Általános iskolás koromban, amikor talán ötödikes lehettem, azzal kábítottam a népet, hogy hatalmas szikrákat csiholtam a suliban levő székekből. Gondolom, sokan ismeritek ezeket az egyszerű, csővázas ülő alkalmatosságokat, amikből az iskolákban és közintézményben még ma is sok található. Ez idő tájt újonnan kapott a suli egy csomót. Az ülőlap frissen lakkozva, a csőlábak alját pedig műanyag kupak zárta le. Akkoriban szájtátva néztük Öveges professzor sorozatát a tévében, és tőle láttam, hogy egy ilyen széket némi dörzsölgetés után igen nagy feszültségre lehet feltölteni, ami látványos szikrákat idéz elő. Némelyik esetben a kísérlet annyira sikeres volt, hogy az illető lány, aki gyanútlanul hozzáért a támlát tartó fémszegecshez, hatalmasat ugrott, és sikított. Valamiért ezt a jelenséget elsősorban lányokon lehetett jól tesztelni :)
    Magyarországon közismert, hogy mindenki mindenhez ért. Házilag megoldunk minden szakipari munkát, elvégezzük a javításokat, legyen szó autóról, villanybojlerról, fűnyíróról vagy űrsiklóról. Az élet meg a "szoclista éra" tapasztalata úgy hozta, hogy aki nem akart horribilis pénzeket kiadni, annak sok mindent el kellett sajátítania. Magam is úgy vagyok vele, hogy amit lehet, azt megoldok házilag, de ami aránytalanul sok időt venne igénybe, vagy nem értek hozzá, azt szakemberrel csináltatom.
    Hogyan jön össze a szikrázó szék meg a Do It Yourself mozgalom? Pár éve, a Syncopa honlap szokásos szilveszteri baromság-oldalán tettem közzé ezt a képet:

  A szépen megkomponált csendélet azt illusztrálja, hogy néhányan miként képzelik el a szintetizátor javítást. Elmondhatjuk ugyanis, hogy nagyon sokan esnek neki házilag, megfelelő műszerezettség és alapvető ismeretek nélkül az elektronikus hangszerek javításának. Ha meg kellene határoznom, hogy melyek a leggyakoribb hiba okok a hozzánk javításra beadott hangszerekben, akkor nagy valószínűség szerint az első helyek valamelyikén szerepelne a szakszerűtlenül megkísérelt javítás. Ráadásul az így előidézett hibák általában nagyon nehezen behatárolhatók. Ugyanis minden hangszernél ismerjük a szokásos "gyenge pontokat" és lehetséges meghibásodási mechanizmusokat, a hibakeresést általában eszerint indítjuk. A fuserálással viszont olyan hibák szoktak keletkezni, amik természetes úton soha sem tudtak volna kialakulni, így gyakran rendkívül nehéz behatárolni őket, meg az ember akkor is hitetlenkedik, hogy vajon jó-e a diagnózis, amikor már teljesen egyértelmű a fura hiba. Ha az elkövető bevallotta, hogy ő, vagy a szomszéd matatott a hangszerben, akkor nem csak a lelkén könnyít, hanem tudjuk, hogy nem parajelenség, amit tapasztaltunk, hanem fuserálás következménye. Az ember teljesen másként megy végig ilyenkor a hibakeresésen, és gyorsabban megtalálja a baj okát.
    Naponta szembesülünk olyan esetekkel, amikor a tulaj már szétbontotta a hangszerét, keverőjét, bármilyen készülékét, és valahol elakadva a folyamatban tőlünk kér segítséget.  Azonban mi tényleg nem rendelkezünk para képességekkel, így a táv-hangszergyógyászat sem erős oldalunk. Órákat el lehet telefonálgatni, hogy most erre-arra miként reagál a készülék, mit húzz le, mit nézz meg, stb., de gyakran még egy multimétere sincs a kliensnek, hogy néhány fontos feszültségszintet meg tudna nézni, nem beszélve oszcilloszkópról, jelgenerátorról, meg ami kell. Nem tudjuk tehát távolról behatárolni a pontos hibákat, néhány triviális dolgon kívül nem tudunk érdemi segítséget adni az önkéntes szerviztevékenységhez.
    Tipikus dolog például a kontaktgumik kérdése. A szintetizátorokban ez ugye időnként meghibásodik, kiszakad, elkopik. A kedves ügyfél rendel egy-két csíkot. Aztán morog, mert nem javult meg a hangszer. Miért is? Mert például a lekezelő mátrix egyik IC-je elszállt. Miért szállt el? Mert benne matatott az érintkezők között, és olyan helyre nyúlt, ahova nem kellett volna. Egy egyszerű szennyeződés eltávolításnak indult a dolog, aztán elfajult. A bejegyzés kezdetén említett szék példáját azért hoztam fel, mert amikor a székünkön fészkelődünk, a padlón a cipőnkkel közlekedünk, óhatatlanul feltöltődünk sztatikus elektromossággal. Ha ilyenkor elővigyázatlanul belenyúlunk egy szétszedett elektromos készülékbe, akkor igen nagy valószínűséggel egy fém vezetőrétegen, fóliacsíkon, vagy alkatrész lábon keresztül fogjuk kisütni ezt a töltést. Nem biztos, hogy érzünk akár csekély hatást is az ujjunkon, mivel itt azért többnyire kisebb feszültségekről van szó, de azért arra bőven elég, hogy az áramkörökben maradandó kárt okozzunk.
A matrica, ami sok elektronikus alkatrész zacskóján díszeleg, erre a veszélyre hívja fel a figyelmet. A hangszerekre és az érzékeny elektronikus hangtechnikai berendezésekre persze ritkán raknak ilyent, egyszerűen beleírják a kezelési útmutatóba, néha a készülék hátuljára is, hogy "Don't open the cover! No user serviceable parts inside." Ezt komolyan is vehetjük. Ha csak nincs rengeteg kidobni való pénzünk, amit kísérletezésre szeretnénk fordítani. A sztatikus kisülések okozta problémák kiküszöbölésére a szervizekben csukló földelő pántot, meg egyéb technológiai megoldásokat alkalmazunk. Az elektronikai iparban mindezek nagyon alaposan szabályozott munkavégzési metódusok. A legfontosabb azonban mindig az, hogy pontosan tudjuk, MIT SZABAD és HOGYAN SZABAD megérinteni, mozgatni, letenni, stb. A kisülések okozta problémákon túl persze vannak itt egyéb dolgok is.

