A minap földobtam a blogba ezt a bikicsunáj-dolgot, amivel kicsit a zenész népet akartam provokálni. Pár kommenten, telefonon, e-mailen kívül nem sok reakciót váltott ki. A zenészek nagyjából hozzászoktak már ahhoz, hogy a siker nem feltétlenül a tehetséghez, szorgalomhoz és tanuláshoz, gyakorláshoz köthető. Legyintenek az ilyesfajta instant celebbé válásra. A különféle tévékben elszaporodtak a túlélőshowá alakított tehetségkutató műsorok. Ezek egyrészt valóban képesek tehetséges embereket felszínre hozni, azonban nekem az a gyanúm, hogy sok versenyző nem a zenei tehetség hiánya miatt potyog ki, hanem azért, mert nem felel meg a celebizációs koncepciónak, amit a tévé vele szemben támaszt. (Hű, ezt most találtam ki, de nagyon tetszik. Celebizáció, celebizálás, celebológia, celebofóbia, hehe :)

    Nekem sokkal szimpatikusabb a hagyományos gyakorlat, amikor a kölkök tizenévesen összeverődve zenekarosdit játszanak, és addig zsarolják a szüleiket, amíg ezt meg nem engedik nekik. Ez a szülőknek is biznisz, mert visszazsarolhatják a gyerekeket, hogy "- édes fiam (lányom), addig nem mész próbára, míg..." és a pontok helyére jön a rend rakás, tanulás, fűnyírás, egyebek. A gazdasági válság jelentősen odavágott a zenészeknek, hiszen kevesebb a rendezvény, kisebb a gázsi, sok zenész fellépési lehetőség nélkül maradt. A gyerekek zenekar alapítási kedve azonban egyáltalán nem csökkent, és az sem tántorítja el őket, hogy most nehezebben adnak a szülők igazán jó hangszerekre pénzt. Azt látjuk, hogy lelkes fiatalok mindig megpróbálnak zenekart csinálni. A próbák kiváló közösségkovácsoló alkalmak. Nem csak a zenét sajátítják el itt a gyerekek, hanem a közös, összehangolt munkát, és az egymásra figyelést is. Nagyon örülünk, amikor a friss csapatokból egy-kettő sikeressé válik, és lehetőségeink szerint igyekszünk a fiataloknak segíteni is. Ilyen alkalom volt például a tavaszi szünetben az ingyenes gitárworkshop, vagy a korábbi bemutatóink, tehetségkutató versenyeink.

    Mindezek a gondolatok  a Téglagyári megálló nevű csapat új videói kapcsán jutottak eszembe. Kérlek benneteket, hogy ne a szokásos zenészi fikantériával nézzétek a gyerekeket, hanem lássátok, hogy örömmel, és tehetséggel csinálják! Persze, hogy van még amiben fejlődniük kell, de tudjuk, hogy fognak is, és ehhez csak további sok sikert tudok kívánni nekik. Gratulálok! A többi, környékbeli induló bandának pedig annyit, hogy dolgozzatok, próbáljatok, koncertezzetek! Nem baj, ha nem juttok be a Megasztárba! Az együtt zenélés örömét senki sem veheti el tőletek! Ha segítségre van szükségetek, vagy kérdésetek van hangszerek, zenekari felszerelések ügyében, akkor pedig számíthattok ránk! 

    A minap egy számítógépet kellett megnéznem, ami a tulajdonosa szerint "meglassult". A gép kapcsán egyik kedvenc íróm, Kurt Vonnegut jutott az eszembe. A "Börleszk"-ben így ír:

Közlök a bátyámról egy anekdotát, amelyet apróbb módosításokkal ugyanúgy rólam is el lehetne mondani :
Bernard egy darabig a New York állambeli Schenectadyben dolgozott, a General Electric kutatólaboratóriumában, ahol is felfedezte, hogy az ezüstjodid bizonyos felhőkből havat vagy esőt csap ki. Laboratóriumában mindamellett irdatlan nagy zűrzavar volt, holmi óvatlan idegen ezerféle halált halhatott volna, aszerint, mibe botlik.
A cég biztonsági előadója majd elájult, amikor megpillantotta a halálos csapdák, tőrök, kelepcék eme dzsungelét. Jól lekapta a tíz körméről a bátyámat.
Amire a bátyám így válaszolt, miközben megkocogtatta a tulajdon homlokát :
- Ha maga szerint a laboratóriumom rendetlen, azt látná, mi van idebent.
És így tovább.

