. Érdekes módon először hangmodul formájában öltött testet, BK-7m néven találkozhattunk a közvetlen előddel. A Rolandtól régóta követelt a nép már egy kíséretautomatikás hangmodult, így született meg tavaly a BK-7m, melybe természetesen egy csomó korszerű dolog bekerült, mint például az audió fájlok lejátszásának lehetősége. A modult sokan meglevő hangszereik kiegészítése, korszerűsítése céljából vették meg. Felmerült viszont, hogy akkor jó lenne már egy ilyen tudással felvértezett rendes billentyűs hangszer is, és tessék, itt van a BK-5! Az új billentyűzet családfáját tekintve tehát nem a korábbi "E" szériára, hanem a GW-8-ra és a Prelude-re emlékeztet inkább. Mint említettem, ezt nem a csúcskategóriába szánta a Roland, tehát nem azon a pályán játszanak, mint mondjuk a KORG PA3X vagy a Yamaha Tyros, de akkor hova is pozicionáljuk ezt a hangszert? Erre találtam ki a bulikeyboard elnevezést. Természetesen a BK típusjelzést nem tőlem nyúlta le a gyár, ők a Backing Keyboard terminológiát használják.
Kinek is való egy bulikeyboard? Ha kicsit alaposabban megnézzük a szintit, akkor elég jól ki fog alakulni a válasz a kérdésre.
Külsőre a Rolandtól elég szokatlan dizájnelemek jellemzik a BK-5-öt. A GW-8 esetében megszokott áramvonalas kivitelhez képest újfajta nyomógombok jelentek meg. A billenő és leddel ellátott nyomógombsapkák teljesen meghatározzák a hangszer kinézetét és kezelési módját is. Hasonló kivitelű gombokkal a ma vintage kategóriájúnak tekintett 25-30 évvel ezelőtt gyártott szintiknél találkozhattunk. A gombok kivitele nekem jópofának tűnik, az viszont tény, hogy a hangszer kezelését minden Roland hívő zenésznek újra kell tanulnia, mert alapvetően más, mint amit a korábbi keyboardok esetében megszoktunk. Viszont elég gyorsan meg lehet barátkozni az új menürendszer felépítésével és az ember némi ismerkedés után már kellő biztonsággal és gyorsasággal navigál a menükben. Ehhez viszont elég sokat kell tekerészni a kijelző mellett elhelyezett, dizájnra a GW-8-hoz hasonló enkódert. Első körben furcsa, hogy nincs külön gomb az "arranger" funkció aktiválására, de aztán hamar rájön az ember arra, hogy a "Performance" vagy a "One Touch" funkciókon keresztül helyrezökkennek a dolgok. Az egyes stílusokhoz négy darab szépen kidolgozott "One Touch" beállítást találhatunk, melyeket természetesen megfelelően testre szabhatunk. A stílusok a Rolandtól megszokott módon igényesen vannak meghangszerelve, és nagyon sok van belőlük. Ismét találunk kifejezetten a magyar, illetve az egyéb kelet-európai mulatós zenei hagyományoknak megfelelő ritmusokat is. A beépített stílusokkal azonban a lehetőségek köre nem zárul be, mivel betölthetjük a korábbi Roland hangszerek megszokott kísérteit is. Ez nagyon fontos szempont, mert tudjuk, hogy a Rolandnál és a többi gyártónál is szoktak ebből gubancok lenni. A gyártók a profi zenész kategóriára is gondoltak, mivel teljes értékű stílusszerkesztőt is tartalmaz a szinti.