• Érintésvédelem. Már csak ezért sem javasolhatjuk senkinek sem az otthoni barkácsmunkát, ha nincs tökéletesen tisztában az elővigyázatossági intézkedésekkel. A hálózati adapteres készülékeknél persze ez nem akkora gond, ott "csak" a hangszer élete a tét.
• Sok esetben a készüléket csak meghatározott sorrendben lehet szétszerelni, illetve összerakni. Ha ezt nem ismerjük, akkor annak törés, repedés, szakadás lehet a következménye.
• Nagyon fontos, hogy minden csavar, rögzítő elem, bilincs, árnyékoló fólia pontosan úgy és oda kerüljön a végén vissza, mint ahol gyárilag volt. Számtalanszor találkozunk olyan készülékkel, amiben összekeverték a csavarokat, lemezcsavart erőltettek menetes lyukba, vagy a túlhúzott csavar széttépte a  készülékdobozon a kutat. Gyakori, hogy valahova az eredetinél hosszabb csavart suszteroltak, ami aztán időszakos zárlatokat okoz. A nem megfelelően visszaszerelt árnyékolás vagy a nem jól kötegelt vezetékek zúgást, zajt hoztak a hangba.
• Tipikus "home-bug" a különféle sprayk és tisztítószerek szakszerűtlen használata. Különösen a kicsit recsegő, de még apró trükkökkel megmenthető potmétereknek szokták így megadni a kegyelemdöfést.
• Van úgy, hogy az illető egy leszakadt vezetéket akarna csak visszaforrasztani. Ha nem megfelelő hőmérsékletű pákával, nem alkalmas ónnal dolgozik, akkor könnyen szörnyű pusztítást végezhet a panelon.
• Szintén gyakori, hogy a gyári mikrokapcsolók helyett nem pontosan ugyanolyan típust építenek be. Az eltérés rendszerint csak tized milliméteres, szemre nincs probléma. Azonban ilyenkor szoktak gyorsan kikopni a nyomósapkák, amit a zenész erőteljes nyomással próbál ellensúlyozni, aztán letörik a sapka, és ez már többnyire nehezebben pótolható alkatrész.
   

    Hosszasan lehetne még sorolni az elektronikus hangszerek és berendezések ellen elkövetett merényleteket. Arra szerettem volna csak felhívni a figyelmet, hogy mielőtt valaki elkezdi megbontani a saját, értékes berendezését, azért gondolja át a kockázatokat és mellékhatásokat! Még ha valaki jártas is az elektronikai szerelési dolgokban, akkor is rizikós egy ismeretlen készüléket szétszedni. Kapcsolási rajz, szerviz dokumentáció nélkül, a működési mechanizmust pontosan nem ismerve pedig jobb inkább szakszervizre bízni a cuccot! Aki pedig nem elektronikai szakember, azt nagyon szépen arra kérem, hogy saját érdekében ne próbálkozzon a javítással! Nekünk gyorsabb a munka, neki olcsóbb szerviz.
 

