Antimarketing

2010.05.26. 21:19

 Mottó: ne tukmálj rá felebarátodra olyan dolgot, amit te nem vennél meg szívesen!


    A Bitzenede blog indításakor elhatároztam magamban, hogy kereskedelmi és üzleti kérdésekkel nem igazán szeretnék itt foglalkozni, szóljon a blog a zene eszköztáráról, kiemelten a villannyal működő eszközökről, és a zenéről, a zenészekről. Most mégis teszek egy kanyart, és ezt a stro-B blog mai bejegyzése váltotta ki belőlem. A kiváló remixer blogjában elismerően ír az általunk folytatott üzelti gyakorlatról és módszerekről, és ezt nagyon szépen köszönjük neki. Hozzá kell persze tennem, hogy ezt a vásárlót partneként tekintő stratégiát olyan emberekkel tudjuk jól alkalmazni, akik ezt elfogadják, és viszonozzák, például pont vele :) Az azért gondolkodóba ejtett már máskor is, amikor Robihoz hasonlóan az ügyfeleink kuriózumként emlegetik a boltnak ezt a mentalitását.  Úgy fogalmaznék inkább, hogy határozottan törekszünk egy ilyen vásárlóbarát megközelítésre.  De hát ez lenne a természetes, nem? 
    Miért szokatlan az, ha valaki szereti azt, amit csinál? Miért fura az, ha egy kereskedő lebeszél arról, hogy valamit megvegyél? Miért rendhagyó, ha egy boltos bele tudja képzelni magát a te vásárlói helyzetedbe, sőt, erőfeszítéseket tesz ennek érdekében?
    Szerintem, aki járt marketinges képzésekre, az tudja a választ. A mai piaci helyzet azt követeli meg, hogy eladj, hogy megfelelj a tulajdonos, a nagykereskedő, a gyártó elvárásainak. Ha ez nem sikerül, akkor ugorj! Annak érdekében, hogy ez sikerüljön, elsajátíthatsz mindenféle furmányos technikát, úgynevezett "tréningeken" (hehe) vehetsz részt, ami után baromi okos leszel atekintetben, hogy a nyomorult vevőt miként fogd meg. Jó 10, vagy talán 12 évvel ezelőtt írtam először a weboldalunkra egy cikket "Antimarketing" címmel, amiben akkor nagyjából azt fejtettem ki, hogy ez nekem miért nem tetszik. A lényeg nagyjából abban foglalható össze, hogy ha valaki egy TERMÉKET (hihi, ez olyan szép szó) kellő szakmai hozzáértés és alázat nélkül kezd el árulni, abból bajok lesznek. Eltelt pár év, és a piac teljesen átalakult. Az Interneten megkaphatsz mindent, a kereső pedig segít abban, hogy hol kaphatod meg a legolcsóbban. Rákattintok az ótvaros bevásárló kosárra, és sutty, meg is van az áru, holnapután hozza a futár. Az áruval megkapom a hozzá tartozó leírást, aztán uccu neki! Ha kellő alapossággal sikerült releváns információkat összevadásznom a netről meg ismerősi körből a vásárlást megelőzően, akkor tudom, hogy mit vettem. Ha valami elkerülte a figyelmemet, és tévedtem a vásárlással, akkor buktam egy jó nagyot, eladom az eBay-n. Ma nagyjából ez a séma. Egy picike probléma van csak. Mégpedig az, hogy a zenészeknek a hangszereikhez, berendezéseikhez való kapcsolata merőben más, mint amit a porszívó- és turmixgép-bizniszben aranycsillagot elért értékesítők fel bírnak ésszel érni. Engem is zenészek rángattak bele ebbe az egészbe, és nem tudok elvonatkoztatni azoktól az időktől, amikor csóró diákként a hangszerboltokat jártam sorra. Azokat a helyeket szerettem, ahol lehetett kérdezni, ahol érdekes információkat hallottam a hangszerekről, ahol kijavítgatták a téveszméimet, ahol lerítt a boltosról, hogy nyakig benne van az egészben, ez az élete. Ehhez képest a mai multi áruházak, ahol még ahhoz se találsz eladót, hogy a becsomagolt szintit targoncával levetesd a felső polcról, számomra nem jelentenek alternatívát. Egyik alkalommal egy nagy áruház karácsonyi forgatagában találtam egy gitárt. Nagyon olcsó volt, így kíváncsian kézbe vettem. A hangolókulcsok csigái közül négy darab is körbe forgott. Nagy nehezen találtam egy eladó srácot, kértem, hozna-e egy másikat? Nagyon értetlenül nézett rám, hogy én most miért akadékoskodok. Azért hozott egyet, azon csak két kulcs volt totálkáros. Ezekből rengeteget eladtak abban a szezonban.  Azt mondják, ez fogyasztóvédelmi probléma, hozzák vissza, aztán cseréljük! Nem. Ez sima marketing. A multi elhozza Kínából a kacatot, kap rá 1000 napos számlát, jó nagy árréssel eladja, pár darabot visszahoznak, no problem. Közben a bevételt ötvenszer megforgatja. Hasonló a szitu sok webáruháznál is. Még egyetlen webáruháznál sem láttam az ilyen gitárok csábító képein a nyilakat, hogy: "nem működő húrkulcs", "tekeredett nyak", "hibás ragasztás", "lakkhiba". Ennek a kereskedelmi politikának viszont az a közvetett hozadéka, hogy a nép MŰKÖDŐ gitárokat várna tőlünk, de OLYAN áron.
    Szándékosan egy egyszerű gitáros példát választottam. Hol kap a vevő tájékoztatást a gagyi tápegységek okozta kellemetlenségekről? A driver inkompatibilitásokról? Az illeszkedési gondokról? Egyáltalán arról, hogy annak az eszköznek, amit ő valamilyen módon kinézett, - hogy stro-B hivatását idézzem - mik az ellenjavallatai? Az ÉRTÉKESÍTŐ feladata az, hogy eladjon, és hogy az Excel táblájához rendelt diagramok minél tetszetősebbek legyenek, mielőtt premizálják. A hangszeres szakma egy fura kis szigetként különül el ebben a mai, marketing által meghatározott világban. A legtöbb itt dolgozó szakemberre simán rámondják, hogy nem komplett. Megkapom ezt én is rendszeresen. Irracionális dolgot művelünk, széllel szemben akármizünk. Ohmokról, wattokról, decibelekről, szintézis módszerekről, faanyagokról, lakkokról, a kiváltási pont érzetéről vitatkozunk akkor, amikor ezek már rajtunk kívül senkit se érdekelnek. Vagy mégis?
    Egyre többen kezdenek rájönni arra, hogy az Internet által kínált hatalmas és ömlesztett információhalmaz nem minden esetben egyenlő a jól informáltsággal. Stro-B a blogjában leírta, hogy ő miként került velünk kapcsolatba, és hogy miért számít ránk a beszerzései során. Ugyanígy én is le tudnám írni, hogy autó, fényképezőgép, faipari munkák, kommunikációs eszközök, stb. tekintetében kik azok a szakemberek, akikben nem csalódtam, és akiknek a véleményére, segítségére mindig számíthatok. Nos, ha érdeklődés szintjén őket nyaggatom, akkor hozzájuk fordulok akkor is, ha vásárlásra, szerződéskötésre kerül a sor. Mert a megvásárolt eszközzel, megkötött szerződéssel utólag is lehetnek gondok, kérdések, és szeretem megvásárolni ezt a nyugalmat akkor is, ha nem náluk a legolcsóbb az a valami. Nem is lehet a legolcsóbb, ez törvényszerű. Pont azért, mert értenek hozzá. Összességében mégis jól járok. A legtöbb ember erre bólogat, ugyanakkor azért mégis szívesen dicsekszünk azzal a haveri körben, hogy sikerült egy timbuktu melletti webáruházból valamit a létező legolcsóbban megrendelnünk. Ezzel fel lehet vágni. Azt sokkal tovább kell bizonygatni ugyanebben a társaságban, hogy a szakmailag jól megalapozott döntés alapján mennyire jó volt egy kevésbé olcsónak látszó beszerzés. Manapság, ami hosszú, az érdektelen. Ez a bejegyzés is hosszú volt, de majd ti elmondjátok, hogy miként vélekedtek a dologról...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bitzenede.blog.hu/api/trackback/id/tr72034019

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Haasz Andras · http://www.reasonbanks.com 2010.05.27. 12:34:51

Hosszú volt, de nekem tetszett :)

Az én hozzáállásom is hasonló, nem egyszer beszéltem már le email-ben kuncsaftot a vásárlásról... egyrészt mert a csalódott vevő a legrosszabb reklám, másrészt meg ez etikai kérdés: ha nincs rá (vagy nem erre van) szüksége, miért vegye meg.

Janca Ákos 2010.05.27. 12:45:48

Teljesen egyetértek a mottóval és a cikkel. Szerencsére most is vannak, akik így gondolkodnak. Ez különbözteti meg a Jó Kereskedőt a többi szerencselovagtól, és ez az alapja az említett bizalomnak. Én azt látom, és ez igaz a Syncopa esetében is, hogy az említett J.K. mindig maga is személyesen érintett az ügyben, aktív vagy volt zenész, rengeteg tapasztalattal. Tudja, miről beszél, és szeretettel, szívvel-lélekkel csinálja, nem *elsősorban* a pénzért. Kívülállóként, személytelenül ezt szerintem nem lehet hosszú távon utánozni. A zenészek egyébként is érzékenyebb emberek, és ha látják az alternatívát, hamar el fognak pártolni attól a forrástól, amiben valami miatt csalódtak.
Ugyanakkor meg kell érteni azt a vásárlót is, főleg hazánkban, aki keresi a legolcsóbb megoldást (amiről persze később sokszor kiderül, hogy az volt a drágább).
Ide tartozik az is, hogy vannak olyan hangszerboltok, melyek kicsit "lustábbak", nem követik olyan gyorsan a változásokat, így előfordul, hogy a leendő vevő többet tud egy adott új "termékről" (én is utálom ezt a szót :-) ), mint a boltos maga. Ha ez többször is előfordul, soha többé nem fogja a boltot felkeresni.
Persze ha boltos lennék, a cikk mottójának szellemében én sem szívesen szereznék be a legújabb ultragagyi, játékszer(nek látszó), agyonhype-olt "hangszerek"-ből néhányat, csak azért, mert ez a divat, vagy nincs is más. Nehéz, sokrétű téma ez.

MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2010.05.27. 17:54:43

Némileg kiegészítettem az eredeti bejegyzést, mert aki nem olvasta el a Stro-B blogot, az nem teljesen érthette a leírtakat.

Az egész dolog summázata a mi oldalunkról egyébként annyi, hogy nagyon megtisztelő, és megerősít bennünket az eddigi gyakorlat folytatásában, ha ilyen pozitív visszajelzéseket kapunk. Másrészt meg ugye ez egy közismert szélmalomharc-szituáció, mert meg is kéne élnünk a tevékenységünkből. Amint Ákos is írta, ez itt kérem a magyar piac, ami rettenetesen árérzékeny. De ennek elemzése már nagyon messze vezetne.

pixlala 2010.05.27. 21:58:57

Én csak általánosságokat tudok hozzáfűzni. A gond a mai világunkal csupán az, hogy a szakembereket öli meg. Mindenre ráeröltetik a szériagyártást, és semminek sincs értéke! Ami széra az = lélektelenség. Van számos dolog ahol a széria negyon jó, ilyen pl. nagy pontosságot igénylő alkatrészek. Ezeket nem is lehet másképp gazdaságossan gyártani. Viszont vannak más dimenziók, amik mindig is léteztek! Én a hangszereket is ide sorolom. A középszerűség az élet minden területén dühöng! Mindettől függetlenül, én meggyőződéssel vallom, hogy eljön a minőség korszaka is. A világban egyfajta periódikusság van. Most mindenki teker, mert a törvényeink olyanok, hogy tekerni kell! Ezt vagy látják okoskáink ott fennt vagy nem, akkor is így van! Ha egyszer ezek a tényezők megváltoznak, akkor lehet lassítani. Sajnos ez az erőltetett tempó nem az embernek lett kitalálva!
Addig is, valahogy meg kell próbálni túlélni!

pixlala 2010.05.27. 22:13:13

Amíg ezt a bejegyzést írtam, megszólalt a falióránk. Eszembe jutott a története. Ezt anno nászajándékba kaptuk. Amikor legelőszőr beüzemeltük nem bim-bammozott. Elvittem az óráshoz, hogy kukkantson bele. Pár napra ott hagytam, mivel javítás után, kell egy kis próbaüzem (mondta a szakember). Amikor mentem érte, akkor derűlt csak ki, hogy semmit sem kell fizetnem a javításért mivel élettrtam garancia van hozzá! Az árát is akkor tudtam meg. Mondanom sem kell, hogy gyönyörű kézimunka az egész.

Amiért mindezt leírtam az az, hogy akkor hallottam, életemben előszőr ezt a fogalmat: "ÉLETTARTAM GARANCIA".
süti beállítások módosítása