Már többször idéztem a korábbiakban GG midi blogjából. Gábor megteszi nekünk azt a szívességet, hogy összegyűjtve bemutatja az elektronikus zenei piac legfrissebb érdekességeit, újdonságait. Jellemző, hogy a blogban 10 - 20 szoftverre jut átlagosan egy "vas", vagyis kézbe fogható hangszer, de ez nem a blog írójának szelekciója miatt van így, hanem tükrözi a mai helyzetet.

    Most egy olyan eszközt mutat be, amely hazai érdeklődésre is komolyan számot tarthat. Legalábbis azért ítélem meg így, mert hozzánk elég gyakran befutnak midi kontroller házi készítésére vonatkozó kérdések, kérések. Van persze a neten több hasonló eszköz is, de azok legtöbbje fejlesztői környezetet igényel. A Highly Liquid nevű cég (Ohio, USA) egy csomó midis hardver fejlesztést árul eléggé elfogadható áron, érdemes hát körbenézni a honlapjukon. 

  MIDI CPU nevű fejlesztésük ez a pici panel, amiből házilag ügyes midi kontrollert építhetünk. Nem kell hozzá sok minden, csak egy alkalmas készülékház, potméterek (vagy enkóderek), mikrokapcsolók, csatlakozók, egy alkalmas tápegység és elkészíthetjük a számunkra ideális midi kontrollert. Az összeépítéshez nem kell különösebben nagy szakértelem, de azért nem árt némi elektronikai szerelési jártasság és kézügyesség. A picike panelt olcsón, 45 USD áron lehet megvásárolni. Hogy a végére az összes cullangokkal, fúrással-faragással bele fog kerülni annyiba, mint egy kereskedelemben kapható midi kontroller? Az igaz. Ellenben meg lehet valósítani egy teljesen egyedi formatervet, lehet variálni, ki lehet bontakoztatni a kreativitást. Tulajdonképpen ez a DIY lényege ( = Do It Yourself). Ha valakinek már van gyakorlati tapasztalata a kis panelból épített kontrollerrel, akkor örömmel látnám a kommentek között!

   Most pedig, kedves blog olvasók és bloggerek, azok számára küldök egy 80 éves dalt, akiknek a gazdasági válság hatására már a piros mezőben jár a hócipő-indikátoruk. Ezt a számomra kedves kis swinget 1930-ban, a nagy gazdasági világválság idején komponálta Jimmy McHugh, számos nagy sikerű dal szerzője. Az eredeti cím "'On the Sunny Side of the Street". Most a bámulatos hangú Cserháti Zsuzsa előadásában hallhatjátok, magyar verzióban. Szóval, föl a fejjel! Annak a válságnak is vége lett egyszer, ez sem tart örökké! Addig is sétáljatok az utca napos oldalán! Nekem ettől a számtól mindig jó kedvem lesz!
    A videó elején levő hiba miatt az uploader helyett is elnézést kérek.

    Zalaegerszeg belvárosában sétálgatva, vagy futkározva, mint ahogy én szoktam csinálni sok érdekességet láthat az ember. Például utcazenészeket :)
    Az elmúlt napokban feltűnt egy reklám, és nem bírtam ki, hogy telefonnal le ne kattintsam. Erősen csillog meg tükröz a takaró üveg, de a lényeg látszik. Szóval egyesek már mindenből poént csinálnak. Meg reklámot. Az én személyes tanácsom a háttérben erősen megrendült vőlegény számára nagyjából a következő: ha a menyasszonyod, helyesebben már a  feleséged a lagzin egy idegen (az eseten vigyorgó) hapsi karjaiban összetör egy szintetizátort, az rossz ómen. Számíthatsz még egyéb meglepetésekre is. A reklámszlogen, miszerint a "A segítség nálunk nem duma!", biztosan arra vonatkozik, hogy ilyen esetben az illető pénzintézet ad egy másik feleséget. Vagy rosszul értelmezem? Ti mit gondoltok? :)

