Gondolatok a III. Országos Elektroakusztikus-zenei Verseny kapcsán 

Az a megtiszteltetés ért minket, hogy idén immáron harmadik alkalommal kértek fel bennünket az Országos Elektroakusztikus-zenei Verseny technikai lebonyolítására. A versenyt 3 évente rendezik meg Nagykanizsán, és részt vesznek rajta mindazok a tanulók, akik az ebbe a profilba illeszkedő tanulmányokat folytatnak az ország valamely alapfokú zeneoktatási intézményében, és az előválogatások során megfeleltek a követelményeknek. Beszámoltunk már a blogban és a második versenyről is, illetve szó esett erről az oktatási ágról kicsit bővebben is a második rendezvény kapcsán.

Az elmúlt versenyekkel és a korábbi években látott-hallott hasonló megmérettetésekkel összevetve természetes, hogy a trendeket figyeli az ember, próbálja kitalálni, merre is halad a szintetizátoros és egyáltalán az elektronikus zenei oktatás az országban. Mindezt persze mi a pálya széléről figyeljük, a gyakorló pedagógusok helyzetét és véleményét viszont jól ismerjük. 

Nem szeretnék most beszélni a verseny előkészítését és megszervezését megnehezítő úgymond "problémákról", azt gondolom, ilyenek minden komolyabb rendezvény előkészítése során felmerülnek, aztán az a lényeg, hogy mire a megnyitóra sor kerül, senki ne érezze, hogy gondok voltak. A felmerült csavarok számunkra is okoztak egy csomó álmatlan éjszakát. Ismerve a versenyt mi már jól tudtuk, hogy a megfelelő színvonalú hangosítás, a gyors átállások és a kísérő programok lebonyolítása számunkra kötelezően jól teljesítendő feladat. Mivel három évente kerül sor a vetélkedőre, vigasztalhatatlan lesz az a gyerek, és persze a szaktanára is, akinek a produkciója technikai gondok miatt nem lesz értékelhető. Nekünk arra is gondolnunk kell ilyenkor, hogy a fellépő versenyzők, különösen az alsóbb korcsoportokban alig rendelkeznek színpadi rutinnal, tehát sokkal jobban zavarják őket az esetlegesen felmerülő technikai nehézségek, mint általában egy zenészt.

Márpedig az elektronikus zene technikai sportág, a kütyüknek és a hangrendszernek alapvető szerepe van az előadásban. Igyekeztünk tehát maximálisan helytállni. Az elmúlt évekhez hasonlóan számítottunk a zenei elektronikai gyártók hazai képviseleteinek intenzív támogatására is. Korábban magától értetődő volt, hogy az érintett cégek nagyon komoly díjak felajánlásával, hangszerbemutatóval vagy hangrendszerekkel jelentek meg, tudván, hogy az itt megforduló zenészpalánták, szaktanárok, családtagok és a nagyrészt fiatalokból álló többi látogató fontos piaci értéket képvisel számukra. Idén a támogatási és részvételi kedv jelentősen alábbhagyott. Része volt ebben a fentebb említett kavarodásoknak is, amelyekkel a rendezőknek meg kellett birkózniuk, de van a dolognak egy másik oldala is.

Az utóbbi években jelentősen átalakult a hangszergyárak hazai képviseletei cégeinek a szerkezete is. Vannak cégek, amelyek már nem is működtetnek idehaza képviseletet, hanem Ausztriából, Németországból, Csehországból, vagy a világ más boldogabb vidékéről intézik a válságban meglehetősen lerongyolódott magyar hangszerpiac ügyeit. Más cégek még keményen tartják magukat, de általában csökkentett létszámmal, jóval kisebb rezsivel működnek, mint korábban, és persze a mostanihoz hasonló rendezvényeken való részvételt is alaposan meggondolják. Korábban az volt az elv, hogy az oktatást igyekeztek nagy erővel támogatni, és persze a felnövekvő zenész nemzedékekkel megkedveltetni a képviselt márkákat. Emiatt néha egy kis tülekedés is mutatkozott, vagyis többen szerettek volna jelen lenni, mint amennyi lehetőség technikailag erre kínálkozott. Idén egy kicsit magunkra maradtunk a versenyt rendező nagykanizsai Farkas Ferenc Zene- és Aranymetszés Alapfokú Művészeti Iskola kollektívájával. Ennek okát egyrészt a nagykereskedelmi cégek üzletvitelében bekövetkezett fenti változásokban látom. 
A másik ok is valamelyest összefügg ezzel, mert hogy kereskedelmi ügyről van szó. Sokan tudják, hogy az oktatásügy finanszírozásában néhány évvel ezelőtt bevezetett megszorítások igen nehéz helyzetbe hozták az oktatási intézményeket, különösen pedig a zeneoktatási intézményeket. A korábban megszokott módokon és csatornákon keresztül vagy nem vásárolhatnak semmit, vagy ha sikerül valami csűrcsavaros pályázati pénzre szert tenni, azt a KLIK-en keresztül tudják megrendelni, a KLIK bírálja el a pályázatokat, és a KLIK fizeti a nyertes kereskedőt. De nem, mondhatná erre Besenyő Pista bácsi, ugyanis a KLIK rettentő lassan és nehezen fizet. Országosan persze lehetnek ebben eltérések az egyes tankerületek között, de sajnos nekünk is van egy csomó rettentő rossz tapasztalatunk, és csak viszonylag kevés gond nélküli projekt kifizetésről tudunk beszámolni. A lényeg az, hogy míg korábban a hangszerboltok és persze a nagykerek is versengtek a zeneiskolák kegyeiért, a zeneiskolai piac mostanra a "nem működik" címkével polcra tett válságáldozatok közé került a hátsó raktárak Salgó-polcaira. Hozzá kell tennünk a kép teljességéhez, hogy a mostani nagykanizsai versenyt a KLIK is jelentősen támogatta, enélkül meg sem lehetett volna valósítani azt.

A hangszeres cégek távolmaradását vagy visszafogottabb támogatását még egy harmadik oknak is betudhatjuk. Természetesen minden márka meg szeretné fogni a fiatal generációt, így a hangszeres és a hangtechnikai cégek képviselői is. Azt látjuk, hogy ezt a fajta marketing aktivitást, amit korábban a zeneiskolák és rendezvényeik irányában fejtettek ki, átcsoportosították inkább a nagy tévés tehetségkutató versenyekre. Valószínűleg azért, mert a marketing guruk ezt célirányosabbnak tartják. Mondhatnánk persze, hogy mindegy, így is, úgy is ösztönözzük a gyerekeket valahogyan. Szerintünk azonban egyáltalán nem mindegy, hogy az alapoktatás tárgyi feltételeit sikerül javítani, és ezáltal sok gyerek tehetsége bontakozhat ki, vagy csak a médiaesemény, a nagy csinnadratta által próbáljuk ösztönözni a kölyköket a sztárrá válásra. A helyes út valószínűleg az, ha minél több gyereket sikerül a zenei alapoktatásban helyzetbe hozni, és nem baj, túlnyomó többségükből soha sem lesz zeneművész, csak "egyszerű" zenét értő és kedvelő ember, aki aktívan játszik egy hangszeren, énekel a családjában, a templomban vagy egy kisebb közösség kórusában. Az igazán nagy tehetségek közben pedig akkor is kitermelődnek, ha nem kell nekik túlélőshow szerű műsorokban megmutatkozni a siker érdekében. 

A zenei elektronikai műfaj e tekintetben talán még "elnyomottabb", hiszen az oktatásának a helyzete sem túl rózsás a zeneoktatási rendszer egészében, és nem is a szupersztárok kitermelésével vannak elfoglalva a szaktanárok. Pont ezért érdemes nagyon odafigyelni a nagykanizsai versenyre, ahol a résztvevők minden alkalommal bebizonyítják, hogy ebben a műfajban is vannak kiváló tehetségek, nagyon kreatív fiatalok és elhivatott tanárok, így most is hallhattunk egy csomó igen jó produkciót. A támogatások hiányáról és a problémákról szóló okfejtés alapján azt lehetne gondolni, hogy a rendezvényre ez rányomta a bélyegét. Nos, ez egyáltalán nem így volt. A gyerekek nagyon lelkesek voltak, a verseny szüneteiben ők is elvegyültek a kiállításunkon a hangszerújdonságokat kipróbáló látogatóink között, és most is elcsodálkoztunk azon, hogy pillanatok alatt képesek voltak kiigazodni a vadonatúj, számukra ismeretlen szintetizátorokon is. Igen, ez az ő világuk, és ebben próbáljuk támogatni őket. A programok lebonyolítása is igen gördülékenyen zajlott, hála a zeneiskola Baráth Zoltán igazgató által vezetett szervező stábjának és a HSMK munkatársainak. A zsűrielnöki posztot Binder Károly töltötte be, zsűritagok voltak Szigetvári Andrea és Kovács Gábor. Elmondhatjuk tehát hogy a területet kiválóan ismerő és elismert szakemberek hozták meg a döntéseket. Az időjárás ragyogó volt, és a szakmai programokon kívül ez az esemény arra is kiváló alkalmat adott, hogy a jelenevő szakemberek jól megtárgyalhassák az elmúlt három év történéseit és az elektroakusztikus zenei oktatás dolgait. Igen jó hangulatú rendezvény részesei lehettünk tehát, és csak annyit tudunk mondani, hogy sajnáljuk azokat, akik nem lehettek ott.   

Végezetül köszönet illeti azon zenei cégeket, amelyek mégis fontosnak tartották a rendezvény támogatását:

Bertaudio: biztosította a professzionális hangosításhoz a Harman Pro termékeket, és jutalmakat ajánlott fel
Audmax Kft: lehetővé tette a KORG újdonságok bemutatását
Fast Hungary Kft: Casio újdonságokkal vett részt
EarMaster, Dánia: tárgyjutalmakat ajánlott fel

A versenyről további képek láthatók Facebook oldalunkra feltöltött albumunkban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.