    Nos, a számítógépek nem szoktak csak úgy meglassulni. Nincs olyan, hogy a megfáradt processzor sok év után alacsonyabb sebességgel számolgat, vagy a videokártya kevésbé szaporán rakosgatná ki a képernyőre a pixeleket, mint új korában. A gép tehát önmagában ugyanolyan sebességgel dolgozik, mint rég, mindössze az történt, hogy iszonyatos mennyiségű vackot ráhajigáltunk a vincseszterre, és a nyomorult Windowsnak egyéb bajai mellett ezen a szövevényes rendszeren keresztül kell átvergődnie magát ahhoz, hogy a megkívánt feladatokat ellássa. Magyarul összerondult a Windows. A közönséges felhasználót is baromira idegesíti, amikor a lelassult rendszer miatt minden gyötrelmesen hosszú ideig tart. A zenei gépek üzemeltetői számára egy ilyen állapot gyakran azt jelenti, hogy egyáltalán nem is tudnak dolgozni, megáll az élet.

    Pár tippet szeretnék adni a zenei gépek üzemeltetőinek ezzel kapcsolatban. Most nem specifikusan az egyes audio programok és kártyák beállításaival, hanem a Windows használattal kapcsolatban.

    A bajt legegyszerűbben úgy tudjuk elkerülni, ha tudatosan megelőzzük. A Windows elleni legdurvább merényletekre a vírusok és társaik (férgek, trójai és spyware cuccok) jelentik. Általában azt szoktuk mondani, hogy a vírusok ellen feltétlenül kell a gépre egy megbízható vírusvédelmi program. Azonban ez csak akkor ér valamit, ha folyamatosan frissülő adatbázissal dolgozik. Nem sokra megyünk tehát a pár hónapos, vagy éves "kikódolt" vackokkal. Ezek csak a biztonság hamis illúzióját keltik. Pláne, ha hébe-hóba megfognak pár dögöt. Egy csomó vírus pedig észrevétlenül átmegy rajtuk, és tönkrevágja a rendszert. Vannak nagyon hatékony vírusvédelmi rendszerek, melyek nem is kerülnek túl sokba (pl. Norton, Kaspersky), azonban a zenei gépeinken többnyire problémákat okoznak, mert még inaktív állapotban is futnak rezidens részeik, amik bekavarnak a jól beállított, audiora optimalizált Windowsba. Mi a NOD-ot választottuk, mert kikapcsolt állapotban csendben van, és nem okoz a gépen váratlan és kiszámíthatatlan aktivitásokat. Miért is kell kikapcsolni a vírusvédőt? Amikor az ember DAW programmal dolgozik, akkor a lehető legkevesebb rezidens program ketyegjen a gépen, ne álljon neki a vírusirtó öntevékenyen vadászni, pláne ne adatbázist frissíteni. A kényes munkák alatt tehát célszerű kikapcsolni. Utána persze rögtön vissza. Némi kajánsággal azt mondanám, hogy aki komolyan veszi a zenei munkáját a gépén, az nem telepít rá vírust, és akkor nem kell a vírusvédővel bajlódni. Ismerek olyan stúdiós szakembert, aki így is jár el. Ha valamit feltesz a gépre, előtte egy másik gépen ellenőrzi vírusra. Többségünk azonban kipróbál mindenféle letöltött holmikat, ajánlatos tehát a gépen tudatosan használt vírusirtóval biztosítani a védelmet. Pláne, amikor pl.a közelmúltban bizonyos gyártók driver és utility CD-jén is vírust találtunk.
   A vírusvédő programok akkor is hőbörögnek, ha a Windowsunk nem túl friss. Nagyon rossz gyakorlat az, hogy nem engedjük frissülni a Windowst. A frissítést persze automata módon szoktam megoldani, hanem amikor épp nincs semmi fontos zenei meló, akkor rányomok egyet az "Auto update"-re, aztán összeszedi és telepíti a frissítéseket. Az automatikus frissítés azért nem jó, mert lehet, hogy pont egy fontos projekt legkényesebb részénél jön rá a frissülési vágy. Ugyanilyen megfontolásból a többi vackot (Adobe Reader, Flash, Java, böngésző, egyebek) is manuálisan szoktam frissíteni. Ahhoz persze, hogy a Windows frissüljön, frissülős Windows kell. Vagyis jogtiszta, vagy legalábbis nem olyan rosszul összeeszkábált tört verzió, ami átsiklik valahogy a Genuine Windows ellenőrzésen, de amúgy ezer baja van. Nem akarok most a szerzői jogi témákba belemélyedni, de annyit elmondok, hogy akik nagyon "másképpen" összerakott Windowst tartalmazó gépükkel kerestek meg bennünket, hogy tegyük rendbe, azoknak nem vállaltam a munkát. Időnként eszméletlenül át vannak szabva ezek az op. rendszerek, és csak az tudja, hogy mi hol van benne, és mit szereltek ki belőle, aki a testreszabást és a kikódolást elkövette. Ilyenkor szoktam javasolni, hogy vigyék hozzá, biztosan el fog rajta az illető igazodni.

    A Windowsban a rendetlenség forrása nem csak vírustámadás lehet. Előfordulhatnak áramszünetek, véletlen kikapcsolások is. Az XP-től kezdve nagyon hatékony megoldást jelent a Windows helyreállító rendszere. Ezért nem is szoktuk ezt a zenei gépeken sem kikpacsolni (bár sok tweakelő ajánlja), mert egy véletlen hardverhiba, elrontott installáció, vagy más váratlan esemény után felbecsülhetetlen érték lehet, hogy a gépünket pár perc alatt ismét működővé tehetjük. Azt azonban ne feledjük el, hogy bár a Windows ismét feláll, a legtöbb alkalmazás tökéletesen fut, az ilyen kalandok után maradhatnak még sérült fájlok a gépben, illetve hibás bejegyzések a registryben. Ezek felderítéséhez és kijavításához csak olyanok fogjanak, akik pontosan tudják, hogy mit csinálnak, egyébként inkább kérjünk meg rá szakembert!

    A vincseszteren uralkodó káosz legfőbb okozói persze mi magunk, a felhasználók vagyunk. Kipróbálási célból feltelepítünk valamit, aztán nem kell, uninstalláljuk. Sok esetben ott marad valami utána könyvtárak, fájlok, vagy registry bejegyzések formájában. Arról nem is beszélve, hogy még ma is sokan vannak, akik nem tudják, hogy mi is az az uninstall. Attól dobtam majdnem egy hátast nem rég, mikor középiskolás gyerekek nem is hallottak még erről, mert informatika órán állítólag csak annyit mondtak nekik, hogy a szükségtelen dolgokat - beleértve a programokat is - töröljék le a vincseszterről. Utána sipákoltak, hogy a gép még mindig nagyon lassú. Persze, mert a szerencsétlen regisztrációs adatbázis tele volt minden marhasággal. Ilyenkor ráadásul a frissítő Windows telepítés sem segít, vagy csak minimálisan javul a helyzet. A legtisztább dolog ilyenkor egy teljesen új Windows telepítés.
    A saját szemetelésünk másik részét a netről letöltött fájlok (zenék, képek, videók, szövegek, stb.) képezik. Ezek ugyan nem szövődnek bele a regisztrációs adatbázisba, de ahogy nő a számuk, lassítják a vincseszteren egy-egy elem elérését. Tulajdonképpen nem is a sok fájl és a könyvtár kavar be, hanem az, hogy a gép használata során gyakran széttöredeznek a fájlok, mivel a lemezen kialakult fájlstruktúra a törlések és új fájlok felírása miatt folyton átalakul. Önmagában ez nem okoz gondot, mert a fájlrendszer okosan van kitalálva, minden összetartozó elem megvan, csak többet kell motoszkálni a vincseszter fejének, míg összeszedi az együvé tartozó dolgokat. Tehát, amikor rendet teszünk a gépen, kitöröljük a szükségtelen dolgokat, uninstalláljuk a nem használt programokat, akkor utána mindenképpen futtassunk le egy töredezettség mentesítőt! Lassú gépen meg nagy vinyóval ez eléggé időigényes, de meghálálja magát, mert utána észrevehetően felgyorsul minden.
    A zenei gépeken azt szoktuk javasolni, hogy legyen legalább két partíció a vincseszteren, esetleg két vinyó. A Windows és a futó alkalmazások legyenek elkülönítve a forrásként használt fájloktól (pl. sample könyvtárak) és a projekt eredményeként használt fájloktól. Amikor a legtöbb programot telepítjük, akkor a munkakönyvtárak automatikusan a C: meghajtóra helyezi. Azonban ezt át lehet, és át is kell állítani egy másik meghajtóra. Így átláthatóbb lesz mindenünk, ráadásul, ha esetleg megbuggyan a Windows, elég lesz a C-t újratelepíteni, a zenei munkaanyagunk érintetlenül megmarad.
   Szoktuk javasolni, hogy a zenei gépen ne legyen internetezés. Ezt nem kell nagyon szigorúan venni, inkább úgy kell értelmezni, hogy fegyelmezetten használjuk az internetet. Ne töltsünk le mindenféle vackot, lehetőleg ne ez legyen a chat gép, pláne ne ezen üzemeljen valami fájlcserélő. Ha tudatosan kezeljük a dolgokat, akkor kézben tartható marad az egész rendszer.
   Manapság mindenki jó nagy vincsesztereken dolgozik, ebből következően óriási számú fájl lehet a gépünkön. Ezt csak akkor tudjuk átlátni, ha az anyagainkat logikusan felépített könyvtár rendszerben helyezzük el. A fent említett középiskolásokat megkérdeztem, hogy a lementeni kívánt fájlokat hol találom? Rávágták: "- Hát a Word-ben meg a Photoshopban"! Teljesen értetlenül néztek rám, amikor azt tudakoltam, hogy oké, de hova mentették őket? Valamiféle alapértelmezésű (vagy nem) könyvtárakba beleszórták őket, oszt jónapot! Ezzel annyira felduzzasztották a szerencsétlen C:-t, hogy a Windows már alig bírt elfutni, közben a D: meghajtó teljesen üres volt, nem is tudtak a létezéséről. Emiatt persze nem csak az illető gyerekeket, meg az ő informatika tanárjukat kárhoztatom, hanem magát a Microsoftot is. A Windows és alkalmazásai ugyanis szinte ösztönzik az ilyen fajta pancsolásra a felhasználót. A legnagyobb "izé" pedig az ASZTAL, ami az átlag felhasználó gépén olyan, mint egy mosogató, tele mindenféle maradéktól csöpögő edénnyel. Jó dolog, hogy az asztalra rugalmasan kitehetünk sok mindent, de ez az emberek egy részét arra csábítja, hogy MINDENT ott tároljon. Egy idő után természetesen felborul ez a rendszer, és semmit nem találunk, a Windows pedig fájdalmasan belassul. Sokan ekkor úgy döntenek, hogy új gép kell, mert a régi már használhatatlanul lassú. Holott csak káosz uralkodik rajta, amit mi hoztunk létre. Zenei gépen ilyen szintig úgy sem jutunk el, mert dolgozni már rég nem lehet egy ilyen konstellációban.
    A lényeg tehát: átgondoltan használva a zenei gépünket sok mérgelődéstől, kártól és felesleges pénzkidobástól tudjuk megóvni magunkat. Mindig legyünk tisztában azzal, hogy a pécén hol és mit tárolunk, időnként csináljunk rendet, óvakodjunk a vírusoktól, és természetesen minden fontos dologról csináljunk rendszeresen biztonsági mentést!

   Tegnap este úgy alakult, hogy egy kis időre átruccantam a szomszéd faluba. Hagyárosböröndön művészeti nap volt, és a hagyárosi falurészben nagy banzájjal, koncerttel zárult a program. Az egyik fellépő a csupa jó barátból álló Hétrét együttes volt. Muszáj volt hát meghallgatnom őket, ha már itt játszottak a szomszédban. A zenekarról korábban már írtam az egyik bejegyzésben.
    Kísérleti fegyvert is bevetettem. Az új fényképezőgéppel csináltam pár HD videót. Ahhoz képest, hogy jó távol voltam a színpadtól, meg lökdöstek időnként, egész normálisra sikeredtek. A kalózvideókat a zenekar jóváhagyásával teszem közzé :)

Szóval: Burgum!

    Mindeddig nem kényeztették el a gitárosokat a telefongyártók, illetve a telefonokra alkalmazásokat fejlesztő társaságok. Volt néhány egyszerűbb hangoló, illetve gyakorló program Javára, aztán slussz. Most viszont az IK Multimédia kihozott egy kis kütyüt, amit egy iPhone-hoz kapcsolva gitáreffektként tudunk használni.
Az Amplitube az IK Multimedia ismert programja, ezt alakították most úgy át, hogy a kezelőfelület az iPhone lett. Az elektronikát tartalmazó picike dobozba be lehet csatlakoztatni a gitárt, a másik oldalra pedig fejhallgatót lehet dugni, vagy ki lehet vinni a jelet egy erősítőhöz. Kicsisége miatt biztosan szeretni fogják a sokat utazó zenészek, hiszen minimális helyfoglalásával tényleg bárhova be lehet suvasztani. Nagyon sok effektet és modellt tudunk előcsalogatni az iRig-ből. A részletes infók a gyártó oldalán találhatók.

   Ritkán van az, hogy egy zenét két verzióban is tökéletesnek érzek. A "Most múlik pontosan" eredetileg a Quimby nótája, és üt is, ahogy, kell:

Tavaly augusztusban Őriszentpéteren ugyanezt a Csík zenekar előadásában hallottuk. Az időjárás a dalt idézte, mert "villámlott és mennydörgött". A zsúfolt és némileg ronggyá  ázott nézőtér tombolt ez után a szám után. A következő videó visszafogottabb, mint amit ott élőben láthattunk és hallhattunk, de azért jó. Néhányan kissé tudathasadásosnak élik meg azt az állapotot, mikor mindkét előadás ennyire tetszik nekik. Azt mondom, ez legyen a legnagyobb bajuk! Jó ez a dal, yeeeeeeeeaaaahh!

Apropó Őriszentpéter: lesz ám hamarosan ismét Virágzás Napjai. Aki korábban már volt ott, az úgyis megy, de szólok azoknak is, akik még nem vettek részt. Ami ott zajlik, megér egy külön bejegyzést is, visszatérek tehát később rá.

    Minek nevezzelek? Rádió? CD-játszó? MP3 player? iPod dokkoló? Mini hifi? Szerintem legyen inkább UFO! A lényeg az, hogy kedvenc zenéinket mindenféle forrásból le tudjuk játszani. A TEAC legújabb készüléke, az SR100i eléggé extrém formatervet kapott. Egy hasonló stílusban berendezett lakásban nagyon cool lehet. A hangminőségéről még nem tudunk mit mondani, mert még nem volt a kezünk (és fülünk) ügyében, de ami késik, az nem múlik. A klingon űrhajónak álcázott készülék hangszórókat is tartalmaz. Hasonló dizájnt alkalmaztak a távvezérlőnél is, ami egyébként iPod funkciókat is tud. A szerkezetről részletes infókat a gyártó oldalán lehet találni.

 

    Az volt a tervem, hogy ma arról morfondírozok a blogban, hogy a nem rég piacra került iPad mennyire lesz jó zenei célokra, azaz professzionális zenei alkalmazásokra. Nekem fenntartásaim vannak, de ha körülnézünk, pl. GG Midi Blogján, akkor nagy halom virtuális hangszert és egyéb okosságokat találunk máris, melyek dedikáltan iPad alkalmazások. De aztán elment az egésztől a kedvem, mert belebotlottam a következő videóba, amit KIFEJEZETTEN ERŐS IDEGZETŰEKNEK merek csak ajánlani. 

    Bocsássatok meg, igyekeztem nem belefolyni ebbe, de ez olyan szép!
 

    A gitárosok örök problémája, hogy miként lehet valamelyik jól ismert elektromos gitár hangzást elérni. A válaszra manapság tíz gitárosból kilenc azt mondja, hogy nézegetni kell a Youtube-ot, ám amíg az említett videó megosztó nagyrészt gyalázatosan rossz hangminőségű anyagokkal van csurig rakva, addig nem biztos, hogy el lesz a legcélravezetőbb út. 
    A BOSS kitalált egy dolgot, ami egyrészt nagyon jópofa, másrészt igencsak hasznos. Létrehoztak egy weboldalt, ahol bizonyos autentikus pedál effekt kombinációkat lehet kissé megfülelni. A VPB-2 (Virtual Pedal Board) ismert zenei stílusokra összeállított effektsorokat mutat be.
A pedálokat tetszés szerint ki - be kapcsolhatjuk, és egy pedált cserélhetünk is a sorban abból a választékból, ami az adott soundhoz passzol. Megválaszthatjuk, hogy szóló-, vagy ritmusgitározással szeretnénk-e kipróbálni a csomagot. A hangminőség teljesen jó, és valóban komoly segítséget adhat a választásban ez a kis okosság. Persze, vannak azért fogyatékosságai is, mert például azért igen csak el tudnám képzelni, hogy kicsit hosszabb, és többféle gitár hanggal is meg lehetne próbálni a setupokat. Meg ugye meglódul az ember agya, hogy milyen jó lenne tekergetni a potikat. De ez nyilvánvalóan nem egy fizikai modellezés, valószínűleg csak simán felvették az egyes variációkat fájlba, és ezeket tudjuk megszólaltatni. Azt azért megoldhatták volna, hogy a potik állása tükrözze a képeken a tényleges beállítást. De hát ugye azért jöttök el a hangszerboltba, mert itt akár a saját gitárotokkal, tetszés szerinti erősítővel is ki lehet próbálni az adott holmit :)

    Mindettől függetlenül a VPB-2 nagyon jó, hasznos és szórakoztató, feltétlenül megéri a kipróbálást.
 

    Bocsásson meg, aki komoly és tartalmas írások miatt olvasná a blogot, mert mostanában zsinórban hülyeségeket irkálok ide, és ez most sem lesz másként :)
    Azonban, mint lelkes Spenót-fan, nem hagyhatom ki ezt az írást, mely partnercégünk, a Bluesound honlapján jelent meg a Spenót készítése körüli háttér információkról és a használt TC Electronic eszközről.

   Azok számára pedig, akik nem ismerik Spenót papa és kisfia emelkedett párbeszédeit, mellékelek egy videót. Ebből az is kiderül, hogy milyen a hangszerbolti eladó helyes magatartás :)