    Elég nagy gáz az, amikor egy jó nevű cipész mester, aki mindenkinek spéci lábbeliket készít, lyukas cipőben flangál. Az is gáz, amikor egy hangtechnikai megfejtő cégnél készített videofelvétel hangja nem igazán jó. Mindezt annak az apropóján jegyzem meg, hogy többen is jelezték, hogy jó lenne a Szkok Pisti - interjú, csak a hang nem túl frankó. Nos, ezzel természetesen én is tisztában vagyok
   A videóriporttokkal az volt a nulladik elképzelésem, hogy egy sima webkamerával rögzítem őket, és vágatlanul "as is" föltolom a netre. A dolog lényegéből fakadóan nem cizellált stúdióbeszélgetéseket, hanem tipikus hangszerbolti diskurzusokat szánok ide. Eszemben sincs tehát versenyezni a profi médiával, meg a ráérő emberekkel. Aztán néhány kísérlet után úgy döntöttem, hogy a webkamerás megoldás nem igazán lesz jó, mert nehezen fókuszálható, a riportalany kimozog belőle, zajos a kép, stb. Aztán kapóra jött a Fuji fényképezőgép, amivel egész jó videókat lehet rögzíteni, csak olyan ezoterikus MP4-be kódolja az anyagot, amit szinte semmiféle editor nem kajál be. A mikrofonja is tűrhető, de összeszed mindent, és a hangot nem mindig úgy komprimálja, ahogyan kellene.
    Ezért megpróbáltam a külön hangrögzítést, és szegény Szkok Pisti volt a kísérleti nyúl, aki hősiesen tűrte a bénázásomat, és profi médiaemberként még tanácsokat is adott. Már vágás közben derült ki, hogy a hangsávokat a szerkesztőben csak korlátozottan tudom kezelni. Erre (és persze minden egyéb problémára) megvan a megoldás, csak látni kellett a dolgot folyamatában. Azt persze gondolhatjátok, hogy a napi rengeteg meló mellett nincs időm szuper precízen kidolgozott videó anyagok elkészítésére, de azért javulni fog a helyzet, megígérhetem! 
    A Youtube által lehetővé tett 10 perces időhatár is bonyolítja az ügyet, mert nagyon szerencsétlen dolog egy beszélgetést olyan helyen elkaszálni, ahol a legérdekesebb. Most így vagyok a Pistivel készült anyag folytatásával is. De valamit majd kitalálok, és felteszem azt is, mert szerintem nagyon érdekes témákról beszél. Aztán lesznek itt még további izgalmas emberek is, pl. egy stro-B-val folytatott beszélgetés van most pre-release állapotban. 
    Szóval alakulnak a dolgok. Nézzetek be rendszeresen az új anyagok miatt, a kezdeti görcsöléseket pedig fogadjátok elnéző megértéssel! Nem igazán gondoltam, hogy ilyen gyorsan ennyi látogatója lesz a blognak, de hát örömteli dolog, hogy sokan tisztelitek meg rendszeres látogatással, és hogy a kommenteken kívül is sok visszajelzést kapok. Majd igyekszem felnőni a feladathoz :)
 

    GG midi blogjáról értesültem arról, hogy Roger Linn megint kitalált valamit. Egy újszerű hangszert, vagy inkább kontrollert fejlesztett ki. A LinnStrument egy vadi új koncepció, majd meglátjuk, mi lesz belőle.

Ha megnézitek Roger oldalát, ki ne hagyjátok a múzeumot!

Az alább látható jószággal nagyon sokat foglalkoztam anno:

Az egyik ismerősömnek ugyanis volt egy ilyen készüléke, és azt kellett javítani, bővítgetni a '80-as évek vége táján. Abban még diszkrét IC-k voltak, processzorok, kapcsolási rajz, kódot tudtunk fejteni, stb.

Régi szép idők :)

    Egy korábbi bejegyzésben már ízelítőt adtam a Gyuri kollégámék által kisütött ehető hangszerekből. Avagy mire képesek a zenészek :)

Az imént valami teljesen mást keresve a következő tegnapi bejegyzést találtam a Synthgear.com - on:

http://www.synthgear.com/2010/strange-weird/synthesizer-cakes-2/

Illetve az egy évvel korábbi előzmény:

http://www.synthgear.com/2009/strange-weird/synthesizer-cakes/

Szóval, van, aki a mikrót rombolásra használja, más pedig a konyhában is hangszert gyárt!