Ahhoz, hogy a kíséretek és a szóló hangszínek a Rolandtól kötelezően elvárt színvonalon szólaljanak meg, kell persze a hangszerbe egy jó minőségű hangkeltő rendszer is. Elmondhatjuk, hogy a hangkeltés tényleg profi, nagyon jó minőségű hangszíneket rakott a gyár a szintibe. A maximális polifónia 128, és a hangszínekből, valamint a dobokból is van bőséges választékunk. Természetesen itt is áll az az örökérvényű igazság, hogy nem a GM hangszínekben fog jeleskedni egyik szintetizátor sem. Aki az SMF fájljait szeretné nagyon szépen megszólaltatni, annak rendelkezésre áll egy hatalmas hangszínválaszték, lehet profi hangszereléseket csinálni tehát. Az alap GM/GS hangkeltés se szól persze rosszul, de mint már sokszor leírtam, annak eleve kicsit sótlanul, semlegesen kell megszólalnia ahhoz, hogy szabvány hangszínként jól szuperáljanak az egyes hangszerek. A hangszínek kidolgozottságához illeszkedik az effektek minősége és választéka is. Érdekesség, hogy az effektek között multiband kompresszort is találunk, nyilvánvalóan mastering funkciókra szánva. Az sem lényegtelen, hogy a saját hangszórókon megszólalva is meglepően jó hangminőséget kapunk. Ez nem csak azért érdekes, hogy a zenész otthon jól érezze magát, amikor gyakorol, hanem azért is, mert amikor beállítgatjuk a hangszíneket, performance-okat, egyebeket, akkor arra kell törekednünk, hogy a beállításaink majd egy nagy hangrendszeren is szépen szólaljanak meg. Ha gyenge a hangszórónk, akkor rá vagyunk kényszerítve, hogy mindenféle beavatkozást a fellépésekhez használt hangcuccon lehallgatva csináljunk meg.
Nem lenne a BK-5 igazi bulikeyboard, ha nem tartalmazna fájllejátszót. A jobboldalon elhelyezett pendrájv tartóba csatlakoztatott USB eszközünkről gond nélkül le lehet játszani az SMF, WAV és MP3 fájljainkat. Nagyon fontosnak tartom, hogy ha ilyen funkciót tartalmaz egy hangszer, akkor azt jó minőségben tudja produkálni. E tekintetben a Roland nem szokott vicces megoldásokat alkalmazni, a zenei háttéranyagok megszólaltatása tényleg az elvárható legjobb minőségben történik.
A bulizós jelleget erősíti, hogy a szintin játszott produkciót a pendrájvra azonnal rögzíthetjük is. A rögzítés minősége is teljesen jó, és kellően kézben tudjuk tartani a szinteket is. A rögzítés zenei ötleteink gyors elmentésére is nagyszerű lehetőség, az egész egy gombnyomással elindítható.
Az USB lejátszás kapcsán még két fontos dologról feltétlenül szólni kell. A GW-8 és a Prelude esetében a dalokat egy PC-s fájlmenedzser programmal rendezhettük el a pendrájvon, és be volt határolva a maximálisan lekezelhető fájlok száma is. Most simán a PC megszokott windowsos fájlműveleteivel rakosgathatjuk a nótákat. Nincs playlist, hanem a Windows szokásos könyvtárszerkezete érvényesül. Menet közben válogathatunk, előkészíthetjük a következő lejátszandó dalt. A másik fontos dolog a szöveg kiírása. A dalszövegeket alapból a hangszer hátulján levő kompozit videó kimeneten jeleníthetjük meg. Ide kapcsolhatunk tévét, hogy a közönség felé fordítva karaokézzon a nép, vagy ha szerválunk egy kis LCD monitort kompozit RCA bemenettel, akkor egy kottatartóra helyezve a zenésznek is pótolja a szövegkönyvet. A hangszer saját kijelzőjére is kérhetjük a szöveg kiíratást, de ez csak a betöltött dalok esetében működik, direkt USB lejátszásnál nem. Mondjuk ez sem tart sokáig, a lényeg az, hogy a szöveg kiírás mindenképpen meg van oldva.