    Örömmel adunk hírt mindenféle versenyekről, pályázatokról.

    A Softhsynth.hu és a  francia BigTick közös versenyt szervez az ismert softver szinti, a Rhino köré. Két kategóriában lehet versenyezni. Lehet skineket gyártani a Rhino-ra, illetve a sounddesign kategóriában frankó hangszíneket vár a zsűri. A részletes kiírást megtaláljátok a Sofsynth.hu - n, ugyanott láthatók az értékes nyeremények is.
    Próbáljátok hát ki, mit tudtok kihozni ebből a jópofa szoftszintiből! A munkálatokhoz le lehet tölteni a demó verziót.

    Jó versenyzést!

    Épp az előbb alapítottam a máris igen tekintélyes Nemsámli Díjat. Jó késő van már, az embernek ilyenkor eszébe juthatnak ilyesmik.
    Első nyertesünket pillanatok alatt megleltem az Audioporn Centralon, ahol egyébként nem nehéz hasonlókat becserkészni. A Madonna vs Village People - Like a Virgin at the Y.M.C.A. kétségkívül remekmű a maga műfajában. Madonnát jól összemesapolták a Village People-lel, és lám, ez lett belőle :) Az elkövető   Stein-Vidar  volt, akiről nem sokat tudok, azt hiszem norvég, de a honlapján vannak még érdekes csemegék. 

Madonna vs Village People - Like a Virgin at the Y.M.C.A. from Stein-Vidar on Vimeo.

   Pár hete beszámoltam a TC Electronic Polytune nevű gitárhangolójáról, ami gyorsan nagyon népszerű lett, mivel borzasztóan legyszerűsíti a buli közbeni hangolást. Most a TC bemutatja ugyanezt iPhone-ra is. Az ötlet persze jópofa, de egy kicsit blődnek is érzem. Ugyanis a Polytune legnagyobb előnye a piacon található jelenlegi hangolósereggel szemben az, hogy a pedál kivitelű eszközt beköti a gitáros a jelútba, aztán buliban két szám közt is meg tud ejteni egy gyors, minden húrra kiterjedő ellenőrzést, ha kell, hangolást. Mindezt anélkül, hogy lehajolgatna, húzná-vonná a kábeleket. A telefonon futó hangoló alkalmazás persze praktikus, mert mindig kéznél van, de az iPhone-t padlóra tutira nem tenném, a jelútba nem tudjuk bekötni,  ha pedig nincs a jelútban, akkor csak mikrofonra hangol, ami egy zajos koncert színpadon nem igazán életszerű. Szóval inkább csak státuszszimbólum, vagy jópofaság.

   A TC feltett egy videót is, amin beszélnek a fejlesztők a kütyüről. Na, és természetesen látható rajta ugyanez iPad-en is. Csodáltam vona, ha nem írják meg :)  

    A hazai elektronikus zenei közéletben sokan ismerik stro-B - t, akinek polgári neve Horváth Róbert. Robival az ismeretségünk kábé ezer évre tekint vissza. Azok közé a gyerekek közé tartozott, akik a hangszerbemutatókon és a kapcsolódó koncerteken mindig ott voltak, kipróbálták az összes kütyüt, informálódtak és begyűjtötték az érdekesnek tűnő hangszerek szórólapjait. Akkoriban - a '90-es évek közepén - Egerszegen eléggé pezsgő zenei élet volt, és egy csomó lelkes fiatal ismerkedett az elektronikus zene lehetőségeivel. Ezek a srácok, így Robi is, rendszeresen kijárogattak hozzánk az üzletbe, láthattuk tehát zenei fejlődésüket, stílusviláguk alakulását. Hamar kiderült, hogy Robival sok mindenben közös hullámhosszon vagyunk, talán a mindkettőnkben megbúvó vegyészi háttér miatt is. (Jó, nem degradálom mezei vegyésszé, ő a gyógyszerbizniszben keresi a kenyerét :) ) 
    A zenélésnek, zeneszerkesztésnek, dj-zésnek sok módozatát kipróbálta, és számomra nagyon imponál, hogy megpróbál minden területen minőségi dolgokat produkálni. Először élőben a szépemlékű Villanyweekenden hallhattuk. Azóta sok remixet készített, és el lehet mondani, hogy jó stílusérzékkel nyúl hozzá a zenékhez. Szívesen alkalmaz érdekes és eredeti megoldásokat, szóval jó dolgok jönnek ki a keze alól. Aztán jöttek az egyetemi évek, meló, egyebek, és kicsit visszaszorult a zenélés, de mostanában sokan rugdosták szegényt, hogy nem kéne azért leállni a zenével. A rugdosásban mi is élen jártunk. Nem szívesen nézi az ember, amikor tehetséges arcok leállnak az alkotással.
    Újabban ismét erőteljesen dolgozik a zenei területen is. Elindította a blogját, ami rendkívül érdekes, mivel bepillantást enged a műhelymunkákba, a zenék megszületésének folyamatába is. Másrészt ez a blog amolyan lifestyle-blog is, vagyis elég sok információt megtudhatunk Robi kedvenc időtöltéseiről is. Már rég elhatároztuk, hogy a két blog erőteljesen működjön együtt. Van egy csomó jó elképzelésünk, amit remélhetőleg közösen végig is tudunk vinni annak ellenére, hogy azért nyilvánvalóan neki sem, és nekem sem a blogszerkesztgetés a fő tevékenységünk.
    Most végre közzé tudom tenni a George Smoog "Blackstar" és a Kocsmazaj "Szeretni volna jó" remixe megjelenése kapcsán felvett beszélgetés erősen megrövidített változatát két részletben. 
 

    A tegnapi bejegyzést még annyival egészíteném ki, hogy a szintihez kapunk egy DVD-t is, rajta egy kis bevezetővel, vagy ha tetszik, tutoriallal a hangszerhez. Ugyanez az anyag megtalálható szétdarabolva a Roland Youtube csatornáján is. A DVD-n a minőség természetesen sokkal jobb, de 480-as felbontásban a Youtube anyag is élvezhető. Az első részt linkelem ide, mellette ott találjátok a többit is.

Leszünk-e Gaia-rabok?

    Az Internet ragyogó lehetőséget ad álproblémák felvetésének, és ezek alapos megvitatásának. A jelenlegi válsággal terhes időszakban szerencsére (?) az embereket sokkal inkább a valós problémák kötik le, semmint művi problematikákon való rágódás. Ez megmutatkozik például abban is, hogy amióta a válság tart, elcsendesedett a neten dúló "szoftver szintetizátor - hagyományos szintetizátor" vita is. Néhányan ezt egyértelműen annak tudják be, hogy a verseny eldőlt a szoftszintik javára. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a válságból kikászálódó hangszeripar jó kis friss szintetizátorokat dobott a piacra, amint azt az idei NAMM Show, illetve a Frankfurti Vásár is mutatta. Itt és most semmiképpen nem akarok a "szoftver vs. vas" kérdés taglalásába belekapcsolódni, bár majd azért elmondom a véleményemet erről is.
    Sikerült megkaparintanunk az első beérkezett Roland Gaia szintetizátorok egyikét. Még nagyon felszínes az ismeretségünk, de azért megosztom veletek első tapasztalataimat.
 

    Ha vetünk egy pillantást a hangszerre, akkor azonnal szembetűnik, hogy ötvözi az oldschool Roland SH hagyományokat az újabb Roland szintik dizájnjával. A régi SH-szintiknél megszokott tolópotméteres paraméter állításhoz illeszkedően szépen és áttekinthetően építették fel az egyes paraméterblokkokat. A zöld és piros fényekben tündöklő, a Rolandnál mostanság megszokott nyomógomb sapkák és a fényes tetejű potigombok visszatérítenek bennünket a mába. Hogy ez a hibrid formatervezés kinek hogyan jön be, az szokás szerint egyéntől függ. Azt mindenesetre elmondhatjuk, hogy bár a készülék doboza műanyag, azért az egész kidolgozás egységes és igényes, érződik rajta a műgond, nem úgy, mint egy-két frissen piacra dobott szinti, vagy kontroller keyboard esetében. A billentyűzet hasonló azokhoz, mint amiket pl. a GW-8, vagy a Juno Di esetében használ a Roland. Nem csúcs keyboard, de azért jól játszható, és elfogadható dinamikaérzetet ad. Egy virtuál analóg szinti esetében el bírtam volna képzelni az aftertouch-ot is, de ezt lespórolták. A legfeltűnőbb a Gaia-n, hogy nincs rajta LCD kijelző. A Roland nyilván a régi SH szintik iránti kegyeletből nem rakott rá alfanumerikus displayt. Így volt ez az SH-201 esetében is. Az SH-32 modulon legalább azért egy 3 digites LED kijelző helyt kapott.
    A dizájn kapcsán érdemes azon is elmorfondírozni, hogy kellenek-e nekünk az ilyen prehisztorikus szinti klónok? Volt egyszer minden szinti gyártónak az elektronikus zene hőskorszakában néhány jól sikerült hangszere, amiknek a hangja meghatározta a '70-es és '80-as évek zenéit. Klasszikusnak nevezhető hangzásokról van szó. A gyárak sorra előszedegetik avítt modelljeiket, és a digiális technika segítségével újraépítik a régi szintézis módszereket, lemodellezik korábbi sikertermékeiket. A trend sokkal elgondolkoztatóbb annál, mintha pusztán piaci folyamatok alapján akarnánk értelmezni. Azt hiszem, beszélni fogok egyszer majd erről is.
    Az SH-01 Gaia egyértelműen eme trend követője. Hozzá kell tennünk, hogy a Rolandnál van is mire alapozni, mert azért ha hiszitek, ha nem, ott halmozódik fel a legnagyobb ismeretanyag egy témában, ahol a legrégebb óta a legnagyobb energiákkal foglalkoznak vele. Azt meg azért mindenki tudja, hogy a Roland egy ilyen company.
    De térjünk rá a hangra! A gyári preset hangszíneket végigjátszogatva három fő dolog tűnt ki számomra:

1. Vastag hangzás. A 3 oszcillátor, a modulációs lehetőségek és az effekt szekció tudják a dolgukat.
2. Sokoldalú. Brummog és cincog, nyávog és kopog. Ha úgy akarod, letépi a fejedet.
3. Tipikusan Roland soundot produkál. Néhányan ettől elhúzzák a szájukat. Holott én a KORG MS2000-ben is azt szerettem, hogy tudott korgul. Tudott mást is, de ez volt a fő tudománya. A Gaia pedig rolandul beszél, és azt nagyon jól. A régi, hagyományos szintikhez képest persze kibővült a tudománya a digitális modellezés révén, de a filozófiája Roland. Szerintem ez így tök jó is.

     Kezelés szempontjából a kijelző hiánya ellenére (vagy épp azért) nagyon könnyen el lehet boldgulni az SH-01 felületén. Akinek még nem volt virtuál analóg szintije, annak eleinte furcsa lehet, hogy a tolópotik pozíciója nem az aktuális állapotot tükrözi. Másrészt finom beállításoknál (pl. szűrő) azért csak-csak jól jönne egy kijelző, amin a számértéket láthatnánk, mert így csak a felszitázott skála alapján tudjuk memorizálni az értéket, ha később vissza akarunk térni egy beállításhoz. Mint régen. Másrészt, amikor egy ilyen hangszeren bogarászok, azért mindig beugrik, hogy mennyivel jobb itt a számtalan slider és poti, nyomógomb és kapcsoló között matatni, mint ugyanezt egy képernyőn egérrel piszkálgatni. Mondhatjátok persze, hogy hülye, aki egy szoftszintit egérrel kezel, mikor rengeteg midi kontroller van, amivel szépen lehet ezeket programozni és valósidőben vezérelni. Nos, ez persze nyilván ízlés kérdése. Viszont ha az embernek van egy csomó szoftszintije, és egyetlen kontrollerről kell őket vezérelnie, akkor azért a feeling már elég gyászos. Legalábbis, ha nem csak egy felszínes "cutoff-reso" szinten reked meg a beavatkozásaink színvonala. Hosszas magyarázkodás helyett röviden: számomra jobban bejön, ha egyik kezemmel billentyűzök, a másikkal pedig teljes szabadsággal matathatok a szinti kezelőszervein. Higgyétek el, ezzel nem ér fel a legjobb érintőképernyős telefon sem!

    Visszatérve a Gaia-hoz. Van rajta néhány gadget, ami nekem tök fölöslegesnek tűnik. Az audio input például, ami sajnos nem kapcsolódik a szintézis engine-hez, de még az effekthez sem, csak az a kütyü center cancel funkció van rajta. Ebben a kategóriában, amit a szinti egyébként képvisel, kicsit gagyi. A D-Beam kontroller és a V-Link funkció sem életszükséglet persze, de azért ezeknek időnként okosan hasznát vehetjük. Az is egy jó kérdés, hogy minek egy ilyen hangszerbe elemtartó? Erről már a megjelenés előtt vita zajlott netes fórumokon. Szerintem az újabb Roland szintiken a gyár egyszerűen azt akarja demonstrálni, hogy birtokában van annak a DC/DC konverter technikának, aminek a segítségével elérhető, hogy nem megy az elemes üzemeltetés a hangminőség rovására. Itt mindjárt meg kell jegyeznünk, hogy a készülék NiMH akkumulátorokkal üzemel, ne tegyünk hát közönséges elemeket bele! Szóval az akkus üzemeltetés igényét nem érzem különösebben indokoltnak. Lehet persze, hogy a Roland a raftingozók esti tábortűz melletti zenélésének rendszerét kívánja átalakítani, mivelhogy egy gitárt nehezebb vízmentesen elcsomagolni, mint ezt. Hegyi bulikban, borospincék előtt egy szál virtuál analóg nem annyira menő manapság. Bár ki tudja. Ma már megszkúterizált magyarnótákra sírvavigadnak a fiatalok. Utcazenére sem optimális, mert a legtöbb önkormányzat tiltja az elektronikus hangosítással elővezetett utcai zenélést, marad a klasszikus séma. A legvalószínűbb, hogy a fenti reklámkép értelmében űrhajósoknak szánták, és ott tényleg praktikus az akksi.
    Amint említettem, a hangszer kezelése nagyon egyszerű és áttekinthető. Ha azonban olyan funkciókat akarunk elérni (pl. MIDI), amiket ősidők óta kijelzőn állítottunk, akkor egy kicsit komplikáltabbá válik a dolog. Megtalálunk persze a manualban mindent, azonban ezzel nekem két bajom is van. Régebben a Roland híres volt a szépen kidolgozott, logikus felépítésű használati útmutatókról. A Gaia kézikönyve esztétikailag rendben van, de korántsem olyan könnyen átlátható, mint a régebbi manualok. Ilyenkor nyúl az ember a PDF-hez, amiben a keresővel gyorsan megtalálja, amire szüksége van. Ne rémüljetek meg, ha erős gépen is lassan nyílik meg, lassan lapozódik a Gaia-manual, és nagyon lassan megy benne a keresés. Ez a PDF valahogy így sikerült :)
    Valószínűleg ezért tartott órákig, amíg sikerült kiderítenem, hogy mi akar lenni a specifikációk rovatban a következő:

Sound Generator Section: Virtual analog synthesizer sound generator (Number of part: 1)
                                 (Oscillator + Filter + Amp + Envelopes for each section + LFO) x 3
                                    PCM sound generator (Number of parts: 15)

    Magyarra lefordítva, van ebben a kis szintiben egy GM2 agy is, ami 15 parton hozzáférhető. Látszólag nem egy nagy dolog, azonban hogyha valaki egy viszonylag gyenge számítógéppel készít komolyabb hangszereléseket, akkor óriási segítséget jelent ez a teljes hangkészlet, ami ráadásul nem is szól rosszul. Nem tudom hát, hogy a Roland ezt a feature-t miért dugta el nagyon alaposan a leírásban, és legalább azért egy hangszín táblázatot adhatott volna ezekről is. Jó, jó, persze, hogy ezer helyről le lehet tölteni, de hát ez így szokás.
    Anélkül, hogy a szintetizálás mélységeibe belemennénk, meg kell említeni, hogy van a hangszeren egy jópofa szűrő típus, amit PKG-vel (Peaking Filter) jelölnek. Ez az SH-32 modulon rajta volt, az SH-201-ről valamiért lemaradt. Úgy működik, hogy a rezonanciafreki térségében egy emelést is csinál. Ezt LFO-val modulálva WAH-szerű hatást érhetünk el.
    Külön ki szeretném emelni az effekt szekciót, amivel a hangzásokat nagyon meg lehet vadítani. Tök jó a torzító, de a modulációs és a tér effektek is teljesen használhatók, és a paraméterezhetőségük is megfelel. 

    Összességében egy nagyon jó kis hangszernek tartom én a Gaia-t. A szó klasszikus értelmében vett szintetizátor. Aki az ilyent szereti, az örömét fogja lelni benne. Kellően kreatív eszköz azoknak, akik szeretnek belematatni a hangokba. Az otthoni zeneszerkesztők számára lehet egy önálló eszköz is a számítógép mellett. Virtuál analóg szinti, jó kis midi kontroller, és egy GM hangmodul egyben. Természetesen sima USB-n is csatlakoztathatjuk a géphez. A színpadi fellépésekhez és liveact-ekhez is nagyon használható a cucc, jó vastag és energikus hanggal. Szerintem a teljesítmény / ár viszonya is rendben van, de ezt majd Ti fogjátok úgyis eldönteni.

    Válaszolva az alcímben feltett kérdésre: aki kipróbálja a hangszert, az bizony könnyen Gaia-rabbá válhat, de ennél nagyobb baja ne legyen! :)

 Mottó: ne tukmálj rá felebarátodra olyan dolgot, amit te nem vennél meg szívesen!

    A Bitzenede blog indításakor elhatároztam magamban, hogy kereskedelmi és üzleti kérdésekkel nem igazán szeretnék itt foglalkozni, szóljon a blog a zene eszköztáráról, kiemelten a villannyal működő eszközökről, és a zenéről, a zenészekről. Most mégis teszek egy kanyart, és ezt a stro-B blog mai bejegyzése váltotta ki belőlem. A kiváló remixer blogjában elismerően ír az általunk folytatott üzelti gyakorlatról és módszerekről, és ezt nagyon szépen köszönjük neki. Hozzá kell persze tennem, hogy ezt a vásárlót partneként tekintő stratégiát olyan emberekkel tudjuk jól alkalmazni, akik ezt elfogadják, és viszonozzák, például pont vele :) Az azért gondolkodóba ejtett már máskor is, amikor Robihoz hasonlóan az ügyfeleink kuriózumként emlegetik a boltnak ezt a mentalitását.  Úgy fogalmaznék inkább, hogy határozottan törekszünk egy ilyen vásárlóbarát megközelítésre.  De hát ez lenne a természetes, nem? 
    Miért szokatlan az, ha valaki szereti azt, amit csinál? Miért fura az, ha egy kereskedő lebeszél arról, hogy valamit megvegyél? Miért rendhagyó, ha egy boltos bele tudja képzelni magát a te vásárlói helyzetedbe, sőt, erőfeszítéseket tesz ennek érdekében?
    Szerintem, aki járt marketinges képzésekre, az tudja a választ. A mai piaci helyzet azt követeli meg, hogy eladj, hogy megfelelj a tulajdonos, a nagykereskedő, a gyártó elvárásainak. Ha ez nem sikerül, akkor ugorj! Annak érdekében, hogy ez sikerüljön, elsajátíthatsz mindenféle furmányos technikát, úgynevezett "tréningeken" (hehe) vehetsz részt, ami után baromi okos leszel atekintetben, hogy a nyomorult vevőt miként fogd meg. Jó 10, vagy talán 12 évvel ezelőtt írtam először a weboldalunkra egy cikket "Antimarketing" címmel, amiben akkor nagyjából azt fejtettem ki, hogy ez nekem miért nem tetszik. A lényeg nagyjából abban foglalható össze, hogy ha valaki egy TERMÉKET (hihi, ez olyan szép szó) kellő szakmai hozzáértés és alázat nélkül kezd el árulni, abból bajok lesznek. Eltelt pár év, és a piac teljesen átalakult. Az Interneten megkaphatsz mindent, a kereső pedig segít abban, hogy hol kaphatod meg a legolcsóbban. Rákattintok az ótvaros bevásárló kosárra, és sutty, meg is van az áru, holnapután hozza a futár. Az áruval megkapom a hozzá tartozó leírást, aztán uccu neki! Ha kellő alapossággal sikerült releváns információkat összevadásznom a netről meg ismerősi körből a vásárlást megelőzően, akkor tudom, hogy mit vettem. Ha valami elkerülte a figyelmemet, és tévedtem a vásárlással, akkor buktam egy jó nagyot, eladom az eBay-n. Ma nagyjából ez a séma. Egy picike probléma van csak. Mégpedig az, hogy a zenészeknek a hangszereikhez, berendezéseikhez való kapcsolata merőben más, mint amit a porszívó- és turmixgép-bizniszben aranycsillagot elért értékesítők fel bírnak ésszel érni. Engem is zenészek rángattak bele ebbe az egészbe, és nem tudok elvonatkoztatni azoktól az időktől, amikor csóró diákként a hangszerboltokat jártam sorra. Azokat a helyeket szerettem, ahol lehetett kérdezni, ahol érdekes információkat hallottam a hangszerekről, ahol kijavítgatták a téveszméimet, ahol lerítt a boltosról, hogy nyakig benne van az egészben, ez az élete. Ehhez képest a mai multi áruházak, ahol még ahhoz se találsz eladót, hogy a becsomagolt szintit targoncával levetesd a felső polcról, számomra nem jelentenek alternatívát. Egyik alkalommal egy nagy áruház karácsonyi forgatagában találtam egy gitárt. Nagyon olcsó volt, így kíváncsian kézbe vettem. A hangolókulcsok csigái közül négy darab is körbe forgott. Nagy nehezen találtam egy eladó srácot, kértem, hozna-e egy másikat? Nagyon értetlenül nézett rám, hogy én most miért akadékoskodok. Azért hozott egyet, azon csak két kulcs volt totálkáros. Ezekből rengeteget eladtak abban a szezonban.  Azt mondják, ez fogyasztóvédelmi probléma, hozzák vissza, aztán cseréljük! Nem. Ez sima marketing. A multi elhozza Kínából a kacatot, kap rá 1000 napos számlát, jó nagy árréssel eladja, pár darabot visszahoznak, no problem. Közben a bevételt ötvenszer megforgatja. Hasonló a szitu sok webáruháznál is. Még egyetlen webáruháznál sem láttam az ilyen gitárok csábító képein a nyilakat, hogy: "nem működő húrkulcs", "tekeredett nyak", "hibás ragasztás", "lakkhiba". Ennek a kereskedelmi politikának viszont az a közvetett hozadéka, hogy a nép MŰKÖDŐ gitárokat várna tőlünk, de OLYAN áron.
    Szándékosan egy egyszerű gitáros példát választottam. Hol kap a vevő tájékoztatást a gagyi tápegységek okozta kellemetlenségekről? A driver inkompatibilitásokról? Az illeszkedési gondokról? Egyáltalán arról, hogy annak az eszköznek, amit ő valamilyen módon kinézett, - hogy stro-B hivatását idézzem - mik az ellenjavallatai? Az ÉRTÉKESÍTŐ feladata az, hogy eladjon, és hogy az Excel táblájához rendelt diagramok minél tetszetősebbek legyenek, mielőtt premizálják. A hangszeres szakma egy fura kis szigetként különül el ebben a mai, marketing által meghatározott világban. A legtöbb itt dolgozó szakemberre simán rámondják, hogy nem komplett. Megkapom ezt én is rendszeresen. Irracionális dolgot művelünk, széllel szemben akármizünk. Ohmokról, wattokról, decibelekről, szintézis módszerekről, faanyagokról, lakkokról, a kiváltási pont érzetéről vitatkozunk akkor, amikor ezek már rajtunk kívül senkit se érdekelnek. Vagy mégis?
    Egyre többen kezdenek rájönni arra, hogy az Internet által kínált hatalmas és ömlesztett információhalmaz nem minden esetben egyenlő a jól informáltsággal. Stro-B a blogjában leírta, hogy ő miként került velünk kapcsolatba, és hogy miért számít ránk a beszerzései során. Ugyanígy én is le tudnám írni, hogy autó, fényképezőgép, faipari munkák, kommunikációs eszközök, stb. tekintetében kik azok a szakemberek, akikben nem csalódtam, és akiknek a véleményére, segítségére mindig számíthatok. Nos, ha érdeklődés szintjén őket nyaggatom, akkor hozzájuk fordulok akkor is, ha vásárlásra, szerződéskötésre kerül a sor. Mert a megvásárolt eszközzel, megkötött szerződéssel utólag is lehetnek gondok, kérdések, és szeretem megvásárolni ezt a nyugalmat akkor is, ha nem náluk a legolcsóbb az a valami. Nem is lehet a legolcsóbb, ez törvényszerű. Pont azért, mert értenek hozzá. Összességében mégis jól járok. A legtöbb ember erre bólogat, ugyanakkor azért mégis szívesen dicsekszünk azzal a haveri körben, hogy sikerült egy timbuktu melletti webáruházból valamit a létező legolcsóbban megrendelnünk. Ezzel fel lehet vágni. Azt sokkal tovább kell bizonygatni ugyanebben a társaságban, hogy a szakmailag jól megalapozott döntés alapján mennyire jó volt egy kevésbé olcsónak látszó beszerzés. Manapság, ami hosszú, az érdektelen. Ez a bejegyzés is hosszú volt, de majd ti elmondjátok, hogy miként vélekedtek a dologról...

    A múltkor belinkeltem egy midis barkácsoláshoz ajánlható oldalt, és ez beleillik abba a koncepciómba, hogy a blogban meg fogom említeni mindazokat a fontos forrásokat, amelyekre a zenei cuccokat házilag előállítók, javítók, modifikálók támaszkodhatnak. Most egy bolgár cégre hívom fel a figyelmet, ahol nagyon sokféle ketyere szerezhető be egyedi fejlesztésekhez és utólagos beépítésekhez.

   A MIDI Gadgets Boutique árai nem a legalacsonyabbak, de ha speciális berendezésekre van szükségünk, még mindig olcsóbbak, mintha saját magunk terveznénk és gyártanánk le őket. Sokféle orgona kiegészítő is van náluk, és többek között harmónikába szerelhető midisítő kitekkel is foglalkoznak. Készítenek midivel vezérelhető léptetőmotorokhoz is paneleket, és még sok érdekes dolgot. Az oldal angol nyelvű, és eléggé informatív.

    Az éjjel fellapátoltam a Youtube-ra a Szkok Pistivel a Blackstar maxi megjelenése kapcsán folytatott beszélgetünk 3. részét is. Elsősorban arról kérdeztem Pistit, hogy miként zajlik manapság egy maxi internetes megjelenése, és hogy hogyan látja ő a digitális médiapiacot? Előzetesként annyit, hogy a riportalany nem végzett semmiféle kényszeres mozgásokat és nem gesztikulált furán a beszélgetés közben, azonban a 10 perces feltöltési időkorlát miatt igen durván meg kellett vágnom (inkább kaszabolnom) ezt a részt, és emiatt keletkeztek az említett a gyors váltások. 

    A videó végén brutális jelenetek láthatók, amit nagykorúak csak gyermek felügyelete mellett tekinthetnek meg!

Yout eszembe: korábban már hivatkoztam az Endoril-féle Blackstar Sunrise remixre. Erről van szó: