A címet olvasva minden vitorlázó felhorkan, hogy ilyen nincs! Lehet széllel szemben hajózni, de akkor lavírozni kell. Pedig lehet ám széllel szemben egyenes vonalban is hajózni, csak le kell engedni a vitorlákat, és evezni kell keményen. Jó esetben beindítani a motort. A fenti gondolatok a cégünk alapításának huszadik évfordulója kapcsán jutottak eszembe. Nem csináltunk semmi hacacárét az évfordulón, sőt, igazából én egy későbbi időpontra terveztem egy kis összejövetelt, a munkatársaim azonban suttyomban készítettek egy tortát, amivel sikerült nagy meglepetést okozniuk, és azért koccintottunk a jeles dátumra, majd végeztük a dolgunkat, mint más napokon.
Az évforduló természetesen nagyon sok emléket felhoz. Nem hogy egy blogbejegyzésre, de egy rendes regényre is elég lenne, ami ez alatt történt a Syncopa életében és a mi életünkben. A világ is hatalmasat változott. Akik a cégünk alapításakor születtek, ma már felnőttek, és nem is mindig értik, hogy az akkori dolgok hogy is voltak. Mobiltelefon és Internet nélkül, a ma "retro"-nak titulált világ fura díszletei között.
A legnagyobb kérdés természetesen akkor is az volt, hogy lehet-e, vagy szabad-e egy zalai faluban zenei elektronikára szakosodott vállalkozást indítani? Az ötletet elég bizarrnak tartották a budapesti ismerőseim és a szomszéd Mariska néni is. Addigra Zalaegerszegen több magántulajdonú hangszerbolt is bezárt, és összetöpörödött az egykor jól menő állami üzlet utódjaként működő bolt is. Úgy tűnt, hogy az osztrák határ közelsége, a szabad határátkelés lehetősége miatt nincs sok értelme ezzel az üzleti profillal foglalkozni. Nekem pedig pont az osztrák boltok adták az ihletet. Minden városban több kisebb-nagyobb hangszerbolt van, és a falvak jó részében is megtalálható egy. Lehet, hogy ezek nem nagyok, de általában specializálódott a kínálat, minden üzletnek van valami sajátos profilja, erőssége, ami miatt az ember szívesen bemegy és körülnéz. Úgy gondoltam, hogy ez nálunk a zenei elektronika lesz, nagyon kemény számítástechnikai háttérrel. Akkoriban a Logitron kft-ben profi szinten fejtettük meg a mikroszámítógépek, PC-k, mikrokontrolleres ipari vezérlések hardvereit és szoftvereit. Hősi időszak volt, hiszen a Cocom-lista miatt (emlékszik még valaki erre?) sem fejlett rendszereket, sem ezek dokumentációit nem lehetett korábban átadni Magyarországnak, ezért az így-úgy bekerült berendezések nagy részét hatalmas szellemi munka árán kellett a szó szoros értelmében megfejteni. Emlékszem, hogy ha bekerült hozzánk mondjuk egy speciális mikroszámítógépet tartalmazó meghibásodott marógép vezérlő panel, akkor az illető processzor dokumentációját egyedül Budapesten az OMK-ban lehetett kikérni, és személyes átvétellel elhozni jó pénzért. Aztán kiolvastuk az EPROM tartalmát, és többnyire a kódlistán végiglépegetve kitaláltuk a vezérlési funkciókat, míg rá nem jöttünk, hol a hiba. Mindent magunknak kellett kitalálni és a hackeléshez szükséges berendezéseket is mi építettük meg. Ekkor jöttem rá, hogy az akkor újnak számító szintetizátorok is nagyrészt a felderített mikrokontrollerekre épülnek, így megvoltak az alapok arra, hogy a bennük fellépő hibákat is hasonló módszerekkel felderítsük, illetve hogy megvalósítsunk bizonyos bővítéseket, módosításokat. A dolognak gyorsan híre ment. Elég alaposan benne voltam a zalai és vasi zenészek társaságában, meg az ország más részeiben is sok zenész barátom volt már a '80-as évek végén. Amint egy korábbi bejegyzésben írtam, 1990-ben pedig minimális propaganda mellett is jelentős tömeg gyűlt össze a "Midi Show" nevű rendezvényünkön. Akkoriban az internet előtti világban ez úgy működött, hogy egyik zenész szólt a másiknak, és a válasz mindig az volt, hogy "persze, ott leszek!". Bárkitől kértem segítséget, szívesen állt rendelkezésre, igaz, én is sokszor futkároztam az éjszakában, hogy a bulik rendben lemehessenek. A helyszíni műszaki improvizációkról ismét csak lehetne egy könyvet írni :)
Vidám időszak volt ez. Az emberek, főleg a fiatalok a rendszerváltást követően tele voltak optimizmussal. Azt hittük, hogy elhárult az akadály, mindenki sikeres lehet azon a területen, ahol kedve és tehetsége van valamit alkotni. Nagyon sok jó zenekar volt, és a koncerteket, bálokat rengeteg ember látogatta. Ezeknek a buliknak a hangulata ma már szinte visszaidézhetetlen. Akik egykor részesei voltak, azok tudják, miről beszélek, akik nem, azoknak hiába mondom. Ebben az euforikus időszakban egyáltalán nem tűnt számomra lehetetlennek egy kis faluban csúcstechnológiát menedzselő zenei elektronikai céget alapítani, hiába károgtak jó páran, hogy nem lesz ennek jó vége. Igazából a fő problémát a telefon jelentette. Nekünk a lakásunkban már 1990-ben némi protekcióval lett telefonunk. A céget azonban pár száz méterrel odébb, első kollégám nagyszüleinek családi házában indítottuk. Nos, oda vezetékkel nem tudtuk levinni a vonalat, be kellett hát ruházni egy nagy hatótávolságú drótnélküli telefont, ami bizony elég durva pénzbe került. Így is a töredéke volt azonban egy "üzleti" MATÁV vonal árának. Ezért indult csak 1992 júliusában a cég, és nem korábban.
Emlékszem az akkori nagyker cégek reakcióira. voltak, akik lelkesen támogattak bennünket, és voltak akik rangon alulinak tartották, hogy holmi falusi kócerájokkal tárgyaljanak. Aztán az utóbbiak elég gyorsan rájöttek, hogy a piac túlságosan komolyan vesz bennünket akkor is, ha ők nem. A kis cég tehát az első időszakban szépen és dinamikusan fejlődött. Rohamosan nőtt a vevőkörünk, egyre több terméket forgalmaztunk és a szerviz is állandóan csúcsra járatva működött. Jöttek aztán a bajok. Családi tragédiák sorozata, majd a Bokros csomag. Az embereket és a cégeket felkészületlenül érte, hogy egy célt nem saját bénaságuk, hanem az úgynevezett gazdaságpolitika miatt nem tudnak elérni. Megszűnt sok frissen indult vállalkozás és sajnos a Logitron kft is, hiába volt akkoriban az ország legismertebb számítástechnikai cégeinek sorában. Elképesztően jó szakember gárda volt ott. A környéken ma működő számítógépes cégek magva tőlünk került ki. Azt hiszem, valamennyien ott sajátítottuk el a hatékony és kreatív csapatmunka módszereit, és ez nagyon fontos mindenféle rendszerépítésben, akár hardverről, akár szoftverről legyen szó. A Logitron megszűnése tulajdonosként nekem nagyon durva csapás volt, de akkoriban a magán jellegű problémáim annyira lekötöttek, hogy nem is éreztem igazán, mekkora is a baj. Ezek után próbáltam csakis a Syncopára koncentrálni, és "rendes" céget építeni a Bokros által megtépázott, de azért szuperáló vállalkozásból.
Megnőtt a helyigényünk, 1995-ben költöztünk a mostani épületbe. 1996-ban egy fegyveres rabló elvitte a cég teljes készpénz mennyiségét. Annyira mégsem voltunk faluban, hogy ilyen nagyvárosokban szokásos gengszterizmus ne találjon ránk. Jó lett volna, ha kiér az első rendőrautó, ugyanis telefonon riasztottam őket, mikor még a rabló kollégát feltartóztattam. Azonban az első szirénázó autó elcsapott egy Wartburgot még a városban, mire a többiek kiértek, arra emberünk már valahol a Zala réten szaladt, aztán nyoma veszett. Fura volt utána a rendőrségi vizsgálat is, de ez már egy másik történet. Beráncigálták például a személyleírásnak nagyjából megfelelő ügyfeleinket a rendőrségre, engem pedig úgy kezeltek, mintha én lettem volna a bűncselekmény mögött. Hiába magyaráztam nekik, hogy bármilyen értéket elvittek volna, arra lett volna érvényes biztosításunk, kivéve készpénzre, továbbá semmiféle racionális magyarázattal nem lehetett kitalálni, miért tettem volna egyik zsebemből a másikba a pénzt egy rabló segítségével. Komoly volt a pénzveszteség is, meg az is, hogy a nyomozás miatt hetekig nem tudtunk kinyitni.
Aztán sikerült valahogyan ezen is túljutni, megdupláztuk az üzlet területét, jött az Internet, és 1996-tól ez meghatározó lett az életünkben. Mindig is valami ilyenre vágytam, hiszen a net jelentősen csökkenti a vidékiségből fakadó hátrányainkat. Ettől még persze nem csökkent a Budapesttől mért távolságunk, egyre növekvő üzemanyag árakkal futkározunk áruért és ügyeket intézni, mondjuk az M7 elkészülte óta kicsit csökkent ezen kalandtúrák időigénye, de hát a pályán sem ingyen közlekedik az ember. A bajokat mindig megpróbáltuk még több és még hatékonyabb munkával kompenzálni. Az aktuális gazdaságpolitika pedig gondoskodott róla, hogy a rengeteg munka és a tökéletességre való törekvés soha ne legyen elég. Ha az egyik kormány kijelölt egy fejlődési irányt a gazdaságban , a másik lerombolta azt. Ennyi volt csak a biztos az elmúlt 20 évben, minden egyéb lutri. Ja, és még annyi, hogy a vidéki vállalkozásokat egyre lehetetlenebb helyzetbe hozták. Minden ismerősöm azt firtatta, miért nem viszem a céget Pestre, vagy még inkább külföldre, ahol ennek az eléggé speciális profilnak sokkal jobb élettere van. Számos ismerősöm meg is lépte ezeket, többségük számára kiválóan be is jött a váltás. Nekem ez azonban olyan súlyos magánéleti döntésbe került volna, amit nem akartam semmiképpen meglépni. Maradt hát a maradás, és a "széllel szemben" történő utazáshoz igyekeztem olyan kollégákat összeválogatni, akik bírják ezt a durva sportot. A szakmailag igen magasan képzett, elkötelezett kis csapat jobb helyen és jobb időben hatalmas teljesítményre lenne képes. Momentán annyi, hogy álljuk hullámokat és evezünk a széllel szemben.
Gyakran megkaptam, hogy ha ennyire sok munkával jár a cég fenntartása és az államkassza intenzív gyarapítása mellett sok hasznom nincs belőle, akkor miért csinálom? Nos, erre nehéz racionális magyarázatot adni. Gazdaságilag mindenképpen gáz. Azonban ortodox és unortodox gazdaságpolitikák jönnek és mennek, a dolgok valós értékét hol erre, hol arra térítik ki, időnként azt gondolja az ember, hogy már semminek sincs értéke. Aztán a gyümölcsöt, zöldséget, gabonát, húst mégis meg kell valahogyan termelni, a meghibásodott autót meg kell javítani, a tetőn a cserepet ki kell cserélni, és épp így a zenészek és hangtechnikai szakemberek problémáit is meg kell oldani. Mostanság a mi munkánkat nagyon alacsonyra értékeli az itthon kialakult gazdaság értékelosztása, de bízunk benne, hogy ha valamit jól csinálunk és azt sokak igénylik, akkor talán előbb vagy utóbb helyreáll az egyensúly. Tudjuk jól, hogy ehhez a mi vásárlóinknak, vagyis a zenészeknek, zeneiskoláknak, művelődési intézményeknek kell először erőre kapniuk. Bízunk abban, hogy az embereknek ismét lesz kedvük, idejük és pénzük koncertekre és bulikba járni. Nem csak Budapesten és nem csak a nagy bizniszfesztiválokra. Ettől fogva a mi szakértelmünkre és munkánkra megint szükség lesz. Nagyon sok kedves zenész barátunk került rendkívül nehéz helyzetbe az utóbbi évekbe. Kiváló művészek, sikeres vállalkozók, hangtechnikai szakemberek, stúdiósok tengődnek méltatlan körülmények között. Mi "csak" ennek a levét isszuk. Azonban remélem, hogy rájuk is ismét szükség lesz, és nem éjjeliőrként, közmunkásként, hanem zongoraművészként, tanárként, hangmérnökként, mint békeidőben. Persze, mindenkinek gondoskodnia kell magáról, de amikor azt látom, hogy magasan kvalifikált szakemberek valami másfél osztály általánossal is elvégezhető melót találnak csak a "keress munkát" szlogen jegyében, akkor azért elgondolkodom, hogy igen jól megy a mi társadalmunknak, ha ezekről az emberekről ilyen könnyedén lemond. A cégünk húsz éves fennmaradását pont azoknak a kiváló embereknek köszönhetjük, akik e hosszú időszak alatt megtiszteltek bennünket. A munkakapcsolatokból számos barátság született. Nehéz szívvel nézzük az ő gondjaikat is, és próbálunk a tőlünk telhető módon segíteni nekik. Persze nekik és nekünk nem csak a gazdasági helyzet problémás, de a digitális média világában a művészi produktumok értékvesztése is súlyos fejtöréseket okoz.
Fiatalabbaktól gyakran hallom, hogy fejlődni kell, alkalmazkodni kell az új helyzethez! Sokan azt sem értik, hogy minek kell egy céget húsz éven át erőlködve fenntartani, mikor közben mások ezalatt az időszak alatt már ötször céget, köpönyeget, színt, lakóhelyet, nemzetiséget, feleséget váltottak. Felsorolhatnám az objektív okokat is, amelyek megkötöttek, de egyszerűbb, ha másként közelítem meg a dolgot. Annak idején a cég alapítást megelőző időszakban rákaptam ennek a dolognak az ízére. Ahogyan a fizika,a mérnöki tudományok, az informatika és a művészek találkozása során az ember tud valamit tenni annak érdekében, hogy ebből valami jó dolog süljön ki. Ez egy borzasztó érdekes világ, akár a műszaki, akár az emberi oldalát tekintjük. A kollégák is ebben a szellemben tevékenykednek és képesek nagyon nagy áldozatokra az "ügy" érdekében. Jobb híján nevezzük magunkat hangszerboltnak :) Események, koncertek, kiállítások, találkozások kiváló művészekkel, gyárak szakembereivel, sikeres nagy munkák, hangrendszerek, bonyolult számítástechnikai problémák megoldása: ezek jelentik az örömforrást a mi munkánkban, meg persze az ügyfeleink visszajelzései, amikor megköszönik az együttműködést és biztatnak bennünket akkor is, amikor épp nehézségek vesznek körül minket - meg valószínűleg őket is.
Az elhangzottak eléggé nyomott hangvételűnek tűnhetnek, pedig tele vagyunk nagy ötletekkel, és dolgozunk is sok mindennek a megvalósításán. Ezek a folyamatok nyilvánvalóan felgyorsulnak, ha a magyar gazdaság ismét működni fog, de addig is lesz egy-két dobásunk.
Most következne egy nagyon hosszú lista mindazok nevével, akiknek sokat köszönhettünk az elmúlt két évtizedben. Remélem, akik érintettek, és olvassák ezt a bejegyzést, érzik most enélkül is, hogy nagyon hálásak vagyunk, és igyekszünk a magunk módján viszonozni is a támogatásukat. Sajnos, sokan már nem lehetnek közöttünk, őket megőrizzük emlékezetünkben.
Ennyi szubjektív kidöccenés után pedig folytathatjuk a hangszerek, hangcuccok és szoftverek viselt dolgainak kitárgyalását, mint rendesen! Aztán meg természetesen várjuk a hátszelet, de legalább valami oldalról fújót, hogy egy kicsit lerakhassuk az evezőket.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Prophecy · http://www.grapeski.com/ 2012.08.07. 14:25:36
Regota kovetem a munkassagotok (95-ota), es Ti is nagymertekben hozzajarultatok ahhoz, hogy az elektronikus zeneles szerelmese lettem/maradtam.
Koszonom minden volt- es jelenlegi Syncopasnak (Nagy Zoli, Ildiko) a segitseget, es azt kivanom itt a 20. alkalmaval, hogy az a segitokeszseg, ami nap mint nap -a nehezsegek ellenere megvan Bennetek- maradjon meg.
Koszonom.
djuice 2012.08.07. 22:05:13
Számomra ez a Sncopás cikk a Kürt kft. juttatja eszembe akik igaz más nagyságrendben, de szintén nehéz kezdetek verejtékes hétköznapjain át kerültek magaslatokba. A hasonlóság mégis asszem a "tisztességesen csinálni" vonatkozásában található, mely a japánok kultúrájában lelhető még fel leginkább, ahol a cél az ügyfél mosoja. (-:
Sok amerikai sikersztorit taglaló könyv is megjelent már idehaza is, hogy miként és hogyan valósítsuk meg álmaink, hogyan zabolázzuk meg a tőke szénásszekerét előnyünkre, mégis azt hiszem, egy ilyen vidéki vállalkozásnak, ilyen nehéz körülmények között nagyobb kunszt ekkora célokat elérni és eredményeket felmutatni, mint a nagy szabadság hazájában, ami int tudjuk mára szintén hanyatlóban van.
Arra meg hogy ha megkérdezik hogy minek a 20 éven keresztül való megfeszített munka a "semmiért", a mára látszólag szintén haldokló magyar zeneművészi és kultúrális piac kiszolgálása érdekében, megint csak a Kürtöt, ill. jelszavukat mondanám, miszerint: "okos embernek a nagyapja ültet diófát!"
További sikeres legalább 20 esztendőt kívánok a Syncopának!
MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2012.08.07. 22:32:52
Az egy számunkra igen fontos és kedves korszak volt, amikor figyelhettük a Ti kibontakozásotokat. Sohasem gondoltam, hogy arra az elég forrongó, sok új stílussal és irányzattal kavargó, rengeteg fiatalt zenélésre ösztönző időszakra ekkora nosztalgiával fogok visszaemlékezni :) Friss és erős hullámokat kavartatok az akkori zenei világba. (A többesszám még pl. Stro-B, Krajczár Peti, GT, Smog Mihály, Zámbó Zorán és még sokak miatt indokolt.) Bizony, nagy élet volt! Tudom, hogy sokan közületek ma is alkottok, de akkoriban volt egy sajátos íze ennek, azt hiszem, ebben egyetértünk! :)
MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2012.08.07. 22:37:23
Megtisztelsz, hogy a Kürt-höz hasonlítasz bennünket!
Személyesen is ismerem Kürti Sándort, hiszen a Logitron fentebb vázolt boldog időszakában gyakran megfordultam náluk és bár az ő akkori "sufnijuk" még nem volt sokkal nagyobb a mienknél, de tutira lehetett tudni, hogy abból nagyon komoly cég lesz. Számunkra mindig is példa volt az ő fejlődésük, mivel a kiváló szakmai munka nagy kreativitással és ugyanakkor igen jó üzleti érzékkel is párosult.
djuice 2012.08.08. 16:39:39
Janca Ákos 2012.08.15. 17:18:59
rosettif · http://istennyila.hu/ 2012.08.20. 23:07:28
MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2012.08.20. 23:24:57
@Isten Nyila:
A világvége az érdeklődés hiánya miatt elmarad. Illetve elvileg máshol megtartják, de Magyarországon nincs rá forrás.
djuice 2012.10.31. 19:07:24
Sokan rég várták már ezt az ízléses és tényleg jó dolgokkal teletűzdelt megjelenést. Csupa hasznos információ, és kezelhető oldal. Üdvös a sitemap és végre webshopból is vásárolhat aki oda téved. A szervízről feltett kép ugyan a Fábry-féle "a konyhai hokedli szélén" stílust tükrözi, de lehet, ez csak 1 nosztalgiafotó. :)
A Syncopa csapat menüpontnál azt hittem végre arcképek is lesznek, de talán majd később készül el a cégtabló.
A hangszer kategóriák remekre sikerültek, ill. ahogy az már máshol is megszokott, szép és jól használható. Talán a fórumokra és különböző külső oldalakra utaló linkeket érdemes lenne új ablakban nyílóra beállítani.
Nagyon jó az új árlista szekció is, áttekinthetősége szempontjából.
Összegezve 5-ből 5-ös az új site és arculat, node miért kellett erre hosszú éveket várni ez nem fér a fejembe???
MidiTom · http://bitzenede.blog.hu 2012.11.01. 15:40:37
Örülök, hogy tetszik az oldal! Még rengeteg dolog fog alakulni rajta. Ami a szervizünket illeti, nos, az olyan mértékben zsúfolt, tele van javításra váró és elkészült cuccokkal, hogy egyszerűen képtelenség meg fényképezni is benne, ezért inkább a régi képet tettem oda, hogy legyen mégis valami.
A Syncopa csapat menüpontban is természetesen lesznek képek, mint ahogy mindig is voltak, csak újabbakat szeretnék.
Hogy miért csak most indultunk az új oldallal? Nos, ha számoznánk a verziókat, akkor a most elhagyott régi oldalunk kábé az 5.2 verzió lenne 1996 óta. Az új pedig mondjuk a v18. Közben nagyon sok mindent kipróbáltunk, ami nem tetszett, nem felelt meg. Nem akarok belemenni a részletekbe, hogy melyikkel milyen baj volt, illetve, hogy a megbízott fejlesztő vagy cég miért nem úgy valósította meg az elképzelést, mint ahogyan szerettük volna. Aztán magam vettem kézbe a dolgot, és ingyenes fejlesztő környezetben (Joomla ill. Virtuemart) kezdtem kísérletezni. Az új Joomla egészen okés, a Virtuemart 2 viszont mind a mai napig csak kísérleti stádiumban van. Ehhez nagyon sok mindent házilag kellett kifejleszteni, muszáj volt valamelyest beásnom magam a PHP-ba és a Mysql-be, a CSS-t pedig legalább féligmeddig megismerni, és átszabni, illetve leprogramozni egy csomó mindent házilag. Az oldalunk ebben a formában még nagyon sok szempontból nincs kész, de a továbbfejlesztéshez benne vannak a lehetőségek. Most már menet közben látjuk, hogy mit hogyan lehet alakítani, mik a mozgásterek. Korábban a megbízott fejlesztő gyakran azt mondta egy kérésünkre, hogy nem lehet. Most már magunk tudjuk, hogy mi lehetséges és mi nem, illetve meg tudjuk saccolni a szükséges melót, ami adott cél eléréséhez kell.
Természetesen meg lehetett volna oldani a dolgot úgy is, hogy egy igazán profi webfejlesztő céget bízunk meg sitebuilderrel, dizájnerral és programozókkal, SEO szakértővel, annak azonban horror ára van, igaz, az eredmény is profi. Erre is volt próbálkozásunk, pályázati forrást szerettünk volna igénybe venni. Hiába, hogy minden kritériumnak megfeleltünk, nem jött össze... A részletek nem publikusak, de rámutatnak ennek az országnak a beteges gazdasági működésére.
Mindegy, egyelőre elindultunk, folyamatosan töltjük és fejlesztjük, és úgy látjuk, hogy a működés kezdi igazolni az elképzeléseinket, tehát az alapkoncepció jó volt.
Folyt. köv. :)
djuice 2012.11.01. 17:41:55
Gratulálok még egyszer az oldalhoz és kitartást a fejlesztéshez, szép munka különösen nulláról! ;)
Utolsó kommentek