Ha kicsit elmélyedünk a BK-5 gépkönyvében, rájöhetünk, hogy milyen sok tudományt tartalmaz ez a hangszer. Van a kezelésének egy felszíni rétege, amit minden bulizó zenész vagy karaokebajnok azonnal átlát, és akkor sincs tragédia, ha bizonyos mennyiségű boros kóla már lecsúszott. A mélyebb rétegek eléréséhez és átlátásához már tényleg érdemes alaposan kiismerni a hangszert, mert ekkor jönnek elő azok a finomságok és tudományok, melyek miatt a profi zenészek is szeretni fogják a BK-5-öt. Számukra ez valószínűleg másodhangszer lesz, de nagyon fontos szerepet kaphat a fellépő rendszerben. A kezdő billentyűsöknek meg a hobbizenészeknek pedig élvezetes bulik folyamatos forrása.
Alapvetően jól kigondolt, profin kivitelezett hangszerről van tehát szó. Ha kritikát is akarok mondani, akkor valószínűleg azt tenném szóvá, hogy tehettek volna bele egy jobb minőségű billentyűzetet, és hagyhatták volna a menürendszert például az E-50-nél megszokott minta szerint. Azonban tudjuk, hogy manapság (gyártótól függetlenül) az a gyakorlat, hogy a tényleg nagyon jó billentyűzetet csak a gyártók csúcsmodelljei kapják. Nyilván egy nagyon fontos árcsökkentő tényezőről van itt szó. Meg aztán ez a klaviatúra még elég jól játszható. A menürendszer esetében pedig ne felejtsük el, hogy az E-50 és társai érintőképernyővel voltak ellátva. A BK-5 esetében a mélyebb rétegekben levő funkciók elérése így pár másodperccel tovább tart, kérdéses persze, hogy mondjuk műsor közben akar-e valaki azokban a mélységekben túrkálni? Mármost, ha az említett dolgokat beépítik a BK-5-be, akkor már jóval magasabb árfekvésnél tartunk, és akkor azon sipákol a nép, hogy ez így túl drága. Most pedig azért olyan árú hangszerről van szó, amelyet nem csak a hivatásos zenészek fognak megengedni maguknak, hanem nagyon sok hobbizenész és bulizni, karaokézni vágyó ember is be tud vállalni.
Az új arranger keyboard sikerére az is garancia lehet, hogy az elődjének tekinthető BK-7m modul is nagyon népszerű lett a zenészek körében.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
djuice 2012.02.21. 21:29:50
Szóval és látványosan, a Roland dobokat kezdett gyártani a számtalan erősítő és effektpedál kínálata mellett. Egyesek látták a G70 utódát is már prototípusként, a G90-et, mégis titokzatos módon leállt ez a vonal olyannyira, hogy a mostani Namm sem mutatott változást a nagy kategóriában már évek óta. Sokan várják pedig a G70, E80 utódát, nem hinném hogy tényleg lezárta ezt a vonalat a cég, de érdekes lenne megtudni valamit a koncepciójukról! ?????
Alapvetően egy ilyen kis BK5 motyó még azoknak is jól jön, akik midi-szerkesztésben, zeneszerzésben gondolkodnak, hisz ripsz-ropsz megy ezekkel a komponálás egy statikus 0-ról indító workstationhöz képest, ahol mindent össze kell melózni.
Talán változást, vérpezsdülést még az hozhat majd e piacon egyszer, mint a Ketronok esetében is, hogy mp3 stb. szinten már nem fakó GM midi hangszínekkel, hanem zúzós élő hangszer-riffekkel működnének az automata hangszerek...
Mellesleg ez a BK5 lehet tudni hogy SonicCell vagy E80 vagy milyen hangkészletet tartalmaz?
djuice 2012.04.21. 22:02:45
Van róla azóta infó?
Egy ismerősöm szerint aki élőben hallotta, egy nagyon jó kötésű kis hangszer ez, amiben nem is talált hibát elsőre a törpebillentyűkön kívül - á la EXR5...
Esetleg van sansz hogy ebből még nagy kategóriát is épít a Roland valamikor?
Utolsó kommentek