Jó étvágyat! :)

    Kedves V.I.P. ügyfelünktől, Glaser Pétertől kaptam az alábbi írást, azzal a felhatalmazással, hogy közzétehetem a blogban. Péter nem csak kiváló muzsikus, hanem elismert stúdiós is, akinek a nevéhez számtalan produkció rögzítése, keverése és masterelése kötődik.
    Aki dolgozott már nagyobbacska stúdióban (akár mint hangmérnök, akár mint zenész) az nagyon jól tudja, hogy a monitorozás megoldása hihetetlenül fontos. Ha a művész, vagy a technikus nem PONTOSAN azt hallja, nem PONTOSAN ugyanúgy, mint amit kéne, az balhé a köbön: idegesség, hibázás, görcsölés, veszekedés, és nagyon sok felesleges munka. Péter most a meglevő rendszerét konfigolta át, feláldozva néhány INPUT csatornát, teljessé téve viszont a rugalmas monitorozást. A következő szöveg a laikusok számára lehet, hogy kissé lila ködbe vész, de nagyon jó tippet adhat azoknak, akik hasonló eszközökkel rendelkeznek nagyobb stúdiókban.

    Nagyon szépen köszönjük Péternek az anyagot, és arra bátorítok mindenkit, akinek hasonlóan hasznos megfejtései vannak, írja le nekem, és örömmel teszem közzé a Bitzenede blogon!

Lábjegyzetként annyit, hogy ez az 5 éves PC, amin Péter dolgozik, ma már kávédarálónak tekinthető, azonban nehéz kirobbantani Péter alól. Azt mondja, amíg működik, addig jó.  Nem volt semmiféle szinkron gond, amíg csak egy RME kártya volt a gépben, Péter azonban hozzájutott egy másodikhoz is, és attól kezdve időnként nehezen megfejthető dolgokat produkált a cucc. Az RME ugyan deklarálja a több kártya együttes használatát, a gyakorlatban azonban nem mindig rózsás a helyzet. De ez egy másik sztori.

Továbbá megkíméllek most benneteket attól, hogy egy ákombákom rajzot közreadjak, de számomra is akkor lett tiszta ez a routolás, amikor egy papírlapra leskicceltem a leírtakat.

Beszélgetés Szkok Istvánnal (aka: Smog Mihály, Szkoki, Steve Jump, etc.)

    A hangszerbótozás manapság eléggé stresszes szórakozási forma. Ha a válság nem lenne, a zenei ipar és a showtechnika fergetegesen gyors átalakulása akkor is épp eléggé megköveteli, hogy mindig mindenből naprakészek legyünk. Ugyanakkor e szakmának van néhány kétségkívül kellemes hozadéka is. Megismerhetünk egy csomó érdekes embert, művészeket, stúdiósokat, DJ-ket, és bepillantást nyerhetünk olyan munkákba és folyamatokba, amelyekről a zenész szakmán kívüli földi halandók nem sokat tudnak. A mi filozófiánk az, hogy technikai oldalról segítsük és támogassuk a művészeket. Azt szoktam mondani, hogy a mi szerepünk olyan, mint a Forma 1-ben a mérnököké és a boxokban ténykedő csapaté. Nem mi visszük a bőrünket a vásárra, de a produkció a mai, erősen technika uralta zenei világban sokszor függ a névtelen technikus teamtől. Ahhoz viszont, hogy mi hatékonyan tudjunk segíteni, belülről kell ismernünk a színpadok és stúdiók világát. 
    Békésebb óráinkban, vagy egy koncert után gyakran beszélgetünk hát szakmabeliekkel. Sokszor gondoltam magamban azt, hogy de jó lenne ezeket közzétenni, mert beszélgető partnereimtől érdekes, hasznos, szórakoztató dolgokat hallottam. A Bitzenede blog egyik célja, hogy megosszak ilyen beszélgetéseket az érdeklődőkkel. Kiemelten a zalai, illetve az innen elszármazott zenészeket célzom meg. A blog közölt már egy interjút Prohecyvel, most pedig a George Smoog formáció egyik tagjával, az ismert műsorvezetővel, Szkok Istvánnal beszélgettünk egy jót, aminek erősen kivonatos változatát több darabban adom közre.
    Pistivel korábban a bagodi kocsma udvarát fedő ponyvatető alatt szoktunk forró nyári napok után relaxációs sörözés közepette világmegváltani. Beszélgettünk például a The Strangest Shake-ről is. Már akkor elhatároztam, hogy ráveszem egyszer arra, hogy kamera és mikrofon előtt is beszélgessünk! A dologra most került sor, a Blackstar maxi megjelenése adott erre kiváló alkalmat. Most a beszélgetésből két részletet közlök, a Youtube adta 10 perces limit miatt kellett darabolni.
    Legelőször persze nézzétek meg a Blackstar eredeti verziójának klipjét!

 

Ez pedig a beszélgetésünk első része:

A második rész:
 

A beszélgetésben elhangzott emberek, akiket be tudok linkelni:

- stroB

- Szabó Peti (Delta)

- Endoril (Music is for Rich People)

A beszélgetés még sokáig folytatódott, és fogok még belőle közzéadni. Stay tuned!

    Így :)

    A különféle CSI sorozatokban a boncolás során próbálják feltárni a halál okát, a bűncselekmény elkövetésének módját. A következő áldozat valószínűleg sorozatos traumákon esett át. A személyazonosságát a rajta levő "KORG Poly 61" felirat alapján lehetett megállapítani, bár az azonosításra behívott személyek a test rossz állapota miatt kételkedtek ebben.

A tapasztalt törvényszéki kórboncnokot azonban egyáltalán nem lepik meg a felhámon látható matricák, a felületi sérülések és a potmétergombok hiánya. Ezek régebbi sérülések nyomai, nem vezethettek a készülék halálához. A jobb oldalon látható három szögletes kivágás a lemez tetőn már gondolkodóba ejti a tapasztalt szakembert, mivel lehet, hogy összefüggésbe hozhatók a hangszer kimúlásával. A billentyűzet jó állapotúnak tűnik, és a fa kasztni miatt is élhetett volna még a jószág. További feltárás szükséges tehát.

A hangszer tetejét felnyitva látszik, hogy furcsa káosz fedi a létfontosságú szerveket. A szakértő szem csakhamar feltárja, hogy a papírba bugyolált hosszúkás idegen test a billentyűzet hajdani volt kontaktboardja. De hát mit keres a készülékbe beledobva, ezer szétvágottan lógó dróttal szegélyezve?
A választ a billentyűzet kifordítása után kapjuk meg. Az eredeti harangos kontaktgumikat valaki fémérintkezőkre cserélte, így természetesen nem marad már hely a kontaktboardnak. A billentyűzet átépítése gondos kezekre vall. Valószínűleg nem tudták pótolni az eredeti kontaktgumikat, és azért végezték el az átalakítást. Igen ám, de így nem maradt hely a kontaktboardnak! A panel a dióda mátrixot is tartalmazza. Az elkövetőt itt valószínűleg megzavarták, vagy nem volt türelme a cselekmény végigviteléhez, mert nem készített új mátrix panelt a diódáknak, hanem kiamputálta a régi kontaktboardot, és 122 dróttal rákötözte a billentyűzetre. A fenti képen látható még egy régi matekfüzet kemény hátoldalából kivágott csík, rajta valamiféle trigonometriai számításhoz szükséges ábra. Ennek funkcióját nem lehet kideríteni.
Ekkor újabb ismeretlen tárgy kerül a jegyzőkönyvbe, egy dobókocka. A hátfalra felerősített 2 db tuchel aljzat és a mainboard melletti furatok azt valószínűsítik, hogy az áldozat korábban midisített Poly 61 volt, azonban a tettesek kivették a midi boardot. Nem gyárilag midis (Poly 61M) modellről van szó, hanem valamelyik midi retrofit kit lehetett benne. A midi panel helyére rakott dobókocka azonban  nagyon zavarbaejtő. Mindenki értetlenül áll a bűnügyi laborban. Talán a tettes ezzel akart üzenni valamit?  Szerencsére ilyenkor szokott betévedni Horatio Caine hadnagy, aki aztán elegánsan megoldja az ügyet.

Kis töprengés után ugyanis rájön, hogy a dobókocka egyik sarkán levő nyílásba tökéletesen illeszkedik a joystick szára. Így már értelmet nyer a tárgy, a kollégái gyorsan rohannak a profilozókhoz, mert ez jelentős adalék lehet az elkövető személyiségének kiderítésében. A joystick környékének feltárása során azonban a hadnagynak is szeget üt a fejébe, hogy miért ütöttek szeget joystick szerelvényét fedő műanyag lapba? Lehet, hogy a mellette levő, radioaktivitást jelző matricával van a dolog összefüggésben? DNS minta kéne, minél több. Ha radioaktív anyagról, meg hiányzó belső szervekről (midi board) van szó, akkor itt az ukrán maffia lehet a dologban.

A hadnagy tehát a dokkok felé veszi az útját, ott szokott randizni a jól öltözött maffiavezérekkel. A laborban persze lázasan folyik tovább a munka. Úgy sem biztos, hogy a hadnagy egy darabban ér vissza a kikötői kiruccanásból, megpróbálják hát maguk megoldani a rejtélyes esetet.
Tovább haladva a boncolásban, a tápegység környéke lesz a kiemelt vizsgálati terület. Korábbi, szakszerűtlen műtétek nyomai tárulkoznak fel. Távtartó helyett szigszalag, rögzítő ragasztó helyett papír peckek, és árulkodó betűk a hálózati kábel bekötése alatt: "S", "K", "B". Ezt a laborban dolgozó egyik magyar helyszínelő (mindenhol vannak magyarok) dekódolja: sárga, kék, barna! Gyors telefon Horationak: ne vegzálja az ukránokat, magyar lehet a tettes!

A hívás pont jókor jön, a hadnagyra erősített bombát a jólelkű főmaffiózó a "00:01" állásnál hatástalanítja. Ez fontos momentum, mert különben mi lenne következő részekkel? Hősünk leporolja tehát elegáns öltönyét, felteszi napszemüvegét, beül a szolgálati Hummerbe, és végigteker a narancs és kék színekre gondosan leszűrt Miami tengerparton. Jó is, hogy visszaér, mert kollégái már befejeznék a vizsgálódást. Caine avatott szemmel azonban újabb nyomra bukkan. Egy SD RAM modul van az áldozat jobb végén. Csak semmi cicó, simán rászegezve. External RAM extension - mondja valaki a csapatból. A sokat látott helyszínelők is elborzadnak. Közben jönnek a profilozók, és a kifúrt dobókocka, valamint a különös kegyetlenséggel felszegezett memória modul alapján a Yakuza kerül a vizsgálat előterébe.

A hadnagy idegesen jár-kel, lehet, hogy személyesen is érintett? Újabb, funkció nélküli furatokat találnak a RAM mellett. Lehet, hogy ezek a be- és kimeneti nyílások? Az ügy egyre kuszább, ráadásul már az FBI is szaglászik. A jegyzőkönyvet minél előbb le kell zárni. Megállapítják, hogy a hangszeren többen, több alkalommal követtek el súlyos testi sértést. A készülék rengeteg szenvedésen ment át, amíg leálltak az életfunkciói. Az elkövetőkről csak annyit lehet tudni, hogy gyakran kínozták, szakszerűtlenül és barbár módon nyúltak a finom elektronikákhoz, nem tisztelték sem a korát, sem egykori hírnevét. Az akta lezárva, megy az irattárba, az áldozat maradványai pedig a bontóba.

R.I.P.

    A következő videó az én olvasatomban azt magyarázza el a bohém zenész lelkeknek, hogy hibás hangszerrel fellépni gááááááz: