Avagy: miért használunk klipszmikrofont, ha minden ellene szól?

   Gyakran keresnek meg bennünket előadások, prezentációk, termék-bemutatók hangosításához szükséges berendezések ügyében. Az elmúlt hetekben pedig igencsak megszaporodtak a hasonló igények, ezért úgy vélem, érdemes pár gondolatot megosztanom azokkal, akik érdeklődnek a téma iránt, illetve éppen valamiféle hangosítási feladatot igyekeznek megoldani. Nem akarom túlságosan bő lére engedni a dolgot, ezért csak a legfontosabb problémákat vesszük sorra. 
     Amiről most beszélni szeretnék, az a következő szituáció: adott egy ember, aki egy teremben közönség számára magyaráz valamit. Az emberünk lehet egyetemi tanár az előadóteremben, lehet egy tudományos konferencián prezentációt tartó kutató, vagy egy ügynök, aki Horst Fuchs példáján fellelkesülve nagyon el szeretne adni nekünk valamit. Említhetnék még több hasonló helyzetet is, de azt hiszem, mindenki el tudja képzelni ezeket. Inkább azt nézzük, hogy miről nem lesz szó! Nem tárgyaljuk a színházi és a templomi hangosítást, sem pedig a sportpályák és hasonló nagy nyílt helyszínek élő hangosítását. Mégpedig azért nem, mert sok szempontból erősen más megközelítést igényelnek, és a most bemutatott elveken felül még egy csomó mindent figyelembe kell vennünk a hangrendszer kialakítása során.
     Maradjunk az egyszerűbb rendszereknél, és nézzük meg, hogy miként közelíthetjük meg a probléma megoldását! Problémáról beszélünk, mert a vázolt hangosítási feladat nem egyszerű. Aki próbálta már, az tudja. Nézzünk egy konkrét példát! Előtte viszont a nem szakmabelieknek ajánlok két korábbi blogbejegyzést azért, hogy ne kelljen a már kitárgyalt témákat újból előszedni. Az egyik bejegyzésben a teremhangosítás általános kérdéseiről esik pár szó, a másodikban pedig arról, hogy miért nem jelent mindenre varázspálcás megoldást a "térmikrofon" használata.
     Példánkban a helyszín legyen egy nagyvállalat előadóterme, ahol időnként 100-150 fő részére tartanak bemutatókat, továbbképzéseket, értekezleteket. A terem hasáb alakú, széksorokkal, egyik oldalon üvegablakokkal. A terem egyik végében tábla, és/vagy vetítővászon, természetesen projektorral. Az előadó számára lehet pulpitus, de az is lehet, hogy csak egy asztal van, ahol esetleg többen is helyet foglalhatnak. A pulpitus már adja a lehetőséget mikrofon elhelyezésére, de ez nem mindig jó megoldás. Ebben a szituációban az előadónk szinte bizonyosan valamit mutogatni fog a vetítővásznon, illetve kezelnie kell a számítógépet. Vagyis hol ide, hol oda néz, lépeget, mutogat. A fixen felszerelt mikrofon vételi sávjából folyton kilép, kezelhetetlen lesz a hang. Elterjedtek ugyebár a drót nélküli mikrofonok. Egyszerű dolog lenne egy ilyent az előadónk kezébe adni, és akkor nyugodtan mászkálhat vele. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az előadók általában nem szeretnek a kezükben a szájuk elé tartott mikrofonnal sokáig magyarázni, gyakran előfordul, hogy az előadás hevében lefordítják, eltávolítják a mikrofont, vagy egyszerűen szükségük lenne mindkét kezükre. Pedig egy jó iránykarakterisztikájú dinamikus mikrofonnal lehet a gerjedés veszélyét (lásd a fenti linkeket) a leghatékonyabban mérsékelni. Jönnek tehát a fejpántos, illetve csíptetős mikrofonnal megvalósított hangosítások. A fejpántos esetünkben azért jobb, mert sokkal közelebb van a mikrofonkapszula az ember szájához, mintha ruha gallérra vagy nyakkendőre csíptetnénk fel, így az ismert négyzetes szabály szerint jó erős jelet kapunk, a gerjedékenység pedig még általában a kezelhető tartományban marad. Igen ám, de előadóink egy része erősen idegenkedik a fejpántos mikrofonoktól. Marad tehát a csíptetős (gyakrabban használt nevén"klipsz") mikrofon. Ez viszont pontosan a már emlegetett négyzetes szabály miatt nagyságrendekkel kisebb jelet fog leadni, mintha közvetlenül a száj előtt lenne, illetve a hangfalakról és a terem falairól, mennyezetéről és padlójáról visszavert jelek aránya a hasznos jelhez képest igen erősen megnő. Nos, ilyenkor jön a matekozás, hogy mit is lehet tenni. A példánkban alapul vett terem esetén a visszaverő felületekről reflektált hangokat kell maximálisan csillapítani. Ekkor szokott a megrendelő felhorkanni, hogy ő nem lakberendezőt kért meg, hanem hangtechnikust, ne hozakodjunk hát elő függönyökkel meg szőnyegekkel, pláne ne akarjunk akusztikai csillapító anyagokat beépíttetni. Pedig a terem üveg ablakait a lehető legvastagabb függönnyel jó eltakarni. Sokszor ez a vetítés miatt is indokolt, és ezzel érvelve könnyebb meggyőzni az ügyfelünket. Találkoztam a hangmérnök szakmában olyan véleményekkel, hogy a sötétítő függönyök csillapítása túl kevés, nem érdemes velük vacakolni. A magán tapasztalatom viszont az, hogy sokszor igenis drasztikus javulás érhető el velük. A szőnyegpadló is általában jót tesz, akárcsak a kárpitozott székek. Nem beszélve az emberekkel megtöltött teremről. A nagy, sima felületek szokásosak a konferenciatermi vagy előadótermi belsőépítészben, de tudni kell, hogy akusztikailag nagyon megnehezítik a dolgunkat.
      Mit lehet mégis az adott körülmények között tenni? Első körben mindig a kézi mikrofont vagy a fejpántos mikrofont szorgalmazzuk, esetleg  egy fixen beszerelt hajlékony csöves kapszulát. Jól értesült megrendelőnk persze hamarosan előáll az ismereteivel, hogy "Létezik olyan klipszmikrofon, nem is drága, ami nem gerjed". Ebbe a vitába szakmai alapon jobb nem belemenni, mint tudjuk, a megrendelnek mindig igaza van, és ha ő ezt hallotta a haverjától, akkor az bizonyosan úgy is van. A valóságban mi csak annyit tehetünk, hogy igyekszünk lebeszélni a csíptetős mikrofon használatáról, ha pedig semmiképpen nem sikerül, akkor keresünk olyan modellt, ami talán megfelel a célnak. A klipszmikrofonok között is vannak gömb, kardioid és hiperkardioid  karakterisztikájú modellek. A legjobb a gömb lenne ugyebár, mert akárhogyan is tekergeti a fejét az előadó, alig fog változni ettől a jelünk. Riport készítésre (zajmentes háttérben), tévé stúdiókba jó is lehet ez a megoldás, ám amint láttuk, a hangfalakkal egy térben ezek a mikrofonok produkálják a legkorábban a gerjedést is, hiszen az összes visszaverő felületről és a hangfalakról direktben érkező jelekre a legfogékonyabbak. Maradnak tehát az irányérzékeny mikrofonok. Lényegesen lehet velük mérsékelni a gerjedékenységet, de két dologról soha ne feledkezzünk meg! Mindig úgy tegyük fel a mikrofont, hogy az érzékeny irány a száj felé mutasson, és lehetőleg ne tekeredhessen el használat közben sem! Másrészt hívjuk fel az előadó figyelmét arra, hogy határozott hangon, tisztán beszéljen, és azért a lehetőség szerint ügyeljen arra, hogy ne fordítsa el a fejét nagyon attól az iránytól, amiből a mikrofon képes venni. Van néhány alapvető jó tanács, melyeket minden előadónak érdemes ismerni és megszívlelni, ha hangosítva beszél..
     A probléma inkább az szokott lenni, hogy a tapasztalt előadók (például a tanárok vagy a termékbemutatók speakerei) eleve hangosan és tiszta artikulációval szoktak beszélni, viszont az eseti előadók (megkérjük Pista bácsit, hogy meséljen a gőzekéről) már ritkábban. A lehetőség szerint pár szóval mindenkinek el kell mondani a helyes használatot, akire felkerül a mikrofon, és ennél sokkal többet nem is tehetünk. Hogy vannak-e használati érték, illetve gerjedékenység szerinti különbségek az egyes gyártók mikrofonjai között? Természetesen vannak. Némelyik mikrofonnak eleve igen jó a beszédérthetősége, alig kell tehát hangszínezés miatt hozzányúlni, más mikrofonok ugyan esetleg kevéssé gerjedékenyek, de nem igazán jó hangot produkálnak, amit általában EQ használattal próbál az ember szépíteni, többnyire aztán bejönnek a sípolások is hamar. A konkrét mikrofon kiválasztása természetesen attól is függ, hogy az adott vezetéknélküli rendszer milyen kapszula fogadását teszi lehetővé. Közkedvelt tévhit, hogy egy adott zsebadóra tök mindegy, milyen klipszmikrofont rakunk, legfeljebb a csatlakozót kell átalakítani. Tudni kell, hogy ezek a kapszulák egy bizonyos alacsony tápfeszültséget igényelnek, ezt valamilyen módon egy fantom adapter, elem, vagy a drótnélküli rendszer zsebadója produkálja. A segédfeszültséget vagy a jelvezetéken keresztül kapják meg, vagy pedig egy külön csatlakozáson. Az egyes kapszulákhoz elő van írva egy adott segédtáp feszültség. Szándékosan nem írok fantomtápot, mert akkor mindenki a szimmetrikus jelkábel földhöz képesti táplálásra gondol, és az úgy is van. Vannak olyan kapszulák, amelyek viszonylag széles feszültség intervallumban jól dolgoznak, és vannak olyanok, amelyek nem. Csökkentett tápfesz esetén előfordulhat igen alacsony kimenő jelszínt, de a megnövelt tápfesznek is lehetnek káros következményei,  nagyon a konkrét típustól függ a tolerancia szintje. A kellő megfontolások nélküli átdugás vagy átkötés tehát nem mindig jó, akár kárt is okozhatunk vele. A képen egy konkrét típus kapcsolása látható. Más gyártóknál teljesen más megoldásokkal is találkozhatunk, és komoly megfontolásokat kell tenni, ha az átszerelésen gondolkozunk. A tuti minden estben a zsebadó gyártójának az ajánló listájából válogatni, a többi improvizatív megoldást lehetőleg kerüljük! Természetesen azért szoktak elsősorban próbálkozni, mert sokan azt remélik, hogy egy 30000 forintos klipszmikrofont ki tudnak váltani egy 7000 forintossal. Adott esetben ez műszakilag összejöhet, de akkor se várjuk az olcsóbb darabtól, hogy minőségben vagy az említett gerjedékenységi szempontokat tekintve ugyanazt kapjuk, mint a profi terméktől.

     Van persze még egy fontos tényező a rendszerben. Arról eddig nem esett szó, hogy hova rakjuk a hangfalakat, illetve milyen hangfalakat szereljünk fel, és azokat hogyan forgassuk. Pedig a teremakusztika után valójában ez a legfontosabb szempont, talán még fontosabb, mint a mikrofon helyes kiválasztása. Csakhogy a hangfalak elhelyezése gyakran annyira kötött, hogy alig marad mozgástér a hangrendszer kivitelezőjének. Általában a terem sajátosságai, az ablakok és az ajtók elhelyezkedése és a világítás meghatározza, hogy hova lehetséges egyáltalán felszerelni a hangfalakat. Két alapvető megoldás terjedt el. Az egyik esetben front hangrendszerről beszélünk, vagyis valahol az előadó mozgástere környékén, jó esetben közte és a hallgatóság között van két hangfal, melyek a nézőtér felé sugároznak. Olyan szempontból jó ez, hogy a természetes hang és az erősített hang is nagyjából azonos irányból érkezik a hallgató fülébe, nincsenek időbeli csúszások, legfeljebb a terem reflexiói rontják az érthetőséget. Hátrány viszont, hogy ezeket a hangfalakat elég erősen meg kell küldeni ahhoz, hogy a hátul ülők (különösen zajos környezetben) még jól halljanak mindent. Emiatt egyrészt az első sorok hallgatósága túl nagynak találhatja a hangerőt, másrészt az előadó mikrofonjába is túl erős hang jut a hangfalakból, ismét ott vagyunk a gerjedésveszélynél. Ha szerencsétlen módon az előadó mögött vannak a hangfalak, akkor a helyzet még rosszabb, gyakran nem is lehet értelmes módon ilyen rendszert beüzemelni. Fixen telepített nagyobb rendszereknél (például egyetemi előadótermek) persze ki lehet építeni jól szuperáló front hangrendszeres sémát, ahol működik a klipszmikrofon, de ott a hangfalak elhelyezésével és megválasztásával tudatos tervezéssel oldják meg a kérdést. A valóságban pedig inkább mobil hangrendszereket szoktak ilyen front hangrendszernek befogni, és "ahogy esik, úgy puffan" alapon valahova elrakni a hangszórókat. Mást nem tehetünk ebben az esetben, mint hogy próbálgatással igyekszünk alkalmas helyet találni a hangdobozoknak. Semmiképpen sem a földön, mert azzal megint csak az első sorokban ülőket fogjuk stresszelni, hanem megfelelő állványra helyezve. Állvány híján a székekre vagy asztalokra helyezés is ér valamit, de ha már front hangrendszerünk van, akkor azt a hallgatóság feje fölé pozicionáljuk, és ha van rá lehetőség, finoman buktassuk meg őket, tehát ne a terem hátsó falára sugározzanak, hanem a közönségre.  
      Amennyiben a megrendelő nem köti ki, hogy a rendszer mobil legyen, akkor szoktuk megvizsgálni, hogy ha fixen installált hangsugárzókban gondolkodunk, akkor lehetséges-e jó eredménnyel kecsegtető megoldást felszerelni. Mindenek előtt meg kell vizsgálni, hogy a terem falain vagy esetleg a mennyezeten van-e lehetőség a hangszórók elhelyezésére. A cél ilyenkor az, hogy ésszerű mennyiségű hangdobozt egyenletesen elhelyezve a nézőtér minden pontjára nagyjából azonos hangnyomást és természetesen jó beszédérthetőséget produkáljon a rendszer. Az "ésszerű mennyiség" laza meghatározás, de nincs a meghatározására egyszerű szabály. Ha a terem adottságai, például a nyílászárók, lámpák elhelyezése, kiugró bordák, gerendák, illetve esztétikai szempontok eleve meghatároznak bizonyos felszerelési lehetőségeket, akkor természetesen megpróbál az ember ahhoz igazodni, de sajnos ez egyáltalán nem biztos, hogy akusztikailag is a legjobb lesz. Általában páros számú hangdobozt szoktunk felszerelni és általában szimmetrikusan, de a szükség ugye néha törvényt bont. A darabszám és az elhelyezés tervezése során megnézzük a tervezett hangszórók érzékenységét, teljesítményét, a maximális hangnyomást és természetesen a sugárzási iránykarakterisztikát. Ha a választott modell valamiben nem felel meg, akkor nézzük tovább a lehetőségeket. Természetesen jó sok hasonló installáció után az ember már nagyjából előre érzi, hogy adott helyre milyen hangsugárzókkal kellene számolni, de szinte soha nincs két azonos akusztikájú terem, így aztán mindig jöhetnek meglepetések.

      Ha az installált hangrendszert csíptetős mikrofonos előadás hangosításra is be akarjuk vetni, vagy éppen ez a fő cél, akkor a fenti szempontokon kívül erre is erőteljesen rá kell készülni. Még alaposabban meg kell tervezni a hangsugárzók elhelyezését, irányszögét, és sok esetben játszani kell az egyes hangsugárzók teljesítményének külön - külön történő beállításával is. Erre általában csak 100V-os rendszerek esetében van egyszerű lehetőség, bár kisebb termekben ohmikus installációkat is szoktunk csinálni, és egy kis trükközéssel ott is be lehet vetni egyedi hangerőszabályzást. Az installált hangrendszerek megtervezése és kiépítése csak látszólag egyszerű feladat. Sokan azt mondják, fel kell dobálni pár hangszórót, összedrótozni, aztán hadd szóljon! Valójában ha az ember jót akar, még a példánkban vázolt egyszerű hangrendszert is nagyon alaposan meg kell tervezni, elő kell készíteni a felszerelést. Számos gyártó kínál komplett termékcsaládot az ilyen feladatokhoz. Mi gyakran választjuk a Monacor termékeit, mivel megbízhatóak, és egy adott rendszerhez szinte minden komponens megtalálható náluk. De ha a feladat úgy kívánja, akkor dB Technologies, RCF, JBL, Apart Audio és más berendezéseket is felhasználunk. Hadd ne soroljam fel azokat a gyártókat, akik az idők során kihullottak. Sajnos az olcsóság hajkurászása gyakran kergeti bele a megrendelőt olyan eszközök beszerzésébe, amelyeket aztán később maga is megbán.

     Lehet, hogy ez a látszólag egyszerű téma, a klipszmikrofonos előadó hangosítása, a fentieket elolvasva túl bonyolultnak tűnik. Pedig valójában a felmerülő kérdéseknek csak a felszínét kapirgáltam meg, nem akartam az igazi szakmai mélységekbe behatolni. A lényeget úgy tudnám összefoglalni, hogy a felmerülő kérdéseket általában azért meg lehet oldani, de az az igazán szerencsés, ha már  a terem kiválasztásánál, sőt, az épület tervezése, vagy legkésőbb kivitelezése során számolnak azzal, hogy ilyen jellegű hangosítási igény lesz. Ha pedig meglevő teremben kell ilyen rendszert kiépíteni, vagy pedig állandóan változó helyszíneken kell működtetni, akkor mindenképpen a témában járatos szakember segítségét kell igénybe venni, különben könnyen lehet sok pénzt felesleges körök megfutására elszórni. Továbbá próbáljuk az előadókat inkább a fejpántos mikrofonokra rábeszélni. Érdemes odafigyelni arra, hogy a gyártóknál megjelentek a hagyományos, száj elé nyúló mikrofonokon túl diszkrét, vékony és rövid oldalcsövet használó modellek is. Ezek persze lehet, hogy még mindig gerjedékenyebbek, mint a jól bevált hagyományos típusok, de a nyakkendőre vagy ruhára csíptetett mikrofonokhoz képest mégis sokkal jobban kezelhetők. Úgy tűnik, hogy ezeket a modelleket kevesebb ellenszenvvel fogadják a felhasználók. Természetesen a profi modellek itt is elég drágák, és a rendszerhez való illeszkedést ugyanúgy át kell gondolni, mint a klipszmikrofonok esetében.      

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.